Pszianon

A világ koszorúja ahogy ezt az országot emlegetni szokás. A Kvanchun hegység apró rejtett falvainak a lakói alkotják ezt a népet. A nagyrészük a hegyi szellemek vallásának a követője. Ez egy egyedi a természet harmóniájára építő kultusz. Nem sok helyen találkozni hasonlóval ami nem elfek kezéből került ki. A hívei a nagy szelek szellemét tisztelik akinek gyakran áldozatokat is mutatnak be. A hitvilág szerint ő okozza a földcsuszamlásokat és a lavinákat akárcsak az időjárást. Az egész országban számtalan templom épült a tiszteletére de az utak mentén rengeteg oltárral is találkozhatunk ahol áldozatokat hagyhatunk a biztonságos átkelés érdekében.

A Pszianoniak nem temetik el a holtaikat. Mivel föld nincs csak sziklák, a tűzhöz túl kevés a fa, elrohadni meg nem tud a hidegben. Ezért egyetlen módszer maradt. A magasvidékeken keselyűkkel míg lentebb (ahol már lehetséges a temetés, egyszerűen csak szokásból csináják így) hegyi farkasokkal etetik meg a holttesteket egy arra kijelölt helyen. A temetés egy arra kijelölt nomád utazó dolga akit Neplenunnak azaz terhes léptűnek neveznek mivel a vallás szerint magára veszi az elhunytak összes lelki terhét, hogy a lelkük szabadon távozhasson az őket felfaló állatokba.

A főváros Taina igazából több félig-meddig szeparált településből és nagyobb központból áll. Ez utóbbi rengeteg föld alatti résszel rendelkezik, melyet törpék építettek még a 25. században. A város maga gyönyörű, számtalan ősi relikviát fedezhetünk fel benne de vigyázzunk nehogy eltévedjünk, hiszen az évszázadok alatt sokan hozzáadták a saját részüket ezekhez az alagutakhoz.

A városban székel a Pszianoni kormány is. Nyílt titok, hogy az országot valójában a Hjaszoniak irányítják. A nagy háború előtt nem sokkal ugyanis átvették az irányítást és még mindig tartják magukat hozzá. Egy általuk felállított és engedélyezett bábkormány irányít mindent így a helyieknek nincs igazán szabad döntésük semmiféle nagyobb kérdésben.

Pszianon egy békés ország ám ettől, függetlenül rendkívül elmaradott. Ez főként az infrastruktúrában csúcsosodik ki, mivel a hegyi utak gyakran járhatatlanok vagy túl vékonyak a járműveknek így az utazás általában állatokkal vagy helikopterrekkel történik, már ha azok fel tudnak szállni.