Miko

Név: Miko

Kor: 20

Kaszt: Tűzidomár

Jellem: Akárcsak az
anyja, Miko is határozott, talpraesett. Szereti a kalandokat,
szereti feszegetni a határait, ugyanakkor rendkívül könnyelmű és
flegma tud lenni. Utóbbi főleg olyan esetekben igaz, amikor
társaságban tartózkodik, mert így próbálja eladni magát.

Külső: Odahaza szépnek
tartják - legalábbis ezt mondogatták neki. 170 cm magas, vékony
testalkatú, barna szemű lány. A haja középhosszú, és ha
elfeledkezik a külvilágról, copfba köti - már amennyire
lehetséges ez nála. Anyjához hasonlóan elengedhetetlen - inkább
minden esetben kötelező - a csizma.

Mit tudnék magamról
mesélni? Mikonak hívnak. Az édesanyámmal élek a Tűz
Királyságában, és betöltöttem a huszadik évemet. Mindig is
jómódban éltünk, szerencsémre remek tűzidomártanárokat
szereztek nekem, így talán nem nagyképűség azt mondanom, hogy jó
vagyok az idomítás terén. Nem panaszkodom az életemre, mert
mindent megkaptam, amire szükségem volt - ebbe értendő a
megfelelő neveltetés is - de úgy érzem, eljött az idő a
változáshoz.

Gyermekként sosem
gondoltam bele, honnan származhat a vagyonunk. Anyám, Chen azt
mesélte, hogy egy civil szervezet vezetője volt, és amikor sok
volt a galiba, találkozott egy férfivel - katonával, pilótával
-, és egymásba szerettek. Anyám nem mondta el apám nevét, de
megtudtam, hogy R-rel kezdődik, ugyanis az utóbbi időben számos
levél érkezett tőle. Gyanítom, hogy pénzes csóka lehet, mert
nemegyszer küld pénzt is. Talán mindig is küldött.

Amikor rákérdeztem,
miért nem élnek együtt, csak vállat vont, és azt mondta: "Ilyen
a politika." Nem firtattam a dolgot a továbbiakban, de a
gondolat nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy valahol
Köztársaságvárosban van egy férfi, az apám, és vele él a
bátyám is. Sajnos a nevüket nem tudom. Azt sem, hogy milyenek. De
ott vannak.

Alig egy hónapja
történt, hogy anyán szörnyű betegség lett úrrá. A gyógyszerek
nem segítettek, még a víztörzsi gyógyítók sem tudnak rajta
segíteni. Ezért döntöttem úgy, hogy amíg időm engedi, elutazok
Köztársaságvárosba, és megkeresem a családom másik felét. És
ha minden jól sikerül, akkor közösen térünk haza, függetlenül
a múlttól, a politikától, hogy ha csak egy rövid időre is, de
minden teljessé váljon. Tudom, hogy anyám is erre vágyik. És
reménykedem abban, hogy apám és fivérem is osztják ezt az álmot.
Én mindenesetre megteszem a magamét.