Klomdak

Klomdak az ország amely sosem nyugszik. A föld amelyet a nagy háborúban az Artavinai csapatok pusztítottak el, rá húsz évre pedig egy polgárháború tette tönkre. A stabilizáció nem tartott sokáig és nem is sikerült rendesen mire kitört az első Karáli háború.

Az egész konfliktushoz a rosszul meghúzott határok, a hivatalosan el nem ismert nagyhatalmi beavatkozások és a borzasztóan kivitelezett diplomáciai kísérletek vezettek.

Az évekig tartó küzdelem, kegyetlen módon formálta a Klomdaki társadalmat. Eleinte csak mindenki kénytelen volt katonává válni, hogy túléljen miközben már csak az állami propaganda és az állandóan változó le-le vadászott katonai vezetők tartják benne a lelket.

Az állandó háborúk miatt a Klomdakiak kénytelenek voltak visszatérni az őseik nomád életmódjához. Vannak akik lóval, kocsival vagy akár gyalog hagyták el az otthonukat, hogy ígéretesebb földre vándoroljanak vagy, hogy csak szimplán ne legyenek célpontjai a bombázásoknak. Az állam is felvette ezt a példát és egész településeket mobilizált. Soha semmi sem áll meg a sivatagokban. Minden kúszik, gurul vagy mászik annak az érdekében, hogy ott bukkanjon fel ahol szükség van rá vagy ahol biztonságban van.

Ilyen manővereket főként a katonai bázisok tudnak amelyek anyahajóként szolgálnak számtalan kisebb járműnek is. De ugyanúgy léteznek bánya és ipar városok amelyek egy helyen állítják elő a nyersanyagot és gyártanak is belőle rögtön valamit, hogy aztán kisebb városokba vigyék azokat a karavánok elosztásra vagy esetleg finomításra.

Ez alapján rájöhettünk, hogy Klomdakban az üzemanyag a legnagyobb kincs. Ebből pedig van bőven. Számtalan olajfinomító cég dolgozik itt amelyek ahelyett, hogy fizetnének az államnak a bányászati jogokért egyszerűen csak  olcsóbban adják a benzint.