Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 2, 2022 21:00:32 GMT 1
A macskaszellem gonoszkássan elmosolyodik.
-Gyertek velem és megmutatom.- Majd vidáman szökdelve és dudolászva elindul. Egy oldalsó kapun keresztül kivisz beneteket a városból aztán az árok mellet rögtön be is kanyarodik jobbra és az oldala mellé vágja a kezét.- Meg is jöttünk.
Az árok mellet egy papírszalaggal körbetekert fa áll, bár alig kezdődött el a tavasz, ez a fa nagyon is ébren van, de nem rügyezik vagy virágzik, mint a többi a város körül, hanem teljes pompájában hozza a gyümölcsöket. Nem tudjátok megmondani milyen gyümölcsök ezek, habár talán a barackra hasonlítanak legjobban, de mindegyik sokkal sötétebb, egészen vér színűek. A fa körül keringő édes gyümölcs illattól mindkettőtöknek összefut a nyál a szájában és nem is kell sok, hogy Tani felemelje a kezét egy alacsonyabban lógó darabért és már Kaede is alig tudja leküzdeni a késztetést. Tani leszakítja a gyümölcsöt és már ép a szájához emelné, amikor a nekomata elkapja a karját.
-Nézd meg jobban!- Mondja. De már az érintés is elég, hogy Tani felébredjen. Ekkor haljátok meg, hogy mintha a gyümölcs halkan nyöszörögne és amikor tani jobban megnézi ki is veszi az emberi arcot a gyümölcsön. Az arc szája félig nyitva van és megrészegülten, bután vigyorog miközben, mint egy nyálcsík, édes illatú lé szivárog a szája sarkából.
-Ime a probléma.- Mutat a fára a cicalány. - Egy Jinmenju, egy emberarcú fa. (Ember arcú fa: Fa szellem, de általában emberi lelkekből születnek, ha egy nyugtalan, és általában erőszakos halált halt embert egy fa alá temetnek. Az emberarcú gyümölcsei édes illattukkal magukhoz vonzzák a gyanútlan embereket, akik ha megeszik, elvesztik az eszméletüket és a fa szépen lassan megemészti őket, a belőlük nyert energiával pedig új gyümölcsöket nevel. Az arcok a gyümölcsökön a belőlük evőkét próbálja meg utánozni.)
- Hónapok óta itt áll, nem tudom mikor kezdet el nőni, de már rengeteg ember áldozatul eset neki. Pár fiú a faluból kijött, hogy kivágja, mindegyikük az áldozatává vált... Én pedig csak egy macska szellem vagyok, mit tehetnék ellene?
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Sept 11, 2022 23:00:42 GMT 1
A rókalány pár másodpercig csak értetlenül pislog a gyümölcsre majd élesen felvisít és elhajítja, egyenesen neki a fának amiről jött, utána beiszkol Kaede háta mögé.
- Nee-chan! Ez az izé undiiiii! És gonosz! Gonosz és undi!
A nekomata mondandóját Kaede ruháját piszkálgatva és zaklatott pillantásokat a fára vetve hallgatja végig.
- De… miért kell kivágni? Fából van mert, fa. Azok égnek. Miért nem lehet messziről megdobálni tűzzel?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 23, 2022 23:09:31 GMT 1
A macska szellem elmosolyodik az orra alatt.
-Hehe. Igen, ez egy fa. Ugyanakkor egy szellem is. Felgyújthatod a fát, talán tehetsz is kárt benne vele, de a szellem valószínűleg túl élné.- Mondja gonoszkásan a macskalány. Utána fa irányából is felhangzik egy gúnyos nevetés.
-Megkínállak a gyümölcsömmel és te felégetnéd a gyökereimet? Micsoda hálátlan kis szellemecske. Szerencsére, a gyökereim nem kapnak lángra olyan gyorsan.- A fa vörös levelei és virágai közül lassan egy sápadt férfi alakja körvonalazódik ki.
-Már megint te jöttél ide bajt keresni?- Kérdezi a macska szellemet.
-Én keresem a bajt? Hány városlakót faltál fel eddig.- A szellem mosolya tovább szélesedik.
-Ahány idetéved. Különben is kár sajnálnod őket, romlottak mind, alig tudok ilyen szép gyümölcsöket nevelni belőlük. Na de te szellemvadász...- Néz éhes szemekkel Kaedéra.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Oct 8, 2022 15:23:14 GMT 1
- Ewwww! - Tani farokszőre felborzolódik. - Ez most még rondább mint volt…
Beslisszol Kaede háta mögé és onnan intenzíven morogni kezd a fa-szellemre, belecsimpaszkodva a szellemvadász ruhájába. Hogy lehet valaki... valami... ennyire érzéketlen és közömbös a gusztustalanságok iránt amiket csinál? Egyáltalán hogy ehet... vagy mi a fene embereket ha szerinte undorítóak?
Mikor a fa-szellem figyelme feltűnően Kaede felé irányul a rókalány lábujjhegyre áll, oldalra kikandikál a nő mögül és agresszíven meglóbálja az öklét a szellem irányába.
- Ha csak megpróbálod rátenni a... akármicsodádat is a Nee-chanra kiáslak a p... p... p-vel kezdődik és abba te... gyökér!
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Oct 8, 2022 20:12:40 GMT 1
- Kérem, Fa-san. Az én gyümölcsöm alkohol- és dohányízű és szagú lenne, nem ilyen nemes fának való. Kár a fáradtságért - hajtok kissé fejet, még színpadiasan előre is hajolok, miközben beszélek. Hátha egy kisnhízelgés hat rá... A világ legrohadtabb nektarinja lennék még azelőtt, hogy leesnék erről az átkozott kétszikűről.
A fejemben, az emlékeim között igyekszem valamiféle információt, esetleg emléket előcsalni efféle vagy hasonló szellemekről az öregem tanításaiból. Szellemfák, szellemfák, mosolygó barack, csengő alma... Hoppá, fordítva.
- Ugyan már, Tani-chan, semmi baj - fogom le finoman a rókalány öklét, és ahogy hátrapillantok a vállam felett, elmosolyodom. - Kedves... Mit is mondtál, hogy hívnak? - nézek ezúttal újra a fa szellemre, és ellépek Tanitól, hogy közelítsek néhány lépésta megjelent férfialakhoz, persze résen vagyok, ha netán támadni próbálna. A gyümölcsök illata még mindig bosszantóan édes és ínycsiklandó, de mióta láttam annak az egynek az arcát, kevésbé érzem a késztetést, hogy megegyem.
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt oldani civilizált másfél róka és szellemek módjára - emelem fel a kezeimet magam elé, hogy mutassam, egyelőre semmi rossz szándékom nincs. - Ha olyan rossz itt a termés, miért vagy itt? Mit ártottak neked a falusiak? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 26, 2022 22:19:00 GMT 1
A szellem elneveti magát.
-Kiásol kicsi szellem? És hogyan fogod csinálni? Úgy tűnik a közelembe sem mersz jönni.- Végig vidáman mosolyog Tanira, csak akkor csillan fel még jobban a szeme amikor Kaede a nevét kérdezi.
-Ha volt is nevem már nem emlékszem rá. Szólíts csak Jinmenju-nak.- Ahogy Kaede előre lép valami megroppan a lába alat, egy fehér csont éppen csak eltört a fa gyökerei között.
-Nem én akartam itt, nőni. Nőni sem akartam, csak élni, de az emberek inkább ezt választották.- Gonoszan elmosolyodik.- Nem ártottak ugyan nekem sehogyan sem. Sőt, igazándiból itt se lennék nélkülük, a gyökereim az első ide temetett csontjaiból nőttek ki, az ő fájdalma vonzotta ide azokat is akiket először elfogyasztottam. Látod? Csak miattuk vagyok itt, nélkülük sosem nőhettek volna ilyen magasra az ágaim, sosem lenének ilyen édesek a gyümölcseim.
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Nov 5, 2022 19:18:40 GMT 1
#s://i~imgur~com/1JK3HVg~png A lábam alatt valami hatalmasat reccsen, így automatikusan lepillantok. Amíg Jinmenju beszél hozzám, lehajolok a furcsa fehér "faágért", de... amikor a kezembe veszem, érzem, hogy ez nem fadarab, hanem csont. A homlokom ráncba szalad egy pillanatra, és bár sejtem az eredetét, azért az egyik töredéket felemelem, és megszagolom. Emberi...
Nem tettek semmit, de az ő választásuk volt? Vajon mire céloz ezzel?
Leejtem a csontszilánkot a földre, majd körülnézek: olyan felületet keresek, ahol senki földi maradványaira nem ülök lá, a faszellem mellé nem szeretnék egyéb dolgokat a nyakunkra hozni. Mikor találok ilyen helyet, egyszerűen ott telepedem le a földre. A kardjaimat lecsatolom, és elhelyezem magam mellett a földön - ez egyfajta "békejobb", hogy jelezzem, nem akarok erőszakhoz folyamodni, amíg nem muszáj, de azért biztos távolságban maradnak, hogyha mégis szükségem lenne rájuk. A dohányzacskóm is leakasztom az övemről, és az utolsó néhány dohánylevelet is a tenyerembe szórom, miközben felnézek a fára.
- Remélem, nem zavar, Jinmenju-san, ha rágyújtok - lengetem meg a pipámat. Ha a fa bármi jelét mutatja annak, hogy zavarná, nem gyújtok rá, azonban ha rábólint, már a szállingózó pipafüst közepette folytatom.
- Cica-chan, Tani-chan, foglaljatok helyet - paskolom meg a földet magam mellett, s egy hatalmas füstfelhőt fújok ki magam elé, majd beszippantom a kesernyés illatot. Ha az öregem látná, hogy épp egy fával fogom megbeszélni a világ lelki bajait, kitagadna...
- Szóval, Jinmenju-san - lazán hátra dőlök, megtámasztom magam a karomon, és amíg beszélek, kiveszem a pipát a számból, mert ugyan paraszt vagyok, de bunkó, na az nem. - Mesélj, mi bántja öreg csontjaidat... |
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Nov 6, 2022 16:27:15 GMT 1
Tani leengedi a kezeit, abbahagyja a morgást és kikerekedett szemmel bámul Kaede után.
A nő KOMOLYAN beszélgetni szeretne egy sorozatgyilkos fával?
Mikor Kaede helyet mutat maga mellett, kicsit vonakodva, de leül mellé, mivel semmi nem bökte popsin tudomása szerint csontmentes területre. A farkait maga köré csavarja és úgy pislog gyanakvón a fára.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 15, 2022 17:45:24 GMT 1
Kaede:
A fa csak legyint a pipázásra, ami bármit is jelenthet úgyhogy nyugodtan nekiállhatsz füstöt eregetni. A macskaszellem elég bizonytalanul pislog rád, mikor azt kéred foglaljon ő is helyet de végül aztán, biztonságos távolban a fától és az alatta elhelyezkedő csontoktól, letelepedik ő is.
-Kíváncsi vagy rá?- Kérdezi rosszmájú mosollyal a fa, a levelei mérgezzenek és mintha a föld is morajlana egy picikét. A macska szellem éppen felpattanna, Tani pedig már a levegőbe is emelkedik melletted. Mielőtt bármit is telhetnél a fa köréd tekeri a gyökereit.
-Érdekelnek a csontjaim szellemvadász? Megmutatom őket.- Azzal a gyökerek elkezdenek lehúzni a föld alá. Nem számít milyen erősen küzdesz az egyetlen amit sikerül elérned, hogy meg tudod ragadni a kardodat és így azzal együtt rántanak a mélybe.
A fa alatt egy üregben találod magadat, nagyjából az amire számítasz, sötét dohos gyökerekkel benőt odú, össze vissza csontok, és holtestek hevernek, a fa csak a teljesen fehér csontokat engedte fel a felszínre, középen éppen ott ahol a fa kinőt gyökérbe fonva egy teljes csontváz lóg. Az egyik szemüregből még egy szál virág is kinőt. Ez a csontváz más mint a többi, a többin ha vannak is gyökerek akkor is a földön hevernek ez viszont láthatóan jobb állapotban van.
-A csontjaim után érdeklődtél.- Zengi a fa.- Ime, itt rohadnak. Pontosan ott ahova eltemették őket.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 15, 2022 17:48:51 GMT 1
Tani:
Amikor a föld megmozdul egy váratlan szélroham egyenesen felránt téged az égbe, fel sem fogod mi történik amíg meg nem látod a szárnyakat.
-Nem sok híja volt, hogy elragadjon az a fa.- Mondja a madár. Nem sokkal később ereszkedni kezd majd egész egyszerűen elenged téged. Jó pár métert zuhansz mielőtt valahol az erdőben egy kisebb szentély mellet a földbe csapódsz. A madár énekelve érkezik meg és foglal helyet egy ágon melletted.
-Mit hoztál? Suzume? Ki ez a kölyök?- A nagyon kedves hang egy magas ember alak szellemtől származik. Hossú ezüst hajja és sötét szemei vannak, és ő maga is elég borúsan magasodik föléd miközben a sajgó fenekedet dörzsölöd.
-Bocsás meg Kazeryu-sama!- Csicsergi a madár szellem.- Majndem elragadta az ember arcú fa és véletlenül itt ejtettem el.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Nov 16, 2022 15:39:03 GMT 1
Tani egyszer csak érzi hogy valami a levegőbe rántja, pont amikor a föld odalent megmozdul és a fa gyökerei Kaede köré tekerednek.
- De a Nee-chant elkapta! - visítja kapálódzva a kisróka, ahogy a madár egyre távolodik vele a helyszíntől - Nem hallasz buta madár?! Miért csak engem vi… Áááááááááááááááááá! - a madár egyszer csak elengedi ő pedig, meglehetősen hangosan, keresztül süvít lefelé a fák között.
Miután földet ért halkan nyafogva feltápászkodik majd amint észreveszi a madarat a fán odabukdácsol és már éppen mászna fel, hogy leszedje és, pillanatnyi tervei szerint meg is kopassza, mikor megjelenik a fehér hajú szellem.
- A buta tollgolyód - mutogat mérgesen a madárra - otthagyta a barátomat! Otthagyta Kaede-neechant! Ott… - ezen a ponton a rókalány szája egyre inkább lefelé görbül és hamarosan el is pityeredik.
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Nov 21, 2022 21:49:10 GMT 1
#s://i~imgur~com/1JK3HVg~png Mire felfogom, mi is történik, késő – vastag gyökerek fonnak körül, gúzsba kötnek engem és a macskaszellemet is. Furcsa, de egy kis mosoly szökik az arcomra: Cica-chan azt hihette, egyedül kerülök slamasztikába, nos… Nagyobbat nem is tévedhetett volna. Bár a józan ész és a túlélőösztön egy átlagos embernél azt diktálná, hogy szabadulni próbáljon, én megragadom a kardom, mély levegőt veszek, és lehunyom a szememet. Ellazulok a béklyóim ölelésében, amennyire az lehetséges, amíg a fa leránt a mélybe minket – a fölösleges küszködéssel csak magamat sebesíteném meg.
– Maradj nyugton, Cica-chan – tanácsolom ugyanezt sorstársamnak. Egyelőre megpróbálok nem Tani-chanra gondolni. Bárhová és vitte az a madár, csak jobb helye lesz, mint velünk, ráérek azután gondolkozni rajta, hogy magunkat kihúztam a slamasztikából.
Úgy vonzod a veszélyt, kölyök, mintha muszáj lenne, visszhangzik a fejemben egykori mesterem feddő hangja. Az emlék hatására még inkább elmosolyodom.
Egy réteg földön csusszanunk át, és egy szabályos üregben kötünk ki. Szerencsésen landolok, mikor a gyökerek elengednek, éppen meg tudom támasztani magam a karjaimon, mielőtt lefejelném a talajt a lábunk alatt. A holttestek undort keltő, rothadó szaga keveredik a földével, öntudatlanul is elfintorodom. Remek, mormogom inkább csak magamnak, megint napokig fog bűzleni a hajam.
Vetek egy oldalpillantást a macskaszellemre, akinek a nevét máris elfelejtettem, és ha igényli, segítek neki kiszabadulni a gyökerek fogságából, végül pedig összeborzolom a frizuráját, és derűsen elvigyorodom.
– Legalább rendet rakhattál volna, mielőtt szobára viszel, Fa-san – jegyzem meg jó hangosan, miközben leporolom a kimonómat, és a kezembe veszem a kardom.
– Felismersz egyet is a holttestekből, Cica-chan? – kérdezem, miközben nézelődöm, az oszló holttesteket és csontvázakat kémlelem, számolgatni kezdem, hány emberről is lehetett szó. A tekintetem megakad a középen állón. Felvonom a szemöldököm, és lassan közelebb lépkedem hozzá. – Maradj a közelemben – vetem még oda sorstársamnak.
Alaposan szemügyre veszem a csontvázat, jelek után kutatok, amiből megtudhatom, hogyan halt meg. Kinyújtom a kezem a szemüregéből kinőtt virág felé, ám mielőtt hozzáérnék, megálljt parancsolok magamnak. – Emlékszel rá, Jinmenju-san, hogyan halt meg? – kérdezem a fától, noha nem vagyok benne biztos, hogy hall minket, esetleg hogy válaszolni fog. Közben a „rejtett” érzékemmel is tapogatózom: mindenkinek van valamilyen félelme, még a szellemeknek is… Talán a fa is elárul nekem valamit akaratán kívül. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 16, 2022 17:48:31 GMT 1
Tani
-A szellemvadász tud vigyázni magára!- Csipogja a madár. Amit Tani már nem hall a saját hangjától, de amúgy sem biztos, hogy sokat számítana. A könnyek látványára a szellem felsóhajt. Talán a könnyek miatt úgy érzi belőled nem fog udni kiszedni semmit ezért először a madárhoz fordul.
-Suzume?- a fecske trillázik egyet aztán válaszol.
-Ha jól láttam a macska szellem megint próbálkozott egy szellemvadásszal, a fa pedig ép készült elnyelni őket. Nem akartam beleszólni... de valahogy... őt még ép el tudtam érni. Ha jól láttam a fa lerántotta a többieket.
-Itazura Neko-t is?
-Ha jól láttam.- A szellem ismét felsóhajt. Aztán ha még mindig folynak a könyeid kissé ingerülten odaszól miközben elfordul.
-Fölöslegesen bőgsz, Itazura Neko nem adja olyan könnyen a bundáját. Különben is mit kezdenél a Jimnjuval, ha már attól az apró zuhanástól is bőgni kezdesz?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Dec 16, 2022 18:03:36 GMT 1
Kaede
A macska szellem nagyot nyekken melletted a földön, ahogy őt is elengedik a gyökerek. Egy kicsit nyavajog is amíg felül, majd megrázza az összeborzolt haját és mérgesen rád néz. Ő is szemügyre veszi a holtesteket, egy kicsit grimaszol, mintha nem szívesen nézegetné őket.
-Ezt itt.- Mutat rá egy viszonylag friss hullára, aminek még nagyjából kivehető a testalkata és az arca.- Ogura-san a kovács. Biztos részeg volt megint, könnyű fogás a Jinmenjunak.- Mondja vállvonással. -Az ott,- mutat egy másikra, ami a fal mellet ül. Ez már szinte teljesen lebomlott de a ruhája még kivehető.- Felismerem a karkötőjéről. Mariyo, kurtizán volt. Egyszer jól belém rúgott mikor meglátott, pedig ép csak a dolgomra tartottam. Hmph.- Tovább járkál és megáll egy a barlang falába ágyazott gyökerekkel körbetekert holtest mellet. A test nincs olyan rossz állapotban, mint amennyire indokolt lenne, mert abból, ahogy a gyökerek körbe nőttek elég régóta halott lehet már. A szürke, sáros arca, ami kilóg a gyökerek közül, eltorzult a fájdalomtól, az összezúzott bordái között pedig mindenfelé gyökerek tekeregnek. A macska szellem nyel egy nagyot.
-Az ő nevét nem tudom. Nem dolgozott semmit, abból élt, hogy másokat rabolt ki, aztán mindent elivott.- Ismét mélyet nyel. - A fa elkábítja az embereket és kiszívja az életerejüket, de... ez nem úgy néz ki...
A középen álló csontváz teljesen tiszta, fehér, a gyökerek finoman nővik körbe. Mégis több csontja el van törve, a karját és néhány bordát például csak hajszálvékony gyökerek tarják a helyén, az a szemüreg amiből a virágok nőnek ki, szintén meg van sérülve. Nem látsz kard, vagy kés, vagy más éles tárgy okozta sebeket, legalább is a csontokon nem, de ahány törött csontja van nem is biztos, hogy keresned kéne. A szellem csak akkor szólal meg ismét, mikor a halála felől érdeklődsz.
-A harag és a gyűlölet minden amire emlékszem.- Zengi a fa.
Az érzékeiddel nem boldogulsz könnyen, a fa elmélye valószínűleg túl fiatal és törött hozzá, de aztán megszólal egy halk női hang. "Nem kell mindenért bocsánatot kérned!" Mondja szemrehányón. Lassan feldereng egy kép is. Szélben lebegő fekete hajtincsek, fehér bőr, világos szemek, majdnem mintha sárgásak lennének, mint a lángok.
A következő pillanatban már látod ahogy a lány megfogja egy fiú kezét, a srác hosszú haja eltakarja az arcát lehajtott fejjel csak ennyit motyog "Bocsánat..." A következő emlékkép már nem ilyen meghitt. "Boszorkány!. Kiáltja több hang. "Nem vagyok boszorkány!" Feleli egy dühös hang. A lány megpróbálja lerázni magáról a kezeket. Sötét van és egy csomó ember veszi körbe az alakokat, nem tudod rendesen kivenni az arcokat, de nem is számítanak, enélkül is érzed a gonoszságukat. "Ereszétek el!" Kiáltja a férfi, megpróbál szabadulni és eljutni a lányhoz, de az egyetlen amit elér egy nagy ütés a gyomrába. "Elég!" Sikítja a lány. "Hagyjátok!" Nem tehet semmit, egyikük sem tehet semmit, túl sokan voltak, és túl erősek. Az emlék kép egy névvel ér véget "Suzuka"
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Post by senshi on Dec 17, 2022 2:31:20 GMT 1
A kisróka vesz egy nagy levegőt, benttartja, vörösödik, majd halk, sípoló hang kíséretében kiengedi. Az arca még nedves de már nem sír.
- Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! - mondja és szipog egyet.
Még vet egy szúrós pillantást a fára, rajta a madárral, majd - továbbra intenzíven szuttyogva - közelebb totyog a szellemhez.
- Amúgy nem az esés miatt sírtam. - magyarázza miközben farkincáit lóbálva elindul körülötte. - Egyszerűen érzékenyen érint, ha friss barátaimat, és fajtársaimat, halálos veszedelem fenyegeti! Persze ezt egy goromba öreg szellem miért is értené…
Mikor a szellem háta mögé - vagy legalább is kellően ki a látószögéből - ér, megragadja annak ruháját és hangosan belefújja az orrát a szélébe.
|
|
