Annemarie Helga von Carstein

1847 április 1-én látta meg a napvilágot a németországi
Schwetzingen-ben Annemarie Helga von Carstein (röviden: Anna), Vlad von
Carstein és Isabella von Carstein első és egyetlen gyermekeként. Sajnos
szüleinek házassága nem volt túlzottan hosszú életű. Isabella a vagyoni
kényelem miatt választotta az orvosként praktizáló Vladot férjéül, ám a férfi
idővel szemléletváltáson esett át, és egyre többet utazott, hogy bővíthesse
tudását, és minél több emberen segíthessen. Éppen ezért, mikor Anna 5 éves
volt, a nőnél végleg betelt a pohár, s elhagyta őket. Exférje ekkor éppen
úton volt, ezúttal Japánban. Isabella leadta Annát az apai nagyszülőknél, s ő
maga lelépett. Búcsúlevélként utasításokat hagyott a férfinek a válás gyors és
zökkenőmentes levezénylésére.

Szegény Vladot ez jobban megviselte, mint a kis Annát, aki amúgy is jobb
kapcsolatot ápolt apjával és nagyszüleivel, mint a saját anyjával, és
tulajdonképpen ebben a korban fel sem fogta a dolog súlyát. De a férfinek
szerencsére ott volt a támogató családja, így egy idő után túltette magát a
dolgon, s az élethosszig tartó tanulás mellett lányának szentelte az életét.

No de térjünk vissza Annára. A lány nem egy szokványos
jelenség. Mondjuk nem hibáztathatja érte az ember, hogy alig tízévesen szinte
anyanyelvi szinten beszéli a latint, mivel az apja jobb ötlet híján orvosi
könyvekből olvasott fel lányának esti meseként, amiből mindketten tanultak.
Sajnos hamar bebizonyosodott, hogy apja nem tudja megtanítani azokat a
szociális készségeket, amelyre egy fiatal hölgynek szüksége lehet, így
különböző közösségekbe járatták Annát. Például egy varrókörre. Hát… nos… igen…
A lány hamar repült onnan, mivel a ruhákat is úgy varrta össze, mint ahogy azt
apja orvosi könyveiből látta. Szegény próbálkozott mindennel: egyszerű csomós
varrat, egyszerű futó varrat, X varrat, pelenka varrat… de nem értékelték
(mindig így van ez az újítókkal… szegény egy meg nem értett zseni). Így
többszöri próbálkozás után nyomatékosan megkérték a kislány gondviselőit, hogy
ha lehet, inkább ne jelenjenek meg többet a foglalkozásokon. Ez a kis Annát
azonban nem tántorította el attól, hogy ezen tudását az otthoni ruhákon
kamatoztassa.

Rengeteg különböző aktív elfoglaltságot nyújtó közösségbe
vitték el a lányt, míg meg nem találták azt, ami igazán érdekli: az íjászat.
Anna nagyon hamar belejött ebbe. Kiválóan céloz, s nagyon ritkán vét. Még mozgó
célpontoknál is. 

A kislány már csak azért is szerették minél inkább
lefoglalni, mert bár igen fogékony volt a medikus dolgokra már ilyen fiatalon,
de rendszerint előfordultak balesetek. Megszúrta magát az injekciós tűkkel,
szikével majdnem levágta a saját ujját… De ezek mind semmik ahhoz képest, mikor
pár alkalommal azt hitte az üveges szekrény polcán csücsülő üvegcsékre, hogy
víz ízesítők, ezért beléjük ivott. Nos „szerencséjére” az a kettő morfin és
ketamin volt „csak”, így nagyobb baja nem lett a hallucináción és az eufórián
kívül. Ebben az időszakában számolt be arról, hogy az erdőben látott egy sápadt
bőrű, nyáron is tetőtől talpig beöltözött embert, akinek tűhegyes fogai voltak,
s a napfényben bőre csillogott, illetve hogy látott egy félmeztelenül rohangáló
palit egy nagy szőrös farkassá átváltozni. Sőt, egyszer még váltig állította,
hogy látott egy 5-6 méter magas emberszerű óriást, aki teljesen pucér volt, és
nem voltak meg a nemi szervei. Az apja és a nagyszülők először kicsit
megijedtek ettől, ám amint rájöttek a dolog mögött álló turpisságra inkább
lelakatolták a gyógyszeres szekrényt, s a lányt meghagyták ezen hitében.

Tehát Anna mindennapjai ilyen átlagosan teltek: apukájával
tanult nyelveket, illetve orvostudományt, járt íjászatra, olvasott rengeteget
(nem csak orvosi könyveket, de rengeteg szórakoztató irodalmat is),
szabadidejében szeretett írni, és a nagymamája kutyáját sétáltatni. Éppen
ezutóbbi miatt jókora állóképességre szert tett, ugyanis amilyen ügyetlen a
kislány, valamilyen balszerencsés fordulat során a kutya minden egyes adandó
alkalommal elszökött, Anna pedig mindig futhatott utána.

Az évek ilyen békésen teltek múltak. Anna elhatározta, hogy
orvos szeretne lenni, mint apja, s életeket szeretne menteni. Ezért 15 éves
kora után csatlakozhatott apjával különböző útjaira. Volt már vele Angliában,
Franciaországban és Svédországban is. Ezen utak előtt mindig tanulta apjától az
adott nyelvet, így odakerülve könnyebben tudta beszédszinten befogadni.
Svédország után egy hosszabb szünetet tartottak otthon, hogy Anna be tudja
fejezni az iskoláit, ami szükséges az egyetemi oktatáshoz. 

1855 őszén apja oldalán Anna ismételten hajóra szállt,
ezúttal a cél nem más volt, mint Japán. Édesapja nagyon izgalmasnak találta a
helyet abban a 2 hétben, amit anno évekkel ezelőtt itt töltött, így
elhatározta, hogy visszatér, amint Anna nagyobb lesz, s magára hagyhatja
hosszabb időre. Ám mit adott a Sors? A lánya elkísérte, és együtt tanulhatnak
új dolgokat! Hát nem csodálatos?

Ami érdekesség, hogy a hajóút során Anna vagy háromszor
beleesett a vízbe, úgy kellett kimenteni, ugyanis úszni csak mérsékelten
borzalmasan tud a lány.

Japánba érkezésükkor egy nagyobb shinto szentélyben kaptak
szállást, s itt tanulnak a papoktól és papnőktől. 

Bár a helyiek meséltek nekik a Japánban élő különböző
„szellemekről”, ám tősgyökeres németek lévén nem igazán hittek nekik. Ők még
sosem láttak ilyet. 

- És még nekem túl erős a fantáziám… - Jegyezte meg
vicceskedve Anna az apjának egyszer, utalva régi képzelgéseire, amiket senki
sem vett komolyan. De legalább volt alapanyaga egy-két új regény megírásához…

Mindent összegezve, már 6 hónapja Japánban van Anna és Vlad,
és bár Annának olykor akadnak nehézségei a nyelvvel, egészen jól boldogul.
Élvezi, hogy új dolgokat tanulhat, nagyon szereti a japán gyakorló ruhákat,
amiket kyudo gyakorlások alkalmával kap.

Jellem:

Anna egy igazán életvidám lány, hatalmas képzelőerővel és
igen csekély szociális érzékkel megáldva. Bátor lány, egyesek azt mondanák,
hogy vakmerő, ugyanis a legtöbbször gondolkodás nélkül fejjel megy a falnak.
Néha szó szerint is, mivel nagyon ábrándos és ügyetlen egyszerre. Ezért gyakran
előfordul, hogy megbotlik egy fűszálban, nekimegy valaminek, ami eddig is ott
volt, nem akkor direkt rakták oda neki… vagy éppen a saját lábában felbukik.
Egy előnye is van az önpusztításnak ezen fajtájának, mégpedig, hogy a lány
teste szinte elpusztíthatatlan. De komolyan. Az a mennyiségű homok, fű, rovar
és ki tudja még mi egyéb, amit lenyelt, és az a mennyiségű esés, amit
elszenvedett kívülről és belülről is egy igazi 19. századi terminátorrá tette.
Viszont fizikailag nem túl erős, de nagyon jó állóképességgel rendelkezik, jók
a reflexei, és viszonylag fürge. Némethez képest alacsony, ám japánokhoz képest
elég magas.

Korábban említettem, hogy nagyon bátor… nos van két dolog,
amitől fél:
  1. a víz. Ettől mérsékelten, de van benne tartás, mert nem túl jó úszó.

2. a magasság. Na ettől rendesen parázik egy gyerekkori trauma miatt, s tudat alatt kerülte azokat a helyzeteket, amik előhívják ezen félelmét, így szinte meg is feledkezett már róla.

Fontos még kiemelni, hogy annak ellenére, hogy nagyon
ügyetlen, csapongó figyelmű és bohókás természetű, de vannak dolgok, amikben
nagyon jó. Ilyen bármilyen orvosi tevékenység. Ahhoz tényleg félelmetesen
jó érzéke van, ahogy az íjászathoz is. Azt meg, hogy írni milyen jól tud, majd
mindenki eldönti magának. Anna igazából saját maga szórakoztatására írogat, de
bármikor szívesen megosztja irományait azokkal, akiket érdekel (és néha azokkal
is, akiket a legkevésbé sem).

Bár gyerekkorában nem igazán szocializálták megfelelően, de
nagyon barátságos lány. Sajnos nem ismeri a határokat, így gyakran mond vagy
tesz olyat, amivel elijeszti a potenciális öribari jelölteket. Nagyon kedves és
segítőkész, örül, ha örömet okozhat másoknak bármilyen úton-módon. Nincsenek benne
igazán korlátok, ami egy elrettentő tényező lehet mások számára. De amúgy
tényleg nagyon cuki, csak néha kicsit…sok.

Érdekességek:

<    
- Szereti, sőt IMÁDJA a tejet. Él-hal érte. Minden
étkezéskor tejet iszik, s ha 24 óránál tovább nem jut hozzá eme éltető nedűhöz
elvonási tünetei lesznek.
- Hasonló bűnös élvezete a majonéz. Mindenhez is majonézt eszik. Az elején próbálták erről leszoktatni, de nem sikerült.

- Bár nem mondja ki, de iszonyatosan hiányzik neki
az anyafigura az életéből. Természetesen nagyon szereti a nagymamáját, de vele
sosem volt meg az az anya-lánya kapcsolat, amit Anna más lánygyerekeknél
látott, és ami után annyira áhítozik.

- Ugyanígy vágyik egy idősebb testvérre is, aki megvédelmezi a bajtól. Sajnos ez sem valósult meg neki, de reméli egyszer belép az életébe az a figura, aki ezt a szerepkört betölti számára.

- Nagyon szeretne barátokat szerezni. Hiába vannak ott az apja, a nagyszülők és a családi barátok, ők mégsem Anna korosztálya. Az ő gyerekeikkel meg inkább testvéri viszonyban van, és fiatalabbak is nála mind…

- Bár titkon nagyon vágyik arra, hogy egyszer szerelmes legyen, ugyanakkor fél is tőle. Leginkább az apját ért hatalmas csalódás miatt. Ezért inkább a céljaira fókuszál.

- Nem szereti a spenótot és a sóskát sem, ezen felül a banánt és a körtét nagyon utálja.

Felszerelés:
- Szinte mindig magánál hord egy komplett orvosi szettet, amiben van olló, szike, varróanyag és tű, valamilyen ópiát (igen, most már nem fogja meginni, így lehet nála), kötszer, és egyéb nyalánkságok.
- Íj és nyilak. Ez nem szerves tartozéka a lánynak, de van neki, és lehet ha egyszer nem felejti el, akkor lesz is nála.
- Szárított húsdarabkák különböző cuki állatoknak.
- Töménytelen mennyiségű jókedv és pozitivitás!


Kicsi Anna:



Anna jelenleg:





Anna Kyudo közben:


<o:p></o:p>