Ishida Kenshin
Közzétéve: Aug 29, 2021 15:08:13 GMT 1
Post by Lyzy04 on Aug 29, 2021 15:08:13 GMT 1
Név: Ishida Kenshin (石田 謙信)
Nem: Férfi
Kor: 23 év (1865-ben)
Született: 1842. Március 19.
Szülők: Ishida Kenjirō (石田 謙仁朗), Ishida Chitose (千寿)
Testvérek: Ishida Miyu (石田 美夕), Ishida Kento (石田 賢人)
Kaszt: Szamuráj
Faj: Ember
Fegyverek: Egy uchi-katana és egy wakizashi.
Egyéb: Van egy shakuhachija is, azt magánál hordja. Ezen kívül egy legyezőt is, amit előszeretettel használ.
Kinézet: Kenshin egy magas (167 cm), jóvágású férfi. Arca finomvonású, kissé feminin, nagyon fiatalos és barátságos hatást kelt. Rengeteget mosolyog, tekintete mindig reményteli. Egyenes, kicsit hosszabbra hagyott haja és szemei japán normába illően sötétbarnák, a feketénél pár árnyalattal világosabbak. Tartása általában tökéletes, eléggé belé verték, hogy húzza ki magát, fejét is állandóan felfelé tartja, mert megállás nélkül nézelődik, érdekli az őt körülvevő világ. Viseletét tekintve egyértelműen látszik származása, nagyon drága, díszes selyem kimonokat hord, gyakran része valamilyen lila vagy aranyszínű ruhadarab. És bár maguk a ruhák csodálatosak, rendszeresen vét hibákat a felvételüknél, pl. rosszul köti meg az obit és emiatt az később kilazul.
Személyiség: Alapjáraton rettentő jómodorú, talpig becsületes ember, szépen beszél és mindenkihez tisztelettel, alázattal fordul. Elég félénk és visszahúzódó tud lenni, de valójában nyitott a beszélgetésekre és élvezi mások társaságát. Kíváncsi és imád tanulni (emiatt sokat olvas), mindig fejlődni akar, sosem adja fel, annak ellenére sem, hogy a legtöbb dologban elképzelhetetlenül béna.
A bénaság, mintha egy átok lenne, úgy ragad rá. Folyton fellök, kiborít és elejt dolgokat, rossz oldalra és rossz éliránnyal köti fel a katanáját, elbotlik a saját lábában, nekimegy embereknek, tereptárgyaknak és hasonlók. Régóta tanul kardforgatást, de borzalmas benne, volt már, hogy fegyvere egyszerűen kirepült a kezéből – Az ilyen és ehhez hasonló mutatványai miatt az összes dojoból nagyon hamar kidobták (emiatt sosem jutott sokkal tovább az alapoknál), mesterei (és apja) pedig teljes kudarcnak nyilvánították. Bénaságának két rásegítő oka van: Egyrészt, a fiú balkezes, ellenben a nem domináns kezével kell csinálnia a legtöbb dolgot. Másrészt, kissé rossz a szeme és emiatt homályosan lát, csak közelről tudja elolvasni a feliratokat. (Nagyjából -2-es dioptriának felel meg.)
Ha másban nem, legalább a művészetekben egész tehetséges. Van érzéke a zenéhez; shakuhachin játszik (minden dalt megtanul, hogy fejből játszhassa őket, mert a kottákat is mindig eltökíti) és a hangja is kellemes, emellett szívesen fest (bár a legjobb műveire mindig sikerül ráborítania a tintát) és ír verseket vagy rövid történeteket (általában elszakad a papír, mielőtt teljesen befejezhetné, esetleg leönti teával vagy elhagyja).
Egyébként elég érzékeny, jámbor lélek, mindenkinek jót akar, minden vitában higgadt marad és próbálja a lehető legbékésebben elsimítani az ügyet. Nem szeret harcolni, ha nem muszáj, még egy lepkét sem csapna le, ám mikor a helyzet megköveteli, nem hezitál, hogy megvédje szeretteit (még akkor is, ha tudja, hogy képtelen rá). Nagyon őszinte az érzéseit illetően. Egyedül azt tagadja, ha valaki megbántja, ilyenkor inkább tetti, hogy semmi baj, még akkor is, ha sírva fakad időközben. Mindig próbál vidám és pozitív maradni, bár tisztában van vele, mekkora csalódás ősei szemében, amiért folyton szégyent hoz a családjára és ez néha kissé lelombozza, de azért indult útnak, hogy ezen változtatni tudjon. Nincs túl sok önbizalma -méghozzá elég jogosan- mégis, őszintén hisz benne, hogy talál majd valami megoldást rá, hogy büszkévé tehesse szüleit, illetve hogy megvédhesse húgát. Nagyon haragszik magára, amiért hagyta, hogy elrabolják őt, de megígérte Miyunak, hogy ha még egyszer bántani akarják őt, akkor már nem fogja engedni.
Képességek/képesítések (és azoknak hiánya):
• Kardforgatás: Bár Kenshin az elmélettel tisztában van, a gyakorlat sosem úgy sikerül, ahogy azt eltervezi. Az esetek harmadában előbb sérti meg magát (vagy a körülötte állókat), mint az ellenfelét, így kijelenthetjük, hogy közveszélyes a karddal, mégpedig nem a jó értelemben.
• Úszás: Nem tud úszni. Nagyon próbálták megtanítani, nagyon nem megy neki továbbra sem. Ha vízbe dobják, csak veszettül kapálózik, majd elsüllyed, mint egy ólom nehezék.
• Lovaglás: Egész korrektül lovagol és ért is az állatokhoz. Igen, gyakran esik le.
• Főzés: Azon ritka alkalmakkor, mikor nem rontja el készítés közben, elég jó végeredményt tud produkálni ételek terén.
• Festészet: Remek festő, kiváló érzéke van a színekhez, formákhoz, mintákhoz. Általában nem a tradicionális japán stílust használja, inkább a kínaihoz hasonló tintafestményeket illetve a színes, realisztikusabb képeket preferálja.
• Írás: Gyönyörű kézírása van (a kalligráfiában is ügyes), gazdag szókincse és kreatív megfogalmazása. Mindig teli van ötletekkel, miket papírra vet, amint van rá ideje, még ha tudja is, hogy történetei és versei úgysem ússzák meg egészben.
• Zene: Kenshin tehetséges shakuhachi játékos és az énekhangja sem utolsó, mindig szívesen csillogtatja meg zenei tudását, mert abban legalább nem olyan béna.
• Kitartás és pozitív hozzáállás: Talán nem a leglátványosabb képesség, de a srác egyik, ha nem a legpozitívabb tulajdonsága, hogy mindig lelkes tud maradni, sosem adja fel a próbálkozást, sosem keseredik el annyira, hogy valamivel felhagyjon, ami nem megy neki. Folyton reménykedik, folyton jobbá akar tenni mindent, de legfőképp önmagát.
• Földöntúli bénaság: Igen, ezt nevezhetjük képességnek. Negatív képességnek. Olyan, mintha a balszerencse lenne az ő szuperereje.
Történet:
Kenshin egy fudai daimyo, Ishida Kenjirou és Ishida Chitose első szülött fiaként jött a világra Osakában. Mivel igen magas rangú és gazdag szamurájcsalád tagja, emiatt már egészen kicsi korától kezdve taníttatták mindenfélére. Az elméleti, illetve művészettel kapcsolatos dolgokkal még csak nem is igazán volt gondja, azonban a kardforgatás kifogott rajta. Már gyerekkorában is feltűnt szüleinek, mennyire elképesztően szerencsétlen az ő drága fiuk (5 évesen magára borított egy teljes kannányi forró teát, elcsúszott a kiömlött teán, eltörte a csuklóját, fürdésnél beütötte a fejét a kád szélébe, majd később, még aznap belecsavarodott egy futonba amiben majdnem megfulladt a nagy sírásban. Az apjának kellett kihámozni belőle.), ez pedig csak fokozódott, mikor kardot adtak a kezébe, bár furcsamód azzal mindig csak majdnem ölt embereket, és egyszer sem szándékosan. De legalább a saját kezét nem vágta le. Hihetetlenül tehetségtelen volt. Bár látszólag az elmélettel teljes mértékben tisztában volt és rengeteget gyakorolt, sőt, néha sikerült tökéletesen végrehajtania egy-egy katát is, az esetek nagyobb százalékában elejtette a kardot, elbotlott a saját lábában vagy a tatami szélében, esetleg megvágta magát a pengével. Az is gyakori volt, hogy fejbekólintsa magát a hátoldalával, esetleg kicsússzon a hakamájából a kardhüvely, vagy leessen róla az egész hakama (amiben utána orra bukott természetesen, ledöntve minimum további egy tanítványt). Az efféle mutatványai miatt rengetegszer váltott dojot, vagy egy tucat mestert hívtak házhoz, de egytől egyig mind kijelentette egy idő után, hogy a fiú reménytelen. Egész gyerek-, kamasz- és ifjú felnőtt kora azzal telt, hogy akárhogy próbálkozott, folyton újra és újra szégyent hozott családjára, mindenki csúfolta a háta mögött, gúnynevekkel illették, vagy ha nem, akkor is a szánakozás mellett azért nevettek rajta. De Kenshin sosem adta fel. Ha el is csüggedt, mindig hamar új erőre kapott és kétszer olyan keményen gyakorolt – nem mintha sokat segített volna rajta. Azért voltak olyan társai, akik tisztelték benne, hogy ennyire kitartó és békén hagyták vagy támogatták, néha még ki is álltak érte, ám sajnos ez volt a kisebbség. Apja bár nagyon szégyellte magát miatta és elképesztő csalódott volt, valójában mindig szerette őt és próbálta bátorítani, mindig nyomta előre, nagyon ritkán volt igazán mérges rá. Ha bármikor kiakadt, inkább feleségének panaszkodott – ezeknek a vitáknak nagyrészét az ifjú szamuráj is hallotta, így tudta, hogy rengeteg fejfájást okoz szüleinek, ezért akart mindig jobb lenni. Még gyerek volt, mikor megszülettek testvérei, akiket szintén szívből szeretett és folyton velük volt, amikor csak tehette. Mind húga, Miyu, mind öccse, Kento rajongott érte és felnézett rá. Miyu például csak akkor volt hajlandó elaludni, ha Kenshin énekelt neki előtte, később pedig miatta kezdett zenélni tanulni ő is. Kentoval állandóan versengtek, de mindig csak barátian, sokszor gyakoroltak együtt kenjutsut, bár nagyon hamar kiderült, hogy a legifjabbik Ishida sokkal tehetségesebb és valószínűleg hamar mestere lesz a kardforgatásnak, mert már 9 évesen is rendszeresen legyőzte bátyját.
Azon kívül, hogy senki nem érti, hogyan, de a srác életben maradt, semmi igazán említésre méltó nem történt vele egészen 1865-ig. Ekkor egyik éjszaka, mikor már mindenki lefeküdt és csak Kenshin volt még ébren, hogy a szobájában edzen és katákat gyakoroljon, halk neszeket hallott kintről. Elhúzta ajtaját, így pedig szembetalálta magát egy férfi szellemmel. A karjaiban a félig ájult és megkötözött Miyut tartotta, egyértelműen el akarta rabolni. Az ifjú szamuráj természetesen azonnal nekiesett és próbálta megmenteni húgát, de csúnyán felsült. Éppen akkor ért oda apja, csak hogy lássa, amint szerencsétlen fiú kezéből egyetlen ütéssel kirepíti a betörő a katanát, majd egyszerűen kigáncsolja és otthagyja az ablakon kiugorva. Kenshin feladata lett volna megvédeni a csupán 13 éves lányt, azonban képtelen volt rá. Hamarosan érkezett hozzájuk egy levél, amiben a Sadaie nevű szellem egy rakat pénzt követelt Miyuért cserébe. Kenjirou kénytelen volt belemenni az alkuba, túlságosan féltette lányát. Szerencsére tényleg épségben tért vissza, bár nagyon sokkolta az eset. A család fejénél ekkor telt be a pohár, elég rendesen kifakadt, hogy Kenshin mennyire csapni való örökös és mekkorát csalódott benne, vagy egy óráig ordítozott vele. Mikor a végére ért, fia könnyei közt csupán rámosolygott és megkérte, hadd hagyja el otthonát, hadd járja be Japánt egy olyan tanítót keresve, aki képes kikupálni őt, mert szeretné tisztára mosni a nevét és eltörölni a szégyent, büszkévé tenni szüleit, méltó örökössé válni. Megígérte, hogy nem fogja feladni és úgy tér vissza, hogy már képes lesz megvédeni testvéreit, mert nem tudna úgy élni, hogy ismét hagyja, hogy bántsák bármelyiküket is. Kenjirou nem gondolkodott rajta sokat, csupán rábólintott, mondván, hogy ha tényleg használható képességekkel tér vissza, abból jól jön ki, ha pedig útközben a fiú meghal, azzal semmit sem veszít, mert ott van neki a már 10 éves Kento, aki sokkal több potenciált mutat és mérföldekkel jobb örökös lenne. Így történt, hogy még mielőtt betöltötte volna a 23-at, Ishida Kenshin kilovagolt Osakából és megindult világot látni.
Kapcsolatok:
Ishida Kenjirou: Apjával mindig kissé bonyolult és döcögős volt a kapcsolata. A férfi egyértelműen szerette őt, de a sorozatos csalódások azért rengeteg fejfájást okoztak neki, ezeket a problémákat pedig általában, ugyan elég finoman tálalta fiának (legalábbis japán viszonylatban finoman), de nem hagyta figyelmen kívül. Ahelyett, hogy megverte volna, próbálta támogatni, mindig azt mondta neki, hogy „majd legközelebb jobb leszel, csak ne add fel a küzdelmet”. Ez a rövid jó tanács Kenshin lényének mozgatórugójává vált, teljes szívével hisz benne. Mióta egyértelművé vált, hogy az ifjabb fiú, Kento sokkal jobb örökös lenne, azóta sokkal többet foglalkozik vele és bár próbálja titkolni, az egész család tudja, hogy sokkal többre becsüli őt, mint első szülött fiát. Kenjirounál csak akkor pattant el a cérna, mikor Kenshin hagyta, hogy elrabolják Miyut. Valamivel az után, hogy a lány visszakerült hozzájuk, kirobbant belőle az évek alatt felgyülemlett sérelem és többé nem fogta vissza magát, egyenesen fia szemébe mondta, hogy teljes kudarcnak tartja és elképesztően szégyelli magát miatta. Csupán azért nem tagadta ki, mert tudta, hogy azzal a két másik gyereknek ártana a legtöbbet. Ezen vita vezetett odáig, hogy Kenshin elhagyja Osakát és maga keressen új tanárt. Rettentően fájtak neki apja szavai, mert egész életében felnézett rá és egész életében azért küzdött, hogy neki megfeleljen és örömet okozzon, ám úgy gondolja, hogy még nem késő és megjavíthatja, amit tönkretett, ha nem adja fel a küzdelmet.
Ishida Chitose: Anyja úgy szereti őt, ahogy bármelyik anya a gyermekét. Ő mindig is sokkal inkább nézte azt, hogy miben tehetséges fia, mintsem azt, hogy miben nem. Imádta hallgatni, mikor fuvoláján gyakorolt, és a testvéreiről való odaadó gondoskodását is értékelte. Rendszeresen leszidta, mikor összetörte magát, mondván, hogy nem vigyáz eléggé, de sosem volt vele kemény, csupán féltette. Mikor Kenshin kijelentette, hogy elmegy otthonról, megpróbálta visszatartani, azóta is nagyon aggódik érte.
Ishida Miyu: Húga egyenesen rajong érte, már egészen kicsi kora óta le sem lehetett szedni róla. Sosem foglakozott vele egy percig sem, ha bátyja bénázott, csak segített neki összeszedni a levert váza darabjait, feltörölni a kiöntött tintát és hasonlók. Még élvezte is, hogy neki segíthet, mert cserébe mindig azt kérte Kenshintől, hogy énekeljen neki. A fiú mindig nagyon vigyázott Miyura, ezért lelkileg nagyon megtépázta az elrablásos eset. Bár a lány azt mondta neki, nem haragszik rá, amiért nem tudta legyőzni a szellemet, Kenshin önmagának sosem fogja megbocsátani.
Ishida Kento: Öccsével is remek kapcsolata van, mindig egészséges versengést folytattak, mint a legtöbb fiú testvérpár. Kento felnéz rá és nagyon szereti, amiért mindig vidám és energikus, mert így őt is motiválja a gyakorlásra.
Kanou Hiroie: A férfi afféle politikai mentorként van jelen a fiú életében, apja intézte el, hogy így legyen. Kenshin nem kedveli őt túlságosan, de sosem tiszteletlen vele.
Kujou Michitaka: A család egy ismerőse, szövetségesnek vagy barátnak nem feltétlen mondható, de jó kapcsolatot ápolnak vele.
Érdekességek:
• Neve az IK rövidítésből indult, mit eredetileg használtam rá, amíg nem kapott rendes megszólítást. Az IK jelentése Inkompetens Kardforgató
• A Kenshin név maga ironikus utalásként került hozzá, Himura Kenshinről kapta, aki egy nagyon tehetséges ifjú kardforgató (fiktív karakter, a Rurouni Kenshin széria főszereplője. Egyébként nevük csak hangzásilag egyezik, a hozzájuk használt kanjik eltérnek)
• Keresztnevében az első kanji [謙] jelentése „alázatos, szerény”, míg a másodiké [信] „igazság, hit, hűség, bizalom”
• Kenshin retteg a szellemektől
• A kedvenc étele a rizs. Csak úgy önmagában a rizs
• Kedvenc színei a fehér, az arany és a lila
• Sokáig hitték, hogy a bénasága valamiféle átok, de bármilyen specialistát hívtak, senki sem talált semmit
• Nem bírja az alkoholt, egyetlen pohár szaké már lerészegíti, ezért nem iszik
• Könnyű megsiratni, de általában hamar abbahagyja és eleve sosem fakad ki túlságosan, csak csendesen zokog
• Még sosem volt barátnője, mert minden lányt elijesztettek a róla szóló (valós) pletykák. Vagy amelyiket nem, az saját bőrén tapasztalta, mikor a randin magára borította az asztalt
