Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Oct 24, 2016 5:52:05 GMT 1
Egy Cobra osztályú szállítóhajón utaztok, kevés fegyverzet van rajta és a hely is meglehetősen szűkös. De cserébe kifejezetten, gyors és feltűnésmentes. Pár napja vagytok a hípertérben de hamarosan eléritek a végállomást, amit egyelőre nem kötöttek az orrodra. Ez idő alatt te leginkább a „tanulmányaiddal” vagy elfoglalva. Míg a legénység nagyrésze a hajót tartja karban. Egy sötét folyosón járunk a fények halvány vörösen égnek épp, hogy némi látást engedélyeznek az emberi szemnek. A teret valaki fájdalommal és félelemmel teli üvöltése tölti be. Valamint halk léptek, amit az emberi sikolyok majdnem teljes mértékben elnyomnak. A vékony 40 év körüli férfi osonva lép be egy szinte hang nélkül kinyíló ajtó mögül.
Te éppen áldozatod mellkasában matatsz. Szemhéjait jól láthatóan eltávolítottad és egy melletted lévő Petri csészébe helyezted. A műtőasztal fölött tükrök sorakoznak minden irányból nem azért, hogy a munkádat segítsék csupán, hogy az ember, akit éppen „meggyógyítasz” tekintete ne tudjon hova menekülni és minden egyes kínnal teli percet ne csak átérezzen, de lásson és felfogjon. Közben a mellette lévő gépek halkan zakatolnak és folyamatosan különböző élénkítő drogokat juttat a szervezetébe, nehogy a tudata ne legyen képes felfogni a fájdalmat vagy esetleg feladja a harcot és elájuljon, legrosszabb esetben meghaljon. A fájdalommal teli sikolyok hirtelen abba maradnak mikor is épp nagy precizitással eltávolítod szerencsétlen nyelőcsövet. Szinte magasztosan tekintesz rá ahogy két kezeddel az áldozat teste fölé emeled miközben ő bár szeretne hangokat kiadni csupán fuldokló nyöszörgés jön ki a vértől áztatott száján. Ekkor hirtelen elindul egy újabb gép melletted, ami pumpáló hangokat bocsájt ki, ez felelős, hogy a páciensed főbb szervei elegendő oxigént kapjanak.
Ekkor szólal meg mögötted a kistermetű kopasz figura.
-Bo..bocsánat a zavarásért..me..mesteeer. Kéjes dadogó beszédéből egyből felismerted hátra se kellett nézned. Az egyik tanítványod volt Heinlad. Jól ismerted a természetét elmélye majd annyira bomlottvolt mint a tiéd. Nem szóltál csak vártad, hogy kinyögje miért jött.
-Sa..sajnálooom, hogy me..megssszakítottam a műtétet… u..uram. De..e Ikol Mester be..eszélni óhajt önnel.
Már megint Ikol.. gondoltad magadban eleged van abból a tudálékos Astratesből aki annak idején új életet adott neked. Bár tudtad egyelőre hűséget kell színlelned neki, nincs más választásod. Már épp válaszolni akartál mikor ismét megszólalt hű tanítványod.
-E..elnzést ké..kérek de. a..aztmondta nem tű..tűr halasztást.
Mérgedben visszadobtad az emberi testbe a nemrég kiemelt nyelőszervet. A műtött ezt nemtetszése jeleként egy enyhe (ammenyit még képes volt kiadni) félelemmel átitatott nyögéssel jelezte. Majd lehúztad kezeidről a hatalmas gumikesztyűket és megfordultál. Megindultál kimért léptekkel kopasz „barátod” felé aki láthatóan rémült merev tekintettel nézett rád. Ám csak kifele menet nyomtad a kezébe a két kesztyűt. Erre láthatóan elmosolyodót „fiatal tanítványod” és elindult folytatni a munkád.
Alig hagytad el a laborodat máris szembe találkozol a folyosón a hajón tartózkodó harmadik és egyben utolsó áruló testvéreddel. Senki nem tudta a nevét talán még Ikolse egyedül egy becenév ismert róla…”Nyelv”. De, hogy ezt mért kapta már az idő homályába veszett ő pedig nem beszélt róla. Ahogy elég közel értek egymáshoz, megáll előtted és szinte fájdalmasan mély és keserű hangján hozzád szól.
-Testvér egy szóra ha lehetne.
Mivel nem fértek el a szűk folyosón egymás mellett így jobb híján biccentesz neki. - Hallottam, hogy Ikol keres. Jobb ha tőlem tudod nem valami boldog. Már ki kellett volna érnünk a hípertérből az idő most kulcsfontosságú tényező. De ez a féleszű legénység nem képes egyben tartani a hajót. Én is épp hátra igyekszek, állítólag egy démon tizedeli őket… gondolom összefosták magukat rendesen tőle. Ezek a szánalmas emberek még életükbe nem láttak démont, de persze az isteneket szolgáljak… legalább ennek hála a hajót könnyű volt elhozni, szinte könyörögtek, hogy velünk jöhessenek.
Mély groteszk nevetése betöltötté az immár halk folyosókat. De hamar tovább folytatta.
-Tudom, hogy nem szívleled Ikolt, kár tagadnod is. De nyugalom nem mondom el neki, elvégre mi hasznom származna belőle? Viszont lenne egy kérésem.
Enyhe zsarolásnak érzed de meghallgatod semmi szükséged egy konfliktusra… egyenlőre.
-Mivel csak hárman vagyunk kellően képzettek, hogy ezt a csürhét egyben tartsuk és Ikoltól ne is számíts segítségre. Így szükségem van rád. Hamarosan megérkezünk, a célhoz viszont mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez egy bejegyzett birodalmi szállító hajó jelenleg a birodalmon belül teljes mértékben hivatalosnak számít…
Emelkedő hangvétellel folytatja a mondandóját.
-És szeretnénk, ha ez így is maradna. De ezek az átkozott bőrcafatok nem képesek megérteni a legalapvetőbb parancsokat se!
Enyhén megnyugodva folytatja.
-Ezért arra kérlek, vedd ki a részed a dolgokba. Van egy listám amiket elkéne intézni nekem mindegy melyiket csinálod csak gyorsan.
Nem igazán érdekel a legénység főleg nem akkor, ha nem épp a műtőasztalon hevernek, de hátha lelsz benne némi szórakozást arról nem is beszélve, hogy így bosszanthatod az az átkozott Ikolt és még alibid is van.
-Előszőr is ott van az a naaagy csúúnya gonooosz dééémon aki nagyjából egy nurgling lehet… ha gondolod átadom a megtiszteltetést, hogy végezz vele. Nem fognak neki örülni az istenek, de nem kockáztathatjuk meg, hogy a hajón maradjon és belerondítson a terveinkbe.
-Aztán ebből következik, hogy valahol sérült a hípertér pajzsunk és betudnak jönni ezek az entitások. Gondolom kitaláltad, hogy nem ártana a baj forrását is megszüntetni.
-És egy kifejezetten neked való munka. A legtöbb féreg a hajón igen látványos mutációkkal rendelkezik. Mivel lassan nem lesz rájuk szükség és nagy a kockázat, hogy kiszúrják őket így öld meg az összes mocskot, amelyiken akár egy csöppnyi elváltozást is látsz… de az épeket hagyd békén! Ha túl kevesen maradnak, nem tudjuk majd ezt a szart egyben tartani!... ja és persze ne hagyd elől a holtesteket.
-Na melyik nyerte el a tetszésed? Amelyik nem szimpatikus megcsinálom, én csak haladjunk Ikol türelme is véges… bár ez csak téged érint.
Majd az űrgárdista jóllátható módon elállja a továbbhaladás lehetőségét és a válaszodra vár.
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Oct 24, 2016 17:45:52 GMT 1
Ahogy elállja az utamat én is megállok és furcsa tekintettel nézek rá.Miközben hallgatom a mondandóját elmerengek az előbb végzett kísérletemen.Vajon ha kombinálom a nyelőcsövét egy másik állat dns-vel és hozzá adok egy kis saját fejlesztésű gént képes legyen bármit lenyelni. Majd hirtelen visszatérek a jelenbe egy szó hallatán... Démon..... felkaptam a fejem a többi rizsája nem is érdekelt. -A démon az enyém a többivel nem érdekel mit csinálsz felőlem Ikol elé is dobhatod.Pajzs meg nem foglalkoztat nem hozzám tartozik.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Oct 25, 2016 16:31:33 GMT 1
Nyelv elismerően bólint feléd. -Legyen hát testvér. A Démon ahogy említettem a hajó hátuljában van a legényég zavarodott elmondásából ítélve próbál elbújni a raktárban. Szerencsére a megszállás tényétől nem kell aggódnunk ezeknek a semmire kellőknek szinte semmi lenyomatuk nincs a hipertérben Ikol észre vette volna ha lenne... az biztos, hogy három pszíker található még a hajón Ikolon kívül. Az egyik a navigátorunk a másik az asztropatánk és a harmadikat pedig te ismered...ha jól tudom a te kis kedvenceid egyike.
Biztos Lorenáról beszél elég zakkant egy némber de mivel neked nincs elegendő erőd a pszítér manipulálásához így őt használod segítségként.
-Na mindegy akkor megyek megnézem a pajzsot ha végeztél hívj a belső kommunikációs csatornán.
A mondat végén megfordul és elindul a folyosó végén lévő lifthez. Neked is menned kéne a műtőd után lévő szerviz lifttel gyorsan lejuthatsz a raktár előtt lévő folyosókra, vagy mehetsz lépcsőzve is ekkor útba ejtheted a volt kapitány szobáját és esetleg infókat kérhetsz a démonról vagy akár segítséget is...
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Oct 26, 2016 18:47:18 GMT 1
Amikor elfordult és elindul lift felé én is elindulok a lépcsőn lefele de mielőtt lelépnék a lépcsőn visszanézek a műtő ajtajára hallom hogy Heinlad csörömpöl.Biztos leejtette az egyik szikét- Sokat kell még tanulnia- motyogom magam elé miközben rázom a fejem. Kikkel vagyok összezárva ebben a kócerájban- folytatom tovább mikor látom Nyelv odaér a lifthez majd eltűnik a szemem elől. Én is elindulok lefele a lépcsőn.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Oct 29, 2016 0:03:08 GMT 1
A lépcsőt ugyan az a halvány vörös fény lengi be mint a folyosókat az emberi szem számára zavaró lehet ám mint a legtöbb Astartesnek úgy neked sem okoz különösebb problémát ebben a sötétes térben a látás. A csendet, lábaid erőteljes kopogása tölti be. Már majdnem félórája keringőzöl a lépcsőkön mikor végre segítőd szintjére érsz. Nem hiába bár az egyik legkisebb hipertérutazásra használható hajótípuson vagytok még így is hossza több mint egy kilométer szélessége és vastagsága kicsivel ennek a fele.
Ahogy eléred a hajó ezen szintjét elfog egy elképesztően erős undorral teli érzés... a nyílt pszi energiát szinte tapintani lehet a levegőben...ez biztos ő lesz. Még te is enyhe félelemmel nyúlsz az ajtó kapcsolójához hiszen ez a rengeteg zabolázatlan pszihikus energiát annak ellenére, hogy nem vagy használója érzed. Ahogy nyúlnál az ajtó nyitópaneljéhez magától kinyílik, csikorogva morogva szinte könyörögve tárul ki előtted. Bent sötétség ám nem az a fajta amit lámpa vagy bármilyen fizikai fény képes lenne megtörni. Talán másban ez félelmet keltene de te... csupán pár másodperc habozás után belépsz az ajtón...a mindent beborító sötétségbe...
Halk sikolyok és emlékfoszlányok hangjai járják át a sötétséget. Minden erődre szükséged van, hogy képes légy haladni. Szemeiddel nem vagy képes bármit is kivenni csupán a fekete szín minden szépségét. A hangok egyre mélyebben furakodnak az elmédbe mintha csak faltörőkost játszva oda vissza csapkodnák az agyadat. Egy pillanatra megtántorodsz a sötétből feltűnik előtted egy alak...egy vörös páncélos alak akire elméd nem akar emlékezni. Szemeidet össze hunyorítva egyik kezedet a homlokodra téve összegörnyedsz.
//Sikeres LD dobást kell végrehajtanod a sikerétől függően folytatódik a cselekmény//
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Oct 29, 2016 17:10:26 GMT 1
Az energia annyira pulzáló hogy szinte meg is foghatnám, elég rossz érzést kelt bennem ahogy az ajtó kinyílt előttem kezdtem kényelmetlenül érezni magam.Ismerős ez az érzés mikor kiszabadultam a testem zárkájából akkor éreztem ezt.Hirtelen betör az elmémbe, képek tűnnek fel a szemem előtt.Kicsit sem akarom látni őket valami mélyen megbúvó akar feltörni. EIfG1LeQ1-61-6 1-6·1-6
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Nov 3, 2016 7:38:38 GMT 1
Nem bírod az agyadat mintha szisztematikusan elemésztené a sötétség. Éles fájdalmat érzel ami behatol az elméd minden egyes zegzugába. Ordítasz de ebben a fertelmes sötét térben nem szűrődik ki a hangod. Szép lassan felemészt a fájdalom...nem fizikai azzal nem lenne gondod, talán még élveznéd is de ez belülről jön...mintha...érzelmek lennének. Nem tudod mik azok már évtizedek óta nem éreztél szinte semmit...legalábbis semmi emberit, ám most úgy vágott beléd az érzelemhullám mint pácienseidbe a késed. Ahogy próbáltad összeszedni minden megmaradt erődet sikerül felállnod és elindulnod botorkálva előre. Közben rég elfeledett emlékek halvány ködformái jelennek meg. A sötétben a fehér füstalakok szentjánosbogárként világítanak mintha csak a retinádba akarnák égetni az...árulásod? Hiszen te nem vagy áruló Ő árult el téged..Ő hagyott cserben a szükség perceiben...Ő az áruló és nem te! Ám a füst alakok egyre inkább formálódnak... pillanatok amire emlékszel és amiket most látsz először ám mégis tudod mindegyik igaz egytől...egyig. Melletted a füstből formálódó jelenet épp azt mutatja végig ahogy egy pontos ütéssel a Nartheciumoddal egy lojális társad géncsíráját távolítod el. Micsoda hihetetlen fájdalom és szenvedés árán... nem csak az ő de a rendháza jövőjét is szó szerint a kezedben tartottad. Csupán füst volt ám ahogy rátekintettél mindent úgy láttál éreztél mintha csak ott lennél újra. Ahogy a fúró áthatol az erőpáncélon és húson...egészen volt testvéred géncsírájáig és szép lassan vért okádva kiszippantja azt a testéből egyenesen a tárolójába. Ahogy a sikolyai a füleden keresztül az agyadig elérnek és szép lassan elhalkulnak. Emlékeztél erre ott voltál te tetted. De mi ez az érzés? Bűntudat, bánat, fájdalom, hiány? Nem tudod de érzed, hogy széthasad a tested. Ám nincs időd megállni tovább haladsz egy füst épp előtted ölt formát. A jelenetben épp egy családját védelmező férfit tépsz darabokra puszta kézzel...mintha csak virágszirmok lennének a testrészei. Talán valakit aki régen fontos volt neked nem tudod de iszonyatos fájdalmak gyötörnek ahogy átéled újra az emléket. Érzed ahogy az arcodra fröccsen kiontott vére és épp tovább haladnál a család felé amikor végre eléred a ködöt ahogy áthaladsz rajta elillan. Ám hirtelen arcodhoz kapsz valami furát érzel... megtörlöd a szemed alatt és páncélozott ujjaidra tekintesz...nedves... talán...könnyek? Nem..az lehetetlen... Bár igaz erre az emlékre nem emlékeztél biztos még a démon tette mikor benned volt. De egy Astartes képtelen könnyezni. Ahogy teszel pár lépést ismét össze esel. Fejedet a földnek szegezed és érzed ahogy elveszted az uralmad a tested felett. Ám ekkor egy hangot hallasz... egy litánia... magához az istencsászárhoz... ismered...hallottad...ott voltál... ezt énekelték több ezren mikor egy tucat testvéreddel beavatást nyertetek a Vérhollok Rendházba. Már elfelejtetted de most olyan tisztán emlékeztél rá mintha még meg se történt volna...mintha épp most történne. Fejedet sikerül felemelned és körbe tekintesz. Egy hatalmas tér közepén térdeltek a távolban emberek zengik az éneket közelebb a már beavatott Astartesek állnak díszfalat és előtted...előtted ott áll mentorod és felettesed Arenor százados ahogy kezét nyújtja feléd, hogy jelképesen felemeljen halandó léted mocskából és a császárt megtestesítő haraggá tegyen. Utolsó erőddel még feléje nyúlsz és ahogy kezeitek érintkeznek egy csapásra elillan a sötétség. Aki előbb még a felettesed volt most a fiatal boszorkány képében tetszelgett. Lorena kicsit megdöntött fejjel mosolyogva fogta a kezedet. Persze te tartottad hiszen a vékony lány aligha tudta volna elbírni akár egyetlen erőpáncélba csomagolt karodat is.
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Nov 6, 2016 15:49:26 GMT 1
Ahogy felnéztem megláttam a lányt,az arca a mosolytól szép volt de mégis rémisztő.Agyam hátsó zugából még egy emlék tör fel erős de a vége mégis elhalkul mintha én is mormoltam volna " A tudás hatalom, őrizd hát jól." motyogom magma elé ahogy hallom a hangot. Megrázom a kábulattól a fejem és egy gyors mozdulattal elmarom a nő nyakát. Felemeltem hogy velem egy magasságba legyen és odahúztam az arcomhoz a vergődő testét hogy minden szavam jól hallja: - Még egyszer próbáld meg ezt és meghalsz.- majd egy egyszerű mozdulattal bedobtam a sarokba. Ahogy földet ért majdnem eltört a keze, kis nyöszörgést adott ki ahogy próbált talpra állni. - Ha erről bárkinek is szólsz megöllek, de van egy kis gondom gyere velem meg kell néznem valamit. - LORENA MOST!- mordulok rá mert nem igazán akart elindulni. Nem tudom mi jár a fejében, viszont ő tudja mi jár az enyémben. Kicsit furcsa lény talán egyszer majd ő is a műtő asztalomon lesz hogy megtudjak róla mindent.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Nov 10, 2016 10:12:26 GMT 1
Ahogy szép lassan nyögdécselve feltápászkodik, látod az arcán a félelmet. Remegő szemekkel tekint rád pedig megélt már nem kevés dolgot ez a fiatal lány. Emlékszel az első találkozásotokra mikor az ismert galaxis peremén egy elszigetelt bolygóra mentetek. Remek tanulmányozási lehetőség volt…
Egy világ a császár befolyása nélkül egy hely ahol a káosz még nem vert tanyát maga volt a paradicsom. Az ottani kultúrában a nők voltak a domináns nem mint a politikában mint az életben. Ez annak tudható be, hogy szinte az ottani összes női egyed rendelkezett pszihikus erővel. Mint mindig homályosan fogalmazta meg Ikol a terveit lényegében a bolygón található nők psyképességeit akarta befolyásolni. Mivel igen csak kitűntük a tömegből ráadásul nem is nők vagytok így az volt az egyetlen lehetőség, ha egyesével kaptatok el nőket és állítottátok a ti oldalatokra, szép lassan lépdelve a ranglétrákon egészen magához a királynőig. Miután az ő bizalmát is megszereztétek már könnyű dolgotok volt. Ikol igazán meggyőző tud lenni… a saját bőrödön tapasztaltad. Hogy pontosan mi volt a célotok csak sejted. Valószínűleg a „mestered” a hípertér által kapott hatalmát akarta növelni az ottani lakosok életével. Napot napra követve ölt meg Ikol egyre többet és szívta el az erejüket. Míg már túl gyanús nem lett. Tökéletes alkalom volt ez a számotokra bár a királynőnek védelmet ígértetek a helyzet az, hogy egyértelmű volt a világ romlása, hiszen előbb utóbb a birodalom felfedezi és magába olvasztja… egy bolygót amin megannyi erő lakozik mind a császár kezébe kerülne. Ezt nem engedhettétek, ezért amit lehetett erőt ti szereztetek meg majd mikor meggyöngítettétek a császárnő hatalmát szép lassan pletykákat kezdtetek terjeszteni róla nem kellett sok, hogy a szinte rabszolga sorban élő helyi férfiak fellázadjanak, és egy polgárháború törjön ki. Csak hamar legyőzték és kivégezték szinte az összes pszihikus erővel rendelkező nőt hála a segítségeteknek, akit nem azt Ikol vagy te vetted kezelésbe. Lorenával is igy találkoztál, épp egy hatalmas helyi templomba hatoltál be. Valami ostoba kitalált istent imádtak egy úgy nevezett Mephet'ran-t. Jól megkellett ismernetek a helyi kultúrát, hogy a lehető legmegfelelőbb tudjátok a helyieket manipulálni. Az állítólagos istenség a csillagokból született tudása végtelen, ahogy arcainak száma… Pfff még egy ostoba nemlétező isten pont mint a császár. Mire odaértél már vége volt a harcnak csupán néhány szerencsétlen életben maradt fiatalabb lányt erőszakoltak meg. Ám az egyik nem hagyta magát olyan könnyen szemtanúja voltál, ahogy szikrázó szemekkel testét a levegőbe emelve, kezeit széttárva és fejével az égfelé nézve szinte önkívületi állapotban mészárlást visz véghez a rá zúduló embertömegen. Az egyiket egy villámcsapás löki a falnak berepesztve azt. Érezted a szelét ahogy a test elrepült melletted. Egy másiknak szó szerint lemált a hús a testéről. Három darabra egy sziklát hajított. Még te is meghátráltál látva ezt az erőt és egy oszlop mögött vártál. Ám úgy látszott ez csak egy hirtelen fellángolás volt a lány részéről és amilyen hirtelen jött úgy távozott. Egyik pillanatról a másikra a földre zuhant és a félelemtől átitatott banda szép lassan előmerészkedett a fedezékeiből. Nem kellett sok, hogy rávessék magukat a szinte alig élő testre. Maradék erejével még próbált kapálózni, de fizikai értelemben csak egy lány volt. Darabokra tépték a ruháit és valószínűleg kínkeserves megalázó utolsó percek következtek volna a lány életében. Ekkor léptél ki fedezéket árnyékából és szó szerint tőrtél utat magadnak az emberek között olyan erővel csaptad félre őket, hogy jónéhányat meg is ölt már csak az ahogy a falnak csapódtak. Ahogy odaértél az egyik kéjencet a fejénél fogva felemelted üvöltött, mint a sakál ahogy fejét szétnyomtad majd kezeid közül fejének vérben ázó pépje folyt ki. Testének maradéka pont a lábat előtt ért földet és úgy összenyaklott ahogy az elvárható. De nem vártál sokat a lány fölött félpucéran gubbasztó egyik férfit a felsőjénél megragadtad és hátra felé dobtad olyan erővel, hogy nagyrésze a plafonon maradt. Ekkor realizálódott a körülötte lévő maradék féregben, hogy mi fog rájuk várni néhányan rád támadtak. Őket a bal karodon hordott narthecium láncpengéjével belezted ki vagy skalpoltad meg. Gyenge felszerelésük, mint a bunkós bot vagy a primitív lőfegyvereik nem jelentettek fenyegetést nem, hogy a páncélodnak de még a testednek sem. Ahogy végeztél párral jónéhány földre rogyott és bömbölve könyörgött az életéért. Ám ők várhattak azokat, akik a teremből menekülni próbáltak boltered lövedékei téptek darabokra. Ezután fordultál a könnyek között vergődő csőcselékre az egyiket felrúgtad, majd ahogy elterült bal lábadat mellkasára téve beszakítottad azt. A többire is hasonló sors várt. Miután a teremben már csak egyetlen élőlény maradt rajtad kívül letérdeltél az ekkora félig felült lányhoz. Levetted vérben ázott sisakod majd a lány szemébe néztél… pont ugyan így nézett most is.
Ez már jó pár éve történt. De jól emlékszel, arra a napra azóta szolgál téged hűségesen. Amint sikerül felkelnie lassan fut feléd, ahogy karját tartja. Ahogy odalép lehajtott fejjel kér bocsánatot tőled. -Bocsánatodért esedezem. Rá se hederítesz egyszerűen megfordulsz és elindulsz a lány pislant még kettőt aztán gyors léptekkel utánad indul.
Miközben a lépcsőn haladtok felpillant rád. - Ne haragudj, hogy megtörőm a csendet, de az hatalmas pszihikus erő nem én voltam. Csupán egy teret vontam magunk köré, hogy kint tartsam. Ekkor fejét oldalra a padlófelé veti. - Persze nem mintha úgy gondolnám, hogy segítség kellene neked… Hetykén vissza tekint rád. -Persze ha szeretnéd, le engedhetem a védelmet… Pont ahogy végez a mondattal fájdalom nyílal a karjába és szisszen egyet. Valószínűleg eszébe jut, hogy talán nem kellene jobban feldühítenie szóval inkább gyorsan terel. -És miben is tudok neked segíteni egyébként? Pont mikor válaszolnál léptek be a raktár szintjére aminek az ajtaja tárva nyitva áll. Ahogy benéztek nem sokat láttok csupán néhány megcsonkított holtestre vetül rá a fel-fel bukkanó fény. A folyosó, amire értetek a többinél is sötétebb a legtöbb lámpa meghibásodott vagy széttörve. Némelyik még pislákol, vagy épp szikrázik.
Lorena láthatóan eléggé megvan zavarodva talán egy kis felvilágosítás nem árthat neki. Valamint érdemes lehet megvizsgálni a holtesteket, hogy mivel is állhattok szembe. Ebben talán segíthet a lány pszihikus ereje és a te szaktudásod.
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Nov 10, 2016 20:55:25 GMT 1
Ahogy próbál mentegetőzni érzem valami nincs rendben, túl nagy a csend.Mikor éppen mondani akarnám hogy csend legyen meglátom tetemeket. Közelebb lépek az egyik kibelezetthez, látom rajta esélyesem volt védekezni csak úgy egyszerűen kifordították a beleit. - Tudomásom van hogy egy démon van a hajón ezért is hívtalak hogy segítségemre légy a pzsi erőddel.-nézek a nő szemébe aki összerezzen az előzőek után ami bent a szobájában történt. Miután felállok a hulla mellől gondolatomban csak az a sok vörös vértes Astrates jár és a kántált szöveg.De hamar elűzöm az agyam zugába mikor meghallok valami neszt. -Lehetőleg egyenlőre ne engedd le a védelmet vagy ha meg is teszed szólj!-kicsit halkabbra vettem a beszédem mintha várnám hogy valami előugrik a sötétből. Kezem már a markolaton volt a fegyveremnek, de nem jött semmi. Lehet még mindig nem vagyok teljesen tudatomnál amiatt a sok pszi energia miatt. -Próbáld kideríteni merre lehet az a féreg, és ha még azt is meg tudod mondani milyen erős akkor eltekintek az előbbi "kis vétkedért". -ahogy meghallotta láttam a szemében a felcsillanást és a bizonyítani akarást. Pont ahogy vártam.
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Nov 10, 2016 20:55:46 GMT 1
Ahogy próbál mentegetőzni érzem valami nincs rendben, túl nagy a csend.Mikor éppen mondani akarnám hogy csend legyen meglátom tetemeket. Közelebb lépek az egyik kibelezetthez, látom rajta esélyesem volt védekezni csak úgy egyszerűen kifordították a beleit. - Tudomásom van hogy egy démon van a hajón ezért is hívtalak hogy segítségemre légy a pzsi erőddel.-nézek a nő szemébe aki összerezzen az előzőek után ami bent a szobájában történt. Miután felállok a hulla mellől gondolatomban csak az a sok vörös vértes Astrates jár és a kántált szöveg.De hamar elűzöm az agyam zugába mikor meghallok valami neszt. -Lehetőleg egyenlőre ne engedd le a védelmet vagy ha meg is teszed szólj!-kicsit halkabbra vettem a beszédem mintha várnám hogy valami előugrik a sötétből. Kezem már a markolaton volt a fegyveremnek, de nem jött semmi. Lehet még mindig nem vagyok teljesen tudatomnál amiatt a sok pszi energia miatt. -Próbáld kideríteni merre lehet az a féreg, és ha még azt is meg tudod mondani milyen erős akkor eltekintek az előbbi "kis vétkedért". -ahogy meghallotta láttam a szemében a felcsillanást és a bizonyítani akarást. Pont ahogy vártam.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Nov 17, 2016 3:17:56 GMT 1
Lorena parancsodra azonnal a talajhoz érinti rücskös botját amit még szülőbolygójáról hozott. Ez a bot egy különleges fából készült ami a világ sajátossága volt, képes a Pszihikus energiákat elvezetni. Ezzel olyan erő birtokosává téve a gyönge lányt amivel akár még téged is képes lenne megsebesíteni. Mindenesetre ahogy a talajhoz érinti a botot egy szabad szemmel is halványan látható lepel jön létre először a bot körül. Majd ahogy a lány becsukja szemeit és szép lassan elkezd koncentrálni úgy halad az átlátszó lepel végig a folyosón. Már nem is látod a milyen távolságban lehet a lepel mikor a pszíker felnéz és fehéren izzó nyitott szemekkel feléd fordul. Mély nem evilági hangon szólal meg. -Érzem őt. Érzem ahogy kéjt és vágyat ébreszt az emberek szívében. Érzem ahogy az akarata "kéjes nyögés" áthalad húson és csonton, ahogy a testből felkúszik az elméig és vissza. Vágyak, szenvedélyek, ki nem mondott gondolatok és meg nem történt cselekedtek mind e teremtmény alkató elemei. Ekkor össze esik a lány és a földön magzatpózba kuporodik. Ahogy közelebb lépsz nem úgy tűnik mintha szenvedne sokkal inkább... mintha a test ezer örömét élné át. Halk nyögések szűrődnek ki a száján. Ahogy letérdelsz hozzá és hajánál fogva felemeled választ vársz tőle ám ő csak egyetlen szót képes kipréselni ajkain. -Slaanesh A szó úgy mar elmédbe mint a legerősebb sav. Hirtelen elengeded a lány haját majd feje a földön koppan egyet ám valószínűleg meg sem érezte jelenlegi állapotában. Slaanesh... visszhangzik a szó elmédben. Egyike a négy káosz istennek akiket egyesek új mohón szolgálnak mint lojalista társaid a császárt. Lassan felállsz és fejedet fogva a folyosó falainak támaszkodsz. Nem tudod miért hat rád így ez a név tudod, hogy ki ő de mégis ilyen közel lenni egy szolgájához... egy darabjához. Mindenesetre össze szeded magad és körbenézel a folyosón lévő hullák közt. Láthatóan nem is védekeztek... valószínűleg ők is olyan állapotba kerültek a lénytől mint Lorena majd könnyű szerrel végezhetett volna velük... ám láthatóan mindegyikkel eljátszadozott. Nem igazán kelt benned semmilyen érzést a látvány vagy a gondolat. Bár van valami csábító ezeknek a holtesteknek a halálában mindegyik elképesztő kínokat élhetett át ám mégis... az ostoba érzelmeik és vágyaik elnyomták ezeket és minden kínnal teli percet...élveztek. Nem sok időd van agyalni mikor is Lorena végre valamelyest magához tér. Lassan felül és elkúszik az egyik falhoz majd nekidől. Aprócska kezeivel neked int, hogy menny oda hozzá közben szájával tátogat ám még te sem hallod mit akar mondani. Így elindulsz felé. Ahogy végre oda érsz közvetlen közelébe fölé tornyosulsz mereven tekintesz rá ám száján szinte nem is jön ki hang. Letérdelsz ismét és füledet szája elé teszed. Ekkora hallod meg a lány elképesztően halk skandálását. - Melanor...Melanor...MelanorNem tudod mi lehet ez de jó párszor elismétli még utolsó erejével mielőtt elájul. Valószínűleg minden tőle telhetőt megtett a lány... talán még annál is többet. Ekkor szakadozó fütyörészést hallasz meg a folyosó végéből. A lámpák még mindig nem túl sok fényt adnak ám a hang forrása jól hallhatóan felétek közeledik. Gyorsan felállsz és kezeidet a fegyvereidre teszed. Ahogy elég közel ér a sötét árny megpillantasz egy embert aki jókedvűen szökken át a holtestek garmadái felett miközben vélhetőleg valami újrahasznosított szemetet eszik. Két harapás között pedig valamit fütyörészik vagy dúdol. Ahogy egészen közel ér hozzátok gyors pillantást vet felétek, majd megszólal. -Itt aztán jó nagy buli lehetett -harap bele ismét az ételnek csúfolt fekete akármibe majd teli szájjal fojtatja- én mondom amikor még a legénység engem tisztelt nem volt itt ekkora felfordulás. Ekkor pillant a mögötted falnak dőlt lányra. -Hűűű nagyfiú te aztán odatetted magad-kocogtatja meg a mellkasod-... szegény lány... ahh de milyen illetlen vagyok! Ekkor oda fordul az egyik holtesthez megfogja rideg mancsait és beleteszi amit eddig majszolt aztán megveregeti a vállát amitől a hulla össze ernyed. Majd letörli kezeit és feléd fordul kezét nyújtva. -A nevem Hóhér... ennek a hajónak... nos a látszólagos kapitánya. Épp a raktárból jövök... nem túl szép látvány ami odabent van. Mindenesetre csak lejöttem megnézni mennyire súlyos a helyzet de látom már jó kezekben van. Ha tudnám annak a rohadéknak a nevét könnyedén elintézhetném... de hát nem tudom-ekkor vállat von- és igazából nem is akarom tudni. Elvégre Ikol eléggé egyértelműen fogalmazta meg, hogy most ti vagytok a górék... Mindenesetre sok sikert nem hiszem, hogy túl nagy gondot jelentene neked... Ekkor vissza fordul a hullához kiveszi kezéből a nemrég odatett "ételt", kicsit leporolja majd folytatja útját oda ahonnan ti jöttetek. Ám előtte még int egyet. Szóval ő lenne a kapitány? Modortalan de mégis udvarias. Van benne valami... a nagyképűségét és a nevét úgy érzed okkal kaphatta. Jobb híján egyedül indulsz meg a raktár felé. Pár perc séta után a szó szerint kihalt folyosókon oda is érsz egy hatalmas ajtóhoz ami előtt egy doboz van. Mellette üres üvegek vélhetőleg alkohol volt bennük. Talán a kapitány őrködött az ajtó előtt? Nehogy kijöjjön ami odabent van... bár kockáztatni nem kockáztatott, hogy bemenjen így is egy egyszerű embertől igen bátor tett. Ahogy viszont kinyitod az ajtót ismét megcsap a pszihikús erő. Bár nem olyan erős mint amilyen Lerona termében volt így is tiszteletet parancsoló. Most emlékek helyett vágyaid kezdenek kikerülni irányításod alól. Ahogy beljebb haladsz a konténerekkel teli teremben. Rengeteg holtestet látsz...pont olyanok mint a folyosón. Lassan előhúzod fegyvereid és végig pásztázod a terepet. Ekkor pillantasz meg egy árnyat két konténer között. //dobj egy I tesztet (az I értéked 4-es) ha ez sikeres dolgozz ki egy boltpisztoly lövést 4-es BS-el.(persze csak ha rá akarsz lőni) Valamint reagálj az eddig történtekre //
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Nov 20, 2016 16:13:06 GMT 1
XtgmTFup1-61-6
|
|
The First Heretic
Lelkes fórumozó
Posts: 62
Utoljára online: Jul 21, 2024 14:20:15 GMT 1
Apr 9, 2016 18:35:27 GMT 1
|
Post by The First Heretic on Nov 20, 2016 16:46:35 GMT 1
Ahogy felálltam Lorena mellől körbe pásztáztam a folyosót és elindultam a raktár felé. Az üres üvegekhez érek , látom hogy nagyon régóta lehetett itt körülbelül mikor elindultunk.Vajon a démon az érkezésünk óta itt van? Vagy lehet hogy valamelyik kretén hívője idézte meg?Akkor kell a hajón lennie még egy tehetséges pszikernek aki nem csak megidézte hanem el is tudja rejteni a képességét. Az is lehet hogy csak megjelent ezen a lélekvesztőn, de én nem tenném rá a nyakam. Ahogy az ajtóhoz érek megcsap az a förtelmes pszi erő, alig bírok magamon uralkodni. Legszívesebben valamit darabokra tépnék vagy csak simán kifordítanám a beleit és letuszkolnám a hörgő torkán.Körbenézek és a sok hulla jobban erősíti bennem az érzést, ekkor a fegyveremért nyúlok.Megrázom a fejem próbálok összpontosítani. Kilépek az egyik konténer mögül amikor is meglátok valami árnyékot, nem kérdezek nem is habozok egyből kiürítem a tárat. Még földet sem ért az üres tár már a pisztoly újra van tárazva. 1J5E|bxO1-61-6
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
Nov 23, 2024 14:30:15 GMT 1
|
Post by Deleted on Dec 2, 2016 5:49:48 GMT 1
A csendes teremben a lövések úgy zajonganak mintha csak szét akarnák tépni az egész termet. Ám a hang hamar alább hagy, ahogy kifogysz a lőszerből. A nagy durranások után a töltényhüvelyek halk szimfóniát játszanak ahogy a földhöz érnek. Merev tekinteted a zaj forrása fele mered ahogy lövésre készen tartod fegyvered. A látóteredet csupán a bolteredből felszálló füst rondítja. A csendet halk nyöszörgés szakítja félbe ahogy egy félig halott munkás vánszorog ki a két konténer közül. Láthatóan segítséget szeretne kérni de hangot már nem tud kiadni magából. Az egyik konténernek támaszkodva tartja meg magát ahogy megpróbál feléd lépni egyből arccal előre esik. Közelebb lépsz hozzá és lábaddal hátára fordítod próbál levegőért kapkodni a nyomorult. Ám nem érdekel a szenvedése sokkal inkább a sérülései, amik a kinti áldozatokhoz képest eltérő. Ezt it jól láthatóan megkínozták, de az biztos, hogy semmilyen élvezetet nem lelt benne. De bolter lövés nyom nincs rajta… hogy is lehetne akkor azt a vak is észrevenné… el hibáztad volna? Valószínű pont a két konténer közé céloztál ő pedig nekidőlt az egyiknek… a golyók csak úgy elsuhanhattak mellette. De most valahogy nem izgat a baklövésed sokkal inkább a test mivel valami szokatlan van rajta de nem tudod mi lehet az… a szemhéjait eltávolították a karjában lévő csontokat kiszedték és ahogy felhúzod a ruháját észreveszed, hogy a mellkasa is kivan nyitva de csak akkor csap beléd a felismerés mikor észreveszed, hogy a nyelő csöve sincs a helyén… ez az alanyod a fenti műtődből! De ez lehetetlen mégis, hogy a pokolba lehet életben a gépek nélkül, hogy volt képes mozogni? Ezernyi kérdés motoszkál a fejedben ám válasz helyett még nagyobb meglepődés ér ahogy az alanyod abbahagyja a szuszogást és csont nélküli kezével megmarkolja a torkodat. Egyből megpróbálod fejbe lőni de a másik kezével olyan erővel csapja el a kezed, hogy a fegyvered jó pár métert csúszik az aszfalton.. Annyira gyorsan történik nem is tudsz rá reagálni. Annak ellenére, hogy nincs benne csont és élniesem szabadna a szorítása emberfeletti hamar összekapod magad és jó pár ütést mérsz a fejére. Normál esetben össze kéne roppannia ám most mintha acél lenne. Kiguvadt szemeivel mered rád és már a tieid is szeretnék elhagyni az üregüket ám ekkor sikerülhet elég nagyot ütnöd mert hátra dob téged mintha csak egy rongybaba lennél. Vagy 3 métert repülsz fejjel lefelé mikor egy konténer megállít és behorpad. Hamar összekapod magad és ellenfeledhez fordulsz. Úgy áll fel mintha nem hatnának rá a fizika törvényei. Mintha csak egy láthatatlan erő a hátánál fogva nyomná fel. Ahogy kiegyenesedik hirtelen feléd fordítja a fejét. Reflexből a fegyverért nyúlsz ám az valahol a földön hever az alanyod mögött. Jobb híján beizzítod bal kezedben lévő lánckardodat a hangja az egész termet belengi ahogy megberregteted. Egyikőtök sem mozdul talán neked kéne kezdeményezni? Még végig sem ér a gondolat a fejedben már az út felénél jársz.
//Dobj két kockával rohamra (3m vagy tőle szóval csak dupla 1-re nem fog sikerülni) eredménytől függetlenül egy normál közelharc veszi kezdetét ahol te támadsz először. Mivel a pisztolyod nincs nálad így a két közelharci fegyverér járó bónusz nem érvényesül. Ha sikeres a roham akkor viszont jár a plusz kocka. Tehát ha sikerül két kockával dobsz ha nem sikerül egyel. Ellenfeledet 3+ találod el és 4+ sebzed meg. //
|
|