Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Apr 18, 2021 19:34:09 GMT 1
Post by Raven on Apr 18, 2021 19:34:09 GMT 1
木の心 (Ki no kokoro) Az erdő szíve senshi: Nakagawa Hagane A yasha nevetve elenged és eltávolodik.
-Nyugodtan próbálkozhatsz.- Mondja nevetve. Majd mintha megnyomtak volna rajta egy gombot, még mindig mosolyog, de már nem tűnik vidámnak, ellenkezőleg, nem sűrűn történik meg az emberrel, hogy egy mosolytól kiveri a víz, de azért érzed te is a hatását.
-Akkor gyerünk tovább emberek! Mostantól nem vakon megyünk, a kis onmyojink majd vezet minket.- Ő maga ezzel el is indul, előre a többiek pedig megvárják, amíg megelőzöd őket és csak utána indulnak el. Ahogy a fél szellem mellé érsz rögtön meg is érzed az erdő szelemének auráját. Sajnos, nagyon nem járnak messze. Ezen a ponton, ha el akarnád, csalni őket valószínűleg az sem menne. Ha még eddig nem is szúrta kis fél szellem ki tudja milyen kepeségeket örökölt a szellem vérrel. Lehet, hogy csak simán gyorsabb, mint az átlag, de lehet más is. De ha elvezeted őket az erdő szívéhez nincs rá garancia, hogy nem szedik a fejét rögtön. És akkor a tied is ugrik, mert az a szellem korábban, biztos nem hagy elmenni. Vagy az új „barátaid” elegen lennének ellene?
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Apr 18, 2021 21:07:08 GMT 1
Post by senshi on Apr 18, 2021 21:07:08 GMT 1
Ezzel a kölyökkel több dolog halmozottan nem stimmel, már a nyilvánvaló tények mellett. A gerincvelőm feláll a mosolyától...
Kelletlenül a sor elejére vonszolom magam. Nem kell sok és már érzem is amit kell... sajnos... Hogy A Kami kéjléce állna ebbe a helyzetbe is, mint véletlenszerűen választott nőkbe szokott valami kis apróságért. (ooc: *kacsint, kacsint *) Hát... másfelé menni már késő... de talán ha... - És... Van itt olyan aki halt már keserves kínhalált? Csak kérdezem. Ugyanis csak szólok: ez egy kilátásban lévő vége ennek az egésznek. Így kérem ha valakinek vannak tapasztalatai ezen téren, legyen olyan kedves és ossza meg velünk többiekkel is! - mondom majd reakciót nem is várva folytatom. Igyekszem egy közepesen nemtörődöm hangot megütni. Ha ma végem legalább előtte hadd érezzem jól magam. - Tudjátok mit? Mesélek kicsit arról milyen mikor a szellemek bepipulnak. Ahhoz úgy is értek. Előre szólok elég csúnyák tudnak lenni... Például vannak akik szeretik ha az áldozatuk szenved, mások csak hogy is mondjam? Mocskosak ha érthető hogy értem... Szóval... Ezt egy másik onmyojitól hallottam. Volt innen jó északra egy falu ahol... - itt félelmetes részletességgel belekezdek valami durva történetbe, a kellő részeken kicsit színezve és igazítva azt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: May 27, 2021 15:37:37 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 15:37:37 GMT 1
木の心 (Ki no kokoro) Az erdő szíve senshi : Nakagawa Hagane A csoport néhány tagján látod, hogy határozottan elérsz valamilyen hatást. Nem egynem megjelenik egy vagy több izzadság csep a nyakán, vagy grimaszra húzza a száját, de egyik sem mer rád szólni, hogy fejezd be. A yasha kölyök ellenben nem is foglalkozik veled. Az elején úgy tűnik mintha nem is hallaná amit mondasz, de később elég egyértelmű, hogy csak nem érdekli. Legalább is amíg a végére nem érsz a történetnek akkor viszont, hallod ahogy hallkan elkuncogja magát. De sajnos az útvonaltól nem tudod eltéríteni őket. Érzed ahogy egyre közelebb értek az erdő szívéhez, tudod, hogy mivel velük vagy nemsokára védekezni is fog ellenetek. Nem fogja magát hagyni védekezés nélkül és nincsenek kétségeid afelől, hogy a szellem ami uralja a hegyet és az erdőt pontosan tudja miért vannak jelen a fegyveresek.
Alig hogy végig fut a fejeden, esetleg figyelmezteted újra a katonákat meg is jelenik az első farkas a nyomotokban. Nem támad csupán játékosan a nyomotokba szegődik. A barna bundája zöldes árnyalatú szinte eltűnik a fák árnyékában ahol követ titeket. A katonák azonnal reagálnak rá és a fegyverükhöz kapnak a yasha pedig ciccent egyet.
-Ne lőjetek semmire!- Adja ki a parancsot. - Senki ne menjen a farkas után!- Az emberek ugyan láthatóan megrémültek tőle, de tartják magukat a parancsokhoz.
-Taketsune-san ezek nem normális farkasok. Miért nem kiabálnak?- Kérdezi az egyik katona. Egy hozzád közel álló magas férfi. Ő is felkészülten maga előtt tartja a fegyverét mint a többiek és ijedt szemei az egyik fel majd eltűnő farkasról a másikra vándorolnak. Mostanra már te sem tudod megmondani hányan vannak. Azt viszont biztosan tudod, hogy már teljesen körbevettek titeket.
-Megállni!- Hangzik a következő parancs. Ahogy mindenki megáll a farkasok egy pillanatra eltűnnek a szemetek elől de ez sem tart sokáig. Egyre több helyről hallod aggodalmasan és felelemmel ejtve, hogy ezek nem egyszerű farkasok. És valóban nem úgy viselkednek, mintha azok lennének. Itt már a yasha akit mint megtudtad Taketsunének hívnak is előveszi a kardját, de egyelőre csak némán áll melletted és az erdőt kémleli.
A farkasok némán tűnnek fel majd el a sűrű aljnövényzetben és a fák között. Nem üvöltenek, mintha anélkül is tudnák mit akar a másik, néha egy egy mintha csak ködfolt lenne vagy az ágak része. Még azok is, amiket biztosan láttok, azok is zöldes színűek, és a bundájuk furcsán csapzott mintha fű foltok, vagy moha színezné
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: May 27, 2021 19:54:51 GMT 1
Post by senshi on May 27, 2021 19:54:51 GMT 1
Ha az én ijesztésemet hatásosnak lehetne nevezni akkor az erdő díjat érdemel, kelletlenül vallom be magamnak: most engem is kitör a fársz. Körbevett minket egy határozottan természetfeletti, néma farkasfalka, ami úgy fest még ezt a hidegvérű Taketsune kölyköt is feszélyezi végre. Mit tudnék most kezdeni? Oh tényleg... SEMMIT! Hahaha... ez egy határozottan veszett ügy. De hát én hiába szóltam...
- Garatulálok Ta-chan! - mondom mielőtt egy határozott lépéssel távolabb helyezem magamat a csoporttól és szó nélkül lehuppanok a hátsómra, nekik háttal. Vajon az erdő érti a célzásomat? Nem mintha számítana... Végső esetben az ÉN lelkemnek már az is megnyugvás, hogy kinyilvánítottam: nem velük vagyok. Még ha csak úgy a semminek is. Ha "akcióm" közben, esetleg után a szöszi be akarna szólni a leginkább minden mindegy stílusban válaszolok neki.
- Csak jelzem, hogy én alapvetően egyedül vagyok. A vezetésbe belerángattál ugyan, de továbbra is ellenzem az egész kis vadász-öngyilkosságotokat. Oh és Ta-chan! Ha ki akarsz csinálni azt kérlek most tedd meg. Ha már menni kell inkább választok egy golyót vagy pengét mint egy begurult szellemet. Nem mintha nem lennék rá felkészülve... egyszerűen csak nem vagyok abban kínhalált halós hangulatban... - beszéd közben kicsit mosolygok, igen részben magamnak. Mert tény ami tény: félek. De elég hülyén venné ki magát pont most összetörni. Főleg mert ennek a dög yashának semmiképpen nem adom meg az esélyt, hogy lássa is ha megtörténik. A monológ után becsukom a szememet és csendben imádkozni kezdek, részben az erdőhöz hogy legyen finom ha már mindenképpen ki kell engem is nyuvasztani, részben az őseimhez hogy ne nézzenek olyan csúnyán ha még ma találkozom velük és végül még valami szimpatikus istenséghez is ha már ima.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: May 27, 2021 21:09:30 GMT 1
Post by Raven on May 27, 2021 21:09:30 GMT 1
A Ta-chanra egy gyilkos pillantás a válasz, majd azonnal vissza is fordul az erdő felé. Észre veszed, ahogy megváltozik az aurája. Folytatod még a szövegelést mire megszólal.
-Nem tudod öt percre sem befogni?- Láthatóan nagy erőfeszítésébe került megidéznie ezt a változást, de még így is érzed mennyit változott a kisugárzása. Aztán megjelenik mellette az arany láng. Mindegy milyen színű azonnal felismered, ahogy meglátod. Rókatűz. A kérdés az, hogy menyire erős, meg is tudja vele égetni az ellenfeleit, vagy csak illúziókeltés jó. Ha jó egyáltalán bármire, azon kívül, hogy fancy, végül is a srác nem kitsune, csak egy yasha.
-Mindenki a helyén marad! Te meg fogd be a pofádat végre öt percre.- Förmed rád, aztán már ott sincs. Elképesztő sebességgel éri el és vágja le az első pár farkast, és ahogy várható volt, nem ér el vele sokat. A farkasok azonnal elkezdik újra növeszteni magukat, ráadásul duplán. De a következő csapás már nem csak a kardtól érkezik. Ezúttal minden amibe belevág érinti a róka tüzet is. És mint kiderül igenis emésztő láng, lassan elkezdi megemészteni a farkasokat. az egész küzdelem alig több mint öt perc. Amikor a fiú vissza tér, a rókatűz még mindig körülötte lebeg, de csak egy pár percig. Ahogy a tűz elhalványodik az aurája is ismét emberibb lesz.
-Tovább megyünk! Ha az erdő ilyeneket küld ránk, már közel vagyunk a szellemhez amit keresünk. Te pedig.- Néz rád.- Fogd be végre. Velünk jössz és ha még valami hülyeség elhagyja a szádat, a következő alkalommal te mész előre az ellen, amit az erdő ránk uszít.- Dühösnek tűnik, és határozottnak, de mintha kicsit fáradtabb lenne mint a farkasok elött.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jun 3, 2021 16:16:47 GMT 1
Post by senshi on Jun 3, 2021 16:16:47 GMT 1
Kicsit lassítok a beszédemen mikor megjelenik a tűz, mikor a yasha a csapatra szól teljesen el is hallgatok, na nem azért mert ő azt mondta, csak simán átcsoportosítom a gondolataimat a figyelésre. És hát mit ne mondjak, van mit figyelni. Bármennyire is nem kedvelem ezt a srácot azt kénytelen vagyok elismerni, hogy tehetséges. Elképesztően gyors volt az egész és hatékony.
Mikor visszatér kijelenti, hogy megyünk tovább. Ennek semmilyen figyelmeztetés nem elég?! Ki tudja mi következik? Mikor meghallom azt ami hozzám intéz elszakad minden cérna. Felpattanok a földről, szembeállok a szőkével.
- Nem. Idefigyelj te taknyos! Én alapjáraton egy nagyon kedves ember vagyok, de ma valahogy a sors erősen ki a baszni velem úgyhogy ezt most mellőzöm. Én. Innen. Nem. Megyek. Sehova. Tovább. Főleg nem veled! Ez már nem a szomszéd ól fosztogatása szombat este. Nem vadászom szellemre. Nem harcolok egy egész átkozott erdővel. És nem fogok egy félvér kölöknek ugrálni! Úgyhogy mi most szépen külön megyünk. Nem érdekel mit csinálsz, tőlem rohanj csak a fürge rókalábaidon egyenesen a halálodba csak engem hagyj ki belőle. De jobban tennéd ha füled, farkad behúzva visszamennél oda ahonnan jöttél. Remélem felfogtad amit mondok mert ha nem lehet kénytelen leszek kupán vágni, mint egy paraszt a tudom is én melyik szülődet amikor a csirkeállományát dézsmálta! - piros vagyok mint egy paprika. Lángoló szemekkel nézek a yashára. Nem érdekel mit reagál, kimondtam amit gondoltam tetszik, nemtettszik.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jun 16, 2021 15:48:42 GMT 1
Post by Raven on Jun 16, 2021 15:48:42 GMT 1
木の心 (Ki no kokoro) Az erdő szíve senshi: Nakagawa Hagane Taketsune arckifejezése határozottan megváltozik, de nem tűnik sokkal dühösebbnek. Azért a yashák elég gyorsan megszokják a szidalmakat, de határozottan hátborzongató mosollyal válaszol, majd feléd lép egy lépést.
-Látom nem értettél meg elsőre. Velünk jössz és ez nem kérés volt. Ha nemet mondasz nem kell megvárnod, amíg a szellem még valamit nekünk ereszt, mert én magam váglak le itt helyben, amiért ellenálltál egy császári parancsnak.- Ahogy a fiú szemmel láthatóan egyre idegesebb, a katonák egyre távolabb húzódnak tőletek.- És még valami.- Mondja higgadtabbnak tűnve.- Most tisztázzuk, hogy nem érdekel a sorsod, ahogy nem érdekel ennek az átkozott erdőnek a sorsa sem. Tőlem aztán mindketten elpusztulhattok.
-De Taketsune-san...- Szólal meg egy “bátrabb” katona.- Nem azért jöttünk, hogy elpusztítsuk a szellemet amelyik végzet az erdészekkel. Nem értem miért beszélünk most az erdő megöléséről, amikor csak a kártevővel akarunk végezni.-És szemlátomást ez az a pont, ahol a katonának sikerült elszakítania azt az idegszálat amin eddig te táncoltál, és elérni, hogy a rókafiú felrobbanjon. Szinte csak a hátszele csap meg a srácnak, de még az is megtántorít a következő percben már a katonát tarja.
-Itt ti vagytok az egyetlen kártevők.- Mondja.- Az a szellem amire vadászunk egy Shishigami, azért akar az egész erdő megölni minket, azért nem találtuk a nyomát napokig, ha pedig elpusztítjuk ez a nyomorult erdő is vele pusztul, de nem érdekel, és az se érdekel, ha titeket is magával visz.- Ahogy befejezi elengedi a katonát aki hátra esik. -És most kapjátok össze magatokat, mert dolgunk van. El kell pusztítanunk egy erdőt.- Mondja szinte hisztérikusan nevetve.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jun 16, 2021 19:40:13 GMT 1
Post by senshi on Jun 16, 2021 19:40:13 GMT 1
Mikor a yasha megjelenik az a vérfagyaszó mosoly rájövők hogy lehet megint nagy volt picikét a pofám… De ez nem változtat az igazam tényén. Amíg hozzám beszél végig egyenes derékkal tűröm akkor is mikor közelebb lép, ezzel még nem fog megijeszteni.
Amit mond… hogy lehet valaki ennyire… de helyettem már közbe is szólt egy katona és nagyon úgy fest, hogy valami el is pattant ezzel együtt. Na igen… hát őszintén elismerésem a fegyveresnek amiért nem piszkította össze magát. A “kedves” csapatvezetőnek egyre inkább úgy fest nagyon elcsúsztak a dolgok a fejében, vagy a lelkében, esetleg is-is. egy biztos: magasról tesz rám és a katonáira.
Mivel nincs mit tenni így inkább, kivételesen befogom és egy rövid ideig csendben megyek a csapattal, amolyan duzogó-távon a yashától, a sor közepe mellett. De ez természetesen nem túl hosszú távú állapot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felzárkózom előre egyenesen a szőke, egyre inkább rémálmom mellé.
- Te Ta… Ta-ch… KHM! Taketsune. Naaa csak kimondtam… Szóval… Van egy olyan érzésem, hogy kicsit sem vagy rám kíváncsi , de ha ez visszatartana nem is én lennék. Úgy fél perce meg azon járt az eszem vajon milyen erősen tudnálak vesén bökni ezzel a bottal - itt meglóbálom a botomat magam elé - Amiért úgy öt perce egyrészt konkrétan tárgyiasítottál majd lekártevőztél... De… inkább a logikusabb dolgoknak engedve… gondoltam megkérdezem: egészen pontosan miért is vagy egy ekkora önző, nihilista, barom? Vagyis… Nem, ez a legirodalmibb ahogy ezt mondani tudom… Tehát? - tisztán és érthetően mondom, helyenként kicsit élesen és még véletlenül sem hagyom közbeszólni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jul 1, 2021 16:32:16 GMT 1
Post by Raven on Jul 1, 2021 16:32:16 GMT 1
木の心 (Ki no kokoro) Az erdő szíve senshi: Nakagawa Hagane A srác halkan, de még mindig hisztérikusan fel nevet.
-Én vagyok az önző? Akkor most elmondom neked miért is vagyunk itt. Pár ostoba vadász a faluból kitalálta, hogy elejtenek valami különlegeset, mondjuk a nagy szarvast az erdőből. Hiába mondták páran, hogy szent lény és nem lehet. Gondolom nem nehéz kitalálni, az ostoba vadászok mind egy szálig meghaltak. A shishigamik nem erőszakos szellemek, de nehezen viselik ha megtámadják őket, ezért igazán nem lehet őket okolni, ráadásul az erdők sem igazán díjazzák az ilyesmit. Sajnos az idióta piócája között volt a helyi elöljáró fia is, szóval rögtön küldött egy kisebb csapatot, hogy öljék le a szellemet, ami végzett a haszontalan fatyával. Gondolom mostanra megvan, hogy ez sem volt igazán sikeres. Szóval megüzenték a császárnak, hogy segítsen, és mivel a mi szeretett császárunk törődik az embereivel ideküldött minket, hogy végezzünk vele. Az erdővel magával, ezt neked kéne a legjobban tudnod hiszen elvileg onmyoji vagy. Szóval gondolom tudod mi lesz akkor ha valaki megöli a Shishigamit? Mindenki éhen fog halni ezen a rohadt hegyen. És én vagyok az önző? Én csak teszem amit parancsoltak, ahogy te is. Mert nincs más választásom, és neked sem.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jul 7, 2021 1:38:36 GMT 1
Post by senshi on Jul 7, 2021 1:38:36 GMT 1
Ettől a nevetéstől még mindig libabőrös leszek és ám nem a pozitív értelemben. De legalább azt hiszem meg tudjuk ezt beszélni. Hát… erre valahogy nem voltam teljesen felkészülve. Többször szeretnék közbevágni de igazából nem is tudom mit mondhatnék, így végül csak hallgatom a félróka monológját. Szinte érzem ahogy minden súlyos hiba tényével egy kicsit fehérebb lesz az arcom, pedig én nem is hibáztam. Mire végez tisztán érzem, hogy valami ami ugyan eddig is repedezett bennem most határozottan eltörik és elveszít egy jókora szilánkot. Sosem voltam végtelenül naiv alkat de mindig próbáltam legalább egy kicsit hinni mind a saját fajtámban mind a többiben, de valamiért mindig a többi emberben kellett eddig a legnagyobbat csalódnom… Egyszerűen… Tényleg addig akarjuk ásni a saját sírgödrünket amíg már nem fogunk tudni kimászni?! Lehet tényleg hagyni kéne összeomlani itt mindent?
Behunyom a szememet, a fejemet lehajtom és veszek pár mély levegőt. Majd…
- HOGY SZÚRNÁ A SZARVÁRA AZ ÁNUSZUKNÁL AZ ARANY KIRIN AZ ÖSSZES ÁTKOZOTT, KÖTÖZNI VALÓ BOLONDOT, AKINEK EBBEN BENNE VAN A KEZE, A HUGYAGYÚ CSÁSZÁRRAL EGYÜTT!!! - még engem is meglep a hangerő amit produkálnom sikerül. Ha ezt nem hallották mindenhol az egész hegyen akkor én beállok varrónőnek. Az holtbiztos, hogy minden irányba legalább 2 cho-s körzetben az összes madár, ami még volt, a gondolat sebességével rugaszkodott az ég felé. Ezzel együtt bár azt nem igazán szándékoztam valószínű sikerült kicsit betennem a csapatvezetőnk hallásának, lévén ő állt hozzám legközelebb és mivel valószínű picit élesebb a fül is mint a többieké.
Gyorsan megköszörülöm a torkomat.
- Elnézést azt hiszem a lelki egyensúlyom figyelmeztetni szeretett volna, hogy… kissé közelebb csúszott az összedőléshez. Valamint mellékesen megjegyzem, mielőtt még valaki nekem találna esni a szóhasználatom végett: Továbbra is egy gyilkos erdőben kóválygunk, amire lehet érdemesebb figyelni mint az én… rendhagyó stílusomra… - mondom igazság szerint nem túlságosan sajnálva a dolgot, majd mintha mi sem történt volna felveszem az igen zavaróvá vált beszélgetés fonalát.
- Nézd! Lehet hogy újat mondok de: engem valahogy jobban érdekelnek az emberek, már azok akiknek ehhez nagyjából semmi köze és csak pont itt élnek, és tulajdonképpen a hegyen minden más is mint a TE úgynevezett kötelességed. Mert én, bár lehet, hogy ezt az előző, nem teljesen betervezett megnyilvánulás alapján már leszűrted, olyan magasról teszek a császári parancsodra mint a Fuji-hegy csúcsa. Őszintén már csak ha a józan ésszel - Oh az irónia! - átgondoljuk a dolgot, ha itt minden elpusztul miattunk, akkor egy: nagyon sok olyan dolog fog a mi lelkünkön száradni amit én lelkemnek a közelében nem akarok. Kettő: és lehet, hogy ezt említettem volna előbb, van a környéken roppant erős szellem, aki valószínű az általad felvázolt helyzet miatt, engem ma már majdnem megölt egyszer tehát lehet nem kéne a “kötelességünkre” hivatkozva még jobban felbosszantani…
Igyekszem a lehető összeszedettebben hangzani és a legkevésbé úgy mint, aki megint visítani készül, de néhol így is érzem, hogy a hangom picit azért csúszkál.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Oct 3, 2021 20:56:19 GMT 1
Post by senshi on Oct 3, 2021 20:56:19 GMT 1
Az üvöltözésem után a srác mintha kicsit megváltozna, a szemei kicsivel fénytelenebbek lesznek, nem tudni, hogy a hallásán okozott sokk, a szövegem, vagy pedig a saját gondolatai-e az oka. Minden esetre úgy tűnik végzet a hisztériával, és bár nem lett nyugodtabb, de legalább már nem szikrázik körülötte a levegő. -Azt hiszed bármelyik jobb? Azt hiszed odalent a faluban bármelyik felemelte a hangját? Vagy ha azt gondolnák, hogy a te életed árán az a lény az erdőben békén hagyja őket akkor haboznának itt éhen halni, vagy a farkasok elé vetni? A kötelességem… - ismétli valami nagyon kegyetlen éllel a hangjában - A kötelességem egy vicc. Igen, én sem vagyok jobb mint azok az emberek ott lent. Eszemben sincs az ő életükért feladni az enyémet. Vagy életem végéig szenvedni miattuk. És ez rád is igaz. Ha veled jobbak az esélyeim, hogy levadásszam a Shishigamit és ne én húzzam a rövidebbet, akkor nem fogok habozni. Határozottan értékelni való a kommunikációs fejlődés a yasha részéről és bár, érthető indokokból, úgy sem fog nekem engedni, de legalább abban egyetértünk hogy ez mégis milyen mélységesen gyökér szituáció. - Rendben… már jelentősen jobban értjük egymást mint az elején de… - itt tartok egy hatásszünetet - Ha figyeltél azt is említettem volt, hogy nekem újabban velejáróm lett egy szintén nem túl jókedvű szellem. Tehát így ránk- igen, ránk! - a Shishigami mellé azt is számolva már KÉT meglehetősen veszélyes dolog akar minket holtan. Ami pont kettővel több mint amennyi jobbára egészséges… A fél róka arrogánsan felhúzza az orrát. -Még szerencse, hogy bőven van elég ágyútöltelékünk nekik. Részemről meg mindegy, hogy egy erdei szellemet vagy egy tucatot kell-e levágnom, ezen a hegyen. - Mondja aztán hátat fordít. Elindul előre de még visszafordul és halkan, már majdnem barátságosan hozzáteszi. -Ne hidd azt hogy megmentheted bármelyiket, ha nem mi most, akkor valaki más, nemsokára, mindenképp végez velük. Az emberek ilyenek. - Ágyúlövedék a fejed... - mormogom az orrom alatt, bár igazából remélem, hogy hallja. Mikor visszafordul csak a szememet forgatom. - Mondja aki részben maga is ember... - mondom csak úgy magamnak, majd eszembe jut valami és elvigyorodom - Van valaki aki szeretne velem együtt tippelgetni hova kerül majd a pokolban? Aztán majd meglátjuk igazunk volt-e. Elkapom az egyik katona morgását. -Nekem mindegy csak egyikőtök se legyen a közelben… - Aztán alig hogy végez hatalmas robajt hallotok majd egyszer csak egy hatalmas szellem veti magát közénk. Az emberek szétugranak előle de senki sem sérült meg. Takitsune egy másodperc alatt kerül a lehető legjobb támadó pozícióba és a lehető legtávolabb tőlem. És lehetőleg úgy hogy legalább pár ember közé és a szellem közé essen. A hatalmas méretű szarvas, bundáját, fű és moha borítja, az agancsai olyan mohásak mint az öreg fák kérgei. Még egy laikus is rögtön látná, ő a shishigami. A mozgása lassú és mintha túlságosan kapkodná a levegőt, ugyan lerohant bennünket, de akkor is inkább olyan mintha megsérült volna.
- Óajóbüdöspicsába! - kiáltom ahogy szétugrunk a shishigami útjából. Lehet kicsit túl sokat pofáztam a keserves megdöglésről és bevonzottam?! Nem mintha ezen a ponton olyan sokat számítana... A szellem láthatóan nincs a legjobb állapotában. Az egy dolog volt hogy dühös szellemet gyilkolni jöttünk... jöttek, de a sérült, dühös szellem még annál is rosszabb. Viszont amíg nem támad addig megoldható a helyzet. Édes-sós kamifasz mibe csúsztam bele.... A róka rögtön pozícióba állt és elég messze is került tőlem. De ez nem akadályoz meg teljesen abban hogy esetlegesen szabotálni próbáljam. Ha látom látom hogy ő akar támadást kezdeményezni meg dobom valami földről szedett terep tárggyal, ez a katonáira is vonatkozik. közben továbbra is vadul kattog az agyam mihez kezdhetnék ebben a helyzetben, talán ideje lesz hamarosan varázsolni is… A shishigami összegyűjti az erejét, és ahogy valószínűleg a yasha is számít rá a hozzá legközelebb állókat támadja. A mozdulatai még mindig gyengébbek mint, amilyennek valószínűleg lenniük kellene, így ezúttal is mindenki ki tud térni, az egyik katonának még a kardját is sikerül végig húznia rajta, de az meg sem érzi. Valójában mintha fel sem sértette volna a bőrét. Ennyit érnek a közönséges emberek, közönséges fegyverei. Viszont ott van Takitsune is. Az első adandó alkalommal megindul ő is a szellem felé, de a felé hajított tárgy ép eléggé eltereli a figyelmét, hogy a szellem nyaka helyet a szarvait érje a támadás aki így vissza is löki őt az eredeti helyére. Ugyan nem sújt engem semmilyen gyilkos pillantással, ez csak azért van, mert továbbra is a szellemet szugerálja hatalmas erőkkel. A szellemen nem fognak az átlagos fegyverek tehát a katonákra kevésbé kell figyelnem, maradt a yasha és maga szellem. Hirtelen támad egy ötletem, aminek a hibájára kicsit későn jövök rá, de előtte még előkerül pá papír talizmán és mielőtt leesne milyen hihetetlenül ostoba is tudok lenni néha máris egy vékony, de legalább látványos, energia fal feszül a vadászcsapat és a szellem meg köztem. Ugyan mind a szellemnek, mind a csapatvezetőnknek elég kevés erejébe kerül majd áttörni rajta... És ezen a ponton esik le, hogy mivel maradtam egy oldalon. Valakinek a katonák közül eszébe jut bekiabálni, hogy elment-e eszem, erre ezt a választ kapja tőlem: - Már rég! A kellemetlen realizáció után, a dolgok pozitív oldalát nézve, igyekszem szemügyre venni a szellemet. Egy ilyen lény nem gyengül le így a semmitől, azt pedig erősen kétlem hogy pár vadász vagy falusi képes bármire ami ezt eredményezi. A szellem a pajzsnak sem örül jobban, láthatóan össze van zavarodva, nem tudja kiben bízhat, csak sebesült, fáradt és fél. Felém is fordul és lehajtja az agancsát, hogy rám támadjon de habozik. És így pont háttal kerül, Takitsunénak aki tökéletesnek tűnő alkalmat nyer a támadásra. Valamiért mégis úgy tűnik, hogy a fiú mozdulatai most nem olyan jók. Az előbb a farkasok ellen a róka tűzzel és a szinte láthatatlan sebességével, megállíthatatlannak tűnt, most viszont alig mozgott gyorsabban egy rendes embernél, és ezzel alkalmat is adot hogy a Shishigami vissza forduljon, a szarvai a karját érték és akkor erővel lökték vissza, hogy a fiú ezúttal el is vesztette az egyensúlyát. Mikor látom hogy a yasha dől a világtörténelem talán legnevetségesebb harci manőverét hajtom végre. Két talizmán: az egyik ami biztosítja hogy eltaknyoljon, a másik meg egy olyan amitől lényegében ha már földön van oda is ragad. - Ül! Marad! - majd ismét a szellemre koncentrálok. Szemmel tovább keresem a sérülését, de megtartom a tisztes távolságot. - A szeleburdi kardos taknyos, meg a többi, a rossz, ÉN a JÓ. - próbálom lekommunikálni, hátha valamit segít. Az eddig sem túl boldog yasha határozottan nem örül amikor eltalálom a talizmánokkal, egy ideig próbálkozik azzal hogy felkeljen de végül a kardjára támaszkodva feltérdelve feladja. Dühösen méreget egy darabig, de nem mond semmi, a tekintete eleget beszél, amint újra képes járni biztos kivágja a belső szerveimet, lehetőleg egyesével… A szellem ismét felém fordul, a fejét lehajtja, a szarvait felém szegezi, de továbbra sem támad. Lassan kapál kettőt majd úgy tűnik arra kezd el figyelni amit mondok. Úgy tűnik mintha megnyugodna egy kicsit. De még mindig nem biztos benne, hogy bízhat bennem. - Rendben... - még mielőtt bármi máshoz kezdenék odaszólok a használhatatlanná vált ember állományhoz - Na most! Mindenki fog minden éles, hegyes fém szart és bedugja oda ahonnan kihúzta! Vagy tőlem egymás seggébe is lehet lehet csak meg ne lássam! Már a fegyvert. Mert mehettek ücsörögni a csapatvezető úr mellé. Lévén hogy a kapitányuk sem bírt el vele meg valószínűleg még életükben nem láttak ekkora szellemet, így abban bízva hogy én tudom mit csinálok a legtöbben elteszik a kardjukat. Takitsune azonban várhatóan nem lesz túl boldog ettől a fejleménytől. -Mégis mit képzelsz mit művelsz? - Kiabál rám. - Nektek meg teljesen elment az eszetek? - Először is én nem képzelek semmit, talán te igen, azt hogy még főnök vagy. Másodszor megpróbálom civilizáltan megoldani azt amit mások elkúrtak. És harmadszor: az ő eszük éppen most jött meg. Egyébként meg ne kiabálj! - mondom, majd a második pont tartalmára kezdek koncentrálni. - Khm... Kérlek figyelj rám öhm... szellem. Az van... hogy engem lényegében egy másik szellem küldött segíteni. És velük - itt elmutatok a jobbára önlefegyverzett vadászcsapatra - csak véletlenül találkoztam, aztán idáig cibáltak. De amúgy semmi közöm hozzájuk. Szóval... mivel látom hogy megsérültél... Mi lenne ha engednéd hogy megnézzem? Takitsune hiába próbálkozik ismét azzal hogy felkeljen. Minden alakalommal hiába, viszont határozottan egyre dühösebben. A szellem szarvas szerű pofája elfordul hogy jobban lásson. Úgy tűnik enyhítet kicsit a támadó álláson. Bár még mindig bizonytalannak tűnik. A fülei azonban mozdulnak. Jelezve hogy figyel rám. -Ha egyszer vége ennek a varázslatnak teszek róla hogy egy sírba kerüljetek azzal a döggel. - Mondja felhangon a fiú. A szellem azonban teljesen figyelmen kívül hagyja és csak rám figyel. - Na? Megpróbálhatjuk ezt megoldani... szépen? - próbálok tovább magyarázni a szellemnek - Mert tudod az a helyzet a legtöbb dolognak ami itt él hatalmas szüksége van rád. Tisztában vagyok vele, hogy mi történt. Mi emberek fajtánknál fogva hajlamosak vagyunk az iszonyatos mértékű, arrogáns ostobaságra. Ha nem lennénk most nem állnának itt ezek a "szépszál fiatalemberek"... Bár azt hiszem mostanra egy kivételével rájöttek mikor illik feladni. Igazam van? - nézek végig szúrós szemmel a csak katonákon, mivel yashát azóta hogy kioktattam én is ignorálni kezdtem, hadd puffogjon csak magának. - Tehát kedves szellem engeded hogy segítsek neked? Vagy legalább is megpróbáljam? Nem biztos hogy a katonák egyetértenek velem, de legalább is csendben vannak. Várják mi lesz a vége a műsoromnak. A szellem felemeli a fejét, már amennyire tudja, láthatóan fáj neki a művelet, és azt is látom miért a bal oldalán a nyaka alatt a marján egy hatalmas vágás fut. A vágásból erősen szivárog valami. Valószínűleg a lény vére, és ahová csak nagy cseppekben lehullik, mintha még dúsabb lenne a növényzet. Mikor meglátom a sebet elmotyogok egy "basszameg"-et. Hogy őszinte legyek nem teljesen vagyok benne biztos mihez kellene vele kezdeni. Mármint... az rendben van hogy jobb lenne ha nem lenne de... Annak ellenére hogy elvileg értek a szellemekhez nagy általánosságban a kipaterolásukkal, nem pedig az ápolgatásukkal foglalkozom. Azért egy próba is jobb mint a semmi... Előhalászok kapásból két gyógyító talizmánt és közben igyekszem az sugározni magamból hogy tudom mit csinálok. - Eeehh... most megpróbálok valamit, szóval kérlek próbálj ne mozogni. - mondom kedvesen a szellemnek - Sajnos nem vagyok benne teljesen biztos hogy szellemeken is használnak-e de reméljük a legjobbakat. A szellem ugyan küzd egy kicsit, de végül úgy dönt hajlandó teljesen megbízni bennem, legalább is most. Végül lehajtott fejjel megvárja hogy odamenjek hozzá, és békésen tűri hogy a talizmánnal megkísérlem ellátni. Ahogy a talizmán felizzik a seb elkezd összehúzódni valamennyire, a szellem is megrázkódik, de nem húzódik el. Mire a talizmán eltűnik, a szarvas mintha könnyebben venné a levegőt. A seb nem tűnt el teljesen, de már nem folyik belőle olyan sebesen a vér, és úgy tűnik nem is okoz akkora fájdalmat a lénynek. Ami engem megnyugtathat a katonákat viszont megrémítik a történtek. Végülis azért jöttek, hogy levadásszák a lényt, aki ráadásul már sérült volt, de még úgy is erős, én pedig most még meg is gyógyítottad.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Oct 4, 2021 19:18:21 GMT 1
Post by Raven on Oct 4, 2021 19:18:21 GMT 1
木の心 (Ki no kokoro) Az erdő szíve senshi : Nakagawa Hagane & Lyzy04 : Ishida Kenshin Kenshin
-Yoshino Hikari vagyok.- Hajol meg illedelmesen a fehér hajú lány is.- Ő pedig Nozomu.- Mutat a szellemre. Aztán a ruhája ővéről elővesz egy kulacsot és feléd nyújtja.- Igyál egy kis vizet.- Ajánlja.- Ne aggódj nem okoztál gondot. Ezeket pedig.- Nyújtja feléd a kardjaidat, lefelé jövet találtuk. Mivel még jó állapotban vannak gondolom a tieid lehetnek. Mond csak...- Kezdi.- Mi támadott meg?- Kérdezi végül. Miután válaszolsz a felettébb kínos kérdésre, hiszen jól tudjuk a választ, egy hatalmas robaj hallatszik fel nem messze tőletek.
-Ez nem lehet jó.- Mondja Hikari.- Megnézzük mi az!- teszi hozzá határozottan és már fel is pattan. A rózsaszín hajú nő pedig egy rövid meghajlás után szalad is utána.
Nem sokkal később elértek egy másik domb oldalt ahol a következő jelenetbe futtok. Katonák vesznek körül egy hatalmas zöld szarvas szerű lényt. A félelmetes szellem minden erejével küzd az egyikükkel, egy szőke hajú harcossal, a kinézetéből ítélve egy yashával.
Hagane
Végre sikerült valamennyire ellátni a teremtményt és kicsit fellélegezhetsz de nincs szerencséd, a most még dühösebb mint valaha, Takitsunének sikerül felállnia a földről és elrugaszkodnia. Úgy tűnik a földhöz szegezés arra volt jó hogy erőt gyűjtsön mert ezúttal ismét embertelenül gyors. Rá támad a szellemre és sikerül is eltalálni és megvágnia az állattot, nagyon
n szemtelen módon majdnem ott ahol nemrég összezártad a sebet. A szellem nagyon furcsa módon reagál. Ahelyett, hogy menekülne eléd áll hogy téged védjen. A következő alkalommal mikor a félszellem támad már teljes testében elötted áll ám ezalkalommal már nem felkészületlen. Akkora ütéssel hárítja Takitsunét az agancsával hogy az ereje még a katonák között is visszhangokat ver. de úgy tűnik nekik nem okozott különösebb gondot. Még a fiú kardja se sínylette meg, ami vagy azért van mert megint róka tüzet használ, ami szerencsés lenne mert akkor gyorsan kifárad, vagy nem egy egyszerű kard, mert abból biztos hogy szilánkok maradtak volna egy ilyen ütéstől. Még alig pislogsz kettőt mikor ismét megjelennek a furcsa zöldes farkasok és körbeveszik a katonákat. Az egyikük kétségbe esetten feléd indul.
-Segíts!- Kiáltja, még mielőtt elérne lerántja őt az egyik farkas, a többiekre is rátámadtak, de téged ezúttal mind békén hagy.
Pár katonának szerencsére akad segítsége úgy tűnik néhány fa nem a shishigami akaratát követi és elkapdossa a farkasokat. Nem sokkal később meg is érzed a cseresznyevirág illatot a levegőben, és nemsokára a teljesen nem ide való szirmokat is észreveszed. A fejed felet pedig megjelenik a forrása is, egy díszes virágos ruhába öltözött, rózsaszín ruhás szellem.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
Utoljára online: Apr 12, 2023 16:25:15 GMT 1
Apr 29, 2020 13:23:55 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Oct 26, 2021 0:50:36 GMT 1
Post by Lyzy04 on Oct 26, 2021 0:50:36 GMT 1
#s://i~imgur~com/EoFO8WH~jpg -Igazán örvendek a találkozásnak, Yoshino-san! És öhm… Veled is… Nozomu-san. –egészen félve pillant a rózsaszín szellemre, mintha próbálna összemenni és eltűnni előle. A vizet elfogadja és fejet is hajt, iszik belőle pár kortyot, majd visszanyújtja – mindkét alkalommal két kézzel fogja persze a kulacsot, hogy ne legyen illetlen. A kardjait megpillantva kihagy egy ütemet a szíve. Szent szellemek, mit kezdek, ha megsérültek?! Ó én kétbalkezes-lábas sétáló szerencsétlenség, azt nem merném megmondani apámnak! Arcán is látszik az őszinte rettegés, ahogy átveszi és megvizsgálja a katanákat, de hatalmas, megkönnyebbült sóhaj hagyja el száját, mikor látja, hogy a koszt leszámítva semmi probléma.
-Ó istenek, hálásan köszönöm! Biztos a fejemet vennék, ha elveszítettem van tönkretettem volna ezeket a pengéket… Nem tudom elmondani, mennyire megnyugtató a tudat, hogy nem esett bajuk. Nagyon kedvesek vagytok. –mindkettejükre rámosolyog, de Nozomiról elég hamar elkapja a tekintetét. Majd mikor megkérdezik, ki támadta meg, lefagy a mosoly az arcáról. Kínosan felnevet s a tarkóját kezdi vakargatni, miközben ismét lesüti szemét.
-Hát… Izé… Senki… -hebegi- Én csak megcsúsztam az emelkedőn és legurultam…
De szerencsére még azelőtt valami érdekesebb eltereli a figyelmüket, hogy érdemben reagálhatnának Kenshin szánalmas produkciójára.
-Én is megyek veletek! –jelenti ki határozottan és fel is kel, most valamivel jobban figyelve, rögtön a lányok után indul.
Amint megpillantja a csatát, közepén a hatalmas zöld valamivel, inába száll a bátorsága. Együltő helyében kiszáll belőle még a lélek is, annyira lefagy. Tágra nyílt szemekkel bámulja őket, a farkasokat, a harcba csatlakozó sakura szellemet, meg persze a yasha és az onmyoji harcát a szarvassal… Vagy hát… Valamit csinálnak, az biztos. Áh… Egy hatalmas, gyilkos szellem… Igen, ez olyasmi, amire fel vagyok készülve. Persze, tökéletesen tudom kezelni a helyzetet, kicsit sem félek tőlük vagy ilyesmi…
Alig pár másodperc után érzi, hogy ismét minden kezd elfeketedni, a lábai pedig összerogynak alatta. Kenshin taktikai ájulást hajt végre.
|
|
senshi
Lelkes fórumozó
Posts: 75
Utoljára online: Sept 1, 2023 20:09:58 GMT 1
Jul 24, 2020 20:22:19 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Jan 12, 2022 22:10:44 GMT 1
Post by senshi on Jan 12, 2022 22:10:44 GMT 1
Mikor már azt mertem volna végre de ennél nagyobbat tévedni már művészet lett volna. A Shishigami dühösebb mint eddig és mielőtt megpróbálhatnék ismét kommunikálni vele… hát nem kiszabadul az az átkozott yasha?! Megsebzi a szellemet, ami a következő támadásnál már köztem és szőke rémálom között áll. Hatalmasat csattan ahogy hárítja a kardcsapást az agancsaival. Egészen elképesztő milyen erő van benne. Visszatérnek a farkasok is. Az egyik katona segítséget kérne, de reagálni sem tudok rendesen máris elkapják. Szegény ember… Aztán megkergülnek a fák és közvetlen felettem egy sakuraszellem is beszáll, szó szerint, a káoszba. Édes jó ég… Nem akartok még esetleg valami böszme agyaras, karmos döggel is megdobni istenek? Esetleg valamivel ami világít? Talán egy teljes kitsune hogy TÉNYLEG átláthatatlan legyen a dolog? Azt hiszem a helyzet nagyon is kezd kihatni rám mentálisan. Minden tiszta gondolatom mintha el akarna párologni. Tehát ez a kétségbeesés… Értelmesebb ötletem nem lévén odakiáltok a legújabb résztvevőnek: - Cseresznyevirág kisasszony! A szellem felém fordul miután eltakarít pár farkast az útból. Úgy tűnik felkeltettem a figyelmét. Lejjebb is ereszkedik hogy a káoszban hallja amit mondani akarok neki. Közben megosztott figyelemmel próbálja tovább irányítani a fákat, legalább annyira hogy azok feltartsák a farkasokat. És a szirom esőt is fegyverként és elterelésként használva támadni. -Nozomu vagyok. - mondja halkan. Ritka hogy egy szellem ilyen könnyen megadja valakinek a nevét. Könnyen lehet hogy hamis, nem mintha számítana, bár mivel nektek segít sokkal valószínűbb, hogy azért mondta el a nevét, mert már amúgy is szolgál valakit. Nagy levegőt veszek és, a bemutatkozás rám eső részét egyenlőre mellőzve, elhadarom, hogy tulajdonképpen mi a bánat is történik. - Röviden a helyzet: a szőke bohóc és a csapata szellemvadászok és a megbízásuk megszabadulni az erdő szellemétől. Az enyém meg az, hogy megmentsem. Egy perccel ezelőttig kézben tartottam a helyzetet de megint ”kicsit” elfajultak a dolgok… Tudnál tenni valamit azért, hogy a yashát levakarhassuk a Shishigamiról? A szellem hátra sandít, a harcolókra és a még mindig egyre másra felbukkanó farkasokra. -Ha tudsz tenni valamit a farkasokkal megpróbálhatom. - Legyen. - válaszolom. Végül is… rontani nem tudok a helyzeten. Ugye? Ismét előkerülnek a talizmánok és már feszül is a láthatatlan akadály körbe az idióták körül elzárva a farkasokat. Ha valamelyik ordas kedvét nem szegi eléggé ez sem egy “Elnézést, szükséges rossz. “ kíséretében egy más típusú papírt kap a pofájába, minek nyomán kulturált mértékben kigyullad majd. A farkasok továbbra is támadnak az akadályra így nem eggyel meg kell etetnem a másik talizmánt is ami kicsit sem szegi kedvüket sajnos. De legalább rendben sikerül tartani a dolgokat. Közben Takitsune következő csapása is csattan egy hatalmasat a shishigami szarván ami egyre jobben kezd feldühödni, így a sárc gyönyörű ívet kap egy nagyobb fa törzse felé. Ezt az ütést egész biztos nem köszönné meg, de nem éri el a törzset mert még előtte a szellemfa karjaiban találja magát. Szó szerint, a szellem nem csak felfogta a zuhanást de rá is csimpaszkodott a szellemre, és miközben gyökeret eresztett a talajba a teste is elkezdett megkérgesedni és indákat is vont a kapálózó srác köré. A shishigamit viszont ez nem hatja meg úgyhogy felkészül hogy felöklelje a szellemet a sráccal együtt. Mielőtt még bármi szükségtelenül csúnya történhetne, a shishigami és az úgy szövetségesem által mozgásképtelenné tett yasha közé lépek. - Kérlek várj! - mondom a szarvasnak, majd még mielőtt a yasha azt hihetné védeni próbálom finoman hozzáteszem - Ezt ÉN szeretném intézni. Ha shishigami enged a botomat lazán lóbálva elindulok Takitsune felé. - Tudom mire gondolsz most Szösz. De tudod… a kibaszás társasjáték. Most pedig ismét az én köröm következik. Azzal magasba lendítem a botot és jó keményen kupán csapom vele a yashát. A fiú még próbálna mondani valamit de a botom előbb lesújt rá, aminek hatására csak elernyed végre a szellemfa ágai között. Mire megfordulok a bizalmatlan shishigami egy alacsony fehér hajú lánnyal néz szembe éppen, láthatóan próbálja eldönteni, hogy hogyan reagáljon a jelenségre. A lány végül úgy dönt a legjobb stratégia letérdelni a szellem elé, aki ettől láthatóan megnyugszik egy kicsit. Miután a úgy ahogy a bizalmába fogadta őt is és ennek látható jelét adta azzal hogy már nem akarja felnyársalni. A lány felemelkedik és felém fordul. -Most megmentettük de az emberek vissza fognak jönni… -Nem tudom mit tehetnénk ez ellen. - Nos én pillanatnyilag hajlok rá bekopogjak minden baromhoz akinek ehhez a balhéhoz köze van és még él… Aztán addig átkoznám hogy még a következő életében is rokkant maradjon. - mondom élesen - Bár azt hiszem te nem egészen ilyesmire gondoltál, ugye? Egyébként már megbocsáss a modoromért, a helyzet teszi, de te ki a szottyadt kappa vagy? A lány elneveti magát, nagyon hercegnősen, nem felvágósan de mégis érezni rajta hogy jó otthonban nevelkedett, még az egyszerű ruhái ellenére is. -Nem tényleg nem erre gondoltam. Valószínűleg nem is használna. - aztán illedelmesen meghajol - Yoshino Hikari vagyok. - mutatkozik be. - Ő pedig Nozomu. - mutat a sakura szellem felé. - Nakagawa Hagane. - mutatkozom be.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kaga
Közzétéve: Feb 7, 2022 18:12:07 GMT 1
Post by Raven on Feb 7, 2022 18:12:07 GMT 1
Lyzy04 : Ishida Kenshin & senshi : Nakagawa Hagane Obakeyashi お化け屋敷 Miután a shishigami kezd lehigadni végre a farkasok is abbahagyják a támadást, úgy tűnik minden kezd lenyugodni, az egyik katona pedig ki is használja ezt a helyzetet.
-Ha elengedtek minket, majd azt mondjuk az urunknak, hogy végeztünk a szellemmel. Akkor nem jön ide senki más. Ha le is csap mégegyszer, senki sem fogja tudni, hogy ugyanaz a szellem.
Hikari láthatóan elgondolkodik az ajánlaton, közben Nozumu maga mögött hagyja a fa alakot és finoman a földre fekteti az ájult Yashát.
-És gondoljátok az félszellem bele megy majd?- Kérdezi egy hagane számára félelmetesen is túl ismerős hang.
-Nem lesz más választása. Le visszük innen, nem hinném hogy el merné mondani az igazat Akimoto-samanak.
-Jó.- Mondja meglepően szigorúan Hikari.- De figyelni fogunk, ha mégis visszatértek, nem csak a Shishigami miatt kell majd aggódnotok.- Itt van időd neked is beszúrni bármilyen fenyegető szöveget, ha szeretnél mire aremegő katona mghajol.
-Igen is. Megértettük Onmyoji-sama! Köszönjük! Köszönjük!- A nagyon ismerős szellem aki közben kényelembe helyezte magát a shishigami agancsain és eddig pipzva nézta a jelenetet most felhúzza az orrát.
-Hmph, csak az anyja miat hagyom elmenni azt a kölyköt.- Jelenti ki.
-Nagyon köszönjük a kegyességed.- Fordul felé, és hajol meg Hikari.- Igaz is...- Vilan fel a tekintete és kétségbeesetten a fűben heverő Kenshinhez rohan.
-Fiatal úr! Fiatal úr jól van?- Addig szólongatja amíg remélhetőleg választ nem kap. Közben Nozomu is megjelenik mellette.
-Az életereje elég stabil, szerintem csak elájult a félelemtől.- Mondja szelíden. Közben az arrogáns erdei szellem Haganehoz fordul.
-Mit gondolsz ember, sikerült teljesítened a feladatot amivel megbíztalak?
|
|