Deadpool Party 2021
Közzétéve: Jul 24, 2021 16:57:18 GMT 1
Post by senshi on Jul 24, 2021 16:57:18 GMT 1
Hagane aka. aktuális hiperaktív onmyoji
Taki aka. a cinizmusgombóc kirin
Reggel még Hagane jó hangulatban volt, az addigi nap tökéletesen mentes volt mind a forrófejű félrókáktól, mind a gyilkos erdőktől és igazából más, egyéb dolgoktól amiktől az egekbe szökött volna szegény nő vérnyomása. Nos... egészen pontosan öt másodperccel azelőttig tartott, mikor is ez az IZÉ csak úgy a semmiből megjelent.
- Komolyan nem lehet nyugtom egy kibaszott hétig?! - fakad ki a fiatal nő, miközben lassan elkezd körbesétálni az ismeretlen eredetű, nagy eséllyel mágikus, portál körül. - De most komolyan Taki! Attól még onmyoji vagyok nem kötelezően az életem része hogy ILYENEK - itt csápolva mutogat a portál felé - csak úgy… Elém ugranak! Vagy igen?! Takji? Taki! Figyelsz te rám egyáltalán?!
Taki ugyan megjelenik, de a pipájával szórakozva fél szemmel néz csak rá.
- Figyelek.- Mondja unottan. Mintha a semmiből nyíló portálok a világ legtermészetesebb dolgai lennének.
- Akkor talán... esetleg... valami érdemleges reakciót lennél szíves? Az egy dolog hogy én tanultam mágiát, de kettőnk közül mégis csak te volnál a mágikus lény. És bár udvariasságból sosem feszegettem azt is tudom hogy félelmetesen öreg is. Már hozzám képest... Szóval gondoltam neked van fogalmad egyáltalán mi ez... Már azon kívül persze hogy valami kapu mert azt azért én is összeraktam.
Egy dühös sóhaj kíséretében leereszkedik a talajra és a fához sétál. Már ha azt sétálásnak lehet nevezni, mert ha nem is lebeg a lábai akkor sem érik soha a talajt, aztán kinyújtott kézzel óvatosan megérinti a kapu növényi részét.
-Ez valami értelmes, nagyobb dolognak a része. Valami fiatalnak ami mégis ősinek hat. De nincsen benne rossz szándék.
Hagane két nagyot pislog, nem gondolta teljesen komolyan hogy a szellem majd megmondja mit is látnak, de ha már így alakult...
- Köszönöm hogy tisztáztad hogy EZ ITT semmi szín alatt nem akar kinyiffantani.
Most már egy fokkal kevésbé kiakadva sétál körbe. Gondolkodik, egy kicsit majd megállt a szellem mellett. És mosolyog.
- Tehát... ez eddig nem volt itt. Szóval megvan az esélye, hogy miattunk nyílt. És mint megállapítottad nem is rossz... viszont határozottan érdekes... Akkor most ugye tudod mit fogunk, csinálni ugye? - kérdezi és már készül is rá hogy berántsa a kirint magával az ismeretlenbe. Csakhogy az gyorsabb nála és egy már-már zavaróan kecses mozdulattal keresztül rúgja választott gazdáját a portálon.
Hagane a tőle megszokott, igen színes módon káromkodva zúg keresztül a tér-idő kontinuumban, hogy aztán a dimenziókapu másik oldalán hatalmas csobbanással vágódjon a vízbe. Édes vízbe. A megállapítás után ösztönösen a felszín felé úszik, mikor kidugja a fejét vesz egy hatalmas levegőt és folytatja a megkezdett szitkozódását. Ezt csak akkor szakítja meg véglegesen mikor meghallja a halk, kissé gúnyos kuncogást, mikor odafordul kicsit morcosan vesz tudomásul, hogy annak forrása a parton “álló” Taki. Megint lebukik, majd a víz alatt úszik egy kicsit és mikor ismét feljön kikönyököl a partra a kirin elé, fejét enyhén oldalra billentve és úgy néz felfelé a szellemre.
- Mondd csak… amennyiben ó hatalmas kirinséged képes eleget tenni a “rúgd tarkón magad” kritériumainak… Akkor légyszíves valamikor próbáld már meg jó? - mondja azzal kitornássza magát a szárazra és kiterül mint a béka amit elcsapott a lovaskocsi. Konkrét választ ugyan nem kap de mintha határozottan hallaná hogy a szellem morog valamit az emberek mérhetetlen tiszteletlenségéről. Hagane egy darabig csak fekszik és a ragyogó eget figyeli majd végül felül körülnézni.
Konstatálta hogy egy tószerűség partján csücsül, körülötte minden zöld és teli van élettel. És még csak nincs is egyedül. - Már nem mintha az utóbbi időben lett volna hivatalosan bármikor is, mondjuk Takit nem feltétlenül sőt inkább nem lehetett a társaság kategóriába sorolni. - Távolabb a parton kis fakunyhók álltak, emberek sétálgattak szokatlanul kevés ruhában és, bár azt nem látta, nagyon úgy hangzott mintha egy kupac ember éppen megkísérelt volna... tekézni, csak éppen egymással bábuk helyett…
- Mi az a fene lehet az a teke? És miért hasonlítok hozzá dolgokat? Taki? - morogja maga elé mert nem érti, hogy hirtelen miért ért valamit amit nem ért. A kirin csak vállat von, jelezve hogy nem tudja és nem is különösebben érdekli mi az a teke. Hagane még egy kicsit próbálja felfogni honnan jött az egész majd végül belezavaodva a saját gondolat menetébe ejti a témát és folytatja a nézelődést.
Ahogy végignéz a parton, észrevesz egy ,meglehetősen fiatal, de határozottan szintén japán, srácot. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattan, leveszi az amúgy is rommá ázott cipőit és a kirin (na meg annak enyhén rosszalló pillantása) által követve lopakodva elindul a srác felé.
Taki aka. a cinizmusgombóc kirin
Reggel még Hagane jó hangulatban volt, az addigi nap tökéletesen mentes volt mind a forrófejű félrókáktól, mind a gyilkos erdőktől és igazából más, egyéb dolgoktól amiktől az egekbe szökött volna szegény nő vérnyomása. Nos... egészen pontosan öt másodperccel azelőttig tartott, mikor is ez az IZÉ csak úgy a semmiből megjelent.
- Komolyan nem lehet nyugtom egy kibaszott hétig?! - fakad ki a fiatal nő, miközben lassan elkezd körbesétálni az ismeretlen eredetű, nagy eséllyel mágikus, portál körül. - De most komolyan Taki! Attól még onmyoji vagyok nem kötelezően az életem része hogy ILYENEK - itt csápolva mutogat a portál felé - csak úgy… Elém ugranak! Vagy igen?! Takji? Taki! Figyelsz te rám egyáltalán?!
Taki ugyan megjelenik, de a pipájával szórakozva fél szemmel néz csak rá.
- Figyelek.- Mondja unottan. Mintha a semmiből nyíló portálok a világ legtermészetesebb dolgai lennének.
- Akkor talán... esetleg... valami érdemleges reakciót lennél szíves? Az egy dolog hogy én tanultam mágiát, de kettőnk közül mégis csak te volnál a mágikus lény. És bár udvariasságból sosem feszegettem azt is tudom hogy félelmetesen öreg is. Már hozzám képest... Szóval gondoltam neked van fogalmad egyáltalán mi ez... Már azon kívül persze hogy valami kapu mert azt azért én is összeraktam.
Egy dühös sóhaj kíséretében leereszkedik a talajra és a fához sétál. Már ha azt sétálásnak lehet nevezni, mert ha nem is lebeg a lábai akkor sem érik soha a talajt, aztán kinyújtott kézzel óvatosan megérinti a kapu növényi részét.
-Ez valami értelmes, nagyobb dolognak a része. Valami fiatalnak ami mégis ősinek hat. De nincsen benne rossz szándék.
Hagane két nagyot pislog, nem gondolta teljesen komolyan hogy a szellem majd megmondja mit is látnak, de ha már így alakult...
- Köszönöm hogy tisztáztad hogy EZ ITT semmi szín alatt nem akar kinyiffantani.
Most már egy fokkal kevésbé kiakadva sétál körbe. Gondolkodik, egy kicsit majd megállt a szellem mellett. És mosolyog.
- Tehát... ez eddig nem volt itt. Szóval megvan az esélye, hogy miattunk nyílt. És mint megállapítottad nem is rossz... viszont határozottan érdekes... Akkor most ugye tudod mit fogunk, csinálni ugye? - kérdezi és már készül is rá hogy berántsa a kirint magával az ismeretlenbe. Csakhogy az gyorsabb nála és egy már-már zavaróan kecses mozdulattal keresztül rúgja választott gazdáját a portálon.
Hagane a tőle megszokott, igen színes módon káromkodva zúg keresztül a tér-idő kontinuumban, hogy aztán a dimenziókapu másik oldalán hatalmas csobbanással vágódjon a vízbe. Édes vízbe. A megállapítás után ösztönösen a felszín felé úszik, mikor kidugja a fejét vesz egy hatalmas levegőt és folytatja a megkezdett szitkozódását. Ezt csak akkor szakítja meg véglegesen mikor meghallja a halk, kissé gúnyos kuncogást, mikor odafordul kicsit morcosan vesz tudomásul, hogy annak forrása a parton “álló” Taki. Megint lebukik, majd a víz alatt úszik egy kicsit és mikor ismét feljön kikönyököl a partra a kirin elé, fejét enyhén oldalra billentve és úgy néz felfelé a szellemre.
- Mondd csak… amennyiben ó hatalmas kirinséged képes eleget tenni a “rúgd tarkón magad” kritériumainak… Akkor légyszíves valamikor próbáld már meg jó? - mondja azzal kitornássza magát a szárazra és kiterül mint a béka amit elcsapott a lovaskocsi. Konkrét választ ugyan nem kap de mintha határozottan hallaná hogy a szellem morog valamit az emberek mérhetetlen tiszteletlenségéről. Hagane egy darabig csak fekszik és a ragyogó eget figyeli majd végül felül körülnézni.
Konstatálta hogy egy tószerűség partján csücsül, körülötte minden zöld és teli van élettel. És még csak nincs is egyedül. - Már nem mintha az utóbbi időben lett volna hivatalosan bármikor is, mondjuk Takit nem feltétlenül sőt inkább nem lehetett a társaság kategóriába sorolni. - Távolabb a parton kis fakunyhók álltak, emberek sétálgattak szokatlanul kevés ruhában és, bár azt nem látta, nagyon úgy hangzott mintha egy kupac ember éppen megkísérelt volna... tekézni, csak éppen egymással bábuk helyett…
- Mi az a fene lehet az a teke? És miért hasonlítok hozzá dolgokat? Taki? - morogja maga elé mert nem érti, hogy hirtelen miért ért valamit amit nem ért. A kirin csak vállat von, jelezve hogy nem tudja és nem is különösebben érdekli mi az a teke. Hagane még egy kicsit próbálja felfogni honnan jött az egész majd végül belezavaodva a saját gondolat menetébe ejti a témát és folytatja a nézelődést.
Ahogy végignéz a parton, észrevesz egy ,meglehetősen fiatal, de határozottan szintén japán, srácot. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattan, leveszi az amúgy is rommá ázott cipőit és a kirin (na meg annak enyhén rosszalló pillantása) által követve lopakodva elindul a srác felé.
