suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Post by suvarus on May 13, 2023 9:00:38 GMT 1
Hori csendesen hallgatta a történetet a magányos felébredésről. Akkor sem volt vele senki és azóta sem. Ez szörnyen hangzott.
Michikoval kitisztáztak pár dolgot. - Igazad lehet. Nagyon aprólékos tréfa lenne. Tele voltak ötletekkel, csak egyik sem volt az igazi. Jobban illene hozzám vagy egy fiatalabb rókaszellemhez, mint egy istenhez. - Én megpróbálom. A tanuki leült Sakuya mellé. Egy apró fűszálat vett a kezébe és elkezdett vele bábozni, hogy a lány figyelmét elterelje. Hátha abbahagyja a dobálást, amitől a felbolydult falu még zavartabbá vált. - Lehet, hogy ezek a csengők jó barátok. Ha a te csengőd megszólal, akkor a másik válaszol neki. Mit gondolsz? Ez butaság lenne? Mosolyogva nézett Sakuyára. - Lehet, hogy az is számít, ki rázza a csengőt. Ha a szél, akkor történik egy dolog. Ha te rázod, akkor történik valami más. Ha egy béka rázza meg...á, ők el se bírják. Bocsánat, aprónép, de ez tényleg sokkal nagyobb nálatok!
Nem mondta ki, de arra akarta rávenni a lányt, hogy engedje neki a csengő megszólaltatását.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on May 26, 2023 22:34:37 GMT 1
A lány ép egy újabb követ készül a vízbe hajítani, amikor leülsz mellé, nem kezd el rögtön rád figyelni, de egy idő után felkelti a figyelmét, amit a fűszállal csinálsz és a követ is visszateszi a földre, a körülötetek álló békák nagy megkönnyebbülésére. Ahogy felteszed a kérdést a lány előveszi a csengőjét és szomorúan ránéz. -Talán.- Kezdi.- Félek az érzésektől amik a csengővel jönnek.-Vallja be. Aztán felnéz a tóra.- De nem akarok az emlékeim nélkül bolyongani.- Ezzel a markodba adja a csengőt.- Feléd fordul és komolyan rád néz.- Megtennéd?
Ahogy megrázod a csengőt először, semmi sem történik, aztán a víz fodrozódni kezd, és mintha a víztükör alatt felderengene valami. A lány szeme felcsillan és felpattan a víz mellől. Habozik, hogy beugorjon-e a tóba, de nincs is sok ideje rá, mert ha te nem mész be a vízbe akkor a következő percben Michikó elkapja a békát aki ép kiúszott volna, miután Sakuya megfürdette és ismét visszahajítja a tóba.
-Ezúttal hozd a csengőt is!- Kiált utána. Több béka is igen csúnyán néz a férfire, mire igyekszik barátságos mosolyt ölteni és bocsánat kérően összeteszi a kezét és meghajol feléjük. A behajított béka nemsokára küszködve ki is vonszolja a partra a csengettyűt, amit nagy nehezen ki is tol, aztán elterül mellette és a hátán fekve próbál pihegni. A lány már nyúlna csengőért, de bizonytalan megérinteni, rád néz bátorításért, és ha szeretnéd akár te is felveheted a csengőt és megrázhatod.
A hangjába az is beleremeg, amit az előbb ráztál meg, a hangja sokkal tisztább, mint amit várnál tőle miután az iszapból lett felhúzva, az egész nádas víz hangzik tőle. Úgy tűnik egy percr,e mintha fájdalmai lennének a lánynak aztán te is meghallod a hangot, mintha a csengettyű víz hangjából jönne, de egyértelműen érthető emberi beszéd és egy férfi hangja.
"A mennyek nem fogják megbocsátani a bűneidet az emberek ellen." A következő sort már Sakuya együtt mondja a víz hanggal. "Az én bűneimet? Ha én vagyok a bűnös hát felégetem a mennyeket!" A fákon Tűzvirágok jelennek meg, olyanok amilyenekkel ti is találkoztatok, aztán majdnem mindegyik lángra kap. A lány felnéz az égre és úgy övölti.
-Felégetem a hazugságokat amiket felépítettél, ha én magam is belepusztulok a lángokba!- Ahogy a csengés abba marad a lány feje is láthatóan kitisztul kicsit, az ame onna rögtön elkezdi oltani a fák ágait. Michiko pedig már a műsor elejétől fogva vigyázott, hogy egyik békának se essen baja. Bár Sakuya még mindig szörnyen dühösnek tűnik, de mivel nem tudja kire zúdítsa ezt végül csak egy utolsó lángcsóvával térdre esik. A tehetetlen dühtől könnyek gyűlnek a szemébe és folynak végig az arcán. -Ki...? Ki volt az...? Bűnös? Bűnös lennék? Mit követtem el...?-A kezére néz.- A lángok... Honan jöttek? Miért akartam felégetni mindent?
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Post by suvarus on Jun 18, 2023 12:49:49 GMT 1
Hori rámosolygott a lányra, mikor látta, hogy figyel rá. A békák élete végre megint kicsit nyugodtabb lett a kövek dobálása nélkül. Végighallgatta Sakuya aggodalmait és amikor elhangzott a kérés, néma bólintással vette át a csengőt. Mikor megrázta és semmi nem történt, a lányra nézett. Felhúzta szemöldökeit, még egyet vigyorgott és újra megrázta volna az imaeszközt, de keze megállt, mert a víz megmozdult. Csak egy béka, akit Michiko rendezett le. - Segítségünk akadt! - mondta a lányra kacsintva. - Jól vagy, barátom? - hajolt le Hori a békához. Fél szeme a másik csengettyűn és Sakuyán volt. Bólogatással, tágra nyílt szemekkel biztatta, hogy csinálja csak, rázza meg az imacsengőt. A hanghatás meglepte a tanukit. Nem erre számított. Harangok szólnak így. Hátborzongatónak találta a vízzel együtt szóló hangokat. A szózat végén Sakuya hátára tette a kezét és nyugtató hangon szólt hozzá. - Már vége. Pihenj egy kicsit! Ő maga is gondolkodott, mit jelenthet az, amit hallottak és láttak. - Szerinted a szellem a vízből mit érthetett mennyek alatt? Az egész eget és lakóit? Vagy egy konkrét helyet valahol a magasban? Talán a Fuji csúcsát?
Ha a lány egy kicsit lenyugodott, Horiuchi még a onmyojira nézett, mielőtt újra megszólalt. - A tűz a víz ellen harcol, mint két ősi ellenség. A tűzgyújtó, aki az előbb beszélt belőled, megelégelte, hogy az igazságra nem derül fény és úgy hihette, hogy segít az embereknek, ha felnyitja a szemüket. A víz ura viszont nem így gondolja, hanem félti az embereket ettől. Emlékeztet ez bárkit valamire? - kérdezte meg a tanuki jó hangosan, Michikóra, Sakuyára és a békákra nézve.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jul 17, 2023 20:04:38 GMT 1
A lány úgy marad térdelve a tó felé fordulva ahogy eddig, dühtől lángoló szemeiből könnyek folynak és így figyeli a tó tükrét. A békák némán és egyértelműen ötlet telenül néznek rád, elég valószínű hogy arról sincs fogalmuk amiről beszélsz, nemhogy arról hogy ez mit jelent. És bár sokan nagyon megijedtek a tűztől, és elbújtak vagy mérgesen figyelnek, nem egy béka odamerészkedik a lány mellé az egyik a térdére is felugrik és onnan próbálja vigasztalni.
Az onmyoji sokkal halkabban válaszol a kérdésedre.
-Nem vagyok benne biztos, hogy vízi szellemekkel van dolgunk.- Mondja és a tó felé bök a fejével. A tó közepén, amiről a lány még mindig nem tudta levenni a szemét, ott ragyog a telihold tükörképe, mintha egy második égbolt nyílt volna a földön. Michiko úgy tűnik nagyon elgondolkodik magában. Közben Sakuya is kicsit magához tér és az egyik békát szorongatva, végre feláll és letörli a könnyeit.
-Nem tudom...- Kezdi a lány.-Nem tudom még azt sem, hogy ki vagyok, vagy honnan jöttem, nem tudom miért érzek mindent elborító haragot, amikor a víztükörre vagy az égre nézek, de abban biztos vagyok, az emberek nem lehetnek biztonságban, ha hazugsággal megvezetik őket. Azt a barmot is levágják, amit elöte aranyketrecben tartottak.- Egy kicsit megenyhülve rád néz.- Köszönöm Horiuchi.- egy könnyed mosollyal átadja neked a markában szorított békát. -Neked is köszönöm onmyoji.- Aztán körbe néz, a békák még mindig nagyrészt megvannak tőle riadva. Felsóhajt. -Nem kell félnetek, nem fogom felégetni a falutokat.- Mondja nyugodtan.-Azt mondtátok egy gonosz ember is járt erre aznap amikor először erre jártam. Merre ment ez az ember?- Kérdezi tőlük. -Megtudjátok mutatni merre ment? Valaminek utána szeretnék nézni.- Az egyik bátrabb béka jelentkezik is, hogy megmutassa neki az utat Michiko pedig érdeklődve figyeli a fejleményeket és azt várja te mit lépsz, de még ha el is indulnál utána egy mély hang megállít.
-Ne menjetek utána. Úgysem fogja megtalálni, amit pedig találni fog helyette azzal egyedül kell szembe néznie. Nektek pedig ha pihentetek velem kell jönnötök.-Hangja határozott és nem tűr ellentmondást. A ruhája se nem tűnik egyszerűnek, sem olcsónak, a haja kócos összevisszaságban kavarog az arca körül. Látszik a férfin, hogy nem démon, de nem is egészen ember. Úgy teljesen egészében, túlságosan szép és túl méltóságot sugárzó, a félszellemek közelről sem ilyenek.
-Ezt nem hiszem el *brek*!- Kiált fel az egyik béka.- Hát honnan jön ennyi ember *brek*? Nem működik a varázskör *brek*? Menjetek már innen *brek*!- Fakad ki, dühösen. Az újonnan érkezett férfi csak sóhajt egyet.
-Örülni fogtok még annak, hogy itt volt az a lány.-Mondja végül hűvösen. Aztán rajtad is végig járatja a hideg szemeit. -A békák falujában is megpihenhettek de nem messze innen van egy üres ház, ami nem tartozik senkihez, az talán kényelmesebb lesz.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Post by suvarus on Aug 9, 2023 17:28:11 GMT 1
A tanuki nem csodálkozott, hogy a békáktól nem kapott választ. Kedves lények, ezt mutatja a törődés is, amit a most már veszélytelennek látott vendégük kap, de igazán bölcs kevés lehet közöttük. Horiuchi a Hold tükörképére, aztán az égen álló Holdra pillantott az onmyoji szavai után. Érdekes, hogy a csengő mikre volt képes. Kedvesen mosolygott Sakuyára és ezt most többnek gondolta, mint hogy kérdéseket tegyen fel vagy mondjon valami megnyugtatót. A lánynak kedvességre volt szüksége és arra, hogy önmagát megtalálja.
Azon gondolkodott, hogy folytassák-e útjukat vagy segítsen ennek az elveszett lánynak. Nem lehetett véletlen, hogy pont most, pont ezen a rejtélyes utazáson bukkant fel. Örült, hogy a lány kezd erőre kapni. Az idegen meglepte. - Üdvözöllek, idegen! Kit tisztelhetek benned? - kérdezte Hori, majd Michiko-ra és a békákra nézett.
- Ahol újabb égbolt nyílik a földön, ott már meg se kéne lepődni, hogy egyre-másra jönnek a vendégek. Mi viszont hamarosan távozunk. Abban még nem volt biztos, hogy merre. A lány után nézett és utána kiabált: - Járj szerencsével! Remélem, még találkozunk. Az idegen magabiztos szavai érdekesebbé tették most ezt a furcsa férfit, mint a lányt, aki fejébe vette, hogy valaminek utánanézett. Hori szerette az ilyesmit. Gondolatot ébresztett és hagyta, hogy a másik fél vigye végig anélkül, hogy ő beleszólna.
- Ismered ezt a lányt? Honnan tudod, hogy mi vár rá? Pihenésre szüksége volt és jó ötletnek tűnt egy magányos ház. - Kérlek, mutasd nekünk az utat! Béke veletek! - intett a békáknak, akik végre megnyugodhattak.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Aug 10, 2023 19:51:42 GMT 1
-Susabi vagyok.- Válaszolja az idegen komoran. Nem úgy tűnik, mint akit gyakran megmosolyogtatna bármi is. Türelmesen megvárja, hogy elbúcsúzzatok a békáktól, még Michiko szúrós pillantásai sem zavarják. Egyedül akkor rándul meg a szemöldöke, amikor a tavon tükröződő holdra téved, de az sem tart sokáig. Amikor végeztetek szó nélkül elindul, de Hori kérdéseire azonnal válaszol.
-Nem ismerem. De az elötte álló út nem ismeretlen. Egyszerűen csak tudom.- Bármit is kérdez tovább Hori Susabi mindenre válaszol, de a lehető legtöményebben és sosem árul el többet mint amennyit muszáj, így juttok el végre a kunyhóhoz. A kunyhó elég megtisztelő elnevezés rá, lényegében csak három fal és egy tető egy magasított alappal, láthatóan azért áll itt hogy az erre járó utazók megpihenhessenek benne.
-Pihenjetek, szükségetek lesz rá.- Mondja komolyan a férfi, és kényelmesen elhelyezkedik a bejárat mellet. Michiko nyújtózkodik egyet aztán nekiáll tűzifát gyűjteni és tüzet rak mielőtt, letelepedne odabent. Susabit nem foglalkoztatja, hogy ége a tűz vagy nem, ő behunyt szemekkel üldögél a hátát a falnak vetve.
|
|
suvarus
Lelkes fórumozó
Posts: 46
Utoljára online: Sept 27, 2023 19:14:11 GMT 1
Sept 16, 2020 20:46:31 GMT 1
|
Post by suvarus on Sept 27, 2023 19:24:42 GMT 1
Hori megbámulta picit a küldöttet. Nagyon komolynak látszott a férfi és szinte semmi érzelmet nem mutatott. A Hold látványának a hatása látszott rajta egyedül, ezt a tanuki megjegyezte. Érdekes volt vele a beszélgetés, száraz, de nem unalmas, mert a lényeget tömören mindig elmondta. Hori nagyon szerette a titkokat, kideríteni, de őrizni is. Kíváncsi lett volna Susabi titkára is, ha volt olyan, de ezt most nem tartotta fontosnak. A kis ház nagyon kezdetleges építmény volt, de eső és egyebek ellen megtette. A tanuki úgy gondolta, hogy most rábízza a munkát, a tüzifa szedegetését a többiekre. Leheveredett, nyújtózott egy nagyot, még ásított is és lehunyta a szemeit. Sokat mentek, sok minden történt velük és nemrég jókat evett is. Bízott benne, hogy ezek után jót fog aludni szerény körülmények között is.
|
|