Mos Eisley

Myrra ezután nem szólt semmit, lenézően köpött egyet az irányotokba, majd hátat fordított és elindult a pilótafülkébe és bezárta maga mögött az ajtót. Pár pillanattal később hallottad, ahogy az összes mágneses zár kattant és nagyon jól tudtad, hogy ez mit jelent. Abba a szobába vagytok zárva, ahol vagytok, ott pedig rajtatok kívül nincs semmi ami a kijutásotokat elő segíthetné. Teljesen a lány kegyelmére vagytok bízva. A rendszerek ébresztésével egyszerre kialszik a szobátokban a világosság, csak néhány nagyon halovány led gomb világít.
Csend van, csak a hajtóművek búgása és a az űrhajó hangja többi hangja az, ami megtörte a csendet. Óráknak tűnő percekbe telt, mire valami, a hiperhajtómű hangjára emlékeztetőt hallottál. Ekkor tudtad, hogy nem otthonra mentek. Ennek nyilván több oka is volt, de csak találkozni tudsz, hogy melyik lehet az. Ha az ajtón keresztül számon akarod kérni, szomorúan tapasztalod, hogy a kommunikáció egyirányú.
Nem sokat tartózkodtok a hipertérben, szóval legalább ismerős terepre mentek. A testedben lévő fájdalom miatt megérzed, mikor beléptek az akkor még ismeretlen bolygó hiberterébe. Nem fáj, csak olyan érzés mint mikor egy seb érzékeny az időjárás hatásaira, tudod, hogy más környezetbe kerültetek. A hajón a szokottnál gyorsabban ereszkedik, majd hirtelen fékez. Az orra emelkedni kezd felfelé, ami azt eredményezi, hogy ti pedig csúszni kezdtek a rámpa felé. Pár másodpercig van értelme küzdeni, hogy ne induljatok meg lefelé, de a gravitáció nagyon hamar felülkeredik rajtatok. Az erőlködésetektől függő erőséggel csapódik a hátatok az ajtónak, ami nem sokára ki is nyílik, ti pedig belezuhantok a forró talajba (kb fél méter esés) a cuccaitok kíséretében, a ruháid leszámítva. Két kulacs is a földre zuhan, amelyikből az egyik félig fel is van töltve vízzel, a másik viszont teljesen üres. Nem nehéz kitalálni, hogy Myrra melyiket, kinek szánta.
A távolban kirajzolódikk Mos Eisley sziluettje ami a tűző nap fényének köszönhetően úgy vibrált, mint egy vibropenge melynek az energiacellái az utolsókat rúgják.Húsz-harminc percnyi forró homok választ el ami égeti a talpad. Kell egy-két pillanat, amíg a szemeitek megszokják a rendkívül erős fényt.  A söpredékkel teli városban biztos lesz valaki, aki hajlandó haza vinni. A kérdés csak az, hogy ki, mit kér cserébe. Úgy néztek ki, mint a szökött rabszolgák és alig pár fegyverrel van többetek, ami az ellenkezőjét bizonyíthatja. De a lehetőségeitek körül-belül végtelenek, Mos Eisley mindenfajta söpredékkel, munka adóval rendelkezik. A kérdés csak az, hogy kit keresel fel.