Kiallinn

Kialinn, a szabadság városa


Lakosság: 78 millió (Hivatalosan, további 5-6 millió lehetséges illegalitásban)
 (70% ember, de minden faj megtalálható a városban)
Terület: 700 km²
Nemzeti valuta: Kialinni kredit
Kontinens: Galesh
Főváros: Kialinn városa
Államforma: Köztársaság
Államfő: Lord-Protector Valentine LeBlanc
Kormányfő: Lady-Consul Sakura Stark-Leone
Szenátus elnöke: Chief Senator Edmure Mendoza
Képviselőház elnöke: Chief Representative Rodrigo Smith
Tanács elnöke: Lead Counselor Angela Weshauser
Leggyakrabban használt nyelvek: Éjjáró, Mägi, Impérial, Közös, ...

Kialinn, közismert titulusán „a szabadság városaként” ismert gigapolisz, globális kereskedelmi csomópont és a világ egyik vezető kulturális, gazdasági, technológiai és politikai központja,az északi féltekén, Galesh kontinens nyugati partján, a trópusi égövben található, az Est-folyó (Mägi: Öötjõgi, impérial: Rivière du soir, közös: Evening River) két partján, torkolatánál és deltájának szigetein helyezkedik el.

Kialinn ezerötszáz éves történelme során majdnem minden korban megőrizte a függetlenségét. Ma területe a városon kívül az Est-folyó alföldjét fedi le a közeli Tumemäed-hegység karéjáig, beleértve a város és agglomerációján túl a Zöld Vadon esőerdőit az alföldön és a hegység meredek oldalain és szurdokaiban. A város roppant negyedekből áll, melyek a folyó torkolatán és az öböl szigetein kívül a Vanalinn-dombokat, az Est-folyót keresztbeszelő Éjféltót kerítik körbe, és vágnak bele a környező vadonba és a hegyek alacsonyabb lankáiba. A gigapolisz a föld alatt is folytatódik. Kiterjedt földalatti mágnesmetró-, mágnesvasút-, pince-, raktár-, parkoló-, alagút-, és csatornahálózat szeli át a várost, mely a tömegközlekedésen, vízellátáson, szennyvíz-elvezetésen kívül tehervonatok alagútjainak, gettósodó feketemunkás szegénynegyedeknek, alvilági bűnszervezetknek is otthont ad. A csatornahálózat nem teljesen feltérképezett, szintjeinek számára és a mélyben található világ kiterjedésére csak elképzelések léteznek, melyek kétes hitelességű híreken alapulnak.


Több ezer hajó fordul meg Kialinn kereskedelmi kikötőiben naponta. A város negyedei funkcionálisan is elkülönülnek. Az öböl látképét domináló monumentum, Kia istennő fáklyát és kardot tartó szobra Vanalinn dombján helyezkedik el, melyet körülvesz a kormányzati negyed. Az Akadémiai Negyed a város legrégebbi elitjének, a tudománynak és mágiának fellegvára. Itt található a Kialinn Egyetem több kara, és a Mágiaakadémia, valamint több fontos céh és szervezet központja is.

Glasshall negyede, az első üzleti szektor, az öböl túlpartján terül el, a város legrégebbi, szecessziós-indusztriális stílusú felhőkarcolóival. Mintegy dacolva a mágia képviselőinek romantikus tornyaival, a tégla-acél-üveg felhőkarcolók az ipar titánjainak adnak otthont. Kialinn politikai életének élvonalát ez a három szereplő, (Az államapparátus, a mágusok és az ipar) fedi le, és bár a sokszor feszült és borulékony kompromisszum a szereplők közötti, fogat csikorgatva haladó kooperáció alapja, a hármat együtt a Lángoló Háromszögként említve szokta a sajtó nevezni, amikor a gigapolisz politikai krémjére utal.


Az Éjféltó partjait és szórakozó negyedeit módosabb felső-középosztálybeli, illetve polgári, középosztálybeli negyedek szegélyezik. Ezen a gyűrűt a munkásosztályok és a népréteg gyakran gettósodó negyedei veszik körbe, melyek a trópusi eső, a szmog, a csatornákból felszálló pára félhomályában és neonfények derengésében zordabb, vadabb képet festenek. A keleti és nyugati iparnegyedek különösen veszélyes zónáknak számítanak.


Az Est-folyó felsőbb folyásán, a hegyek közé felkapaszkodva, az elit villáiból álló Greenhills-negyed található, melyet művész-kolóniák és kisebb egyetemi kampuszok és kutatólaborok vesznek körbe. Ugyanitt található a Fényerdő, az egyetlen, embereknél és elfeknél rangosabb frakció, a pixik többségének otthona, relatív izolációban a város többi részétől. Nem meglepő, hogy a gazdag elit otthonait a fiatal tudósok, egyetemisták, művészek, varázslók és pixik lakóhelyei veszik körbe a gigapolisz fölé emelkedő lankákon. Kialinn kultúrájának szerves része a tudomány, művészet és mágia szerepe és az ezek köré kapcsolódó hivatások a város identitásának alapját képezik.


Történelem

Kialinn városát körülbelül ezerötszáz éve alapították mägi és éjjáró népcsoportok, melyek közeli falvai és városai évszázadok alatt egyetlen várossá nőttek össze. A várost többek között Kia istennő kultusza tartotta össze. Az istennő, akinek eredete mára ismeretlen, a környék egyedi mitológiájában a fény, a tudás, a szabadság és a mágia istennőjeként jelenik meg, már első ábrázolásaiban kezében fáklyával, amely kultuszában jelképe annak, hogy Kia „az értelem, tudás és szabadság fényét veti a sötétségbe.”  Kia istennő egyháza máig jelentős szereplő a városban. Az egyház komoly adományokat fordít a mágia és a technológia kutatására, tudományra, valamint a Kia-templomok nem részei a rendfenntartás hatáskörének, így azokban bárki oltalmat kaphat. A legendák szerint királyok, üldözött forradalmárok, diktátorok, tábornokok, művészek, boszorkányok, sőt, démonok is kaptak menedéket Kia templomokban a városban. Azonban mivel az egyház nem fedi fel, kik kapnak menedéket, ez nem tudható pontosan.

Kia kultusza vezetett a kialakuló város nevéhez is, (Mägi: Kia istennő és „linn” város szó összekapcsolásából.) A város a történelem alatt máshol üldözött boszorkányoknak, mágusoknak, tudósoknak, idegen fajoknak és kultúráknak, egyéb vallások képviselőinek adott menedéket. Ez adhatta azt a technológiai és mágiabeli előnyt Kialinnek, amire a növekvő városállam támaszkodott a gazdaságban, kereskedelemben és ami a szabadságát szavatolta a legtöbb háborúban.


Kialinn történelme során népcsoportok, falvak, nagycsaládok laza kapcsolataiból alakult lassan ki, akik különböző vének tanácsait, városi elöljárókat, törzsfőnököket kapcsoltak össze valamiféle fokozatosan formalizálódó törvényhozásba. Körülbelül ezer évvel ezelőttre kialakult a trikamerális (Háromkamarás) törvényhozás máig jelenlévő apparátusa.

A törzsi vezetőkből, falusi és városi vénekből állt össze a Szenátus. Az összekapcsolódó területek vezetői, nagycsaládok fejei adták a Képviselőházat. A szakmák, céhek, a mágia és technológia képviselői, az akadémia, a papság, és minden más társadalmi és szakmai szerveződés érdekképviselete adta ki a Tanácsot. Mindezek együtt ma is együtt dolgoznak a Konzulátussal, ami a végrehajtó hatalom legfelső szerve.


Politika

Kialinn államformája köztársaság. A törvényhozás három kamarájából a Szenátus elektorok útján, közvetve van megválasztva. (Az eredetileg nagycsaládi főkből álló elektori gyűlések helyett mára az elektorok demokratikusan vannak választva.)

A Képviselőház közvetlenül, általános választáson, választókerületekben van megválasztva míg a Tanács a szakszervezetek, a céhek, az Akadémia, a művésztelepek, az ipar érdekképviseleti szervei, a köztisztviselők szervezetei, a kereskedelmi-, szakmai-, munkáltatói-, és munkavállalói kamarák által. Az átlagos választópolgár tehát lead egy szavazatot egy elektorra, aki rendszerint eleve azzal kampányol, hogy melyik szenátorjelöltre szavaz a kerületében. Ez után lead egy közvetlen szavazatot a Képviselőház választásában. Majd saját céhe, szakszervezete, kamarája tagjaként lead egy szavazatot a Tanácsban való képviseletére.


Ez azonban nem minden társadalmi osztály képviseletét adja ki. A földalatti nyomornegyedek nem képezik hivatalos negyedek részeit így a legszegényebbeknek a szava nem jut el a törvényhozásba. Egyes szerveződések – Mint a Mágusunió és az ISC (Industrial and Scientific Coalition), Tudományos Akadémia, a pixik saját szakszervezete, stb, jóval több Tanácsnokot delegál, mint a munkásosztályok szakszervezetei összeadva. A közismert gerrymandering (választókerület-manipulációs) taktikák a szegény munkásnegyedeket úgy osztják fel, hogy az őket képviselő, radikálisabb pártok marginalizálva legyenek a törvényhozásban. Amikor ezt kritika éri, a város versengő közép- és felső osztályai és rivalizáló politikai elitje összezár és a „középosztálybeli konszenzusra,” a „mérséktartó, de progresszív politikára” hivatkozva utasítja el a kritikát. Azonban tény, hogy a felső középosztály alatt rohamosan csökken a politikai részvétel lehetősége.


A politikát nagy, középjobb és középbal pártok uralják. A város életének legnagyobb politikai választóvonala a varázslókból, tudósokból, művészekből és a középosztályból álló tömb, valamint az ipari elitből, mérnökszakmákból, technológiai mágnásokból és felső osztályból álló tömb ütközése mentén alakult ki.

Az ipar és technológia csúcsán álló elit a közép-jobb Konzervatív Párt mögött áll, politikáik laissez-faire gazdaságpolitikára, deregulációra, kevesebb állami szerepvállalásra, minél nagyobb piaci szabadságra épül.

Ezzel szemben a közép-bal Szociáldemokraták a mágusok, a középosztálybeli szakszervezetek, köztisztviselői kamarák, tudományos szervezetek erős bázisára alapszik és progresszív adókat, általános állami oktatást, egészségügyet, erős szociális hálót fogalmaznak meg politikájuk céljaként. A kompromisszum a kettő közt azt jelenti, hogy a konzervatívok és szociáldemokraták általában a liberálisokkal és egy-egy faj kis pártjaival kiegészülve, koalícióban kormányoznak, az inga hol erre, hol arra dől. A mindennapi életben ez állandó lobbizást, mindennapos állóháborúkat, keményen kiharcolt kompromisszumokat jelent, amikkel igazán senki se boldog.


Azonban a munkásosztályok radikális pártjai feltörekvőben vannak. A színes etnikai és kulturális alsó népréteget képviselő Kommunisták aktivistái egyre többször kerülnek a hírekbe, míg az első sorban ember ipari munkások és alsó-középosztály szeletét megtalálta a szélsőjobboldal Város Elsőként pártja, ami alig leplezett, kirekesztő, háborús retorikával kampányol.


Mindezt keresztbeszelik a magas politika legalsó szintekig leható szálai. A felszínen koalícióban kormányzó Szociáldemokraták és Konzervatívok mögött álló mágusok és technológiai titánok a színfalak mögött, a mélyben, állandó háborúban állnak egymással - és sokszor saját belső ellenzékeikkel.

A mágusok ellen alsó néprétegekben mozgolódó és boszorkányüldözést követelő szélsőjobboldali csoportosulások bár forrófejű, molotov-koktélt dobáló fiatal, ember férfiakból állnak, a bankszámláik több offshore shell cégen és bankon át az ISC (Industrial and Scientific Coalition) legfelsőbb berkeiig vezetnek.

Ugyanígy a szmogellenes turbinákat, atomerőműveket, gázvezetékeket támadó és a környező erdőkben bujkáló szélsőbaloldali zöld ökomilíciák aktivistái lehet, hogy fiatal elfek, de furcsa módon visszakövethető a támogatások a Mágiaunióig.


Az ISC korosodó öreg mágnásai állandó küzdelemben vannak a feltörő startup-géniusz ifjú titánok belső forradalmaival. A Mágiaunió mérsékelt középosztálybeli vezetése képtelen féken tartani a fiatal mágiahasználókat, mint egyetemista boszorkányszekták, progresszív démonista kabalok, új elemeket kutató varázsnövendékek.


A belső politikai háború az alsóbb negyedek rendfenntartását is rontja, minden harmadik rendőr valamelyik politikai tömb zsebében van, és a színfalak mögötti konfliktusok között lavírozva a szervezett bűnözés is hatalmas sávokat hasított ki a városból és annak gazdaságából. A bandák kvázi védelmezett kliensei a patrónus hatalmi tömböknek.

Mindebből azonban semmi nem látszik a millió hologram, neonfény, égbe törő felhőkarcolók, színes villogás megtörte gőz, eső, szmog közepette, ahogy a város pulzusa megállás nélkül, éjjel-nappal dobog nyolcvanmillió lélek ritmusára.


Társadalom

Kialinn végtelenül multikulturális város és az élet pluralizmusa a mindenhol megjelenik a város életében. Az első telepesek éjjáró és mägi csoportokból álltak, akik a Vanalinn-dombokat, belső Ést-folyó alsó partokat, Éjfél-tó déli partját népesítették be. Ezt követték a közös nyelvet beszélő népek, az Aka-Hito telepesek az Éjfél-tó északi partján, impérial mágusok, elfek, pixik majd egyéb népek.

Mára a városnak nincs egy közös nyelve, a főbb területek és helyek eredeti nyelveiken ismertek, míg a legtöbb lakos implantjai alapvető fordítókat is magukba foglalnak, amiknek darabos félrefordításai egészen különböző szófordulatokként épültek be a város nyelveibe.

Pl. éjjáró: „Nyugtával dícsérd a napot” - (Akkor örülj, ha már végeztél valamivel.) > fordítás közösre: „Praise the Sun with the bill,” (A mondás gépi félrefordítása) > impérial: „Vantez avec l’addition au Sol” (Dicsekedj a számlával a napnak) > közös: „Sun-biller” (Valaki, akinek annyira vastag az arcán a bőr, hogy beadja a számlát a delelő napnak is). Tehát a következő két mondat: „Yo copin tu es a väga-väga sun-biller baszki don’t tu denkt? Est ton sweetmother egy blutelf, copin?” teljesen értelmes Kialinn utcáin.


A relatíve módosan élő közép- és felső-középosztály alatt nagy a szakadék az állandóan szmogban éló alsó-középosztály felé. A közegészségügy nagyon túlterhelt, a gyűrűnegyedek felhőkarcolói közti alsó utcaszinteken a szexbot-boltok, olcsó fájdalomcsillapítókat áruló bodegák, illegális szimeket áruló sarokboltok között az állandóan szemerkélő trópusi esőt, párát és szmogot a neonfényeken kívül tucatnyi emberi (és nem emberi) nyelv hasítja keresztbe.

Itt a rendőrök kétharmada korrupt, de legalább cirkál az utcán. Ha a boltok fizetik a védelmi pénzt, tényleg bele is néznek a kamerákba és pár hét alatt meglesz a drogfüggő tizenéves félelf, aki illegális szimulátorokat lopott Chen bácsi bodegájából. De szerencsés, ha a rendőrök találják meg előbb, és nem a Verikuud testvériség, akik majdnem mind vérelfekből állnak, és akiknek járt volna egy védelmi sarc a csempész szintetikus vérből, amit pedig a barátnőjének lopott a fiú.


A föld alatti nyomornegyedek azonban a társadalom alját képezik. Elsuhanó mágneses metrók dübörgése, megtört, régi varázsrúnákból feltörő sav, repedt hűtővezetékekből kirobbanó, égető gőz mindennapos velejárója a feketén dolgoztatott illegális bevándorlókból, lecsúszott elemekből, piti bűnözőkből, eészigetelődött drogfüggőkből álló csatornanegyedek világának.

A metróhálózat felhagyott, régi alagútjai, pincerendszerek, elhagyott háborús óvóhelyek, terek, régi parkolóházak, ismeretlen eredetű kazamaták, természetes csatornák, az Est-folyó föld alatti oldalágainak kiszáradt barlangjai szövevényes föld alatti világot rejtenek. Aki ide merészkedik, nem biztos, hogy távozik, vagy ha igen, nem biztos,hogy minden szerve, minden implantja, minden emléke a helyén van, amikor megmenekül.


Földrajz

Kialinn igen drasztikus és változatos területen helyezkedik el, ami meghatározza a város strukturáját is. Az Est-folyó a Tumemäed szirtjei közötti zubogókon és vízeséseken halad lefelé az árföldek és a tenger irányába. A legalsó nyúlványok, a Green Hills utolsó dombjai között helyezkedik el az Éjfél-tó, amiből a folyó továbbhalad a torkolat felé. Állítólag több tucat föld alatti folyó szintén elindul a hegyek közül, hogy nővérükkel találkozzanak utolsó útján, ahogy a tengerbe robog. Ezeknek még több kiapadt, száraz medre ma barlangként köti össze a város belső negyedeit a hegyekkel.

Ezek a csatornák kötik össze a néhány kutató és mágnáson kívül mindenki másnak ismeretlen, mélyen fekvő ősi romokat is a hegyekben elfeledetten található szentélyekkel, melyeknek léte ugyanakkora titok, mint amekkora misztérium is.


Kialinn mára tégla, acél, titán, beton, aszfalt, poliészter, poliszéról, szén-kompozit városi dsungellel vette át a smaragdzöld esőerdőt, azonban a természet minden egyes négyzetméternyi helyet csak kemény küzdelem árán adott át a városnak, és a külső, szegény negyedek máig a trópusi viharokat követő áradásokkal kell, hogy szembenézzenek egyik napról a másikra.



A város negyedei

Kialinn több negyedre oszlik, melyek lakónegyedeken kívül üzleti, ipari, kereskedelmi és szórakozó negyedek funkcióit veszik fel. A belső város régebbi, kisebb negyedekből áll, míg ahogy kifelé haladunk, egyre nagyobb negyedeket találunk – Ahol az életszínvonal rohamosan csökken.


Vanalinn

A város legrégebbi negyede, a kormányzati negyed a Városi Konzulátus, a Tanács, Szenátus, Képviselőház otthona is, és a Városi Konzulátus osztályai (Departmentek, kvázi minisztériumok) is itt kapnak helyet Kia istennő templomain kívül.


Itt magasodik az ég felé Kia istennő negyven méter magas szobra, kezében a mindig égő mágikus lángot hordozó fáklyával és a karddal, délnek, a tenger felé meredve.


Kiamaks

Kia istennő erdeje, korábban szent és érinthetetlen erdő, mára park, ami a rendfenntartás minden erőfeszítése ellenére is graffitikkel van tele. Lady Sophie Hashirama, Kia egyházának főpapja egy interjú streamen egyszer nevetve erre azt jegyezte meg a vandálok és graffitik kapcsán: "A szabadság végül mindig utat tör magának." A rendőrség kevésbé találta elmésnek az utcai művészet általi szabadság-rajongást.

Akadémiai negyed

A Kialinn Egyetem és a Mágiaakadémia, valamint egy sor további iskola otthona, ezen kívül több értelmiségi, fontos professzor, kutató és hallgatók is élnek itt.


Estpart

A belváros keleti része. Mára a felsőosztály lakóhelye.


Glasshall

Üzleti negyed, ami magában koncentrálja a kialinni ipar és világcégek főhadiszállásainak kilencven százalékát. inkubátorházak, kereskedelmi épületek, tőzsdék és bankok is találhatók itt. Égbe törő felhőkarcolók jellemzik a negyedet.


A negyedhez tartozik két sziget, Storm Island és South Island. Mára szintén égbe törő felhőkarcolók borítják a két szigetet, és több híd köti össze őket egymással és a szárazfölddel.


La Plage Rouge, La Plage du Minuit, Sharinmura, Yorumura

Ezek a negyedek korábban művésznegyedek voltak, most kereskedelmi funkciókon kívül szórakozó negyedek szerepét töltik be. A világ minden részéről érkező utazók, turisták, üzletemberek, művészek, szerencsevadászok, szabadúszó hackerek, profi esportosok, mindenfajta ember és nem-ember megtalálható ezekben a színes, pörgő, pezsgő negyedekben. Egyes kerületek az Éjfél-tótól távolodva veszélyesebbek lehetnek, ahol erőszak gyakran felüti a fejét akár részeg, gazdag turisták között, akár rivális bandák ütközeteiben, de a rendfenntartás viszonylag jó. A magas épületeket fényreklámok borítják, de a tópart egy hosszú, egybefüggő party-kerület. Itt a fő szabály: Anything goes.



Upper town, Midburg, Baagh, Gronnby

Középosztálybeli lakónegyedek, azonban szórakozó és kereskedelmi, üzleti kerületek itt is vannak. A közbiztonság és életszínvonal kifele távolodva zuhanni kezd. Zsúfolt, de relatíve élhető helyek, égbe törő lakóépületekkel és felhőkarcolókkal, három-négy utcaszinttel, ahol a legalsó szintek majdnem a nyomornegyedek színvonalát érik el.


Nordburg, Factory town, Docks

Kereskedelmi kikötőkön kívül még gyárak és szegény sorsú, nagyon rossz közbiztonságú kerületek vannak itt. Ez a munkásosztály zömének az élőhelye. Korábban, az ipari forradalom alatt, a robbanásszerűen növekvő város gyárai, munkástelepei hasítottak itt emberi életteret a dzsungelbe. Mára átláthatatlan, sokszintes, vasbeton-vezeték-acél-aszfaltdzsungelek ezek a negyedek. Az utcaszintek szeméttel vannak borítva, a szmog és pára kezeletlenül önti el a szinteket nyolcadik-tizedik emeletszintekig.

A legalsó utcaszintet hol az áradás, hol a bandák, hol járványok lepik el, a közbiztonság és az infrastruktúra csapnivaló, az utca urai a bandák.

Azonban Docks negyed parti része ad helyet Kialinn legtöbb kereskedelmi kikötőjének. Ez a régió relatíve biztonságos. Föld alatti vasúthálózat köti össze a kikötőt a város többi részével.


Greenhills

A csúcselit lakóhelyei vannak itt. Greenhills falakkal körbevéve, három emelettel magasodik az északi, környező negyedek fölé, és gondozott parkerdői, villái, kis, elit közösségei feleselnek a két oldalt burjánzó, fallal elválasztott dzsungellel. A pixik kaptak itt otthont az eliten kívül, valamint a tudósok, hallgatók, művészek, egyéb értelmiségiek, akiket az elit kiemel folyamatosan maga közé. A negyedet keresztbe vágja a dombokon lefele haladó, (itt még kristálytiszta) Est-folyó. Greenhills lankásan-lépcsőzetesen emelkedik a város északi határáig, belemarva a Kialinn természetes határát jelentő, meredek hegyoldalakba.


Dhong Zhen, South Village

Kialinn elővárosai, módosabb és szegényebb negyedek váltogatják egymást.


Gryffinton

Több varázslóiskola, amit az esőerdőben, az emelkedő dombok között alapítottak, itt kapott helyet. A körülöttük felnövő utcák, lakóhelyek, ellátó épületek mint kifőzdék, mosodák, éttermek, lakó kerületek végül várossá álltak össze. Mára Kialinn egyik elővárosa. A városvezetés éberen figyeli az utcákat – Állítólag nem hiába. Állítólag világszintű mágikus újítások lappanganak a varázslólaborok mélyén.


North Academic Observatory Town

Hivatalosan ez egyetemi terület, Kialinn Egyetem kampusza. Hivatalosan csillagvizsgáló és geológiai intézet van itt. Nem hivatalosan állandó jelleggel cseppfolyós nitrogéntől kezdve, genetikai mintákon és mágikus rúnalapokon át, holttestek, szupertitkos, ősi, szuperfejlett technológia-darabok és nagyon ritka elemek vannak folyamatosan szállítva a kampuszra, a jelentések pedig egyenesen Lady-Consulnak érkeznek, a legmagasabb titkosítás alatt.


Guardian Island

Hagyományosan a hadiflotta fő kikötője kapott helyet a sziget nyugati partján. Ma e mellett haditengerészeti kutatóközpont, katonai repülőtér, a kormányzat szupertitkos óvóhelye és radarközpont is van itt. A haditengerészeti kikötőben magasodik a Navy High Command és vele szemben a First Fleet Headquarters épülete. A First Fleet (Home Fleet) zászlóshajója, La Liberté, ünnepnapokon díszjárőrt tart az öbölben, légi- és tengeri kísérettel.