A Halál Előtti Csend (Enrick,Marrok)

Hát ez nem igaz! Csak mi ketten dolgozunk Alkisával ezen a kurva hajón?! Mi ez a nagy jövés-menés?!
Úgy néz ki a lázongásnak van egy pár halottja vagy kegyvesztettje. Felszabadulhattak jobb szállások és némi zsold is! Jó lenne a Ratlinggel is összefutni, de Roy nagyobb csúzlikra gondol, mint én. Le kellene cserélnünk ezeket a múzeumba illő ócskavasakat, amiket kiutaltak nekünk. A végén még felrobbannak vagy tudomisén! Az enyémen még hatjegyű a sorozatszám!

- Állj! Állj! Állj! Én leragadtam azon, amin Roy mondott! Roy, te illegálisan szeretnél fegyverhez jutni a hajón? Tudod te, hogy mi jár ezért a seregben?! - Közben kiköpök a padlóra, majd a csizmám talpával kezdek el dörzsölgetni egy makacsabb foltot - Kérdezd meg Richardsont vagy Bukot, a kedves kis komisszáraink valamelyikét. De mielőtt megtennéd, én megmondom neked! Súlyos agyi trauma neked, nekünk meg még több sika-mika! Nem halljátok mit mond Klars?! Klars, amíg önként lehet jelentkezni, addig jó nekünk! Menjetek és szedjetek össze pár embert és legalább egy ogrint! Jobb koszt, szállás és felszerelés?! Én csak ezt hallom! Egy óra múlva találkozunk a kantinban. Addig tudj meg többet mit kell csinálni, Klars. Mi addig megnézzük mitől ijedt meg Alkisa... Na sipirc innen picsogós barmok!

Alkisához fordulok és a vállára teszem a kezem. Otthagyom amíg kicsit összeszedi magát, a gondolatait és elmondja még egyszer mi történt. Elsétálunk a szellőzőhöz és felmérem a lehetőségeket.

A vödörrel dolgozott, úgyhogy nem hiszem, hogy volt benne valami. Ha volt, az maximum egy patkány méretű izé lehetett. Valami fürge kis izé. Ahogy végiggondolja, lehet, hogy a felmosó kocsi mögött volt, és nem a vödörben. Most jön a frissen felmosott padló. Lábnyomok nincsenek. Azért elmegyek a szellőző irányába. A hajón a levegő áramlás miatt mindenhol ott vannak ezek a nyílások. Nem egyet én is közelebbről megcsodálhattam egy ronggyal a kezemben. A szellőzőket rács fedi, amik vagy hegesztve vagy csavarozva vannak. Nos, ez pedig hiányzott! Különös.
- Na jó... Szállás, lámpa, gázlámpa, taktikaikés és egy pisztoly! Szedd a virgácsaid! Ez becsületbeli ügy! Valaki a Prédák egy tatonájára támadt, aki történetesen még a barátom is! Hadban állunk! Kérjünk engedélyt Buk komisszártól az offenzívára!
Biztosan jól esett neki, hogy van aki komolyan veszi a mondandóját Roy után. Alkisa megszeppen, majd elpirul -, mint egy első bálozós -, aztán még mindig kicsit pirospozsgásan, de hangosan, összecsapja a bokáit és tiszteleg, mintha egy tisztnek jelentene.
- Igen is Marrok közlegény! - Szarutálja, majd rámkacsint mielőtt elindulnánk.

Roynak határozottan nem tetszik, hogy az ő zseniálisnak vélt ötletét leszavaztátok de mivel valószínűleg bír titeket így elmegy Klarsal, hogy toborozzon egy kisebb csapatot.

Ahogy felméred a terepet feltűnik, hogy az egyik rácsból egy jókora egyenletlen darab hiányzik...mintha ki lenne harapva? Vagy inkább marva? Érdekes mindenesetre felállsz a szellőző bámulásából és leporolod a ruhádat.

Ahogy mentek Alkisával Buk szállásához feltűnik, hogy egyre kevesebben kóborolnak a folyosókon... ennyire félnének a komisszártól? Mindenesetre némi görcs a te gyomrodba is beférkőzik ahogy egyre közelebb érsz a szobájához. Ám mielőtt a tiszti részleghez érnél egy komolyabb ellenőrzésen kell átesnetek amit általában a szerencsésebb veteránok végeznek ezzel helyet kapva az elit részeken.Az ellenőrzést egy hatalma ajtó előtt intézik olyan anyagból készült mint a hajó külső váza...talán még egy meltabomba se tudná áttörni.

-A fenébe hát mindenkinek most van dolga a tiszti részlegen? Így sosem fogunk bejutni.
Panaszkodik barátod.

A sor eléggé hosszúnak ígérkezik és az ellenőrzés is nagyon komoly...mégis csak a tisztekről van szó. Ha végig álljátok a sort nem fogtok odaérni Roy és Klars találkozóhelyére. Ha viszont Buk engedélye nélkül hagyjátok el a büntetéseteket egyrészt komoly megrovásban részesülhettek engedetlenségért másrészt amúgy sincs sok időtök nyomokat keresni.Talán bölcsebb lenne a rágcsáló problémát későbbre hagyni? Vagy lefújni a toborzást? Esetleg hagyni mindent a picsába és folytatni a takarítást...na jó ezt még te sem gondoltad komolyan.

A holtpontról Alkisa zökkent ki.
- Ez nem lesz így jó! Lehet, hogy nincs is itt! Talán vissza kellene mennünk és jelenteni egy feljebb valónknak a dolgot.
- Ez nem rossz ötlet, tekintve, hogy kb mindenki annak számít, mert csak bakák vagyunk! - ördögi vigyor ül ki Marrok arcára - Jelentsük az esetet! Mindig az utolsó kapott parancs számít, és parancsot megbaszni nem lehet!
- Ravasz, de utána szét fog szívatni minket az a vénség!
- Kétszáz kredittel a zsebünkben és jobb szállással ez már nem nagyon fog érdekelni... Téged ismerve, úgyis visszakerültünk volna valamilyen indokkal - Kacsint Marrok Alkisára. A lány mintha szeretne kontrázni, de nem jut semmi az eszébe. Csak ennyit mond, miközben akaratlanul az oldalfegyveremre pillant: - Bárcsak örökké a padlót kellene sikálnunk...

Miután végeztem a hegesztéssel, elégedetten nézek végig a munkámon.

- Szegény géplélek. Milyen fájdalmaid lehetnek…- Motyogom magam előtt, majd megnézem az elején éktelenkedő lyukat. Elég nagy lyuk, szerencse, hogy nem okozott semmi komolyabb problémát ennek a Leman Russ tanknak. Ekkor vesszem észre, ha csak egy pillanatig azt a szokatlan árnyat. Biztos vagyok benne, hogy annak az „izének” nem kéne ebben a szent gépben lennie. Magamhoz kéretem a Segítő Servo Koponyám és a Tároló Servo Koponyám hogy segítsenek a kis szerves féreg kipaterolásában. Ekkor jelent meg Maxil

Végig hallgatva a Secundust sok dolog kavarog a fejemben, de mindent szép sorban. Először segítsünk a Leman Russ gépszellemén. Szóval amikor a feletessem távozik, lenyitom a tank hátsó ajtaját. A Tároló Koponyának oda adok egy zseblámpát és utasítom, hogy világítson be a tankba. A Segítő koponyának is hasonló feladatot adok én pedig átkutatom a tankot.

Marrok:
Miután megvitattátok mit akartok tenni elindultok a találkozási ponthoz. Útközben feltűnik, hogy elég sok ember dögrováson van. Köhögnek, tüsszögnek és van akin valamilyen fekélyes seb is megjelenik. Próbálod elkerülni őket nehogy elkapd de elég komoly járványnak tűnik. A találkozáspont a konyhára esik ahol könnyedén meglehet beszélni egy ilyen vőlómenü dolgot. Mikor beérsz a konyhába ugyan az a büdös újrahasznosított menzakoszt illat csapja meg az orrod mint mindig. Te már láttad miből is készülnek ezek az undorító tápláléknak nevezett izék mikor még egy ilyen épület belsejét javítottad annak idején.

Szinte be se lépsz az ajtón Karl fogad téged fejcsóválva. Meg se kell szólalnia csupán a válla mögé tekintesz... nem sikerült valami jól a toborzás... bár lehetne rosszabb is.

-Én mondtam Roy-nak, hogy maradjon veszteg majd én beszélek... ehelyett ő előadta magát igen nagy sikerrel szinte a felét annak akit meggyőztem elkergetett az ostoba pökhendi viselkedésével.

Ekkor toppan be Roy az ő verziójával.

-Ácsi! Ácsi! Azok a semmirekellők levegőt is alig bírtak venni ráadásul az egyik tartozott nekem! Szívességet tettem azzal, hogy komolyan beszéltem velük és nem a te seggnyaló pöcsölésedet kellett hallgatnunk!

-Ó csakugyan?! Mégis kit érdekel milyen az egészségügyi állapotuk?! Azért kellettek, hogy ne minket lőjenek le! De te idióta a nagy pofáddal megint beszarattad őket!

-Hé én csak annyit mondtam nekik, ha van elég vér abban a ványadt kis fasznak nevezett szervükben akkor jönni fognak... mellesleg az egyetlen Ogrynt nekem köszönhetjük itt!

-Persze! Mert azt mondtad rendes kaját fog kapni ha segít nekünk! Ha rájön, hogy hazudtunk ki fog nyírni minket!

-Hé Bízd csak Roybácsira az extra fizetséggel semmi perc alatt elintézem a Ratling barátom biztos összedob valami ehetőt a megfelelő összegért.

-Remek még meg se kaptuk a plusz kreditet de te már elköltötted egy anyagi csőd vagy Roy!

Persze te átlátsz Roy mesterkedésén úgy látszik nagyon kellene neki egy komolyabb csúzli. Mindenesetre első dolgod, hogy megkérdezd, hogy akkor mégis hányan jelentek meg. Amire Karls örömmel válaszól.

-Nos sikerült szereznünk egy osztag újoncot valamint bár nem szívesen ismerem be de Roy-nak hála egy Ogryn is velünk tart.

Majd Roy folytatja nagy büszkén hallva Karls szavait:

-Na és Marokk úr mi legyen a következő lépés? Talán idejelenne bejelenteni az újonnan verbuvált csapatunkat gondolom nem mi leszünk az egyetlenek.

-Vagy esetleg tarthatnál egy amolyan... beszédféleséget hátha jót tenne ennek az unott bandának.

Nyögi közbe Karls.

//10 újoncot és egy Ogrynt sikerült toboroznotok ha megpróbálkozol a beszéddel dobj egy morálpróbát!(értéket ne nézz a beszédedtől és a dobásod összegéből adódik majd a siker)//

Enric:
A tank ajtaja szép lassan leereszkedik. Csupán a fémek halk súrolódása hallatszik, szinte érződik még a gép ifjúsága. Egy hangosabb koppanás jelzi, hogy az ajtó elérte a talajt. Enyhe füst áramlik ki a gép belsejéből amit a belső lámpák vöröses fénye tőr meg, eleinte nem látsz túl sokat de amikor a Tároló servo koponyád körbepásztázza a terepet megpillantasz valamit... valamit ami még téged is undorral fog el. Rég éreztél ilyen erősen valamit mint ezt az átható gyűlöletet. Ahogy beljebb lépsz meglátod az utálatod forrását. Valami zöld takonyra és fekáliára emlékeztető váladékot pillantasz meg a kábelek között. Eleinte még csak messziről méregeted de aztán előkapsz a tested egyik tárolórészéből egy aprócska kémcsövet és mintát veszel az ismeretlen anyagból. Ám miközben lassan kapirgálód, hirtelen a másik koponya mozgást érzékel a tankon kívülről, egyből a forrás felé igyekszik ám csupán néhány képkocka erejéig képes rögzíteni azt a fura teremtményt ami a szellőzőbe szökik. Nem sietsz hiszen nincs miért befejezed a mintavételt majd kimászva a hatalmas gép óriásból jobban szemügyre veszed a folyadékot ám mélyebbre ható vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy megtudj róla valamit. A Servo koponya felvételeit is érdemes lehet átnézni. Viszont nem felejted el, hogy akadna a hajón még más munka is. A zöld szötyit felfelé tartva és lassan kevergetve gondolkozol a következő lépéseden.

Miközben a kémcsövet figyelem azon gondolkodom, hogy vajon mi lehet ez a xeno mocsok, ami így megkeseríti a munkámat. A zöld „minta” kielemzéséhez nekem nincs megfelelő eszközöm a műhelyemben. Kénytelen leszek elvinni az orvosiba, hátha megtudom győzni ott valamelyik dolgozott, hogy végezzen el „ezen” pár vizsgálatot. Viszont a servo koponya felvételeit is ki kéne elemezni. Talán valaki a megfigyelő teremben tudna ebben is segíteni. A zöld váladékkal teli kémcsövet egy dugóval lezárom, majd elrakom abba a tároló nyílásomba ahonnan elővettem és megindulok a részemre kiutalt szállásra. De még mielőtt elindulok, oda szólok egy a teremben tartózkodó servitornak, hogy pucolja ki a Leman Russ tankot.

Útközben pedig megpróbálok valamilyen logikus következtetésre jutni a kis xeno féreggel kapcsolatban. Talán a húslény emberek nem hipertér által előidézet képeket láttak, hanem ezeket a kis xenokat. Nem kizárható, de hogy biztos legyek benne egy kisebb nyomozást kéne végeznem hozzá. Két nyomom pedig máris van. Ha kiderül a trutyiról, hogy valamelyik ismert űrféreg váladéka akkor igen erős bizonyítékom is van arra, hogy valami felszökött a hajóra. Ha pedig a felvételek is használhatóak és hasonló alakok más felvételeken is előfordul, akkor az is bizonyítást nyer, hogy többen vannak.
Belépve a szobámba rögvest bejelentkezek a központi komputerembe és rögvest el vállalok két munkát is. Az egyik a legénység „képzelgéseinek” kinyomozása. A másik pedig nem más mint a keleti szárnyban kitört lázongás lenyugtatása és a kommunikációs rendszerek helyre állítása. Bár véleményem szerint az utóbbi munka a transmechanikuszra tartozik, hisz végül is ők a kommunikációért felelős tech-papok. De ezzel munkával együtt legalább nyomozhatok abban a körletben is és akár erőszakot is alkalmazhatók, na meg átnézhetem az ő szobáikat is hátha találok ott valami nyomot.

Ezek után pedig a Segítő Servo Koponyámról lementem a felvételeket egy adathordozóra, majd összekészítem a javításhoz szükséges felszerelést, amit belepakolok egy szerszámos ládába, amit a Tároló Servo koponyámra bízok. Ezek után első utam a hajó megfigyelő termébe vezet. Hátha tudnak valami információt nyújtani a xenokról és a lázongás mértékéről. Na meg arról, hogy pontosabban, hol szakították meg a kommunikációs vonalakat. Mielőtt még kilépnék a műhelyemből élesítem a két harci servitorom is és utasítom őket, hogy kövessenek. Talán ha látják, hogy két meltával felszerelt mindenre kész harci gépem van nem mernek nemet mondani nekem azok a büdös húslények a keleti szárnyban. Miközben pedig a megfigyelő szoba felé haladok megpróbálom előkeresni az emlékeimet a legutóbbi szárazföldi bevetésről. Hátha add valami támpontot arról, mégis milyen lények háborgatják a hajó nyugalmát.

Szép lassan lépdelsz a szűk folyosókon a kopogások hallatán a legtöbb emberben már önmagában félelem gyúlna. Ám ameddig a "lakosztályod" felé menetelsz csak hozzád hasonló vagy nálad is kisebb rangú Mechanikus tagokkal találkozol. Szinte egymásra se pillantotok mindenki a saját gondolataival és problémáival van elfoglalva akár csak te is. Próbálsz összefüggéseket keresni a kis lény és a hajóban történt incidensek között ám egyenlőre túl kevés információd áll rendelkezésre, hogy akár találgatni is lehessen.

Pár perc gyaloglás után megérkezel a szobád ajtajához. Egy ugyan olyan szűk kis folyosón van mint a többi, hegyén hátán ajtók sorakoznak. A tied a B447-szoba. Melletted és mögötted minden szobában egy társad tölti szabad idejét. Ahogy bepötyögöd a szobád 16 számjegyű kódját az eddig vörösen világító panel fénye egy pár pillanatra zöldre vált amit néhány pityegés követ. Az ajtó kitárul és belépsz a dohos kis szentélyedbe. A szoba annyira kicsi, hogy épp csak mozogni lehet benne. A személyi komputered és egy kényelmetlen ágyon kívül nincs bent semmi. Már ha a falon logó litániákat és Adeptus Mechanikus logót nem számítjuk. Ahogy átnézed a feladatok listáját hamar meg is találod a két általad kiválasztott munkát. Pontosan arról van szó mint amit Maxil mondott ám a lázadás leverésének kezdetére kitűzött határidő hamarosan elérkezik. Így miután jelezted, hogy dolgozol ezen a két ügyön egyből előkészítetted a szükséges felszereléseidet majd elindultál a megfigyelő terem felé.

Ahogy feljebb értél a hajón egyre több gárdistával és kevesebb Mechaikussal találkozol. Láthatóan a legtöbben nem töltenek időt ezekkel az ostoba emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb ember a látva a közeledésed megrémül már önmagában tiszteletet parancsoló járásod mellett segítőid látványa is hozzátesz, hogy az utadból mindenki félre áll, szinte neki passzírozva magukat a falnak.

Nem is igazán törődsz velük inkább a tank legutolsó bevetésének helyére összpontosítasz egy nevesincs dzsungel bolygón járt ahol a helyiek lázadását vertétek vissza nem volt túl nagy küzdelem főleg, hogy egy Astartes rendház is nem más mint a híres Ultragárdisták tizedik százada segítették a csapataitokat. A legfrissebben kiképzett újoncoknak vették el a harci szüzességük csupán fél füllel hallottad a kommunikációs csatornán mi történik de az biztos, hogy még te is átérezted a mondatok mögötti súlyt. Lenyűgözőék voltak a század parancsnokok sőt még a feletteseik is áradoztak róluk. Bár csak újoncok voltak és főleg támogató szerepben voltak jelent egyértelműen az amúgy kiélezett harcot könnyed győzelemmé varázsolták. Az összes Stratégiailag fontos pontot pillanatok alatt megszerezték még téged is lenyűgöztek a hallottak. Ám ezek a gyorsan és precízen kivitelezett és megtervezett stratégiák egyetlen embernek köszönhetőek. Telion századosnak, az Ultramarine rendház 10. századának őrmestere. Szinte legendák szólnak róla és hőstetteiről, így hogy ott voltál megérted, hogy mért is. Mindenesetre találkozni nem találkoztál vele de a kommunikációs csatornátokba egyetlen mondat erejéig belépett. "A császár ma ránk mosolygott, a bolygó immár ismét a miénk!" Ezzel az egyetlen mondattal hosszú másodpercekre szakította meg az amúgy rengeteg szálon futó beszélgetéseket. Majd öröm éljenzésben tört ki a legtöbb csatorna ekkor csatlakoztál le róla hiszen már nem volt miért figyelned. Bár a bolygón valóban Telion miatt győztetek az űrben csaknem hasonló stratégiai érzékkel Lord Kornel volt aki a győzelem felé billentette a lécet. Még a Mechanikus tagjai is tisztelik őt és nem hiába bár róla nem zengenek legendákat aki találkozott vele tudja, hogy egy stratégiai zseni és bárki aki alábecsüli... többet nem lesz rá lehetősége. Mindenesetre ezen kívül nem sokat tudsz hiszen te javarészt a hajót javítottad a bolygót csupán az ablakokon keresztül szemlélted és nem igazán foglalkoztál az ottani állati populációval.

Ám egyszer csak megdöbbenésedre hirtelen (főleg mert nem figyeltél) egy rövid tarajos gárdista ugrik eléd. A figyelő servo koponyád persze egyből az arcába szkennel, hogy elemezni tudja de nem tartja veszélyforrásnak.

-Nyugi nyugi! Nem balhézni jöttem!

Emeli fel enyhén a két kezét.

-Azt a rohadt haver. Menő csúzlik!

Pillant a két szervitorodra.

-Figyelj már nem tudnál nekem is szerezni egyet? Megfizetem esküzöm, imádnák egy ilyen gyönyörű gépet a kezemben tartani!

Ekkor láthatóan jobban szituált társa fogta meg a karját és ráncigálta el tőled miközben serényen a bocsánatodért esedezett.

-Ne haragudjon mélyen tisztelt Mechanikus úr, a társam kissé modortalan már megyünk is tovább, a világért sem akarnánk feltartani.

Ekkora megtorpansz és mereven figyeled őket hogy elhaladnak, nem igazán tudod ezt mire vélni. Már pár méterrel arrébb járnak de hála a beültetéseidnek még így is jól hallod őket.

-Ne ráncigálj már te seggfej! Majdnem sikerült szereznem egy hozzám illő csúzlit!

-Roy te utolsó idióta barom! Épp megmentettem az ostoba segged, ha tovább hergelted volna a faszságaiddal, akkor az egyetlen melta amit kaptál volna az egyenesen a pofádban landol!

-Miről beszélsz? Totál bírt engem láttam rajta. Nem mellesleg gondolj bele mennyivel több esélyünk lenne ha egy ilyennel mennénk azok a mocskos lázadók ellen és nem ezekkel az ócska szarokkal.

-Halkabban te barom ha meghallja, hogy még egy gépet is szidsz akkor biztos, hogy Alkisáék már a te hamvaidat fogják legközelebb sikálni a folyosón.

-Jól van inkább siessünk ha már elráncigáltál életem lehetőségétől... látni akarom Marrok képét mikor meglátja az Ogrynom.

-Azt is emlícsd meg neki, hogy mia....

És innen már te sem hallottad a beszédüket mert lefordultak az amúgy elég hosszú folyosóról.

Bár nem igazán értetted mi a fene volt ez de vissza fordultál és megindultál az eredeti célod felé.

Ismét hosszú gyaloglás következett a megfigyelő szoba a hajó tetején volt. Odafele menet még te sem tudtál nem felfigyelni a hajón való sok betegre. Főleg az orvosi környékén voltak zsúfolásig köhögő fekélyekkel borított embertömegek. Ám nem volt időd ott időzni tovább haladtál.

Végre megérkeztél a megfigyelő teremhez. Egy hatalmas ajtó zárja el a szobát előtte pedig több őr is ellenőrzést tart. Már messziről kiszúrnak téged és merev tekintettel szugerálnak. Ám ahogy odaérsz az egyik beültetésekkel tarkított arcú kopasz őr áll eléd és teszi fel a következő kérdést.

- Üdvözlöm önt Mechanicus mi járatban erre felé? Csak hivatalos ügyben járó személyek léphetnek be.

Kérdésére a köpenyedbe túrsz és előveszed az adattáblád ami tartalmazza a fontosabb adataidat és engedélyezési szinted. Majd átadod az őrnek aki pár pillantást vet rá.

-Áh igen igen! Már ki is rendeltek egy belső személyt a segítségére csak az ő jelenlétében tartózkodhat a teremben.

Ekkora hátrébb áll és beleszól a rádiójába. Pár pillanattal később egy ismét hozzád lép és bekísér a terembe. Hatalmas... tényleg nem egy szoba hanem egy alacsony terem ami rengeteg kisebb lakosztály méretű terembe vezet. Mindegyikben egy-egy hozzáértő figyeli a belső illetve a külső eseményeket. Téged a legvégén lévő egyik teremhez visznek majd a következőt mondja a kopasz fickó.

-Ez itt Lice...köhöm...akarom mondani Alice szobája csak kicsit különc egy lány így nézze el neki a dolgot gondolom pont ezért kapta ő a "fura események" megfigyelését. Mindenki zakkantnak tartja és van is benne valami. Szóval csak gondoltam szolok ha bármire szüksége van mostantól őt keresse.

Ezzel a fickó sarkon fordul és vissza indul az őrhelye felé.

Pár másodpercet vársz, hogy össze szedd a gondolataidat majd szoba mellett lévő panelra pillantasz. Láthatóan nem szabvány a gombok helyén furcsa jelek vannak. Bárhogy próbálod nem tudod felidézni, hogy valaha láttál volna ilyet. Márpedig így nehezen tudod kinyitni az ajtót.

Jobb híján kopogsz az ajtón ahogy fém kezeid össze ütköznek a vékonyka ajtóval az egész folyosót halkan betölti a hangja. Ám semmi nem történik megpróbálod még párszor ám nem akarják az ajtót kinyílni...talán nem hallja...de vajon mért nem?

Vissza pillantasz az őrre de épp ekkor hagyja el a folyosót. És valami furcsa érzés kering benned... mégis csak, hogy rajtad fogjon ki egy ilyen bugyuta feladvány? Ismét a panelra fordítod a tekinteted.

A panel a szabvány 12 gombos paneltól eltérően 44 gombot tartalmaz...vagyis pontosabban 45-öt ugyanis az utolsó gomb egy koponya.Mindegyiken egy jellel. A hivatalos kódolás ezért itt 4 számjegy szokott lenni ezt valószínűleg nem változtatta meg annyira nincs bátor ember viszont ennyi gombnál könnyen lehet, hogy nem egy számra kell gondolni. Talán egy szó? De vajon mi lehet az?

A karakterek:


//megpróbálhatod feltörni az ajtót ha kitalálód a kódot. A segítségeket már jól láthatóan elrejtettem Vagy dobhatsz egy kockával, hogy megtudod-e hackelni az ajtót ez esetben 5+ lesz szükséged.(bárki is csinálta érti a dolgát) Esetleg megnézheted mire jó a koponya gomb.//

A kommisszár szerencsére elfoglalt. A helyzet elég rossznak tűnik! Hagyjuk az ökörködést és húzzuk ki a farkunkat az egérfogóból, mielőtt elszabadul a pokol.

Belépek a kantinba és végigmérem kis csapatunkat. Ugyan olyan újonnan besorozott bakák, mint mi. Még az ogrin is! Egy repülő városban ragadtunk, ahol még mindig tartanak az anyabolygónkon is kitört lázongások, a hatalmas kényszersorozás miatt. Mialatt a fiúk csipkelődnek kis erőt gyűjtök, és körbenézek. A katonák ziláltak, némelyik izzad és záraz torokkal úgy köhög, mint egy F-besorolású alsóvárosi. Lehet, hogy egy reaktorszivárgást próbálnak előlünk titkolni? Erre utalnak a nagy sötét hólyagok is. Nem nem... Reméljük nem... Ha ez így folytatódik, hamarosan elkezdenek lőni ránk, és lehet, hogy pont most szedik össze azokat, akiket felfegyvereznek ehhez. Szeretnék a cső jó végén állni, ha elindul a húsdaráló vagy lekapcsolják a létfenntartást. Jó lett volna belenézni egy kognitátor egységbe, hogy megtudjam mire is jelentkeztem, de vannak elképzeléseim.

Intek a kis gyülevészetnek és a sas jelét vetem magam elé köszönés képen, amit természetesen ösztönösen viszonoznak.
- Katonák - kezdem harsány hangon, hogy mások is hallják - nem vagyok tiszt! - felléptek egy székre - Nem vagyok több, mint egy egyszerű senkiházi! Prédák! Mit szeretnétek?! - fellépek az asztalra - Önként jelentkezni egy feladatra vagy vártok, amíg kötelező lesz beállni a sorba?! A Marcus 7th, eddigi legnagyobb légiójában, lázadás ütötte fel a fejét! Nem hagyhatjuk, hogy szégyent hozzuk szeretett anyabolygónkra! Intézzük mi a saját piszkunk, mielőtt kinyitják a légzsilipeket! Javítsuk ki a csorbát, amit gyáván a sorsolásnál vétettük! Az Istencsászárnák, a Birodalomnak, a Marcusnak, a 7.flottának, A PRÉDÁKNAK MOST SZÜKSÉGE VAN ARRA, HOGY GERINCET NÖVESSZÜNK! NEM MONDOM MEG MIT CSINÁLJATOK, DE ÉN - hatásszünet -, ÉN MOST SARKON FORDULOK, ÉS TISZTÁRA MOSOM A BECSÜLETEM! HAZA ÉS BECSÜLET! HAZA ÉS...

Hát, a skandálás vagy megmarad mögöttem, vagy elkezdenek étellel dobálni...

otKKH61r1-61-6

Miközben a megfigyelő terem felé haladok, visszagondolva a bolygó lázadására. Sok minden kavarog a fejemben. Az Ultragárdistáktól egészen Lord Kornél taktikai érzékéig. Ha Lord Kornélban egy picivel több beültetés lenne és sokkal több érdeklődést mutatna a technológiai felfedezések és újra felfedezések irányába, akkor talán még egy secundussal is össze lehetne téveszteni. Bár ez csak az én véleményem, de erre a gondolatra elmosolyodok. Mikor hirtelen a semmiből elém kerül egy húslény. Szerencse, hogy a megfigyelő koponyámnak egy pillanatra se lankad a figyelme, így már máris az idegen arcában van és szkenneli is azt. Nekem is ilyenné kéne válnom. Érzelem mentessé és céltudatossá. Nem szabad, hogy bármi is elterelje a figyelmem.

Majd elkezd beszélni is ez az ember. A Birodalmi Gárda egyenruháját viseli. Közlegény lehet. A kíváncsisága erősebb lehet mint a félelme. Még a haditengerészet tagjai is inkább a falhoz simulnak, mint, hogy az utamba kerüljenek, de ez. Ez nem. És még a servitorjaim fegyvereire is mutogatni mer. A hangjából pedig mintha hiányozna valami. De vajon mi? Megvan. A tisztelet. Volt szerencsém már beképzelt, fennhéjázó és még bunkó katonákhoz, de legalább amikor velem beszéltek vagy más mechanicusokkal megadták a nekünk kijáró tiszteletet vagy legalább kicsit feszélyezve érezték magukat a közelemben. Két dologért lehet hálás ez a szerencsétlen. Először is azért, hogy jött a bajtársa aki valamivel jobb benyomást keltett és elvitte a szemem elől ezt a szerencsétlent. Másodszor pedig azért mivel nekem most fontosabb dolgom van. Bár így is majdnem utánuk mentem, hogy megkérdezem minek kell nekik az ogryn. De ha rosszban sántikálnak és egy ilyen húszsák is itt rohangál kizárt, hogy legalább egy kommiszár ne tudna már róla. Szóval tovább haladtam az utamon.

Mikor az orvosi előtt haladok el észreveszem, hogy szokatlanul sok ember várakozik ott. És majdnem mindegyiken ugyan olyan tünetek jelentkeznek, köhögés és fekélyes bőr. És nem csak ott voltak. Idefelé jövet is nem egy embert láttam aki hasonló tüneteket produkált. Szerencse, hogy engem az Omnissaha megszabadított a hús bűnétől és szenvedésétől. De talán ennek a potyautasunkhoz van valami köze?

Mikor végre elérem a Megfigyelőtermet sajnálatosan veszem tudomásul, hogy még én se vagyok felmentve a bürokrácia alól. Bár szerencsére gyorsan megvoltunk az egésszel és folytathattam az utam. Mikor megérkezünk a mellém kirendelt megfigyelő ajtajához az őr illedelmesen elmagyaráz néhány dolgot, majd a dolgára indul. Pár másodpercig gondolkodok, hogy mit mondjak neki először. Mit mondjak pár év alatt az ember elfelejti a társalgási érzékét. De magáról a közös ügyünkről vagyis a hajón tevékenykedő furcsa lényekről sincsen sok információm. A felvételt és a kémcsőnyi furcsa váladékot leszámítva. Majd csak ekkor veszem észre a kicserélt panelt.

- Hát ez meg mi? Ilyen rúnákat még nem is láttam.

45 karakteres nyomógombos panel a 12-es szabvány helyet. Kíváncsi vagyok kitől kapta ehhez az engedélyt. A 45 karakterből 1 darab csak egy sima koponya ábrázolás. Ami egyaránt aktiválhat valamilyen fegyvert vagy lehet egy csengő befelé. Hisz a koponya egyaránt az Impérium szimbóluma és a halálos csapdák jelképe is. Bár kétlem, hogy itt valamilyen fegyver lenne, akkora változtatást csak nem engedne meg senki egy szimpla megfigyelőnek.

Feltehetőleg a szokvány 4 karakteres kódot se változtatta meg. De biztos, hogy nem szám kombináció maradt. A maradék 44 rúna valamilyen írásbeli hangtani karakter lehet. Betűk ha úgy jobban tetszik. De ilyenekkel még nem találkoztam. Van köztük pár amivel már volt szerencsém találkozni, de jó néhányat most láttok először. Talán meghacelhetném a zárat, de az lehet, hogy több időt venne igénybe mint amennyi most rendelkezésemre áll. Főleg akkor, ha nem sikerül. Lehet egyszerűbb lenne simán beütni a kódot. De vajon mi lehet az. Biztos, hogy nem számkód hanem valamilyen betűkódolás. Talán egy szó. De vajon melyik a sok közül? Talán a neve? Mi is volt az? Roy? Nem az a bunkó neve volt akivel a folyóson futottam össze. Alice! Igen ez lesz az. De az Alice 5 betűből áll. Várjunk egy kicsit….Az őr először Lice-t mondott. Biztos mindenki így nevezi és a társasági körökben is ezt használja. A Lice pedig 4 betű. Hát próbáljuk meg.

Beütöm az „L”, „I”, „C” és „E” karaktereket a panelen és várok. Ha kinyílik az ajtó bemegyek Lice dolgozószobájába és csak ennyit mondok: Ez volt ám a jó agytorna, de ha tudja, hogy vendége jön illik odafigyelni rá és nem magára hagyni. Főleg ha fontos ügyben jött.

Marrok:

Ahogy elkezded a beszéded az étkező zsivaját hirtelen csönd lepi be. Eleinte csak a körülötted pillantanak oda, ám ahogy folytatod, egyre többen vetik rád tekintetüket. Mikor fellépsz az asztalra már a terem fele téged figyel. Néhányan csatlakoznak a teremből és közelebb jönnek. Majd ahogy egyre fokozódik, a beszéded úgy vetnek rád árgus pillantásokat egyre többen. Ahogy elkezdesz skandálni Alkisa szinte egyből követ. Ugyan ekkor Roy és Karls ölbetett kézzel pillant egymásra majd vállat vonva csatlakoznak a lányhoz. Nem kell sok, hogy a körülöttetek állók is rákezdjenek. Az Ogryn nem igazán értette mi történik, szóval az éppen elfogyasztás alatt álló fekete ételét az asztalra dobta majd teliszájjal ő is beszállt a skandálásba. Mély hangja az egész termen végig futott és még a leghátsó helyeken henyélők is hallották. Ekkor történt meg az amire nemszámítottál. A teremben jónéhányan, akik eddig téged figyeltek felálltak és csatlakoztak az üvöltéshez. A ritmikus skandálásnak a székek csikorgása adott aláfestést pár pillanatra és a termet egyetlen mondat rengte be.

-HAZA ÉS BECSÜLET! HAZA ÉS BECSÜLET! HAZA ÉS BECSÜLET!

Hihetetlen érzés fogott el, ahogy körbetekintettél a teremben. Nemrég még padlót súroltál most pedig emberek szívébe öntesz bátorságot és a császár érdekében cselekszel. Nehezedre esett megfordulni, hiszen elnézted volna még a látványt, de tartottad magad az elképzeléseidhez. Sarkon fordultál és lassú teátrális mozdulatokkal az asztalról a székre onnan pedig a padlóra léptél.

Diadalittas lépésekkel haladtál az ajtó felé, amin nem segített a mögüled cseppet sem halkuló zsivaj. Mindenesetre becsuktad szemeid és magabiztosan lépdeltél előrre hallgatva a te általad létrehozott szimfóniát… egészen addig ameddig neki nem ütközel valakinek.

A skandálás mintegy csettintésre eltűnik. Az eddigi jókedved felváltja a rettegés. Hirtelen lepereg előtted az életed és a császárhoz fohászkodsz, nehogy Buk legyen akinek keresztezted az útját. Ahogy lassan kinyitod a szemeidet a szar is megáll benned Richardson merev tekintete láttán. Serényen meghajolsz, majd tisztelegsz neki. Próbálod minden méltóságod össze szedni kisebb nagyobb sikerrel. Ám a komiszár szó nélkül méreget téged. Vajon mit néz rajtad ennyire? Talán, hogy hol döfje át rajtad az erőkardját? Vagy, hogy melyik testrészedtől szabadítson meg legelőszőr? Esetleg, hogy alkalmas példány lennél-e servitornak? Épp beszédre nyitnád félelemtől remegő ajkaid mikor Richardson elmosolyodik és vállon vereget. Hirtelen megrándulsz, de ami ezután történik, örök életedre benned marad.

-Haza és becsület.

Pár másodperc szünet után ismét a katonák hangja csendül fel mögüled mintha csak levegőt vettek volna úgy fojttattak onnan, ahonnan abbamaradt. Majd félre áll az utadból helyet adva neked és a kompániádnak. Ahogy kifele menet még utoljára rápillantasz egy elégedettet bólint. Mintha csak azt üzenné „ez most szép volt”.

Ahogy a folyosón végre magadhoz térsz, egy számodra eddig ismeretlen állapotból nem tudod, hova tenni a dolgokat. Lassan hátrapillantasz és vagy 20 ember az Ogrynal követ téged. A jókedvük mit sem lankadt. Gondolataidban a Richardson szavai csengenek, nem azért amit mondott, hanem ahogy mondta… egy komiszár, akinek nincs igazi hazája… akinek a seregben a morál megtartása a feladata. Szinte… tisztelgett előtted azzal, hogy ha még nem is nyíltan, de csatlakozott a skandálásodhoz. És elmosolyodott… Ő! Aki ostorral veri az embereket és hatalmában áll bármelyik közkatonát bármikor kivégezni. Hihetetlen egyszerűen nem vagy képes felfogni és elhinni.

A töprengésedet Roy szakítja félbe ahogy hátulról rád ugrik. Épp, hogy csak nem esel el tőle. De nincs időd lebaszni már ordít is a füledbe.

-Hé Marokk ne legyél már megbaszódva!

Majd lecsusszan rólad és melléd állva folytatja.

-Szép volt ez a gyászbeszéd még nekem is tetszett. Bár őszintén haver én azt hittem Richardson helyben fog kiherélni. Az lett volna ám a műsor! –neveti el magát- De hé esküszöm a legjobb temetést kaptad volna…

Ekkor ér be Karls és veti közbe.

-Szóval 5 kreditért adtuk volna el újrahasznosított húsnak.

-Hé nem kell megköszönni. Még a halálával is a barátait segíti ez az én Miaz-om!

Nem igazán van időd a csipkelődésekre reagálnod, mert egy puhább kéz megragadja fejedet és elfordítja. A következő pillanatban egy puszit kapsz Alkisától aki csak ennyit fűz hozzá beszélgetéshez.

-Az én Marrok-om holtestét 10 kredit alatt nem adom.

Jajj ne még te is Alkisa? Gondolod egyből. De folytatja a lány.

-A fecsegésednek hála már húsz katona jön velünk és az Ogrynt sem ijesztetted el. Ez egy egész jó kezdés…

-Hé ez az én szövegem lett volna te alávaló némber. –Veti közbe Karls-

-Nem te azt mondtad volna nya nya nya Karls vagyok és annyira ügyik voltunk, hogy már kétszer annyian vagyunk mint mielőtt Roy összehozta a bandát. –Gúnyolódik Roy kislányos hangon-

-Oh bocsi Roy ne haragudj nem tudom most gúnyolódsz vagy fasz akadt a torkodon sosem tudom eldönteni. –Alázza porba Alkisa Royt-

Erre mindenki tátott szájjal reagál nem nézték volna ki az ártatlan Alkisából, hogy ilyenre is képes…

Az út eltart egy darabig anélkül is, hogy ezek egymást ölnek… talán addig kicsit beszélgethetnél, a barátaiddal esetleg átvehetnétek a tervet mégis, hogyan lesznek a csapatok elosztva.

//A beszéded nagy sikere miatt 20 újoncra duzzadt a létszámotok (10 helyett). Valamint a beszéded egyel megnövelte a morálját a csapatod minden tagjának ideiglenesen. A tied kettővel nőtt meg. (egy a sikeres beszéd és egy Richardson „dicsérete” miatt)//


Enric:

Ahogy beütöd a lány becenevét a panelba vörös fénnyel és halk vinnyogással jelzi, hogy a kód helytelen. Talán mégsem ennyire egyszerű a kód? Átjárt volna az eszeden egy egyszerű megfigyelő? Ha ez kitudódik... közröhej tárgya lehetsz vagy akár még ki is zárhatnak. Rég nem éreztél ilyesmit... aggodalom? Nem sok időd volt töprengeni mivel az ajtó bár rossz kódot ütöttél be kinyílt. Egy fiatal lány kukucskál ki mögüle és mérgesen tekint rád. Mikor előbújik a fal takarásából jól látható a ruházatából és beültetéseiből hogy valamelyik fejlettebb bolygóról származik...


Harsány ám mégis kicsit bágyadt hangon szól hozzád.


-Komolyan? Meg kellett élnem, hogy egy Mechanicus személyesen akarjon betörni hozzám? Tudod csöngethettél is volna... gondolom nem nagy tudomány kitalálni melyik a csengő... De gondolom nektek minden kis fejtőrés újabb ok arra, hogy bizonyítsátok a feljebbvalósságotokat...

Ekkor elkuncogja magát a lány és nevetve préseli ki a következőket.

-Átvertem egy mechanicust... hát ez haláli. -a térdét fogva nevet-

Mikor felnéz és látja, hogy te nem vagy túl boldog vissza vesz a stílusából.

-De hé ne érezd magad rosszul ígérem nem mondom el senkinek... de nem lesz ám ingyen. -vágja oda a mondat végére-

Elég türelmes vagy de ez a lány ki akar hozni a sodrodból és jó úton halad meg akar zsarolni téged? Egy hivatalos Adeptus Mechanicus tagot? Egy egyszerű húslény ember? Már éppen le akarnál rá sújtani a servokaroddal mikor a következő mondata megmenti.

-Szóval kössünk alkut én nem mondom el senkinek a kis bakidat... cserébe te nem mószerolsz be a "kis" átalakításaim miatt. -Mosolyodik el a végén a lány-

Kreditre vagy valami plusz juttatásra számítottál de ez a lány csupán hozzád hasonlóan a tudást akarja használni... merengenél tovább de ekkor ismét megszólal.

-Gyere beljebb ne ott ácsorogj...-kicsit halkabbra veszi a hangját- még azt hiszik udvarolni jöttél. És tudod itt hamar terjengenek a pletykák-láthatóan kicsit lekonyul a szája- főleg rólam. De a kis barátaidat hagyd kint kérlek-ekkor hátra néz és kicsit félre áll- mint láthatod nem túl nagy a hely.

A lány illedelmesen meghajol és kezével beinvitál közben. A szobája pont akkora mint az összes többi tele gépekkel és egy kényelmesebb székkel valamint egy sima ággyal aminek a kinézetéből arra következtetsz, hogy a székben szokott aludni. Ezen kívül a szokásos birodalmi jelképek...valamint amin pár pillanatra megakad a szemed egy Adeptus Mechanicus logó... talán olyan bolygóról származik ahol nagy befolyással bír a szervezetetek? Ezt leszámítva a szoba átlagos lenne...ám az övében található egy ablak fel van engedve róla a fém búra és a hipertér hömpölygő mindenféle színben pompázó masszája látható rajta keresztül. Jól tudod ez szabályellenes mivel a hipertérutazás alatt minden ablakra leengedik a zsilipeket pont azért, hogy a legénység ne lássa mi van a hipertérben. Ez a lány meg csak úgy bámulja... biztos meg hackelte az ablak mechanizmusát. Mindenesetre nem tud érdekelni ez a kis szabálysértés mivel magával ragad ez a látvány. Képtelen vagy megszokni hol szilárdnak tűnik, hol folyékonynak, hol inkább gáz hol pedig... te sem tudod pontosan mi. Ahogy mélyen belebámulsz ebbe a rejtelmes dologba Alice megszólít. 

-Ugye milyen csodálatos? Az emberek elől elzárják mert félnek a hatalmától, pedig nap mint nap körülvesz minket és használjuk. Néha eltűnődöm vajon ebben is lehetnek élőlények? Áhh de megint sokat fecsegek. Ha zavarja lehúzhatom a zsilipet. De biztos fontos ügy miatt jött szóval...mi lenne az?

Közben leül a székére és egy gombnyomással bezárja az ajtót. Te vagy állsz vagy leülhetsz az ágyra..sok választásod nincs. A lány hamar az egyik vörösen izzó képernyőre szegezi a tekintetét egy kicsit nevet majd hátra fordul feléd.

-Lice? De tényleg? Ez a "gúny" nevem... bár már megszoktam. Ki az a hülye aki azt a nevet használná kódnak amit utál? -ekkor rád mosolyodik- Igazából tényleg igazad volt én... csak azt nem vetted figyelembe, hogy egy ilyen panel általában okkal kerül fel. Használhattam volna egy  26 karakterest is ha ilyen egyszerű kódot akarnák. De nyilvánvalóan egy gúnynévnek van valami... jelentése. De hé!

Ekkor elfordítja a fejét és széles mosollyal az arcán folytatja. 

-Megengedem, hogy kiköszörüld a csorbád...-majd ugyan olyan mosollyal feléd fordítja a székét és a képedbe dől- Szerinted mi a jelszavam?

A vörös fény és a panel vinnyogása hallatán, teljesen leblokkolok. Mintha minden kezdene elsötétedni körülöttem.

- Nem….Ez nem lehet. De…Én….Okosabb vagyok…- Suttogom magam elé.

Ha ezt bárki megtudja a társaim közül biztos, hogy az orrom alá fogják dörgölni, lefognak nézni és ha Maxil is megtudja akkor lehet, hogy kifognak zárni a rendből. Nem azt csak nem tehetik meg velem. Talán bemószerolhatnám és kivégeztethetném ezt a húslényt…Ezzel mentve a becsületem. Ekkor nyílik ki az ajtó.

Jól láthatóan még fiatal lány bújik elő az ajtó takarásából. Hosszú hajjal és enyhén gyermeteg arccal. A beültetései elég szépek. Talán valamelyik fejlett bolygóról jött. Esetleg egy kohó világról. Bár a hangja kicsit irritál, bár lehet csak azért gondolom így mert túljárt az eszemen. A szavai pedig úgy hasítanak belém mint kés a vajba és fájnak. Mert igaza van. Hagytam, hogy az egóm irányítson a logika helyet. Hagytam, hogy az érzelmek befolyásolják a tetteim, nem pedig a kötelesség. Bár akkor is az, hogy így az arcomba nevet túl megy minden határon. De úgy látszik ő is képes felfogni a dolgokat és hamar visszavessz. Mikor pedig megakar zsarolni azt hittem ott helyben leütőm. Bár kiderült nem kér olyan nagy dolgot, csak azt ,hogy ne beszéljek senkinek az átalakításokról. Úgy látszik nagyon érdekli őt a technológia.
Mielőtt még bemennék a terembe utasítom a két servitorom, hogy maradjanak kint, egyetemben a tároló koponyával . De a segítő koponyáról nem vagyok hajlandó megválni. Plusz egy szem sose árt. Bent pedig a szoba, hát…Teljesen átlagos. Leszámítva persze a Adeptus Mechanikus logót és az ablakot. Az ablakot ahonnan kilátni a Hipertére. Olyan gyönyörű. Hihetetlen, hogy a kezdetektől fogva utazom ezen a hajón, de még egyszer sem láttam ezt a csodát. A színek. Olyan színekben is pompázik, amik nem is biztos, hogy léteznek. Az állaga meg folyton változik.

- Hihetetlen. – Préselem ki magamból nagyon halkan. Szinte szeretném megérinteni.
Végül Alice térít magamhoz.

- Ugye milyen csodálatos? Az emberek elől elzárják mert félnek a hatalmától, pedig nap mint nap körülvesz minket és használjuk. Néha eltűnődöm vajon ebben is lehetnek élőlények? Áhh de megint sokat fecsegek. Ha zavarja lehúzhatom a zsilipet. De biztos fontos ügy miatt jött szóval...mi lenne az?

- Egyáltalán nem zavar. – Majd elszakítom a tekintettem az ablaktól és leülök az ágyra. – Csak tudja még a kohókban sem láttam ilyen gyönyörűséget mint most az ablakból. – Épp belekezdenék abba miért jöttem, mikor újfent megszólal ez az igen különös lány.

Mikor pedig felajánlja, hogy kijavítsam a hibámat, nem tudom, hogy mit csináljak. Olyan jó lenne. Vissza szerezném a becsületem. Újra a társaim szemébe tudnék nézni…Nem.

- Köszönöm az ajánlatot, de most nincs időm ilyen játékokra. Talán máskor. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Enric. Azért jöttem, mert maga a kirendelt tanácsadó és segítőm egy feladatban. A legénység furcsa „képzelgéseinek” ügyében. Melyek szerintem igen is valósak. A Servo Koponyám lencsevégre kapta az egyiket. – Előveszem az adattárolót amin a felvétel van. – Bár nem a legjobb minőség. Szóval szeretném, ha a lény látható lenne rajta. Majd átnézné a hajó kameráinak a felvételeit amik azóta készültek, hogy beléptünk a Hipertérbe és hasonló lényeket keresne rajta. Ha pedig talált valamit kérem küldjön értem valakit. A szobám lent van az Adeptus Mechanikusok szintjén, szoba számom B447. Ha akarja, akár tehet is egy próbát az én panelommal is. – Próbálok egy kedves, vidám arcot vágni, de nem hinném, hogy túl meggyőzően csináltam. Rég nem viccelődtem már és az arcom is kezd elszokni az ilyen grimaszoktól, az utóbbi időkben is csak egy halvány mosolyt engedtem meg magamnak, de azt se sokáig. – Ha nem talál ott, akkor vagy itt leszek az orvosiban vagy a Keleti szárnyban leszek és a kommunikációs csatornákat és pár rendbontót rakok helyre. – Átadom az adat hordozott és elindulok az ajtó felé. – Jó munkát Alice.

Majd elindulok az orvosi felé, hogy leadjam vizsgálatra azt a fura zöld trutyit. De ha Alice akar valamit még tudni szívesen válaszolok neki.

Hogy őszinte legek, nem emlékszem semmire, miután az asztalra felmásztam, és azt sem tudom hová megyünk. Krals csak annyit mondott, hogy jelentkezhetünk valamire. A bakák közé vegyült pár tiszt is, mint például Gef Albainstein tizedes. Azt mondják, hogy ő volt a legfiatalabb fiú egy vagyonos családban, így neki ettől nagyobb rangot nem tudtak vásárolni. Nálunk nehéz volt rangot szerezni, mert a magasabb rangú tisztek a bújócska végére elég kapzsiak lettek. Természetesen azért van köztünk, mert megpróbált elmenekülni a besorozás elöl. A felszerelése kifogástalannak látszik, de termete elárulja, hogy a családja nem katonai pályára szánta. Azt is mondják, hogy hátba szúrós fazon. Egy előléptetésért ölni is képes lehet.

Krosson őrmester is velünk volt. Az ő rendfokozata a legnagyobb. Róla semmit sem tudok, csak azt, hogy ez már az a rang, amit a hivatásosok kaptak csak meg a szökevény ezredek közül. Szép kis ívet kaphatott a karriere ettől a megnövekedett állománytól. Ugye kellettek a tisztek...

Még páran: Juzo és Pitt - nehézfegyveres kiképzést kaptak, de a hajón ilyesmiről szó sem lehet. Muhn Arz, Adel, Oon Paruk pár egyszerű baka, akivel beszéltem már vagy hallottam róluk. Pöcök társaságát egy ideje már élvezzük a barakkokban. A neve a termetére utal. Illetve inkább a magasságára. Ez valami rossz ogryn vicc. Ez a figura egy hegyomlás, aki legalább olyan erős, mint a testszaga. "Me' ő' nyumja a 'fittreszt!"

Előre engedem Klarst, aki feltehetőleg tudja az utat. Megpróbálok lepacsizni Krossonnal, de levegőnek néz és rendes választ nem, csak morgásokat kapok tőle. Remek...

Rohadt nagy ez a hajó! Az egész kerületünk elférne benne! Márha nem lennének benne a gépek. A hajtóművek közelében, azt mondják kifolyna az agyad az orrodon keresztül és csak speciális öltözékben lehet bizonyos távolságig megközelíteni, ami igazából nem a hajtóművet jelenti, csak a hűtőrendszereit. Vajon mit csinálnak, ha elromlik?

(( Katonai rendfokozatok ))