Uscru körzet

Átveszem az italt a csapostól, és mielőtt a quarrenhez fordulnék a sisakomat óvatosan leveszem és a pultra teszem magam mellé. Ezután lehajtom a zavaros nedűt, majd az idegenhez szólok, anélkül, hogy ránéznék.
- A pofádból ítélve a nagyanyám is híresebb lehet nálad polipfej. Még egy ilyen, és a következő italomat a di'kutla csápjaiddal díszítve fogyasztom.
Ekkor a quarren felé fordulok, és kivillantom a vibropengém az alkarvédőmből. Ezután mivel úgy sejtem, kellően ráijesztettem az ipsére, kicsit visszaveszek a stílusból. Visszaeresztem a pengém a tokjába, és elvigyorodom.
- Egyébként csak hogy lásd, kivel van dolgod, valóban fejvadász vagyok. Mi kéne ha volna kölyök? Elvesztetted a legutóbbi versenyt és a győztes lenyúlta a csajodat?
Már ha ezzel a pofával szóba áll veled egy nő... - teszem hozzá magamban.
Ekkor visszafordulok, és intek a pultosnak, hogy adjon még egy kört abból a higanyszerű léből, és várom a versenyző válaszát.

Elgondolkozok a hallottakon, majd válaszolok.
- Ez a 800 kredit meglehetősen csekély összeg. Az üzemanyagot se fizetem ki ennyiből, nem hogy a lőszert, a felszerelést, no meg a piát. Szerintem neked nem a pénz kell, hanem inkább a hírnév. Emellett az sem garantált, hogy megnyered a versenyt, amennyiben a másik di'kutot kiszedem a képből. És akkor mi lesz hmm? Ettől nekem nagyobb biztosíték kell. 500 kredit előre, 500 a verseny után, és a győzelmi díj 50%-a. Én mandalori vagyok, nem valami chakaar weequay fogdmeg.
Miután végigmondtam a mondókám, felhajtom a poharam tartalmat, majd lecsapom a pultra, és átadok a csaposnak néhány kreditet, ezzel érzékeltetve, hogy lassan távozni óhajtok.

-Ez itt a mennyország?- Kérdeztem magamtól ahogy körbe néztem, hisz csak felhőket láttam mindenütt és meztelen angyalokat. Ami igen felkeltette az érdeklődésem. Twi'lekek, Emberek, Togruták, minden szép fajból a női tagok. Majd megláttam egy szőke nagyon formás Mandalorit is. Felé indultam, majd amikor levette a sisakját hirtelen ledermedtem. Carolinát láttam meg. Lassan tovább mentem felé, ő pedig felém. Amikor már elérhettem volna, hirtelen zavaros beszédet hallottam valahonnan. Nem teljesen értettem, de valami fuvoláról volt a vita. Majd hirtelen éles fájdalom, és kinyitottam a szemem. Az álom véget ért, mindig ott ahol találkozhatnék a rég elhunyt szeretteimmel. Már napok óta gyötörnek ezek az álmok.
Az első dolog ami realizálódott bennem hogy a tegnap este megint csak képszakadással végződött, de legalább a legrövidebb úton vagyok a hajóm felé. Felültem és a rúgás helyén fogva magam körbe néztem, majd hirtelen ki is jött aminek ki kellett jönnie. Lehánytam az előttem álló egyik srác cipőjét.
-Áhg... Blah.. Bocsi...
Majd felnéztem a srácra.
-Ki a fenék vagytok? -kérdeztem nehezen beszélve, a fejem majd széthasadt úgy fájt - Hogy tartod azt a fegyvert? Zenét követelsz de még a fegyvert is rosszul fogod.
Felálltam és megkapaszkodva a falban még időben megakadályoztam hogy elessek. Egy szempillantás alatt kicsavartam a srác kezéből a pisztolyt, megpörgettem a kezemben, majd a távolban egy, a korláton lévő üres sörös üvegre szegeztem azt, és meghúztam a ravaszt. Ugyan a képességeim nem a régiek, és a kezem is remegett, de az üveg széttört. Ezután a srác felé nyújtottam a pisztolyt, és miután elvette tartottam egy rövid órát a lopásról a srácoknak.
-Így kell ezt csinálni, értitek? És ez sem egy fuvola, hanem egy bes'bev. Szúró eszköz. Tudjátok a Mandaloriak nem szeretik ha nem tetszik a zenéjük másoknak. - Majd a mondókám befejeztével leültem a földre. - Szóval, mit szeretnétek hallani tőlem? Bármit amit kértek, eljátszottam, remélve hogy a lecke után és a zenélés után jól megjutalmaznak. Megalázó volt, de tudtam hogy így van a legjobb esélyem arra hogy krediteket szerezzek, nem úgy hogy magamra veszem hogy belém rúgtak. Így feléjük nyújtottam a kezem várva a kreditlapokat.

-Egy szóval sem mondtam hogy Mandalori vagyok... De ha az lennék, már azzal többre vittem volna mint te. -mormogom. Habár nem igazán érdekel mi van a Mandalore-al, alig jártam ott, de a nagypofájú tinédzsert ki olyan okosnak hiszi magát már most kicsináltam volna. Csak ofázik de a dal jelentését sem tudja...
Végül kezembe vettem a Bes'bev-em, és játszani kezdtem rajta, a szöveget pedig magamban mondtam.


Kote! (Dicsőség)

Kandosii sa ka'rta, Vode an. (Egy megszelídíthetetlen szív, testvérek vagyunk mind.)
Coruscanta a'den mhi, Vode an. (Mi, Coruscant haragja, testvérek vagyunk mind.)
Bal kote, darasuum kote, (És dicsőség, örök dicsőség,)
Jorso'ran kando a tome. (Együtt kell viseljük súlyát.)
Sa kyr'am nau tracyn kad, Vode an. (Mint, a halál tüzében kovácsolódott kard, testvérek vagyunk mind.)

Kandosii sa ka'rta, Vode an. (Egy megszelídíthetetlen szív, testvérek vagyunk mind.)
Coruscanta a'den mhi, Vode an. (Mi, Coruscant haragja, testvérek vagyunk mind.)

Bal... (És...)

Motir ca'tra nau tracinya. (Azok, akik előttünk állnak, lángba borítják az éjjeli eget.)
Gra'tua cuun hett su dralshy'a. (S' bosszúnk még világosabban ég tovább.)
Aruetyc talyc runi'la solus cet o'r. (Minden árulónak térdre kell borulnia.)
Motir ca'tra nau tracinya. (Azok, akik előttünk állnak, lángba borítják az éjjeli eget.)
Gra'tua cuun hett su dralshy'a. (S' bosszúnk még világosabban ég tovább.)
Aruetyc talyc runi'la trattok'o. (Minden árulónak vesznie kell.)

Sa kyr'am nau tracyn kad, Vode an! (Mint, a halál tűzében kovácsolódott kard, testvérek vagyunk mind.)



És amíg játszottam, a gondolataim a kiképzésre terjedtek át, amikor elmagyaráztam a fiaimnak a dal jelentését.
-A Vode An.. Testvérek Mind. A harcmezőn csak a testvéreidre számíthatsz. Ők lesznek azok kik ha kell, az életed adják érted. És fordítva is ez lesz. Nincs szavunk a hősre, nem is lesztek azok. De gyávák sem, amit a Hut'uun szóval illetünk. Ettől vagyunk jobbak mint a többi harcos. Mi összetartunk. Minket nem érdekel ha az ellenség többen van. Küzdünk és kitartunk az utolsó emberig. Ez a Ramikadyc. A kommandós tudatállapota. Ez egy olyan hozzállás, mely szerint képes vagy
bármit megtenni, bármit kibírni, és bármilyen célt teljesíteni. Mindig erre koncentráljatok, és nem lesztek Hut'uun-ok.
Csak bólogattak a kis fejükkel, göndör hajuk a szemükbe lógott. Majd elkezdték vissza ismételni a hallottakat, és közösen elénekeltük a Vode An-t. Ezután viszont a kicsi 99-ke jött oda hozzám. "Selejtes" klón volt, túl gyorsan öregedett, nem a megszokott módon. Nem lehetett belőle igazi katona.
-Én.. Én Hut'uun módon halok meg, igaz? Belőlem sosem lesz igazi katona! - Mondta már-már sírva. Lehajoltam hozzá, megsimogattam a fejét.
-Butaság. Nem számít hol ér el a vég. Amíg van ki emlékezzen rád, örökké élni fogsz, és nem Hut'uun módon, hanem mint egy igazi hős. Ni su’cuyi, gar kyr’adyc, ni partayli, gar darasuum. Tudod ez mit jelent?
-Nem...
-Én még élek, de te halott vagy. De emlékszek rád, ezért örökkévaló vagy. - mosolyogtam rá 99-re, aki kicsit vidámabban nézett vissza rám. Nem mindenkinek adatott meg hogy igazi katona legyen. De nem hagytam hogy a Kaminoiak megöljék őket. És ezt a döntést sosem bántam meg.
(99-es emlékére, ki hősként vonult a messzeségbe.)


Eltettem a Bes'bev-em, ahogy a kreditet is felvettem a földről. Nem figyeltem oda mit mond, nem érdekelt. Még így is többre vittem mint ez a kettő... Olyannyira nem figyeltem rájuk, hogy teljes meglepettséggel ért amikor a másik srác a kezembe nyomott valamit. Elolvastam mi van rajta, biccentettem neki, majd Mirjah-ra néztem.
-Jó reggelt kislány! Na ki szerzett 15 kreditet, na ki? - hajoltam le vidáman Mirjah-hoz és simogattam meg a buksiját. - Jó kislány.. Jó kislány. Gyere, szerezzünk kaját neked. Oya!
És azzal Mirjah el is indult, én pedig szépen követtem őt. Azt hittem ez a legrövidebb út a hajómig, de tévedtem. Így kerültem egy nagyot, és végig zörögtem az egész utat sok alkoholos üvegek miatt, mire elértem a hajóm. A hátam majd megszakadt a nehéz táska miatt. Elkezdtem belőle kipakolni.
Egy csomó sör, 2 üveg pálinka, 4 üveg pezsgő, 7 különböző fajtájú bor, egy kis konyak meg likőr, és a kedvenceim, 1-1 üveg Rum és Whiskey, a nyugtatóim, és egy kis fű... Ezen kívül étel, egy kis víz, és a kedvenc desszertem, fánk! Luna megint kitett magáért. Ugyan a kapcsolatunk nem olyan jó mint volt, mégis kisegít. Talán így hálálja meg hogy egyszer megmentettem az életét. Habár a férje ellenzi az egészet.. Szerinte le kéne szokjak. Ch, lehetetlen. Én ezek miatt élek még!
A gondos pakolászás után rá is gyújtottam egy szálra, és hogy enyhüljön a fejfájásom, megbontottam egy sört, majd fánkot zabálva útnak indultam Mirjah-val, akit közben megetettem.
Miközben mentem, a gondolataim a duros szavain keringtek...
-Durva, hogy milyen mélyre képes süllyedni egy dicső harcos nép egyik tagja. Egy sikátorban kéreget részegen, szánalom.
Rögtön ezután pedig Jango szavai jutottak eszembe amikor beszédet tartott mind a százunknak. A Cuy'val Dar-nak. Akik már nem léteznek.
-Ti vagytok a legjobbak. Katonák, harcosok, felderítők, taktikusok, túlélők. Személyesen választottalak titeket ki, mert azt akarom, hogy a galaxisban a legjobb kommandósokat képezzétek ki. Minden, amire szükségetek lesz, megkapjátok, egy dolog kivételével; Otthon. Ez egy szigorúan titkos projekt. Senkinek sem fogjátok elmondani, hová mentek, és soha nem hagyhatjátok el a Kaminot. A barátaitokat és a családjaitokat illetően ti már halottak vagytok.


-Halottak.. Már akkor is az voltam. - Hamar eszembe jut hogy egyáltalán miért választott be a csapatba, de nem találok rá választ. - Én csak egy Chakaar vagyok aki lenyúlt egy Mandalori páncélt...
Így haladtam tovább hűséges barátommal bicegve a hátfájástól, egészen a felső szintekig. Onnan egy magas ház tetejére másztam fel Mirjah-val a hátmon, amiről rálehetett látni a Birodalmi Tengerészeti Hírszerzés Központjára is.


De azon belül is arra, amiért a Coruscantra jöttem. Az emlékműre, mely több tíz ezer klón katonának tiszteleg, akik életüket adták a Köztársaságért az Első Geonosisi Csatában.

-Dax, mozgás! Indulunk! Engem nem érdekel Zey, sem a kibekúrt Jedi Tanács! Rossz emberrel fogtak ki! Ha nem küldenek felderítőket az osztagaimért, hát elmegyek értük én! Egy haja száluk sem görbülhet amíg én élek!
Önkéntelenül is elmosolyodtam az emlékképen. Pár órával a csata után történt ahogy a klónjaim haza értek. Sajnos a többi emlékem már nem ilyen vidám, hiába találtuk meg Dax-al az Aiwha-Csali-t és a Kom'rk Osztagaim. Ugyanis többen is oda vesztek, még ha az én osztagaim szenvedték a legkevesebb veszteséget. Gyűlöltem magam amiért nem menthettem meg őket...

-Ni su’cuyi, gar kyr’adyc, ni partayli, gar darasuum. Gar'ika, 99, Kom'rk, Fi, Ordo, Cadera, Jaster, Saxon, Beviin, Bralor, Gedyc, Lok, Kelborn, Vevut, Parjii, Rex, Spar, Fralar, Krots, Wad'e, Aaron, Six,
Sergeant, Esok's, Farr, Lone, Hammer, Boss, Mereel, Greg, Red,
Eyes, Kando, Udesii, Mir, Boss, Niner, Ace, Byl, Cooker, Dengar, Di'kut, Flak
Soroltam fel az összes nevet akik meghaltak a klónjaim közül.
Ezután pedig elővettem egy régi adattáblát, amin az összes klón aki a tudomásom szerint meghalt a Háborúban rajta volt, és őket kezdtem el felsorolni. Napra pontosan akkor amikor Az Első Geonosisi Csata volt. Már 8 éve... Mirjah hozzám bújt, és halkan szuszogott, mintha értené mi történik, és ő is részt vesz a megemlékezésben. Hosszú órák elébe néztem...

Mikor magamhoz tértem, már másnap volt. Több darab üres sörös üveg is ott hevert a tetőn mellettem, úgy tűnik megint lerészegedtem...
-Ehg... - vetettem még egy pillantás az emlékműre, ahol régen én is jártam, amikor még Őrmester voltam - Nu kyr'adyc, shi taab'echaaj'la. Nem meghaltak, csupán a messzeségbe meneteltek. Ezután visza tértem a hajómra az alsó szintekre, és átaludtam a napot. Amikor felkeltem már este volt, és a kapott névjegykártyát nézegettem. Egy megérzés azt súgta látogassak el oda...

Egy-két pillanatig mérlegelem a hallottakat, majd megrázom a fejem.
-Nem, semmi másra. Azt hiszem meg is kezdődhet az információgyűjtés.
Hanyagul intek a quarrennek, érzékeltetve, hogy eleget hallottam, majd a fejemre teszem a sisakom és elindulok az 500 Republica felé, hogy meghallgassam a történet másik oldalát is.

-Nem kedvelem a quarreneket, mindig is köpönyegforgató bagázsnak tűntek... - gondolom magamban - És még büdösek is! Gyűlölöm őket.
-Ja, és azok az idegesítő csápok, meg az a gurgulázó hang. Brrr... - feleli a másik hang.
-Ne is mondd... Azt mondom nézzük meg magunknak ezt a fickót először, mielőtt az aiwha csali feladatát teljesítenénk. Ez lehet még többet is fizet, meg amúgyis, mostanában olyan igazságosztó hangulatomban vagyok.
-Mi és az igazság... Két jawalé között ilyesmi is eszedbe jut?
-Mondjuk inkább, hogy a negyedik és az ötödik között - ez utóbbi mondatot véletlenül hangosan mondtam ki, mire egy éppen mellettem elhaladó vörös bőrű twi'lek férfi meredt szemekkel bámul rám.
-Nem tetszik valami piroska nénje? - mordulok rá, majd megvillantom a pisztolyomat.
A férfi nem válaszol, de hirtelen nagyon érdekessé válik számára valami az égbolton, és megszaporázza a lépteit.

Időközben megérkezem az 500 Republica épületéhez. A portánál megállítanak, mondván csak fegyvertelenül lehet belépni. A sugárvetőmet leadom, de miután gyorsan a recepciós kezébe nyomok 15 kreditet, az szemet huny afelett, hogy magamnál hagyom a pisztolyt és a páncélhoz tartozó rejtett és kevésbé rejtett gyilkolóeszközöket.

Egyből a bárba vezet utam, ahol a pulthoz letelepedve néhány kreditet tolok a csaposnak, és egy Táguló Univerzum koktélt kérek ki.
-Már megint ilyen higanyt iszunk? Kétlem, hogy túl egészséges lenne, és amúgyis... - kezd bele az egyik hang.
-Tőled még a franc se kérdezett semmit. Szomjasan nem tudok dolgozni. - ez a mondat megint csak hangosan csúszott ki, mire a bárban tartozkodók furcsa, lenéző pillantásokkal illetnek.
-Dank farrik... - káromkodom csendesen.

Ekkor egy meglehetősen harsány férfi lépett be a bárba, akire ráillett a célszemély leírása. Kíváncsian figyelem, hogyan viselkedik, és mit tesz, mielőtt kapcsolatba lépnék vele.

A fickó annyira különös volt, hogy teljesen lefagytam, mintha egy hónap telt volna el hirtelen, pedig csak egy másodpercről volt szó (:vakond:)
-Fura egy szerzet annyi bizonyos - gondolom magamban.
-Ez még nálunk is szánalmasabb... - mondta a másik hang.
-Ennyit ríni egy punci után...
-És most eszembe juttattad Prue-t, és azt hiszem mi mégis szánalmasabbak vagyunk...
Gyors egzisztenciális krízis és szerelmi csalódások emlékeinek lepörgése után elég volt a gondolkozásból. Kikérek két italt, az egyiket a fogatversenyzőnek, azt remélve, talán ő kezdeményez beszélgetést ha fizetek neki egy kört. Mindig könnyebb megtudni valakinek a szándékát, ha ő kezd velünk kommunikációt. Végignézem, ahogy a csapos kitölti a két italt, és várom a fejleményeket.