Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 1, 2021 22:25:24 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/703323156051394561/841386328515280916/Deadpool-fan-art-featured-02122016~png Deadpool interdimenzionális medencés partija 2021 Helyszín: Krakoa Green lagoon (DP: *Nem kellet érte senkit megfenyegetni, becsszó*)
Hézigazda: Deadpool és Krakoa
Belépés: Minden már megírt játékos vagy saját, (esetleg kölcsönbe vett) NPC. Aki már rendelkezik az oldalra megírt ET-vel avagy szerepelt legalább egyszer egy kalandban. (DC: világok is számítanak)
Házirend: DP: *Ide tényleg írni kéne valamit?* Jó lenne. Jól van, akkor: Viselkedjetek, vagy feldarabolok mindenkit.
Megjelenés: Meztelenül! Nem! Jó. Akkor fürdőruha. (De lehettek meztelenek). A pincérek se lehetnek meztelenek? Nem. Akinek nincs fürdőruhája, annak biztosítunk. Ajánlott a pincérektől kérni ha nem szeretnéd magadat kényelmetlenül érezni…
Mégegyszer. Senkiiii nem volt megfenyegetve, hogy ez létre jöjjön.
Szóval az öreg cimbim Karakoa és én úgy döntöttünk rendezünk nektek egy fasza interdimenzionális medencés bulit. Jó mondjuk ez egy tó, de az egy természetes medence szóval pofa be! Amúgy meg pont jó a víz benne. Van itt egy tiki bár is, ahol eszméletlen piákat lehet kapni. Apropó a wellcome drinket én magam csináltam. Nem mondom meg mi van benne, szakmai titok, de az biztos, hogy garantálja az első lendületet. Annak aki elvonulna van itt egy pár faházikó, mondjuk én először azt hittem ezek csak potyantósok, na mindegy. Akinek nem tetszik megkérheti a cimbim, hogy gyorsan rittyentsen neki valamit. Amúgy bőven van kiszolgáló személyzet, a nőkön kis apró bikinikkel, a férfiakon meg fecskékkel. Szóval lesz itt minden, ami szem szájnak ingere. Jah igen a kaja ingyen van és annyit eszel amennyit bírsz a tiki bárt pedig folyamatosan üzemelteti a személyzet.
Meghívó Meghívlak 2021 legextrémebb nyári medencés bulijára. Csak lépj át a kapun és csatlakoz! Élvezd a nyarat egy csodás egzotikus szigeten. Minden világba elérhető távolságba ültettünk egyet úgyhogy csatlakozzatok bátran. Az étel és ital fogyasztás korlátlan, szállást (elsősegélyt) biztosítunk. Az elvonulásra vágyók akár a holdon is tudnak romantikázni, azok pedig akik az izgalmat keresik nyugodtan fogócskázhatnak egy kört Rexivel és a barátaival.
Ezen kívül biztosítunk:
Úszógumi Mentő mellény Matrac Fürdőruha (Amúgy az meg minek?)
Fegyverek Welcome Drink:
(Ugyanitt: Pincér kerestetik: Egy vagy több NPC a saját világodból vagy a saját karaktered mellől, akivel nem játszanál aktívan de szívesen megnéznéd apró pici fürdőruhában ahogy a vendégeket szolgálja ki vagy épp téged ajnároz. A pincérek bárki által irányítható szigorúan NPC-k akik csak arra vannak hogy kiszolgáljanak, lehet velük beszélni egy pár szót de nem éri meg játszani velük.)
Event időtartam: 2021. 06. 01. - 2021. 09. 01. Az első érkezőket Deadpool fogadja a kezén egy tálcán a wellcome drink-el. Egy bikini felsőben és tüll szoknyában. Mellette Jeff a bébi föld cápa.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 2, 2021 21:32:51 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/727153810283298896/c9e99f62502d57615cfe06d183c807f2~jpg Celeste:
Deadpool és az őrültségei. Egyáltalán nem vagyunk elragadtatva a partytól, de anyáék megkértek minket hogy maradjunk a szigeten és vigyázzunk mit művel az a sültbolond. Mindegy jó lehetőség lehet kikapcsolódni, már persze ha Wade nem robbant fel semmit, vagy nem öl meg senkit, vagy csak öt percig nem lesz olyan idegesítő mint mindig. Veszek egy mély levegőt és Esme mellet elsőkét átlépek a kapun. Mindee, Sophie, és Pheobe is követ minket. Wade persze már tűkön áll én meg se tudok szólalni mikor letámad a tálcával, így Esméé az első szó.
-Mégis mi a bánat van rajtad Wade?
-Fürdőruha nem látod? Egyébként nektek is van itt egy valahol. Nézétek itt.- Mutat fel egy rémisztően kicsi piros bikinit amin a maszkja mintája van.
-Tudom hogy újabban csak fehéret viseltek mint Emma de hát ez a pincérek egyenruhája.
-Mi nem pincérnek jöttünk Wade.- Mondom.
-Oh az más akkor vegyetek koktélt!- Nyújtja felénk a tálcát.
"Van más választásunk?" kérdezi Mendee, de attól tartok nincs. -Akkor igyatok aztán fürdőruha fel hiszen ti vagytok az elsők.
Egyszerre sóhajtunk fel mind az öten és nyúlunk a poharakért. Mendee arca grimaszba rándul ahogy belekóstólna én viszont meg is kérdezem.
-Mi van ebben Wade?
-Meglepetés! Hiszen a meghívóban is benne van. És egy jó mixer amúgy sem árulja el a titkait. Majd eltakarja a száját oldalról és úgy mondja nekünk.- Egyébként is családi recept. Az anyám bátyjának a legjobb barátjának a nénikéjének a nagymamájának a második férjétől van.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jun 7, 2021 17:25:20 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/415967447837835266/720639244137398314/the_old_witch__wip__by_nightblue_art-d367miw~jpg Kellemeset nyújtózok, amint felébredek a délutáni szunyókálásomból. Nocsak egy levél... Biztos Jaxike elment csavarogni. Milyen drága gyermek, hogy hagyott üzenetet a kedvenc Hattie mamájának, hogy ne aggódjon miatta... Kezembe veszem a papírost és olvasni kezdem. Hinnye... Eszembe jut, hogy van erre egy francia szó, ami nem jut eszembe... Furcsa... Elhagyom a szobámat és kisétálok a fedélzetre. Há' mi az a tál alakú derengés a porban...? Vetek még egy pillantást a levélre, majd átsétálok rajta. Verőfényes napsütés, furcsa szerzetek falatnyi kis fehérneműben na meg egy tó... Pont mint tavaly ilyenkor... Hm... vajon itt lehet az a sápadt kislány, akinek nem tudtam végül rántott húst csinálni? Egyem a lelkét, mi lehet vele, vajon itt lesz, tudjuk pótolni? Eszmefuttatásom csak eddig jut, mert egy piros maskarás fiatalember alkohollal kínál. - Nincs meleged, Aranyom? Ó, ital? Hadd lássam... Elveszem, beleszagolok, majd mivel érzem, hogy megüti a szintet, le is hajtom. - Ütős ital ez fiacskám, kedvellek! - Awww én is kedvellek Mama. Ugye szólíthatlak mamának?- És már el is hajítja a tálcát és átölel.- Az aki így tud inni csak jó féle nő lehet.- Mondja miközben jól megszorongat. Hinnye, milyen erős! Viszonzom az ölelését. - Hát persze! Mindenki mamája vagyok! Na de ha nem haragszol, kerítek egy ilyen helyi fehérneműt, hogy ne lógjak ki a sorból. Az otthonkám nem túl alkalomhoz illő és még meleg is... - Máris! - Mondja nagyon lelkesen és valahogy dacolva minden logikával a maszkon keresztül a szájába vett ujjaival fütyent egyet, mire egy négy lábon szaladó bébi cápa szalad elő a szájában egy a férfi maszkját idéző mintájú zacskóval (természetesen papírból). A kis cápának egy színes virág füzér lóg a nyakában és akkora svunggal fékez előttetek hogy majd seggre ül. -Jó fiú!- Dícséri meg a férfi és megsimogatja a fejét, mire a cápa, a cápáktól teljesen idegenül, csóválni kezdi a farkát, vagy az uszonyát. -Egy dedikált és külön erre az alkalomra készítet Deadpool bikini rendel. Van benne egy szép, színben passzoló rojtos strandkendő is. Milyen készséges fiatalember! Az előkerülő állatkán elmosolyodom. - Milyen kis bájos! - én is megsimogatom a buksiját. A férfi odaadja a csomagot. - Jaaaaaj, de kedves tőled! Ez aztán a fogadtatás! Na de megyek is átöltözni és hagylak fogadni a többi vendéget. - Menj csak igyál még egyet vagy kettőt.- Enged el. Aztán még a fél füledet megüti.- De jó csajok jönnek a buliba! - Úgy lesz! - vigyorgok az ifjoncra és leveszek egy pohár nedűt egy tálcáról, miközben egy átöltözésre alkalmas bódét keresek. Megüti a fülem még a megjegyzése, amin leányosan elpirulok. Jajj ez a fiú...
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jun 7, 2021 18:40:53 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png A jó édes élet...Valami ilyesmi fut át Arashi agyán, mielőtt fejjel előre landol a homokban. Igazság szerint elesett, megbotlott egy rohadt kőben egy rohadt fa alatt, miközben próbálta megnézni, hogy mi a pokol az a fényes izé, de tekintve, hogy a térlátása és az egyensúlyérzéke még mindig a "nem létező" és az "erősen bizonytalan" kategória között mozgott. Nagy nehezen talpravergődik és körbepillant... igazság szerint a környezet egy jelentős részét nagyon feldolgozni se tudja, szóval eltöpreng azon, hogy vajon mégis tönkrement a másik szeme is, vagy talán egyszerűen beverte a fejét, és hallucinál. Amint meglát valakit, csak idegesen, szinte motyogva jegyzi meg. - Ha valaki elmagyarázza, hogy mi franc ez a hely, azért roppant hálás leszek... A válasz nem várt módon érkezik, Arashi elé ugyanis egy fűszoknyás, maszkos, bikinifelsőt és szalmakalapot viselő férfi ugrik, aki azonnal beszélni is kezd. - Isten hozot Deadpool szerény, hmm, nem legközelebb nem ezt mondom. Szóval ime az év legjobb medencés buliján, amit nekem köszönhetsz. Deadpool vagyok. Zsoldos, fejvadász, szuperhős és Monster island királya. De nem szükségesek a formaságok a Wade vagy a Deadpool elég lesz. A "Fénylő izé" pedig amin át estél mesziről jöt barátom, egy Krakoai kapu. Oh ő it Krakoa.- Mutat egy nagy fára amin mintha egy arc lenne és ha ez nem lenn elég megdöbentő még meg is mordul.- Ő is üdvözöl! Igen, igen. Hol is tartottam. Jah megvan. Vegyél Welcome drinket én csináltam! Aztán adok neked fürdőrucit.Arashi félig lefagyva nyel egyet, átfut az agyán, hogy vajon jobban beverte-e a fejét esés közben, mint gondolta... a fa lepi meg egyébként a legkevésbé, értelmes fákkal már találkozott párszor, így arrafelé csak biccent egyet, mintegy köszönés képpen. Aztán a miheztartás végett a welcome drinkért nyúl, és egy húzásra legurítja... sajnos arra nem számít, hogy az európai alkoholos italok némileg erősebbek, mint a japánban megszokottak, így rendesen marni is kezdi a torkát, kicsalva belőle néhány köhögést. Amint azonban újra levegőhöz jut, ismét körbenéz, gondolkodik pár pillanatot, majd legurít még egyet belőlük. Rosszabb sokkal már nem lehet. - Azt hiszem, megőrültem... - motyogja. - Áh ne aggódj én biztosan megőrültem, a multhéten még a pszichiáterem is ezt bizonygatta. Persze aztán kiderült hogy csak halucináltam a csajt. Kár érte úgy nézet ki mint Sophie. Mármint nem ez a sápadt jégcsap ott. Hanem mint a gimis Sophie. Na mindegy, a lényeg az, hogy én megértelek.
Arashi nagyon rövid idő alatt arra jut, hogy nem kérdez rá sem arra, mi az a gimi, sem arra, mi az a pszichiáter, hanem csak pislog a kijelentésre. - Remek - préseli ki magából végül. - Akkor én... megyek is, és... kipihenem magam. Egy fa alatt. Abban a sarokban - leporolja a ruháját (megállapítja, hogy a kardja pont nem volt nála, vagyis kénytelen lesz fegyvertelenül élvezni az ünnepséget), ismét bólint egyet, mintegy nyomatékosítva a véleményét, és reménykedve, hogy megússza a fürdőruha ötletét, elindul az egyik fa irányába. A fürdőruhát éppenséggel tényleg megúszta. Legalább azt, bár egy kis cápa és kutya keverékére emlékeztető állat határozott érdeklődést mutat irányába. Amennyiben eleget hízeleg, a fiatal férfi esetlenül megpróbálja megpaskolni a fejét (remélve, hogy nem gazdagodik néhány harapással is), aztán tényleg ledobja magát egy fa tövébe.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 7, 2021 19:27:21 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/798551613924704286/20210112_145804~png Celeste
Az első érkezőt csak távolról tartjuk szemmel Úgy tűnik rögtön megtalálta a közös hangot ezzel a félőrültel. “Őrültel” Javít ki Sophie. Igaz. Wadenek teljesen elment az esze. Pheobee és Esme már rég hátra dőltek egy egy napozó ágyon és élvezik a partot. Mi hárman pedig mellettük ülünk a Tiki bárban és lassan kortyolgatjuk az italunkat. Amikor megérkezik a második résztvevő, vagyis szegény srác szabályosan átesik a portálon. Nagyából hallom miket mond neki Deadpool, és te atya isten. A srác helyében vissza fordulnék és elmenekülnék. A fához sántikál és Krakoa készít számára egy kényelmes helyet. Amikor látom hogy Wade indulna felé a fürdőruhával sóhajtok egyet és kezemben az itallal felálok.
Ép akkor érek oda amikor DP nyitná a száját.
-Hagyd békén Wade! Fogad a többieket!
-Aucs de durcos-morcos valaki...- Kezd enyelegni nekem. Nem húzom fel magam ezúttal, közelebb lépek hozzá és a nyakába csimpaszkodok.
-Tudod mit Wade, igazad van. És tudod mi vidítana fel.- A füléhez hajolok a maszkon keresztül.- Hoznál nekem még egyet abból a koktélból. Csak nekem, a mi kis titkunk lesz.
-Oké jégszívű gyönyörűségem, már itt sem vagyok.- Ahogy elhúz kirázom magam.
-Ha ezt anya látta volna.- Motyogom magam elé.
-Jól vagy?- Kérdezem.- Celeste vagyok. Legugogolok mellé és megsimogatom Jeff fejét. A bébi cápa elégedetten behunyja a szemét és megrázza a farkát. Nem tudok nem elmosolyodni a látványtól. (Ami Celesten van, fehér aranyszegéjű fürdőruha az alsó rész oldalán egy arany x gombbal. Ezen kívül Sophie és Esme natúr szalmakalapot visel, Mindee egy a fürdőruhához passzoló strand kendőt a derekára kötve Pheobe pedig egy fekete szalmakalapot és napszemüveget.)
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Dec 2, 2022 20:44:51 GMT 1
Mar 3, 2016 22:57:29 GMT 1
|
Post by kylenorthon on Jun 15, 2021 22:10:49 GMT 1
#s://i~imgur~com/M1Xuc5R~jpg Kyle Northon fáradtan vonult be a hálórészlegre, ahol a párnáján egy furcsa borítékot talált. Körbenézett, de senkit sem látott maga körül. A borítékot megvizsgálva kívülről semmi érdekeset nem talált rajta. Feltépte a tetejét, hogy bele tudjon nézni, de a levél tartalmát nem teljesen értette. Mielőtt sikeresen kiokumlálta volna a dolgot, egy nagy villanás kíséretében elkerült valahova… egészen máshova. Általa sosem tapasztalt meleg és napsütés fogadta, valamint olyan fák, amilyenekkel még nem találkozott. A villanásból ítélve valószínűleg titánná változott és megint valami fura álom – eddig tagadhatatlanul a legfurább – kerítette hatalmába. Titánná változott… a hálórészlegben. AZ ÉPÜLETBEN??? Ahogy a pánik egyre jobban elhatalmasodott rajta, a szeme előtt véres testek rémképei villantak fel. Kamilla… Martha… A Hadnagy… A Parancsnok… mindenki, rengeteg társa és barátja. Hányan halhattak meg miatta? Mi van, ha azalatt, mialatt ezen gondolkodott megevett embereket, vagy eltaposott valakit? Mi van, ha bármelyik pillanatban vége szakad az életének, mert valaki megöli? Idegesen körbefordult a hajába markolva, reménykedve abban, hogy valaki gyorsan végez vele mielőtt még bárkit bánthatna. Ekkor szólította meg az idegen hang. - Üdvözlett, elveszet pánikoló barátom! Isten hozott az év legjobb medencés partiján, az elsőszámú házigazda vagyok. Deadpool! Zsoldos, bérgyilkos (de csak ha az alany megérdemli) félállású szuperhős, (vagy mi) és Monster Island első királya. De kit érdekelnek a címek, meg a többi hülyeség. Gyere, vegyél egy Welcome drinket, amit minden szerénység nélkül nevezhetek a legjobb kreációmnak, főleg idegesség ellen. Aztán bemutatlak a kettesszámú házigazdának és helyszínnek.Kyle egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd Lassan a férfi felé fordult aki… elég felkavaró látványt nyújtott. Nem, nem az aszott bőr volt az, ami felkavarta – annál rosszabbat is látott - , hanem az, amit rajta viselt. A fura piros maszk, a bikini felső és a… fűszoknya. Holott minden szót hallott, úgy nézett a pasasra, mint egy őrültre. - Tessék…? A fura fazon sóhajtott egyet, majd vett egy nagy levegőt és elismételte újra, jobban artikulálva, hangosabban. - Mondom... Deadpool vagyok! Ez egy medencés buli! Tudod mi az a medence?- Aztán sokkal halkabban folytatta. - Ha nem az is mindegy. CSAK IGYÁL EGYET ÉS ÉREZD JÓL MAGAD! – a végét kiabálta. Nem tetszett neki ez az alak. Már kezdte kapisgálni, hogy talán mégsem lett óriás és talán tényleg ezen az idegen helyen van. Azt a lehetőséget még nem zárta ki, hogy talán már meghalt és ez a Deadpool maga a pokol ura, aki egész hátralévő halálában kísérteni fogja. - Elsőre is értettem… - sóhajtotta, igyekezve elrejteni a zavarát. Végül úgy döntött, ha úszik az árral, de éber marad, baj nem lehet. Elvett a tálcáról egy cseppet sem szimpatikus poharat. Nem ivott belőle. Deadpool csak bámult rá, majd ismét megszólalt. - Nyugi, nem mérgeztem meg. Tudom hozzá tettem a bérgyilkost, de nem a saját bulimon tennélek el láb alól még akkor sem, ha megérdemelnéd. Egyébként van már fürdőgatyád?- Fürdő ga…? Nincs? – Nem, nem kérdésnek szánta, de az lett. - Akkor egy másodperc… - mondta, majd Kyle kezébe nyomta a tálcát és meg se várta, hogy Kyle megfogja, már el is engedte. Szabad kezével végül pont elkapta. Reflexből, a poharak csörömpöltek rajta. A pasas két ujját a szájába téve a maszkon keresztül füttyentett. Valahogy. Aztán várt. Miután semmi sem történt és Kyle is csak állt ott, mint egy pincér, a férfi felhúzta a maszkot az állán, úgy is fütyült. Vár. Semmi. - A haszontalan cápája... Na, mindegy akkor most vedd ezt.Hirtelen Kyle vállára támaszkodott, hogy másik kezével le tudja hámozni MAGÁRÓL a saját, piros-fekete fürdőgatyáját, amit felé is nyújtott. Kezében a pohárral és a tálcával pislogott, még mindig úgy, mint egy pincér. Nem feltétlenül akarta elhinni, hogy az történt, ami. Ennyit arról, hogy ha úszik az árral nem lehet gond. - … nem – nyögte ki határozottan. - Miért? – kérdezte a maszkos pali meglepődve. – De hát tiszta!- Nem – ismételte ugyanolyan határozottsággal. - Hát jó – vont vállat. – Nekem sem kell! – és ezzel behajította egy bokorba. Kyle feltűnően nem nézett le. Állt ott egy pillanatig, majd visszanyomta Deadpool kezébe a tálcát, akár megfogta akár nem. - Én itt… napozok – morogta. Eleve baromi fáradt volt, most az egész helyzetet nem értette, ez az aszott avokádóbőrű pasas meg rá akarta adni az alsóját, amit az orra előtt vett le. Ezek után szívesebben napozott inkább… egy fa alatt… 40 fokban… egyenruhában. Leült az egyik fa árnyékába, maga mellé félig a homokba temette a poharát - amibe nem fog beleinni - csak, hogy ne boruljon fel. Pár fával arrébb az egyik tövében egy szemfedős férfi ült, akivel épp egy fürdőruhás nő beszélgetett. Nem foglalkozott velük.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jun 16, 2021 12:05:15 GMT 1
#s://imgur~com/amEPExh~jpg - Levi halkítsd már le azt a rohadt zenét! - Magyar Edvárd, sajnos középiskolai tanár már vagy harmadszor üvöltött az öccse szobája felé, abban a reményben, hogy talán még képes lesz valamit kezdeni a 9/a osztály biológia dolgozataival, mielőtt súlyos halláskárosodást szenved, és esetleg a józan eszének egy része is távozik a kiszakadt dobhártyáján keresztül. Miközben lehajtotta az aznapi második kávéját, a tekintete akaratlanul is a reggel hozott postára, és annak egyik furcsa darabjára vándorolt... a levél egy meghívó volt, valami interdimenzionális medencés partira szólt, egy portállal, welcome drinkkel, és egy beszélő fával... Edvárd látott már életében Marvel filmet, és eredetileg pont ezért teljes meggyőződéssel hitte, hogy a meghívó valójában az egyik diákjának nagyon gyenge próbálkozása, hogy megnevettesse, és ezzel esetlegesen elfelejtesse vele azt az elképesztő hülyeséget, amit a kétszikűek defíniciójának csúfolva a dolgozatba írt. Ahogy azonban a kétségbeesés egyre jobban hatalmába kerítette, az elméjében pedig egyre inkább csak a metál dübörgése maradt, az "átkelek a portálon, és egy random tóparton, valami alkoholos ital mellett próbálom befejezni a dolgozatjavítást" koncepció kezdett egyre vonzóbbá válni. Vagyis üvöltött egy "Elmentem, Levi"-t, felkapta a dolgozatos mappát, és a tolltartóját, aztán kiment a lakásból. Igazából meg sem lepődött, hogy a folyosón tényleg volt egy portál. *** Amikor átlépett a kapun, az első megállapítása röviden ennyi volt: Végre csend. A második mondjuk csak akkor formálódott meg a fejében, amikor meglátta a fűszoknyás, bikinifelsős, szalmakalapos Deadpoolt, amint épp egy huszonéves sráccal beszélget... egy látványosan pánikközeli állapotban lévő huszonéves sráccal. Ez a második megállapítás valahogy így hangzott: "Mi a franc?" Mindenesetre Edvárd nem tervezte elszalasztani a lehetőséget, ami abból származott, hogy még senki nem vette észre, így a mappáival együtt megpróbált eltűnni a napernyők közelében, kattintott egyet az egyik golyóstollával, és átszellemülten nekiállt kihúzni a kétszikűek tökéletesen helytelen definícióját egy bizonyos 9/a-s diák dolgozatából...
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Jun 16, 2021 18:24:27 GMT 1
#s://i~imgur~com/dEmNX1a~png (OOC: Ez a karakter nem játszik és lehet soha fel se fog tűnni, vagy csak sokára, szóval röviden: Ő Kazuo Sora, a Henkás karakterem, Akai egyik féltestvére anyja révén. Az apja miatt szamuráj címet örökölt.) -Hova a fészkes fenébe tűntetted el a bokutom, Makoto?! –ordította idegességében az ifjú szamuráj- Megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá! -Egy ujjal sem értem a hülye botodhoz! –méltatlankodott húga- Szerintem csak elhagytad, amilyen szeleburdi vagy! –puffogott, mire bátyja hangos morgással felelt. -Nem is szoktam elhagyni a cuccaim!!! –vágta rá- De komolyan mondd már meg hol van, gyakorolnom kell. Mielőtt a fiatal lány válaszolni tudott volna, édesanyjuk jelent meg az ajtóban csípőre tett kézzel és szigorú tekintettel. -Csend legyen már, viselkedjetek gyerekek! Tőletek zeng az egész ház, zavarjátok a szomszédokat! Sora te pedig ne piszkáld a húgodat, a bokutod már kivitte magával Hiroki és rád vár. Eredj edzeni! –parancsolt rájuk Eimi villogó tekintettel. Makotoban erős volt a késztetés, hogy gunyorosan megjegyezze Sorának, hogy „Én megmondtam!”, de anyjának rendre intő kisugárzásának és a fiú gyors lelépésének köszönhetően ez elmaradt. Sora már vidáman baktatott is ki a kertbe apjához, mikor megpillantotta az éppen érkező postást, így tudván, hogy amúgy is őt küldenék, rögtön felé indult. -Szép jó napot, Kazuo-kun! –köszöntötte őt már előre egy meghajlással a férfi- Ugye nem zavartam meg az edzésedet? –kérdezte kissé aggódva, de a srác csak visszamosolygott rá. -Dehogy, Tanaka-san. Még csak most kezdjük majd apámmal. –eközben átvette a leveleket- Szép napot! –’s balját lazán katanájára helyezte, hogy pihentesse, majd sarkon fordult és hátra ment Hirokihoz. -Apa beviszem a leveleket, egy perc és jövök. –szólt oda neki, mire a férfi csak biccentett. Így hát a gyakorlást némileg késleltetve visszabattyogott a lakásba, az ajtó előtt kibújt szandáljából, majd bent a nappali padlójára lehuppanva nézegetni kezdte őket. -Akane megint egy újabb sráctól kapott levelet… -mormogta magában szórakozottan, ám mikor a következő papírka is a kezébe csusszant, szemei elkerekedtek. Végigfutott a sorokon egyszer, kétszer, háromszor is, egyre értetlenebb képet vágva. Mi a szar az a tiki bár?? És milyen portál? Mi a szar az a portál? Milyen interdimenzionális medencés buli? Ez tuti csak valami szopatás… -’s ezzel félre is hajította a levelet, felpattant a tatamiról, félrelökte a tolóajtót és kilépett a folyosóra, ahol hirtelen portál. Paff. Szemét dörgölve pislogott, de csak nem változott a kép. Továbbra is egy zöldellő, buja, különböző színekben pompázó vízeséses partyparadicsomban volt, mezit lábbal állva a puha, enyhén nedves fűben. -Hova a faszba kerültem… -értetlenkedett a 17 éves forma srác, jobb kezével fejét fogva, majd megpillantotta Deadpoolt. Végignézett ragyás avokádótestén, mely igazán visszataszítónak hatott számára. -Lepra! –kiáltott fel egyenesen a fűszoknyás csávóra nézve. Igazából sosem látott leprás beteget, csak azt hallotta, hogy csúnya lesz tőle az ember bőre, ez a szűkös leírás pedig tökéletesen elég információval szolgált számára, hogy felállítsa a diagnózist és belülről feltörő undorában készségesen világgá is kürtölje. -Aucs -szólal meg az alak- Ez nem lepra hanem rák. Méghozzá elég kellemetlen fajta, még az öngyógyító képességem is csak arra jó, hogy szinten tartsa. Viszont nem fertőz. Bár, be kell látnom van olyan csúnya. -vállat von- De nem érdekel, mert meleg van. Na. Most hogy ezt tisztáztuk. Üdvözöllek a Deadpool partin, az év leghalálosabb medencés buliján. (Persze csak képletesen.) (Vagy mégsem?) Vegyél egy welcome drinket aztán előkerítem a lusta cápát, hogy szerezen neked fürdőgatyát, mert az enyémet bedobtam a bokorba.Sora még egy ideig értetlenül bámul, majd rájővén, hogy egyáltalán nem fogja ezt megérteni, megrázza a fejét. Hát márpedig szerintem ez akkor is lepra… Ettem már rákot, tudom, hogy néz ki… Ez az alak teljesen kattos. Vagy csak félrebeszél… De a rák akkor is egy állat. -Köszönöm, de még gyerek vagyok, nem iszok... –válaszolja, eközben körbepillant az embereken, meglátva több fürdőruhás nőt is, mire intenzív pirulásba kezd és elkapja tekintetét- Ez valami nyugati divat?? -kérdi kissé felháborodva- ... Nem kaphatnék inkább egy yukatát? –teszi hozzá egy sóhaj kíséretében. -Na, erre nem volt tervem. –válaszolja Sora „még gyerek vagyok” megjegyzésére- De ha meginnád, nem mondom el a szüleidnek.
Majd elgondolkodik a yukata-kérdésen.
-Hát...hmmm... Talán... Várj itt kérlek egy percet. -azzal eltűnik.
Kicsivel később ismét feltűnik egy nyári férfiruhával a kezében, amit egy vékony felső is kiegészít.
-Ezt találtam. Remélem jó lesz.
(Igen, lenyúlta Wolverine-től)
A fiú kissé meghajol és átveszi a ruhát. -Köszönöm, megfelel. -megint körbenéz- Egyébként hol a fenében vagyok? Ez még Japán? Nem, ez biztos nem Japán... –válaszolja meg saját kérdését. -Oh basszus, buta Deadpool! Elfelejtettem említeni. Igen. Ez Krakoa, mondd "hy"! –’s rámutat egy különösen nagy fára, melynek arca van- Ő Krakoa, a másik házigazda egyben a helyszín is. -a fa elégedetten morran egyet- Azt mondja "örül, hogy itt vagy".A szerencsétlen, hazulról elkallódott szamuráj megint csak pislog nagy, kék szemeivel, először a fára, majd vissza Deadpoolra, majd megint a fára. -Ez... Egy kodama? -kérdi a férfitól közben- Öhm... heló. -félénken integet a fa felé- Én is örülök... -Nem, ő a sziget. És egyben mutáns, mint én. -feleli egyszerűen DP.Erre már nem sokat tud mondani, így inkább ismét megrázza fejét, aprót biccent és tovább áll. Legalább nem kell félmeztelenül flangálnom… Elvonul átöltözni, a ruháit és katanáját egy biztonságos, félreeső helyen hagyja, ’s most már kissé lenyugodva elkezd nézelődni. Azon kívül, hogy baromi furának találja ezt az egészet, valójában egész szépnek és hangulatosnak is. Végül apró mosollyal az arcán leül a partra és belelógatja lábát a vízbe, kicsit játszadozik vele, közben a vízesésekben gyönyörködik. Hát, azt hiszem, ma kihagyom az edzést… Remélem apa nem lesz mérges. Na majd Makoto orra alá dörgölhetem, milyen király helyen jártam! Ő bolondulna érte, úgyis mindig azért sír, hogy hadd lásson világot… De még túl fiatal.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jun 26, 2021 20:59:33 GMT 1
#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2105960~jpg Hijikata Toshizo személyes véleménye szerint az életének bonyolultsága, Japán politikai helyzete, és a több mint száz hormontúltengéses kamaszfiú szamuráj akik az egyre kisebbé váló Mibu-derában éltek 1865 kora tavaszán bőven elég problémát jelentettek, amivel amúgy is meg kellett birkóznia. Egyértelműen nem kellett még a nyakába egy nyomorult varázskapu az egész megkoronázásaként. De lett egy varázskapu. A főhadiszállás közepén. Hogy gyakorlatilag mindenki lássa, és neki kora reggel össze kelljen hívni a csapatokat, ellentmondást nem tűrő hangon közölve, hogy nem, ne menjenek át rajta, amíg nem tudják, hogy mi is az pontosan. Aztán persze jött az egyeztetés Yamanamival (leginkább mert nem akarta ezt is Kondou-ra testálni... a mágia amúgy is mindig inkább az ő területe volt) azzal kapcsolatban, hogy mit tegyenek a kapuval... Yamanami pedig, félig komolyan, félig viccelődve közölte, hogy "a leglogikusabb az lenne, ha a varázslónk menne át rajta, ellenőrizni, hogy hová vezet". Gyakorlatilag nem volt ideje tiltakozni, mert egy pillanat múlva a másik parancsnokhelyettes egyszerűen taszított egyet a vállán, ő pedig átbucskázott a kapun. A jó hír, hogy a hely maga kellemes volt. Ragyogott a nap, a levegő sokkal melegebbnek bizonyult, mint a saját főhadiszállásukon, és úgy általánosságban, nem tűnt fenyegetőnek. A férfi azonnal kiszúrt néhány alakot, de nem volt ideje elgondolkozni, hogy bárkihez odamenjen, és esetleg kérdezősködjön... mert a következő pillanatban elé ugrott egy férfi fűszoknyában, maszkban, olyan bőrrel, ami a rohadó avokádóra emlékeztetett. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy egyáltalán emberről van-e szó, valamilyen betegség támadta meg, vagy... igazából nem is ért a gondolatmenet végére, mert az illető azonnal megszólította. - Újabb vendégek, isten hozott titeket, igyatok és érezéttek jól magatokat. Deadpool vagyok, az egyes számú házigazda...- a háttérből morgás hallatszik. Hijikata azonnal kiszúrja a látszólag értelemmel bíró fát... ez nem lepi meg annyira. - Nyugi nem felejtettelek el. Ő meg Krakoa, a kettes számú vendéglátó és helyszín is egyben. Hol is tartottam?- Krakoa ismét megmordul. - Jó, jó tudom hogy elfelejtettem, de mindenki úgy megijed amikor elékezdem sorolni, hogy bárgyilkos, meg király meg setöbbi, meg amúgy sem számítanak. - ami azt illeti, annyira azért számítottak, hogy Hijikata szemöldöke felszaladjon. Eközben Yamanami is megérkezik, akiben legalább annyi tisztesség volt, hogy ha már átlökte a kapun, legalább csatlakozott is hozzá. Hijikata egy sokatmondó pillantást lő a férfi felé, ami egyértelművé teszi, hogy nincs elragadtatva a korábbi húzásától. - Szóval legyetek üdvözölve, tessék welcome drink, én magam csináltam, a recept titkos de megéri megkóstolni - folytatja Deadpool. -Mit szólsz hozzá Hijikata? Meghagyom neked az elsőbséget. - Yamanami láthatóan nagyon jól szórakozik a helyzeten. Hijikatának pedig természetesen esze ágában sincs a kissé gyanús italért nyúlni. - ...a helyszín? - a férfi ismét a fára néz, amiről immár egyáltalán nem biztos, hogy csak egy fa... aztán ismét Deadpoolhoz fordul, meglehetősen komoly hangnemben. - Engem személy szerint érdekelnének a részletes címek. Ahogy az is, hogy hogy és milyen okból került a főhadiszállásunkra egy mágikus kapu, ami ismeretlen helyre repít, milyen okból kaptunk meghívást erre a... partira...
- Hát.. szerintem az random volt. Nem? - Néz a fára mire az morran egyet. - Jah én is úgy emlékszem. Minden estre ha itt vagytok azért vagytok itt hogy jól érezzétek magatokat. Bár csinos lányokkal egylőre elég rosszil állünk ha másnem lopok abból is egy párat. hmm... - gondolkodik el... - Vajon Rogue eljönne? - A fa ismét morran egyet, de DP ezúttal csak legyint. - Jah igen ami a pontos rangokat illetti. Akkor kezdjük előlről, Deadpool vagyok, Ex-zsoldos és bérgyilkos. De már régen is csak a rosszfiúkat nyírtam ki. Jelenleg X-men, és Monster island királya vagyok. - Hát lehet lányokból nincs sok de örültekből akad. - Mondja Yamanami, inkább Hijikatához címezve a szavait, aki akaratlanul is megejt egy száraz mosolyt. - Egész eddig abban a hitben éltem, hogy művelt ember vagyok, de a felét nem értettem annak, amit mondott - válaszol. Mielőt DP vissza vághatna egy szőke fej jelenik meg mögötte. - És ki is tett téged X-menné? - Kérdezi a lány. Miközben a másik kettő csak karbatett kézzel áll mögötte. Viszont mind a hárman pontosan ugyanúgy néznek ki. - Hát Cyclops! - Vágja rá a férfi. - Jeszus Wade azt csak azért mondta hogy csendben maradj. - De X-prof is megengedte. - háromból három lánynak csattan a homlokán a keze ráadásul teljesen egyszerre. - Ne is mond. - érkezik egy újabb tanácstalan válasz Yamanamitól - Lehet mégis meg kéne próbálnunk azt az italt hátha több értelme lesz az eseményeknek.- Én még kissé tartok attól, hogy mire utal a "titkos recept" - feleli epésen a férfi. Közvetlenül ezután azonban a három lány észreveszi őket is, és az egyikük Yamanami a másik Hijikata mellett terem, miközben a harmadik továbbra is a házigazdával van elfoglalva. - Ne aggódjatok többnyire nem veszélyes csak elmebeteg szegény. - Mondja a lány aki Hijikatát szúrta ki magának. - Esme vagyok.- Mosolyog rá angyalian. - Én pedig Mindee - Mondja a másik hasonlóan angyali, de egy kicsit talán nyitottabb mosolyal. Az első megjegyzésre Hijikata felsóhajt, és megint kissé száraz mosollyal felel. - A kettő kellemetlenül sokszor jár együtt - mondja. - És örülök a találkozásnak - hajtja meg kicsit a fejét. - Hijikata Toshizo. - Yamanami Keisuke - Mosolyog a lányokra a másik parancsnokhelyettes is, de főleg a mellé röppent Mindee-re aki persze Yamanami képesége miatt jó formán alig fogja így is vissza magát, hogy ne karoljon rögtön belé. - Lehet, de ahogy nézem Pheobe orvosolja a helyzetet. - Mondja Mindee, még az első megjegyzésre. És ahogy odanéznek, valóban azt látják, ahogy Deadpool elindult egyenesen előre mintha lenne valami konkrét célja. - Mit tettél vele? - Kérdezi Esme. - Lehet hogy azt hiszi a sziget másik felén vagyunk éppen. Feleli a harmadik lány fáradtan, de aztán az ő szeme is felragyog ahogy meglátja a két férfit. - Pheobe vagyok. Remélem az az örült nem ijesztett meg titeket.- A megijesztett túlzás - rázza a fejét Hijikata. - De kissé meglepett. Igazából azért vagyunk itt mert valaki... - jelentőségteljes pillantást lő Yamanami felé. - Szerint a leglogikusabb mód annak felderítésére, hogy mit keres egy varázskapu a főhadiszállásunk közepén az, ha rögtön át is sétálunk rajta. - Wade örült ötlete volt bár azt hiszem Krakoa is benne van. - Mondja Mindee. - Krakoa dönti el hol nyiljanak a kapuk. Így lényegében ő hívott meg titeket. - Teszi hozzá Pheobe. - Szóval a szigetnek saját akarata van... - összegzi Yamanami. Az ő szájából szinte mintha lenne is értelme. - Mint akármelyikünknek. - mondja Esme. - Krakoa nem csak sziget, ő mutáns mint mi. - mutat magára.
- Sok furcsa dolog történt az elmúlt két percben de ez a párhuzam a nehezebben feldolgozhatóak közé tartozik - jegyzi meg Hijikata szinte azonnal. A három lány szinte kórusban elneveti magát a megjegyzésen. - Hát igaz hogy szebbek vagyunk... - Kezdi Esme. - De akkor is olyanok vagyunk, mint ő - fejezi be Pheobe. - Például a mi érdemünk, hogy most tudunk beszélgetni - teszi hozzá Mindee. Hijikata pár pillanatig vár, nem tudja eldönteni, pontosan mit mondjon, aztán arra jut, ha már itt van, a legokosabb döntés, ha mindent próbál megtudni, amire képes. - És ezek szerint a... - egy pillanatig eltöpreng, hogy milyen jelzővel illesse Deadpoolt, majd felsóhajt - szervező is ilyen mutáns? - Egy pillanatig még latolgatja, hogy feltegye-e a kérdést, aztán arra jut, hogy a tájékozatlanságuk valószínűleg senkit nem fog meglepni, ezért biccent. - Bevehetjük a válaszba azt is, hogy pontosan mit jelent az, hogy mutáns. A lányok kedvesen mosolyognak csak a kérdésen és úgy válaszolnak. - Wade? Na, igen, Deadpool is mutáns. Bár ez inkább szégyen. - mondja Esme. - Inkább az a szégyen hogy X-mennek nevezi magát. - válszolja Phoebe. - A mutánsok olyan emberek akik... Hmm különleges képeségekkel születnek. Wade esetében ez az öngyógyulás ami nem hagyja hogy belehaljon a rákba. Amitől így néz ki. A mellékhatása pedig, hogy ugyan az agyszövetei is regenerálódnak a folyamatos sérülések és fájdalom miatt a józan esze valahol félúton elköltözött. - Sóhajt Mindee. - A mi esetünkben, telepaták vagyunk. Olvasunk mások gondolataiban. - mondja Esme - Vagy mint most, lehetővé teszük, hogy olyan nyelveken beszéljenek amiről eddig nem is hallottak.Hijikata szeme egy pillanatra kicsit kikerekedik, ahogy tudatosul benne, hogy észre sem vette, hogy nem japánul beszélnek. A lányok szavait próbálja összerakni, aztán megint vet egy pillantást Yamanami felé. - Hasonlít a szellemekre és a félszellemekre, de mostanra már eljutottam addig, hogy ne keressem a hétköznapi szabályokat ezen a helyen - mondja. - Olyasmi. - mondja mosolyogva Mindee a megjegyzésre, aztán hozzáteszi, mintha tökéletesen tudna mindent a kérdésről. - Bár mutáns akkor is lehetsz a a szüleid nem azok. - És ezt onnan tudod hogy olvastál a fejünkben. - Mondja Yamanami, mire Mindee kicsit hátrahőköl. Nos igen. Hijikata maga is pont ezt a kérdést tette volna fel következőnek. - Semmi személyeset. Nem akarunk a gondolataitokban vájkálni. - Védi Pheobe. - Az nem lenne túl udvarias. - Ha már itt tartunk. - Kezdi Esme. - Arra használni hogy a rögtön megkedveljenek, szintén nem túl tisztességes. A nap folyamán először Hijikata szórakozik kicsit Yamanami kellemetlen helyzetén. A férfi áldott mivoltára, és az azzal járó adottságra általában nehezen jöttek rá az emberek, neki is csak akkor kezdett gyanússá válni a dolog, mikor már egy ideje a Shieikan tagja volt, és feltűnt neki, hogy Yamanami közelében gyanúsan jókedélyűvé válik mindenki. - Ezek szerint a ti képességeketeket is lehet így használni? - kérdezi. - Olyan ritkán találkozni ilyesmivel... - Ha nagyon akarjuk... - érkezik a válasz kórusban, miközben Yamanami rögtön magyarázkodásba kezd. - Whoa, azt hiszem ilyen gyorsan még sosem buktam le. De nem az volt a célom hogy titeket megtéveszellek. Csupán nem akartam, hogy az első pohárral megmérgezennek minket. - mosolyog, és a magyarázkodás ellenére azért látszik, egy kicsit sem szégyeli magát, sem a képassége miatt, sem azért mert lebukott. Hijikata mindenesetre komolyabb hangnemre vált. - Én azért megpróbálnék józan maradni. Minden szempontból - a férfi megereszt egy óvatos, határozottan udvarias mosolyt, aztán Yamanami felé biccent. - Apropó józanság... az alkoholt én lehet mellőzöm. A nyugati italok könnyen az ember fejébe szállnak, ha óvatlan. - Főleg ez az izé... - fintorodik el Mindee. Hijikata mindenesetre még mindig nem egészen biztos abban, mi ez a hely, de most már legalább azt sejti hogy nem veszélyes... nagyon.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 179
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 5, 2024 16:08:14 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jul 1, 2021 21:00:48 GMT 1
2034, Moszkva, Paveleckaja állomás, 400 méter mélyen az alagútban, negyedik helyőrség Ulman a géppuskánál ülve a napi dohánybevitelét vitte be az őrség szeme előtt, akik mindvégig azon gondolkodtak, vajon eddig hogyan maradhatott életben, ha ennyit szív el csak egy nap alatt. - Tudod Ulman… Egykor ismertem egy dohányost. Utolsó éveiben csak a torkán lévő lyukon tudott enni, inni és lélegezni. De félre értés ne essék, nem vagyok én semmi jónak az elrontója, ne hagyd hogy lebeszéljelek, csak gondold át, biztos így akarod-e végezni. - Óóó szóval a fent talált dobozokon ezért vannak ezek a képek rajta! Azt hittem valami poén, hogy ha nem szívnál eleget ilyen lyuk alakulhat ki a torkodon, mivel nem edzetted meg eléggé a torkod s sok-sok füsttel. - Édesistenem… Nézd. A fent lévő dohányt egyáltalán nem kéne szívjad. Az itt lent gyártott is már rendkívül káros, de a fenti még inkább a sugárzás miatt. Tudod te milyen káros lehet?? - Ugyan már Borisz, semmi bajuk sincsen! Nézd! Ulman megfogta a saját kis dózismérőjét majd a fentről importált cigaretta mellé tette. A körülötte ülők mind mögé állva figyelték a kicsiny eszközt. Az viszont hiába próbálta mutatni a megfelelő értéket, kiakadt, és hamarosan felmondta a szolgálatot. - Ulman… A cigarettád tönkre tette az igen ritka és kurva drága Geiger mérőnket. Van feles pár száz töltényed? - Nos… Ezt hívják minőségi ellenőrzésnek! Látjátok, ez egy rossz mérő volt. Ha felvittük volna már rég beszart volna! Nem kell megköszönni emberek… - Ulman! Ha az ezredes megtudja egy hónapig takaríthatod a WC-t. Különben is honnan szerezted a dohányt? Ki az a hülye, aki ilyet árul? Instant sugármérgezés! - Oh nem vettem. igazából elloptam. De már halott volt a csaj! Éppen Artyomot kísértük a D6 felé a Metró 2-őn amikor egy olyan férgekkel tele tetováltatott idióta nő ránk támadott miközben arról hadovált hogy jön a Nagy Féreg – mesélés közben igyekezett a hangját rejtelmesre változtatni a sztori ijesztősége miatt – nem szabad itt legyünk megszegjük a szent napot. Én meg lovagiasan megmondtam neki, hogy kapja be és lelőttem. Most mit néztek így? Megszegte a szent napjukat. Nem szabad, ezért büntetést érdemelt. Na de, szóval tőle van a cucc. Jajj egyébként képzeljétek 3 keze volt! A bal kezéből volt egy kis kinőtt alkar ujjakkal meg minden. - És nem lehet hogy azért volt mert ilyet szívott?? – akadt ki Borisz. - Áh dehogyis. – válaszolt nyugodtan Ulman, majd beleszívott az újdonsült cigarettájába, a tilos dohányozni tábla előtt. - Te idióta… - Mondta Borisz majd kilökte volna a Ranger szájából a cigarettát hacsak nem jött volna meg a vacsorájuk. - Jó étvágyat fiúk! Rántott patkány, minőségi bizonyítvánnyal és moha burgerrel! Ulman hányásra hasonlító hangot adott ki, mire a közelben lévő Artyom kérdően nézett rá. - A mohaburger… Meg ne kóstold, vagy kitör a 4. világháború a beleidben. - Ezt a viccet már ellőtted a… - Artyom nem fejezte be a mondatot, úgy tűnik egy rossz emlék jutott eszébe. - Amikor az az asszony a saját gyerekét akarta fél órára neked adni 20 töltényért mert azt hitte pedofil perverz disznó vagy? - Kössz, hogy hangosan is kimondtad… - Áh ugyan már ezen ne törd magad folyton. Valahogyan meg kell élni. - De így?? És ne mond nekem el megint a monológodat az életről mert az agyamra mész… De Ulman már meg sem hallotta mit mondott, már belekezdett a mondat közepén az „élet értelme Ulmannal” kibeszélőbe. - Szóval miért is élünk? Az emberiség megmentéséért? Ha nem te mented meg, majd megmenti más. Például én – s a lámpával a saját arcába világított, hogy Artyom lássa, milyen hősi képet vágott. - Vagy talán azért mert történelmet akarsz írni? Felejtsd el, hülyeség. Én sem tanultam történelmet, szóval más se fogja. Meg minek benni lenne a történelemben. Én a Sötétek elpusztításánál is inkább azt reméltem, hogy nem kap nagy figyelmet. Nem tudnám elviselni ha szarás közben is újságírók özönlenének el. No meg aztán – folytatta Ulman –, nem mindenki élhet ilyenekért. Az enyémnek például az értelme ugyanaz, ami másoknak, a nagy átlagnak. Gyereket csinálni, és megöregedni egy szép asszonnyal. Mint a szexi dokinéni Poliszban… Natasha életem jövök érted! No meg egyáltalán, az élet értelmét a nemi érés korszakában szokták keresni; Úgy látszik, a tiéd elhúzódik Artyom, mert folyton itt lyukadunk ki. Jól emlékszem, milyen voltam tizenhét éves koromban. Egyre csak meg akartam érteni, hogy hogyan és mi célból, hogy mi értelme… Aztán ez elmúlik. Értelme, barátom, az életnek csak egy van: gyerekeket csinálni és felnevelni őket. Aztán majd kínlódjanak ők is ezzel a kérdéssel. És feleljenek rá, ahogy tudnak. Éppen ez tartja össze a világot. Na, mit szólsz, jó kis teória, mi? – És újra elnevette magát Ulman teli szájjal. – De akkor meg minek vagy egyáltalán itt? Az életedet kockáztatni? Ha egyszer nem hiszel az emberiség megmentésében, akkor miért? – kérdezte kisvártatva Artyom. – Először is, mert parancsot kaptam. – felelte szigorúan Ulman. – Parancsról nem szokás vitát nyitni. Másodszor, ha még emlékszel, a gyerekeket nem elég megcsinálni, fel is kell őket nevelni. És hogyan nevelhetném fel őket, ha az itteni mocskos mutánsok ellepik a drága Metrónkat? No meg szeretnék felvágni Natasha előtt. Kitaláltam hogyha egyszer együtt járunk fent a felszínen meglovagolok neki egy démont. És mint a lovagja szállok le elé és viszem el innen. Baszki Borisz! Hallod kitaláltam hogyan jussunk ki innen! Csak idomítani kell a démonokat!! Olyan bizonyosság áradt Ulmanból – önmagában, az erejében, a szavaiban –, olyan lefegyverzően egyszerű és kerek volt a világképe és a mondanivalója hogy Artyomnak nem volt kedve tovább vitatkozni vele. De a többieknek sem, ezért sem szóltak hozzá a vitához. Ulman általában értelmetlen érvei ellen egyszerűen nem volt ellenérv. Az éjjel eltelt, a mutánsok nem támadtak, mindenki nyugodtan beszélgethetett míg Ulman elszívta a napi bevitel pót adagját is, de arra ő sem gondolt, hogy a nőnél talált cigaretta egy része bolondgombával van megtöltve. Ulman elindult a kis lakására, azonban már oda fele érezte hogy valami nincs rendben. Mackók usankával a fejükön táncoltak az egész állomáson vodkát iszogatva, illetve a szivárvány színű csúszdán nem meglepő módon csúszkáltak. Artyom a nem régiben talált bébi Sötéttel lőtt egy szelfit, míg Khan előző életével beszélgetett, magával Dzsingisz Kánnal, Melnyik pedig új lábakon futotta le a Metró maratont. Hunter egy fiatal Sasha nevű lánnyal kavart, vagy az isten tudja mit csináltak, de Hunter közel ötven évéhez képest kicsiiit fiatal volt a partnere. Mindenesetre mire megérkezett a lakására és végre lezuhanyozhatott, kilépve onnan a kedvenc képregény hőse várta egy meghívóval, Vörös Őr, az orosz Amerika Kapitány. - Beszarás… - nyögte ki Ulman, és a meghívót nyilván el se olvasva már egy tengerparton találta magát természetesen meztelenül. - Mi a… várjunk… ez a felszín… bassza meg hol a gázmaszkom?! Artyoooom, segíts elhagytam! – üvöltötte, miközben a fityegősével előre lendülve kereste az életet mentő eszközt. De csak nem lett meg. Jó pár percbe telt mire aztán rájött, még él és virul, nem fulladt meg. - Na várjunk csak… Tengerpart… Tiszta levegő. Hol az a meghívó? – kapta fel a földön lévő meghívót. „Meghívlak 2021 legextrémebb nyári medencés bulijára. Csak lépj át a kapun és csatlakoz! Élvezd a nyarat egy csodás egzotikus szigeten. Minden világba elérhető távolságba ültettünk egyet úgyhogy csatlakozzatok bátran. Az étel és ital fogyasztás korlátlan, szállást (elsősegélyt) biztosítunk. Az elvonulásra vágyók akár a holdon is tudnak romantikázni, azok pedig akik az izgalmat keresik nyugodtan fogócskázhatnak egy kört Rexivel és a barátaival. Ezen kívül biztosítunk: Úszógumi Mentő mellény Matrac Fürdőruha (Amúgy az meg minek?) Fegyverek” - Aha… Na most itt valami 2021 van… És ehm… Ja. Faszom kellett volna az az angol óra Samtől, legalább eltudnám olvasni ezt az undorító betűt. Hát jól van Ulman, ahogy szoktam volt mondani nincs más csak előre. Csak tudnám hova a faszba kerültem… Ulman kicsit már kitisztult elméje hamar felfogta a környezett nyújtotta veszélyeket, így lopakodva haladt a házak felé. - Ha ezt én otthon elmesélem ha hazajutok… Sőt, írok egy könyvet róla! „Utazás a külvilágba” Nem ez nem jó… „Egy igaz ember igaz története” Hm nem rossz, de több önfényezés kéne… „Egy igaz hős lovag története igaz története” na ez lesz az! Ulman végül elérte a házakat, és távolról figyelte a pirosba bújt maszkos férfit bikini felsőben és valamiféle itallal a kezében, illetve egy Moszkvából hozatott mutánssal, egy lábakkal rendelkező cápát. - Utoljára ilyet Velencében láttam… - habogta, majd tisztes távolságból haladt tovább, remélve nem veszik észre a mutánsok. Az irányt aztán hamar megváltoztatta, ahogy remek szaglása megérezte a remek minőségi dohányt. - Igen, ilyet csak Alyosha szívott még! Megmenekültem! – örvendezett halkan magában, majd máris futásnak eredt. Ha Deadpool nem állítja meg, és ad neki fürdőruhát, meztelenül ér oda a cigit szívó emberhez.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jul 2, 2021 21:07:56 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png Arashi már épp kezdi kicsit kifújni magát a fa árnyékában, amikor újra kiszúrja, hogy Deadpool felé közeledik egy zacskóval... amiben alighanem az itt normálisnak tűnő fürdőruha van. Már éppen tervezte, hogy egyszerűen feláll, és megpróbál a sziget másik felééig gyalogolni, hátha akkor lerázza, de egy pillanattal később egy lány állítja meg a férfit... egyértelműen nyugati, a világos hajszín és az eltérő vonások erre utalnak. A fiatal férfi kifújja a levegőt... legalább ezt sikerült megúsznia. Hamarosan a lány is elindul felé... elsőre kicsit tart a dologtól - és kissé kényelmetlenül érzi magát a ténytől, hogy a lányon jóformán csak dísznek van ruha - de amikor csak megkérdezi, hogy jól van-e, esetlenül biccent egyet. - Megvagyok... azt hiszem - feleli, aztán egy nagyjából fél perc fáziskéséssel eljut a tudatáig, hogy a lány bemutatkozott neki, és illene legalább valamit válaszolni rá. Úgyhogy félig a tó és a bár felé bámulva (így alig látva a lányt) aprót biccent. - Arashi.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jul 18, 2021 21:28:52 GMT 1
#s://imgur~com/5jrPuSC~jpg - Oké, szerinted most szóljunk Kheirónnak, vagy jó hősökhöz méltón teszünk a szabályokra, és ketten kitaláljuk, hogy miért kaptunk meghívót egy amerikai képregényhőstől? - teszem fel a kérdést Klausra nézve, miközben kissé üveges tekintettel bámulom az előttünk nyílt portált, és a kezembe került szépen beborítékolt meghívót. Hogy egészen őszinte leszek, erre a helyzetre nem számítottam. Pedig azt gondolná az ember, hogy ha egy gonosz titán szabadon jár és sereget gyűjt, félistenek nyári táborokban edzenek a halálos küzdelmekre, sőt, az embernek magának is a Bosszú Istennője az anyja, akkor eleget látott ahhoz, hogy már ne lepődjön meg. De nem. Az egyetlen pihenőnapon, amikor kivételesen nem volt edzésem, nem volt kedvem taktikai jegyzeteket böngészni, sem semmi értelmeset csinálni, szóval csak egy kantáros farmargatyában lófráltam a birtokon, és egy még kintről becsempészett nyalóka kötötte le minden figyelmemet, beleütköztem Klausba (aki feltételezem, hogy hasonlóan félgőzzel ment neki a napnak, mint én), és közösen sikerült megtalálnunk azt a meghívót és a portált. Aminek nem kellett volna ott lennie. - Abszolút a ne szóljunk Kheirónnak taktika mellett vagyok. - mondja Klaus, aki időközben le is nyúlta tőlem a borítékot, és nekiáll legyezni vele magát. - Van az öregnek elég baja. - Valamiért támad egy olyan érzésem, hogy valójában az ingyen pia áll inkább a lelkesedése mögött, mint Kheirón lelki világának kímélése. - Egyébként is, régen sok képregényt olvastam. Ott mindig a jól nyernek. Szóval nagy bajunk nem lehet, ha körül nézünk. Maximum kiderül, hogy egy vicces kedvű diáktársunk áll a dolog mögött.Kissé felszalad a szemöldököm a megjegyzésre, nem kifejezés, hogy máshogy ítéljük meg a dolog veszélyességét (pont azért, mert akad pár naiv és vicceskedvű diáktársunk, sok olyan is, aki gond nélkül besétálna egy szerencsétlenebb csapdába is, amit akár egy Kronosz párti szörny vagy félisten állít). Valószínűleg süt az arcomról a véleményem, mert a fiú közelebb lép a portálhoz, és alaposabban is megszemléli. - Nem hinném, hogy veszélyes. - aztán rám pillant, és mosolyogva a portál felé mutat. - Szóval hölgyek előre.Pár pillanatig szinte pislogás nélkül bámulok rá, aztán kicsit megcsóválom a fejem (és leroppantok egy nagyobb cukordarabot a nyalókámból) - Nagyon remélem, hogy nem csinálunk hülyeséget. Már nem mintha nem csináltam volna ezer ennél rosszabbat életem során, de tudod, próbáljuk fenntartani a látszatot. Azzal ciccegek egyet, és átugrok a portálon. *** Homokban érek földet, egy tó partján. Nem olyan messze egy tiki bár látszik, a fák alatt két fiatal srác (nálunk csak néhány évvel idősebbek) töltik az idejüket, valahol egy nagyobb csoport fürdőruhás és kimonós (?) férfi és nő beszélgetnek (vagy éppen tápászkodnak fel a homokból... nem egészen tiszta, ott mi történhetet), sőt, megesküdnék hogy valahol az asztaloknál egy harmincas fickó dolgozatokat ( ) javít. Mindenesetre hamarosan meghallom Klaus hangját, aki a jelek szerint azonnal követett. - Nagyon úgy tűnik, hogy ez tényleg egy medencés parti - mondja, és rám mosolyog. Klaus szavaira igazából tudatosul bennem egy újabb részlet, amin eddig valahogy nem gondolkoztam - valószínűleg a számtalan potenciális veszélyforrás miatt. Az pedig az, hogy egy medencés partin fürdőruhát illik hordani. Kimenni a napra, és emberek előtt mutatkozni hiányos öltözetben. Én aki rosszabb napjaimon egy szomorú hóemberre hasonlító bőrszínnel rendelkezem - és a napon inkább égek, mint barnulok - határozottam ódzkodtam ettől a gyakorlattól... már akkor is, mikor még apámmal laktam, ha valaha elrángatott vízpartra, ki sem mozdultam a napernyő alól, ahol jellemzően majd megsültem a fekete melegítőfelsőben. - Így másodszorra belegondolva, választhatom még a szörnyeket? Erre elneveti magát, és nekiáll kibújni a ruháiból. A fehér bőrszínnek pedig van még egy hátránya azon kívül, hogy röhejesen mutat a fürdőruhában. Ez pedig az, hogy szerintem egy homárra hasonlítok, mire a srácról a gatyán kívül minden lekerül. Ha én kétszer álltam sorban, mikor a gátlásokat osztották a sors istennői, ő egyszer is elfelejtett. - Ne viccelj már! Végre nem csak az istáló mögött gyújthatsz rá - mondja őszinte lelkesedéssel a hangjában. Ó, tényleg. Cigim az még van. Hála a jó égnek. Lerágcsálom a maradék kevés cukrot a nyalókám pálcikájáról, és ahogy végeztem, rögtön el is kezdek turkálni a farmerom zsebében. Miközben én pont előhalászok egy szálat, és sikerrel meg is gyújtom, még visszakapja magára a kabátját (vannak azért dolgok, amiket nem értek meg Klausszal kapcsolatban, még akkor sem, ha sejtem, hogy a zsebeinek tartalma a kulcs), és hozzáteszi: - Én megnézném azt a tiki bárt! Te hogy vagy vele? Hátha találunk valamit ami, leolvasztja rólad a pulóvert. Ebben azért kételkedem, de egy próbát megért. - Bízom benned. Éljen a bár!
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Post by Lyzy04 on Jul 19, 2021 22:09:53 GMT 1
#s://i~imgur~com/bc2QsKt~jpg „A leglogikusabb az lenne, ha a varázslónk menne át rajta, ellenőrizni, hogy hová vezet.”
Ezzel a kijelentéssel lökte át a Shinsengumi egyik parancsnokhelyettese a morcosabbikat azon a furcsa varázskapun, mely aznap nyílt a Mibu-derai szállásuk kellős közepén. Yuki, mint sokan mások, árgus szemekkel figyelte már régóta a portál körüli eseményeket, de arra nem számított, hogy Yamanami őrült módjára egyszerűen átlöki rajta Hijikatát. Amint ezt megpillantotta, átkapcsolt őrző-védő üzemmódba és pár perc gyors készülődés után az egyik rejtőzködő papírtalizmánját aktiválva szintén átslisszolt a kapun, követve a két férfit. Átérve egész elcsodálkozik a szeme elé táruló látványon, társait is azonnal felfedezi, de próbálja nem magára hívni a figyelmet, így jó ninja módjára, továbbra is árnyalakban kezdi átkutatni a sziget környező részeit, hogy megtalálja és ártalmatlanítsa az esetleges fenyegetéseket, vagy megtudja, mi is pontosan ez a hely. Sokra nem jön rá, arra viszont igen, hogy egész biztos nem Japánban vannak. Hamarosan egy békésen üldögélő kamaszfiút is talál a vízparton üldögélni egyértelmű japán származással, így az azért megnyugtatja, hogy nem csak ők vannak itt. Eztán a bungalókat nézi át, de semmi személyes holmit nem talál, csak előre odakészített köntösöket, törölközőket, tisztálkodási holmikat. Egy vízesés mögött talál még ruhákat, rövidesen utána pedig a tiki bárban kezd kutakodni. Szeme a sok ismeretlen pia között 5 csomag kokainon állapodik meg. Miért tárol itt bárki is rizslisztet? –töpreng el magában, de a választ továbbra sem találja meg, csak még több alkoholt. Végül inkább úgy határoz, hogy a kódhatású varázslat gyengülésekor inkább felmászik egy fára, ahonnan a továbbiakban leleshet a flörtölő embercsoportra. Már épp kényelmesen elhelyezkedik a lombok között, mikor hirtelen maga mögül egy öreg nő hangja üti meg a fülét.
-Mondd csak gyermekem, Te is az Egy Darabot keresed? –kérdi az ifjú lányt reményekkel telve Hattie mama, ám csak egy felé irányuló ijedt pillantást kap válaszul, a következő másodpercben Akai már fordul is le a vaskos ágról. Az eset, hogy egy ilyen vénség képes legyen nem csak fára mászni, de mindezt úgy kivitelezni, hogy közben a rajta csücsülő veterán ninja teljes figyelmét elkerülje, sosem történhetne meg. És mégis. Hát nem csoda, hogy a semmiből felbukkanó, potenciálisan valamiféle, magát vénasszonynak álcázó szellem a frászt hozta szegény felkészületlenül ért shinobira, ki így, sajnos életében túl sokadjára indult meg nagy sebességgel a föld felé, ahogy teste behódolt a fizika gravitáció névre hallgató törvényének. Zuhanás közben még fel is sikított minden bizonnyal, bár ezt holta napjáig tagadni fogja. Fáról esésből már volt eddig is tapasztalata (továbbra sem épp a legjobb ágy egy öreg kacurafa koronája, főleg nem vihar idején), de az esetek többségében esését a kemény föld, nem pedig Hijikata Jóképű Toshizo (és a többi, kevésbé lényeges személy) fogta fel. A lány úgy tarolja le az egész csipet-csapatot (Yamanami Szerencse Keisuke kivételével), mint bowling golyó a tekéket, mindenkit magával vonzva egész a talajig. Még legalább fél percig teljes sokkban van, ráadásul a középfüle is elvesztette az irányérzékét és a fejét is még valahol másmerre hagyta az azt ért ütéstől, de végül a szeme kinyitása és a buksijának egy kellemes férfi mellkasról való felemelése után sikerül betájolnia magát, ezzel azonosítva pontos helyzetét az elméjébe beépített Google térképen „Hijikata Toshizo Yoshitoyo” címmel. Újabb pár, tipikusan romantikus drámás végtelennek tűnő pillanat értetlenül egymásra pislogás következik, szerencsére Akai gyors észjárása lehetővé teszi, hogy még azelőtt leforduljon a férfiról sűrű bocsánatkérések közepette, hogy az igazán gáz lenne. Az biztos, a háromból legalább az egyik szöszi kicsit sem értékeli az égből potyant meglepetést, ugyanis Esme azon nyomban szidalmazni kezdi szerencsétlen halálra rémült kunoichit társai fájdalmas nyögéseit túlharsogva.
-Mégis mi a bánat vagy te kétlábon járó szerencsétlenség? Hogy lehet valaki ennyire ügyetlen? –förmed rá, ám hamarosan az előbb még fán csüngő öreg is csatlakozik hozzájuk, ledöntve az utolsó állva maradt embert is.
-Jól vagy, Fiatalember? –kérdi Yamanamitól amint lemászott róla.
-Nem kell aggódnia miattam, remélem nem sérült meg. –érkezik rá rögtön a válasz.
Mindeközben szerencsére Toshi teljesen józan eszénél van és még azelőtt a rémült ninja védelmére kel, minthogy az akár csak megnyikkanhatna.
-Ami azt illeti, ő az egyik emberem. És bár fán láttam már, hogy le is szokott esni róla, az újdonság - jegyzi meg Hijikata Esme kijelentésére, miközben feltápászkodik, és megpróbálja leporolni a kimonóját, ami feketéből szürke árnyalatot öltött a rengeteg homoktól. - Akai, kérlek, legalább annyit mondj, hogy nem jött utánad a fél kapitányi gárda. –néz a továbbra is földön csücsülő váratlan vendégre.
-Furcsa eddig csak jó dolgokat hallottam a Shinsengumiról, nem állt a tankönyvekben, hogy idióta majmokat is felvettek. –morogja továbbra is ugyan az a nőszemély, mire bár ugyan Yuki szóban nem reagál, gondolatban végigfuttatja azt a bizonyos listát, mely az általa ismert és kipróbált összes létező gyilkolási módot tartalmazza. Jeges tekintetét is csak azért kapja el Esméről, mert felettese továbbra is helyette intézi az ügyet. Hijikata erre a megjegyzésre kicsit elkomorul, láthatóan kissé szíven üti, hogy az embereit sértegetik - helyzettől függetlenül:
- Vannak köztünk egyedi esetek, sőt, lényegében mindannyian azok vagyunk, de ez nem jelenti, hogy... - hirtelen tudatosul benne, hogy a nő mit mondott. - Várj, azt állítod, hogy hallottál rólunk?
Pont, mikor már Yukit egész lenyugtatná és egyben meg is hatná a tény, hogy az általa nagyra tartott parancsnokhelyettes kiáll érte, természetesen terelődik a téma.
-Igen de erről nem lenne szerencsés többet mondani. Mondjuk, hogy ismerjük a hírneved.- Vágja rá Mindee hadarva, miközben kinyúl Phoebe felé, hogy ha Esme nem is tudja kezelni az indulatait, legalább ő segítsen már neki.
-„Esme hagyd már békén.” –teremti le gondolatban a harmadik ugyan olyan a leghangosabbikat.
-Remélem nem sérült meg senki. -szólal meg végül nyájasan a másik férfi.
-Mi ez a Shanszos Gumo egyébként? Én nem hallottam róla... –vág közbe a gyanús nagymama, ki eddig Yamanamival társalgott, ám Hijikata erre már képtelen válaszolni, csak felsóhajt és masszírozni kezdi orrnyergét, miután felsegítette Akait. Ő megköszörülve torkát még egyszer végignéz a társaságon, alaposan végigméri a csöppet sem kellemes látványnak bizonyuló Hattie mamát és mély levegőt vesz.
-A Shinsengumi egy Kyotói rendfenntartó egység Aizu urának befolyása alatt… Főleg szamurájok, illetve pontosan fogalmazva magukat szamurájnak tartó egyéb származású férfiak alkotják, de néha becsúszik pár… Magam féle… Egyedi eset. Röviden… Harcosok vagyunk és a Shogunt szolgáljuk. –magyarázza, majd Toshi felé fordul, hogy beszélhessen végre vele is, ám ekkor épp a rátapadó Esme kilógó farpofáival néz farkasszemet. Ahogy Esme a felsegítésnél megbotlik, Hijikata természetesen megtámogatja, hogy ne legyen gond, de amikor a lány hosszabban nekidőlne, udvariasan arrébb lép, és megtámasztja a hátát, hogy ne egy újabb botlás legyen a dolog eredménye, hanem meg tudjon állni a saját lábán. Akai eközben fejét kissé megrázva próbálja összeszedni gondolatait, ezúttal hangosabban és egyértelműen a nőnek címezve krahácsol párat. Ha ez a ribanc tovább molesztálja Toshit, esküszöm megmérgezem.
-Hijikata-san! –húzza ki magát- Én csak… Mikor Yamanami-san átlökött, gondoltam utánatok megyek és felderítek, hogy segíthessek a túlélésben… Szóval jelentem, hogy eddig semmi fenyegetőt nem találtam a környéken, bár a pultban szaké helyett csak több csomag rizslisztre leltem… -kis szünetet tart, majd szégyenkezve lehajtja fejét- Még egyszer sajnálom ezt a… Ezt. A fáról leskelődtem, mikor hirtelen megjelent mögöttem ez a nő és… -ismét elhallgat, láthatóan kissé elveszti magabiztosságát- És… -Hattie mamára néz, rémülten nyel egyet- Szóval… Szóval… Meglepett… -fejezi be egész halkan.
Mindeközben Yamanami nem vesztegeti idejét a méregdrága kimonojának porolgatásával, egyszerűen lekapja magáról a felesleges részeket, „amúgy is meleg van”.
- Semmi gond. A lényeg, hogy nem történt nagyobb baj - bólint Akai felé, és a korábbi feszültség mellett azért érezni a hangjából, hogy a közjátékért magáért nem haragszik komolyan. Aztán hozzáteszi. - És hogy remélhetőleg a kapun többen nem jönnek át.
Mikor Yamanami ledobja a kimonóját, csak kissé megcsóválja a fejét... És csodálja, hogy szeretnék egy nagyobb főhadiszállást... –gondolja magában. Egy fél perccel később mondjuk ő is rádöbben, hogy helyben fog megsülni, szóval a saját kimonója is kissé fojtogatóvá válik... erre reakcióként viszont csak némileg kihúzza magát, és megigazítja a nyakánál. A ninja csak biccent neki, figyelme azonban gyorsan ismét a felettesét megszólító vénségre terelődik.
-Gyerünk fiam, nem kell szégyenlősködnöd... Vedd át a helyi viseletet, nehogy megüssön a guta...
-Egyébként Aranyom, –fordul ezúttal Akai felé- olyan furcsán nézel rám, mintha szellemet látnál. Minden rendben? Beütötted a fejed? Vagy napszúrás? –kérdi édesen, ’s az asztalhoz lé, hogy magához vegyen egy üveg vizet, mit a lány felé nyújt.
- Tessék!
Egyenesen a szellem arcába bámul, kissé vonakodva veszi el a frissítőt is, majd tartását rendezve kisimítja arcába lógó fekete tincseit és legyűri a gombócot torkában.
-Köszönöm, jól vagyok. –pár lépést hátrál Hijikata felé, ekkor azonban újabb furcsa nyugatiak robbannak be a képbe.
-Nagyon vicces, haha. A klasszikus nézd meg hogy a sziget másik oldalán vagyunk-e. Csak hogy tudjátok, ez a sziget kurva nagy! Még jó hogy belefutottam Pinky-be mert különben kurva pipa lennék ám. -közben a "Pinky" arcáról aki mögötte áll, egyértelműen látszik hogy úgy az ezredik dolgon gondolkodik amivel ki lehene nyírni DP-t. Majd a házigazda az újonnan érkezetteket is észreveszi.
-Még több vendég! –kiáltja
Akai újabb pár centivel közelít Toshi felé.
-Na, Deadpoolka, ne legyél morci egy ilyen kis csíny miatt! –köszön a fűszoknyás avokádóra Hattie- Inkább igyunk! Mondjuk az ázsiai rendfenntartóknak óvatosan add, más a szervezetük. Keverj nekik valami gyengébbet... Egyszer ittam kerítésszaggatót egy kínai matrózzal. A szagától vigyorogva borult le a hordóról, amin ült... Deadpool addig marad dühös amig Hettie mama bele nem szól aztán (feltehetőleg, mert a maszktól ugye nem látni) hatalmas mosollyal fordul a nő felé.
-Jaj mama, hogy egyelek meg! Te mindig tudod, mit kell mondani. –azzal jó szorosan megölelgeti, és elindul hozni valamit inni. Alig fél másodperccel később vissza is ér két megrakott tálcával, miközben az újonnan érkezett srác becsatlakozik a hoppon maradt Phoebe-hez, aki még mindig a fű foltokat vakarja magáról- Igyon mindenki!
-Pinky a segged, te piros bohóc, mégis hogy engedhették be ide ezt az őrültet… -szűrődik ki még egy tompa morgás „Pinky”-től.
-Nem kérek. –jelenti ki ridegen Yuki az italajánlatra, miközben tovább méregeti a furcsa emberi lényt, de nem igazán szól egy szót se.
- Ha pedig megittátok az italokat, vagyetek fürdőruhát! -mondja az avokádó és elővesz annyi szatyrot ahányan vannak, az ég tudja honnan.
-Fenékig! –emeli magasra poharát Hattie mama, majd meg is húzza rendesen, de meg se rezzen, a többiekre néz- Aki nem bírja, odaadhatja.
-Az enyémet nyugodtan megihatod. –biccent a vénasszony felé Akai, majd a fürdőruha ajánlgató Deadpoolra néz, ’s tisztességes anime karakterhez illően előkap a háta mögött nyíló interdimenzionális láthatatlan Hermione szatyorból egy hozzá illő darabot.
-Köszönöm, de nekem már van. Azt hiszem, megyek is átöltözni…
Alig pár perc kell csupán, hogy visszatérjen. A keveset takaró ruha kicsit sem zavarja, az viszont már annál jobban, hogy nem tudja hova tenni a fegyvereit, így kénytelen volt azokat hátrahagyni. Dp szeme azonnal felragyog.
-Micsoda tehetség! -ragadja meg Akai kezét- Úgy töröd a negyedik falat, hogy a szemem is könnybe lábad a meghatottságtól. -ez feltehetően igaz, mert átnedvesedik a maszk is- Ha gondolod, szívesen tanítok még neked néhány trükköt.
-Azt hiszem, a tanulás sosem árt. –vágja rá megfontoltan a ninja- Hallgatlak.
A "helyi viseletre" Hijikata mindeddig semmit nem reagált, de a jelenlegi hőmérsékletet tekintve kezd egyre vonzóbbá válni, hogy tényleg elfogadja az ajánlatot.
- Nem kimondottan szégyellősség, de... - kezdené, de Deadpool elég hamar félbeszakítja a dühös visszaérkezéssel, amit azonban az öregasszony hamar le tud hűteni. Egy pillanatig még gyanakvóan méregeti az italokat, továbbra is kitart amellett, hogy szívesebben maradna józan az idegen helyen. Vet egy pillantást Yamanamira, majd Akaira is, aki láthatóan jobban aggódik, mint bármelyikük a dolog miatt, végül sóhajtva elvesz egy poharat. Lehet, hogy furcsa emberekkel van tele a sziget, de arra nem adtak okot, hogy rossz szándékot feltételezzenek róluk, ráadásul... nos, számos okot adtak arra, hogy a rokonszenvet is feltételezzék. A külön nekik kevert italt pedig már több mint udvariatlanság lett volna visszautasítani. Így végül sóhajt egyet, és magához vesz egy pohárral.
- Köszönöm - mondja, és biccent egyet az öregasszony felé is, aki egy hajtásra megissza az egészet... ő maga csak egyet kortyol. Jobb híján elveszi az egyik fürdőruhás szatyrot is, és elindulna átöltözni, amikor Akai a semmiből előránt egy fürdőruhát. Hijikata akaratlanul is Yamanamira néz, aztán megszólal:
- Emlékeztess, hogy ha visszaírtunk, írjam át a toborzásra vonatkozó szabályokat - megáll egy pillanatra, elgondolkozik, aztán hozzáteszi. - Szerinted Kondou-san tudta, hogy tud ilyet?
-Sosem tudhatod, milyen trükköket rejt egy ninja tarsolya... -feleli Akai sejtelmesen- Jobb mindenre felkészülni. És nem. Nem hiszem, hogy tudta.
- Én nem lepődnék meg, ha tudta volna - motyogja Hijikata, már inkább magának, mint Akainak, és az arcán látszik, hogy magában hozzáteszi "néha a frászt hozza rá azzal, hogy mennyit tud". Eltelik néhány pillanat, eléggé elcsendesedik az egész jelenet aztán hozzáteszi. - Viszont csinos... ruha. Amennyire meg tudom ítélni, errefelé mi számít csinosnak.
Belepillant a Deadpool által felé nyújtott zacskóba is, és a benne található fürdőnadrágra, aztán egy halk, kissé lemondó sóhajjal biccent.
- Azt hiszem én követem a hölgy tanácsát, és elvonulok átöltözni.
A csinos kis ninja Toshi kommentjére egész elvigyorodik, láthatóan jól esik neki a dicséret. Csak a ruha csinos, mi? A textillel flörtölhetsz, a beosztottoddal meg nem? –jegyzi meg magában szórakozottan, de csak biccent a férfinak és várja visszatértét, eközben pedig ismét a fűszoknyás avokádóhoz fordul, hogy negyedik fal törést tanuljon.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jul 23, 2021 20:55:40 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/415967447837835266/720639244137398314/the_old_witch__wip__by_nightblue_art-d367miw~jpg A kis csomagommal sikeresen találok is egy olyan kis bódét, amiben átöltözhetek. Hát mit ne mondjak, nem az én hab testemen áll a legjobban, de ha egyszer ez a helyi viselet (ooc: DP-s fürdőruhája van). Magamra ügyeskedem a kendőt is, majd elindulok. Vajon itt is van olyan kacat, amivel fémet lehet keresni? Mondjuk az unalmas volt... Éppen nagyban merengek, hogy csobbanjak-e a vízben, vagy se, mikor észreveszek egy leányzót egy fán. Hm... vajon mit kereshet? Csak nem...? Észrevétlenül odaosonok a fához és felmászok rá. Mint valami ninja azokból a mesékből, úgy csusszanok könnyedén a faágon a lány mellé. Amint olyan közel érek, hogy halkan is meghalljon, megszólalok. - Mondd csak gyermekem, Te is az Egy Darabot keresed? A leányzó frászt kapott. Amire én is frászt kaptam. - ÁÁÁÁÁÁÁ! - kiáltom, miközben ijedtemben én is lefordulok a fáról. Hinnye, nem kell így a frászt hozni egy idős asszonyra. Nekem sem ez volt a célom... No mindegy... A landolásom meglepően kényelmes. De csak egy embert taroltam el... Azaz szerencsére... Egész gyorsan összeszedem magam és legurulok az ifjoncról. - Jól vagy, Fiatalember? - kérdezem, miközben a csontjaimat sűrűn ropogtatva feltápászkodok és a kezemet nyújtom felé. Csak ekkor látom, milyen szemrevaló ázsiai fiatalemberek... Hinnye, ha csak egy ötvenessel fiatalabb volnék... *Yamanami: Alig érzékelem ahogy valami a fejünkre esik és mindenkit letarol. Már épp erőt venne rajtam a káröröm Toshi helyzetét látva, de nem marad rá időm mert jön a következő meglepetés a fáról. Igyekszem elkapni és megtartani az öreg hölgyet, de esélyem sincs rá. A súlya engem is magával ránt így végül csak annyit érek el, hogy sikerül saját magammal tompítanom az esését. - Nem kell aggódnia miattam, remélem nem sérült meg.* Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, mikor a fiú azt mondja, jól van. - Nekem kutya bajom, köszönöm kérdésed. Örülök, hogy te is jól vagy. Azért hálám jeléül majd rittyentek neked egy rántott húst. Vagy házi barackos pitét. Amit szeretnél. Az ifjonc, ez a Yamanami kedvesen rám mosolyog. - Az nagyszerű lenne köszönöm. - Mondja Aztán a szabad kezével az egyik egyforma leányzó felé nyúl, hogy felsegítse. Ezután csak figyelek. Ó, szóval ők mind egy csapat. Olyasmi lehet, mint a miénk... Áháááá... - Mi ez a Shanszos Gumo egyébként? Én nem hallottam róla... A vezetőnek tűnő ifjonc erre már képtelen válaszolni, fene tudja miért… csak felsóhajt és masszírozni kezdi orrnyergét, miután felsegítette a leányzót. A lány felsóhajt, furcsán végig mér és válaszol a kérdésemre. - A Shinsengumi egy Kyotói rendfenntartó egység Aizu urának befolyása alatt… Főleg szamurájok, illetve pontosan fogalmazva magukat szamurájnak tartó egyéb származású férfiak alkotják, de néha becsúszik pár… Magam féle… Egyedi eset. Röviden… Harcosok vagyunk és a Shogunt szolgáljuk. A felét sem értettem, de úgy bólogatok, mintha mégis. Valami rendfenntartó társaság Japánban. Ennyi nekem elég. Ahogy a drámai hangulat fokozódik az egyforma leányzók mozgolódása kapcsán magamhoz ragadok egy tál sós mogyorót és csendben ropogtatom. A lányka nagyon sajnálja a leskelődést. Oh, szóval nem konkrét keresést folytatott, hanem csak... figyelte a főnökét...Vagy vigyázott rá... fene tudja. A kis lányhoz fordulok. - Egyébként Aranyom, olyan furcsán nézel rám, mintha szellemet látnál. Minden rendben? Beütötted a fejed? Vagy napszúrás? Az asztalhoz lépek és magamhoz veszek egy üveg vizet és a kislánynak nyújtom. - Tessék! Egyenesen az arcomba néz, majd vonakodva elveszi a frissítőt. Mintha küzdene valamivel… - Köszönöm, jól vagyok. – pár lépést hátrál Hijikata felé. Időközben az általam elsodort fiatalember elkezdte levenni a ruháját... De rég voltam olyan fiatal... shaj... Nem kerüli el figyelmemet, ahogy a főnök kinézetű ifjú húzogatja a ruháját. - Gyerünk fiam, nem kell szégyellősködnöd... Vedd át a helyi viseletet, nehogy megüssön a guta... - Nem kimondottan szégyellősség, de... – kezdi, de nem tudja befejezni. Egy morcos házi gazda érkezik vissza néhány barátjával. - Nagyon vicces, haha. A klasszikus nézd meg hogy a sziget másik oldalán vagyunk-e. Csak hogy tudjátok, ez a sziget kurva nagy! Még jó, hogy belefutottam Pinky-be mert különben kurva pipa lennék ám. A "Pinky" nevű rózsaszín hajú ifjú mintha eléggé gyilkos szándékkal méregetné maszkos barátunkat. Lehet csak nekem tűnik így, nem tudom… A házigazda az újonnan érkezetteket is észreveszi. - Még több vendég! – kiáltja. - Na, Deadpoolka, ne legyél morci egy ilyen kis csíny miatt! Inkább igyunk! Mondjuk az ázsiai rendfenntartóknak óvatosan add, más a szervezetük. Keverj nekik valami gyengébbet... Egyszer ittam kerítésszaggatót egy kínai matrózzal. A szagától vigyorogva borult le a hordóról, amin ült... Deadpoolka addig marad dühös amig meg nem szólalok, aztán (feltehetőleg, mert a maszktól ugye nem látni) hatalmas mosollyal fordul felém. - Jaj, mama, hogy egyelek meg! Te mindig tudod, mit kell mondani. – azzal jó szorosan megölelget, amit viszonzok, és utána elindul hozni valamit inni. Alig fél másodperccel később vissza is ér két megrakott tálcával, miközben az újonnan érkezett srác becsatlakozik a hoppon maradt egyforma leányzóhoz, aki még mindig a fű foltokat vakarja magáról. - Igyon mindenki! - Pinky a segged, te piros bohóc, mégis hogy engedhették be ide ezt az őrültet… -szűrődik ki még egy tompa morgás „Pinky”-től. - Fenékig! - emelem a magasba az itókám, majd le is húzom. Meg se rezzenek. Ránézek a többiekre. - Aki nem bírja, odaadhatja. - Nem kérek. –jelenti ki ridegen Yuki az italajánlatra, miközben tovább méregeti a furcsa emberi lényt, de nem igazán szól egy szót se. - Az enyémet nyugodtan megihatod. – néz rám. - Rendben! – elveszem és azt is lehajtom. A vezetőifjonc is fintorog, de leküld azért egy kortyot. Én mondtam Deadpoolkának, hogy gyengébbet keverjen… Ezután a kis lány valami bűvész trükkel előránt a háta mögül egy helyi viseletet. - Hinnye, ennyit ittam, vagy ez normális? – pislogok. Nem foglalkozom vele ennél többet. A többi fiú is kap ruhát, olyan mintásat, mint az enyém. A vezető eléggé elgyötört. Egyem a zuzáját szegényre ráférne egy házi sütemény, tekintve, hogy az alkohol nem megoldás. - Azt hiszem én követem a hölgy tanácsát, és elvonulok átöltözni. Innen figyelmem a házi gazdára és a leányzóra terelődik, akik falakat akarnak tördelni. Jelentsen ez bármit is, tekintve, hogy egy falat falat sem látok. Közben továbbra is nassolok.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jul 23, 2021 22:37:56 GMT 1
#s://i~imgur~com/qQd7ADG~png - Én is helybéli vagyok. - Érkezik a válasz a lánytól. - De ne aggódj, nem olyan elborult mint az az elmebeteg. Örülök hogy találkoztunk Arashi. - Celeste vet egy pillantást a strand másik felére, ahol Arashi kiszúr néhány hozzá hasonló viseletű, feltételezhetően szintén japán alakot. Meg egy öreg nőt és egy fiatal lányt, aki épp a nyakukba zuhan egy fáról. Inkább nem töpreng a kérdésen. - A ruhám miatt vagy enyire zavarban vagy más az oka?- Ez megnyugtató - mondja a Deadpoollal kapcsolatos megjegyzésre a férfi, aztán a lány kérdésére kicsit felpillant aztán megrázza a fejét... kicsit talán túl hevesen is. - Nem. Vagyis igen. Részben. Áh... - egy pillanatra lehunyja a szemét, és idegesen kiereszt egy sóhajt. - Maradjunk annyiban, hogy az ember nem számít rá, hogy átesik egy furcsa varázskapun közvetlenül azután, hogy egy nekromanta kiszúrta a szemét - Ha a lány arcán lát némi döbbenetet, hozzáteszi. - Szar napjaim voltak mostanában. Celeste egy kicsit kuncog, ahogy zavarba jön, majd helyet foglal mellette, és végighallgatja a szavait. Végül megjegyzi: - Oh. Valóban úgy hangzik. A testvéreim évekig halottak voltak. - Teszi hozzá, szinte csevegő hangnemben. Arashi bal szemöldöke felszalad, ahogy rá pillant. - Nemrég egy élő szigetre költöztünk, és kénytelenek voltunk kibékülni az anyánkkal. Aki nem az anyánk, csak "klónoztak" belőle. És bár Sophie és Esme csak most tértek vissza, de Sophie már most nagyon fönökösködő. Bár én nem vesztettem el a szemem... - magyarázza. Arashi megmaradt szeme kissé kikerekedik, egy pillanatra pedig a tekintete a fára siklik, amit korábban egy egyszerű intelligens faként azonosított... amilyet már látott néhányat. Élő sziget... ez azért kicsit elbizonytalanította. És amit a testvérekről mondott... - Pocsékul fog hangzani, de fogalmam sincs, mit jelent az a klónozás - mondja végül, arra jutva, hogy ez a legértelmesebb válasz. - De azt levettem, hogy mindenkinek megvannak a kínjai - egy furcsa félmosolyra húzódik a szája, ami átmenet a tényleges mosoly, és valami keserű vicsor között. - Hát... - kezdi a lány. - Ha klónoznak olyan, mint ha elopnának egy részt a testedből és még egyet készítenének belőled. Hál' az égnek kaptunk néhány szándékos változtatást, meg néhány véletlent is. A válaszra a férfi motyogva megjegyzi, hogy "na, az kéne még a világnak." Egy pillanatig úgy tűnik, ennyiben is marad, de aztán arra jut, hogy a lány messze a legnormálisabbnak tűnik eddig, akivel találkozhat, szóval addig jó, amíg ő a társasága. - A szülőbalhét még át is érzem - időközben vet egy óvatos oldalpillantást a földi cápára... a világért be nem vallaná, de tulajdonképpen még aranyosnak is találja, ahogy kiskutya módjára próbál némi figyelmet kicsikarni belőlük. - Na ne mondd. A te anyád is egy hatalmaskodó fúria? A lány válaszára kicsit ismét felvonja a szemöldökét, aztán megjegyzi - közepesen komolyan, mert idővel eljutott addig, hogy ne csináljon nagy drámát a dologból... akkor sem, ha lenne oka rá: - Anyámról nem tudom. Nem sokat tudok róla úgy általában, de azt mondják, ő normális volt - aztán hozzáteszi. - Apámat viszont több szellemvadász kergeti mint amennyi egészséges, és nem fogok bánkódni, ha egy végre elkapja. - Kínos - érkezik a válasz, miközben a földi cápa (talán megérezve, hogy már a fiatal férfi szimpátiáját is sikerült megnyernie), immár az ő kimonójára csorgatja a nyálát. Arashi óvatosan lepillant rá, és egy ideig töpreng, hogy mit kezdjen vele... végül, mentve a már most sem fényes állapotú ruhadarabot, esetlenül megsimogatja a cápa fejét. - Lehet jobban jártam, hogy nincs apám. - Folytatja a lány, majd elgondolkodva még hozzáteszi. - Vagy nevezhetem így a férfit aki ellopta anyám petesejtjeit hogy egy laborban életre keltsen minket? - Alighanem költői kérdésnek szánta, de Arashi azért bólint egy aprót, jelezve, hogy végülis működik az analógia. Egy ilyen fickó is közel annyit törődött a "gyermekeivel" mint az ő apja vele. - Minden esetre sok sikert a vadászoknak akkor. Én is azt kivánom néha bár valaki letépné a doki tökeit végre.
- Nem rossz - Arashi még mindig erős cinizmussal, de azért elvigyorodik. - Az a baj, hogy állítólag az enyém füstté tud változni. Vagy ilyesmi. Nehéz letépni a tökeit. Pedig megérdemelné. Mindeközben a környékükön helyet foglal egy huszonévesforma, szintén európai vonású fiatal férfi - ránézésre valami szokatlan egyenruhában - és nagyjából harminc másodpercbe telik, hogy Arashi fejébe belehasítson a pánik érzete. Meg a zavaré. Meg valami kellemetlenül ismerős önmarcangolásé. Nem nehéz kitalálni, hogy a fiatalember, ha lehetséges, nála is kaotikusabb módon esett be a szigetre, és nem sikerült magához vennie sem két pohár alkoholt, sem egy normálisabb tag nem találta meg a köszöntés után. Természetesen semmi kedve szép beszédet tartani, vagy lelkisegény szolgálatot játszani - amit normálisabb körökben udvarias érdeklődésnek hívnak - szóval megpróbál kitalálni valami kérdést, amivel még kicsit fenntarthatja a párbeszédet a lánnyal... - És a... - pánik és aggodalom - testvéreid... - valami artikulálatlan belső sikoly - ki... a jó büdös rohadt élet! - szökken talpra, és jobb ötlet híján egyszerűen odaüvölt a férfinek. - Egy kicsit nyugodjál már le, jó? A kifakadására szegény földicápa megriad, és elindul inkább a másik kimonós társaságot boldogítani, a fiatalember pedig felpillant rá, és röviden, de érezhetően frusztráltan válaszol: - Parancsolsz?Arashi egy pillanatra majdnem megbánja a megjegyzést, tekintve, hogy gyorsan tudatosul benne, hogy a férfinek fogalma sem lehet, mivel érdemelte ki az üvöltést, de végül arra jut, hogy eléggé tépi az idegeit a belőle áradó feszültség, hogy ne kérjen elnézést, és ne engedje el egy egyszerű biccentéssel a dolgot. - Árasztod magadból a feszültséget és az idegeimre megy. Higgadj le, csak ennyi - ezt már némileg normálisabb hangon jegyzi meg, de még mindig látványosan ideges. A férfi elhúzza a száját, és oldalra pillant... még mindig árad belőle a feszültség, és Arashi hiába próbálja kizárni, az idegeire megy. - Tán a gondolataimban olvasol? Még csak az kéne, hogy a gondolataiddal is megverjen az ég. Bár akkor legalább tudnám, hogy min kínlódsz. Jegyzi meg magában a férfi. Mielőtt azonban bármit válaszolhatna, Celeste lép közbe. - Nyugalom. Mindjárt javítunk a dolgokon. - Néz Arashira, majd a fiatalember felé fordul - Nem halt meg senki. Nem álmodsz. Egy kapun jöttél át amit Krakoa készített. Csak ezekkel lehet eljutni a szigetre. És nem olvas a gondolataidban. - aztán még megtoldja egy mondattal, ami Arashinak is új információ. - Én viszont igen...
A férfi néhány pillanatig csak pislog mind a félszellemre, mind a lányra, majd lassan kifújja a levegőt. - Ez... Megnyugtató.- Gondolatolvasás. Á. Remek - Arashi is lassan kifújja a levegőt, bár nála ez inkább a pillanatnyi felfortyanásának vége, mint egy megkönnyebbülés. Ezek szerint van, aki nem csak erősen félreérthető, és nehezen használható információkat tud halászni másoktól. Nagyon problémát nem csinál a dologból. Ő is akaratlanul is kiolvassa mások érzelmeit, semmi joga nem volt gyanúsítgatni a lányt, hogy bármi rosszat próbál tenni a gondolatokkal. Meg különben is. Még mindig ő volt a legnormálisabb ezen a szigeten. - Egyébként az érzéseidet érzem - jegyzi meg a férfi felé. - Csak mielőtt ezen is elkezdesz agyalni, és nekem megint meg kell birkózni a belőled áradó feszültséggel. - Érzed az érzéseimet... - tudatosította magában hangosan a férfi. - Idegesítő lehet. - Tényleg az - bólint Arashi, cinikusan felvonva a szemöldökét, mielőtt vissza vágódik a saját fájának tövébe. A dolgot inkább nem akarja fejtegetni, és percekig biztosan csendben ül a fa alatt... ha esetleg kap valamilyen pillantást, akár a férfitől, akár a lánytól, azért némileg elszégyelli magát, és potenciálisan folytatja a beszélgetést. Ezek a pillantások végül elkerülik, de az egyenruhás férfi, ezúttal némileg normálisabb hangnemet megütve, mint az eddigi teljes beszélgetés során, végre bemutatkozik. - Kyle Northon.- Arashi - a félszellem csak pár pillanat késéssel válaszol... ennyi idő kell ahhoz, hogy eldöntse, ennyire mégsem akar ellenséges lenni. - Én Celeste vagyok. A szigeten lakom - csatlakozik a bemutatkozáshoz a lány is. Ahogy a neves kört lefutották, a Kyle-ból hirtelen kibukik egy kérdés: - Csak egyetlen kérdésem lenne... mi a bánat az a fürdőgatya?Arashi egy pár pillanatig ismét csendben van, aztán, mikor a helyzet kezd kínossá válni, hozzáteszi. - Ez tulajdonképpen engem is érdekelne. - Lényegében egy rövidebb nadrág, amit direkt azért hordanak a férfiak, hogy ússzanak benne. Elvileg. - lehajol, és felemeli a zacskót, amit a... szokatlan megjelenésű őrült osztogatott. - Például ez. - emel ki belőle egy borzalmasan kis méretű alsóneműt... Arashinak nincs is ideje megalkotni a saját véleményét a helyzetről, mert egy pillanat alatt ismételten Kyle pánikja árasztja el az agyát... nem sokra van attól, hogy ismét tegyen egy megjegyzést a dologra, de végül visszafogja magát. Szerencsére a lány következő válasza kissé lenyugtatja a férfit. - De ne ijedjetek meg, biztos, hogy ennél nornálisabbat is találunk.- Én azt hiszem elvagyok a fa alatt. Nem akarom facsarni a vizet a hajamból utána - biccent Arashi, a derekáig érő (és egyébként embertelenül kócos) fekete tincseire utalva. Abban legalább egyetértettek a Kyle-lal, hogy egyiküknek sem volt kifejezetten ínyére a kínosan keveset fedő ruhadarab. Neki személy szerint úgy általában idegennek hatott a gondolat, hogy többet mutasson, mint amit a kimonó enged. Egy kis ideig megint csend van, aztán Kyle lepillant a maga mellé ásott koktélos pohárra, és feltesz egy nagyon is releváns kérdést... különösen, mert az ominózus koktélból Arashiban már kettő is van, és bár a feje egyelőre tiszta, de azért fel tudja idézni, hogy jelentősen jobban marta a torkát az ital, mint egy átlagos szaké: - Mi van ebben egészen pontosan? - Ezt én sem tudom.- Néz a pohárra a lány is. Arashi megállapítja, hogy ez a kijelentés a mai napon a legnyugtalanítóbb. - Mi mindenesetre megittunk egyet és még jól vagyunk.- Vonja meg a vállát. - De a bárban is ihatunk valamit, ha gondolod. Amellett, amit Krakoa maga készít, most a medencés buli miatt van egy csomó rendes ital is. - Én kettőt ittam, és erősen kételkedem benne, hogy jól vagyok, de egy kis alkohol már nem sokat ronthat a helyzeten - tárja szét a karját Arashi is. A hangjában azért eddigre felfedezni egy árnyalatnyi... meglepően kellemes szarkazmust. Azóta, hogy az őrült fickó békén hagyta, Kyle pedig lenyugodott, igazából kezdi egészen normálisan érezni magát. Kyle mindeközben meghúzza a pohara tartalmát, és az arca olyan kifejezést ölt, ami vagy arról árulkodik, hogy rendkívüli mértékig nem bírja az italt... vagy egyszerűen csak pocséknak találja a konkrét koktélt. Tény, hogy én sem azért húztam le belőle kettőt, mert a legnagyobb élmény volt... - Eh... - Az egyenruhás férfi pont oda tette le a poharat, ahonnan felvette. - Ha már inni kell... Azt hiszem ránéznék valamire amiről tudom, hogy micsoda. - Ebben az esetben menjünk és fedezzük fel a bárt - ajánlja a lány. - Közben majd körülnézek hogy találok-e nektek váltó ruhát. Ez a megjegyzés azért némileg meg is töri a helyzet nyugalmát, Arashi kezd rádöbbenni, hogy tényleg feszeng annak gondolatától, hogy átöltözzön... de ezt azért nem akarja mindenki orrára kötni. Úgyhogy nagy lendülettel fel is állna... amikor megfordul vele a világ, és jobb híján egyszerűen visszahuppan a fa tövébe. Nos, igen. A keleti alkoholtolerancia azért esetében is bizonyított.
|
|