Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Jan 18, 2023 21:08:42 GMT 1
#s://i~imgur~com/1JK3HVg~png Cica-chant hallgatva folyamatosan ugyanaz a szó jár a fejemben: bűnösök. Részegek, kurvák, tolvajok – egyesek szerint az emberi faj aljanépe. Mindig mókásnak tartottam, hogy ez effélék azok, akik előszeretettel ekézik a magamfajtákat... Aztán egy emberevő fát szabadítanak a szülőföldjükre, és azoktól kérnek segítséget, akiket korábban ők maguk is eltettek volna láb alól, ha módjukban állt. Az embert, így vagy úgy, mindig utoléri a „sorsa”. Ez a gondolat megmosolyogtatott. Most már tényleg nem tudtam sajnálni az itt rothadókat... Egy kivétellel. Az elém táruló kép másabb, mint amihez hozzászoktam. Az emberek és a legtöbb szellem félelmei többnyire kézzel fogható, konkrét dolgok, könnyű őket beazonosítani, de ez... Ennyi fájdalmat egy halott sem vihetett volna magával a túlvilágra. A szellem vagy az ember, aki egykor volt... a tudata sérült, talán az emlékei is ezért vannak ennyire megkopva. A lány, akit az emlékekben látok, nagyon csinos, a szemei egyből szemet szúrnak. Talán nem teljesen ember. A fiú egészen átlagos, már amennyire az arcából a haja mögül meg lehet állapítani. Mardossa a bűntudat. A következő kép túlságosan is vivid, és sokkal közelebb áll hozzám, mint azt beismerni szeretném. Boszorkány. Ha egy kicsit máshogy alakulnak a dolgok, a falusiak egy napon talán engem is összevertek volna. A saját emlékeim is csak darabokban törtek felszínre.
– Szellemfattya. Átkozott kölyök! – Semmirekellő. – Bajt hozol majd a nyakunkra, meglásd! A kommentárok mindig akkor érkeztek, amikor Anya nem volt velem. A kövek és a papucsok, amiket hozzám vágtak, szintén. Legalább a reflexeiket fejlesztették vele.
– Okaachan, miért nem szeretnek engem a többiek? Anyu arcáról lefagyott az a meleg mosoly, amit annyira szerettem rajta. Elmélázva fordult a szentélykapu felé, a két rókaszobrot nézte merengve, mielőtt válaszolt volna. – Te más vagy, Kaecchi, és ezt nehezen értik meg. Én sem értettem akkor, hogy mire gondolt. Miben vagyok én más? Vajon Apa is ezért ment el? – Otoosan is ezért hagyott el? – Anya talán tudja a választ. Anya mindig mindenre tudta a választ. – Ezt sajnos nem tudom, édesem. De abban biztos vagyok, hogy egy napon talán belátják, hogy a másságod nem rossz. Olyan képességeid vannak, amikkel segíthetsz rajtunk... De bele kell tanulnod. Légy velük türelmes.
Szóval hónapokkal később leszúrtam egy felnőttet, aki Anyu egy barátját akarta bántani. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az a dolog, amiért a megtűrtből üdvözöltté válok. Csak azt vettem észre, hogy kövek helyett süteménnyel dobálnak meg, és a gyerekek nem csúfolnak többé akkor sem, ha Anya épp a szentélynél van. Egy kilencévesnek ez nagy dolog.
Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam a gondolataimat. Suzuka, visszhangzott a fejemben a név. Talán a lányt hívják így. Mindenesetre tisztázódott, miért vadászik a fa az emberekre... legalábbis azt hiszem. – Nem mondanám, Cica-chan, hogy kár értük... – intek a körülöttünk lévő holttestek felé. Vajon ők is ott voltak, amikor az emlékekben látottak lezajlottak? – A szellemet szerintem egy fiú fájdalma szülte. Talán a bosszúszomj hajtja – mormogom ezt már inkább csak magamnak, ahogy a gondolataimat próbálom rendezni, miközben finoman megérintem a virágot, amely a koponya szemüregéből nőtt ki. A csontok állapotából és a látottakból, ha tippelnem kéne, a fiút halálra verték. Ha békére lelne, talán abbahagyná a gyilkolást. – Ki az a Suzuka, Cica-chan? – fordulok vissza a macskaszellemhez, majd oda is lépkedem hozzá. – A fa az emlékeiben egy fiúról és egy... boszorkánynak kikiáltott lányról mesélt. Hosszú, fekete hajjal, sárga szemmel... talán ő is félszerzet volt, mint én. Egy pillanatra elhallgattam, mielőtt folytattam volna. – Nem akarom erőszakkal eltávolítani innen, az csak rontana ezen az amúgy is elcseszett helyzeten.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 21, 2023 14:21:52 GMT 1
Tani
-Mennyire lehetnek jó barátaid ha csak most találkoztatok?- Kérdez vissza a szellem.- A macskák meg tudtommal nem a rókák fajtársai.- Teszi még hozzá.
Amikor mögé lépsz és belefújod az orrodat a ruhájába egy enyhe remegés fut végig rajta, már majdnem visszafordulna, amikor halk nevetést hallotok.
-Milyen hűséges kis róka.- Mondja a kedves hang.- Ne haragudj rá Kazeryu-san.- A szellem behunyja a szemét és vesz egy mély levegőt.
-Még mindig itt vagy...- Jegyzi meg.
-Mhm.- Bólint a lány. Tiszta fehér de díszest köntöst visel, az aranyos ezüstszínű hajában pedig díszes aranykoronát, az illata olyan mint a napsütéses mezőnek, ezernyi virágot tudnál kivenni belőle de a legerősebb a frisen éret búzáé. Könyeden közelebb lép hozzátok és feléd fordul.
-Mi a neved kicsi róka szellem?- Kérdezi kedves, vidám hangon. Közben a fecske is a vállára szál és a hajába csíp amire vidáman felkacag.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 21, 2023 14:31:47 GMT 1
Kaede
A macskaszellem szemei felcsillannak amikor elkezdesz a szellemről beszélni és egyre jobban felragyognak, ahogy folytatod. Amikor rákérdezel Suzukára közelebb lép ő is a csontvázhoz és felnéz rá.
-Most bezzeg elcsendesedet.- Mondja.- Legyen, akkor elmesélem én. Gyere yasha, foglalj helyet, elmesélem neked Suzuka-san és Akemori-san történetét.
-Mióta az eszemet tudom itt laktam a városban, találkoztam mindenféle emberrel, jókkal, gonoszokkal, olyanokkal akik bele rúgnak egy macskába csak mert elmegy mellettük. Egy idő után ki is ábrándultam belőlük, aztán találkoztam Akemori-sannal. Félénk volt és szerény, úgy érezte mindenkitől bocsánatot kell kérnie mindenért, nem volt sok mindene és azért is keményen megdolgozott, de amikor meglátta a sovány kismacskát a bokor alatt, még abból a kevésből is gondolkodás nélkül felajánlott neki. Egy ideig minden nap vártam, hogy jön-e, és ő minden nap eljött, nem kért semmit, még megérinteni sem próbált, csak finom falatokat hagyott nekem. Persze nem egy nemes asztaláról való finom falatok voltak, de szegény macska nem panaszkodik. Aznap is ép nekem tett felajánlást, amikor először látta Suzuka-sant. Suzuka-sant nem szerették a városban, sehol sem találta a helyét, mégis tudta, hogy nem kell megfelelnie senkinek, magabiztos volt és erős, mégsem ártott volna a gyengébbeknek. Noha elsőre nem kedveltem különösebben. Amikor meglátott minket azt mondta Akemori-sannak, hogy nem kéne etetnie mert csak kihasználom. Felbosszantott nem mondom. És bár Akemori-san nem tett semmi rosszat mégis azonnal bocsánatot kért Suzuka-santól. Azt hiszem ez lehetett az első alkalom, hogy valaki ezt tette felé, de Suzuka-san nem szívta fel magát rajta. Már az első perctől azt mondogatta, hogy Akemori-sannak nem kéne mindenért bocsánatot kérnie és nem kéne hagynia, hogy mások kihasználják. Mi macskák nemes teremtmények vagyunk, ha valaki jót tesz velünk, azt megháláljuk a magunk módján. És én úgy éreztem Suzuka-san tökéletes lesz, hogy kifejezzem a hálámat. Nem mondom nem kevés munkám volt abban, hogy összehozzam őket, Akemori-san nem volt valami jó kezdeményezésben, voltak elég heves fejfájásaim miattuk, de végül sikerült. És utána mind boldogok voltunk. Még Suzuka-san is, aki úgy tűnt keres valamit, felhagyott a kereséssel. És nem csak látszatból, ahogy az emberek olyan gyakran szokták, valóban boldogok voltunk. De a boldogságunk nem tarthatott sokáig. Milyen kár... Akemori-san már ép rávette magát, hogy megkérje Suzuka-sant. De Suzuka-san nem úgy nézet ki mint a többiek a városban, noha én sosem éreztem, hogy több lenne egyszerű embernél, a városiak meg voltak rólla győződve, hogy szellem vagy pedig boszorkány. És elég is volt nekik, hogy kicsit különbözik tőlük. Mond miért? Nekem is van egy testvérem akinek furcsa vörös fekete a bundája, olyan rusnya szegény, hogy a varjú se nézne rá, pedig ő is macska, mégse jutna eszembe soha, hogy addig verem amig szuszog szegény.- A macska szellem szemei elszomorodnak.- De az emberek a városban nem így érezték, nekik fájt mások boldogsága, talán érezték, hogy valami közeleg, hiszen a földesúr csak akkoriban halt meg és a fiatalúr betegsége is kezdet egyre súlyosbodni, nem tudom. De úgy döntöttek elragadják Suzuka-sant, Akemori-san mindent megtett, hogy megvédje őt. De még ez sem volt elég. Még arra sem vették a fáradságot, hogy egy sírba hajítsák kettöjüket, hogy legalább a gyökerek össze kössék őket, Akemori-san testét itt temették el egy sekély sírban, Suzuka-sant pedig csak behajították az árokba. "Ha meg is találják, nem fog hiányozni senkinek" mondták. Minden amit én tehettem, hogy betakartam Suzuka-san testét, nemsokkal később pedig a szellemfa elkezdet kinőni a földből, egyre nagyobb és egyre vérszomjasabb lett. Egyikük sem szerette volna, ha bármi is történik a városiakkal, ezért hát... Ez az én utolsó tettem Akemori-sanért. Kérlek állítsd meg a Jinmenjut!- Kér könnyes szemekkel.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Jan 21, 2023 23:35:26 GMT 1
Tani elengedi alkalmi zsebkendőjét és kikerekedett szemmel megbámulja a fehér ruhás lányt, amíg az meg nem kérdezi a nevét. Akkor ellép a Kazeryu-ként megszólított szellem mellől és megközelíti a lányt.
Egy ideig nem válaszol csak alaposan körbe szaglássza, majd megáll előtte. - Aratani vagyok. Te? - mondja. - Amúgy jó az illatod. Kedves. - azzal hozzádörgölőzik a lányhoz. - És a ruhád is puha.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 31, 2023 20:52:22 GMT 1
A lány elmosolyodik és tani vállára teszi a kezét, de nem próbálja meg eltolni a lányt.Kazeryu felétek lép és már nyújtja feléd a kezét de a lány megrázza a fejét.
-Inori.-Feleli egyszerűen. A szellem pedig felsóhajt.
-Legalább mutatkozz be máshogy.- A lány ismét elneveti magát.
-Miért tenném? Akkor hogy kérdezném meg szeretne-e csatlakozni hozzám?- A szellem ismét felsóhajt és ezúttal ő rázza meg a fejét. Inori ezután megpróbál eltávolodni tőled, de csak annyira, hogy a szemedbe tudjon nézni. -Hallottad már a nevem kicsi róka? Szeretnél csatlakozni hozzám?- Kérdezi kedves mosollyal.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Jan 31, 2023 23:45:51 GMT 1
Tani először kicsit makacskodik, rég volt már - legalább is az ő mércéjével mérve -, hogy valakihez hozzábújhatott, ráadásul a lányból határozottan árad valami megnyugtató energia. Végül azért engedi Inarit hátrébb lépni.
A kérdés hatására Tani buksijában dolgozni kezd valami és fény gyúlik a fejében. Jobban belegondolva a lány neve tényleg ismerősen csengett. Igen… Mint az anyja mesélt volna már róla és a rókáiról. Talán mikor tanult is hallotta már… Esetleg más fiatal rókától… De hát mindegy is hogy hol hallotta nem? Ha egyszer emlékezett rá. Azt pedig biztosan tudta hogy Inari rókájának lenni nagy megtiszteltetés, bár nem volt benne teljesen biztos hogy mennyire nagyon. Meg nehéz is, de hát istenséget nem szolgálhat akárki. Ő különben is tudott nagyon ügyes lenni hogyha akart. - Te vagy az istennő a róka hírnökökkel! - csillan fel a szeme - Ugye? Most látok először istennőt. Azt hittem fényesebbek vagytok. Tudod mint azok a világító bogarak amik éjjel repdesnek. - egy pillanatra megállt - De mindegy… mert így is szép vagy. És igen. Szeretnék. Szeretnék csatlakozni. Azaz nagyon örülnék ha lehet… Anyukám akkor biztos nem aggódna többet miattam és nagyon büszke is lenne rám.
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Feb 5, 2023 23:15:05 GMT 1
#s://i~imgur~com/1JK3HVg~png – Ám legyen – biccentek Cica-channak, ahogy helyet foglal a földön. Mindenféle eleganciát nélkülözve levetem magam mellé a földre, törökülésbe ülök, és előre görnyedve hallgatom, amit mesél. Furcsa szorítást éreztem a mellkasomban, miközben a macska Suzuka és Akemori tragédiákát mesélte el nekem. Nem tudtam levenni a szememet a gyökerekkel körülfont csontvázról, mindennek az eredőjétől. Érzelmektől túlfűtött, erőszakos halála volt, még a végtisztességet sem adták meg neki. Bár lenne mód rá, hogy újra egymásra találhassanak. De talán a szellemet el tudom költöztetni egy jobb helyre... – Ne aggódj, Neko-chan. Van egy ötletem, de nem veszélytelen, és a segítségedre lesz szükségem hozzá. Őrültség. Az ilyesmi nem igazán az én kenyerem, nem is tudom, miért bonyolítom most tovább a dolgot. Az együttérzés egyszerre áldás és átok, kis ravaszdi. Átok, de jobb fajtából. A nevelőanyám szavai zengenek a fülemben, így kelletlenül felsóhajtok, és a kócos, vörös tincseik közé túrtam, mielőtt folytatom a mondandók. – Tudsz olyan helyet, amihez egy szép közös emlék köti mindkettejüket? – fordulok ezúttal teljesen komolyan a macskaszellemhez. – Újraegyesíteni nem tudom őket, de egy talizmánhoz vagy a maradványaihoz kötve elvihetem innen oda. Ott... nem fáj neki, nem árthat senkinek, és egy kicsit újra együtt lehet azzal, akit szeret. Megkapná a végtisztességét, és te is elbúcsúzhatnál tőle úgy, ahogy kell: a barátjaként.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Feb 26, 2023 18:52:20 GMT 1
-Hmm...- Gondolkodik el egy percre a nekomata.- Akemori kunyhoja talán.- Mondja elgondolkodva.- Suzuka-sannak nem volt hol laknia, azt hiszem, sok időt töltöttek ott és végül is ott akartak élni.- Mondja.
Egyszer csak felhangzik a fa gonosz nevetése. -És miből gondolod, hogy hagynám, hogy hozzáérj a csontjaimhoz? Számomra te sem vagy különb, mint a többi itt rohadó csontváz. A macska szellemnek pedig túl nagy a szája.
-Hmph- Rántja fel az orrát a cicalány.- Azt mesélek amit akarok, nem mintha bármit is tehetnél ellene.
-Hoo? Azt gondolod? Vajon, ha felfallak benetek akkor is ilyen magabiztos leszel ebben?
A gyökerek recsegni kezdenek és föld hullik rátok, ahogy a szellem megjelenik csontok mellet. Megérinti a csontvázat és végig húzza az ujjai a koponya repedésein, valami sötét és szomorú suhan át a tekintetén mielőtt felétek fordul.
-Vigyáz.- Figyelmeztet a macska szellem.- Támadni fog.
-Eredetileg nem feltétlenül akartalak megölni titeket, de nem hagyom, hogy bármit elvigyetek erről a helyről.
Ezúttal még a töredezettségé ellenére is elég tiszta képet kapsz a fa félelmeiről. Felderengenek az arcok, akik a pár halálát okozták, de a leg élénkebb a kép, ahol egy fiatal lány hiába keres valamit. A ismét föld hullik rátok aztán gyökerek csapnak ki felétek, a macska szellemnek éppen hogy sikerül elugrania előllük, de téged utolérnek, és az egyik karod és a derekad köré tekerednek. A kisebbik baj, hogy lefognak, de már az első pillanattól érzed, hogy a gyökerek elszívják az erődet. A nekomata a karmaival nekiugrik a gyökereknek és egy párat sikerül is át karmolnia a következő támadás elött.
|
|