Percy Jackson és az Olimposziak

Charlie - Pandora

A gyerekek mindegyike tátott szájjal és csillogó szemmel bámulja a kardodat, kivéve Antoine. Ő továbbra is csak szomorúan áll. Azonban mikor arról beszélsz, hogy idővel mindenki megtalálja a saját fegyverét, akkor ő is felnéz és érdeklődve hallgat téged.
A nagyobb lányok csak bólogatnak, Gemmei felteszi a kezét, ha felszólítod, kérdez is, addig nem.
- Ma csak a kardot próbáljuk ki vagy van lehetőség más közelharci fegyverrel is gyakorolni? – kérdezi iskolás módon.

Szerencsédre a két lány csak szó nélkül felállnak, szóval legalább velük nem lesz baj. Gemmei kicsit ráncolja a homlokát, mert reménykedett, hogy nincs hiba a mozdulataiban. Ám azért igyekszik minden információt gondosan eltárolni későbbre. Cathy már kicsit nagyobb falat. Sokkal kevésbé hajlandó figyelni. Mármint nem szereti, ha nem megy neki valami és ezért ki kell javítani. Így ő néha dühös pillantásokat vet rád közben, de persze azért nagyon igyekszik, akármennyire is türelmetlen. Ráadásul ahogy megfigyeled, Gemmei-t inkább versenytársnak tekinti, mint csapattársnak, szóval lehet, nem ártana azért rájuk is odafigyelni legalább egy kicsit. Nyilván azt feleli, hogy világos, Athéné lányaként megalázó lenne kétszer elmondani neki mindent, ráadásul a többi bungaló társához képest igen csak le van maradva, ezért elég rosszul érzi magát. Ebből te persze elsőre nem veszel észre semmit, pláne hogy elkezdenek rendesen gyakorolni.

Ezután a kicsik felé fordítod a fejed. Eloise kicsit riadtan hallgat téged, Sarah inkább unottan. Eszedbe jut, hogy ő tipikusan olyan magatartást tanúsít, mint a Kronosz seregében lévő félvérek. Csalódott és mérges, hogy nem ismerte el a szülője. Óvatosan kell vele bánni. Legalább hajlandó tanulni. Ahogy Toby és Eloise is, de ők tényleg elég bénácskák. A hangulat itt érezhetően más: kicsit riadt, feszült, de hála a könnyed stílusodnak, megbíznak benned. Hiába javítasz ki mindent nekik, sajnos. Ennyit nem tudnak megjegyezni, szóval elég lassan haladnak, de hát elvégre először van kard a kezükben. Sarah meglepően ügyes amúgy. Tényleg nem árt vigyázni vele, nehogy a rossz oldalon kössön ki. Lehet, nem ártana majd Kheirón-nak is szólni erről. Vagy talán csak beképzeled…?

Szegény kicsi Antoine azóta sem mozdult meg. Mikor odalépsz mellé, hogy megfogd a kezét, kissé összerezzen és hátralép. A háta mögé dugja mindkét kacsóját, kissé remeg. Nem lehet valami egyszerű az Árész-bungalóban lakni ilyen fiatalon a háború küszöbén. Nem nagy szerencsédre észreveszi, hogy az arcát nézed, de hála az isteneknek, nem reagálja le annyira rosszul.

- Tudom, hogy csúnya vagyok… Ne nézd! – kezdi szomorú hangon, majd rád néz. Nem is válaszol az első kérdésedre. – Tudod, hol van az anyukám? – ez az egyetlen kérdés, amit feltesz. Nyilvánvalóan el kell gondolkodnod, mielőtt válaszolsz, de nem is hagy időt neked. – Nem jön el értem, igaz? – kérdezi szomorúan. – Ahogy a bátyám és a nővérem sem… Elhagytak engem. Egyedül… - most kissé mérges lesz a hangja. – Láttam, hogy a bátyám harcolt. Én nem vagyok hajlandó. Nem végzem úgy, ahogy ő! – mondja haragtól eltorzult arccal.

Mielőtt azonban válaszolhatnál, mozgásra leszel figyelmes a szemed sarkából. Hála a jó képességeidnek, még időben észreveszed, ahogy Sarah szemforgatva és unott hangon beszól Cathy-nek, aki haragosan indul neki a másik lánynak. Gyorsan kéne cselekedni, mert elég valószínű, hogy egymásnak esnek, ráadásul Sarah láthatóan élvezi a helyzetet. Gemmei Eloise-t és Toby-t húzza odébb, nehogy bajuk essen, nem ártana megköszönni majd neki később. Itt hagyod egy ilyen beszéd után Antoine-t, aki ki tudja, mit fog gondolni ezután, hogy szétszedd a lányokat?

Lyra - Aria

Úgy érzed, mintha a karperec a zsebedben öt tonnát nyomna. Vagy ez csak a lelkiismereted? Érdekes…
Legalább a táskádban nem érzed, de eszedbe jut, hogy a tolvajlás istenének a bungalójában laksz, szóval mindig érdemes lesz csekkolni, nehogy valamelyik jól nevelt Hermész gyerek úgy döntsön, meg kéne nézni, mi van nálad. Bár elég idős vagy és nagy tiszteletnek örvendsz, azért sosem lehet tudni…

Óvatosan a szatírok után indulsz. Szerencsédre, nem vesznek észre, tényleg elég jól lopakodsz. Tovább beszélnek, de eléggé kell kagylóznod, hogy halld őket. Érzed, hogy valami nem stimmel ezzel a történettel. Nem érzed azt az igazságtalanságot, mint kéne, ha tényleg ilyenre vetemednének. Vagy ez csak a fiatalabb szatír ellenállása? Ezt sajnos, már nem tudod eldönteni.

- De, uram… - kezdi remegő hangon a másik. – Veszélyes lenne pont most elhagyni a tábort. Mindent és mindenkit figyelnek nagyjából és… Ha lebukunk, ki tudja, mi lesz…

- NEM ÉRDEKEL! – szól rá erélyesen a másik. – Ez a dolgunk. Ha Grover Underwood valóban igazat mondott… Ha tényleg így lenne… - gyorsabban haladnak, mint te, szóval be kell gyorsítanod. Mintha éreznék, hogy van itt valaki. Csak reménykedsz, hogy a nimfák nem árulnak el…

- Akkor is muszáj megkeresnünk, ennyivel tartozunk neki! Annyi mindent tett értünk, ez a kötelességünk, fiam. Nem vagyok hajlandó erről többet beszélni. Informáld a többi szatírt is erről. Még átbeszéljük, kivel mi lesz. Amíg a táborlakók a Kapd el a zászlót játsszák, addig gyűlést tartunk és megbeszéljük a többit. De most már egy szót sem többet! Úgy érzem, van itt valaki… - mondja, majd még jobban sietnek és ha még követed őket, akkor sem beszélnek erről többet, így tulajdonképpen felesleges lenne maradni. Így is többet tudtál meg, mint gondoltad, ráadásul nimfával sem találkoztál.

Így hát most már tényleg elindulhatsz az Athéné bungalóhoz. Nem mintha kevesebb gondolat kergetőzne a fejedben. Úgy tűnik, ez egy ilyen nap.
Mihelyt minden dolgodat elvégezted, irányt véve hozzájuk sietsz. Ott rögtön Malcolm Pace fogad, a bungalóvezető segédje Annabeth-nek. Látszik, hogy sok dolga van, de imádja. Rád pillant a szemüvege fölött.

- Szervusz, Lyra! Örülök, hogy jössz! Gondolom, a ma esti játékok miatt kerestél fel, igaz? Ki kéne dolgozni egy taktikát. A csapatok a következők: Athéné, Hermész, Apollón és Dionüszosz bungalók, az ellenfelünk pedig Árész, Héphaisztosz, Démétér, Aphrodité bungalók, igen, most már nekik is kell játszaniuk, mert készülünk a háborúra. Ja, igen és náluk van Percy is. Úgyhogy szoros, az biztos. Kéne valami taktika… A többi bungalóból is mindjárt itt vannak a küldöttek, ne aggódj! - hirtelen feleszmél, megigazítja a szemüvegét, majd rád pillant. – Ó, vagy nem emiatt jöttél?

Mielőtt reagálhatnál, megérkezik Annabeth is, Pollux, majd Travis és Connor, végül Michael is. Kicsit kényelmetlenül érzed magad a sok bungalóvezető között, és a te saját vezetőid is furcsán néznek rád.

- Őőő... Te is segítesz? - kérdezi félmosollyal Connor, leplezve zavarát. Malcolm ment ki.
- Azt hittem, őt küldtétek. De én nem bánom, ha marad. Remek harcos és jó érzéke van a taktikához is - rántja meg a vállát, majd rád mosolyog. Annabeth veszi át a szót.

- Én egyáltalán nem bánom, ha marad, elvégre mindig jól jönnek a tehetséges emberek. Több szem többet lát - mondja, majd pötyög valamit a gépén. - A mai megbeszélést Malcolm tartja, hadd tanuljon ő is - mosolyog rá a segédjére, majd kissé hátrébb húzódik. Figyel, de közben mást is csinál, néha kifúj egy-egy kósza tincset a szeméből. Malcolm veszi át a szót.

- Szóval? Valakinek valami ötlet? - kérdezi lelkesen. Michael szólal fel.

- Szerintem kezdhetnénk a szerepekkel. Az Apollón bungaló nagy része kiváló távolsági harcos és elsősegélyes. Remekül tudnák fedezni például az Athéné-sokat, ha előre törnek. Ez csak egy példa volt - legyint. - Szóval szerintem kezdjünk a szerepek beosztásával, na, ezt akartam mondani...

- Hermész bungalóban hányan vagytok és milyen képességűek? Mit ajánlotok? - kérdezi Malcolm tőletek, az testvérpár pedig rád néz, hátha szeretnél beszélni.

Oliver - Bes[T]roll

Régi tapasztalatoktól tanulva újra próbálkozol a kis erősítéseddel. Nézzenek oda, milyen gyorsan tanulsz! Sikerül a kis cseled, most már normálisan. Észreveszed, ahogy a hajód egyenletesen gyorsul és egyre közelebb érsz a többiekhez. Hasonlóan Isaac saját készítésű motorjához, a te víz löketed is egy motorként funkcionál.

Látod, ahogy Isaac hajója megremeg, ahogy Zack bűzbombája kifejti hatását. Szerencsére - vagy inkább nem? - a másik srác sem pánikol be, pár másodperccel később már hátra is dobja a bombát. Egyenesen feléd. Fogalmad sincs, hogyan lehetséges ez a pontos dobás.

Ha próbálkozol egy kis vízzel odébb passzolni, nem sikerül. Pont a hajódba pottyan. Iszonyú a szag. Pedig már olyan közel voltál! Könnyek folynak végig az arcodon, ahogy a füst marja a szemedet. Pár másodpercig nem látsz semmit.

Ha a bombát kezded keresni, akkor szinte azonnal rátapintasz. Micsoda szerencse! Alig pár másodperc telt el, mióta feléd repült a bomba. Azt kezdesz vele, amit akarsz.

Sajnos, a kis közjáték miatt leállt a vízmotorod, de nem baj, mert a többiek sem haladtak túlzottan hasonló problémák miatt. Most Zack van az első helyen, Isaac mögött alig lemaradva pedig te. Éppen próbálkoznál megint a vízturbóddal, de ekkor megremeg a hajód, így nem sikerül. Ellie az. Valami fegyvert használt, amivel a hajódba lőtt, majd a karok szétfeszültek, húzni kezdi magát feléd. Nem tudsz haladni.

Vetsz egy pillantást a másik két fiúra. Ők is éppen elvannak foglalva, Isaac nem hagyja haladni Zack-et, alig egy fejjel vannak előtted. Ha sikerül Ellie-t leráznod magadról, akkor könnyedén átjutnál a két fiú között. Csak hogy a hajód vészesen remeg, ahogy Ellie húzza magát hozzád. Rád vigyorog.

- Na, mi van Oliver? – nevet rád kicsit sem gonoszan. Neki ez csak egy játék. Gyorsan kell cselekedni, már a cél is nagyon közel van.

A vihar előtti csönd... - Előzetes

Halk hangok törték meg a hullámzó víztömeg egyenletes zaját. A hold nyugodtan, szinte már békésen világított, néha egy-egy felhő eltakarta fényét. Az egyik kő takarásában egy alak kuporgott, csuklóját bámulva és mormogva.
- Egyelőre nem terveznek semmit lépni… - szólalt meg egy hang.
- Ez így a lehető legjobb számunkra… Akkor a tervem egyelőre jó úton halad… - válaszolta egy mély, öblös és félelmetes hang. Az előbbi lesütötte a szemét, a kezeit tördelte. – Holnap várom a jelentésed a Bungalóvezetői megbeszélés után! – vakkantotta Kronosz Luke arcával. A másik hirtelen dacosan felnézett.
- Tartsa be az ígéretét! – mondta magabiztosan. Kronosz elvigyorodott.
- Amennyire csak tudom! – mondta, majd eltűnt, az alak pedig egyedül maradt a tengerparton, a hold megcsillant sarlós mintájú karperecén, ő pedig a lágyan hullámzó vizet hallgatta. Egy könnycsepp legördült az arcán. Tudta. Tudta, hogy szörnyű dolgok leselkednek rájuk. Miatta. És hamarosan nem csak leselkedni fognak…

Aria Pandora Raven Bes[T]roll

A szatírokat követve érzem, hogy a torkomban dobog a szívem. Sosem szerencsés dolog a lopakodás, a kezdeti szakaszon, ahogy meglátom, hogy egyre gyorsítanak, el is fog az érzés, hogy megláttak, de legalábbis megsejtették a jelenlétemet. Az egyik fának simulok, próbálva megnyugodni, aztán kifújom a levegőt, és koncentrálok. A tychokinézis sok szempontból passzív képesség, én is általában csak észrevettem, hogy "mázlim van", de azért ennyi év táborozás után sikerült némi kontrollt kifejleszteni felette. Amikor a szatírok nem figyelnek, óvatosan átszökkenek a következő fa mögé, és közben megpróbálom kicsit javítani a szerencsémet, hogy ne vegyenek észre. Elég jól sikerül a dolog, jó darabon követhetem őket, mielőtt annyira gyanakodni kezdenek, hogy abbahagyják a beszélgetést... sajnos sokkal okosabb nem lettem tőle. Még mindig egyértelmű, hogy el akarják hagyni a tábort, de a motivációk még mindig nem elég tiszták ahhoz, hogy bármit jelentsek... azt legalább tudom, hogy a Kapd el a zászlót! alatt megbeszélést tartanak... talán sikerül valakit megkérni, hogy vállalja át tőlem a kém hálátlan szerepét.
A nem sok sikert hozó hallgatózós akcióm után úgy indultam az Athéné bungalló felé, hogy még mindig minden másodpercben ezer gondolat rohant át az agyamon. Egy kicsit azért reménykedtem benne, hogy némi taktikai elemzés rendberakja a fejemet... nem fűztem hozzá sok reményt, de hátha.
Malcolm Pace mindig kicsit buzgómócsing volt. Jó, ez úgy általában igaz az Athéné bungalló lakóira, de sosem mondanám a szemükbe. Már csak azért sem, mert amúgy kedvelem őket. Jó társaság, értelmes emberek, akikkel lehet beszélgetni, akkor is, ha kicsit túlságosan is lelkesednek a feladataikért. Mielőtt ténylegesen közölhetném, hogy miért jöttem, azonnal felveti az esti játékok témáját. Igazából jogos ötlet, hogy beszéljünk róla, de eszem ágában sincs megkerülni Connort, úgyhogy amikor hagy szóhoz jutni, már épp beszélni kezdenék... ekkor azonban befutnak a bungallóvezetők.
- Öhm... te is segítesz? - kérdezi Connor, és már épp magyarázkodni kezdenék, de ettől szerencsére Malcolm megkímél, és kimagyarázza, hogy maradhassak a taktikai megbeszélésre. Ami jó hír, hogy most már éppen elég ideges vagyok a bungallóvezetők társasága miatt ahhoz, hogy ne tudjak másra koncentrálni.
A kezdeti javaslatok után Travis és Connor rám pillant, mire összeszedem a gondolataimat, és megszólalok:
- A mi bungallónknak az egyik ereje a létszám, a másik az, hogy sokfélék vagyunk - mondom egyszerűen. - Hermész gyerekei fürgék és ügyesek, de sok kisistengyerek, és még el nem ismert félvér is van köztünk, amit ki lehet használni, ha meg akarjuk lepni a másik csapatot. A létszám és a gyorsaság miatt szerintem egy bekerítő taktika jól működhet. - nézek a többiekre. - Egy nagyobb csapat frontális támadása közben kisebb csapatok mögéjük kerülhetnek, így leszűkül a mozgásterük, mi könnyebben megtaláljuk a zászlót, és az sem utolsó szempont, ha elvágjuk Jacksont a folyótól... - mondom végül.

Kétré görnyedek ahogy a lány könyöke a gyomromba mélyed.  "Hogy az a rohadt élet" Köhögök párat és ha van miben akkor megtámaszkodok amíg felegyensedek. Ez azért nem eset jól
 Nem érzem, hogy ezt érdemeltem volna. De jó kis emlékesztető volt, hogy nem kéne bele avatkozni mások dolgába. 
Nevetve nézem ahogy dühöng, aztán ahogy kicsörtet, még dobok neki egy csókot. 
-Szép napot, neked is tündérke. Hát nem édes? - Nézek mosolyogva a srácra. 
-Miről beszélsz, még pár ilyen reggel és élni sem fog tudni nélkülem. Nem tehetek róla hogy minden krosztálynak én kellek.  Ez van ha valaki ilyen elragadó, és vicces.  
-Pontosan ahogy mondod. -helyeselek neki, eszem ágában sincs itt maradni trágyázni terjesszen csak amit akar a kos pletyka fészek. Nem fogom még a ganajozással mégjobban ebaszni a reggelemet.  
-Egyébként is elkésztően elfoglalt vagyok mostanában. -Sóhajtok fel. - Most is ép indultam, hogy... -Azonban a mondatott nem tudom befejezni, mert úgy tűnik valóban népszerű és epfoglalt vagyok, csap éppen eddig nem tudtam róla. 
-Én vagyok! - Felelem harsányan. - És te ki vagy szép fiú? -Kérdezem,  de válasz helyet csak közli hogy várnak minket. 
-Mr. D. Hát ez remek... -Morgom magam elé, miközben magamban lemondok a mai napomról. 
-Minek kellünk az öregnek? - Kérdezem kiváncsian. Lehet, hogy valakikiszúrt volna valamit. Pedig mostanában vissza is fogtam magam.  Egy pillanatra görcsbe rándul a gyomrom, másrészt... Legalább anyira utálom ezt a helyet, mint amenyire szükségem van rá. 
De aztánegérkezünk és első pillantásra is nyilvánvaló hogy itt valami másról lesz szó.  
-Klaus. De már majdnem Mr. D. 
Miután elmegy a többiekre nézzek. 
-És én azért kellettem a csapatba mert kéne egy kis anyag a pizsoma partira? Mert nekem is alig elég ami van, szóval nem segíthetek. -mondom. Ha túl komolyan vennénnek hozzá teszem hogy csak vicc volt. De ha senki nem pattog akkor ennyiben hagyom. Átmegyünk a központba.  Nem sok kedvem van ehhez a hülyeséghez. A nikotin is kezd hiányozni és a parti szervezés se az erőségem. 
Végig hallgatom a bemutatkozásokat, a végére majd leragad a szemem.  Néhány arconcsapással sikerül összeszednem magam, és észre veszem hogy mindenki rám néz. 
-Klaus vagyok. A Hermész kabinban lakom az álom manóval és Hekaté az anyám.  Legalább is az egyik. 
Amikor a kérdés ephangzik én is kíváncsian körbe nézek hátha valakinek van valami ötlete. De ha nem hangzik el semmi akkor nem tudom a legrosszabb ötleteimet magban tartani. 
-Kívételesen lehetne pia. Mindenki jobban élveznés és Mr. Dm is igazán hállás lenne.- Igen, én is tudom, hogy ez gyemge volt és talán nem is a legjobb időben vilogtatom magam úgyhogy felsóhajtok. 
-Rendben. -tartom fel a kezem. - Várjuk a komoly ötleteket. 

Lyra - Aria

A többiek bólogatva és morfondírozva hallgatnak, egy ideig csend van, aztán Michael szólal meg.
- Ez jó ötlet lehet. Nálunk előny a szám és a logikus gondolkodás – féloldalasan elmosolyodik. – De nekik ott vannak az Árészosok, akik biztosan keményen nekünk állnak majd szemből, a Héphaisztosok, akik ki tudja, hány csapdát tesznek le, illetve a Démétéresek, akiknek csak előny az erdő a sok növény miatt… - csóválja a fejét. Most Pollux szólal meg.

- Ha nem tévedek, akkor a Démétéresek inkább védelmi pozícióban lesznek, mert bár elég jól használják a növényeket, annyira azért nem jó harcosok. A Dionüszosz bungaló is ért ehhez valamelyest, mégis csak a bor, szőlő és mámor istenének vagyunk a gyereki. Igaz, csak egyedül vagyok Eloise-t kivéve, de ő még nagyon fiatal. Maximum a védelmi pozícióba raknám. Én szívesen vezetnék egy csapatot, akik megkeresnék a Démétéreseket és lefoglalnák őket, amíg a kerülő csapat elmegy a vonalaik mögött! – mondja magabiztosan. Malcolm kissé meglepetten néz a fiúra, nem szokott ilyen ötletekkel előállni.

- Ez működhet, szuper vagy! – mondja neki. – Ha meg mégsem védelmi vonal, akkor meg azokat foglaljátok le, akik ott vannak. Nem hiszem, hogy az Aphrodité bungaló kifejezetten sokat beletenne a dologba, valószínűleg ők is csak elterelés vagy védelmi vonal…
- Még szerencse, hogy az erdőben nem lehet pegazust használni… - jegyzi meg viccesen Connor, mire Travis utánozni kezdi a pegazusok repülését, közben repülő hangot ad ki, majd mindketten röhögnek. Michael és Pollux is elmosolyodik, de Malcolm csak a fejét csóválja. Itt Lyra közbeszól.

- „A kerülőcsapatnak Klaus mindenképp egy hasznos tagja lenne. Hekaté fia. Ha valaki el tudja őket tüntetni az erdőben, az ő” – mondja, mire Michael bólint.
- Nagyon jogos… - mondja röviden, elismerően mosolyog a lányra.
- Rendben, akkor Pollux vezetésével mehetne pár Hermész bungalós és egy vagy két Apollón-os is, hogy védve is legyenek, ha úgy vannak. Nincs nálatok valaki, aki jó elterelésben? Aki műsort tud csinálni? – kérdezi Malcolm kifejezetten Lyra felé fordulva, mire a testvérpár felháborodást színlelve megsértődnek, aztán megint jót röhögnek.

- „Oliver egy jó opció, bár őt inkább Jackson ellen tartanám ütőkártyaként. Ha nem is főisten gyereke, de azért vizes srác” - mondja Lyra. – „Viszont... Ha fel kell húzni valakit, és szétrobbantani a csapatot, abban én is elég jó vagyok” - utal az érzésmanipuláló képességére. Egy ideig csend van, amíg mindenki átgondolja.

- Oké… Én azt mondom, legyen négy elkerülő csapat. Mindegyik kap egy Athéné bungaló-s gyereket, hogyha harcra kerülne a sor, akkor ő lefoglalja az ellenfelet. Ezen kívül még egy Apollón gyerek és két tapasztaltabb Hermész bungalós is mehetne velük, így akkor négyen lennének – mondja Malcolm, a háttérben pedig Annabeth elmosolyodik. Látszik rajta, hogy büszke rá. Most Connor szólal meg.

- Én azt javaslom, hogyha Klaus már eltünteti valamelyik csoportot, akkor az legyen, amelyik a legjobb. Ezért mellé ajánlom még Oliver-t is. Talpraesett fickó, ha víz mellé kerültök, azt is tudja használni, meg hátha egy kis szerencsétek is lesz... Nem beszélve Percy-ről... – kacsint a többiekre vicceskedve.
- Viszont így Lyra ötlete elvész, jó ez így? – kérdezi Pollux homlokráncolva.
- Valószínűleg Jackson is valami elkerülő úton lesz, így nagyobb eséllyel botolnak bele – mondja Malcolm Connor előtt.
- Lyra, azért nem téged küldünk ebbe a csapatba, mert valakinek a védelmet is kell koordinálni és jól vezetsz. Ha a támadásban látják, hogy nem vagyunk ott Connor-ral, akkor tudni fogják, hogy ott vagyunk és lőttek az elterlésnek… - teszi még hozzá feléd fordulva Travis, kiegészítve testvére beszédét. Ezután Michael szólal meg.

- Sokat filóztam, ki legyen tőlünk, nem tudtam, hogy Jared vagy Charlie, de inkább Charlie, legyen egy lány is veletek! – mondja a többieknek, ők meg bólintanak. Megint Pollux szólal meg.
- Vízről és Oliver-ről jut eszembe… Mi legyen Percy-vel? Nem biztos, hogy összetalálkozik az elkerülőkkel, pláne, ha Klaus eltünteti őket… És nem állhatnak le vele harcolni, nekik haladniuk kell… – teszi fel a költői kérdést. Ekkor a háttérben egy szék nyikorgását és pár lépést követően Annabeth jelenik meg Malcolm felett.

- Percy-t csak bízzátok rám… - mondja határozottan, szeme kissé borúsan csillog. Malcolm felnéz rá.
- Ne már! Téged akartalak küldeni a Klaus csapattal! De ha te egyedül mész egy idő után, akkor nekem kell a csapatot vezetni, akkor ki megy tőlünk? – kérdezi zavartan a fiú, mert látszik, hogy összezavarták a gondolatait.
- Én ismerem a legjobban Percy-t, nekem van esélyem ellene. Biztos vagyok benne, hogy nagy szerepet szánnak neki és ha Oliver az elkerülő csapattal megy, akkor én vagyok itt az egyetlen, aki kicsit ismeri a képességeit... - érvel Annabeth. Egy ideig senki nem szólal meg, végül Connor és Travis egymásra néznek, bólintanak.

- Oké, azt hiszem, akkor változik a terv… - szólal meg Travis, majd Connor veszi át a szót, mindketten Lyra-ra néznek.
- Te fogsz menni velük és akkor a Klaus csoportban nem lesz Athéné-s, de nem baj, elég jó harcos vagy így is és jó a taktikai képességed is, jó lesz ez így – bólint Malcolm-ék felé, akik elfogadják.
- Rendben, lassan akkor készen vagyunk! – dörgöli meg az arcát Malcolm. Annabeth biztatóan a vállára teszi a kezét.

- Akkor a terv a következő: négy darab elkerülő csapat van, akik közül az egyik igen erős, a többiek is a zászlóra hajtanak, de ha olyan van, akkor váltsanak elterelésre. Charlie, Lyra, Klaus és Oliver a legnagyobb reményünk a zászló megszerzésére…
- Figyeljetek majd a Héphaisztosok csapdáira és a Démétéresek növényeire! - szól bele Pollux röviden.
-… ezen kívül a védelmi csapatunk a mi zászlónk körül Travis vezetésével a jobb Apollón-os íjászok és védekezők, illetve a kissé kevésbé tapasztalt Hermész bungalósok lesznek. A Héphaisztosoktól lehet számítani általában meglepi oldalba támadásra… A frontális, kvázi elterelő hadműveletet pedig Connor és én vezetjük, a maradék Apollónos és Hermészes gyerek megy ide, de legyenek jó harcosok is, mert az Árészosok nem fognak kímélni minket. Úgyhogy ide jöjjenek a jobb Hermészesek. A négy csapat egyike egy külön kis négyes, akik legelőször mennek és a védelmi vonal kiiktatásával foglalkoznak. Ez jelentheti a Démétéresek támadását vagy a Héphaisztosok védelmi vonalát, esetleg az Aphroditéseket is, bár kétlem, hogy őket ilyen helyzetbe raknák, szerintem ők elterelés lesznek, szóval majd figyeljetek, ne kössenek le nagyon titeket. Ezt Pollux vezeti, vele lesz még Annabeth, illetve két Apollón gyerek és két Hermész gyerek, ezért ők többen vannak, de ha ők mennek elől, akkor szükség is lesz rá. Ha Annabeth megtalálja Percy-t, akkor leválik és lefoglalja, amíg a Klaus csapat sikeresen át nem jutott és lehetőleg vissza is. Van kérdés? – kérdezi Malcolm, egészen belejött a végére.

A megbeszélés legvégén megszólal az ebédet jelző hang, így mindenki indulni készül, hozzád pedig odalép Michael.
- Nagyon jó voltál! - mondja neked kedvesen mosolyogva, majd Connor és Travis között találod magad, akik összeborzolják a hajad.
- Hé, Lyra, nem akarsz legközelebb is te jönni? Sokkal jobb vagy... - mondja Connor.
- Esetleg a bungalóvezetői pozíciót ne adjuk át? - morfondírozik Travis, mire Connor oldalba böki, majd mindketten röhögnek.
- De tényleg jó voltál amúgy! - mondják véletlen tök egyszerre. Így haladtok az ebéd felé...

Oliver - Bes[T]roll

Ez a füst igen zavaró, de úgy tűnik, kezdesz belejönni ebbe a víz irányításba, ugyanis szinte rögtön sikerül a fejedre varázsolni a kívánt buborékot, így néhány másodperc alatt újra látsz. Azonban mikor végre eldobnád a bombát, éppen kipukkad a buborék, így egy kicsit megint kapsz a füstből, de szerencsére pont elhajítod, így csak párat kell pislognod, mire újból megcsodálhatod a helyzeted. Még elcsípheted, hogy fantasztikusan dobtál, hiszen Ellie felé száll a bomba, de a lánynak hihetetlen reflexei vannak, így az evezőjével könnyedén kivédi, a bomba a vízben landol, amit egy vízi nimfa azonnal a partra szállít, hogy ne szennyezze a tó vizét.

Neked pedig a karmokkal kell foglalkoznod, ugyanis Ellie már nagyon közel van, ha jobban kihajolnál és felé nyújtanád e kezed, össze tudnátok kapaszkodni. Ha vetsz egy pillantást a partra, akkor a nimfa, aki sok szerencsét kívánt neked, aggódva, a szája elé kapott kézzel néz titeket. Ez hátha ad egy kis erőt.

Azonban úgy tűnik, igen erős ez a vaskarom, mert sehogyan sem tudod kiszedni, Ellie pedig beér. Látod, hogy Isaac-ék is nagyban lökdösődnek. Ellie is nekiáll beborítani téged, de nem hagyod. Hosszas huza-vona után valahogy sikerül a lányt beborítanod. Pillanataid vannak eldönteni, mit csinálsz. Vagy átugrasz az ő hajójába és átdobod a felszerelést, amivel odahúzta magát hozzád vagy megpróbálhatod megint leszedni a vaskarmokat, amik ezúttal engednek, így szabad utat kapsz.

Látod, hogy Zach-nek is sikerült beborítania Isaac-et. Ő már indul is tovább, neked is rá kell kapcsolni. Ezúttal simaliba sikerül a vízinitró. Így bár Zach-et nem tudod utolérni, másodikként azért befutsz. Ha visszanézel, látod, hogy Ellie hamarabb összeszedte magát, majd segít egy kicsit Isaac-nek, de azért gondoskodik arról, hogy ő legyen a harmadik, így Isaac lett a vesztes. Bár nem lettél első, legalább nem neked szart lapátolni három másik ember helyett is…

Ha visszatértek a partra, Alder elpirulva mosolyog rád és gratulál. Te meg tisztában vagy vele, hogy ő volt az, aki szólt a najádoknak, hogy szedjenek ki a vízből. A többiekkel vagy körülvéve, mindenki ezerrel meséli a történteket. Maradhatsz is velük vagy odamehetsz a nimfákhoz is. Lassan úgyis ebéd, nincs sok időd...

(OOC: itt kijátszhatunk beszélgetést, ha szeretnéd:) )

Charlotte - Pandora

A válaszodra Gemmei csak bólint csillogó szemekkel. Látszik rajta, hogy bizonyítani akar. Néha azon kapod, hogy Jared felé leskelődik, hátha rápillant és akkor megmutathatja, milyen ügyes.

A probléma azonban valódi. Bár a két kicsi kikerült, a másik két lány tényleg úgy tűnik, mint akik egymásnak esnek. Sőt, ha jól látod, Gemmei is be akar szállni, hogy szétszedje őket.

A te figyelmed azonban csak Antoine-é. Ő pedig téged figyel kissé haragosan. Amint megszólalsz, eltűnnek a harag ráncai, kissé lekonyul a szája.
- A bátyám is azt mondta, vigyáz rám… De már nincs itt… - mondja kissé elfúló hangon. – Meg én Árész gyereke vagyok. Nekem harcolnom kéne, nem igaz? Meg akarom védeni magam… - mondja abszolút nem a korához illő értelemmel. Mintha négy évvel idősebb lenne. Meglátszanak rajta a történtek. Mikor kinyújtod felé a kezed, egy kicsit elhúzódik, majd némi habozás után megfogja a kezed.

- Jó… De nem szabad meghalnod, mert… Az már nagyon sok lenne – mondja, majd látod, hogy könnybe lábad a szeme, majd egy hirtelen mozdulattal átkarol és hozzád bújik. Te éppen csak meg tudod tartani magatokat. Érzed, hogy rázkódik. Zokog. Majd hirtelen kitör belőle minden.
- Én úgy… félek… - mondja elcsukló hangon. – Nem akarok meghalni, Ms. Kenway… - zokogja neked, majd pár másodperc után még hozzáteszi. – Kérlek, ne mondd el a többieknek, jó? Kigúnyolnak, ha megtudják, hogy egy Árészos sír… - mondja két hüppögés között. Te tudsz úgy fordulni, hogy ne látszódjon, hogy sír.

Azonban a lányok vitája igen csak eldurvul, látszik, hogy feszkós időszak van. Először Cathy és Sarah esik egymásnak karddal, majd Sarah a földre küldi az Athéné lányt. Ekkor avatkozik közbe Gemmei. Lerántja Cathy-ről a másikat, aki erre üvölteni kezd.
- Te meg mi a francot szólsz bele, mindent tudok kisasszony?! Azt hiszed, rohadt menő vagy?! Hát, nem, kotnyelesség királynője! – üvölti, majd most Gemmei-nek esik. Ráadásul a karddal. Bár nem igazi, igen erőset ütött szegény másik lányra, aki nem tudott védekezni fegyver híján, így fájdalmasat kiáltva terül el a földön, a kulcscsontját fogva. Nagyon tartja magát, hogy ne sírja el magát, de Sarah megint emeli a kardot.

A két kicsi, Toby és Eloise már az első csapás előtt Jared-ék felé rohantak. A fiú amint felfogta a helyzetet, azonnal felétek indul. De már nem érne oda. Sarah emeli a kardot, hogy megint megüsse a másik lányt. Jared hirtelen felindulásból felemeli az íját, majd céloz. Egyenesen a felemelt kardra. A többiek riadtan néznek, majd a fiú lő és ezzel kiveri a lány kezéből a kardot. Szerencsére nem találja el, persze ez várható volt tőle.

Legnagyobb szerencsétlenségetekre Kheirón pont akkor üget be a pályára, mikor Jared kilőtte a nyilát. Vágtában közelít felétek, majd hozzá nem illő idegességgel szólal meg.
- Mégis mi a fene folyik itt, Mr. Watts?! – kérdezi igyekezve lenyugtatni magát, de nem igazán sikerül. Abból is látszik, hogy a vezetéknevét használta Jared-nek. Antoine eddigre megnyugszik, szóval erre a jelenetre visszaérhettek, ám Jared rád néz és jelez, hogy ne szólj bele.
- Úgy tűnik, Sarah kissé kiborult és rátámadt először Cathy-re, majd Gemmei-re, aki Cathy védelmére kelt. Nem vettem észre időben. Az én hibám… - mondja határozottan Jared, ezzel magára vállalva minden felelősséget. Mindenki más is tisztában van ezzel, de nem mernek megszólalni. Kheirón nagy levegőt vesz.

- Charlie, kérlek, lásd el Gemmei-t, amennyire tudod. Sarah, kérlek, menj azonnal a Nagy Házba, mindjárt megyek én is, addig keresd meg Mr. D-t – mondja határozottan, mire Sarah csak a szemeit forgatja, de elindul. – A többieknek vége a gyakorlásnak, készülődjetek ebédhez! - mondja. Antoine utoljára megszorítja a kezed, aztán ott hagy. Te pedig gyakorlott mozdulatokkal meggyógyítod Gemmei-t, közben Jared megfogja a kezét, hogy kibírja, ez láthatóan jól esik neki. A pár perces gyógyítás után a lány a földön marad, Kheirón pedig félre hív titeket.

- Nem vagyok kifejezetten mérges. Tudom, hogy nehéz ennyi kölyökkel, pláne ebben a helyzetben. Antoine jól van? – kérdezi tőled, majd még egy utolsó mondatot hozzáfűz a végén, miközben az ebédre hívó jel megszólal. – Ne aggódjatok, alapvetően nem teljesítettetek rosszul, de legközelebb… Vegyétek előbb észre ezeket, jó? És ne lőjetek a gyerekre, az istenekre mondom! – mondja még mindig kissé hüledezve, majd int a fejével. – Láttam, Sarah hogyan fogja a kardot, már most sokat fejlődött. Na, nyomás ebédelni, ne érezzétek rosszul magatokat, lehetett volna sokkal rosszabb… - mosolyog rátok a végén, meg is fogja a vállatokat.

Így ketten indultok el az ebédlő pavilonja felé, Jared azzal a tipikus aggódós mosollyal néz rád.
- Minden rendben, Lottie? Láttam Antoine-t… - mondja. Egy szót sem szól arról, hogy magára vállalta az egész balhét, és valószínűleg nem is fog.

Klaus - Raven

Alistair csak felröhög az álommanó megnevezésre. Katie kissé megrökönyödve néz rád.
- Klaus, a legtöbbünk még nem is múlt el tizennyolc… Nem mellesleg nem vicces, mert tudod, hogy Mr. D büntetése az, hogy nem ihat… Szóval neki aztán tök mindegy lenne… - mondja.
- Hé, szerintem nem rossz ötlet… Egy kis alkohol a tizenhat éves felülieknek nem lenne rossz – áll melléd Malcolm, de Alistair baromi lassan a fejét rázza.
- Nem lehet… Tiltva van… Azonnal rájönnek... - mondja nyugodtan. Egy kis ideig csend van, amíg gondolkodtok.

- Mit szólnátok, ha az esti éneklésen a régi dalok helyett lennének kicsit… Modernebbek is? Kicsit kiadhatnánk a gőzt egy kis bulival. Nyugi, nem lenne alkohol! – mondja Malcolm mosolyogva.
- Hmmm… Ez nem is rossz ötlet… De jobb lenne, ha egy buli lenne és utána a régi éneklés. Csak egy kicsit… Hangulatosabbá tenném. Mindenki érzi, hogy lassan kezdődik a háború, szóval tarthatnánk egy olyan éneklést, amivel kissé motiváljuk magunkat, meg kvázi elköszönünk egymástól… - mondja Katie.
- Nem lesz nagyon depis hangulat? – kérdezi Alistair.
- De. De hátha kicsit észreveszi mindenki, hogy nyakunkon a vesztünk! – mondja határozottan Katie. Malcolm bólogat, Alistair megvonja a vállát.
- Oké… - mondja.

- Akkor Alistair és én dalokat gyűjtünk az énekléshez, Klaus meg Malcolm pedig az esti bulira készüljön fel. Úgysem lehet semmivel feldíszíteni a a helyet, szóval csak elég hely az embereknek, meg legyen zene, meg valami rágcsa, meg ital… - mondja Katie. – Én meg megyek és megkérdezem Kheirón-ékat, lehet-e ezt, okés? Na, még kereslek titeket, de most ebéd lesz két percen belül! – mondja az órájára pillantva. Így együtt indultok el kajálni.