Horiuchi

#s://russellbrownart~files~wordpress~com/2012/10/lotor_ferai_morning~jpg

Faj: youkai (tanuki)

Nem: hím

Magasság: 170 cm

Kinézet: Eredeti formájában olyan, mint egy hosszabb lábú és törzsű mosómedve, aki átlagos emberi magassággal rendelkezik. Emberi ruhákat (bambuszkalap, foltmintás köntös, egyszerű nadrág, övre csatolható kisebb tartók, néhány ékszer, szandál) visel. Bundája szürkésbarna, a hasán világosabb. Csillogó szemei vannak, vidám arca szakállszerű szőrzettel. Végtagjai karmos mancsokban végződnek.

Bármilyen emberi alakot képes ölteni, gyerektől a vénig. Szereti ezeket váltogatni, de mindig férfiként mutatkozik.

Személyiség: Jókedvű, pozitívan látja a világot, a békét kedveli, ugyanakkor szükség esetén megvédi magát és azokat, akiket szeret vagy akiket becsül. Nem kedveli, ha eljátsszák a bizalmát. Meg tud bocsátani, de nem felejt. Nagyon szeret viccelődni, játszani, új dolgokat kipróbálni és ami még fontos: szeret tanítani. Akikkel találkozik, azokat megtréfálja, különböző helyzetekben megnézi, hogy mit tesznek és magában értékeli őket valahogyan, de igyekszik mindig tanulsággal szolgálni. A csinos nőket nem veti meg, hol elcsábítja, hol zavarba hozza őket, hol sértegeti, de csak azért, hogy lássa, hogyan fogadják az ilyesmit. Mély kapcsolatokat nem alakít ki, mindig szeret új embereket megismerni és ő maga is mindig új alakban mutatkozik. A tetteivel néha árt, de nem okoz tartós sérüléseket, senkit nem taszít szegénységbe, kilátástalanságba. Aki mégis megérdemelné, azt inkább más módon leckézteti meg, próbára teszi és szigorú vele. Szülei intelmei és példája után tartja magát ahhoz, hogy senki halálát nem akarja okozni. A családtagjait rendszeresen felkeresi, tartja velük a kapcsolatot és szívesen megosztják egymással a legújabb tapasztalataikat.

Történet: Horiuchi egy tanuki családból származik. Egy hegyi erdőben laktak és összesen négy fiuk született: Katsuo, Asuka, Muromachi, és Hori, a legfiatalabb. Már kölyökkorukban arra nevelték őket, hogy engedjék szabadon a képzeletüket, öltsenek olyan alakot, amilyet csak szeretnének és emberekkel találkozva mondjanak, csináljanak bármit, ami csak az eszükbe jut. Egy dolgot kötöttek ki: ne okozzanak halált. Ezt sem büntetésként, sem figyelmetlenségből nem engedték meg a gyerekeknek, ahogy ők maguk sem tettek ilyet - már jó ideje. Egyszer régen megtörtént, de hogy hogyan, azt egyiküknek sem mesélték el. A kis tanukik vidámságban, szeretetben és óriási szabadságban nőttek fel. A legidősebb, Katsuo szembement az egyetlen szabállyal, amit a szülők kikötöttek. Már fiatalon megölt egy embert, akit próbára tett és az illető képes lett volna feláldozni a családját a saját meggazdagodásáért, ezért vette el az életét. A szülők kitagadták Katsuo-t, távoznia kellett. A testvéreinek nem tiltottak meg semmit, beszélhettek vele, bármilyen tevékenységet űzhettek együtt, amíg azt a bizonyos szabályt betartották. Ezzel nem is volt gond.

Horiuchi sokáig figyelte a helyieket, a vándorokat, az állatokat és egyre jobban megtanulta utánozni az embereket. Megértette, hogy kit mi hajt, hogyan látják az emberek a világot. Megismerte a szerelmet, a gyászt, a szegénységet, a csillogást, a nagy terveket, az álmodozást, a művészek alkotási vágyát, a tudósok kutató lelkületét. Csalódott is sokat, de egyre kevesebben tudták becsapni és ő egyre több emberrel hitette el a történeteit. Sosem akart vagyont gyűjteni, mindig trükkökkel, játékokkal szórakozott, sőt a rászorulókat segítette, ha jószándékúaknak látta őket. A testvérei kicsit különböznek, ők ennél többre vágynak, mindig szerezni akarnak valamit. Ők meg is nősültek, Horiuchi viszont nem tudott megállapodni és nem is akart. Már 300 éve elköltözött a hegyekből. Annyira megszerette az emberek közötti életmódot, hogy választott egy másik erdőt, ami forgalmas kereskedelmi út mellett húzódik, közel egy városhoz. A képességeiben egyre erősebb lett, de inkább az ismeretek szerzése és a szórakozás az, ami őt újabb vándorok vagy városlakók megszólítására készteti.