Cheyenne Watts

Nos....Jelenleg az a feladatom van, hogy néhány mondatba foglaljam össze életemet. Ez talán egy kicsit bonyolultabb lesz, mint az egyszer egy, de könnyedén megoldom. Először is a kötelező adatok. A nevem Cheyenne Watts, 26 éves vagyok, építész, és Edinburghban születtem. Éssss.........vérfarkas. Azt hiszem………….

A szájkoptatás most veszi kezdetét:
Anyám alkoholista, apám meg egy aktakukac. Szép páros voltak, mielőtt anyám szenvedélye tönkre nem tett mindent. Egykeként igen erősen megsínylődtem a válást, 8 éves voltam, mikor a bíróság anyámnak adta a felügyeleti jogomat. A helyzet ezután nagyon eldurvult. Anya vert engem, és olyan alakokkal kavart, hogy folyton menekülnöm kellett otthonról. A könyvtár lett a búvóhelyem. Iskola után rögtön ide vettem az irányt. Sokat olvastam, hogy ne küldjenek haza. Ezek a könyvek nagyon sokat segítettek nekem kiszakadni a valóságból, elmenekülni a jelenlegi problémáktól. Egyik délután apám meglátott, kék-zöld foltokkal, kopott ruhában, amik csak úgy lógtak rajtam. Apám egy nagyon béketűrő személyiség, de most rendesen kijött a sodrából. Beperelte anyámat,és fél éven belül apámhoz költözhettem. Itt jól alakult a sorsom. Természetesen az elején elég nehéz volt, mert apám eljegyzett valakit, és a hölgy beleegyezése nélkül fogadott magához. Később lett egy mostohaanyám, és két féltestvérem. Tanulásban jeleskedtem, és rengeteg barátom akadt. Sikeresen leérettségiztem, majd az építészeti diplomát is megszereztem. Egy kisebb cégnél kezdtem el dolgozni. Jól alakult minden, kellemes hangulat, jó kollégák, feladatokkal ellátva.

Egyik nap terepfelmérésen voltam, egy isten háta mögötti kis faluban. Minden klappolt, és nagyon örültem, hogy hamar végezhetek akár. Ám nem az lett természetesen, amire én számítottam. Hazafelé menet a kocsim megmurdelte magát, és pechemre már leszállt az éj is. Épp egy kocsimentőnek a számát kerestem, mikor egy szörnyeteg feltépte, vagy talán jobb kifejezés, hogy letépte a kocsim ajtaját, és kirántott belőle. A vállamba mélyesztette a fogait. Az egész olyan abszurd helyzet volt. Talán képzeltem, de akkor a harapás után a földre dobott a vérfarkas. Valószínűleg többször is elájultam a fájdalom miatt, mert több részletre nem emlékszem. Az megmaradt (és ha lehet egyáltalán ilyet mondani, akkor az), hogy a farkaska igen szórakozottan mosolygott. (vagy inkább vicsorgott?) Azt hittem ott helyben meghalok. Ami szó mint szó, még lehetséges, mivel ha halott lennék, Szent Péternek regélném el az egészet, nem pedig neked. De jelenleg is itt járatom a számat,amit nem tartok túlzottan jó megoldásnak. Azt gyanítom, hogy sikeresen átváltoztam. Mert képszakadás következett.

És most a legviccesebb rész. Egy teljesen ismeretlen helyen ébredtem, konkrétan egy erdőben. A ruháim elszakadtak, a cipőm elveszett, félek, és jelenleg nincsen semmilyen emberi lakóövezetnek nyoma. Éééss ha nagyon jól gyanítom a dolgokat, akkor A. az a vérfarkas rám vadászik B; az egész falka. Ha sikerül beazonosítani a jelenlegi helyzetemet (amit valljunk be, elég kicsi rá az esély) akkor talán még hallani fogsz rólam. Vagy ha valamiért életben hagynak. Ha nem, akkor tudod mi lett velem. De addig is; SEEEEGÍÍÍTTTSSSSÉÉÉÉGG!!!





Átírtam egy kicsit, mert a könyvmolyos énem szívrohamot kapott, miután nemrég újra átolvastam. Semmilyen adat nem változott meg benne.