Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 13, 2023 18:52:29 GMT 1
A porral lepet ország. Az egész ország sivatagokon fekszik, felszíni folyója nincsen, csipán néhány ér és tó amik nem látszanak egész évben. A legforróbb és legnehezebben élhető vidék, a városai valahogy mégis csodaszépek. És legalább olyan hatalmasak a városok föld alatt mint föld felet. Vannak olyan települések amiket teljesen maga alá temetett a homok és az ott élők a kiásás helyet csak egy új várost épített az eltemetett tetejére. Az országot három király uralja, csupán az egyikük sárkány mester,, a kereskedő király Zaahid el'Ghani, a többiek közönséges emberek. Elméletileg ugyanakkorra hatalom van mindhármuk kezében, gyakorlatilag a nagy király évezi a legnagyobb hatalmat.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 13, 2023 18:54:20 GMT 1
-Menjünk a lehető leggyorsabban.- Válaszolja Serenity. Így miután elbúcsúztok el is indulhattok Al Adhinat felé. Imka földjét viszonylag gazdag kereskedő út köti össze Al Adinat gazdagabb városaival amiken keresztül főleg aranyat visznek ki, de nektek nem kell ezt követnetek, az út hosszú és számtalan városon áthalad, a sárkányok sokkal gyorsabban is tudnak közlekedni. Majdnem két teljes napig tart amíg elhagyjátok Koshilunge-t hogy a szavannákat még szárazabb sivatag váltsa fel. Az első Al Adhinati napfelkelte rögtön megcsillan egy város tornyain. Furcsa módon már messziről sem látszik semmilyen mozgás a város felé, ahogy eléritek pedig még rosszabb képet mutat. Egy pár ablak tábla be van reteszelve, de a legtöbb helyen még hiányoznak is. A csend szinte tapintható, sem állat sem ember hangjait nem halljátok. Mindegy mennyire ereszkedtek alá. Az épületek nem romosak noha a házak közt kifeszített ponyvák közül, több hiányzik vagy le van szakítva. Az utcákon a szél hordja a sivatagi homokot, a város teljesen elhagyatottnak tűnik, de nem úgy tűnik, hogy régóta az. Ahhoz túlságosan jó állapotban vannak az épületek.
-Mi történt itt?- Kérdezi Serenity, a hangja valósággal harangként zengi be a némaságot, és az utána beállt csönd olyan mintha haragudna rá amiért meg lett törve. Mindegy, hogy leszálltok-e valahol a városban vagy elmentek egészen a kastélyig. Az épület nagyon jó állapotban van, de az ajtó nyitva áll. Odabent még tisztaság van és halványan még érezni a füstölők illatát, a beszivárgó nap megcsillan a lehulló poron és a bútorokon. Ha találtok ételt az úgy néz ki mintha legalább egy hete ott feküdne már ahova tették, de sem húshoz, sem kenyérhez sem gyümölcsökhöz, nem nyúlt senki és semmi, minden pontosan úgy áll ahogy hagyták.
Minden érték, minden ingóság és minden dekoráció szintén háborítatlanul fekszik a helyén, de nyoma sincs embereknek. Sem annak hogy távoztak volna.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Feb 25, 2023 14:49:33 GMT 1
Serenity kérésének eleget téve, a búcsúzkodás után rögtön sárkány hátra ülünk és elindulunk új úti célunk felé, Al Adhinat felé. Az út hosszúnak ígérkezik, még sárkányon is több nap. Ezért egy-két pihenő nem árt majd. Mivel nem vagyunk utakhoz kötve légvonalban haladunk a lehető legrövidebb és leggyorsabb útvonalon. A felbukkanó végtelen homoktengerhez képest Kosilunge szavannái kánnaánnak tűnek mellettük. A napfelkeltében megcsillannak célállomásunk tornyai, pompás látványt nyújtanak. - Valami nincs rendben. – mondja Blay gyanakvóan. Ezt Rhae is megerősíti. - Túl nagy a csend. – jelenti ki Rhae. Közelebb érve Én is észreveszem, hogy valami nem stimmel. Mintha kihalt volna a város. De nem szokványos módon. Olyan mintha csak hirtelen köddé váltak volna. - Nem tudom. – válaszolom Serenity-nek aggódó hangon. – Jobb lesz, ha egyből a kastélyhoz megyünk. – mondom, majd a kastély felé veszem az irányt.
- Blay! Te maradj itt a bejáretnál. Rhae! Te köröz fent, vagy keres egy magaslati pozíciót. Mi addig körülnézünk bent. adom ki a sárkányaimnak az utasítást. - Rendben. – válaszolják összhangban. - Serenity! – szólítom meg. – Nem tudom mi történt itt, de fel kell készülnünk mindenre. Maradj a közelemben. – Ezután lassan elindulok be a kastélyba. Óvatosan, lassan, kimérten megyek. Felkészülve arra, hogy valaki rám veti magát. Gyanús ez az egész. Nem természetes, ami itt történt. Minden érintetlen, még sincs senki sehol. Egy pillanatra a térképes nő jut eszembe.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Mar 29, 2023 14:27:41 GMT 1
Serenity némán bólint egyet, és közelebb húzódik hozzád, Blay és Rhae azonnal teljesítik az utasításaidat. A néma csöndben még a kint repkedő sárkányod szárnycsapásait is hallod, a felkeveredő homokon kívül pedig továbbra sincs semmi mozgás. A kastély hatalmas és üres. Az egészet körbejárva sem bukkantok semmire, nyoma sincs élő embernek, de a kincsek itt is érintetlenek, egy két zárt ajtót eltekintve, amit könnyű szerrel betörhetsz, mindent végig tudtok nézni, végül visszaértek a halba, Serenity arcáról zavarodottság és szomorúság tükröződik a kezében egy babát tart, amit az egyik szobából hozott el. Ahogy ránézel a szemed sarkából egy árnyékot látsz megmozdulni a hátsó falnál a lépcső mögött. Az alacsony fürge árnyékot nehéz követni, de ha azonnal utána indulsz sikerül a nyomában maradnod. Át kergeted egy kis ajtón a lépcső mögött, amit ez elött nem vettél észre, és egy vékony folyósón keresztül tovább a konyhába, azon át pedig végül egy kisebb elsötétített szobában találod magad. Egy háló szoba lehet, de tele van furcsábbnál furcsább tárgyakkal, füst, fűszerek és gyógynövények erős, nehéz illata szál a levegőben, nincsenek ablakok sem másik ajtó. Akármi/akárki is volt az árnyék, még a szobában kell lennie.
|
|