Enyém a domb!

Ahogy vissza értem a házba a gyógyfüvekkel, teát főztem belőlük a kis pandának. Már egészen megszoktam a társaságát, de a jelenléte rettenetesen zavart a koncentrálásban, ezért nem volt más választásom. Adtam neki egy csomó kaját, meleg ruhát, majd felkötöztem egy seprűre és hazaküldtem Ázsiába a testvéreihez.

Soros György migránsseregeivel éppen a domb mellett baktatott, mivel két utcával lejjebb egy nagy kerítést emeltek, amelyen még ő is képtelen volt átjutni.
Ellenben a domb nagyon megtetszett neki (főleg, mert átlehetett a tetejéről látni a kerítés túloldalára), ezért aztán migránsai felmásztak, és akarata ellenére jól meg... Kérték, hogy menjen odébb a vén boszorka. Soros György ezek után felült a dombtetőn felállított trónusára, és egy komikusan hosszú távcsővel vizsgálta a kerítés túloldalán lévő gyíkembereket.
- Ejj, ezek aztán nem hagyják szó nélkül az én nagyon veszélyes tervemet!

KOMBRA SEMRATA! Hallja Soros a trónuson. És mielött még realizálná hogy mi a fene történt elkezd alatta hullámozni a trón és kígyóvá változik. A kígyó bekapja sorost majd sorban megeszi a migránsait ezután szépen elcsúszik valami nyirkos meleg helyre sziasztázni. A Kis Vörös Boszorkány pedig bemegy a házába szépen kisepreget és fel tesz egy adag gujáslevest főni. Mert ép nincs kedve tanulni.

És újra enyém a domb.

Miután Panduinot felkötötték egy seprűre és újra haza küldték majd vissza tért. Komolyan szerinte lekötik ott majd egy random seprűn érkező pandát akit az ismeretlenségig bebugyoláltak téli cuccokba...nyáron?? Szóval mikor a seprűvel "haza" tért a dombra érezte a készülő ebéd hangját. Mikor valahogy lekászálódott a seprűről oda lépett a boszorkány mellé és csak ennyit mondott:"Krumplit nem kéne belerakni?" Mire a boszorkány felugrott és elrohant a legközelebbi Tesco-ba hogy vegyen a gulyáshoz krumplit.

Miután az éhes migránsok felzabálták a kígyót belűről, Soros György visszaosont a dombhoz.
- Ejj, milyen kis aranyos migráns panda! - Mondta, és megtette őt migránskabalájának. Ámde sajna a migránsok őt is megették. Kellemetlen.
Soros György ekkor a jó sok pénzéből ledózeroltatta a düledező remetelakot, és a helyére csillagvizsgálót építettet, hogy azzal vizsgálja a kerítés túloldalát.

Soros láthatja a csilag vizsgálójában ahogy egy rendkivül fényes hullócsillag közelít a domb felé. Azonban az elenlépésekre nincs elég ideje így a hatalmas meteor mindent elpusztít csillagvizsgálóstol, sorosostól migránsostól. De ekkor a meteor hatalmas sistergéssel felizzik magából zöld fényt áraszt és mint egy hatalmas mag elkezd kicsírászni. A hatalmas szárak egyre feljebb és feljebb kúsznak, majd egy óriási virágzó fa emelkedik ki belőlle.
Ebben a pillanatban érkezek meg a dombra. Te jó ég mijen gyönyörű és ritka fa. A csilagfa rögtön ahogy kivirágzik el is kezdi szórni a saját virágporát ami minden növényt megtermékenyít majd a közelében. Látványra pedig olyan mintha több ezernyi apró csilag hullana alá. Könnyekkel a szememben lépek oda a fa törzséhez és érintem neki. Ezútal nem kiabálok varázsigét egy ilyen csodálatos növényre nem kényszeríthettem rá az akaratom.
-Csodálatos csillag fa kérlek enged meg hogy elvezhessem védelmed. Kérlek enged meg hogy itt lakjak a védelmedben. -A fa törzsén egy embernagyságú ajtó jelenik meg. Ahogy belépek a legcsodálatosabb kastéj képe tárul elém amit valaha láttam. A csillagfa annak az ambernek építí magát otthonául aki erre kéri és méltónak találtatik.

Milyen csodálatos, hogy így lehet újra enyém a domb.

A franc. Egy teleportáló varázslat miatt helyet cseréltem egy plüssfarkassal és pont a bolygó másik felére kerültem.
Shajjaj. Kezdhetek ásni.
*Kapar. *Kapar. *Kapar.
Átásom magam a bolygó magján és a domb előző tulajdonosa beleesik a lyukba én pedig diadalittasan csóválom a farkam.

(A simit köszi)

Végre egy csendes perc erre megnyílik alattam a föld és zuhanok. Ilyen nincs. De még mielőtt elérném a föld magját sikerül elkapnom a csillagfa gyökerét és azon felkapaszkodni vissza a fába. Ahogy kimászok a jukból egy földes, koszos fehér(?) farkast találok a házban. Mit keres ez itt? A farkasoknak nem itt van a helyük.
KADAT AMADA! (térj haza) Kiáltom. És a farkas eltűnik a házból. Valószínüleg visszaküldtem őt a saját erdejébe. Jobb lesz ott neki, én pedig betakarózok a kandaló előt. Amiben nem tűz lobog hanem kékes zöld fény sugározz meleget, ami valójaban a fa magga.

És újra enyém a domb!

Soros György füstölögve (átvitt értelemben, valamint a meteor miatt szó szerint is) visszatér a dombra, és fára éhes migránshadait ráuszítja a boszi házára. Baltáikkal és láncfűrészeikkel ripsz-ropsz megszabadulnak a kilátást zavaró izétől, majd az alapanyagokat felhasználva elindulnak a kerítés felé, hogy létrákat készítsenek belőlük, így átmászva a kerítés túloldalára.
Soros eme tevékenységet a dombtető kényelméből figyeli, miközben a boszi már nagyban úton van a CEU-ba.

Vissza lettem teleportálva az erdőbe...ami ötven méterre van a dombtól. Mire visszatérek a migránsok már átmászták a kerítést úgyhogy Oszlopos egyedül ácsorog ott. Én meg jól elásom.

Enyém a domb

Panduino egy karácsonyi pihenés után újra útra kél. Ezúttal nem egyedül. Az egész panda família elköltözik a domb melletti erdőbe. Amint Panduino rájön, hogy ismerős környékre tévedt felmászott a dombra. A dombon a naaaaagy fehér farkast látta. Mikor felbatyogott a farkas mellé lehuppant a puha fűbe. Egy ideig csak egymás mellett üldögéltek majd megszólalt a kis panda: -Te ugye szereted a Tigris tankokat?- mindezt a legártatlanabb angyali hangon ami egy pandától jöhet.
A farkas felrántotta a fejét: -TIGRIS TANKOK? HOL?- és már el is futott keresni azokat. Ott maradt Panduino egyedül a dombon...

Rengeteg időbe került míg a Kis Piros Boszorkány megtalálta a magot amit kereset. Könnyekkel a szemében szelte végig az ősi erdőt és nem értette hogy lehetnek az emberek olyan gonoszak és önzők és ostobák hogy képesek elpúsztítani egy olyan ősi és ritka szépséget mint a csillagfa ami még azt is megengedte neki, hogy kemény törzse mögé rejtőzve élvezze annak biztonságát. Nem sok hiányzot, hogy csöndes magányában végleg megutálja az embereket de nagyon közel ált hozzá mikor elérte amit kereset. A maroknyi fekete mag ott ált a farönkön a sötét erdő közepén, a Boszorkány fel vette és elindult vissza a dombra. Gyalog jött, mert ez volt a szokás és most, gyalog is ment.

Mire visszaért a dombra már teljes szíve televolt gyűlölettel és a valamikor gyönyörű piros színű ruhája is majdnem teljesen fekete let ahogy valamikor élénk színű haja is, körülötte pedig folyamatosan vihar cikázot, amit, ugyan akarátán kívül, mégis ő hozott létre. De mikor felsétált a dombra csak a pandát találta ott. Egyedül ült a dombon háttal az egyre inkább fekete Boszorkánynak aki egy pillanatig elgondolkodot rajta hogy csak rá ereszti amit a kezében tart, de aztán eszébe jutott mennyivel melegebb volt mikor kedvesen viselkedet másokkal. És mivel a kis panda fölöt nem volt tettő visszont alaposan megázot a poszorkány által keltett viharban ami egyépként egyre csilapult mire a panda úgy döntött hogy inkább haza megy a többiekhez.

Így a boszorkány nyugodt szível elültethette ami a markában volt. Elültette a fekete magot majd a pálvával felé hajolt. Gondolkodott pár percig hogy mi legyen a varázsszó amit kimond majd végül emelet döntöt
-VIER OPRANIS- (újra kezdem). De közben felnézet arra a szerencsétlen halott csonkra ami a csillagfából maradt és látta a körülötte hagyot szemetet és a szíve közben némán mást kiáltott "DENIER OPRANIS" boszút állok. És a Kis Piros Boszorkány vörös haja és piros köpenye is fekete lett ahogy a vihar is elnyelte az egész dombot és szörnyűbben tombolt mint valaha, de a Boszorkány nem érezte az esőt mert hatalmas tövisekkel teli óriási indák fontak körré kastéjt és nöttek tovább és tovább míg a hatalmas tövis rengeteg el nem érte az erdő szélét és ott megált. És a tövis rengeteg közepén ott ált hatalmasan és retenetesen a Fekete Boszorkány kastélya ami fölöt örökké dühöngő vihar táncolt.

És így a Fekete Boszorkányé lett a domb...

Hé! Engem átvertek. Itt nincs is tigristank...csak egy Panzerkampfwagen II flamingo. Ez a páncélos a rá szerelt lágszórókról kapta a szóviccbe illő nevét.

-Irány a domb.-Kiáltom a legénységnek.

A professzionálisan képzett katonáknak nem okoz gondot.
A tövisek és holmi fadarabok pedig a lángszórók martalékává válnak. Lassan nem marad semmi a dombból csak egy fűmentes szarkupac. Ez a hegy mostantól legyen a 252-3as hegység.

-A fogollyal mi legyen Oberkommandant?
-Fogoly?
-Egy nő. Úgy néz ki elájult a füsttől.
-Vessétek a dögkútba.-Mondom miközben a távolban mégmesszebb terjedő tüzet figyelem.