Atlantisz

Lucy:
Hogy… minket visz a cuccunk helyett?!
Bár igaz, tulajdonképpen ezt akarta elérni Lucy azért nem kicsit meglepődött a válaszon. Azért személy szerint inkább lett volna elrabolva a holmijával együtt. De mielőtt tovább gondolkodhatna volna rajta, hogy talán mégis hagynia kellett volna az ügyet a valódi diplomatákra kitör a káosz. Először a boszorkány szór villámokat, majd pedig hirtelen rengés rázza meg a hajót és mire észbe kap már össze is záródott fölöttük a vízkupola.

Lucy kicsit meglepődött, hogy a kapitány elkapta, de nem ellenkezett és igazán nem is foglalkozott a dologgal amíg fel nem értek a kalózok járművére. Körülnézve, a tekintete találkozik a bátyjáéval, aki pár kalózzal odébb állt, majd a riadt hercegnőre vándorol.
- Köszönöm a… köszönöm… - motyogja, majd finoman kicsusszan a kapitány kezéből.

Ő ér oda előbb a hercegnőhöz, először finoman megböki, hogy a másik lány észrevegye, majd megfogja a kezét és óvatosan megszorítja.
- Flo! Szeretném ha rám figyelnél kicsit. - kezdi halkan. - Nincs semmi baj. Pontosabban, de. Van baj és elég nagy is de… Tudom, hogy ez ijesztő és én is félek. De rendben lesz. Nem tudom megígérni, mert nem akarok hazudni, de teszünk róla, hogy rendben legyen.
Ekkor a bátyja is csatlakozik hozzájuk.


Lawrence:

A felszerelésem…
Law, fájdalmasan nézi, ahogy a hajójukat elnyeli a tenger. Persze az élete érte a többet azért mégis fájdalmas volt belegondolni, hogy mindenük épp az előbb süllyedt el.

- A húgomnak igaza van felség. Mindent meg fogunk tenni, a biztonságos és mihamarabbi hazatérés érdekében. Jelentősen jobb esélyeink vannak így, mint felszerelés nélkül lennének a hajón. - bíztatóan megszorítja a lány vállat. - Itt vagyunk önnek.

- Lucy kérlek figyelj rá, amíg én megpróbálom kideríteni, hogy hova megyünk. - fordult ezúttal a másik lányhoz, majd sarkon fordult.

Nem volt egészen biztos mi üthetett belé de itt volt az ideje, hogy felnőtt módon, logikusan viselkedjen.
Rosszabb már úgysem lehetett.

A fiatal férfi a hídra érve óvatosan megközelíti az őket odavezető kalózt.
- Khm… Elnézést… Meg tudná mondani merre tartunk? - kérdezi, majd a biztonság kedvért a kalóz anyanyelvén is elismétli a kérdést.

Lucy again:

Lucy a hercegnővel marad és ahogy elindulnak a hídra, igyekszik elterelni a figyelmét a helyzetükről, a hajó különleges tulajdonságaira rámutatva vagy éppen jobb színben feltüntetni azt, kalandregények cselekményéhez hasonlítva azt.
Mikor megérkeznek tovább próbálkozik, ezúttal a halakra mutogatva odakint.

Őfelsége legyen szíves szopogasson cethalat!
Lucy szúrós pillantást vet a kék hajú, és meglehetősen furcsa fülű - feltéve hogy azok a fülei voltak - fiúra.
- Mi vagyunk mindenki más, aki majdnem vett egy “kényszerfürdőt”! - veti oda csípősen.

Tiff

Mikor Adelin megszólal kis híján facepalmolok. Komolyan? Jó, valahol mélyen talán én is elgondolkodtam valami hasonló opción, de… Nem tartom jó ötletnek, hogy tudják kik vagyunk és, hogy mindannyian értékesek vagyunk. Mondjuk ezt akárki mondhassa, miért hinnének nekünk? Kiégek, ha a „Richi a haverom” kártya működik… Jelenleg a királynővel többre megyünk, de… és…? Ha ők most itt elfognak, mi a garancia akármire is? Mi a garancia, hogy nem ölnek meg? Mi a garancia, hogy a királynő fülébe jut és, hogy egyáltalán időben ideér a segítség? Akkor már inkább a nyílt víz. Nem teszek semmit. Megvárom, mit reagálnak erre. Jól esik Merlin védelme, de remélem nem lesz rá szükség.

Felgyorsulnak az események. Teljesen megértem Ticianat, de… ez így nem lesz jó… Mikor megrezdül a hajó, előre billenek, pont Merlinnek. Ahogy tudok, igyekszem magamat stabilizálni.
- Köszi… te hogy bírod? – kérdezem. Azért csak aggódom érte.
Újabb események. Ticiana eltűnik. Talán jobb is így, ha van egy külső segítőnk. Már ha… a Tizenkettek mágusa továbbra is… hűséges? hozzánk? Vagy legalábbis… felelősséget érez irántunk? Még dob valamit Merlinnek.
- Ha tudok valahogy segíteni, szólj! – jegyzem meg halkan.
Sérti a büszkeségem, hogy ennyire inkompetens vagyok ebben a helyzetben, de ez van. Miért is hagytam el Dragonfly Valleyt?

Amikor a gépünknek már biztosan annyi, elsők között sietek át a hajóra. Tudom mit gondoltam korábban. De az egy viszonylag ép, nagy felületű hajóra vonatkozott, amire akár még lehetett volna vitorlát aggatni, vagy valami. Nem egy süllyedő roncsra. Eléggé ledöbbent a hely, ami fogad. Nastya megvan, itt van a kezemben. Merlin is rendben. Ahogy elnézem Ticianat leszámítva mindenki megvan. Elindulunk a hídra. Közel maradok Merlinhez. Nem kezdeményezek beszélgetést, de ha akar üzenni, arra figyelek. Örülök, hogy a hercegnőt a gyerekek kezelésbe vették. A többiek eléggé jól voltak. Mollyért mondjuk aggódtam. Annyira forog és nézelődik, hogy tartok tőle, hogy bármikor eleshet. Mondjuk nem az én bajom.
Mikor megérkezünk a célszobába, továbbra is a kalózokra figyelek. Szemem sarkából feltűnik a különleges látvány, de nem érdekel. Válaszokat akarok. És haza menni.

Őfelsége? Remélem, ő is elküld a kiskutyájával a világ másik túl felére valami küldetéssel. Tényleg. Remélem erről lesz szó… Amit mond, felbosszant, de nem hagyom, hogy reakció üljön ki az arcomra. Lucy reagál. Tudom, hogy Merlinről van szó. Nem tudom, jelen helyzetben jobb-e, ha bevallja, hogy ő az. Inkább más felől kérdezek.
- Nem gondolom, hogy szükség volt ennyire drasztikus megoldásra, ha valóban azt akarta, hogy mind itt legyünk. Miért akarta ezt, ha ezek szerint… nem is tudja, kik vagyunk?

Molly

Végre kap egy kicsit kézzel foghatóbb választ.
- Aha… És… Milyen a kapitányotok? Talán meg tudjuk beszélni…
Molly nem pánikol. Egészen csevegő hangnemben szól hozzájuk. Ahogy haladnak, feltűnik neki, hogy a szemüveges Pascalt figyeli.
- Nem láttál még galambot? – nehezen tudta elképzelni. - Neked is van állatod?
Pascal kicsit sértetten nézett a lányra a „neked is van állatod” kérdés hallatán. A legjobb barátja és helyettese, ha egészen pontosak akarnak lenni.

Mikor megérkeznek Molly gyorsan felméri a terepet. Ahogy elnézte, mindenki feszült, de rendben vannak. Nagyjából. Külön megkönnyebbül, hogy Penny is egészen megvan. ~ Vajon a „Richi a haverom” kártyát próbálták már? Nem, nem lepne meg, ha lennének kalóz rajongói… ~ Egy díszesebb ruhás alak kezd beszélni. ~ Hogy mi? Nem viszik a gépet? Minket viszont igen? A gép nélkül? ~ Nem volt ideje gondolkodni, mert a mágus nőjük támadásba lendült.
- Vhoooa! - kiáltotta esés közben. Meglepetésére a két kísérője elkapta.
- Köszi! – jegyzi meg, mert azért na.

Aztán ott hagyják és a hajójuk felé rohannak. Teljes a káosz. A mágusok harcának hála a gépről kénytelenek kimondani, hogy totál káros és nem javítható. Mollynak szíve szakadt érte. Nem az övé volt, nem ő építette, de attól még egy remek szerkezet volt. ~ A fenébe is! ~ Utolsók között hagyta el a gépet és lépett a hajóra. ~ És most, hogyan tovább? Hogyan folytatjuk ezt az eszement küldetést? Hogy jutunk egyáltalán haza? Hova tartunk most? Mi folyik itt? ~ A lány végül feladta az elmélkedést. Pascallal kicsit közelebb orientálja magát Pennyhez.
- Jól vagy? – kérdezi nem túl hangosan. Így hallják a kalózok is. Nem akarta megkockáztatni, hogy sutyorgás miatt esetleg lelőjék őket.
Pennyt ismerve valószínűleg nem fognak sok szót váltani, így az építményt tanulmányozza. Teljesen lenyűgözi a látvány. ~ Richi imádná… ~ Főleg akkor gondolta ezt, mikor meglátta az élővilágot. ~ Oké, kell egy víz alatti hajó, amiből halakat tudunk nézni. Sőt, ha ennek meg lesz a technológiája, akkor jöhet a két… sőt hároméltű! Levegő, víz, szárazföld! Mindent IS meghódítunk! EGYSZERRE! Egy géppel! ~
Megint valami uralkodó társaságába kerültek, ami a lányt némiképp feszélyezte. Nem tudja, hogyan viselkedjen, így csak meghúzza magát. ~ Mit akarhat tőlünk? Ki lehet ez a mágus? Penny nem írt ilyesmiről… Ticiana valami mester asszem, szóval talán kéne tudnia. De eléggé úgy hangzik, hogy ez egy ilyen különleges dolog… Tehát Merlinről van szó…? ~ Csendben várja, hogy mi lesz.