Iris Valverde

Név: Iris Valverde
Művészneve: Prizma
Kor: 22
Nem: nő
Kaszt: Mutatványos/mágus, mellékágon szerelő (az csak hobbi kvázi)
Származási és tartózkodási hely: Cagoph nomád, vándorló életmód
Mágia: teljes értékű mágus (változatos taníttatást kapott, de jó érzéke van hozzá és elég erős): rúnákat rajzol vagy a botjára (és azt módosítja vagy abból idéz) vagy a földre, de az ritkább (akkor valamit általában teremt) vagy a húsába vágja (ET-ben részletesebben). Főleg elemi erőket mozgósít. A mutatványokhoz egyszerű kézmozdulatokkal trükközik, ami gyakorlatilag csak illúzió és szemfényvesztés, tehát csak valami színes, figyelemfelkeltő varázslat.

Kinézet: Iris viszonylag alacsonyabb, kissé manószerű lány. Sötétebb színű bőre van, zöldes-barna, meleg tekintete és áll alá érő, szinte mindig kócos sötétbarna haja. Száján szinte mindig mosoly húzódik és kissé csintalan, rosszalkodó, de nem bántó szándékú szeme ezt jól kiegészíti. Népével ellentétben jobban szereti az egyszerűbb ruhákat. Mivel artista alapvetően, nem is ártanak azok, amikben könnyebben mozog. A manószerű megjelenése ellenére meglepően kecsesen tud mozogni és naaaagyon hajlékony. Nem mellesleg a legkisebb kiszögellésben is megtartja magát, szóval tolvajnak sem utolsó. Egyszerű ruhákat pedig azért is kedveli, mert a mutatványok közben szokott mindenféle színes-szagos illúziót varázsolni, ami az egyszerű ruhákhoz jól megy, ahogy megfesti őket.

Személyiség: Iris alapvetően mindig tele van pozitív energiával. Imádja az életet és ki is használja a lehetőségeket. Kifejezetten imád ismerkedni, felfedezni, ez az életstílus tehát nagyon fekszik neki. Sokszor komolytalannak titulálják, meg kicsit furcsának, hiszen nem teljesen illik be a nomádok közé, de ez sosem zavarta. Éli a saját életét, ennyire azért szeret független lenni. Szereti a kalandokat, pontosan emiatt néha unja magát, ha nem történik semmi, hiszen magas az ingerküszöbe.

Előtörténet: Iris gyermekkorában nem volt semmi különleges vagy tragikus. Családja sokadik gyermekeként született, illetve annyit érdemes még tudni, hogy az ő családjuk négy családból állt. Iris-é, Iris édesanyjának a nővérének a családja, Iris édesapjának a legjobb barátjának a családja és az ő feleségének az öccsének a családja. Meglehetősen bennfentes és összetartó családnak számítottak, akik ráadásul egészen híresek is voltak. Azonban Iris nem tűnt ki a testvérei közül. Nem úgy festett, mint aki bármiben is kiemelkedő. Nem mintha annyira bánta volna, bár szeretett szerepelni.



Bár jó dumás volt, sosem szeretett ezen a vonalon haladni, így kötött ki végül az artistáknál vagy akrobatáknál. Ezt élvezte. Nagyon is. Magasban, veszélyes helyen lenni, libegni, ugrani, zuhanni, megtartani magadat, ez kellett neki. Hamar beletanult és az egyik legjobb lett belőle. Itt sem tűnt ki annyira, de azért azt már elismerték, hogy ehhez igencsak ért. Bár a való életben nem annyira elegáns, mint műsor közben.

A szabadidejében rendszeresen vagy felfedezte a területeket, vagy csak javítgatott, szerelgetett, hiszen ez volt a másik hobbija. Emiatt mindig kicsit furán néztek rá a többiek, de ez sosem zavarta. Tudta, hogy szeretik őt, ő is szerette őket, tíz másik tesó mellett azért ez igazán belefért, ha el akarta ütni az idejét. Sokat fejlődött, bár azért pénzt nem igazán tudna belőle keresni, ő jól elvan vele, a dolgok működnek, bár nem a legesztétikusabbak. Egészen addig nem zavarta a családját, amíg egy baleset következtében valami forró vagy valami vegyszer, esetleg mindkettő bele nem ment a bal szemébe, amit ennek következtében el is vesztett. A bőrén is sokáig maradtak a nyomok, most már csak kissé fehéresebb hegek maradtak az arcán és a vállán a baleset emlékeként. Úgysem tartotta magát kifejezetten, így ez sem zavarta annyira.

Aztán megtörtént számára a kiugrási lehetősége: tinédzserkorában már eléggé biztos volt benne, hogy igencsak fogékony a mágiára. Már azon túl, amit a családjától tanult, ami egyszerű kézmozdulatokra épült, s a műsorok alkalmával használták, hogy még inkább lenyűgözzék a közönséget. De Iris ennél többet szeretett volna. És az álma be is teljesült: ugyanis mikor a Toumamora területen jártak, összeszedtek egy kitaszított sámánt. Zumatris-t vagy röviden csak Zu-t azért küldték el, mert bajt hozott gyermekével a családra, mikor összetűzésbe került a lánya apjával (wildboyok). Iris-ék pedig befogadták. Jól szolgált a családnál, hiszen eddig úgysem akadt gyógyító közöttük kifejezetten. Mint kiderült, igen csak értett a mágiához is. Meg a harchoz is. Meg a füvekhez, mérgekhez, ilyenekhez. A Kayeen sámánok híresek voltak arról, hogy a húsokba vájták a varázslataikat, illetve hogy alakváltók és idézők is vannak közöttük. Iris pedig mindent tudni akart, de még elég kezdő volt. Azonban a sámánnő elrabolt lányát látta Iris-ben, így elég hamar közel kerültek egymáshoz. Anyja helyett anyja volt neki a nő, amit a kissé szeretethiányos Iris nagy örömmel fogadott.

Zu először a koncentráció alapjait sajátíttatta el a lánnyal, akinek ez igen csak nehezen ment, tekintve, hogy eléggé össze-vissza csapongtak a gondolatai és az érzelmei is. Ezért tényleg csak az alapokat feddték le, s később derült ki, hogy ez azért is van, mert Iris érzelmei erősen befolyásolják a mágiáját is.

Szerencsére a mozgásával, reflexeivel semmi gond nem volt. Az akrobata életmód elég sokat hozzáadott a mozgásához. Így végül rátértek a botos harcra, mert ez feküdt a lánynak a legjobban. A sámánnal elsajátították az összes fortélyát a dolognak, bár Iris először azt hitte, ezt is csak a műsorhoz fogja használni, esetleg önvédelemre. De végül Zu elmondta, hogyan működik náluk a mágia magasabb foka. Egy szütyőnyi hamut nyomott a lány kezébe és innentől hosszú hetek következtek, hogy felfedezzék, a lánynak hogy működik a belső éne és ez hogyan nyilvánul meg a valóságban. Kifejlesztettek egy csomó jelet, amit vagy a botjára fest fel a hamuval és azt változtatja meg, vagy a karjára esetleg. Megkérte a lányt, hogy ezeket ne használja a műsoraihoz, ő pedig nem is akarta: ott továbbra is csak a szemfényvesztés ment, ami a sok gyakorlás után még simábban ment neki.



Végül a mestere beavatta a legtitkosabb tanításaiba is: abba, hogyan kell idézni és hogyan használják a saját testüket hozzá: azaz hogy a húsába vágja az ember a varázslatot, s így sokkal erősebb lesz, hiszen saját magát adja bele az ember. Ami Iris esetében fokozottan igaz volt, hiszen az érzelmei is hatással voltak mágiájára. S bár Iris érezte, hogy ez a fajta mágia sokkal erősebb, mestere óva intette, hogy csak akkor használja, ha a helyzet megköveteli. Éppen ezért volt mindig azért Iris-nél egy kés, illetve a botjának mindkét végén egy-egy rejtett penge.

Családja egyszerre volt büszke és féltékeny a lány tehetségére, ami néha nehézségeket szült. Iris egyre többet ment el otthonról, egyre függetlenebb lett. Nyilván szerette és kötődött a családjához, de azért szeretett volna önállósodni is. Zu-val pedig nagyon mély kötelék alakult ki, emiatt is féltékenykedett a családja.

Egyik vándorlásuk során a sivatagok környékén jártak, mikor Iris úgy döntött, megint elege van a családjából és elmegy egy kicsit kirándulni. Na, ez is életének legjobb döntései között szerepel. Miközben dúdolva a sivatagot rótta, valami megcsillant a távolban. Jobb ötlet híján odaszaladt hozzá, hogy megnézze, mi az. Legnagyobb meglepetésére egy járgány állta útját. Úgy tűnt, elakadt, így körbejárta, lakik-e benne valaki. Nem kellett sokáig keresgélnie, megtalálta a gazdáját. Egyetlen egy mondatot mondott neki: A lehető legjobb helyen kerültél bajba: na, miben segíthetek? És rávigyorgott.



Eredetileg csak el akarta tőle lopni a járgányt, de amíg ketten javították, szimpatikusnak találta a srácot, így végül hazavitte magához. Így kezdődött barátságuk Ryan-nel.



Azóta a családja őt is befogadta és szinte sülve-főve együtt vannak Iris-szel. Olyannyira, hogy az utóbbi pár hónapban már a fiúnál lakik. Legjobb barátok lettek. Iris mindent elmesélt a fiúnak s reméli, ez fordítva is így történt. Bár Ryan-nek közel sem volt olyan könnyű élete, mint Iris-nek, a lánynak feltett célja volt, hogy ő lesz a fiú személyes kis napocskája, aki bearanyozza az életét. Rengeteg időt töltöttek együtt, utazgattak is a járgányával, ugyanis néha lelépnek hosszabb-rövidebb időkre csak úgy, édes kettesben. Iris végre úgy érzi, tényleg fontos valakinek a mesterén kívül és ő is ilyen odaadással szeretné ezt érzékeltetni.

Most teljesen úgy érzi, él és virul. Végre nem is unatkozik, kitárult számára még jobban a világ és Ryan-nel az oldalán bármibe is belevágna.