[Ötlet] Dishonored - Shadows of the Void

TLDR

A világ alapvetően fantasy tematikájú, bár a hagyományos középkor helyett egy ipari forradalomhoz hasonló korszakban játszódik. A világban – habár nem túlzottan nagy mértékben – jelen van a mágia, amely az Üresség nevű párhuzamos valóságból ered. Minden mágikus erőt tulajdonképpen a népek által Idegennek elnevezett alak irányít, aki az Ürességben lakozik. Nagy ritkán egy-egy különleges emberrel felveszi a kapcsolatot, hozzáférést adva nekik az Ürességben lakozó mágikus erőkhöz.
A világ maga az ipari forradalom óta a bálnaolajon működik, szinte minden gép ezt használja energia forrásként. Ennek ellenére a fegyverpiacon egyedül a pisztolyok terén jelentkeztek az újítások, egyébként megmaradtak a hagyományos kézifegyvereknél.
A bolygó két nagyobb szárazföldre osztható: a felfedezetlen, eddigi, félbesikerült expedíciók alapján vad és halálos Pandyssiára, illetve az ennél sokkal kisebb Szigetek Birodalmára, ahol az emberek élnek. A Birodalom 4 nagyobb szigetből áll; az erdős Gristolból, amely a központját képezi, az északi, hideg Tyviából, az észak-keleti esős Morley-ból, és a déli, trópusi Serkonosból. Gristolt kivéve minden sziget rendelkezik valamilyen sajátos kormánnyal, azonban ezek a birodalmi Császárnak vannak alárendelve.
Habár ez minden szigeten kissé eltérő, általánosságban véve egész magas a bűnözési ráta, különböző bandákkal szinte minden városban. A korrupció is meglehetősen gyakori.





A Szigetek Birodalma
A Birodalmat alkotó 4 sziget mindegyike valamennyire eltérő klímával rendelkezik. A populációk sűrűsége is változó, illetve ezek kultúrája is kisebb nagyobb különbségekkel rendelkezik a többi szigetéhez képest. A fizetőeszközként arany, ezüst, illetve réz érméket használnak. Minden állam saját érmét ad ki, amik bár eltérően néznek ki, ugyanúgy elfogadottak mindenütt a birodalmon belül. Eleinte államonként eltérő volt a nyelv is, azonban ez mára már megszűnt, így a Birodalom lakói mindenhol megértik egymást.
Több különböző ünnepség van a Szigeteken, a legtöbb pedig államonként eltérő. Azonban létezik egy, amit mindenhol ünnepelnek a Birodalomban; a Fúga Fesztivál. A Fesztivál maga a hivatalos naptár utolsó napját követően történik, még mielőtt kihirdetnék az új évet – tehát tulajdonképpen a valós időn kívül történik az egész. Az ünnepséget a Legfelsőbb Felügyelő nyitja meg, majd a kellő kozmológikus jeleket észlelve le is zárja, 1-2 napon belül. Amíg az ünnep tart, egy anarchikus állapot uralkodik; tekintve, hogy a naptárak szerint ez az időtartam nem létezik, gyakorlatilag minden megengedett. Bármilyen tevékenység, ami akár eretnekség, bűncselekmény, vagy egyéb atrocitás, az ilyenkor megengedett. Az ilyenkor elkövetett cselekményeket utólag sem vizsgálják ki; annak idején például Francis Perry Legfelsőbb Felügyelő eltűnt a Fesztivál alatt, de sose találták meg, tekintve, hogy nem is kereshették.







Összességében a birodalmi populáció fele ezen a szigeten él, a lakosokra többnyire jellemző az alapvető vidámság – legalábbis a helyi propaganda szerint. Ami biztosan igaz rájuk, hogy rendkívül gyakorlatiasak, és komolyan veszik a munkájukat. Gristol társadalma rengeteg rétegre van bontva, különféle nemesi rangokkal, arisztokrata családokkal, felsőbb és alsóbb osztályokkal. Tekintve, hogy az uralkodói család innen irányít, a szigeten nincsen másfajta irányító hatalom, mint például a Serkonos-ban élő herceg.
Gristol jelentős flottával rendelkezik, ami a történelme során nem egyszer nyerő pozícióba helyezte a többi hatalommal szemben. Eleinte csak bálnavadász hajók alkották a flottát, ám ez változott a később lejátszódó konfliktusok végett. Maga a flotta a bálnaolaj hasznosításának felfedezése óta több változáson esett át, hajóit erősen modernizálták, mostanra már automatikusak és vitorla helyett motor hajtja őket. A mai napig hagyomány a nemesi családok körében, hogy legalább egy fiukat generációnként elküldjék a flottába szolgálatot teljesíteni. Alsóbb rétegekből származó ifjak gyakran jelentkeznek egy hajóra, hogy szolgálatuk során megismerhessék a sziget minden távoli pontját.
Földrajzát tekintve Gristol nagyrészt vidéki területekből áll, 8 nagyvárosát leszámítva. Különböző erdők és mezők borítják, amiken gazellák, bárányok és vörös ökrök élnek. Több bánya is működik, amikben egyfajta sötétebb gránitot, vagy épp ezüstöt termelnek ki nagy mennyiségben. A mezőgazdaság is erős, rengeteg tanya van a sziget különböző vidékein.




Serkonos
Mielőtt a Birodalomba csatlakozott volna, Serkonos egy különálló királyság volt. Tyviát követően hamar csatlakozott az alapító Gristolhoz, így az állam messze jobban járt, mint a sokáig ellenálló Morley. A királyt az 1600-as években, a Négy Korona Háborúja után eltávolították, ezt követően pedig a hercegi család irányította az országot a császári utasításoknak megfelelően.
Nagyvárosai; Bastillian, Cullero, Saggunto és Karnaca, a főváros. Serkonos Birodalom szerte híres a konyhájáról és fűszeres ételeiről. Jelentős a mezőgazdaság, illetve a halászat is, ezek termékeit mindenhová szállítják innen. Nagy mennyiségben termelnek vörös illetve fehér szőlő fajtákat is, minek köszönhetően a borászat is meghatározó része a gazdálkodásnak. Több specialitásuk van, mint például a Serkoniai vér kolbász, vagy méz torta. Az ország ismert a tradicionális táncai miatt is, amiket a gyerekeknek már kiskorukban megtanítanak a szüleik. Ezeket az elegáns koreográfiákat állítólag még a Dunwallban élő arisztokraták is irigylik, illetve igyekeznek lemásolni. A szigeten a turizmus is nagy, a Birodalom minden pontjából jönnek ide. A legtöbb látogatót Cullero kapja, de a felsőbb réteg Karnacát preferálja nyaralásai úticéljának.
Serkonos és a többi nemzet közt erős kereskedelmi kapcsolat működik, rengeteg árucikket exportálnak innen. Valószínűleg emiatt is épült meg a Nagy Serkonosi csatorna is, amin keresztül az északi területekről elérhetővé vált Serkonos déli partja is. A kimenő szállítmányokat azonban gyakran támadják kalózok, akik az északi területeken tanyázhatnak valahol.
Serkonosban az Apátság kevésbé szervezett, mint Gristolban, ugyanis az ottani Felügyelők által elkövetett rejtélyes szentségtörés következtében kiestek a Legfelső Felügyelő kegyéből. A területen inkább az Orákulumi Rend és annak nővérei vannak jelen, akiknek tanácsait még Gristolban is megfogadják.
A szigetre jellemző a meleg, trópusi éghajlat. Vidékeit hatalmas fák alkotta erdők, és nagy terjedelmű homokos tengerpartok jellemzik. Azt mondják, egy hét a napsütötte tengerpartokon, vagy valamelyik vidéki falucskában képes bármilyen gondtól megszabadítani az embert.
A különböző halfajtákat leszámítva, mint a vörös cápa és a Kékállú banyahal, Serkonos különleges élőlénye a vérlégy. Ezek a paraziták otthonukat elhagyatott házakban, vagy gyakrabban hullákban hozzák létre. Ezeket mindenáron védik, és megtámadnak mindent ami a közelükbe ér. Habár egy-két ilyen lény magában nem okoz túl nagy veszélyt, egy nagyobb raj képes lehet több embert is megölni. A fészküktől az emberek általában tűzzel szabadulnak meg, maguktól a rajoktól kifüstöléssel. A vérlegyeket szándékosan nem irtják ki, mert az életciklusuk későbbi részén lehullasztják szárnyaikat és passzívvá válnak. Ebben a korban a már bogárként mozgó idősebb legyek az ültetvények növényeit látják el, így mérhetetlenül hasznosak a mezőgazdaság számára. Nélkülük a legtöbb ültetvény valószínűleg nagy veszteségeket szenvedne. Ezek mellett képesek úgy nevezett vérlázat terjeszteni az emberekkel való érintkezés során, amely a fertőzöttek agyát szép lassan leépíti. A végső stádiumában az alany megszállottan a vérlegyek gondozójává válik, általában a fészkekre vigyázva.







Tyvia
Tyvia a Birodalom északi szélén elhelyezkedő ország, amit egy félmilitarista ítélőszék, a Legfelsőbb Bírók szervezete irányít. A sziget nagyvárosai; Alexin, Caltan, Meya, Pradym, Samara, Tamarak, Whei-Ghon, Yaro és Dabokva, a főváros. Tyvia annak idején elsőként csatlakozott Gristolhoz a Birodalom megalapításának kampányában, így azóta is egy bizonyos szintű autonómiát élvez a többi nemzettel ellentétben. Ez megmutatkozik mind kulturális, mind politikai alapon is. A lakosoknak van egyfajta zárkózott nézete, a külpolitikai ügyekkel ritkán foglalkoznak. „A Tyviaiak büszkék a szokásaikra, ételeikre és történelmükre, és nem érdeklik őket a déli szigetek” – ahogy mondani szokás.
Az országot egykoron több királyfi irányította együttesen, ám ezeket ismeretlen okokból száműzték. Azóta az irányítás a Dabokvai Fellegvárban, a Nép Kamrájában zajlik, ahol egy 16 fős tanács, a Presidium ülésezik. a 11 férfiból és 5 nőből álló gyülekezet a Legfelsőbb Bíróknak engedelmeskedik. A tanácsba a képviselőket demokratikus úton választják, bár mindössze egy párt van, ami minden egyes területről kiállít egy képviselőt. A szavazás minden felnőtt polgár számára kötelező. A valós hatalom a Legfelsőbb Bírók kezében van, akikre szoktak utalni úgy is, mint „A nép ügyintézői”. Ők tulajdonképpen rangidős tanácstagok. Cushing, Taren és Kalin ügyintézők hárman vasököllel irányítják egész Tyviát.
A törvény megtiltja a polgároknak, hogy egymás ellen tevékenykedjenek bármilyen formában. Ezért, hogy a lakosságot megzabolázzák és betartassák a rendet, a Presidium egy titkosrendőrséget alkalmaz, aminek a tagjait Operátoroknak neveznek. Ezek egyenruhája éjsötét, bármilyen jelzés nélkül. Emellett egy szintén fekete, lapos fém maszkot viselnek, ami mindannyiuk kilétét titokban tartja. Az operátorokat megfosztották az állampolgárságuktól, kilétüket pedig örök homály fedi; az átlag ember sose látja őket. Éjszakánként jönnek, és képesek nyomtalanul eltüntetni bárkit.
Az állam büntető munkatáborokat alkalmaz a sziget középső területén, amik semmilyen fallal vagy szökés gátló rendszerrel nem rendelkeznek. Nincsenek se láncok, se cellák; ha a fogoly a szökést választja, szabad emberként veszik számba. Azonban a szökés a szélsőséges időjárás, a fagy és hideg, illetve a környéken élő Tyviai farkasok miatt gyakorlatilag lehetetlen. A hivatalos archívumok szerint eddig még senki sem élte túl a visszautat a civilizációba egymagában. Az itteni őrök egyetlen feladata, hogy rendet tartsanak, illetve megbüntessék a foglyokat, akik nem végezték el a nekik kiosztott munkát; a szökések megakadályozása nem tartozik feladataik közé. Több különböző méretű tábor van; van amelyik pár tucat fogolyból áll, egyesek pedig egy kisváros szintjén vannak a lakosok számát tekintve. Változó a munkatáborok fajtája is; vannak favágótelepek, ide általában a kisebb bűnöket elkövetők kerülnek. Innen az ember talán egy nap haza is kerülhet, bár addigra már csak árnyéka lesz önmagának. Ezenkívül vannak kőfejtők és bányák is. A leghíresebb munkatábor Utyrka, egy sóbánya. Akit ideküldenek, az soha többet nem kerül elő újra, bár a Presidium hivatalos álláspontja szerint az itteni foglyok „Egy életen át tartó szabadságra vannak ítélve”.
Sokáig erősen jelen volt itt is az Apátság, azonban pár évvel ezelőtt rejtélyes a hatalmuk a sziget felett egyre inkább csökkenni kezdett, s helyi szervezetük csaknem teljesen összedőlt. Azóta csak kis számban vannak jelen a Felügyelők is, és többfajta eddig tiltott vallás is nagyobb követőtábort szerzett magának. Azt, hogy pontosan mi történt az Apátsággal Tyviában, egy polgár se tudja igazán – úgy tűnik, ez egy gondosan őrzött titok, amit igyekeznek minden áron elrejteni.
A Tyviai kultúra vegyíti a túlélést a kifinomultsággal. Híres a kulináris értékei, mint a bálnahús, vagy a helyi szőlőkből termelt borai miatt, a bányákból pedig olyan fémet termelnek ki, aminek az egész Birodalomban nincs párja. Az itteni művészet, divat és építészet egyszerre komplex, és díszes.
Maga Tyvia rendkívül zord éghajlattal rendelkezik, az egész szigeten jellemző az alacsony hőmérséklet, és erős fagyok. A legtöbb város a déli részeken helyezkedik el, a hegyek lábainál, amik védik őket az erős szelektől. A fagyok ellenére jelentős szőlő ültetvények találhatóak itt, illetve különböző gyümölcsöket is termelnek. Itt őshonos állatok a tundrai farkasok, a kardfogú fekete medvék, jégfókák, illetve a Tyviai farkasok, akiket háziasítva született meg a mára ismert farkaskutya. Éjszaki helyzete miatt Tyvia az év majdnem felét sötétségben tölti.







Morley
Az észak-keleten fekvő Morley-t egy király irányítja. Nagyvárosai; Alba, Arran, Caulkenny, Fraeport és a főváros, Wynnedown. A sziget éghajlatát tekintve elég csapadékos, többnyire sötét, sok viharral. Az itteni rendfenntartó szerv hivatalos neve a „Morley-i királyi rendőrség”.
A legenda szerint jóval a Négy Korona Háborúja előtt Morley déli részét egy hatalomért folyó véres polgárháború majdnem megsemmisítette. Arran városánál került sor egy hatalmas ütközetre, ahol rengetegen áldozatul estek. Állítólag ekkor bukkant fel két boszorkány a nagy harcok közepette, mindketten érinthetetlenek a harcosok fegyverei által. Egy intéssel térdre kényszerítették a két szembenálló sereget, majd választottak az egyik oldalról egy fiút, a másikról pedig egy lányt, és megkoronázták őket, mint az ország első uralkodóit. Azóta is ez a királyi család vezeti az országot. Később, 1803-ban erős éhínség súlytotta a szigetet, ami miatt rengeteg lakos emigrált más államokba.
A meglehetősen mélabús klíma ellenére Morleyban rengeteg kreatív és lelkes ember lakik. A nemzet számos költővel, filozófussal és zenésszel büszkélkedhet. Itt a társadalmi osztályok nem számítanak annyit, ugyanis a legszegényebbek közt is megtalálhatóak az intellektuálisak és egyéb tehetségek. Jellemző rájuk az erős függetlenségre való vágy is, ami miatt nem egyszer konfliktusba keveredtek Gristol-al, és a Birodalommal. Az itteni emberekre jellemző, hogy magasak és nagydarabok, illetve nagy arányban szőkék.
Mint más nemzetek, Morley is rendelkezik a jellegzetes ételeivel, mint például a zselésített vörös ökör nyelv. Ezenkívül meghatározó a különféle alkoholfajták termelése is; innen származik például az egész Birodalomban ismert Király úti Brandy is.
A vadvilágát tekintve Morley nem rendelkezik semmilyen különleges helyi állattal, mint Serkonos vagy Tyvia, azonban itt erősen szabályozva van a vadállomány. A sziget lakói nagy mértékű vadászatot folytatnak, egyesek legális kereteken belül, egyesek pedig nem.




Történelem
"Légy óvatos, mert a történelmet a győztesek, s nem az eltiportak írják" – tyviai szólás

Habár a Szigetek történelme valószínűleg sokkal régebbre nyúlik vissza, erről mára már semmit sem tudni, a Nagy Tűzvésznek köszönhetően. Ebben a korszakban alakult ki egy nihilista szekta, ami hamarosan hatalmas követőtábort szerzett magának. A tagok halálosan elkötelezettek voltak azért, hogy tönkretegyenek mindent amit az emberiség idáig alkotott, hogy megsemmisítsék a kultúra, a történelem minden eddigi nyomát, örök feledésbe burkolva a múltat. Véleményük szerint ezzel az emberiség tiszta lappal kezdhette volna, így nem elkövetve a régi hibákat ismét. A mozgalom városról városra haladt, elpusztítva és felégetve mindent ami az útjukba került. Egyes spekulációk szerint ebben részt vett több az Idegen által megjelölt egyén is, de mivel minden történelmi feljegyzés megsemmisült, ezt sose bizonyították. A Nagy Tűzvészt követően létrejött az új kalendárium; az új év 13 hónapból állt, amik mind 28 napig tartottak, így összesen egy 364 nap volt évente. A kalendárium 13 hónapja, sorrendben;

• A Föld hava
• Az Aratás hava
• A Hálók hava
• Az Esők hava
• A Szél hava
• A Sötétség hava
• A Nagy Hideg hava
• A Jég hava
• A Szívek hava
• A Magvak hava
• A Gerendák hava
• A Klánok hava
• A Dalok hava

Valamikor a 8. évszázad során az ősi civilizáció amely eddig a későbbi Dunwall területén élt elfoglalta azt a földrészt, ahol évszázadok múlva Bastillian városa állt. Azonban alig száz évvel később a teljes Gristol-i civilizáció nyomtalanul eltűnt, mára már csak a romjaik találhatóak meg elszórtan. Egyedül azt tudni róluk, hogy az Idegen elkötelezett hívői voltak.
A 12. században Karnacában elindult az első ezüstkor, ami jelentős fejlődést indított be a Szigetek történelmében. A 14 századra azonban kitermelték az ezüst jelentős részét az akkor ismert lelőhelyekről. Ekkor ütötte fel a fejét a Peste nevű járvány is, amit valószínűleg a tengerentúlról hoztak be Karnaca területére. A betegség eleinte a bányákban jelent meg. Kezdetekben nem mutatkozott meg mennyire káros, csupán a bőr számára irritálóvá tette a munkások nehéz leheletét. Azonban később kiderült, hogy ez egy idegbetegség, amely elterjedve rengeteg embert megőrjített, akik ennek hatására egymásnak estek. Karnaca utcái káoszba fulladtak, ahogy a járványtól eszét vesztett emberek öldökölték a másikat. Ezt nem tudták korlátozni illetve megakadályozni sehogy, így az akkori hadsereg le kellett mészárolja a lakosság nagyját, hogy képes legyen megállítani a járvány terjedését. A város jelentős része elpusztult a lakossággal együtt. Később újranépesítették a területeket Serkonosi és más szigetekről való lakosokkal.
1572-ben Erasmus Kulik megalapította a Természetfilozófia Akadémiáját, ami rövidesen a Szigetek tudományos központjává vált. Fejlődésével az Akadémia a legjobb tudományos intézménnyé vált, innen kerültek ki a legélesebb elmék, akik jelentős változásokat eszközöltek a világon. Alapvetően az Akadémiát egy 7 főből álló tanács irányítja, mindannyian a legjobbak a szakterületükön. Közülük emelkedik ki az Akadémia Feje, aki a legfőbb filozófus a létesítményben, az ő döntései a legjelentőségteljesebbek. A tudományok fejlődésével több részleg is kialakult az akadémián; Alkémiai tanács, Elektromágneseség tanácsa, Etiológiai gyűlés, A füst és Vas csarnoka, a Fémkohászat céhe, többek közt. Mára az akadémiára rettentően nehéz felvételt nyerni, hisz a jelentkezés egy többlépcsős folyamat, ahol nem egy helyen bírálják a jelentkezőket. Ráadásul egymással is versenyeznek ilyenkor, hiszen évente csak keveseket vesznek fel.




A 17. század elején került sor a Négy Korona Háborújára, amely Gristol azon szándékával kezdődött, hogy egyesítse a 4 szigetvilágot egy birodalommá. Tyvia szinte azonnal csatlakozott a mozgalomhoz, Kalisarr királyfi legendája által inspirálva, hisz az egykori tyviai királyfi is hasonló törekvéseket hangoztatott. Délen Serkonos, és az akkoriban még azt irányító király erősen ellenkezett, így Gristol komoly háborúba keveredett vele. Eközben észak-keleten megindultak a harcok Morley-val is. Serkonosban a legnagyobb ütközetekre Cullero-nál került sor, hisz az volt a sziget legerősebben militarizált vidéke. Ekkoriban Iépett fel Mila és Matias, Aventa hercegnője és hercege, akik elkezdték a király megbuktatását szervezni. Összehoztak egy nemesekből és kereskedőkből álló támogatói csoportot, majd megvesztegették a Nagy Gárdát, a királyi őrséget, hogy elkerüljék a további vérontást. A katonaságot maguk mellé állítva elűzték a királyt, és meggyőzték Bastillian városát is hogy csatlakozzon hozzájuk. Ezután nem sokkal egész Serkonos is melléjük állt, így a sziget csatlakozott Gristolhoz. Az utolsó ellenálló tehát Morley maradt, ahol a lakók még mindig hevesen ellenálltak. Több bérgyilkossági kísérletet is elkövettek a gristoli vezetők ellen, bár ezek sikertelenek voltak. Végül aztán Gristol győzedelmével ért véget a háború, 1625-ben, a Dalok Havának 14. napján. Nem sokkal később, 1626. Hálók Havának másodikán megalakult a Szigetek Birodalma, aminek uralkodója az utolsó gristoli király, VI. Finlay Morgengaard lett, így I. Finlay Morgengaard császárrá válva. Ő elhagyva a családja otthonát, Morgengaard kastélyát, Dunwallba költözött és ott rendezte be birodalma központját. A másik három sziget különböző szintű autonómiát kapott, mind a háborúban vállalt szerepének megfelelően. A Gerendák Havának 20. napján Dunwallban megalakult a Birodalmi parlament, amibe a másik három sziget is delegálhatott képviselőket – bár természetesen itt is mindegyik sziget a múltra való tekintettel képviseltethette csak magát, tehát Morley itt is alulmaradt.
1631-ben Morgengaard császár elrendelte az első bálnavadász flotta felállítását, ezzel elkezdve a bálnavadászatot, ami a mai napig a Birodalom, főként Gristol, meghatározó foglalkozása maradt, értékes anyagokkal ellátva a Szigeteket – habár nagy veszélyek árán.




A Nép Apátságának és annak hitének pontos keletkezési körülményeit homály fedi, ám azt tudni, hogy az alapító Benjamin Holger volt, aki maga töltötte be legelőször a Legfelső Felügyelő szerepét is. Holger vallása az 1701. évben emelkedett fel, amikor John Clavering Felügyelő elrendelte a névadó Apátság megépítését Dunwall városában. Megerősödését követően 1705-ben az Apátság elindította a Rektifikációs háborút, amely egy nagy egyesítési kampány lett volna. A célja az volt, hogy megsemmisítse a többi, általuk elítélt vallást, mint például az Idegen szektáját. A háború az Apátság győzelmével zárult Fehérorom ostroma után, ami 1708-ban következett be. Nem sokkal később elkészült az Apátság épülete is, illetve megalakult az Orákulumi rend is. 1711-ben az akkor uralkodó Yefim Olaskir császár hivatalos állami vallássá nyilvánította a Nép Apátságát.
Az 1700-as évek végefelé Karnacában beköszöntött a második ezüstkor is, amelynek köszönhetően a bányászat ismét fellendült, ezúttal már a sokkal fejlettebb tudományi újításokkal felszerelve.
1801-ben, a Jég Havának első napján kitört a Morley-i forradalom, amely végül aztán kész szabadságharccá fordult át. A sziget büszke lakosai megelégelték Gristol általi elnyomásukat és háttérbe szorulásukat, így megkíséreltek elszakadni a Birodalomtól. A harcok nagyját tengeren vívták, azonban a morleyiak képesek voltak titokban mélyen behatolni Gristol területére is. A konfliktus tetőpontja Larisa Olaskir császárnő Klánok Havának nyolcadik napján történő merénylete volt, aminek eredményeképp a Birodalom uralkodó nélkül maradt. 10 napon belül a Parlament létrehozta a Régens pozíciót, hogy valaki irányíthasson hasonló esetekben is. A harcok folytatódtak, mígnem Gristol felsőbbrendű flottája véglegesen győzedelmeskedett Morley felett, 1802. a Magvak Havának 15. napján. A háború után, 1803-ban hivatalosan is éhínséget jelentettek ki meg Morley területén, aminek hatására a sziget lakosságának jelentős része emigrált.
1803-ban, a Magvak Havának harmadik napján megkoronázták I. Euhorn Jacob Kaldwin császárt. 1809-ben az uralkodása alatt megalkották a Városi Őrséget Dunwallban, amit követően a város jóval biztonságosabbá vált.
Az 1810-es évek végén Esmond Roseburrow, egy elszegényedett természetfilozófus, kinek ötleteire korábban senki sem volt vevő, egy véletlen alapján felfedezte a bálnákból kinyert olajban rejlő potenciált. Prototípusát kifejlesztve megalkotta az első kezdetleges bálnaolajjal működő robbanómotorokat, amivel aztán egy egész ipari forradalmat indított el. Hirtelen sikerével meggazdagodott, megalapítva saját cégét, a Roseburrow Iparműveket. 1820-ban találkozott a fiatal Anton Sokolovval, akinek zsenialitását felismerve támogatta a feltörekvő tudóst terveiben. Sokolov tudományai tovább tökéletesítették a bálnaolaj felhasználását, így az ipari forradalom tovább haladt, lassan megformálva a mai világot. Felfedezéseiért 1822-ben Sokolov megkapta a Császári Medikus címét, így a Birodalom egyik legelismertebb tudósává válva. Reformjainak hála új korszak köszöntött a tengeri közlekedésre is, illetve a hadviselésre is; megjelentek a bálnaolajjal működő pisztolyok is.



Technológia
Létrejötte óta a Birodalom nagyon sokat változott. Mégis, egyetlen egy felfedezés se hasonlítható a bálnaolajéhoz, amely örökre megváltoztatta a Szigetek világát. Az ipari forradalom óta az olaj majdnem a Birodalom teljes energiaellátásáért felelős, a szélenergia műveket kivéve, amik főként Serkonosban elterjedtek. A bálnaolajat kihasználó motorok és generátorok a folyadék robbanékonyságát használják ki, így energiát kreálva. Az olaj rengeteg, a mindennapokban fellelhető rendszert lát el energiával; lámpákat, tűzhelyeket, lifteket, különféle biztonsági rendszereket. Megjelenik továbbá a fegyverek meghajtásánál is, ugyanis a pisztolyok, és puskák is finomított bálnaolajjal működnek.




Maga a közlekedés egy olyan terület, ahova az ipari forradalom még csak részlegesen ért el. A hajókat már modernizálták, automatikus motoraikkal sokkal hatékonyabb járművé váltak. Azonban szárazföldön az emberek továbbra is hintókkal járnak, bár állítólag a természetfilozófusok valahol dolgoznak egy újfajta járműn is…
A fegyvereket illetően, a legelterjedtebbek a mai napig a kardok, illetve egyéb szúró/vágó eszközök. Ezenkívül jelen vannak az íjak is, amiknek több varriánsa is van; a hagyományos íjak, a csigás íj, illetve a számszeríj. Egyeseknél még találhatók kisebb, karra épített íjszerű szerkezetek is, bár ezek általában ritkábbak. A pisztolyokat és puskákat általában tömeg gyártják, de rengeteg személyre szabott verzió is kapható, tekintve hogy sok feltaláló foglalkozik fegyvergyártással szabadidejében. Ezenkívül elterjedtek a repeszgránátok, illetve különféle mérgek is.






A mindennapi élet
Alapvetően a nagyvárosokban az emberek tömblakásokban, panziókban és hotelekben, vagy az arisztokraták és felsőbb rétegbéliek esetében hatalmas villákban élnek. Vidékeken már megjelennek a kertes házak is, de ezek a városokban nincsenek jelen. A házak felszereltsége természetesen mindig változó, de általában a legtöbb lakás rendelkezik valamiféle világítással, illetve a mosdóba és vagy konyhába bevezetett vízzel. (Bár a toalett ebbe általában nem tartozik bele, az csak a gazdagabbak házában automatizált). A fűtésről általában kazánok vagy különféle kályhák gondoskodnak, amiknek hőjét azonban különböző elosztórendszerek juttathatják el a házak minden pontjára. A házak energiaellátásáért is általában bálnaolaj felelős, bár ez esetben az központilag van elosztva mindenhová.
Birodalom szerte rengeteg munkalehetőség akad; dolgozhat az ember gyárakban, bányákban, vágóhidakon, bálnavadászként, bolti eladóként, a lehetőségek határtalanok. Még a törvényes határokon kívül is rengeteg munka és pénzszerzési lehetőséget találhat az ember; a kiterjedt fekete piaci hálózattól egészen a helyi bűnbandákig. Gristolt (ott is leginkább Dunwallt) leszámítva, a társadalmi osztályok közt általában nincs olyan nagy határvonal, így azért a szegényebbek is képesek megélni valahogy, ha nem is olyan jól. Többnyire a hivatali pozíciót betöltők vannak jobb helyzetben anyagilag, ugyanakkor az újságírók, zenészek se maradnak el mögöttük sokkal. Különleges helyzetben állnak a különféle katonai szervezetek, mint a Városi Őrség tagjai, akiket az állam rendszeresen mások elé helyez; sokan kapnak segélyeket, támogatásokat, vagy magasabb fizetést az átlagnál. Egy szintén kiemelkedő munka a bálnavadászoké, ami általában változóan jövedelmező, azonban mindig ugyanolyan veszélyes. Emellett említésre méltó a természetfilozófia is, mint foglalkozás, ami talán a leginkább változatosabb foglalkozás az egész Birodalomban. Roseburrow példájából tökéletesen látszik, hogy akár az elszegényedett tudósból is lehet nagy iparmágnás, azonban nem mindenki ilyen szerencsés. Egyesek az államnak dolgoznak, vagy magának az Akadémiának, mások a katonaságokat segítik, vagy a kórházakba kerülnek, megint mások expedíciókat és kutatásokat vezetnek.

Vallás
Az idők kezdete óta a Szigeteket talán legjobban meghatározó vallás az Idegenhez kötődik. Az évszázadok során számtalan kultusz, vagy szekta alapult amik őt istenítették, és hozzá fohászkodtak. Ezekhez egy egységes, központi egyház sosem tartozott, a hívők mindig szétszóródva éltek. Az Apátság megjelenése után a létszámuk jelentősen lecsökkent, a fennmaradó hívők pedig kénytelenek voltak titokban tartani a vallásukat. Az eltérő kultuszok mind kicsit máshogy tekintenek az Idegenre, emiatt rengeteg eltérő legenda és történet alakult ki róla. Ezeket a mai napig terjesztik mindenhol a Birodalomban, így ez az irányzat szüntelenül újabb és újabb követőket szerez magának, annak ellenére hogy szervezetlen, ráadásul manapság tilos is.

A Nép Apátsága
Magának az Apátságnak, mint vallási szervezetnek a központjai Dunwallban és Fehéroromban találhatóak. Az alapvető ideológiájuk azon álláspont köré épül, miszerint az univerzum maga elképzelhetetlenül hatalmas, benne rengeteg veszélyes szellemmel és különböző erőkkel, amik alapjaiban veszélyeztetik az ember létezését. A Nép Apátsága nem rendelkezik semmilyen istenfigurával akit tisztelne, sőt, ellenzik az ilyesfajta imádatokat. A középpontba ehelyett az asztrológiai és kozmológiai mozgásokat helyezik – eszerint vezetik a kalendáriumot is, illetve hitük szerint a halottak is a Kozmosszal válnak eggyé. A vallásuk szerint a világunk az Ürességből keletkezett, mikor abból világok és csillagok váltak ki, ezáltal végtelen mélységet létrehozva. A létrejövetele óta pedig az egész Kozmosz lassan visszatér az Ürességbe, így tartva a végleges megsemmisülés felé. Szerintük a növények és állatok is az ősi káoszból emelkedtek ki, az ember pedig elkülönítette magát a világ korcs szörnyeitől. Az Ürességből rengeteg különböző szellem ömlött elő, amelyek minden férfit és nőt gyötörnek, viszályt keltve azok lelkében, akiében csak tudnak.




Az elsődleges céljuk az Idegen jelenlétének visszaszorítása minden lehetséges eszközzel, de civil feladatokat is ellátnak; az Apátság felügyeli a kalendáriumot, házasságokat tesz hivatalossá, stb. Minden más vallást és hitet elleneznek, hajlandóak akár erőszakot is alkalmazni ezek elfojtására. Még a modern, iparosodott időkben is foglalkoznak boszorkányok és eretnekek égetésével. Olyan szintű hatalommal rendelkeznek a Birodalmon belül, hogy gyakorlatilag bárkit elítélhetnek eretnekség vádjával. Alkalmazott eljárásaik közé tartozik a munkaszolgálat, szabadságvesztés, vagyon és tulajdontól való megfosztás, kínzás, száműzés vagy akár kivégzés is. Tekintve, hogy a világban az Idegen minden mágia forrása, szent feladatuknak ítélik az ő visszaszorítását, és az emberek iránti csábításának leküzdését. Hitük az úgynevezett Hét Megkötés köré alapul, amelyeket az élet legfontosabb értékeiként, és mindenki számára követendő példaként tartanak számon. Ezek a következőek;

1. A Vándorló Tekintet
"Zabolázd meg Vándorló Tekinteted, amely ide-oda néz egy megigéző tárgyat keresvén, mely egyik pillanatban megragadja az ember képzeletét, de a következőben balszerencsét hoz. Merthogy a szemek sosem fáradnak bele a látásba, se nem veszik észre az illúziót elég hamar. Egy ember, kinek tekintete megromlott olyan, mint egy eltorzult tükör, mi felcserélte a szépséget rútsággal, és a rútságot szépséggel. Ehelyett tartsd szemed azon, ami épületes és tiszta, így felismerheted majd az Idegen közönséges emlékműveit."

2. A Hazug Nyelv
"Zabolázd meg a Hazug Nyelvet, amely olyan az ember szájában akár a szikra. Oly apró dolog, de mégis, egyetlen szikra képes egy egész várost földig égetni. A hazugság nemzője olyan büntetést szenved majd el, amely minden egyes közvetítő emberrel növekszik. Jobb egy csendes életet élni, mint elindítani a hamis valóság folyamát. A hazugságok visszhangjai az Idegen hangjaként térnek vissza."

3. A Nyughatatlan Kéz
„Zabolázd meg a Nyughatatlan Kezet, mely hamar az Idegen cinkostársává válik. Tisztességes munka híján hitvány jövedelmet, hiábavaló törekvéseket és erőszakos tetteket hajszol. Mégis mit ér azon kéz, mely lop, öl és pusztít? Ehelyett inkább kezedbe az ekét, vasvillát, és a lapátot vedd. Ugyanis a legalantasabb munka is szigorúságával úgy préseli össze az izmokat, akár egy szivacs, kiöblítvén az erkölcstelenségeket az elméből és testből."

4. Az Eltévelyedő Láb
"Zabolázd meg az Eltévelyedő Lábat, mely szívesen háborítja meg más területét. Nem engedelmeskedik idegen földek határkövének. Ismeretlen mezőkre vándorol és romlottságtól feketedett talppal tér vissza. Hová kóboroltál, hogy most pusztítás jár nyomodban? Sétálnál-e égett szenen, vagy törött üvegen? Hát miért portyázol most a tisztességes emberek otthonában, vagy a rejtett kincsek odújában, hisz az eredmény ugyanaz? Az Ürességbe zuhansz! Ehelyett pihentesd olyan szilárd alapon lábadat, melyen mikor az Idegen szelei üvöltenek veled szemben biztosan fogsz állni, s nem döntenek meg"

5. A Féktelen Éhség
"Zabolázd meg a Féktelen Éhséget, vagy a gátlástalanok fertőző hordaként rajzanak majd fel körülötted, elnyelve mindent ahová csak mennek, még a mocskot is. Hisz ami a testedbe jut, megmérgez téged, s ha mocskot eszel, mocskot fogsz felhányni. A falánk ember biztosan eladja majd születési jogát, családját és barátait is egy morzsányi húsért."

6. A Buja Test
"Zabolázd meg a Buja Testet. Bizonyosan nincsen gyorsabb módja egy élet nemesítésének és megtisztításának, mint az irányítatlan vágyak lerombolása. Mi haszna van egy örömlány szolgálatainak? Egy könnyelmű társ figyelme? Semmi. Mi gyümölcsöt hoz ily egyesülés? Csak bánat születik, csak a nyomor sokszorosodik; és ezekben az Idegen lakozik"

7. A megtévedt elme
"Zabolázd meg a Megtévedt Elmét, mielőtt az viharossá és megosztottá válik. Létezhet e két ellenség ugyanazon testben? Nem, hisz egyikük egy irányba, míg a második egy másik irányba fogja húzni, míg bele nem esik egy gödörbe s nyakát töri. Hasonlóképp két ellentétes gondolat sem maradhat meg sokáig egy ember elméjében, különben gyenge akaratúvá válik, s bűnbe esik."

Megalakulásuk után gyorsan megerősödtek, majd 1705-ben elindították a Rektifikációs háborút, hogy eltöröljék a többi vallást. A háborúban az Apátság erői győzedelmeskedtek, a konfliktus 1708-ban zárult Fehérorom ostromával. A város eredetileg afféle központ volt a rengeteg kisebb vallás számára, az Apátság végső célja pedig ezeknek a teljes kiirtása volt. A terület „megtisztítása” után Fehéroromban alakították ki a spirituális központjukat, ahová később minden jövendőbeli Felügyelőnek el kellett zarándokolnia hivatalos beavatása előtt. A csata után több Felügyelő közreműködésével megszületett a Fehéroromi Litánia, ami azóta is az Apátság szent könyveként van számon tartva.
Hierarchiáját tekintve az Apátság két részre van bontva; az exkluzívan férfiakból álló Felügyelőkre, illetve a kizárólag női Orákulumi Rendből. Alapvetően a világi hatalom a Felügyelők kezében van, akiknek – és tulajdonképpen az egész egyháznak – a vezetője a Legfelsőbb Felügyelő, akit mindig egy tanács választ. A Legfelső Felügyelő hivatalosan az egész Birodalomban a vallási ügyekért felel, azonban, hogy az Apátság hatékonyabb legyen, a nagyvárosokba kineveztek Körzetfelügyelőket is. Ezek egyfajta helyi vezetők, a városban, és annak környékén irányítva az Apátság tevékenységeit. Ezek összeköttetésben állnak a Legfelsőbb Felügyelővel, közvetlenül tőle kapva a parancsot. Az Orákulumi Rend a Legfelső Orákulum irányítása alatt áll, aki bár maga is jelentős hatalommal rendelkezik, mégis a Legfelső Felügyelő alá tartozik. Maga a Rend az Apátság spirituális útbaigazításáért felelős. Titkosított rituáléik során különböző próféciákkal állnak elő, amikkel az egész Apátságot igyekeznek helyes útra terelni.

Az Üresség
„Az Üresség leírhatatlan. Végtelen, de nincs sehol, folyamatosan változik, de állandó. A vég nélküli sötétségben több dolog van, mint amennyiről a természetfilozófiád álmodni tudna.” – Delilah Copperspoon, egy az Idegen által megjelölt személy.

Az Üresség egy alternatív dimenzió, az emberi világgal párhuzamosan létezik. Gyakran az anyagi világban megtalálható jelenetek egyfajta másolatai is megtalálhatók itt, amik kitűnőek arra hogy bárki elméjét megzavarják. Ez a világ képes az itt megfordulók elméjéből vett inspiráció alapján változni, különböző formákat felvéve. Az Üresség rengeteg ismeretlen erővel van tele, amik folyamatosan tombolnak valamely módon, minden pillanatban káoszt szülve. Így ez a világ folyamatosan éhezik egy olyan lényért, aki képes kordában tartani; ezt a szerepet több ezer éve már az Idegen tölti be. Egyesek szerint nem ő volt az első, és talán nem is az utolsó isteni alak aki az Ürességben él majd, de erre kézzelfogható bizonyítékot sosem találtak, talán pont a Nagy Tűzvésznek köszönhetően. Mindenesetre, előfordulhat, hogy valahol a világban egy csoport még egy korábbi, az Ürességet uraló lényt tisztel.
Az Üresség különböző módszerekkel érhető el a Birodalom világából; leggyakrabban az emberek álmukban járnak itt (bár a legtöbbekkel ez nem esik meg), de előfordulnak egyfajta „repedések” is, amelyeken át az alternatív világ elérhető. Ezek elég ritkák, és pontos eredetüket senki sem ismeri, létezésük pedig általában a legnagyobb titkok közé tartozik. Az emberek nagy része rettentően limitált tudással rendelkezik az Ürességről, ugyanis ez egy a tudomány által a mai napig megmagyarázhatatlannak vélt terület. Az Apátság, és a természetfilozófia is egyet ért abban, hogy a Birodalom végét az jelenti majd, amikor az Üresség elnyeli a világunkat, ismét visszaolvasztva minden anyagot magába.
Ha hihetünk az Apátság iratainak, az Üresség egyben a túlvilág is; a halottak lelke ide kerül, miután az elhagyta a fizikai testüket. A nyugtalan lelkek, egyfajta kegyetlen emlékeztetőként földi életük hiányosságára, hosszú ideig a másvilágot róják szüntelen, míg az egyszer el nem nyeli őket. A békés lelkek állítólag a nemlét nyugalmával lesznek megáldva.
A világ minden mágikus jelensége az Ürességhez köthető; tulajdonképpen minden ilyen erő innen származik, az Idegen pedig ezeknek csupán a közvetítője, és irányítója. Számtalan ereklye kering a Birodalomban, melyek eredetileg innen származnak. Ezek egy része elláthat egy embert mágikus erőkkel, mint például a csonttalizmánok, vagy erősíthetik az Ürességgel való kapcsolatot, eddig ismeretlen, misztikus tudást kínálva, mint a rúnák. Habár csonttalizmánokat és rúnákat egyszerű emberek is tudnak készíteni, léteznek olyan különleges tárgyak is, amelyeknek eredete ismeretlen.



Az Idegen
„Az Idegen valami egészen más.. Egy lény, amely az elejétől a végéig kísérti a teremtést.” – Sturgress Felügyelő.

Az Idegen egy rejtélyes, morálisan behatárolhatatlan természetfeletti alak, aki se nem gonosz, se nem jó. Általában csak az érdeklődését felkeltőknek mutatkozik meg, olyankor pedig egy egyszerű kinézetű, fiatal, barna hajú férfi képében. Legérdekesebb külsői tulajdonsága a szeme, ami egyesek szerint „olyan fekete akár maga a végtelen Üresség”.
Nem sok ismert az Idegen múltjáról, de az köztudott hogy meglehetősen régóta az Ürességben tartózkodik – egyesek szerint több mint 4000 éve már. Nagyon sokan istenítik a mai napig, annak ellenére is hogy manapság ezt az Apátság akár halálbüntetéssel is jutalmazhatja.
Habár az Idegen kapcsolatban áll a fizikai világgal, meglehetősen kevés ember áll kapcsolatban vele. Csak annak jelenik meg, akit érdekesnek talál – és senki se tudja igazán, hogy mi elég érdekes neki. Azok, akik jobban elnyerik az érdeklődését, gyakrabban érintkezhetnek vele, míg azon alakok, akik valami kifejezetten különlegeset hajtanak végre, megkapják a jelét. Az Idegen jelével rendelkező emberek képesek az Üresség energiáját felhasználni, és ezáltal természetfeletti, mágikus képességeket alkalmazni. A mágia ezen formája mellett a legjobb csonttalizmánok is messze elmaradnak. Ilyen alakokból azonban minden generációban rendkívül kevés akad. Néha még akár több évtized is eltelik, mire valaki ismét meg lesz jelölve.
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen minden mágia ura, az Idegen ritkán avatkozik bele a világ történéseibe. Mikor ez mégis megtörténik, beavatkozásai ilyenkor is csupán közvetettek; kellő látomásokkal lát el valakit, a megfelelő szavakat suttogja valaki fülébe, vagy ellátja a megfelelő hatalommal.. Többnyire egy külső szemlélőként van jelen, bár potenciálisan képes lehet bármikor jelentősen változtatni a dolgok állásán. Habár nem mindentudó, szüntelenül fájdalmas betekintést nyer minden térbe és időbe. Ennek következményeként pedig majdnem mindennel tisztában van ami csak a világon folyik. Azt mondják, hogy az Idegen mindig figyel, és állandóan gyártja a saját sötét gondolatait.



Csonttalizmánok
A csonttalizmánok készítése nagy múltú hagyomány, ami az Idegen kultuszával áll kapcsolatban. A régi időkben majdhogynem mindennapi volt ezek birtoklása, de ez mostanra az Apátság jóvoltából megváltozott. Habár a talizmánok készítésének hagyománya tovább folytatódott, manapság jóval nehezebb őket beszerezni. Létrehozásuk igen körülményes feladat, ami rengeteg időt és kellő precíziót kíván. Annak idején rengeteg állat csontjából készítették őket, de jelenleg a bálna csontból készültek a legelterjedtebbek; egyesek szerint ezek erősebbek is az átlagosaknál. Ez feltehetően a bálnák Ürességgel való, ősi kapcsolata miatt ilyenek.
Maga a talizmánkészítés emiatt is elterjedt szokás a bálnavadászok körében.
Állítólag ezen ereklyék energiája valahonnan a csont középpontjából ered, így ha az valahogy megsérül annak beláthatatlan következményei lehetnek (leggyakrabban az, hogy a talizmán elveszti mágikus erejét). Egy jól elkészített darab képes lehet különböző képességeket adni a gazdájának; az gyorsabbá válhat, erősebbé, nehezebben észrevehetővé, szerencséssé, stb.
Többfajta csonttalizmán létezik, mindegyik más szintű hatással. Vannak az alapvető talizmánok, a fent említett képességekkel. Előfordulnak korruptált talizmánok is, amiket egy átlag darab széttörésével, majd más csonttal való összeillesztésével lehet készíteni. Ezek általában sokkal erősebb hatást fejtenek ki; például képesek lehetnek minden fémdarabot darabokra törni amint az hozzáér a birtokoshoz. Annak ellenére, hogy ilyen erős hatással rendelkeznek, a korrupt talizmánok használata nem túl gyakori dolog, tekintve hogy ezek általában erős mellékhatásokkal járnak; például minden alkalommal amikor használatba veszik, az illetőnek kihullik egy foga. Ezenkívül léteznek úgynevezett „fekete talizmánok” is, amik – habár nem feketék, mint azt nevük mondja – általában egy nagyobb csontdarabból készülnek, így nagyobb erővel is rendelkezhetnek. Ezek elég ritkák, és habár nem mindig jobbak a korruptált változatoknál, legalább mellékhatásaik nincsenek.
A csonttalizmánok alternatívájaként néhányan használnak különleges balzsamokat, amiket különböző gyógynövényekből lehet készíteni, bár ennek módját elég kevesen ismerik. Az egyik ilyen például a skarlát nadragulya balzsam, amely a használójának megkeményíti bőrét, így az gyakorlatilag egy páncél réteggé válik. Mellékhatása azonban, hogy egész testre ható zsibbadtságot, és merev, nehezen mozgatható végtagokat eredményez.












Frakciók

Felügyelők
A Felügyelők az Apátság egy részben militarizált részlege, amely az egyház nagyját teszi ki. Szent feladatuk azok legyőzése, akik bármilyen módon is az Idegennel paktálnak. Mindannyian kapnak egy alapvető harci képzést, így tanult kardforgatók, illetve az utóbbi időben már lövészek is. Rangtól függően kirendelhetik őket papírmunkákat végezni, egyházi feladatokat ellátni, eretnek tevékenységeket megszüntetni.
A Felügyelőket egy komplex rendszeren keresztül választják, amit az Apátság csak „A Rátermettség Próbája”ként emleget. A hozzájuk került gyerekek csoportjait – amik egyesek szerint az általuk kivégzett eretnekek által hátrahagyott gyermekekkel azonosak – hosszas vizsgálati folyamatnak veszik alá. Egy éven át figyelik az alanyokat, közben ügyelve a kozmológiai és egyéb jelekre, amelyek akár az alkalmasságukat mutathatják. Ott aztán a kiválasztott egyéneket eltávolítják az otthonukból valamikor még hajnal előtt. Ezeknek el kell vándorolniuk egy a településen kívüli támaszpontra, ahol rituálisan felkészítik és értékelik őket. Végül aztán az Esők Havának utolsó estéjén elindulnak zarándok útjukra Fehérorom felé. Ott aztán egy komplex ceremónia keretein belül kiderül, hogy melyik gyermek alkalmas arra, hogy Felügyelőnek képezzék, és melyek azok, akiket el kell tenni láb alól.
Általuk alkalmazott eszköz az a különleges „Felügyelői zenedoboz”, amelyek képesek a természetfeletti erőket leküzdeni. Ezek a szerkezetek olyan matematikailag tiszta hangokat adnak ki, amelyek megzavarják környezetükben az ismeretlen energiákat, így elnyomva azokat. Az, hogy ezeket hogyan készítik, az Apátság egyik legjobban őrzött titkai közé tartozik. A zenedobozokat addig nem készítik el, amíg nincs rájuk szükség – ilyenkor pedig a procedúra után rögtön kiküldik őket a helyszínre. Habár ez hosszadalmas feladat, ez állítólag gátolja az eretnekségre való esélyt.
A Felügyelők az Apátsággal együtt szinte mindenhol jelen vannak a Birodalomban.






Az Orákulumi Rend
Az Orákulumi Rend az Apátság egy alága, amely kizárólag nőkből áll. Habár nincs annyi tagjuk, illetve támaszpontjuk mint a Felügyelőknek, a hatalmuk messze ér a Birodalmon belül. Leginkább Gristolban és Serkonosban találhatóak meg. Rendelkeznek egy hasonló, egy hónapig tartó alkalmassági próbával, akárcsak a Felügyelők, azonban erről nem tudni sokat a Rend titokzatossága végett. Ezen nők visszavonulnak a világi élet zavaró tényezői elől és zárt körülmények közt töltik mindennapjaikat. Az Apátság állítása szerint „immunisak a mindennapok közönséges hatásaira”, szinte vakok. Emiatt sokan hívják őket Vak Nővéreknek is, azonban ez csak tévhit; nagyon is látnak. A valóság az, hogy látásuk csupán egy olyan akadémikus területre korlátozódik, amit az átlag polgár fel se fogna.
A történelmet és politikát vizsgálják, szigorúan az Apátság szabályait betartva. Ezekben a témákban tovább mélyítik a tudásukat a sajátos gyűléseiken, ahol minden egyes résztvevőnek meg kell osztania a saját véleményét az adott témákról. A Rend tagjai állítólag különböző rituálék során látomásokat kapnak a jövőt illetően. Az ezekből nyert tudással aztán igyekeznek a Felügyelőket segíteni.
Akárcsak a férfi társaik, a Nővérek is rendelkeznek harci képességekkel. Ők többnyire buzogányt használnak, de ez egyénenként változik. Szellemi emelkedettségük végett a Nővéreket az átlag ember sokkal ritkábban láthatja, mint a Felügyelőket; többnyire a szentélyeikben maradnak. A Rend tagjait általában csak a kivételesen erős eretneki tevékenységek elhárítására rendelik ki.




A Városi Őrség
A Városi Őrség Dunwall városában az elsőszámú rendfenntartó szerv, amely a törvények betartatásáért felel. A főhadiszállásuk a Torony kerületben található. Az Őrség 1809-ben alapult Euhorn Kaldwin uralkodása alatt. A parlamenti gyűlésen döntöttek a költségvetéséről, ahol egyes nemesi családok nagyobb támogatás nyújtásával külön szolgálatokat nyerhettek maguknak. Ez a szervezet irányítja a Coldridge börtönt is, ami Dunwall bűnözőinek jelentős részét szállásolja. Továbbá, az Őrség tagjai nem egyszer konfliktusba keverednek a Felügyelőkkel, főként azok világi hatalmára neheztelve.
A szervezet vezetője az Őrvezér, aki közvetlenül az uralkodói családnak teszi jelentéseit. Alatta állnak az Őrségi Tábornokok, akik fennhatósága alá rendszerint egy-egy városi kerület tartozik. Eggyel lejjebb található az Őrtiszt, aki egyes területekért felel, illetve olyan épületek és személyek védelméért, amik az államnak fontosak. A tisztek elit katonák, akik kitűnő kardforgatók, és jó lövészek is. Pontos rangjaik közé tartozik az Őrnagy, a Hadnagy és a Kapitány. A legmagasabb rangú Őrtiszt a Kapitány, akik általában 4-6 fős osztagokat vezetnek, illetve oktatnak is egyben. Az Őrtisztek általában a nemesek közül kerülnek ki. A legalsó réteg az egyszerű őrökből áll, bár ezek is két részre bomlanak; vannak a mezei őrök, akiknek nem igazán van különösebb ismertetőjegye, kivéve a hatalmas korrupciót ami a köreikben jellemző. Az alattuk álló, legalsó szintet az Alsó Őrség foglalja el. Ezt a réteget többnyire a frissen felvett őrök töltik meg – gyakran börtönbüntetés után szabadulva. Ezekre az alakokra jellemző az agresszió, a nyers, közönséges gondolkodás és viselkedés.



A Nagy Gárda
A Gárda egyszerre tölti be Karnaca városában a rendfenntartó, illetve a katonai szerv szerepét is, mint egyfajta csendőrség. Kapcsolatban áll a Nagy Serkonosi Őrséggel és Cullero Vigyázóival, amelyeknek együttes feladata Serkonos szigetének védelme. A Nagy Gárda több különböző feladatot is ellát; bűnügyi nyomozások, vérlegyekkel kapcsolatos problémák kezelése, fontos személyek védelme, járőrözés – mindez a hatáskörükbe tartozik. Egy különleges egysége az Első Hercegi Különítmény, amelyből a herceg személyes őrsége kikerül. Ezen kívül ismertebb a Palotai Polgárőrség is, amely a Palota kerületet őrzi, amelyen át vezet az egyetlen szárazföldi út az uralkodói palotához.
A Nagy Gárda emberei három rétegre oszlanak; az egyszerű őrök, az elit őrök és a veteránok. Az egyszerű őrök soraiban megtalálhatók tizedesek, őrmesterek és hadnagyok is. Az elit őrök többnyire tisztek, akiket egy-egy terület vezetésre jelölnek ki. Ők magasabb színvonalú képzést kapnak, soraikba tartoznak a kapitányok és őrnagyok. A veteránok tulajdonképpen a rangidős elit őrök, akiket általában különlegesen fontos személyek/területek védelmére rendelnek ki kisebb csoportokban. A Gárda emberei mind el vannak látva egy karddal, többségüknek pisztolya is van. A veteránok általában rendelkeznek robbanó töltényekkel is.







A Döglött Angolnák
Az Angolnák egy alapvetően csempészettel és kalózkodással foglalkozó bűnbanda, amely a Dunwallt kettészelő Wrenhaven folyó mentén tevékenykedik. Lizzy Stride vezetésével a banda jelentős méretekkel és saját kikötővel is rendelkezik. Leghírhedtebb hajójuk az Undine, amelynek a lefizetett Városi Őrségi tisztek szabad járást hagynak a folyón. Kellő pénzért hajlandóak együtt működni másokkal, azonban meglehetősen vad bandáról van szó. Általában szigonyokkal harcolnak, illetve a folyami kérges csigák mérgét hasznosítják afféle primitív gránátban.







A Méregüveg banda
A Méregüvegesek Dunwallban, a Palack utcából folytatják tevékenységeiket. A bűnbanda vezetője Csapottáll, aki kiskora óta az utcán élt, és több törvényen kívüli csoport tagjaként szerzett tapasztalatot. Rengetegszer lefizették már a Városi Őrséget, így főhadiszállásuk környékén gyakorlatilag nem is járőröznek. Foglalkoznak mindenfélével; védelmi pénz szedésével, lopással, betöréssel, illegális tárgyak kereskedelmével. Kiterjedt információs hálózatuk és sokat látott vezetőjük miatt a Méregüvegesek Dunwall egyik legjobban szervezett bandájának számítanak. Érdekes mód a tagok többnyire egész civilizált alakok, ellentétben az Angolnákkal. Fegyverként általában bárdokat vagy kardokat alkalmaznak, de az egyik jellemző eszközük az olajosüvegük is, amivel képesek tüzet köpni.

A banda logója

A Bálnavadászok
Nem összekeverendő a ténylegesen bálnát vadászó, tengert járó halászokkal, a Bálnavadászok Dunwall városában megtalálható bérgyilkosok. Nevüket az általuk hordott gázmaszkról kapták, amit eredetileg a bálnaolajat finomító üzemekben használnak. Vezetőjük Daud, aki a fővárosban az utóbbi pár évben egyre nagyobb hírnévre tett szert, mint a Birodalom legjobb bérgyilkosa. Állítólag maga az Idegen jelölte meg, felhatalmazva őt a mágia használatára. Mindenesetre, a Bálnavadászok soraiban szinte mindenki jártas a fekete mágia alkalmazásában. Ha hihetünk a pletykáknak, képességeiket Daudtól kapják, aki valamely módon megosztja a mágiáját velük. Képesek teleportálni, vagy akár a telekinézis egy gyengébb formáját is használni. Többen rendelkeznek különféle csonttalizmánokkal is, emiatt – és persze a konkrét fekete mágia használat miatt – a Felügyelők egyik legnagyobb célpontját képzi a banda. Többnyire egy sajátos, rövidebb kardot használnak, illetve a karjukra épített apró számszeríj szerű szerkezeteket. Soraikat különböző színű ruhákkal jelölve több rangra osztják; a frissen beavatott még tanuló harcosok, akik szürkében járnak, a tapasztalt veteránok feketében, majd Daud első emberei vörösben. Néha feltűnnek felderítők is kékben, de az ő létszámuk alacsonyabb.