Zeng Sifeng

#s://imgur~com/eXceXqp~jpg

Céltudatos, manipulatív, és rendkívül karizmatikus férfi – fiatal kora ellenére nagy befolyással bír, és nagy pénzeket is mozgat, a hatalmat pedig láthatóan élvezi. Intelligens, és az intelligenciáját egyesek becsülik, mások félik a környezetében. Kivételesen tehetséges mágus, ami ugyancsak előnyére van a sárkánymesterek által uralt világban. Alapvetően kellemes, udvarias természetnek tűnik, finom humorral, de meglehetősen bizalmatlan – igazából csak magára, a saját képességeire támaszkodik.

Magas, vékony alkatú fiatal férfi, sötétbarna hajjal, szintén sötét, mandulavágású szemekkel, és erőteljes vonalú szemöldökkel. A haja alapvetően egy kicsit a válla alá ér, de erős fonatba fogja. Fegyvert nem igazán hord magánál, vagy a szavai, vagy a mágiája a fegyvere. A viselete jellemzően elegáns és rendkívül drága ruhadarabokból áll, különösen kedveli az arany és a kék színt.

Baruunkhangai területén született, befolyásos nemesi családba – a nélkülözést sosem kellett megtapasztalnia, gazdagságban nőtt fel. A szülei közül az apja, Zeng Zemin, bár ő birtokolta a család vagyonát, az ő kezében volt a politikai hatalom, és a kereskedelmi kapcsolatok is, sosem volt a legtehetségesebb játékos – nem igazán értett ahhoz, hogy hogy tartsa meg a pozícióját. Ilyen szempontból nagyon szerencsés házasságot kötött… Sifeng anyja, Ena Mara ugyanis annál okosabb volt. Noha mindig a férje volt az arc, de az ő gondolatai és tervei adták az alapját a család növekedésének. Mondhatni, hogy Sifeng mindig inkább az anyja fia volt, a nő pedig fiatalkorától készítette is rá, hogy meg tudjon állni a saját lábán. A fiú sokat tanult, rendkívül magas szintű műveltségre tett szert… és a mai napig kedves időtöltése az olvasás, a különböző logikai és stratégiai játékok és a hasonló, kulturált szórakozás. 

Tulajdonképpen az egyetlen, ami igazán egyedivé teszi a családban, az a mágia iránti érdeklődése – na, nem mintha az anyja nem támogatta volna a dolgot. Kezdetben valóban puszta kíváncsiságról, és tudásvágyról volt szó, idővel azonban felismerte, hogy a mágiában is rejlenek lehetőségek, és hosszú távon ugyanúgy a hatalom eszközét jelenti, mint a sárkánymesterek sárkányai… még ha kevésbé látványos is.

A családját később pont a politikai helyzete sodorta veszélybe – a komoly gazdasági befolyás és gyakorlati hatalom sokak szemében célponttá tette Zeng Zemint, a feleségét és a fiát is. Pár nappal azelőtt, hogy betöltötte a tizennyolc éves kort, egy orgyilkos érkezett a birtokra. A káosz, amit okozott, hatalmas volt: Sifeng apja és anyja is meghalt, az egyik legmegbízhatóbb szolgálójukkal együtt – alighanem ő észrevette a támadót, így eltették láb alól, mielőtt riaszthatta volna a házat. A fiúnak tulajdonképpen szerencséje volt – éppen elutazott azon az éjszakán, így elkerülte az orgyilkos pengéjét, de nem maradt kétsége afelől, hogy ő is ott van a listán. Még nem egészen tizennyolc évesen átvette a családfői szerepet, továbbra is kézben tartva az eseményeket – akik abban reménykedtek, hogy a családfő és felesége halálával széthullik a politikai befolyás, amit építettek, azoknak hamar csalódnia kellett. Sifeng egyúttal azt is kikiáltotta, hogy meg fogja találni a felelőst, és tönkreteszi – nyílt provokáció volt, amit egy szinte még kamasz fiú szájából senki nem vett komolyan.

Azonban Sifeng beváltotta az ígéretét. Közel egy évre volt szükség hozzá, egy évre, amíg folyamatosan a háta mögé kellett néznie, rettegve egy újabb pengétől, de kiismerte eléggé a politikai ellenfeleit ahhoz, hogy kiderítse, kinek állt volna érdekében eltenni láb alól a családját. Bizonyítani még nehezebb volt, pokolian sok kapcsolatot kellett építenie, és sokkal erősebben kommunikálni az orgyilkosok világával, mint azt kellemesnek találta – de egy évvel és két hónappal a családja meggyilkolása után az eset mögött álló politikust kiforgatták a vagyonából, elvesztette a hatalmát, és bár Sifengnek magának nem állt szándékában elvenni az életét is, de a férfi végül maga választotta a halált a megaláztatás helyett.

Tulajdonképpen ez a bosszúhadjárat volt az a pont, amikortól Sifenget országszerte komolyan vették. Már nem egy nagyhangú, gazdag és elkényeztetett kamasz volt, akit irányíthatónak véltek, hanem egy erő, akivel számolni kellett. Az elmúlt majdnem három évben pedig ez a pozíciója csak egyre jobban megszilárdult.