Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 17, 2023 20:17:33 GMT 1
神からのお願い Kami kara no onegai (Isteni kérés)
skydragon449 : Shiro Sakura Inari rókái mind elkötelezettek, noha ezen a világon (Az emberi sík) alig alig látják szeretett istennőjüket, Sakurának sem volt szerencséje látni őt már évszázadok óta. Shinji távozása óta is rengeteget változott a táj. Az emberek manapság nem keresik fel olyan gyakran a szentélyt mint korábban, és lassan a sakura fáról szóló mesék is elfelejtődnek. Egy ideje egyre jobban szorongatja a magány a rókaszellemet is. A falu, és a tőle nem messze fekvő város viszont ezidáig nyugodt volt, hiába csapták meg a lány füleit a hatalmas szellemről szóló pletykák aki szentélyeket rombol, sárkányokat öl és szörnyeket toboroz, hogy elfoglalja a hét világot. (Lásd ötletek, síkok) Pár nappal ezelőtt szellemek százai repültek át az égen Sakura jól látta a felhőket és érezte, ahogy a rengeteg szellem együttes aurája megváltoztatja az egész hely energiáit, de változni nem változott semmi. A szellemek úrnője a városba jött a kis falu nem érdekelte, és a városban sem rendezett mészárlást, legalább is egyelőre. Sőt, bár határozottan több szellem akadt a falu környékén is, egyikük sem volt gonosz ártó démon, a legtöbben közönséges bajkeverők, vagy alacsonyrangú szellemek voltak akik csak éppen erre ütötték el az idejüket.
A mai reggel is kifejezetten nyugodt, Sakura gondtalanul élvezheti az istennőjének hála kellemesen meleg időt (Inori a tavasz istennője is aki a tél után levonul a hegyekből és elhozza a tavaszt. Itt persze nem vonul le, de akkor is úgy tartják, hogy ő hozza a tavaszt). Noha nem rég még be volt fagyva a kicsi tavacska a szentély mellet mostanra kétségtelenül eljött a tavasz. Pillangók kergetik egymást a róka feje felet és vidáman énekelnek a madarak, még az sem zavarja meg őket amikor egy idegen az udvarra lép. A lány nem foglalkozik vele, hogy Sakura megmutatja-e magát neki, a szentély elé lép, megrázza a csengőt és összekulcsolt kezekkel néma imát mond mielőtt felnéz.
-Milyen csodaszép napunk lesz.- mosolyog vidáman. Ha elrejtőztél elölle vidáman felkiált.
-Sakur-chan erre vagy?
Ha látott téged (Bármilyen alakban) az ima után feléd fordul.
-Te vagy Sakura-chan igaz? Kushinada vagyok! Tudnál segíteni nekem?- a kérdés végén pedig vidáman rád kacsint.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Sept 23, 2023 13:58:27 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Hosszú idő telt el, mióta éreztem egy ember, egy férfi közelségét, a mesék pedig lassan kezdenek a homályba veszni a fáról, rólam, talán még az istenekről is, nem tudom. Lesem azonban a kívánságokat. Kíváncsi vagyok, az emberekről mit lehet még tanulni. Néha csodálattal és szomorúsággal tölt el, ahogy születnek, majd meghalnak. Világra jönnek gyönyörű apró kis gyermekek, aztán némelyik tíz, némelyik húsz, némelyik ötven év múlva meghal, hogy eggyé váljon azzal a spirituális erővel, ami mindent, engem is mozgat. Hallgatom az imákat, legjobb tudásom szerint segítek, hol így, hol úgy. Inari istennőt alig látom, ritkán van szerencsém kommunikálni vele, de hű szolga vagyok, ahogyan azt születésem óta megfogadtam. A csengő hallatán fülem szinte megugrik, majd alakot öltök. Emberszerű, kimonós női alakomat veszem fel, aztán az imádkozóra tekintek. - Légy üdvözölve - mondom neki, fejet hajtva. - Sakura vagyok, Shiro Sakura, a Fehér Cseresznyevirág, bár több néven is szólíthatnak, erőm azonban az ősi fából akad, melyet ápoltak és neveltek. Üdvözöllek, Kushinada. Miben szolgálhatlak? - kérdezem. Kíváncsi vagyok, mivel keresnek fel. Mit taníthatnék én, és mit tanulhatok tőle? Igazán bájos emberi hölggyel állok szemben, akinek lelki terhein bizonyára tudok enyhíteni, miközben leckét is hordozhatok magamban, mint egy jó szellem. - Inari istennő szolgálója meghallotta imádságodat - kíváncsian várom a feladatot, hisz annyi évig szunnyadtam, rég szólítottak már, és bőven itt az ideje, hogy szolgálhassak valakit...újra.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 26, 2023 18:57:09 GMT 1
-Ugyan-ugyan.- legyint a lány.- Ne legyél ilyen formális! Csak egy pillanat máris elmondom.- Azzal közelebb lép hogy a tető alá kerüljön ő is. Dudorászva várakozik és amikor már majdnem kínossá válik a helyzet, hirtelen a semmiből megdördül az ég, a hangjára még a fák is megrezzennek, a szél természetellenesen gyorsan támad fel és azonnal beborul az ég, alig pár másodperc és kövér esőcseppek kezdik ütni a tetőt, miközben mindenfelé villámok cikáznak az égen. A vihar viszont nem bántó, hangos ugyan, de az esőcseppek nem jegyesek és a szél nem igyekszik letépni a tetőket vagy kicsavarni a fákat. -Ez elég sokáig tartott. Már épp kezdett kellemetlen lenni.- jegyzi meg Kushinada.
-Sakura-chan, mint Inari rókája az emberek megvédés a feladatod igaz? Akkor ezt meg is beszéltük. Azt akarom, hogy elkísérj engem egy darabon mert utána szeretnék nézni valaminek. Nem lesz biztonságos feladat, de szeretném ha olyan kevesen sérülnének meg amennyire csak lehetséges. Miután elválunk pedig szeretném, ha ezt elvinnéd egy barátomnak. Odaadom most mert nem tudom később lesz-e lehetőségem átadni neked, úgy hogy csak te tudj róla.-Ezzel a kezedbe csomagol egy díszes rongyba tekert tárgyat, még a ruha anyagán keresztül is érzed a tárgy erős démoni energiáját.
-Még valami. Gyorsan kéne pakolnod mert el kéne indulnunk mielőtt eláll a vihar és őt ismerve nem hinném, hogy sokáig fenntartaná.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Oct 1, 2023 16:41:33 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Kicsit csodálkozom, mikor megpróbál közvetlen hangnemben megszólítani. Formális? Szóval túl formális vagyok? Nem tudom, mit mondjak erre, de próbálok hallgatni arról, ami Shinji-vel történt. Talán épp ez okozza, hogy úgy tűnhet, tartok néhány lépés távolságot. Persze az is lehet, hogy az efféle kapcsolatokon keresztül érteném meg igazán az embert. Sebaj. Feladatom van, és készen állok teljesíteni azt. - Inari szolgájaként ez a dolgom, igen - válaszolom aztán neki, majd a katanámra bökök. - ezt is jól tudom forgatni, a démoni mágiám pedig szinte nem ismer határokat, de próbálok nem ártani vele - teszem hozzá aztán. Furcsa egy szerzet ez a Kushinada, de talán tanulhatok tőle. - Jól van, legyen minél kevesebb áldozat, értem. Harcban állsz valakikkel? - próbálom megérteni a háború és a harc természetét. Shinji is harcos volt, mesélt arról, hogyan küzdött ellenségeivel. Én magam nem teljesen értem a küzdelmek természetével. Ami a vihart illeti, gyanús, hogy nem természetes jelenséggel állunk szemben. Szinte érzem a véremben, hogy valami nincs rendjén. - Jól van - mondom aztán. - segítek neked, de előfordulhat, hogy nincs más mód, mint megölni azt, aki az életedre törik. Próbálom ezt elkerülni, ahogy kéred, de nem ígérhetek lehetetlent - teszem hozzá. Nem ő lenne az első ember, akiért ölök, de próbálok megfelelni kéréseinek. Összeszedem a holmijaimat, kinyitom az esernyőmet, megigazítom a kimonómat és a katanát, aztán Kushinadára tekintek. - Menjünk! - emelem az ő feje fölé az esernyőt, óvva őt. A tárgyat átveszem, érezve az energiáit. Egyelőre nem kérdezősködök, pedig szeretném tudni, mi ez, de meglátom, mikor lesz szükség rá...vagy éppen az elpusztítására...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 3, 2023 13:41:33 GMT 1
A lány arca végig igazán vidám marad. Amikor befejezed a mondandó pedig bólint egyet.
-Remek. Tudtam, hogy jól választok ha téged kérlek meg.- Amikor azért felveted, hogy megölöd ,aki az életére tör egy kicsit mintha elkomolyodna.- Lehet, hogy törékenynek tűnők de nem halok meg olyan könnyen, kérlek csak akkor vedd el más életét, ha tényleg nincs más választásunk. Attól tartok fogunk olyanokkal találkozni, akik megérdemelnék, de nem az én és nem is a te sorsodban van megírva, hogy lezárd a történetüket. Rendben?- Kérdezi. Azzal ha rábólintasz vidáman elkapja a kezedet és futva elindul a viharban, szabályosan maga után vonszolva téged. Ahogy az évszakhoz képest meleg esőcseppek hangosan kopognak körülötetek és bőrig áztatnak mindkettőtöket, hiszen hiába az esernyő ha egyszer futok, végig hangosan nevet, nem is érted hogyan bírja ilyen jól szusszal, csak akkor áll meg, mikor az eső már szinte teljesen eláll ti pedig már jócskán elhagytátok a falut. Megáll és kétrégörnyedve, a térdére támaszkodva kapkodja a levegőt, de még közben is felnevet néha.
-Nagyon régen futottam ilyen sokat.- Törli le a könnyeit.- Nem volt jó érzés?- Egyenesedik fel végül. Még mindig kapkodja a levegőt, de láthatóan kezdi összeszedni magát.
-Szerintem nyugodtan követhetjük az utat.- Mondja és el is indul. Az eső ugyan elállt, de nincsen olyan meleg, és mindkettőtök ruhája teljesen elázott, te nem igazán fázol, mivel szellem vagy, de látod hogy pár lépés után Kushinada átkarolja magát, hátha felmelegszik kicsit. -Kell pár dolog a városból és ha szerencsénk van még találkozhatunk egy barátommal, biztosan kedvelni fogod.
Alig egy óra alatt eléritek Otsu kapuját, a kapu elöt egy hatalmas fa áll, a fát a halál szaga lengi körbe és messziről érzed a démoni energiát. A földön elöte rothad gyümölcsök hevernek szétszóródva. Kushinada elszomorodik mikor meglátja. És azonnal a közelébe akar menni. -Jinmenju. Egy emberarcú fa. De ez már nem jelent veszélyt senkire.- Mondja. És felsétál a fa gyökerein, hogy megálljon elöte.- Még mindig megvan a csengő...- Jegyzi meg halkan aztán összekulcsolja a kezét.- Aludj csak Jinmenju, megígérem, hogy visszatér még hozzád, a ti köteléketeket semmi nem tudja elszakítani. Csak várj türelmesen.- Miután befejezte feléd fordul.- Menjünk. Ez egy szép város biztos, hogy tetszeni fog.
A város valóban szép, de a legkevesebb amit elmondhatsz hogy furcsa. Nyitva van ugyan néhány bolt, de a rettegő emberek között tökéletes természetességgel közlekedő szellemeket látsz mindenfelé. Az egyik csemegés pultnál például egy vidra próbál alkudozni a gombócokra, habár úgy tűnik nincs nála rendes pénz, csak a folyóból kihalászott kavicsok. Kushinada megtorpan.
-Ha szeretnél megkóstolni vagy venni valamit csak szólj.- Mondja.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Oct 16, 2023 17:51:48 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Érzem, hogy nem átlagos ez a lány. Valami egészen szokatlan benne. Tán nem is ember? Vagy csak mágikus erővel bír? Nehéz volna megítélni. Mindenesetre el kell ismernem, hogy jó érzés kalandozni vele. - De, de igen, rég éreztem magam ennyire...szabadnak - nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit is jelent mindez, de tény, hogy utoljára nagyon régen éreztem azt, hogy szabad vagyok. Persze most is köt egy kérés, egy imádság, de ezt sosem éreztem tehernek. Nem tudom, kit ért barát alatt, de bizonyára kíváncsi leszek rá. Az esernyőmet fölé tartom, ahogy fázni kezd. - Talán így nem ázol el - mondom, használva az eszközt. - nem tudom, mennyit segít - nevetek. Volt már olyan emberrel dolgom, akit az ázástól óvtam meg valaha még régen, legalábbis ott él az emlékeim közt, mintha a régi időkben lett volna ilyen kérés is. Amikor a fához érünk, kíváncsian nézek végig rajta. - Ártó szellem járta át talán? - kérdezem. - Mintha...démoni energia szaga járná be - szimatolok a levegőbe, de igazából szellemi érzékkel is rájövök, hogy itt valami szörnyűség történhetett. - Ki volt ez a fa? - kérdezem. - Ismerted? Tán egy szellem, akit ártó hatás ért? - kérdezősködök, persze csak annyit kell megosztania, amit feltétlen tudnom kell. Viszont könnyebb az együttműködés, ha tudom, hogy mire számíthatok. Akár válaszolt, akár nem, természetesen követem őt a városba is. Emberszerű alakban néha szinte megéhezem, de csak az ízekre. Szellemként más táplál, úgyhogy körülnézek. - Nos, ha látok különlegességet, szólok. Csak az íz kedvéért meg szoktam kóstolni a legjobb ételeket - magyarázom Kushinadának. Végignézek a pultokon. Nehéz a döntés: minden jól néz ki: egy kis főtt rizs itt, egy kis hal ott, másutt leves. - Te mit javasolnál? - kérdezem aztán. - Egy magamfajta ínyencnek - nevetek, és kíváncsian várom, hová vezet engem a továbbiakban. Bizonyára fontosabb ez a megbízás, mint azt először gondoltam volna. Még mindig nem értem teljesen a látogatásom célját, de talán maga az emberi természet is olyan, hogy nem tudja, egész pontosan mit kíván.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 18, 2023 16:19:50 GMT 1
-Nem számít.- Mosolyog a lány, ahogy fölé tartod az esernyőt.- Már el is áll.
A fánál
Kushinada bólint.
-Olyasmi, a jinmenjuk maguk is szellemek. Megához vonzotta a város lakóit és arra csábította őket, hogy egyenek a mérgező gyümölcseiből, hogy őt táplálják és így új gyümölcsöket hozhasson. Úgy látom valaki már elzárta a fát, már nem fog bántani senkit.- A következő kérdéseidre megrázza a fejét.- Ember volt. Akemorinak hívták, és a kedvesége nélkül egy drága barátom sosem indult volna el az útján. Sajnos ezért nagyon sok fájdalmat kellet elviselnie. De nem baj, tudom hogy a végén minden jóra fog fordulni. Végülis ez a lényeg nem? (Ugyanaz a Jinmenju fa mint Móni szálán volt, link)
A városban
A lány elgondolkodik egy kicsit.
-Hmm.. Annyira nincs sok minden nyitva ahogy nézem. Nézzük meg mit szeretne lealkudni a vidra szellem!-Azzal oda is húz téged a pulthoz.
Az eladó sápadt arca szinte teljesen kipirosodott már a vértől, mire odaértek, ki tudja hányadszor áll neki magyarázni a vidrának.
-Nem tudom hányszor mondtam már neked! Egyetlen gombócot sem adhatok kavicsokért! Látszólag úgy tűnik, hogy megérted az emberi beszédet de látom a felfogó képességed mégsem az igazi.
A vidraszellem ránéz a köveire, amiket a folyóvíz szép kerekre súrolt, a felszínük, sima és szép fényes, mindegyik nagyából akkora mint egy érme.
-Nem értem. Hiszen az előbb is ezzel fizettek.
-Nem, nem! Az emberek pénzt használnak!- Azzal az övére kötött tarsojból elővesz egy érmét és leteszi elé.- Ilyet! Ha tudsz ilyennel fizetni eladom neked a gombócokat és a halas rizst amit kérsz. Addig viszont nem kapsz semmit! Szép is lenne ha minden szellemnek ingyen adnám az ételt, már szinte csak ti jártok az utcán, nekem meg felkopna az állam!- Amikor meglátja, hogy közeledtek felcsillan a szeme, aztán ahogy meglátja a füleidet, elhúzza a száját. Láthatóan fel van készülve, hogy veletek is lesznek gondok
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Oct 22, 2023 10:49:16 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Aggódva hallgatom végig a fa történetét, legalábbis annak a rövid változatát. Nem hangzik túl biztatóan, hogy ártott az embereknek. - Én sosem ártanék nekik. Ártanak eleget maguknak, bár még mindig nem tudok róluk mindent...vagyis nem tudok róluk eleget - válaszolom aztán. Meg akarom ismerni az emberi természet minden fajtáját, a legfényesebb és legsötétebb oldalát is. Annak idején elkezdtem a tanulást néhai párommal, de úgy érzem, az még közel sem volt elég, és bennem van egy érzés, mi szerint erről jobb inkább hallgatni, bármennyire is fáj néha, hogy nem tudom, mi lett volna, ha mellette maradok. - Sajnálom, hogy így történt - válaszolok, mikor hallok a halálesetről. - de mi, szellemek tudjuk, hogy a halál nem több egy változásnál, egyfajta átalakulásnál. Persze az emberből ez óhatatlanul is könnyeket csal elő olykor, viszont vannak, akik érzésekből nagy hatalmú szellemekké válhatnak. Végül is engem is ez manifesztált - magyarázom Kushinadának. Nem tudom, mennyire érti, de ez az én hitem és a z én tapasztalásom. Ahogy beérünk a városba, és meglátom a mogorva árust, szinte kuncogni támad kedvem. A vidraszellem nem tudja, mi az a pénz. Én nem vagyok ily műveletlen, de pajkos rókaszellem révén szeretek néha csínytevéseket elkövetni, noha azt rég megtanultam, hogy nem szabad vele ártani az embereknek. Egyszer szellem alakban lehúztam egy nemes ember nadrágját. Utána meg is kapta a büntetését az urától. Ha tudtam volna, hogy bántják érte, nem csinálok ilyesmit, bár az is igaz, hogy az is lecke volt, egy kérés része. Ki tudja, Kushinada forgat-e hasonlókat a fejében. Én persze kajánul vigyorogva nézek az árusra, majd szólok. - Nálam van néhány kavics, ha esetleg azt elfogadja - nevetek, majd megvárom a reakcióit, esetleg félreugrok, ha felém dobna valamit, aztán Kushinadára tekintek. - Na, jó, kérlek, hozd az erszényt! Megkóstolnék valamit - mondom aztán. - és pénzzel fizetek - mondom aztán az árus felé. - Tapasztalt szellem vagyok. Tudom, hogy működik itt a kereskedelem - mosolygok az árusra aztán, de kár lett volna kihagyni ezt a kis lehetőséget a tréfálkozásra. Gondolom, Kushinadánál csak adódik pénz, ha már felajánlotta, hogy megkóstolhatok ezt vagy azt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 25, 2023 13:52:27 GMT 1
Az árus elsápad és végig markolja az arcát, nagyon közel van ahhoz hogy csak üvölteni kezdjen de nem teszi, már ismét magyarázatba kezdene neked is amikor visszakozol. Bár láthatóan nem örül a tréfának, de nem áll neki dühöngeni.
-Kitsune One-san!- Rántja meg a ruhádat a vidra.- Azok a kövek miben mások mint ezek? Ezek még fényesebbek is. És egy papnő múltkor azt mondta ezekkel bárhol fogok tudni fizetni.- Teszi hozzá szomorúan.
Közben Kushinada az árussal kezd beszélgetni.
-Tiszteletem kereskedő uram, látom a legtöbben nem mernek elő jönni, te mégis kijöttél és a szellemeknek is árulsz ha jól látom.
-Igen. Nincs más választásom. Megértem a gyávákat akik otthon maradnak, de nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, valamiből enni kell tennem az asztalra. De ha a szellemek nem tudnak rendesen fizetni... akkor minden hiábavaló. Emberi vevőm szinte alig alig akad. Erről jut eszembe! Érdekes páros vagytok ti. Hogyhogy egy szellemmel utazol kisasszony.
-Mindennek megvannak az okai Kereskedő uram, hiszem, hogy ez a kis szellem segíteni fog elérni a célomat, ezért vele utazok és talán én is segítek elérni neki.
-Nagyon bölcsen hangzik ez egy ilyen fiatal kisasszonyhoz, de hát a mai világban nagyon gyorsan fel kell nőnie mindenkinek nem igaz?
-Azt hiszem igazad van.- Helyesel Kushinada.- Tudod mit kereskedő uram. Mindenből hármat kerék szépen. -Mindenből?- Kushinada csak bólint.
-Ne aggódj ezüstel fizetek érte.- És ameddig a kereskedő összeszed neki mindenből hármat a lány elkezdi kiszámolni a pénzt is.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Oct 28, 2023 17:59:24 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Az árus nem díjazza különösebben a tréfám, bár örül, hogy visszavettem a tempóból. -- Na, azért valld be, hogy jó volt...legalább egy kicsit - vigyorgok neki az éles fogaimmal, aztán meglepődök, mikor a vidra "rám ront" - Hé, nem illik így fogdosni egy hölgyet! -- porolom le a ruhámat aztán. - Ami meg a pénzt illeti, téged jól rászedhettek - nevetek. Ekkor megkérem, hogy adja nekem a pénzt, amit kapott. - Hadd nézzem! -- mondom. - de ha hozzám érsz még egyszer, a kezed találkozik a katanámmal - fenyegetem meg aztán. Nem szeretem, ha így hívatlanul megrángatnak, különösen azóta nem, mióta már volt egy romantikus kapcsolatom egy emberrel. Persze erről nem ejtek szót, bár az arcomon tán látni lehet, hogy egy pillanatra elmerengek. Mindeközben meghallom, hogy nem mernek ide jönni. Nem mernek? Mi a fene történhetett itt? Nem akarok erőszakos lenni, meg Kushinada az, aki rendelkezhet felettem most, de tudni akarom, mi történt. - Hogyhogy nem mernek előjönni? Mi lelte ezt a helyet? - kérdezem. - Talán...ha Kushinada kisasszonynak nincs ellenére, akkor segíthetünk - mondom aztán. Persze mikor a finom étel elém kerül, egy pillanatra szünetet kérek, csak a kezemmel ,majd majszolgatni kezdem. -- köszönöm - mondom szinte tele szájjal, enyhén csámcsogva, aztán a vidrára tekintek. - Ami nálad van, az nem igazi ezüst. Igazi ezüst kellene. Ha gondolod, majd megmutatom a különbséget, de ha kérsz, adhatok belőle - bökök az ételre. - és persze ha Kushinada san is engedélyezi, de nincs több ruharángatás. Rendben? - morgok rá kicsit. - Ami meg azt a papnőt illeti, csúnyán rászedett és móresre kellene tanítani hazugságaiért
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Nov 18, 2023 15:50:49 GMT 1
A vidra tétovázás nélkül átadja neked a kezében szorongatott lapos kavicsokat. Mindegyik felszínét szépen simára csiszolta a folyóvíz, van közöttük szürke, kékes, még zöldes és vöröses árnyalatú is, de egyikük sem ér semmit.
-De miért verne át egy miko...-Mereng el.
Az árus meglepődik a kérdéseden a szemei majd kiugranak a helyükről és hirtelen nem is tudja hogyan válaszoljon, láthatóan fél, hogy nem-e sért meg a válasszal de végül Kushinada bátorítására úgy dönt mégis kiadja magából. Mélyet sóhajt majd válaszol a kérdésre.
-Néz körbe! Minden tele van szellemekkel. Természetes, hogy az emberek félnek kilépni az utcára. Mióta az a Shinmei nevű hatalmas szellem betette ide a lábát az életünk nem olyan mint volt.-A mondat végére igazán elkeseredetnek tűnik. Kushinada nem válaszol a felvetésedre úgy tűnik nagyon elgondolkodott. Annyira hogy a vidrával már szinte mindent megetetek mire magához tér. -Mindenkép beszélni fogok Shinmei-el de... ez a város eredetileg az övé volt. Nm fogja elhagyni. Biztos vagyok benne, hogy az itteni szellemek nem jelentenek veszélyt senkire, de ha nem érzitek magatokat biztonságban, szerencsét próbálhatnátok máshol, a fővárosban akár.- A kereskedő szomorúan megrázza a fejét.- Ha csak rólam lenne szó nem lenne gond, de az anyám már túl öreg egy ilyen úthoz. Remélem igazad van a szellemekkel. Úgy tűnik te nem igazán tartasz tőlük és a társaságod is egy kitsune. Kushinada bólint.
-Nem vagyok onmyoji, nem tudok többet a szellemekről mint az emberekről, de a szívekről sokat tudok, és mindig megtalálom azokat akikkel szükségünk van egymásra.
Közben ő is beleeszik az ételbe a vidra pedig egyszer csak felugrik.
-Ő volt az a papnő!- Mutat rá egy nőre a tömegben. A miko és a fiatalabb társa fürkész tekintettel vizslatják a téren sétáló szzellemeket és embereket, nem úgy tűnik mintha keresnének valamit, inkább csak járőröznek.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Dec 3, 2023 23:04:54 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpg Miért? Miért? Miért verné át egy miko? Mit tudom én. - Talán rosszindulatból, dacból vagy csak úgy tréfából, nem tudom - válaszolok a vidrának. Az aggasztó, amit a kereskedő mond, de higgadt maradok. - Nem minden szellem ártalmas - jegyzem meg. - Pontosan mi történt itt, ha megkérdezhetem? - kíváncsiskodok. Bonyolultabb lesz ez a feladat, mint gondoltam volna. - Nem kedveled a kitsunéket? - kérdezem a kereskedőt. - Nem vagyunk mind rosszindulatúak. Általában én sem, kivéve persze ha bántják az útitársaimat - mondom aztán. A vidra később felismeri a papnőt. Nem teljesen értem, mi történik itt. Kushinadára tekintek. - Szerinted? Mit akarhattak szegénnyel? Megvezették egy rossz májú tréfával vagy ilyesmi? Nem úgy tűnik, mintha zavartatnák magukat - mondom. Nem akarok beavatkozni, Kushinada nélkül nem, különben is rá kell vigyáznom elsősorban.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 25, 2024 18:40:16 GMT 1
-A szellemek egy nap csak besétáltak ezzel a szellem nővel az élükön. Shinmei közölte, hogy a város mostantól az övé és mi nem tehetünk semmit. Ez majdnem egy hete történt és azóta az utcára is alig mernek kimenni az emberek. Lehet, hogy nem minden szellem gonosz, de honnan tudja ezt megmondani egy egyszerű ember mint én is. És hogy védem meg magam, ha mégis az?- Érvel a kereskedő. A kitsunékat érintő kérdésen meglepődik, majdnem el is neveti magát.
-A közelmúltig csak meséket hallottam a fajtádról. De nem rég én magam is áldozatul estem egy kitsune elég gonosz csínytevésének. Lehet, hogy azt gondoljátok a tréfáitok ártalmatlanok, de nem minden olyan ártalmatlan ahogy azt ti hiszitek. Szinte minden tréfának vannak áldozatai.
Kushinada nem is figyel rád amíg a kereskedővel csevegsz, de amikor a vidra felkiált és te is rákérdezel a papnőkre, rögtön gonoszkás fény villan a tekintetében.
-Miért nem kérdezzük meg tőle?- És még mielőtt bármit is tehetnél integetve odakiabál a mikok felé.
-Miko-san egy szóra!- Az idősebb lány egy aggodalmas grimasszal fordul felétek és habozik elindulni, láthatóan azon gondolkodik, van-e értelme odamenni, de végül egy sóhajjal odelép hozzátok.
-Felismered ezt a vidrát Miko-san? Ő azt alítja, hogy átverted. Azt mondtad neki, hogy folyami kavicsokkal is fizethet a kereskedőknek. Most szegény itt sírt volna egész délután a kereskedőnek, ha mi nem jövünk erre. Mond ez egy gonosz tréfa volt? Vagy csak ennyire ellenzed a szellemeket és ő itta meg a rosszindulatod.- A miko arcán először döbbenet látszik ahogy a történetet hallgatja de nemsokára megváltozik és hideg düh fut végig rajta. Mire Kushinada befejezi a miko gyönyörű arca már szinte paradicsom piros és egész teste remeg az indulattól.
-Te vidra! Mégis miért vádolsz ilyesmivel? Soha nem tettem ellened semmit! Még csak nem is beszéltem veled eddig.- A vidra ijedtében szinte mögéd ugrik és hátulról meg is ragadja a ruhádat.- Mégis miért próbálnék ilyen gyerekes tréfával...-Ezen a ponton elhallgat és ha lehet még dühösebbnek tűnik.
-Reiko-sama...-Próbálja csitítani a másik lány.
-Mégis... Mond vidra, tudod mi a nevem?
A vidraszellem alig mer megszólalni így szavait igazából csak te hallod.
-...Meisai...
-A nevem Reiko.- szűri a fogai között, majd kicsit lehiggadva hozzáteszi.- Ez egy szóvic a hamis névből.
-Oh!- Elevenedik meg Kushinada.- Reiko-san bocsátsd meg akkor a félreértést. Mond csak, a közelmúltban neked is meggyűlt a bajod esetleg egy kitsunéval?
-Így is lehet fogalmazni.- Szűri a fogai között a papnő.- Ha egyszer megtalálom, azt is megbánja az a nyomorult szellem, hogy emberi alakot öltött.- Ezzel a tekintete egy pillanatra feléd fordul és fenyegetően meg is villan.
|
|
skydragon449
Lelkes fórumozó
Posts: 78
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 12, 2024 18:16:59 GMT 1
Apr 1, 2022 19:37:49 GMT 1
|
Post by skydragon449 on Mar 17, 2024 9:42:13 GMT 1
#s://i~imgur~com/HL9LdKf~jpeg Csak bólogatok a meséire. Nem tudom, miféle fajtárs vagy hogyan tréfálta meg,de nekem nincs ilyen szándékom. Csak azzal űzök tréfát, aki megérdemli a csínytevést.
- Nos - vörösödök el. - nem kell félned tőlem. Ennek a kitsunének inkább csak a csábereje veszélyes - nevetek. - de azzal sem élek, ha nem muszáj - nevetek. Persze mielőtt válaszolhatna, már látom is, hogy Kushinada int. Jó, járjunk utána! Miért ne? A vidra és Reiko összeszólalkoznak. Egyelőre csak figyelem őket, aztán megcsapja rókafüleimet az, amit Reiko mond. Végül is tudtommal nem ártani jöttem az embereknek. Kedvelem őket, még ha nem is mind jók és barátságosak. Egy kicsit megrémülök, mikor Reiko fenyegetőn tekint rám. A két kezem a térdeimre teszem, majd bocsánatkérően meghajlok, ahogy a japán hölgyeknél szokás. - Sajnálom, úrnőm - mondom a lehető legalázatosabb szintű keigo-ban. - de tudd, hogy nem szándékozok ártani sem embernek, sem szellemnek. Csak azoknak, akik másokkal rossz tréfákat űznek...vagy az én barátaimnak, szeretteimnek ártanak - jegyzem meg, és ezúttal jobb nem elsütni a tréfát, hogy olykor-olykor kacérkodok emberekkel, persze ez általában kölcsönös, de jobb erről most nem szólni. Egy biztos: valami bűzlik ebben a városban, és lehet, éppen szagot fogtam. Csak tudnám, mi oka a szellemnek elfoglalni egy ilyen helyet...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Mar 26, 2024 16:38:49 GMT 1
Reiko nagyon nehezen akar lehiggadni, de végül a másik papnőnek sikerül lenyugtatnia. -Ne haragudj ezért.- Hajol meg feléd a lány.- Az a kitsune mostanában folyamatosan játszik Reiko-samaval. A tréfái nem ártanak igaziból és nem is igazán gonoszok, de most már annyira rendszeresek, hogy Reiko-sama folyamatosan ideges miattuk. Ezért volt annyira ingerült, és vesztette el olyan könnyen a türelmét.
Közben a vidraszellem is magához tér kicsit és bár még nem meri elengedni a ruhád ujját de már előlép mögüled. -Akkor ezek szerint akivel beszéltem az egy szellem lett volna? Érdekes. Egyáltalán nem éreztem rajta, hogy szellem lett volna. Reiko szeme ismét a vidrára villan, de mielőtt megszólalhatna a szellem védekezőleg felemeli a kezét és gyorsan hadarni kezd.
-Nem azt alítom, hogy hazudnál Reiko-dono, csak azt mondom, hogy az a szellem kivételesen hatalmas lehetett ha teljesen embernek tudja magát álcázni még egy szellemmel szemben is.
-Hmm ebben van valami...- Mondja elgondolkozva Kushinaga.- Lehet, hogy még egy öreg baráttal találkozni fogunk.- Mondja végül neked.- Minden esetre ezt a problémát megoldottuk. Ami pedig a téged zaklató Kitsunét illeti Reiko-san. Úgy érzem ez a kitsune talán azért játszik ennyit veled mert megkedvelt téged.- Reiko összeszorítja a száját.- Ha már mindent megpróbáltál, hogy elkergesd magad mellől, talán megpróbálhatnád kicsit közelebb engedni, talán ha beszélsz vele olykor olykor az lecsökkenti a váratlan tréfáinak a számát.-Ezután feléd fordul.- Szeretnél még nézelődni idekint vagy menjünk és beszéljünk Shinmei-el. Lefogadom, hogy mostanra te is legalább olyan kíváncsi vagy rá mint én.
|
|