Evaar Werda
Közzétéve: Nov 11, 2020 13:09:53 GMT 1
Post by Gresh550 on Nov 11, 2020 13:09:53 GMT 1
Születési neve: Dax Kyrace
Álneve: Evaar Werda
Született: BBY 45, Mandalore
Dax a Mandaloren született, egy gazdagabb család legfiatalabb gyerekeként. A szülei harcosok voltak, és annak nevelték gyerekeiket is. Apja egész komoly tekintettel rendelkezett a klánjában, így a gyerekeit is sokan ismerték. A legkisebbként Dax mindig a két bátyja árnyékában élt. Egészen kis korától kezdve lenézték és minden nap éreztették vele azt, hogy egy semmirekellő, aki soha semmit nem fog elérni. Gyakran el is verték, ő pedig hiába panaszkodott erről apjának, aki csak annyit mondott, hogy ha harcos akar lenni ki kell állnia magáért. A családjával sose jött ki túlzottan jól. Egészen kis korától járt el apjával vadászatokra is, és képzett vele szinte minden nap.
Ez jó ideig csak kínzás volt neki, ugyanis nem szeretett volna harcos lenni. Nagyjából 8 éves koráig csak egy álmodozó kölyök volt, aki író szeretett volna lenni idősebbként. Ez amiatt volt, mert egészen kis kora óta imádta hallgatni a harci történeteket a klán többi tagjától, vagy akár a szüleitől. Hamar megtanult olvasni, és onnantól a Holonetet is sokat bújta. Azonban a szüleinek ez se tetszett, gyakran vitatkoztak az ő elképzeléseiről. Aztán már a testvéreivel is egyre többet veszekedett, így úgy döntött hogy elhagyja az álmait, és inkább megtanulja megvédeni magát. Barátja sose volt sok. Ez többnyire ugyanazért volt amiért a családjával se jött ki jól; az álmodozó mivoltja. A környékbeli gyerekek is ostobának tartották amiért nem bátor harcos akart lenni. Egyetlen barátja volt akivel meg tudta beszélni a dolgait, azonban vele csak pár évig volt kapcsolatban. Nagyjából 11 éves volt, amikor a testvérei rajtakapták őt és barátját ahogy egy történetet írtak közösen. Dax ilyenkor már lemondott az efféle szabadidős tevékenységekről, azonban a barátjával együtt ismét csinálták ezt párszor. Két bátyja elkergette a fiút, majd elmesélték apjuknak mi történt. Az apa nagyon megharagudott fiára, hogy még mindig nem adta fel balga elképzeléseit, és még mindig ellenáll az apai szónak. Így aztán a klánbéli befolyására támaszkodva sikerült viszályt szítania a családok közt.
Végeredményként fiának egykori barátja családjával együtt el kellett hagyja a vidéket. Ez csak tovább rontotta Dax kapcsolatát a családjával. 14 éves korában már elég jól haladt a képzésével; jobb volt mint a bátyjai, akik több évnyi előnnyel rendelkeztek. Azonban ezt senki se ismerte el. A testvérei ebben a korban már rendes beskar páncélt kaptak, azonban neki nem adtak ilyet. Apja csak annyit mondott, hogy még nem áll készen rá. A bátyjaival való rivalizálása még mindig tartott, ám már nem olyan erőteljesen mint annak idején. Ekkoriban már magasabb és erősebb is volt mint ők ketten. Nagyjából ekkortájt kezdett el külön edzeni is. Aztán, 15 éves korában a testvérei belékötöttek az egész klán előtt. Aztán egyre több környékbeli gyerek csatlakozott hozzájuk, és mind a csendes, álmodozó ostobát piszkálták.
Csendes – ez már pár éve jellemző volt rá. Mivel az egyetlen barátját is elvesztette, onnantól fogva nem igazán beszélt senkivel. Az kötekedésük aznap aztán már lökdösődésbe és kiabálásba fordult, mikor a fiúban elpattant valami, és orrba vágta a legidősebb testvérét. Ott helyben széttörte az orrát, és innen már nem volt visszaút. A másik bátyja egy rövid ledöbbenés után megpróbálta leütni, azonban ő az öklét elkerülve bevitt neki is egy ütést. Aztán csatlakoztak a tömegben álló tizenévesek is, így menekülőre kellett fogja. A házukig futott, ahol apjának próbálta gyorsan kimagyarázni a helyzetet. Azonban az ezúttal semmi olyat nem mondott, hogy „a gyerekek harcosok lesznek, hát harcolnak egymással is”, hanem ehelyett egy jó nagyot behúzott neki, azt kiabálva hogy mégis mi járt a fejében. Majd befutott a két vérző bátyja, mögöttük a barátaik. Daxot sarokba szorították mind, és a testvérei már majdnem elérték őt, amikor hirtelen ijedtségében apja övéről lekapta a pisztolyát és lelőtte őt. A teremben még a levegő is megfagyott ahogy az emberek még pislogni is elfelejtettek meglepettségükben. Aztán elsőként az apja tért magához, megragadta a fiát és fellökte. Elkezdte ütni verni, a fiú pedig védtelenül hevert a padlón. Aztán egy kis nyújtózkodás után felkapta maga mellől a pisztolyt, és lelőtte apját is.
Akkor, abban a pár percben egy életre megváltozott. Soha nem bocsátotta meg magának amit tett, de tudta hogy sehogy máshogy nem alakult volna jól. Ezután feltápászkodva lőtt még egyet az épület plafonja felé is, figyelmeztetve a többieket. Aztán gyors ütemben felkapott pár értékes pénzre váltható holmit, majd menekülőre fogta. Soha nem látta viszont a rokonait, és a klánját. Keldabebe menekült, ahol még aznap éjjel egy transzporttal elhagyta a bolygót. Nem volt semmije, csak a vérrel áztatott dzsekije, a pisztoly, amivel kioltotta a saját családtagjainak életét, és pár kreditje. Coruscantra utazott, ahol az alsóbb szinteken rejtőzött évekig.
Ott vette fel az Evaar Werda nevet. Egy idő után elkezdett zsebtolvajlással foglalkozni, amiben elég jó volt. A harci készségei is jól jöttek az utcákon; többször keveredett verekedésekbe, néha még lövöldözésekbe is. Egy idő után eljutott oda, hogy egy futó gondolat nélkül is képes volt ölni. „Ők vagy én” – gondolta mindig. Csatlakozott egy helyi kölykökből álló tolvajbandához is, ám nem volt velük sokáig. A szabályaik szerint a zsákmányt meg kellett volna osztani a vezérrel, illetve egy részt a többiek közt szét kellett osztani. Evaar-nak ez nem tetszett, mivel ő volt a legjobb tolvaj, a többiek pedig csak lehúzták. És többször volt durvább nézeteltérése velük is, így aztán otthagyta őket. Egy idő után sikerült szereznie a félretett pénzéből egy régi, kis raktárat ahol berendezte az otthonát. Kerített egy adattáblát is, amibe leírkálta a gondolatait, néha azokat is amik történtek vele. Gyakorlatilag naplót vezetett.
17 éves korában egy kissé részeg férfit akart kirabolni, ám az valahogy megérezte mi történt, és utána eredt. Egy ideig menekült előle, majd egy ponton rossz helyen fordult le, így a férfi utolérte. Fellökte a fiút, és már épp emelte volna az öklét amikor a sikátor halvány fényei közt meglátta az előtte heverő fiatal fiú teljesen sápadt, érzelemmentes tekintetét. Nem volt benne félelem, csalódottság, semmi. A férfit valamire biztosan emlékeztethette, ugyanis itt magához tért, majd felajánlotta a fiúnak hogy magához veszi, és megtanítja hogyan védheti meg magát igazán, vagy legalábbis hogy ne kapják rajta tolvajláson többet. A férfit Kas'imnak hívták. Mandalori volt, bár nem származás alapján mint Evaar, hanem utólag vette fel a kultúrát. A fiú eleinte nem igazán osztott meg magáról semmit a férfival, hanem csak a technikáit sajátította el.
Jó pár hétig tartott, mire aztán sikerült megkedvelnie Kas'imot. Annak ellenére, hogy a férfi mindig kellett noszogassa kicsit hogy beszéljen, sokat mesélt magáról. Cserébe pedig ő is jobban megismerte társa múltját. Fejvadász, sőt egy ideig még Jedi is volt. Az élet egyikükkel se volt túlzottan kedves a múltban. Kas'imnak volt némi ital problémája is, így sokszor állított „haza” részegen. Ilyenkor Evaar kellett felügyelje, hogy ne fulladjon bele a hányásába.
Ahogy látta, hogy a fiú naplót is ír, támogatta abban. Bár ekkor már mindegy volt; rég lemondott a hobbijairól, és a napló volt a legtöbb amit hajlandó volt írni. Hónapokig voltak így a Coruscanton, ezalatt a fiú sok mindent tanult. Utána pedig megjelent egy harmadik mandalori. Evaar sokat hallott már róla; Jango Fett, a híres harcos. Aki egykor egész sereget vezetett a Jedik ellen. A Jedik... A fiú gyerekkora óta a mandaloriak ősi ellenségeiként hallott róluk. Kas'im se valami elismerően beszélt róluk, de ő nem találkozott egyel se még akkoriban. Jango azért jött, hogy visszahívja Kas'imot valamiféle „kiképző programba”. A férfi nehezen de aztán beleegyezett.
Evaar azt gondolta, hogy itt elvállnak útjaik, ám a fejvadász felcsempészte őt a hajójára. Fogalma se volt hova érkeztek meg, de a bolygón mindig esett. Mint később megtudta, ez volt a Kamino. Hosszúnyakú, vékony, sápadt lények laktak itt, akik valamiféle kiképző programot irányítottak. És mint kiderült, nem örültek annak, hogy ő itt van. Jango megpróbálta megölni, és csak amiatt élte túl, mert az utolsó pillanatban Kas'im közbe avatkozott. Nehezen ugyan, de sikerült rábeszélnie a férfit arra, hogy Evaar Kaminon maradhasson. Eztán nem sokkal a „nevelője” elmesélte neki a Klónozóprogram lényegét. Rajta kívül még több mandalorit is hívtak, hogy képezzék a klónokat. Velük nem sokat találkozott, de a klónokkal annál inkább. Mindig is furának találta őket.
Gyakorlatilag programozva voltak arra, hogy engedelmesek legyenek. Kas'im mindig azt magyarázta hogy ettől függetlenül egyéniségek mind, ami talán igaz is volt, de Evaar valahogy sose kedvelte őket igazán. Ahogy a klónok se kedvelték őt. Többször is megfordult a képzéseken, ahol néha a kommandósokkal együtt gyakorolt. Ilyenkor mindig csak veszekedtek, néha még össze is verekedtek. Különösen az úgy nevezett „Wild Force” különítmény tagjai voltak vele ellenszenvesek. Nem tetszett nekik, hogy a kiképzőjük valaki mással is foglalkozik. A helyzeten az se javított, amikor egy alkalommal Kas'im beállított a Kaminora egy igazi beskar páncéllal, amit külön Evaarnak csináltatott a Mandalore-on. A páncél fekete színű volt, ami a Mandalore-i kultúrában az igazságot jelenti. Később a fiú ráerősített egy tűzálló köpenyt is. Ez valószínűleg egy apró maradvány a gyerekkorából; mindig is úgy gondolta, hogy a köpenyek jól néznek ki.
A szinte mindennapos képzések mellett továbbra is edzett, hogy erős is maradjon. Emellett sok időt töltött el a laborokban/raktárakban amikor senki nem látta. Tanulmányozta a különböző fegyvereket, megtanulta összerakni és szétszedni őket. Néha még megpróbált saját fegyvereket is összerakni. Így sikerült a páncélját több módosítással is felszerelnie. Teltek-múltak az évek, ő pedig egyre nagyobb lett. A klónok ahogy idősödtek egyre többet rivalizáltak vele. Aztán egy nap a klónok egyszer csak kivonultak a Kaminoról. Kas'im azt állította, hogy egy háború indult el, és hogy a klónok innentől minden nap harcolni fognak. Az ő feladata pedig a Kaminon véget ért. Így aztán visszatért a Coruscantra, ahol a klónok barakkjában lakott, Evaar pedig vele tartott. A barakkokban is sokat gyakorolt, ám egy alkalommal csúnyán összeveszett a kommandósokkal. Belékötöttek, mondván hogy ő csak itt lábatlankodik, amíg ők pedig harcolnak az egész Köztársaságért. Evaar visszavágott azzal, hogy úgy könnyű ezt mondani ha egy laborban születtél és erre neveltek egész életedben. Ezután már egyre durvább sértések röpködtek, mire aztán összeverekedtek. Evaar két klón ellen állt le. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy gyorsabb volt mint azok ketten. Az egyikük az eset után a gyengélkedőbe jutott, ám a mandalori fiú is kapott rendesen.
Aznap este véresen állított be Kas'imhoz, hogy elpanaszolja neki az esetet. Ám meglepetésére a férfi a klónokat kezdte el védeni. A fiú ideges lett, így a vita egyre hevesebbé vált, majd aztán Kas'im elég erősen képen vágta. Evaar nem szólt semmit, csak állt ott, miközben Kas'im lassan magához tért, ahogy kezdett lenyugodni. Aztán egyetlen szó nélkül elhagyta a szobát, magára öltötte a páncélját, felkapta a cuccait és elment. Kas'im volt az utolsó ember akiben igazán megbízott, és ezután az eset után még befelé fordulóbbá vált. Nagyon ritkán beszélt, többnyire csak mutogat, kézjelekkel, vagy a pisztolyával kommunikál. A sisakját innentől kezdve szintén nagyon ritkán vette le, és szinte senki se tudta hogy néz ki alatta. Az egykori mentorától elvállva a Coruscant alsó szintjeire tért vissza.
Rövidesen beállt fejvadásznak is. Munkákat szinte válogatás nélkül vállalt. A legjobb a bérgyilkosságokban volt. A háború alatt több alkalommal végzett a szeparatisták megbízásából egy egy Köztársasági hivatali személlyel, akár szenátorral. Továbbá többször hatolt be észrevétlenül egy egy katonai szervezet bázisára hogy ellopjon tervrajzokat, vagy akármit amit kellett. Lopakodásban kiváló volt, de amikor direkt harcra került a sor, akkor is a legjobbak közé tartozott. A Klónháborúk felénél már tudott szerezni egy saját hajót is, egy Kom'rk osztályú vadászt amit Ori'vod-nak nevezett el (mandaloriul azt jelenti, hogy nagy testvér.) A gép onnantól az otthona volt. Felszerelte mindenféle biztonsági rendszerrel, egy automatikus intelligenciával is, ami tudta irányítani a gépet. A háború végére már egész komoly ismeretséget szerzett, így már megtehette hogy csak a drágább megbízásokat vállalta el. Sokszor dolgozott a Birodalomnak is.
Személyisége;
Gyerekkorában pozitív gondolkodású, álmodozó személyiség volt. Az évek alatt aztán ezt lassan elhagyta, és egyre befelé fordulóbbá vált. A bátyja és apja halála után valami végleg eltört benne, és onnantól csak lefelé ment a morálja. Egy idő után már gondolkodás nélkül is képes volt ölni, egyszerűen minden napos dolog volt számára. A Kas'immal töltött ideje alatt némileg felszabadult, ám utána még rosszabbá vált mint előtte. Azt megtanulta egykori mentorától, hogy ne sokakban bízzon meg. Ezért gyakorlatilag senkiben nem bízik meg, és egyedül dolgozik. Bár a Kaminon töltött ideje alatt nagyon sokat tanult a taktikákról és a csatatéren történő dolgok átlátásáról, sose tudott igazán csapatban dolgozni. Mindig azzal számolt, hogy a dolgok a legrosszabb módon történnek majd. Folyton tervezett előre, és mindig volt B, vagy akár C terve is. Senki sem ismeri igazán, mert Kas'im után nem engedett magához közel senkit. Az hangját is kevesen ismerik, az arcát még kevesebben. Titkon fél a szociális interakcióktól, és attól, hogyha közel enged magához valakit az majd megint csak elárulja, vagy ott hagyja majd. Az emberi jóságot sem tudja hova tenni, és megkérdőjelezi a legalapvetőbb kedvességet is amit valaki az irányába tanúsít.
Fegyverei, eszközei;
Egy darab Verpine zúzópisztoly (amit még az apjától vett el annak idején gyerekkorában), egy Westar 35ös, egy Verpine karabély, ami eredetileg sniper, de ő módosította hogy egyszerű sugárvetőként is használható legyen, aztán amikor szükséges átszereli sniperré. Ehhez az alkatrészeket az övén/nadrágján lévő zsebek valamelyikében tartja. Emellett mindkét karjára van erősítve lángszóró, továbbá a csuklóira egy-egy kiugrasztható penge (mint a Republic Commandoban, csak kicsit hosszabbak). A bal csizmájában hord egy tőrt is, beskarból. A hajójában tart két, az átlagnál nagyobb (80 cm hosszú) beskad-ot (beskarból készült kard) amelyek közül egyet néha magával visz, ezt ilyenkor a hátán hordja, egy tokban. A jobb kezére van erősítve egy kötélvető, ami fel van szerelve egyfajta csörlő mechanizmussal is, emiatt Evaar fel tudja vele húzni magát a magasba, vagy esetleg behúzni a célpontot magához. A bal karjára van erősítve egy „whistling bird” is, ami apró hőkövető rakétákat lő ki. Ez afféle vészhelyzeti fegyver, ritkán használja. A jobbján van egy apró panel, amivel a hajóját tudja irányítani, jelezve az abba szerelt automatikus intelligenciának, Lok-nak. A sisakjában van hőolvasó, amivel lát embereket a sötétben, illetve a nem rég hagyott lábnyomokat is tudta követni. Emelett van benne éjjellátó, és tudott vele rádióadásokat is hallgatni.
Nyelvtudása;
Az alvilágban töltött ideje alatt megtanult pár nyelvet, hogy megértse mit beszélnek a körülötte lévők. Ezek közül nem mindegyiket beszéli illetve érti ugyanolyan szinten. Folyékonyan beszél mandaloriul, ryl-ül, rodiaiul, nagyjából jól érti a huttot, és töri a dosh-t illetve a sriluurian-t. Emellett persze folyékonyan beszéli a galaktikus közöst is.
Páncélja;
Fiatalabb korában a Coruscanton, páncél nélkül;
Álneve: Evaar Werda
Született: BBY 45, Mandalore
Dax a Mandaloren született, egy gazdagabb család legfiatalabb gyerekeként. A szülei harcosok voltak, és annak nevelték gyerekeiket is. Apja egész komoly tekintettel rendelkezett a klánjában, így a gyerekeit is sokan ismerték. A legkisebbként Dax mindig a két bátyja árnyékában élt. Egészen kis korától kezdve lenézték és minden nap éreztették vele azt, hogy egy semmirekellő, aki soha semmit nem fog elérni. Gyakran el is verték, ő pedig hiába panaszkodott erről apjának, aki csak annyit mondott, hogy ha harcos akar lenni ki kell állnia magáért. A családjával sose jött ki túlzottan jól. Egészen kis korától járt el apjával vadászatokra is, és képzett vele szinte minden nap.
Ez jó ideig csak kínzás volt neki, ugyanis nem szeretett volna harcos lenni. Nagyjából 8 éves koráig csak egy álmodozó kölyök volt, aki író szeretett volna lenni idősebbként. Ez amiatt volt, mert egészen kis kora óta imádta hallgatni a harci történeteket a klán többi tagjától, vagy akár a szüleitől. Hamar megtanult olvasni, és onnantól a Holonetet is sokat bújta. Azonban a szüleinek ez se tetszett, gyakran vitatkoztak az ő elképzeléseiről. Aztán már a testvéreivel is egyre többet veszekedett, így úgy döntött hogy elhagyja az álmait, és inkább megtanulja megvédeni magát. Barátja sose volt sok. Ez többnyire ugyanazért volt amiért a családjával se jött ki jól; az álmodozó mivoltja. A környékbeli gyerekek is ostobának tartották amiért nem bátor harcos akart lenni. Egyetlen barátja volt akivel meg tudta beszélni a dolgait, azonban vele csak pár évig volt kapcsolatban. Nagyjából 11 éves volt, amikor a testvérei rajtakapták őt és barátját ahogy egy történetet írtak közösen. Dax ilyenkor már lemondott az efféle szabadidős tevékenységekről, azonban a barátjával együtt ismét csinálták ezt párszor. Két bátyja elkergette a fiút, majd elmesélték apjuknak mi történt. Az apa nagyon megharagudott fiára, hogy még mindig nem adta fel balga elképzeléseit, és még mindig ellenáll az apai szónak. Így aztán a klánbéli befolyására támaszkodva sikerült viszályt szítania a családok közt.
Végeredményként fiának egykori barátja családjával együtt el kellett hagyja a vidéket. Ez csak tovább rontotta Dax kapcsolatát a családjával. 14 éves korában már elég jól haladt a képzésével; jobb volt mint a bátyjai, akik több évnyi előnnyel rendelkeztek. Azonban ezt senki se ismerte el. A testvérei ebben a korban már rendes beskar páncélt kaptak, azonban neki nem adtak ilyet. Apja csak annyit mondott, hogy még nem áll készen rá. A bátyjaival való rivalizálása még mindig tartott, ám már nem olyan erőteljesen mint annak idején. Ekkoriban már magasabb és erősebb is volt mint ők ketten. Nagyjából ekkortájt kezdett el külön edzeni is. Aztán, 15 éves korában a testvérei belékötöttek az egész klán előtt. Aztán egyre több környékbeli gyerek csatlakozott hozzájuk, és mind a csendes, álmodozó ostobát piszkálták.
Csendes – ez már pár éve jellemző volt rá. Mivel az egyetlen barátját is elvesztette, onnantól fogva nem igazán beszélt senkivel. Az kötekedésük aznap aztán már lökdösődésbe és kiabálásba fordult, mikor a fiúban elpattant valami, és orrba vágta a legidősebb testvérét. Ott helyben széttörte az orrát, és innen már nem volt visszaút. A másik bátyja egy rövid ledöbbenés után megpróbálta leütni, azonban ő az öklét elkerülve bevitt neki is egy ütést. Aztán csatlakoztak a tömegben álló tizenévesek is, így menekülőre kellett fogja. A házukig futott, ahol apjának próbálta gyorsan kimagyarázni a helyzetet. Azonban az ezúttal semmi olyat nem mondott, hogy „a gyerekek harcosok lesznek, hát harcolnak egymással is”, hanem ehelyett egy jó nagyot behúzott neki, azt kiabálva hogy mégis mi járt a fejében. Majd befutott a két vérző bátyja, mögöttük a barátaik. Daxot sarokba szorították mind, és a testvérei már majdnem elérték őt, amikor hirtelen ijedtségében apja övéről lekapta a pisztolyát és lelőtte őt. A teremben még a levegő is megfagyott ahogy az emberek még pislogni is elfelejtettek meglepettségükben. Aztán elsőként az apja tért magához, megragadta a fiát és fellökte. Elkezdte ütni verni, a fiú pedig védtelenül hevert a padlón. Aztán egy kis nyújtózkodás után felkapta maga mellől a pisztolyt, és lelőtte apját is.
Akkor, abban a pár percben egy életre megváltozott. Soha nem bocsátotta meg magának amit tett, de tudta hogy sehogy máshogy nem alakult volna jól. Ezután feltápászkodva lőtt még egyet az épület plafonja felé is, figyelmeztetve a többieket. Aztán gyors ütemben felkapott pár értékes pénzre váltható holmit, majd menekülőre fogta. Soha nem látta viszont a rokonait, és a klánját. Keldabebe menekült, ahol még aznap éjjel egy transzporttal elhagyta a bolygót. Nem volt semmije, csak a vérrel áztatott dzsekije, a pisztoly, amivel kioltotta a saját családtagjainak életét, és pár kreditje. Coruscantra utazott, ahol az alsóbb szinteken rejtőzött évekig.
Ott vette fel az Evaar Werda nevet. Egy idő után elkezdett zsebtolvajlással foglalkozni, amiben elég jó volt. A harci készségei is jól jöttek az utcákon; többször keveredett verekedésekbe, néha még lövöldözésekbe is. Egy idő után eljutott oda, hogy egy futó gondolat nélkül is képes volt ölni. „Ők vagy én” – gondolta mindig. Csatlakozott egy helyi kölykökből álló tolvajbandához is, ám nem volt velük sokáig. A szabályaik szerint a zsákmányt meg kellett volna osztani a vezérrel, illetve egy részt a többiek közt szét kellett osztani. Evaar-nak ez nem tetszett, mivel ő volt a legjobb tolvaj, a többiek pedig csak lehúzták. És többször volt durvább nézeteltérése velük is, így aztán otthagyta őket. Egy idő után sikerült szereznie a félretett pénzéből egy régi, kis raktárat ahol berendezte az otthonát. Kerített egy adattáblát is, amibe leírkálta a gondolatait, néha azokat is amik történtek vele. Gyakorlatilag naplót vezetett.
17 éves korában egy kissé részeg férfit akart kirabolni, ám az valahogy megérezte mi történt, és utána eredt. Egy ideig menekült előle, majd egy ponton rossz helyen fordult le, így a férfi utolérte. Fellökte a fiút, és már épp emelte volna az öklét amikor a sikátor halvány fényei közt meglátta az előtte heverő fiatal fiú teljesen sápadt, érzelemmentes tekintetét. Nem volt benne félelem, csalódottság, semmi. A férfit valamire biztosan emlékeztethette, ugyanis itt magához tért, majd felajánlotta a fiúnak hogy magához veszi, és megtanítja hogyan védheti meg magát igazán, vagy legalábbis hogy ne kapják rajta tolvajláson többet. A férfit Kas'imnak hívták. Mandalori volt, bár nem származás alapján mint Evaar, hanem utólag vette fel a kultúrát. A fiú eleinte nem igazán osztott meg magáról semmit a férfival, hanem csak a technikáit sajátította el.
Jó pár hétig tartott, mire aztán sikerült megkedvelnie Kas'imot. Annak ellenére, hogy a férfi mindig kellett noszogassa kicsit hogy beszéljen, sokat mesélt magáról. Cserébe pedig ő is jobban megismerte társa múltját. Fejvadász, sőt egy ideig még Jedi is volt. Az élet egyikükkel se volt túlzottan kedves a múltban. Kas'imnak volt némi ital problémája is, így sokszor állított „haza” részegen. Ilyenkor Evaar kellett felügyelje, hogy ne fulladjon bele a hányásába.
Ahogy látta, hogy a fiú naplót is ír, támogatta abban. Bár ekkor már mindegy volt; rég lemondott a hobbijairól, és a napló volt a legtöbb amit hajlandó volt írni. Hónapokig voltak így a Coruscanton, ezalatt a fiú sok mindent tanult. Utána pedig megjelent egy harmadik mandalori. Evaar sokat hallott már róla; Jango Fett, a híres harcos. Aki egykor egész sereget vezetett a Jedik ellen. A Jedik... A fiú gyerekkora óta a mandaloriak ősi ellenségeiként hallott róluk. Kas'im se valami elismerően beszélt róluk, de ő nem találkozott egyel se még akkoriban. Jango azért jött, hogy visszahívja Kas'imot valamiféle „kiképző programba”. A férfi nehezen de aztán beleegyezett.
Evaar azt gondolta, hogy itt elvállnak útjaik, ám a fejvadász felcsempészte őt a hajójára. Fogalma se volt hova érkeztek meg, de a bolygón mindig esett. Mint később megtudta, ez volt a Kamino. Hosszúnyakú, vékony, sápadt lények laktak itt, akik valamiféle kiképző programot irányítottak. És mint kiderült, nem örültek annak, hogy ő itt van. Jango megpróbálta megölni, és csak amiatt élte túl, mert az utolsó pillanatban Kas'im közbe avatkozott. Nehezen ugyan, de sikerült rábeszélnie a férfit arra, hogy Evaar Kaminon maradhasson. Eztán nem sokkal a „nevelője” elmesélte neki a Klónozóprogram lényegét. Rajta kívül még több mandalorit is hívtak, hogy képezzék a klónokat. Velük nem sokat találkozott, de a klónokkal annál inkább. Mindig is furának találta őket.
Gyakorlatilag programozva voltak arra, hogy engedelmesek legyenek. Kas'im mindig azt magyarázta hogy ettől függetlenül egyéniségek mind, ami talán igaz is volt, de Evaar valahogy sose kedvelte őket igazán. Ahogy a klónok se kedvelték őt. Többször is megfordult a képzéseken, ahol néha a kommandósokkal együtt gyakorolt. Ilyenkor mindig csak veszekedtek, néha még össze is verekedtek. Különösen az úgy nevezett „Wild Force” különítmény tagjai voltak vele ellenszenvesek. Nem tetszett nekik, hogy a kiképzőjük valaki mással is foglalkozik. A helyzeten az se javított, amikor egy alkalommal Kas'im beállított a Kaminora egy igazi beskar páncéllal, amit külön Evaarnak csináltatott a Mandalore-on. A páncél fekete színű volt, ami a Mandalore-i kultúrában az igazságot jelenti. Később a fiú ráerősített egy tűzálló köpenyt is. Ez valószínűleg egy apró maradvány a gyerekkorából; mindig is úgy gondolta, hogy a köpenyek jól néznek ki.
A szinte mindennapos képzések mellett továbbra is edzett, hogy erős is maradjon. Emellett sok időt töltött el a laborokban/raktárakban amikor senki nem látta. Tanulmányozta a különböző fegyvereket, megtanulta összerakni és szétszedni őket. Néha még megpróbált saját fegyvereket is összerakni. Így sikerült a páncélját több módosítással is felszerelnie. Teltek-múltak az évek, ő pedig egyre nagyobb lett. A klónok ahogy idősödtek egyre többet rivalizáltak vele. Aztán egy nap a klónok egyszer csak kivonultak a Kaminoról. Kas'im azt állította, hogy egy háború indult el, és hogy a klónok innentől minden nap harcolni fognak. Az ő feladata pedig a Kaminon véget ért. Így aztán visszatért a Coruscantra, ahol a klónok barakkjában lakott, Evaar pedig vele tartott. A barakkokban is sokat gyakorolt, ám egy alkalommal csúnyán összeveszett a kommandósokkal. Belékötöttek, mondván hogy ő csak itt lábatlankodik, amíg ők pedig harcolnak az egész Köztársaságért. Evaar visszavágott azzal, hogy úgy könnyű ezt mondani ha egy laborban születtél és erre neveltek egész életedben. Ezután már egyre durvább sértések röpködtek, mire aztán összeverekedtek. Evaar két klón ellen állt le. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy gyorsabb volt mint azok ketten. Az egyikük az eset után a gyengélkedőbe jutott, ám a mandalori fiú is kapott rendesen.
Aznap este véresen állított be Kas'imhoz, hogy elpanaszolja neki az esetet. Ám meglepetésére a férfi a klónokat kezdte el védeni. A fiú ideges lett, így a vita egyre hevesebbé vált, majd aztán Kas'im elég erősen képen vágta. Evaar nem szólt semmit, csak állt ott, miközben Kas'im lassan magához tért, ahogy kezdett lenyugodni. Aztán egyetlen szó nélkül elhagyta a szobát, magára öltötte a páncélját, felkapta a cuccait és elment. Kas'im volt az utolsó ember akiben igazán megbízott, és ezután az eset után még befelé fordulóbbá vált. Nagyon ritkán beszélt, többnyire csak mutogat, kézjelekkel, vagy a pisztolyával kommunikál. A sisakját innentől kezdve szintén nagyon ritkán vette le, és szinte senki se tudta hogy néz ki alatta. Az egykori mentorától elvállva a Coruscant alsó szintjeire tért vissza.
Rövidesen beállt fejvadásznak is. Munkákat szinte válogatás nélkül vállalt. A legjobb a bérgyilkosságokban volt. A háború alatt több alkalommal végzett a szeparatisták megbízásából egy egy Köztársasági hivatali személlyel, akár szenátorral. Továbbá többször hatolt be észrevétlenül egy egy katonai szervezet bázisára hogy ellopjon tervrajzokat, vagy akármit amit kellett. Lopakodásban kiváló volt, de amikor direkt harcra került a sor, akkor is a legjobbak közé tartozott. A Klónháborúk felénél már tudott szerezni egy saját hajót is, egy Kom'rk osztályú vadászt amit Ori'vod-nak nevezett el (mandaloriul azt jelenti, hogy nagy testvér.) A gép onnantól az otthona volt. Felszerelte mindenféle biztonsági rendszerrel, egy automatikus intelligenciával is, ami tudta irányítani a gépet. A háború végére már egész komoly ismeretséget szerzett, így már megtehette hogy csak a drágább megbízásokat vállalta el. Sokszor dolgozott a Birodalomnak is.
Személyisége;
Gyerekkorában pozitív gondolkodású, álmodozó személyiség volt. Az évek alatt aztán ezt lassan elhagyta, és egyre befelé fordulóbbá vált. A bátyja és apja halála után valami végleg eltört benne, és onnantól csak lefelé ment a morálja. Egy idő után már gondolkodás nélkül is képes volt ölni, egyszerűen minden napos dolog volt számára. A Kas'immal töltött ideje alatt némileg felszabadult, ám utána még rosszabbá vált mint előtte. Azt megtanulta egykori mentorától, hogy ne sokakban bízzon meg. Ezért gyakorlatilag senkiben nem bízik meg, és egyedül dolgozik. Bár a Kaminon töltött ideje alatt nagyon sokat tanult a taktikákról és a csatatéren történő dolgok átlátásáról, sose tudott igazán csapatban dolgozni. Mindig azzal számolt, hogy a dolgok a legrosszabb módon történnek majd. Folyton tervezett előre, és mindig volt B, vagy akár C terve is. Senki sem ismeri igazán, mert Kas'im után nem engedett magához közel senkit. Az hangját is kevesen ismerik, az arcát még kevesebben. Titkon fél a szociális interakcióktól, és attól, hogyha közel enged magához valakit az majd megint csak elárulja, vagy ott hagyja majd. Az emberi jóságot sem tudja hova tenni, és megkérdőjelezi a legalapvetőbb kedvességet is amit valaki az irányába tanúsít.
Fegyverei, eszközei;
Egy darab Verpine zúzópisztoly (amit még az apjától vett el annak idején gyerekkorában), egy Westar 35ös, egy Verpine karabély, ami eredetileg sniper, de ő módosította hogy egyszerű sugárvetőként is használható legyen, aztán amikor szükséges átszereli sniperré. Ehhez az alkatrészeket az övén/nadrágján lévő zsebek valamelyikében tartja. Emellett mindkét karjára van erősítve lángszóró, továbbá a csuklóira egy-egy kiugrasztható penge (mint a Republic Commandoban, csak kicsit hosszabbak). A bal csizmájában hord egy tőrt is, beskarból. A hajójában tart két, az átlagnál nagyobb (80 cm hosszú) beskad-ot (beskarból készült kard) amelyek közül egyet néha magával visz, ezt ilyenkor a hátán hordja, egy tokban. A jobb kezére van erősítve egy kötélvető, ami fel van szerelve egyfajta csörlő mechanizmussal is, emiatt Evaar fel tudja vele húzni magát a magasba, vagy esetleg behúzni a célpontot magához. A bal karjára van erősítve egy „whistling bird” is, ami apró hőkövető rakétákat lő ki. Ez afféle vészhelyzeti fegyver, ritkán használja. A jobbján van egy apró panel, amivel a hajóját tudja irányítani, jelezve az abba szerelt automatikus intelligenciának, Lok-nak. A sisakjában van hőolvasó, amivel lát embereket a sötétben, illetve a nem rég hagyott lábnyomokat is tudta követni. Emelett van benne éjjellátó, és tudott vele rádióadásokat is hallgatni.
Nyelvtudása;
Az alvilágban töltött ideje alatt megtanult pár nyelvet, hogy megértse mit beszélnek a körülötte lévők. Ezek közül nem mindegyiket beszéli illetve érti ugyanolyan szinten. Folyékonyan beszél mandaloriul, ryl-ül, rodiaiul, nagyjából jól érti a huttot, és töri a dosh-t illetve a sriluurian-t. Emellett persze folyékonyan beszéli a galaktikus közöst is.
Páncélja;
Fiatalabb korában a Coruscanton, páncél nélkül;