Hípertéri Kéjutazás! (Rofocale)

Pár zubogó lépés után odaérek hozzá és megpróbálom a fejét eltalálni de maga elé kapja mind a két kezét.
tsfTc7KO1-61-61-6·1-6

De semmi nem ért mert a fűrész szét marcangolta a karjait.Rángatózva a földre esett a két testrész és vér kezdett spriccelni a csonkokból. Beterítette az arcomat de nem érdekelt mert tetszett a látvány és a forró lüktető vér ahogy csorog végig az arcomon.
Vigyorogva nézek a förtelem szemébe és üvöltöm az pofájába - CSAK ENNYIT TUDSZ?CSAK ENNYI?- és ellép tőlem pár lépést.
Ekkor lehajolok felveszem a földről az egyik karját majd hozzávágom.
- Gyere mutasd mit tudsz te szar! Gyere,gyere,gyere!- ekkor kezdem vissza nyerni a tudatomat.
Belső hang arra utasít hogy szedd össze magad de nem törődök vele. Földön még mindig ott hever a levágott karja abba egy nagyot belerúgók az a falon kenődik szét.

Az áldozatod ahogy levágod a kezét felhördül... nem úgy tűnik mintha fájdalomból sokkal inkább dühből. Ezzel a lendülettel fejét előre tolja és neked iramodik mintha csak egy megvadult bika lenne.
Találat:
94wYii4i1-6

Sebzés:1-61-6·1-6

Épp az egyik kezét gyalázod neki a falnak. Mikor lendületből feléd ront te éppen oda pillantasz de csupán gyors reakcióként lefejeled. Hatalmas csattanás következik a lény pedig egyszerűen hátra repül az ütés erejétől. Ahogy feltápászkodik ugyan olyan groteszk módon mint először. megrázza behorpadt pofáját láthatóan ezt megérezte. Az arca teljesen eldeformálódott és patakokban folyik belőle a vér . Te csupán megtörlöd a homlokod és lassú léptekkel indulsz meg kivégezni a szerencsétlent. Közben berregteted a láncfűrészed a végső csapáshoz.

//A lény Ws értéke 0-ra csökkent így már nem tud védekezni szóval csak egy sebződobást kell dobnod ha ez megvan kedved szerint végezhetsz ellenfeleddel.//

Ahogy lépegetek felé győzelem ittasan kaján vigyorral az arcomon egy kis dalt motyogok magamban "gyere velem kicsike babám, most kibelezlek az lesz szép majd igazán".
Fölé tornyosulva az arca megremeg a félelemtől , a kezem ütésre emelem megpróbálnám lefejezni de ekkor elhajol előlem és jól kiröhög. Pofájából csorog a vér ahogy próbál kipréselni egy kis hangot mint hogyha mondana is valamit de nem lehet érteni.

Épp kikerekedett szemekkel bámulsz a hibádon de az alanyod tétlenséged kihasználva újból neked ront teljesen előre hajolva.
Találat:2udrCtIP1-6
Sebzés:1-6

Megint az utolsó pillanatban kapsz észhez. Ahogy feléd fut laza kimért mozdulattal rúgsz egyet egyenesen a feje tetejére. Ekkora arca szinte eggyé válik a nyakával és ismét hátra repül. A földön vergődik nem tétovázol most nem szúrhatod el!1-6·1-6

Most nem örvendezek magamnak odasietek hozzá és egy kegyetlen mozdulattal a mellkasába döföm a kardot. Ahogy felsikít isteni muzsika kezdi átvenni a termet. Mi is lehet ez a szép hang hát nem is más csak a láncfűrész ahogy a testével együtt a padlóból is kivesz egy jókora darabot.
Az arca ha lehet azt arcnak nevezni átfordul a kínba és a mosoly eltűnik a képéről. Üvölteni akar de nincs neki mivel hála nekem amiért kiszedtem még az indulás előtt.
-Most vigyorogj te kis féreg ha van mivel- és felfele elkezdem tolni a kardot még vergődik mikor a nyelőcsövéhez ér majd ahogy a fogak tovább harapnak egyik eléri az állkapcsát majd még egy és még egy. Következő pillanatban megbillentem a kezem előre és a fegyver teszi a dolgát egész a gyomorszájától a koponyája tetejéig széttépi.Apró véres darabokat dobál a vértemre amitől még jobban érzem magam.

Amikor végre kiéltem beteges dolgaimat felállok és elindulok kielégült vigyorral az arcomon a lány felé aki még mindig ott fekszik ahol elájult. Ha még menthető akkor megpróbálok segíteni rajta hisz ő az egyetlen pszikerem.
|Fq64Cxc1-61-6

Ahogy élvezettel teli testedet megindítod az ajtó felé még egy utolsó pillantást vetsz a szerencsétlen féreg holtestére. Talán kicsit túllőttél a célon nem sok minden maradt belőle amiből kideríthetnéd, hogy volt képes félholtan életben maradni, sőt felvenni veled a harcot. De nem is igazán ez foglalkoztat túlságosan átvette fölötted az uralmat az érzéseid. Csak annyira sikerült magadnál maradnod, hogy elindulj a lányhoz megnézni jól van-e.

Ám a távolban meglátod, hogy az ajtó amin bejöttél éppen csukódik össze. Elkezdesz rohanni ám túl késő nincs elég időd, hogy ki érj pont az orrod előtt záródik be teljesen a lendület miatt még koccansz is egyet a kapuval. Próbálod a mellette lévő panelt nyomkodni ám hiába az ajtó nem mozdul meg. Ekkor látod meg Heinladot a kapun lévő egyik kis ablakon keresztül. Kéjesen vigyorog rád sárgás fogaival az a rohadék. Biztos ő zárta be az ajtót előtted. Mérgedben egyből megpróbálod átütni az ablakot de túlságosan erős anyagból készült. Így csupán egy tompa ütés hang hallatszik az egész raktárban. Üvöltözöl vele de az ajtó túl vastag nem érteni amit mondanak. Ekkor szólal meg a rádiód a túloldalról beszél át benne tanítványod.

-Bo...bocs...bocsá...bocsásson me...meg me...mester. D...De i...itt az i...ide...ideje, h...ho...hogy a ta...taní...tanítvány tú...túl...túlszárnyalja a me...mesterét. É...és ő le...lesz a fő..fő mű...művem.

Ekkor lehajol és eltűnik az ablak elől pár pillanatra ám a következőben Lorena fejét nyomja neki az ablaknak nyakához egy kést szorít. A lány még mindig nincs teljesen magánál a féreg... ha tudatánál lenne már valószínűleg megölte volna de így tehetetlen.

-Mo...most pe...pedig ha...hagyom ha...had szó...szórakoztassák el a ki...kis ke...kedvenceim.

Ekkor sarkon fordul és elindul Lorenával abba az irányba ahonnan jöttetek valószínűleg felviszi a te laborodba, hogy ott aztán kísérletezzen rajta és megkínozza. Egyre erősebben ütöd az ajtót de meg se mozdul csupán erőpáncélod és a fém találkozásakor lévő csikorgás hallatszik.

Viszont mögüled hirtelen elkezd morajlás hallatszani és jó pár konténer ajtaja kinyílik. Amiből az előzőhöz hasonló megkínzott emberek vonulnak kifelé. Némelyikre emlékszel te magad végeztél rajta kísérletet és Heimladot bíztad meg vele, hogy végezzen velük. A féreg biztos ellopta a kutatási anyagaidat és elkezdett kísérletezni. Úgy látszik elég nagy sikerrel. Egyre több és több undormány mászik elő némelyiken a mutálódás jeleit figyeled meg... mikor kínoztad még nem volt neki elváltozása most viszont jó páron látsz csápokat vagy felesleges kinövéseket. Vélhetőleg a különböző fázisokban lévő alanyok. Egyre közelebb érnek így a fegyveredért nyúlsz...amikor eszedbe jut, hogy a nagy élvezkedésed közepette elfelejtetted felvenni a földről. Odapillantasz ahol a bolt pisztolyod hagytad ám közte és közted már jó néhány undorító lény áll. Egyre többen másznak ki a konténerekből. Nem lesz így jó körbe fognak venni gyorsan felméred a terepet a közelben van jó néhány konténer egymásra pakolva ezek pedig elég lassúak. Talán nem tudnak mászni. Megszámolni sem tudod mennyien lehetnek legalább harmincan de inkább többen főleg, hogy még a konténerekben is akadhatnak. A legközelebbi alig 6 méterre van tőled mögötte pedig közvetlenül kettő csoszog.

Hallom ahogy a zárak elkezdenek lassan kattogva összecsúszni és egyből le reagálom ez egy csapda.Megpróbálok odaérni de akárhogy szedem a lábaim pont becsukódik előttem.
-Nyílj ki te szar!- közben püfölöm a panel gombjait de semmire nem reagál.Felpillantok amikor szembe néz velem az a kis gyökér tanoncom.
-Heinlad nyisd ki!- mordulok rá de semmi válasz ekkor elkezdem sorozni az ajtót.

-Bo...bocs...bocsá...bocsásson me...meg me...mester. D...De i...itt az i...ide...ideje, h...ho...hogy a ta...taní...tanítvány tú...túl...túlszárnyalja a me...mesterét. É...és ő le...lesz a fő..fő mű...művem.

-Miről beszélsz?- fintorodik el az arcom az undortól.
- Mire készülsz vele?Válaszolj te féreg!- valószínűleg nem hall semmit amiket kiabálok neki.

-Mo...most pe...pedig ha...hagyom ha...had szó...szórakoztassák el a ki...kis ke...kedvenceim.

-Nyisd ki!- üvöltöm és még erősebben elkezdem ütni az ajtót de semmi sem használ , túl kemény.

Miután látom hogy eltűnik a kis ablakon abba hagyom az ajtó cséplését, kitárul egy konténer és még egy és még egy. Mire észbe kapok már majdnem körbe is vettek , de meglátok egy közelben lévő fedezéket. Arra csak két tagbaszakadt förmedvény van így hát arra indulok el. A két csoszogó felé veszem az irányt hátha mielőtt felmásznék a fedezékbe még egy kettőt leszedhetek.
y2Pgoqyj1-61-61-6·1-6

wPDNmjPN1-6


Hatalmas lendülettel megindulok feléjük és megpróbálom az egyiket a fejénél megragadva hozzáverni a falhoz. Elég gyengének tűnik de ahogy ráfognák a koponya csontjára érzem hogy a bőre kicsúszik a kezemből és az egész fejbőre a kezemben marad. Nem volt időm lassítani így a másikhoz is hamar odaértem akit gyomorra mérő ütéssel akarok elintézni ahogy  berogyasztok érzem hogy nincs valami rendben ismét. Lenézek a földre látom csupa vér biztos még az előző húzta maga után de nincs időm gondolkodni mert ahogy el akarom találni a másiknak a beleit hogy szét kenődjön a konténeren megcsúszok és csak a gönceit szakítom le róla és éppen hogy megtántorodik emiatt.
-Mi fasz történik még a mai nap?!-mormolom ahogy kezdem észrevenni hogy támadásba lendül az egyikük.
Mielőtt oda érne hozzá vágom a másiknak a haját- Nesze neked is kelleni fog ezután!


(2 db 1-est sikerült
1-6·1-6

A förmedvény akinek letépted az arcát erős morgással jelzi nemtetszését a másikat pedig sikerült ruhájának letépésével annyira megzavarnod, hogy mellé csapjon lomha kezeivel. Sajnos a sötétből nem veszed észre a harmadik dögöt biztos a sötét takarta el. (mögötte kettő ergo hárman voltak) Mindenesetre megpróbálsz úgy helyezkedni, hogy ne kerítsenek teljesen be de nem túl nagy sikerrel. A sötétből előbújó megmarkolja a nyakadat a másik kettő pedig már támadni is készül.

tGbLnW441-6

1-6

1-61-6·1-6·1-6