Hijikata Toshizo

#s://static~zerochan~net/Hijikata~Toshizo~%28Drifters%29~full~2093587~jpg

Nem: Férfi

Életkor: 30 év (1865-ben)

Kaszt: Szamuráj/onmyoji (Alapvetően egyik kategóriába sem illik teljesen: elsősorban szamurájnak tartja magát, de sem a származása, sem semmilyen hivatalos rang nincs, ami jogosulttá teszi a címre. Onmyoji mágiát alkalmaz, elég magas szinten, de nem igazán foglalkozik kifejezetten démonok üldözésével, így nem lehet teljesen onmyojinak sem tekinteni.)

Fegyverek: Izumi no Kami Kanesada (hosszú kard), Kunihiro Horikava (rövid kard – rendkívül drága fémből kovácsolták, sokan meggyanúsították már, hogy valójában hamisítvány). A hosszú kardját ténylegesen emberekkel szembeni harcban forgatja, kiváló, de hagyományos penge, a rövid azonban valójában pecsétekkel is ellátott, megbűvölt kard: elsősorban szellemek és démonok ellen húzza ki. Noha a Shieikan-dojóban tanult, Edóban, sosem sajátította el teljesen a Kondou által oktatott Tennen Rishin-ryu stílust: megkísérelte továbbfejleszteni, így jelenleg teljesen egyedi stílusban vív. Nem ritka, hogy a közelharcba is megkísérli beépíteni a mágiát.

Kinézet: 166-167 centi magasság körül van, ez a korátlaghoz képest jelentősen magasabb, de nem égimeszelő. Alapvetően a haja és a szemei is sötétek (ha mágiát alkalmaz, sárgán felvillanhatnak), a bőre meglehetősen sápadt. Híresen jóképű, sokan úgy tartják, inkább néz ki színésznek, mint szamurájnak – húszas évei elején ezt ki is használta, a Shinsengumi megalakulása óta viszont nem igazán törődik semmilyen romantikus közeledéssel. 

Rendkívül ízlésesen öltözködik – bár a viselkedésén nem érződik, ebből azért sejthető, hogy kicsit hiú. Amikor Shinsengumi parancsnokhelyettesként jelenik meg, természetesen a világoskék egyen-haorit hordja, de civilben a fekete kimonót és hakamát kedveli. 

Meglehetősen kétarcú ember. A barátai, főként a Shinsengumi belső köre még jól emlékeznek arra, milyen volt fiatalabb korában: ekkor jókedélyű, kedves, és általában szeretetreméltó személyiségnek tűnt, aki szívesen tölti az idejét, és iszik pár csésze szakét közeli ismerősökkel. Már ekkor is igaz volt rá, hogy alapvetően egyenes és őszinte, nem szereti, ha valaki köntörfalazik, és végletesen büszke, nagyon komolyan veszi, ha megsértik. Ugyancsak jellemezte egyfajta alapvető ambíció: noha a származásából adódóan nem sok reménye volt bármilyen irányba kitörni, nagy álmai voltak.

Ahogy azonban teltek az évek, és a státusza, valamint a ránehezedő nyomás is átalakult, Hijikata hozzáállása is sokat változott. A barátaival még mindig kellemes személyiségnek tűnik, de sok esetben tőlük is kissé elvágódik, hogy elláthassa a feladatát Parancsnokhelyettesként, fenntartsa a rendet és a fegyelmet, ami az immár több mint száz fős szervezetben szükséges. Az egyetlen, aki előtt továbbra is teljesen meg tud nyílni, az Kondou Isami, a parancsnok – vele elég mélyen gyökerezik a barátságuk, hogy a megváltozott körülmények se tudják megzavarni. A legtöbben rendkívül szigorúnak látják (voltak már tanúi annak, hogy habozás nélkül ítélt valakit szeppukura szabályszegésért), de ennek ellenére is karizmatikusnak és inspirálónak tartják, aki bízik a követőiben. Nem kiemelkedően csendes, de nem jártatja feleslegesen a száját.

A személyiségének abszolút kulcseleme a hűsége: megrendíthetetlenül képes kitartani egy eszme, ember, vagy cél mellett, és mindent alárendelni neki, beleértve a saját életét is.

Jó a taktikai érzéke: nem tartozik a Shinsengumi legjobb kardforgatói közé, de képes használni mindent, ami a rendelkezésére áll. Kreatívan alkalmazza a mágiát, jól átlátja a harci szituációkat, és felismeri mások erősségeit, ami párbajban is, de vezetőként különösen veszélyes ellenféllé teszi.

Hat testvér között a legfiatalabbként született Edo egyik külvárosában. Az apját a születése előtt elvitte a tüdőbaj, és öt éves korában az anyját is elvesztette, így a legidősebb bátyjánál nevelkedett. Ez a testvére vak volt, ami igazából további nehézségeket jelentett a fiatalkorában, és még több feladatot a háznál… noha kezdettől erősen érdekelte a kardforgatás, és úgy általában volt egyfajta igénye a művelődésre, gyakorlatilag esélytelen volt, hogy magas szinten tanuljon. Tizenéves korában házaló kereskedőként kezdett dolgozni, főként gyógyfüveket árult – ez volt az első, még meglehetősen közvetett lehetősége komolyabb művelődésre, többet megtudott a szervezetről, a sérülések ellátásáról és az egyes növények hatásairól. Ez volt az az időszak is, mikor felhívta magára egy idősebb, az Abe családból származó Onmyoji, Abe no Hikotoshi figyelmét: a kereskedőnek pocsék, de tanulásra fogékony, és meglehetősen makacs fiatal fiúnak pedig a mágiához is megvolt egyfajta természetes tehetsége. Jó esélye lett volna rá, hogy ezen az úton is marad, is idővel hivatásos szinten démonok űzésével foglalkozik: ekkortájt szerezte meg az első, rövid kardját, amit szellemek és démonok ellen tud hatékonyan alkalmazni, és ekkor fejlesztette ki a legtöbb mágikus képességének alapjait is. Ebben az időszakban együtt tanult a férfi fiával, a nála három évvel fiatalabb Abe no Shigeharuval, akivel viszont finoman szólva sem volt jó viszonyuk: Hijikata rendkívül büszke, és nagyon egyenes természete egyértelműen ütközött a fiú manipulatívabb és hataloméhesebb személyiségével, ezt pedig akkor is nehéz lett volna orvosolni, ha bármelyik fiú hajlandóságot mutat rá.

 

Abban, hogy egy pont után távozott is Abe no Hikotoshitól, és nem fejezte be teljesen a tanulmányait részben ez a konfliktus is szerepet játszhatott… de sokkal fontosabb volt egy régi barátság. Gyerekkorától ismerte Kondou Isamit (születési nevén Miyagava Katsugorót – ebből származik az általa még mindig alkalmazott Kat-chan becenév), aki hozzá hasonlóan alacsony származású fiatalember volt, nagy álmokkal. Már fiatal korában örökbefogadta a Kondou család, így Hijikatával ellentétben számára azok az álmok elérhető közelségbe kerültek. Hijikata már a mágiát előtérbe helyező éveiben is, ha volt lehetősége, meglátogatta a dojóját, az edói Shieikant, mikor pedig huszonöt éves kora környékén elszakadt a Hikotoshitól, rendszeres tagja lett. Itt közös baráti kört alakítottak ki, ami elsősorban egymás kölcsönös tiszteletére épült: a tagjai tulajdonképpen mind számkivetettek voltak, olyan fiatalok, akik, bár tehetségük és intelligenciájuk megvolt hozzá, valamilyen okokból nem találták a helyüket a világban. Nem néztek nemet, származást, sok esetben fajt sem – volt a köreikben nő, yasha és idővel egy áldott is. 1863-ban, mikor Hijikata 28 éves volt, Kondou előtt lehetőség nyílt: a Tokugava-sógunátus roninokat (gazdátlan szamurájokat) toborzott arra a célra, hogy megvédjék a sógunt Kiotóba tartó útja során. A toborzott csoport a Roshigumi nevet kapta, és egyértelmű lehetőséget jelentett, hogy kitörjenek a helyzetükből, és ténylegesen feljebb lépjenek a ranglétrán… Hijikata kezdetben habozott a hatalmas kockázat miatt, de végül az álmok, a meggyőződés, és a Kondou iránti hűség győzött: a barátaival együtt Kiotóba indultak.

A városban nagyon hamar belekeveredtek a politikai konfliktusokba. A frissen megalakult Roshigumi rövid úton ketté szakadt – eredeti vezetősége a sógun oldalára szervezett csoportot a császárhoz akarta közelíteni. Kondou egy Serizawa Kamo nevű férfivel egyetértésben, társaival együtt kivált a csoportból (Hijikata természetesen ekkor is követte) – ők alapították a Mibu Roshigumit, amit később Aizu daimjója nevezett át Shinsengumira. Annak ellenére, hogy a cél közös volt, kezdettől komoly konfliktusok alakultak ki Hijikata és Serizawa között: Kondou jóval elfogadóbb volt a férfivel szemben, akivel kezdetben közösen irányították az osztagot, de Serizawa erőszakos viselkedése, és kaotikus jelleme rossz hírüket keltette. Hijikata itt Yamanamival összefogva lépett: Serizawa egyik hívét átverték és szeppukura ítélték, Serizawát magát pedig éjjel meggyilkoltatták, Kondou-t helyezve az egyetlen parancsnoki pozícióba. A két parancsnokhelyettes Hijikata és Yamanami lettek: megvoltak a konfliktusaik, eltérő természetük, és sok esetben eltérő elveik miatt, de hatékonyan együttműködtek.

Az elkövetkezendő két évben a Shinsengumi elérte aktuális formáját. A tagok száma nőtt, átlépte a száz főt, és Hijikata pont ezért ragaszkodott a nagyrészt általa kidolgozott szigorú szabályrendszerhez, amit kegyetlenségbe hajló szigorral tartatott be. Pont a szigora kezdte egyre jobban elszigetelni: a kezdeti társai a barátai maradtak, akikkel kölcsönösen segítik egymást, és aggódnak egymás életéért, de a keménységével nem csak Yamanami nem értett egyet. Kondou-val azonban változatlanul ugyanolyan mély bizalom fűzi össze őket, mint annak idején – parancsnokként és parancsnokhelyettesként jól kiegyensúlyozzák egymást, Kondou békésebb, kedvesebb jelleme mellett Hijikata bátrabban hozza a nehéz döntéseket.

Az 1865-ös Ikedaya incidens óta, amelyben egy csapat Choshu tartományból származó szamurájt tartóztattak le sógunellenes szervezkedések miatt, a csoport gyakorlatilag a fénykorát éli: elismert rendfenntartó szervezetként működik Kiotóban, és tagjai elég sok előjogot élveznek. A rossz hírnevük csillapult némileg Serizawa napjai óta, de határozottan nem szűnt meg – kegyetlenségük miatt a városlakók rájuk aggatták a Mibu farkasai nevet, és nem egy pletykát hallani arról, hogy a tagok jelenetet rendeztek a Shimabarai vörös lámpás negyedekben. A belső konfliktusokról jellemzően átlagemberek nem sokat tudnak.

Képességek:

Egyéb: