Starshine Legacy - Heroes of Jorvik

Sajnos, én nem kapok választ aznap este, csak másnap reggel, ami természetesen ugyanolyan jó. A lány annyira kedves volt, hogy még azt is felajánlotta, hogy a barátnőjével keresnek nekünk dolgokat, ha tudnak. Nem is tudtam, hogyan tudnám ezt meghálálni!
Ezen kívül sajnos, nem kaptam jó válaszokat. Jeremiah, Evan is azt mondta, hogy sajnos, nem tudnak segíteni, Jake pedig egyáltalán nem látta az üzenetemet. Ettől függetlenül másnap reggel a megbeszélt találkozó előtt jóval felkelek, hogy időben összekészüljek. Muszáj, mert a fiúk is jönnek, szóval nem lehet lazsálni. Szerencsére Luke lelkes, bízik abban, hogy talán Valerie-vel is találkozik, Oliver pedig lustul, de legalább úgy tűnik, mint aki halad. Szóval alig másfél órával később mind a négyen a kocsiban ülünk Pörivel, hogy meglátogassuk Silverglade lovardáját. Közben már hívtam reggel Emma-t is, nehogy elaludjon, bár nem szokott, meg közben írogatok neki, hogy merre vagyunk, hogy kb egyszerre érkezzünk.

Ahogy lassan megérkezünk, éppen látom, hogy Emma is befut Elle-vel. Egyből sokkal lelkesebb leszek, és széles mosolyra húzódik a szám. Ahogy anya leparkol, én már vágom is ki is az ajtót és Pörivel együtt támadjuk le az unokatesóinkat. Én egyből rávetem magam a lányra és szorosan megölelem.

- Hééé, Em, nagyon jó látni! Hogy vagy? A hős lovagod válaszolt már? - kérdezem tőle szeretettel.
- Sziaa! Téged is. Én jól vagyok, te? Tudtál aludni? - kérdezi, majd egy pillanatra elszomorodik, amikor Bradley-t említem. - Még nem... De edzése van. Majd utána beszélek vele - dönti el.
- Megvagyok, aludni azt sikerült, köszi, remélem, neked is - pillantok rá. -Hm, akkor mi lenne, ha megkeresnénk? Addig gondolkodhatsz, hogy talán Chloe-t is meg kell a végén kérni, ha nem segít senki - lököm meg az oldalát, ahogy lassan közeledünk ahhoz a helyhez, ahol sejtjük, hogy Bradley edz.

Bradley épp pár fiatalabb lány gyűrűjében érkezik vissza edzésről. Csak az egyikük van lóval, a többiek gyalogosan caplatnak nyálcsorgatva a fiú után. Nos, igen. A lovardai kislánykák vagy Jake-ért, vagy Bradley-ért vagy mindkettejükért vannak odáig. Pont ezért nem bírják például Emma-t, aki látszólag minkét fiúval nagyon jól kijön. Chloe-t sem nagyon szeretik, de tőle inkább félnek, illetve csodálják és irigylik elért eredményei miatt. Tehát visszatérve Bradley-re, épp a lányok gyűrűjében magyaráz valamiről nagyon, amikor megpillantja a kis családot kutyástul, öccsöstül, mindenestül. Azonnal be is fejezi a beszédet és int Emmának.
- Sziasztok! – mondja.

- Na, ha eddig lett volna bármi kétséged... Ő ott Bradley - bök oldalba Emma, és a srác felé int a fejével, miközben azt nézi, ahogy épp egy csapat lány követi, mint valami megszállott paparazzik. Vagy csak simán megszállottak. - Látod már, miért reménytelen? – sóhajtja. Ezek a lányok, ha lehet, még Chloe-nál is rosszabbak voltak. Ami nagy szó. -Úristen, észrevett! - suttogja úgy, hogy más ne hallja. - Szia, Bradley! - int vissza. - Beszélhetnék veled? Fontos lenne… - mondja egyből Emma.
Elhúzom a számat, ahogy meglátom a srácot. Mármint nem a srác miatt, hanem a lányok miatt. Ilyenkor örülök, hogy nem egy elit lovardába járok, mert ezt nem bírnám. Jelentőségteljesen pillantok unokatesómra.

- Nos, számomra nem úgy néz ki, mint aki kifejezetten élvezi a dolgot hosszútávon. Szóval én nem mondanám reménytelennek a dolgot, szerintem örülne, ha megszabadulhatna a lányoktól, kezdenek nagyon sokak lenni... - mondom enyhe undorral a hangomban. Kicsit sajnálni kezdem Jake-t. Nem annak a srácnak tűnik, mint aki élvezné a dolgot. Ahogy felénk int, én is intek neki, mert jól nevelt gyerek vagyok. Látom Emma-n a pánikot és nagyon visszafogom magam, hogy ne kuncogjak.
- Nyugesz gumesz van, nincs baj! - suttogom vissza bátorítóan. Próbálok én is úgy nézni a srácra, hogy tényleg fontos a dolog, bár közben Luke már nagyon lovazna, szóval majdnem biztos vagyok abban, hogy hamar magára kell hagynom a párocskát. Sajnos…

A srác arcán látszik a meglepettséggel kevert értetlenség.
- Öööh persze… - mondja. Majd ekkor mindenki meghallhat egy újabb patadobogást. Chloe az, aki szintén végzett az edzéssel, és megy a főistállóba a lovával. - Persze, csak előbb lenyergelem és leápolom Kingston-t… - mondja a srác, kicsit hangosabban, mint amúgy kellene. A sunyi oldalpillantása elárulja, hogy ez az egész herce-hurca Chloe-nak szól, ám a lány rá sem hederít, s elsuhan tisztességes távolságban tőlük. - Uh, szóval utána, oké? - mondja Bradley, majd igazából elvezeti a lovát a lányok mellett. Ő egyenesen a ménistálló felé veszi az irányt. A fangörljei csak kis fáziskéséssel követik, kivéve a lányt a lóval, mert ő Chloe után indul csüggedten a főistálló felé, ahol a bértartott kancák és heréltek vannak. Még el sem tudott köszönni Bradley-től, ez olyan igazságtalan.
- Oké, persze – bólint Emma, bár kissé furán érezte magát, ezt én is felfogtam. - Akkor itt megvárlak?
- Mmhm, oké - válaszol még vissza Bradley félvállról. Csak a szememet forgatom Bradley-re. Hogy lehet valaki ennyire gáz? Legalább ne ennyire feltűnően csináld, haver...

- Mindig ilyen feltűnően próbálja felhívni magára Chloe figyelmét? - súgom oda Emma-nak egy kicsit unott hangon. - De ahogy látom, éppen nincsenek jóban... Shajj, miért kell neked ilyen bonyolult pasit választanod? - kérdezem együttérzően, ahogy megszorítom a kezét.
- Chloe figy...? Oh... – mondja a lány. - Nem, most épp nincsenek, de fene tudja, ez meddig tart. Valahogy mindig újra összejönnek - sóhajtja szomorúan.

A távolban lévő homokos pályán épp Jake esik egy csodálatosat az egyik ugrólóról. Természetesen óriási nézőközönsége van, s Emma egyből tudhatja azt is, ki állhat a fiú tortúrája mögött. Mármint nem nehéz kitalálni, hogy Jake önszántából nem ülne fel a lovarda legzakkantabb lovára angol nyeregben a nap elején, amikor a legtöbben vannak és nem is a fedett körkarámban…
Inkább elpillantok ettől a helyzettől és pont elkapom, ahogy Jake lepottyan. Hm, pedig az ember azt hinné, ő aztán nem szokott ilyen emberi dolgokat csinálni, nem? Gondolkodom viccesen magamban, de azért remélem, nem lett baja. Eszembe jut, hogy a kocsiban hagytam a kabátját, és megörülök, hogy akkor előbb visszaadhatom, mint reméltem. Nem akarom, hogy valami baja legyen vagy túl sokáig maradjon nálam.
- Ez az idióta Edgar... – motyogja Emma bosszúsan
- Mikor megyünk már közelebb? - kérdezi kissé türelmetlenül Luke.
- Máris megyünk! - mondom vidáman, majd ha van kint paci, aki csak úgy van, akkor odamegyek és felveszem az öcsémet, hogy elérje őket, közben akarva-akaratlanul is közeledünk Jake-ék felé.

Jake bosszúsan, összeszorított állkapoccsal áll fel a földről és veszi fel a stetsonját, ami szintén a porba hullott. Bár a büszkeségén hatalmas csorba esett, igyekszik ezt nem mutatni. Nem akarja megadni ezt az örömöt Edgar-nak, aki a pálya széléről vigyorog kárörvendően a srácra. Ehelyett Jake csak lecsapkodja a kalapját a bal combján, majd a fejébe húzza. Utána lassan megközelíti a lovat, aki közben fel-alá vágtázott bakolgatva. Jake türelmesen megvárja, hogy kitombolja magát a ló, majd ha megnyugodott valamicskét, akkor megy csak oda megfogni, hogy egy határozott ugrással visszalendülhessen a hátára. Tehát Jake újra lovon, a ló pedig újra rodeózik. A srác ezúttal viszont jobban boldogul, főleg azért, mert hagyta egy kicsit, hogy a ló lefárassza magát. Bár Edgar ennek annyira nem örül, a célját mégis elérte, csorbát ejtett Jake büszkeségén, szóval arra már nem kíváncsi, hogy a srác innentől már boldogul.

- A következő csoportot várom a fedelesben 15 perc múlva! Aki nincs ott, az ne is álmodozzon arról, hogy valaha ennek a lovardának a színeiben versenyezhet! - ordítja el magát, majd feszes léptekkel elmegy. A fangörök jó része ebbe a csoportba tartozik, szóval elkezdenek feloszlani. Páran maradnak még, akik kezdő csoportokban lovagolnak éppen, vagy ma nincs is órájuk, csak beugrottak nyálat csorgatni. Ahogy így állunk, hirtelen egy nem túl kedves hang szólal meg mögöttünk.
- Hé, a füleden ülsz?! - kérdi Chloe nem éppen a legkedvesebb hangnemben. - Már jó párszor szólítottalak. Odaadnám a növényt, hogy mehessek a dolgomra! - Chloe áll Emma mögött karba tett kezekkel, miközben türelmetlenül dobol a lábával.
- Szia Chloe. Elnézést, már megyek is – mondja Emma csak kicsit idegesen. Én közben néha odanézek Jake-re is, de Edgar-rá csak grimaszolom.
- Szadista... - sziszegem és szerencsére Luke éppen el van foglalva a pacival előtte. Annak örülök, hogy legalább az idióta lányokat elvitte magával, legalábbis a nagy részét. Én továbbra is Luke-kal foglalkozom nagyrészt, mikor Chloe is megjelenik.
- Szia Chloe - mosolygok rá kedvesen, elvégre nem kezdhetjük a dolgot ellenségeskedéssel. Chloe egy nem túl barátságos pillantást vet rám.
- Üdv… - mondja, majd igazából hátat is fordít, majd megindul az öltöző felé, amely a közösségi épületben van. Vetek egy pillantást Emma-ra, hogy boldogul-e, de úgy látom, igen, szóval hagyom, hadd intézze magának, én maradok Luke-kal egyelőre. Közben meglátom, hogy anyáék közelednek Oliver-rel, akit annyira nem köt le a dolog, inkább Pöriékkel játszik. Elindulok feléjük, még egy pillantást vetek a srácra, azon gondolkodom, mikor adom vissza a kabátját.



Én békésen simizem a lovakat Luke-kal, közben anya és Oliver is csatlakozott hozzánk, szóval így ötösben sétálgatunk a szép lovardában és elég jól érzem magam a családom között. Aztán egyszer csak azért idő van.
- Amelié! Luke! - szól Lauren. - Nekünk most már indulnunk kell. Nem gond? - néz rám, majd az órájára. Természetesen csak megrázom a fejemet, majd lerakom az öcsémet. Éppen ekkor kapok egy üzit Emma-tól, hogy nem járt sikerrel, és, hogy megkérdezze, hol vagyunk, mert akkor arrafele venné az irányt. Elolvasom, amit Emma írt, majd visszaírom, hogy megyek feléjük. Előtte elköszönök a családtól, mindenkitől kedvesen. Sajnos, Pörinek is mennie kell, én meg remélem, valahogy majd hazajutok. Ezek után Emma-ékhoz megyek az épület felé.

Emma és Bradley időközben kisétáltak az épületből. Ahogy odaérek, vetek egy pillantást a srácra, aztán kérdezek.
- Gondolom, akkor te sem tudsz elvinni minket - sóhajtok egy nagyot. - Bent van még Chloe? Miért ellenkezik ennyire? - kérdezem határozottan.
- Bent van, de... Elég esélytelen. És hát, szerinted miért? Utáljuk egymást. Bár reméltem, hogy ezt félre tudjuk tenni valami fontosabb dolog miatt... – sóhajtja az unokatesóm. - Más ötlet? – kérdezi. Elhúzom a számat.
- Megpróbálhatok beszélni vele, ha gondoljátok - biccentem félre a fejem. - Jobb, mint feladni. Emma csak bólint.
- Végül is egy próbát megér. Sok sikert - próbál bizakodó hangot megütni, de elég nehezen megy. Az is csoda hogy Chloe ennyit segített, valószínűleg el is lőttük az éves kapacitást. Nekem nem kell végül bemennem, mert Chloe pont ezt a pillanatot választja, hogy kijöjjön az épületből, s egyenesen a parkoló felé tart.

Ó, csodálatos, házhoz jön a lófasz rizzsel... Morgom magamban, ahogy vetek egy jelentőségteljes pillantást Emma-ra. Azonnal Chloe után eredek és hamar felzárkózom.
- Egy szóra, ha szabadna Chloe... - kezdem és először csak azt akarom megnézni, hogy reagál minderre. Chloe hirtelen megáll, majd felém fordul. Úgy látszik, nincs túl jó hangulatban.
- Ki vele, mit akarsz, nem érek rá egész nap! - mondja barátságtalanul. Még időben kapcsolok, így lefékezek, mielőtt belerohannék, ahogy megfordul. Mosolygok egy kicsit.
- Köszi szépen, hogy meghallgatsz... - kezdem nyugodtan. Kajak úgy érzem magam, mint a tegnapi pacival. Mintha vele is finoman kéne bánni, különben bakolni fog vagy nem tudom, nekem ront vagy valami. - Nem lesz hosszú, de kééérlek, ne hagyj faképnél... Szóval tudom, hogy se Emma, se nem Bradley - itt kicsit elfintorodom, bár nem volt szándékos, aztán rájövök, hogy talán ezzel nyerek egy kis szimpátiát. Csak megérte színjátszóra is járni, asszem. Innen nagyon komolyan folytatom és végig mélyen a szemébe nézek. - sem a szíved csücske. Azt viszont tudom, hogy a lovarda, a lovad és az eredményeid igenis számítanak, ahogy a csapatod és a bárónő is. Ha a bárónő nem épül fel nagyon gyorsan, akkor viszont ennek lőttek egy ideig, mert ha elszállítják külföldre, akkor hót ziher, hogy nem fog időben visszaérni. Arról nem is beszélve, hogy a bárónő biztosan nagyon értékelné a segítséget. Nem kérem, hogy jópofizz velünk vagy bárkivel. Se azt, hogy kedvesebb legyél velünk. De szükségünk van rád. Egy napunk van mindenre, és senki nem ér rá. Én pedig tudom, hogy érzed, hogy segítened kéne, és ez frusztrál a legjobban, hogy szeretnél is segíteni, csak bárcsak nem ezekkel az idiótákkal kéne... Én bízom abban, hogy vagyunk elég nagylányok, hogy egy fél napra félre tudjuk rakni az ellenségeskedést, utálatot, negatív érzelmeket és majdnem felnőtt módjára segíteni egy olyan személynek, ami mindannyiótoknak fontos. Tőlem Bradley-nek sem kell jönnie, ha ő jobban zavar, bár több szem többet lát, meg motorral van, szóval egymáshoz sem kell szólnotok... Vagy ha van valami feltételed, én arra is nyitott vagyok. Most kicsit odébb megyek, hogy kicsit át tud gondolni a dolgot és ha jutottál valamire, kérlek, szólj. Előre is köszi... - mondom neki még, aztán bólintok és egy pillanatnyi szemezés után tényleg odébb akarok állni, azonban Chloe nagy hagy időt arra, hogy távolabb menjek. Nagyon úgy fest, a szentbeszéd pont az ellenkezőjét érte el.

- Először is, már ne is haragudj, de óriási tévedésben vagy, ha azt hiszed szükségem van a bárónőre, vagy bárki másra ahhoz, hogy eredményes legyek. Csak azért vagyok a lovasklub tagja, mert így több versenyen tudok részt venni, de ez nem jelenti azt, hogy a nyomingerek nélkül ne tudnék egyénileg is versenyezni. Másodszor pedig már így is többet segítettem, mint amúgy szívem szerint tettem volna. Harmadszor pedig úgy gondolom, előbb vissza fog tudni térni, ha rendes orvosi ellátásban részesül, mintha valami bugyuta gyógynövényes humbukkal próbálkoznak - hirtelen azonban ennél is jobba elsötétül a tekintete.
- Ugyan már Chloe, ne csináld. Tudom, hogy semmi dolgod sincs, és megkértek valamire. Miből állna egyszer kedvesnek lenned? - kérdi Bradley. Chloe arcára dühös döbbenet ül ki, meg sem tud szólalni, csak némát tátog egy ideig. Nem vagyok meghatva. Kicsit sem. De ez nem látszódik rajtam, csak megrántom a vállam.
- Oké. Szíved joga nem segíteni... - mondom szenvtelen hangon, de közben iszonyatosan nagyon mérges vagyok, csak nem látszik. Aztán amikor Bradley is megjelenik, csak a szememet forgatom, vetek egy jelentőségteljes pillantást Chloe-ra, majd megadóan felteszem a kezem és jelzem, hogy innentől ebbe én nem akarok belefolyni. Nem fogom a számat jártatni feleslegesen ennél jobban. Ennyi időnk nekünk sincs. Chloe végre megtalálja a hangszálait.

- Ha azt hiszed, hogy…
- Szép cserepes növény… - szólal meg egy ismerős, nyugodt hang Chloe mögül. A lány rekordsebességgel fordul meg a tengelye körül. Jake csak biccent egyet a társaságnak, majd Beth arcára néz. A lány csak azt hiheti, hogy nem látszik rajta semmi, de Jake szemeit nem ilyen egyszerű megtéveszteni. Ezután a srác Emmára vet egy: “akarom én tudni, mi folyik itt?” pillantást. Közben tisztes távolban áll a dilis lóval, ami azért böködi a srácot folyamatosan.
- Öhm... igen, izé... Chloe-tól kaptam! - vágja rá hirtelen. Jake arcára kiül a döbbenet, ahogy Chloe-éra is.
- Öhh… értem… - mondja a srác, de egyértelműen nem érti a dolgot.
- Éppen arról volt szó… - kezdi fennhangon Bradley. Jake vet rá egy “igazából rohadtul nem kérdeztem” pillantást, ennek ellenére meghallgatja. Ezen mosolygok egy kicsit, máris jobb kedvem lett egy kicsit. Köztudott tény az is, hogy a srácok nem kedvelik egymást. Bradley nem bírja Jake-t Chloe miatt, Jake nem bírja Bradley-t, mert szerinte el van kényeztetve, és nem fektet semmibe sem munkát. -… hogy a bárónő azért nem jön már egy ideje, mert valami komoly betegsége van – mondja a srác. Itt Bradley vet egy fölényes pillantást a srácra, hogy ezt Jake bezzeg nem tudja, ő meg igen. - és hogy előbb Emma nagymamája és Andrea egy gyógynövényes kúrát akarnak kipróbálni rajta, mielőtt elküldenék őt Amerikába egy kórházba hosszú időre. Chloe pedig felajánlotta, hogy besegít a keresésbe - vigyorog elégedetten a srác. Chloe szemei kitágulnak, majd szemmel öli Bradley-t. Azonban nem ellenkezik… legalábbis Jake előtt nem.
- Oh, értem - biccent egyet a srác, ami egyenértékű azzal, mintha azt mondaná a lánynak: “ez kedves tőled”.

Ahogy Jake is megjelenik, s Chloe hirtelen tinédzser kislány módjára megfordul, majd rám is vet egy pillantást, csak elkapom a tekintetem, mert érzem, hogy ő látja rajtam, hogy mennyire mérges vagyok. Csak lehunyom a szememet egy pillanatra és imádkozni kezdek, hogy valahogy oldódjon már meg a dolog, mert ez egyre idegesítőbb. Aztán ahogy Emma is megszólal, kinyitom a szemem, de úgy érzem, jobb lesz, ha csendben maradok, mert valakit sürgősen ki fogok osztani, ha nem teszem. Csak karba fonom a kezem. Oké, Bradley nekem sem a szívem csücske, de kivételesen ez nem volt egy rossz move. Még ha ezek után egy kurva szar napunk is lesz. Csak a szemem forgatom a kakasharcra, amiben szerintem csak Bradley vesz részt ennyire lelkesen, Jake nem az a fajta, akit ez kifejezetten érdekel. Azért remélem, Bradley nem tervezi mindenkinek elújságolni a dolgot... Elhúzom a számat egy kicsit, de kezdek kicsit lenyugodni. Jake vár egy kicsit, de mivel nem érkezik be több infó, és kezd nagyon kínossá válni ez a csoportosulás, inkább biccent egyet és elindul az istállók felé. Ahogy a srác elindul, eszembe jut a kabátja.

- Jake, várj... - mondom neki, majd vetek egy pillantást erre a csodálatos hármasra, egy szimpatizáló pillantást Emma-ra, majd kilépek a körből és a srác után megyek. Egyrészt örülök, hogy elszabadultam ezektől az emberektől, kivéve Emma, másrészt tényleg jó lenne visszaadni a kabátot. - Hé, gondoltam, itt talállak ma, szóval elhoztam a kabid, mielőtt a másik énem felrakná E-bay-re - mosolygok rá, de még mindig nem az a laza mosoly, mint tegnap. - Mindjárt hozom! - mondom neki, majd már iramodnék is el, de két lépés után eszembe jut, hogy anyáék már elindultak. - Ajj, a francba... - sziszegem megint kissé idegesen, ahogy visszafordulok. - Sztornó... Anyáék már hazaindultak, és nyilván a kocsiban maradt... Bocs... Majd ha legközelebb jössz, szólj és akkor magammal viszem - sóhajtok egy nagyot.

Jake megtorpan, Chloe meg késeket lövell a szemeivel a hátamba, de nem tud érdekelni. A trió végignézi a beszélgetést. Jake először felvonja a szemöldökét, majd halványan elmosolyodik az e-bayes megjegyzésre. Utána továbbra is szótlanul nézi, ahogy elindulok, majd egyből megtorpanok.
- Nyilván… - bólogat a srác is mosolyogva, miközben szarkasztikus hangnemet üt meg. Nem akarom tovább húzni az idejét, szóval intek neki. Jake természetesen nem a szavak embere, szóval csak biccent egyet és elsétál.

Visszamegyek a többiekhez, s vetek egy pillantást Emma-ra.
- Megyünk akkor? - kérdezem tőle közepesen lelkesen. Rendesen elbaszta a kedvem ez a két ember.
- CHLOE!!! - hasítja ketté Edgar kellemetes baritonja a kínos csendet. Chloe összerezzen, majd hátat fordít és elindul a parkoló felé. Bradley feltartja egy hüvelykujját Emmá-nak, majd int a fejével, hogy gyorsan kövessék a lányt. A kocsinál azonban elkap minket Edgar.
- CHLOE! Nem hallottad, hogy szóltam? Dolgom van számodra!
- De, nagyon is jól hallottam, de éppen nem igazán érek rá… - vág vissza a lány enyhe éllel a hangjában. Úgy fest, ma menstruál, vagy ki tudja, mert azért Edgarnak nem szokott feleselni. Ezen a férfi is meglepődik. Aztán a társaságon még inkább. Ez az arcára is kiül.
- És mégis mi?! - kérdez vissza számon kérően.
- Egy fontos közös iskolai projekten dolgozunk. Chloe segít benne. Holnap van a határidő, szóval, sajnos, sietnünk kell vele, ugye, megérted? – néz Emma kedvesen és ártatlanul Edgar-ra. Na ez az, amire Edgar legvadabb álmaiban sem számított. Előbb Chloe szól vissza neki, majd Emma kijelenti, hogy CHLOE segít NEKI egy iskolai projektben? Hát, mi lesz a következő, kiderül, hogy a Föld is gömbölyű?! Eww. Annyira lesokkol, hogy megjegyzést tenni is elfelejt. Chloe gyorsan előkap egy használt leszárító lótakarót az autóból, amit leterít a hátsó ülésre, Bradley pedig gyorsan hozza a motorját. Rutinos mozdulatokkal a rámpa segítségével feltolja a motort, majd megfelelően rögzíti, utána a platót visszazárja. Chloe pedig lepakolja a táskáját a kocsiba, amiből előzetesen elővette a napszemüvegét is. Az említett tárgyat a fejére helyezi.
- Így van, szóval most igazán nem érek rá. Kérd meg valamelyik túlbuzgó kiscsajt, hogy segítsen neked. pááá - integet, majd azzal a lendülettel beszáll a kocsiba. Bradley pedig előre az anyósülésre. Elindulunk. Végre. Azért Edgar fejét jó volt nézni.

Bradley már azalatt is több pillantást vetett Chloe-ra, mint amennyit a lány el tudna viselni, mialatt megérkezünk Emma-ékhoz. Éppen ezért, míg Emma bemegy a kutyával meg a növénnyel, dühösen fordul Bradley felé.
- Szállj ki! - utasítja.
- Hogy mi…? - döbben le a srác.
- Szállj ki…- ismétli meg magát.
- Chloe figyelj, én tényleg…
- Rohadtul idegesít, ahogy bámulsz, nem tudok így vezetni. Ülj át hátra és ne kerülj a látómezőmbe, vagy különben nem megyünk innen semerre, maximum én haza! – mondja idegesen a lány. Bradley-be teljesen elakad a szó, de végül egy megadó sóhaj után kiszáll és beül Emma helyére Chloe mögé csendben. Én csak a szememet forgatom erre a jelenetre. Komolyan úgy viselkednek, mint az óvódások, de Chloe-t meg tudtam érteni abból a szempontból, hogy a srác tényleg kurva idegesítő volt. Mint egy pióca. De komolyan, ember, hagyd már lélegezni a csajt! Jézusom… Emma lassan visszatér és egészen zavarba jön.

- Öhm... Akkor én most ide ülök... - mondja kissé zavartan, amikor visszaérve a házból felfedezi, hogy Bradley helyet cserélt vele. Hátra fordul, és egy kérdő pillantást vet rám, mire én csak legyintek, hogy majd elmesélem, de nem nagy dolog.
- Felőlem akár Bradley ölébe is ülhetsz, csak igyekezz! – ugat Chloe. Ufff. Durva lehetett ez a szakítás, mert Chloe alapból ilyet sosem mondana. Ez meglátszik Bradley arcán is. Csak úgy vágható a feszültség az autóban. Bradley igyekszik beszélgetést kezdeményezni, főképp Emma-val, de velem és Chloe-val is, bár utóbbiról azért hamar letesz. Chloe simán megtehetné, hogy üvöltetni kezdi a rádiót, ehelyett előveszi a fülesét, bedugja a fülét és ott kezd zenét hallgatni, ezzel azt üzenve, hogy felőle traccspartizzanak, de őt ebből hagyják ki. Közben mikor már nagyban megy a zene a fülében, jelez Emma-nak, hogy nyugodtan kapcsoljon rádiót, ha akar. Ám ha Emma zenét kapcsol, mindenhol csak ilyen szerelmes vagy éppen szakítós számok mennek. Chloe totál más ritmusban dobol a kormányon, s egészen lenyugszik. Így, hogy nem ellenszenveskedik, már-már emberi lénynek néz ki. Nagyjából egy óra múlva leparkol, ám közel sem érkeztünk még meg. Most vagyunk a határon. Chloe kiveszi a füleseket a füleiből.
- Na, Bradley, te itt kiszállsz! - mondja Chloe anélkül, hogy hátra fordulna. - Az, hogy innen hogy és merre mész a kis crossmotorodon, az már engem nem érint.

Én egész úton tüntetőleg az ablakon nézek ki javarészt. A saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, azért néha megszánom Bradley-t is, és beszélgetek vele is, hogy érezze a törődést. Aztán hamarosan megérkezünk és kivételesen tetszik Chloe stílusa. Abszolút egyetértek vele, majd visszafordulok a többiek felé.
- Jó ötlet. Ha kettéválunk, hamarabb lefedjük a területet. Viszont az nem lenne jó ötlet, hogy egyedül menj... - gondolkodom el, majd Emma-ra nézek, és megcsillan a szememben az ötlet. - Én biztosan nem ülök fel mögéd, dee... Emma? Te mit szólnál hozzá? És akkor ti mehetnétek az egyik irányba, mi meg Chloe-val a másikba... - nézek a többiekre. El sem hiszem, hogy felajánlottam, hogy kettesben maradok a lánnyal. Emma, kurva sokkal fogsz jönni nekem ezért…

Chloe totál leszarom stílusban megvonja a vállát, míg Bradley küld egy szívdöglesztő félmosolyt Emma felé. Ma eddig nagyon keservesen teljesített, ideje visszaszereznie a menő srác hírnevét.
- Nekem okés, ha te is benne vagy, Em... - kacsint egyet Emmára. Chloe csak megforgatja a szemeit, ezt azonban én látom csak a visszapillantóban. Én pedig küldök egy majdnem hányós fejet Chloe-nak, ahogy krindzselek a dolgon. Mit eszel ezen a srácon, Emma?!?!?!!?!?!!? Erre Chloe a másodperc tört részéig mintha elmosolyodna.
- Oké, persze, benne vagyok – válaszolja az unokatesóm kicsit idegesen. Szóval ők elkezdenek készülődni, én meg áttelepszem az anyósülésre.
- Részvét… - súgom Chloe-nak, miközben elhúzom a számat.