Toreik

2114-ben érkeztek az első Angtiri kolonisták a mai modern Toreik területére. Az anyaország északi feléről származtak Wáziából, ez a hegyvidék ma már A Mzulftkanzi demokratikus köztársaság területe. A kolonisták sajátos kemény akcentussal és sok eltéréssel beszélték csak az Angtiri nyelvet. A legtöbbjük lázongás vagy rendbontás miatt lett kiűzve az otthonából és kolonizációra ítélve. Így alapult meg a Toreiki kolónia.
A legenda szerint a helyiek nem találtak megfelelő helyet arra, hogy letelepedjenek mivel, a föld mindenfelé terméketlen, sziklás volt. A víz pedig sós, halnélküli. Így a lovagok akik az expedíciót vezették elhatározták, hogy szétválnak és külön-külön indulnak útra. Az egyikük három napig vándorolt  míg nem megpillantott egy hatalmas arany színű sárkányt. Kardot rántott, hogy leölje a bestiát ahogy a kötelessége megkívánta ám az menekülni kezdett előle. A lovag felpattant a hátasára és után vágtatott. Napokig követte étlen szomjan a bestiát ami bármikor felszállhatott volna az égbe de nem tette. Ehelyett a lovag előtt maradt. Az bár gyanakodott de nem adta fel a hajszát. A harmadik üldözéssel telt napon egy völgybe értek. Zöld fák borították és a friss víz szabadon bugyogott fel a föld aló. Számtalan ritka gyógynövény virágzott itt a hely termékenységét bizonyítva. Amint a lovag ezt meglátta az aranysárkány felcsapott az égbe és eltűnt a vakító napfényben. Azóta nem is látták többet. A telepesek pedig ezen a helyen alapították Palz városát ahol a mai napig számtalan szobor áll a sárkánynak. Még Toreik zászlaján is az szerepel.

Az alapulása után nem sokkal Toreik prosperáló kolóniává vált. Itt haladt át a világ legtöbb acélja, mind a komoly ércbányászat mind a törpe erősségekkel való kereskedelem miatt. A környék gyorsan megtelt új szerencsevadászokkal és kolonistákkal akik mind szerettek volna az értékes ércekből meggazdagodni. A századfordulóra a Toreiki kolónia nyugat Vorkwat legsűrűbben lakott térségévé vált.
Nem csoda, hogy itt ütötte fel a fejét a Néma légió. A holtak sötét serege egy a nekromancia tiltott művészetét üző mágus sereg irányítása alatt. Pillanatok alatt elterjedtek, amerre pedig haladtak pusztulás járt a nyomukban. A seregeik száma hónapról,  hónapra megduplázódott a törpe királyságok pedig ahelyett, hogy segítettek volna inkább bezárták a kapuikat míg a vész elmúlik.
Toreik veszett helyzetben volt. A kezdetleges védelmi erői nem tehettek semmit a holtak egyre növekvő serege ellen. Ekkor léptek elő  a Fény lovagjai. A hajdani kolonizációt vezető nemesek leszármazottai. Átlépték az Angtiri kormányt és a saját kezükbe vették az ügyet. Voltak köztük erős mágusok és kitűnő harcosok. A helyi acélból készült páncélzatuk mára már ikonikus jelképükké vált.

Nem összekeverendők az Innei templom rendjeivel akik csak három évvel a katasztrófa kezdete után érkeztek bár az biztos, hogy hatalmas segítségnek bizonyultak. A két sereg együttes erővel tizenöt év állandó hadakozás után tudta csak legyőzni a Néma légió nekromantiát. Azonban mindenki kemény árat fizetett ezért. A szövetséges felmentős seregek teljesen megsemmisültek.
Addigra az egykoron gazdag föld már lakatlanná vált. De az Angtiri birodalomnak még mindig be kellett szolgáltatni az adókat. Így a Fény lovagjai ismét a kezükbe vették az irányítást és hosszú évek újraíptése után fellázadtak a Domínium ellen. Ez volt a legnagyobb függetlenségi háború a világtörténelem során. Sokszor szinte reménytelen harcnak tűnt de végül sikerrel járt főleg az erős szövetségeseinek köszönhetően. Itt kezdődött meg a modern Toreik történelme a Fény lovagjai és az általuk választott tejhatalmú kancellár vezetése alatt.
Egy dologról viszont híres ez a nemzet a mai napig. Bármilyen katasztrófából felépül. Húsz évvel a kemény háborúk után Toreik ismét vezető gazdaság volt a világban. Sokan úgy tartják, hogy a szigorú ám erős vezetői tehetnek erről, mások úgy gondolják, hogy az összefogás. Egy biztos, bár a Toreikiek összetartóak, a külhonaiakat nem mindig kedvelik és gyanakvóan tekintenek rájuk.


Az ország részvétele a Nagy háborúban nem elhanyagolható, ám itt nem lesz részletezve. Az biztos, hogy mindenki meglepődött a technológiai fejlettségükön és a hadseregük erején. A háborút ugyan elvesztették a lovagokat pedig elűzték a Szindikátus és a Domínium csapatai nem ez volt a legnagyobb katasztrófa ami történhetett. A harcok végeztével megkezdődött az ismételt újraépítés. Mint mindig ezúttal is évtizedekig tartott. Ám sosem fejeződhetett be igazán. Az árnyak rejtekében a Néma légió ismét mozgolódni kezdett. Újjáalapult és megkezdte a munkálkodását. Az egész körforgás pedig kezdődött előlről. Egy Toreikinek sosincs nyugta. Állandóan csak harcol évszázadok óta.

Toreik pedig a holtak földjévé vált. Állandó harcban az élőholtakkal. Bár az elűzött Fény lovagok visszatértek, hogy megvédjék a nemzetet ezúttal nem számíthatnak senkire csak magukra illetve azokra az önként jelentkezőkre akik hajlandóak holtakat irtani a nagyobb jóért.
A lovagok jelenlegi vezetője és a nép önjelölt kancellárja jelen pillanatban lady Agathe Könich. Egy erős nő, a Kraumfeni angyal, a nemzet anyja és őrzője, az Istenek küldötte ahogy emlegetni szokták. Úgy tartják, hogy egymaga ezer élőholtal végzett az Acélhágónál míg a civilek elmenekültek. Bár a harca még nem ért véget már most nemzeti hősként ünneplik.  Csak rajta múlik, hogy a Toreikiekben még nem aludt ki az utolsó reménysugár.