Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Jan 25, 2017 15:06:02 GMT 1
ϝЇАЏЕρДЊЛІϞσϓσϟϝЃϟώρϢρЎ҂ДЊЌρЂЋ҂ЏЍЂЕϠρϦЈКДЛІГԒϏρϤДЂЕЍЂЌАЛЛЂЕАЌρЉАЛЛ҂ЎϏρϯЂЈКρЉЂДЛЏ҂ЕρЗІЏЏҊЎρЏҊЉ҂ЏКρІЏЏКЊГІρЋҔЍρЌҊБЛІЕЕρЉЂГЄАДЏЂЌϏΫϝϐЃϟϝЃГϟϦГГӲЍρЂЌЂГЗЂρЂЌЂГЂЕЍЂЏЖЍρІДЛІЎЃІρЋЖЕАЕЕρϸАЍЇρЉЂЍ҂ЍЂρҊДρІЈКρқЋЂЃЃρҗЕЍІЕρЎІГҝЍЕρЇІЍρЃІЏЏІЎϏϝЃГϟχЏЃДБϜϝЃϟώρϱІГДЛІρЏІЎρЎЖДЛ҂ЋρЄДЂЕЍЂЌАЛЏЊϏρϷЊДЛАЏЕρЂЛρЂρДЛІГІЏЄДҊЕЍІЏρЂЌЊЕρЎІЈҗЍЕІЕІЌρЕҗГЕҊЏІЕІДІЏρБАЏЕρЂρЍІЈЋАЃЃρІЎЃІГІЎρЗАЍЕύρҎЈКρЏЂЈКАЏρЎІЈρЕЖЅЏ҂ЎρЉ҂Ѝ҂ЍЏЊρЉЂρЃІЎЖЕЂЕЏ҂ЕАЌρІЏЈІЎρЗЂЍЂЌЊρАЍКЂЏЏЂЌρЂЌЊρЏІЎρЄДЂЌρЉЂЋЍЂЏЅҔύρЅІρЌҊБІДρЊДρЍІЏЏІρЂρЉІЍКҊЃІρЍҊБЏЊϏρѪДρЊЈІЏύρЂЛρЊЍЍІЕӲρЂρЇЂЋЕ҂ГДЂЕАЌρЍІЈКІЏϏρϝϐЃϟώρϳҗЗЊЅρДЛҝЏІЕρϝЃϟώρϵҊЏКύρқЈКρЕԒЏЊЌρДАЌЂЕρЂЌЂГАЌύρЅІρЂЎЊЏЕρЕІЍЋІДЊЕЊЕІЌρЂρЌҊГҊДІЊЎρҊДρЗЊДДЛЂЌҎДҊГЕІЌρЂρЃЊГЕАЌАЎГЂύρЉЂЕЂЍЎЂДρЋЖЕЂЍАЎЃЂЏρГҊДЛІДҝЍЕҗЌρЎЊЏЅЂЏЏКЊЂЏϏϝϐЃϟϝϐЇАЏЕϟè |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Jan 26, 2017 15:52:11 GMT 1
ԪԉՏغןՔԉՊԉՌ՜ՊՙՊ՝ԉՊՐբՊՔԉ՟גՕ՝ԉغ՛ՎԉגգԗԉԪգԉՐՍՕՔգՒՔԉՖՊՓՍԉՖՎՐ՜գלՕՊՕԣԥՋ՛ԧԏՋ՜ՙԤԖԷՎՖԉՕՎՎԉՕՐՒՔ՞՜ԕԉՑՐբԉՌ՜ՊՙՍՊԉՕՎՐբՎԗԉԭՎԉՖגՐՒ՜ԉՖՒԉՊԉՓ՞՝ՊՕՖ՞ՔԨԉԪՖՒԉՖՎՐԉՊԉՔՊ՛ՍՏ՛ՐՊ՝ל՝ԉՒՕՕՎ՝ՒԗԉԷՎՖԉՑՒ՜գՎՖԕԉՑՐբԉ՝՞ՍՔԉ՜ՎՐז՝ՎՒԉՎՔՎՍԉՖՒԉՏغՕՎՐԉՊգԉזՓԉՖՎ՜՝Վ՛ՎՒԉ՟ՊՐբ՞ՔԉՌ՜ՊՔԉՎՐբ՜գՎ՛ٚԉՑՊ՝՛غ՛ןՔԗӳԥՋ՛ԧԥՋ՛ԧӳԿՕՊ՜գՍԉ՞՝ԉՏՎՕՔՊՙՊՔԉג՜ԉՒ՜Ֆג՝ԉգ՜Ք՝ԉՑףգՊՔԉՊԉՏՎՓՎՍ՛ՎԗԉԹՎ՛՜գՎԉՎՕغ՝՝ՎԉՖגՐԉՔןգՕՒՔԕԉՑՐբԉՊԉՋ՛לՑգԉ՟Ւ՜գՎՔԗԉԶՎՐՒ՝ԉՎՐբԉՑ՜՜գףԉՐբՊՕՐՕ՜ԉՔן՟Վ՝ՔՎգՒՔԗԉԪԉ՟גՐՎՏՎՕגԉՖ՛ԉ՝՞ՍՍԕԉՑՐբԉ՟ՊՕՊՖՒԉ՝ՎՕՎՙץՕג՜ԉՔן՟Վ՜ԉף՝Փԉג՜ԉ՟גՐץՕԉՎՐբԉՕגՙՌ՜غԉ՞՝ԉՎՐբԉגՙץՕՎ՝ՋՎԉՑՊՕՊՍ՝ՔԗԉԲՍغՔןգՋՎԉ՜ՔԉՔץՕןՋןգغԉغ՛ԉՑՊՐՓ՝ԉՑՊՕՕՍԗԉԪԉՕՎՐ՝ןՋՋՎԉՌ՜ՊՔԉՒՏ՛ՖՕלՍՊՔԉՊ՛՛לՕԕԉՑՐբԉՑ՟Պԉ՟Ւ՜գՒ՝ՎՔԉՊԉՏՐՓ՝ԉՒՕՕՎ՝՟ՎԉՖՒג՛՝ԉՔՎՕՕԉՎգ՝ԉՊԉՋ՛לՊՔԉՕ՝ՒՊԗԉԪԉՑ՜՜գףԉ՜ג՝Պԉ՞՝ԉ՟גՐץՕԉՕՎՍՋՊՔԉՊԉՙՊՍՕלՕՊԉՕՎԉג՜ԉՖՎՐՏՒՐբՎՕՑՎ՝ՎՍԉՊԉՖՎՐՕՎՙغՎԉՔՒՌ՜ՒԉՖԉՖגՐՒ՜ԉՖ՛՟բԉ՝՛ל՝Վ՛ՖՎ՝ԉՊՑ՟ՊԉՔՎ՛ץՕ՝גՕԗԉԮՕغ՝՝ՎՍԉՎՐբԉՍז՜գՎ՜ՎԉՏՊ՛ՊՐ՝՝ԉՏՊ՝՛לԉ՟ՊՕל՜գזٚՕՎՐԉՊԉՋ՛לԉץՕԗԉֲՙՙԉՎՐբԉ՝ՊՌ՜՜ԉ՜՞ՐՍ՜ԉՊԉՏץՕגՋՎԉ՟ՊՕՊՖՒ՝ԗԉԶՒՔ՛ԉՋՎՏՎՓՎգՒԉՊԉՋ՛לԉՖՎՐ՜գלՕז՝ԗԥՋ՛ԧԏՋ՜ՙԤԖԼգל՟ՊՕԉ՝ՎԉՕՎגՕԉԻՒՌՑՊ՛Սԉԭ՛ՊՠՎԨԉԪգԉՊՔՒԉԵ՛ՍԉԱՊՖՖՎ՛ՏՒՎՕՍԉՑՎՕբג՛ՎԉՔՎ՛ץՕ՝ԨԉԶՍՌ՜ՊՔԗԉԶՒԉՓ՛Պ՝ՋՊԉՓן՝՝גՕԉՊԉՏןՕՍՓՎՒՖ՛Վԗԉӳ´ |
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 8:46:19 GMT 1
Nov 24, 2024 8:46:19 GMT 1
|
Post by Deleted on Jan 26, 2017 21:39:48 GMT 1
∱≊≘≟⋆≑≑≔≐∅≆∅≋≆≗≐≆≘≔≒≗⋘≑∅⋎≘∅≔≉≆∅≑⋎≕≊≐∅≘≟⋎≕∅≑≆≘≘≆≓∅∪≗≑≊≓⋆≍≔≟∅≒≆≏≉∅≊≓≞≍⋎≓∅≒≊≌≍≆≏≔≑≛≆∅≐≎≓≞⋟≏≙≔≒∅≆∅≐≊≟≊≒≊≙∅≋≊≑⋎∓∅∦≒≎≗≊∅⌶∅≑≊≛≊≘≟≎∅≆∅≐≊≘≟≙≞⍖≏⋎≙∅⋎≘∅≑⋆≌≞≆≓∅≗⋆≍≊≑≞≊≟≎∅≘≊≑≞≒≊≘∅≐≆≈≘⋘≏⋆≙∑∅≆≒≎≗≊∅⋎≓∅≊≌≞∅≑⋆≌≞∅≈≘⋘≐≔≙∅≓≞≔≒≔≐∓∅∪≟≊≐∅≚≙⋆≓∅≐≎≊≌≞≊≓≊≘≊≉≊≐∑∅⋎≘∅≌≞⋛≓≞⋛≗⍖∅≘≟≊≒≊≎≇≊∅≓⋎≟≊≐∅≆∅≋≎≆≙≆≑∅≐≎≗⋆≑≞≓⌶≓≊≐∓∅⇯∡≇≗∣∡≇≗∣−∦≟∅≆∅≍≊≑≞≟≊≙∅≋≊≑≘⋎≌∑∅≍≔≌≞∅≓≊≒∅≏⋆≙≘≟≆≉≔≟≓≎∅≏⋛≙≙≊≒∅≎≉≊∅≆≍≔≌≞∅≒≆≌≆∅≘≊≒∓∅∳≎≓≈≘∅≒≊≌≇⋒≟≍≆≙⋘∅≊≒≇≊≗∅≘≊≒∅≊≑≋∅≊≟≊≓∅≆∅≛≎≑⋆≌≔≓∓∅∨⋎≑≔≐∅≛≆≓≓≆≐∅≆≒≎≐∅≊≌≞≊≘∅≊≒≇≊≗≊≐≊≙∅⋛≘≘≟≊≐⋛≙∅⋎≗≉≊≐≇⌶≑∅≆≐≎∅≒⋆≘≙∅≒≔≓≉∅≍≆≟≚≉≎≐∅≙⌶≑≊≒∅≕≊≉≎≌∅≙⋆≛≔≑∅⋆≑≑≏≔≓∑∅≍≔≌≞∅≍≆≟≚≉≏≆≐∅⋛≓≓≊≐∓∅∸≟⋘≛≆≑∅≏≊≑≊≓∅≋≊≑≆≏⋆≓≑⋆≘≔≒∅≎≘∅≈≘≚≕⋆≓∅≊≌≞≘≟≊≗≎∅≙≊≙≙∅≆≒≎∅≆≟∅⋎≓∅⋎≘∅≆≟∅⋛≓∅⋎≗≉≊≐≊≎≙∅≎≘∅≘≟≔≑≌⋆≑≏≆∓∅∳≊≛≊≟≟⋡≐∅≊≟≙∅≊≌≞≋≆≏≙≆䈋∅≘≟⋛≛≊≙≘⋎≌≓≊≐∓∅⊮≘∅≊≌≞∅≘≟⋛≛≊≙≘⋎≌∅≆≑≆≕≏≆∅≆∅≇≎≟≆≑≔≒∑∅⋎≓∅≇⋒≟≛≆∅≆∅≘≎≐≊≗≊≎≇≊≓∅≊≌≞∅≆≕≗⋘≈≘≐≆∅≊≑≑≊≓≘≟≔≑≌⋆≑≙≆≙⋆≘⋎≗≙∅≈≘≊≗⋎≇≊∅≔≑≞≆≓∅≈≘≆≕≆≙≔≙∅≆≉≙≆≒∅≆≒≎∅⋎≘≟≆≐≔≓∅≆∅≑≊≌≐≎≛⋆≑⋘≇≇∅⋎≘∅≆∅≒≆≎∅≓≆≕≎≌∅≙≆≗≙⋘∅≋≎≟≊≙⋎≘≇⌶≑∅⋟≌≞∅≑⋆≙≔≒∅⋛≓∅≎≘∅≊≌≞≊≙⋎≗≙∓∅∧⋆≗≒≎≑≞≊≓∅≋⋆≏⋘∅⋎≓∅≒⋆≗∅≙≊≑≏≊≘⋒≙≊≙≙≊≒∅≆∅≇≎≟≆≑≔≒∅≗⋆≒∅≊≘⌶∅≗⋎≘≟⋎≙∑∅≍≎≘≟≊≓∅≍≆∅⋛≓∅≊≑≇≚≐≎≐∅≆≟≟≆≑∅⋎≓∅≎≘∅≊≑≊≘≊≐∓∅∦≟≙∅≍≎≘≟≊≒∅≒≔≘≙∅⋛≓⋛≓∅≆∅≘≔≗∅≇≎≟≙≔≘⋒≙≆≓≎∑∅≍≔≌≞∅≛≆≓∅≆≓≓≞≎≗≆∅≊≑≐⋛≙≊≑≊≟≊≙≙∅≆≒≊≓≓≞≎≗≊∅≗≊≒⋎≑≊≒∓⇯∡≇≗∣∡≇≗∣∪≐≐≔≗∅≇≊≑≊≓≞⋟≑⋘≐∅≆∅≟≘≊≇≊≒≇≊∅≑≆≘≘≆≓∅⋎≘∅≊≑⌶≛≊≘≟≊≐∅≊≌≞∅≋≊≐≊≙≊∅≐≊≓≉⌶≙∑∅≆≒≎≙∅⋆≙≓≞⋟≏≙≔≐∅∪≗≑≊≓⋆≓≆≐∓∅∱⋆≙≍≆≙⋘≆≓∅≊≑≒≔≘≔≑≞≔≉≎≐䈋∅≐⋆≕≗⋆≟≆≙≔≘≆≓∅≘≟⋎≕∅≋≊≍⋎≗∅≋≔≌≆≎≙∅≒≊≌≈≘≎≑≑≔≌≙≆≙≛≆∓∅∩≊∅≘≟≎≓≙≊∅≒≎≓≉≊≓∅≒≔≟≉≚≑≆≙⋆≙∅⋆≙≏⋆≗≏≆∅≆≟∅⌶≗⋡≑≊≙∅≓≊≒∅≐⋎≙≘⋎≌≊≘∅≒⋎≌∅⋎≓∅≎≘∅≙≆≗≙≔≐∅≙⌶≑≊∓∅∫≊≑≙≊≘≟≎∅≆∅≐≊≓≉⌶≙∅≆∅≘≟≊≒⋎≗≊∅⋎≘∅≐≊≟⋎≙∅≓≞⋟≏≙≏≆∅≑⋆≌≞≆≓∅≆≒≎≙∅⋎≓∅≒≊≌≋≔≌≔≐∅⋎≘∅≊≑≛≎≘≟≊≒∅≆∅≋≆≗≐≆≘≔≒≗≆∅≆≍≔≛≆∅≘≊≌⋒≙≊≐∅≓≊≐≎∅≋≊≑⋡≑≓≎∓∅⊮≓∅≒⋛≌⋎∅≒⋆≘≟≔≐∅⋎≘∅≒≊≌≘≎≒⋒≙≔≒∅≆∅≋≆≗≐≆≘≙∓∅∪≗≑≊≓≆∅≊≌≞∅≍≆≙⋆≗≔≟≔≙≙∅≕≆≗≆≓≈≘≔≙∅≆≉∅≐≎∓⇯∡≇≗∣∡≇≗∣−∭≆∅≓≊≒∅≏⋛≓≓⋎≐∅≛≎≘≘≟≆䈋⇯∡≇≗∣∡≇≗∣∧≊∅≓≊≒∅≋≊≏≊≟≙≊∅≆∅≒≔≓≉≆≙≔≙∅≉≊∅≊≌≞⋎≗≙≊≑≒⍖≊≓∅≓≊≒∅≇⋟≈≘⋟∅≘≟⋘∅≛≔≑≙∅≘≔≐≐≆≑∅≎≓≐⋆≇≇∅≓≊≐≊≒∅≘≟⋘≑⋘∅≋≊≓≞≊≌≊≙⋎≘∅≆≒≎∅≆≟∅⌶∅≘≟⋆≏⋆≇⋘≑∅≛≆≑≆≍≔≌≞∅≍≎≍≊≙⌶≓≊≐∅⋎≗≟⌶≉⋛≙≙∓⇯∪≐≐≔≗∅≒≊≌≋≔≗≉≚≑≙≆≒∅⋎≘∅≊≑≎≓≉≚≑≙≚≓≐∅≊≌≞∅≐⋛≟≊≑≎∅≋≆≑≛≚≓≐≇≆∅≆≍≔≑∅≒⋆≗∅≊≑⌶≐⋎≘≟⋒≙≊≙≙≊≒∅≊≌≞∅≐≎≘≊≇≇∅≒≊≑≊≌∅⋎≕⋡≑≊≙≊≙∅≆∅䈃≙⋆≗≌≞≆≑⋆≘≗≆䈂∓∅∦≍≔≌≞∅≔≉≆∅⋎≗⋡≓≐∅≎≘≒⋎≙∅≑≊≘≊≌⋒≙≊≒∅≆∅≑⋆≓≞≙∅≒≆≏≉∅⋘≛≆≙≔≘≆≓∅≑≊≛≊≘≟≊≒∅≆∅≘≟≊≒≋≊≉⌶≏⋎≙∓∡≇≗∣∡≇≗∣∡≇≗∣∅⇯−∲≊≌⋎≗≐≊≟≙⋡≓≐∅≋≊≑≘⋎≌∓∅∰⋎≗≊≒∅≋⋆≗≆≉≏≔≓∅≇≊≑≏≊≇≇∓∡≇≗∣∡≇≗∣∡≇≗∣∅⇯∲≆≏≉∅≒≊≌≍≆≏≔≑≛≆∅≆≟∅≆≏≙⋘∅≋≊≑⋎∅≒≚≙≆≙≔≐∅≆≍≔≑∅∱≔≘≘∅≐⋎≙∅≍≊≑≞≙≆≗≙⋘≏≆∅⋆≑≑≙∅⌶≗≙∓∅∦∅≋≊≐≊≙⋎≇≊∅⋛≑≙⋛≟⋛≙≙∅≘≟⋎≕≘⋎≌∅≊≑≎≓≉≚≑∅≆≟∅≆≏≙⋘∅≋≊≑⋎∅≆≍≔≑∅≆∅≐⋎≙∅≗≔≇≔≘≟≙≚≘∅≊≑≋∅≆≏≙⋘≙∅≓≞≎≙∅≓≊≐≎∓∅∲⋛≌⋛≙≙≊∅≍≆≑≆≉≔≐∅⋎≓∅≎≘∅≆≍≔≌≞∅≇≊⋎≗⋡≓≐∅≒≊≌≈≘≆≕∅≆∅≘≟≔≇≆∅≒≊≑≊≌≊∓∅∪≌≞∅≍≆≙≆≑≒≆≘∅≉⋒≘≟⋒≙≊≙≙∅≆≘≟≙≆≑∅⋎≘∅≊≌≞≒⋆≘≘≆≑∅≘≟≊≒≇≊∅≐⋎≙∅≐⋎≓≞≊≑≒≊≘∅≘≟⋎≐∅⋆≑≑≙∓∅∦∅≋⋛≑≉⋛≓∅≋≆≗≐≆≘∅≇≚≓≉≆∅≋≊≐⋡≉≙∅≆∅≋≆≑≔≓∅≕≊≉≎≌∅≒≊≌≆≓≓≞≎∅≊≒≇≊≗≎∅⋎≘∅⋆≑≑≆≙≎∅≙≗⋘≋≊≆∓∅∴≉≆≑⋎≕≙≊≒∅≆∅≐⋡≑≘⌶∅≘≟⋎≐≍≊≟∅⋎≘∅≐≎≍⋟≟≙≆≒∅≆∅≏⋛≛≊≓≉⌶≇≊≑≎∅≐≎≗⋆≑≞≓⌶≓≊≐∅≒≆≏≉∅≒≎≚≙⋆≓∅≊≑≍≊≑≞≊≟≐≊≉≊≙≙∅≔≉≆∅≙≔≑≙≆≒∅≆≟∅≆≘≟≙≆≑≍≔≟∓∅∲≎≊≑⌶≙≙∅≑≊⋡≑≙≊≒∅≛≔≑≓≆∅⋎≓∅≎≘∅≙⋛≑≙⋛≙≙≊≒∅≆∅≛≊≓≉⋎≌≊≒≓≊≐∅≊≌≞∅≏≔≇≇∅≋≆≏≙≆∅≇≔≗≇⋘≑∅≛≆≑≆≒≎≓≙∅≊≑⌶≗≊∅≐≎∅≛≔≑≙∅≍≊≑≞≊≟≛≊∅≓⋎≒≎∅⋎≙≊≑∅≆≒≎∅∪≗≑≊≓⋆≗≆∅≛≆≑⋘∅≙≊≐≎≓≙≊≙≙≊≑∅≐≎≛⋎≙≊≑≊≘≊≓∅⋆≑≑≆≙≎∅≛≔≑≙∓∅∪≟≚≙⋆≓∅⋎≓∅≎≘∅≍≊≑≞≊≙∅≋≔≌≑≆≑≔≐∅⋎≘∅≓≊≐≎∅⋆≑≑≔≐∅≆∅≇≊≘≟⋎≉≊≒≓≊≐∓∅⇯−∡≇≗∣∡≇≗∣∳≔≘∅∪≗≑≊≓≆∅≍≆∅≘≟≆≇≆≉∅⋒≌≞∅≍⋒≛≓≔≒∅≓⋎≌≞≘≟≊≒≐⋛≟≙∓∅䇸∪≐≐≔≗∅≊≏≙≊≐∅≊≌≞∅≊≓≞≍≊∅≒≔≘≔≑≞≙−∅∬≔≓≉≔≑≔≒∅≐≎≙≆≑⋆≑≙≆∑∅≍≔≌≞∅≛≆≑≆≒≎∅≋≔≓≙≔≘∅≉≔≑≔≌∅≒≎≆≙≙∅≍⋒≛≆≙≙≆≒∅≎≉≊∓∅∧≎≟≙≔≘∅≆≟≙∅≍≎≘≟≎∑∅≍≔≌≞∅≊≒≇≊≗≊≐≐≊≑∅≆≐≆≗≔≒∅⋛≓≙∅≙⋆≒≔≌≆≙≓≎∅≉≊∅≆∅≍≊≑≞≟≊≙∅≘≔≐≐≆≑∅≉≗⋆≒≆≎≇≇䈋∅≆∅≌≞⌶≟≊≑≒≊≙∅≆≏⋆≓≑≔≒∓∅䇸∪≐≐≔≗∅⋎≓∅≎≘∅≐≔≗≙≞≔≑≔≐∅≊≌≞≊≙−∅∳≆≘≍≗≊≊≓∅∫≗≔≘≙≋≔≗≌≊∅≓≊≒∅≒⋎≑≙⋘∅⋎≘≟≆≐∅≐≎≗⋆≑≞≓⌶≏⋎≓≊≐∅≊≟≙∅≒≎≓≉≐≊≙≙≊≓∅≙≚≉≏≚≐∓∅∷⋎≌≊≓∅⋎≘≟≆≐≎≓≆≐∅≑≊≓≓≎∅≊≌≞≊≓≑⌶∅≛≔≑≙∅≆∅≒⋎≑≙⋘≘⋆≌≌≆≑∓∅∦∅≍≆≗≈≔≘≆≎≐≙⋘≑∅≗≊≙≙≊≌≊≙≙∅≒≎≓≉≊≓≐≎∅≒≊≗≙∅≙≚≉≙⋆≐∑∅≍≔≌≞∅≎≙≙∅≓≊≒∅≈≘≆≐∅≋≎≟≎≐≆≎≑≆≌∅≉≊∅≑≊≑≐≎≑≊≌∅≒≊≌≙⋛≗≍≊≙≊≙≑≊≓∅≊≒≇≊≗≊≐∅⋎≑≓≊≐∓∅∻≔≑≙≆≐∅≊≘≟≒⋎≐∅≛≔≑≙≆≐∅≎≘≙≊≓≊≐∅⋎≘∅≒≔≘≙∤∆∅∦≟∅≆≟∅⋆≙≐≔≟≔≙≙∅≗≎≇≆≓≈∅≈≘≆≐∅≊≌≞≊≙≑≊≓∅≉≔≑≌≔≙∅⋛≑∅≒≊≌∆∅⊮≘≟≆≐≔≙䈋∅≒≊≌≌≞≆≑⋆≟≟≆∅≎≘≙≊≓≊≎≓≐≊≙∑∅≊≑≙⋛≗≑≎∅≆≟∅≊≘≟≒⋎≎≓≐≊≙∅≊≑≕≚≘≟≙⋒≙∅≒≎≓≉≊≓≙∅≆≒≎∅≆≟≟⋆∅≙≊≙≙∅≒≎≓≐≊≙∅≆≒≎≐∅≛≔≑≙≚≓≐∓∅∲≊≗≙∅≇⋆≗∅≍≆∅≘≔≐≆≓∅≓≊≒∅⋒≌≞∅≑⋆≙≏⋆≐∅≒≎∅≎≘∅⋎≘≟≆≐≎≆≐∅≛≆≌≞≚≓≐∅≎≙≙∅≘≟⋡≑≊≙⋡≓≐∅⋎≘∅≎≙≙∅≎≘∅≍≆≑≚≓≐∅≒≊≌∓∅∲≊≗≙∅≒≎≙∅≏≊≑≊≓≙∅⋎≘≟≆≐≎≓≆≐∅≑≊≓≓≎∤∅∦≟≙∅≏≊≑≊≓≙≎∑∅≍≔≌≞∅≍≆≗≈≔≘≓≆≐∅≘≟⋡≑≊≙≙⋎≑䈋∅≍≔≌≞∅≓≊≒∅≙≊∅≊≓≌≊≉≊≑≒≊≘≐≊≉≙⋎≑∅≒⋆≘≔≐≓≆≐∅≍≆≓≊≒∅⌶≐∅≓≊≐≊≉∓−∪≐≐≔≗∅≎≘≒⋎≙∅≍⋛≗≕≎≓≙≊≐∅≊≌≞≊≙∅≒≆≏≉∅≋≊≑⋆≑≑≔≐∅⋎≘∅≆≟∅≊≌≞≎≐∅≆≇≑≆≐≍≔≟∅≑⋎≕≊≐∅≐≎≋≊≑⋎∅≓⋎≟≛≊∅≕≊≉≎≌∅≆∅≈≘≔≉⋆≑≆≙≔≘∅≙⋆≏≆≙∅≇≊≒⋟≑≔≒−∅⇯∲≔≘≙∅≕≊≉≎≌∅∩⋎≑≎∅≐≚≙≞⋆≐∅≊≌≞≘≟≊≗⍖∅⋛≑≊≇≊≎∅≑≊≙≙⋡≓≐∅≘≊≒≒≎∅≙⋛≇≇∓∅∭⋆≙∅≊≟≙∅≏≊≑≊≓≙≊≓⋎∅⋎≘≟≆≐≎≓≆≐∅≑≊≓≓≎∤∅∱≊≍⋟≟≔≙≙∅≋≊≏≏≊≑∅≛⋎≌≎≌≓⋎≟≓≎∅≆≍≔≌≞∅≒≎≓≉≊≓∅≆≒≎≐∅≛≔≑≙≚≓≐∅≊≑≙⍖≓≎≐∅≊≌≞∅≔≘≙≔≇≆∅≙⋎≛≐⋎≕≟≊≙≊≘∅≐≎≘≑⋆≓≞∅≇≚≙≆∅≊≘≟≒⋎≎∅≒≎≆≙≙∤∅䇸∪≐≐≔≗∅≒≊≌≋≔≗≉≚≑≔≐∅⋎≘∅∪≗≑≊≓≆∅≋≊≑⋎∅≎≓≉≚≑≔≐−∅∳≊≊≊≒䈋∅≊≟≙∅≒⋎≌∅⋎≓∅≘≊≒∅≙≚≉≔≒∅⋛≑≇≊≙≊≙≙∅≐⋎≟≟≊≑∅≛⋎≌≎≌≓⋎≟≓≎∅≐≊≉≛≊≘≊≒∓∅⇯∡≇≗∣∡≇≗∣∡≇≗∣∪≐≐≔≗∅⋎≗≊≐∅≔≉≆∅≍≔≟≟⋆∅⋎≘∅≘≟⋆≏≔≓∅≈≘⋘≐≔≑≔≒∑∅≗≊≓≉≊≘≊≓∅≓≞≊≑≛≊≑∑∅≊≟≚≙⋆≓∅≐⋛≟≛≊≙≑≊≓∅≐⋛≟≊≑≗⌶≑∅≆∅≘≟≊≒⋎≇≊∅≓⋎≟≛≊∅≋≔≑≞≙≆≙≔≒∅≒≎≐⋛≟≇≊≓∅≆∅≍≆≏⋆≙∅≐≊≟≉≊≒∅≊≑∅≘≎≒⋒≙≆≓≎∅⋎≘∅≐⋎≏≊≘∅≍≆≓≌≔≓∅≆∅≋⋡≑⋎≇≊∅≘⋟≌⋘≒∓⇯∡≇≗∣∡≇≗∣∡≇≗∣−∩≊∅≊≘≐⋡≘≟⋛≒∅≓≊≐≊≉∅≒≊≌∅≋≔≌∅≋≎≟≊≙≓≎∅≊≟⋎≗≙∓∅∲⋎≌≕≊≉≎≌∅≛⋎≗≗≊≑䈋∅≗≊≓≌≊≙≊≌∅≛⋎≗≗≊≑∓−∪≐≐≔≗∅≒≊≌≍≆≗≆≕≔≒∅≊≓≞≍⋎≓∅≆∅≋⋡≑⋎≙∅≆≒≎≗≊∅⋛∅≆≏≐≆≎≙∅≗⋆≌≈≘⋆≑≛≆∅≗≊≆≌⋆≑−∅⊮≘∅≛≆≓∅≎≘∅≊≌≞∅≙≊≗≛≊≒䈋∅≉≊∅≘≟⋡≐≘⋎≌≊≒∅≛≆≓∅≗⋆≉∓∅∳≆≘≍≗≊≊≓≙∅≆∅≘≆≏⋆≙∅≊≘≟≒⋎≎≛≊≑∅≋≔≌≏≚≐∅≒≊≌⋛≑≓≎∅≆∅≇⋎≐⋎≛≊≑∓∅䇸∱⋆≙≔≒∅≎≙≙∅≒≊≌≑≊≕⌶≉≎≐∅∪≗≑≊≓≆∅≉≊∅≍≆≒≆≗∅≋≔≑≞≙≆≙≔≒∅⋎≘∅≊≑≐≊≟≉≊≒∅≑⋆≌≞≆≓∅≆∅≓≞≆≐⋆≙∅≈≘⋘≐≔≑≌≆≙≓≎∅≊≌≞≗≊∅≑≊≏≏≊≇≇∅≆∅≛⋆≑≑⋆≎≌−∅∫≊≑≆≏⋆≓≑≔≉∅≓≊≐≎∅≆≟≙∅≆≒≎≗≊∅≆≓≓≞≎≗≆∅≛⋆≌≞≎≐∑∅≆≟∅≔≘≙≔≇≆∅≇⋎≐⋎≏⋎≙∅≆≗≗≆∅≍≎≛≆≙≐≔≟≛≆∑∅≍≔≌≞∅≆≟∅≔≗≐∅≋≊≓≞≊≌≊≙⋎≘∅≋≔≓≙≔≘≆≇≇∅≒≎≓≙∅≆≟∅≊≌≞≒⋆≘∅≐⋛≟≙≎∅≗≎≛≆≑≎≟⋆≑⋆≘∅≍≎≘≟≊≓∅≍≆∅≇≊≙⋛≗≓≊≐∅≓≊≒∅≒≆≗≆≉∅≆≒≎∅≋⋛≑⋛≙≙∅≚≗≆≑≐≔≉≓≎∅≑≊≍≊≙≓≊∓∅䇸∪≐≐≔≗∅≊≑≐≊≟≉≊≒∅≑⋆≌≞≆≓∅≑≊≋≊≏≙≊≓≎∅≆∅≋≊≑≘⌶≏⋎≙∅≒≎≐⋛≟≇≊≓∅⋎≗≟⋎≐≎≊≓∅≛⋎≌≎≌∅≈≘⋘≐≔≑≔≒∅≆∅≋≊≉≊≙≑≊≓⋡≑∅≒≆≗≆≉⋘∅≙≊≘≙⋎≙∓−∅⊮≘∅≒≎≐≔≗∅≒⋆≗∅≊≑≍≎≘≟≎∑∅≍≔≌≞∅≙⋎≓≞≑≊≌∅≊≌≞≗≊∅≐⋛≟≊≑≊≇≇∅≐≊≗⋡≑∅≆∅≈⋎≑≏⋆≍≔≟∅≋≎≌≞≊≑≒≊≙≑≊≓∅≑≊≘≟∅⋎≘∅≊≐≐≔≗∅≈≘≆≕≚≓≐∅≑≊∅≗⋆∓∅∳≊≐≊≉∅≒⋆≗∅≈≘≆≐∅≊≌≞≊≙≑≊≓∅≉≔≑≌≔≉∅≑≊≘≟䈋∅⋆≙≛≊≓≓≎∅≆∅≙≗⋘≓≙∓∅⇯∱⋆≙≍≆≙⋘≆≓∅≓≆≌≞≔≓∅≙≊≙≘≟≎≐∅≓≊≐≎∅≆≒≎≙∅≍≆≑≑∅≒≊≗≙∅≋≊≏≊≒≊≙∅≊≌≞≇⌶≑∅≑⋆≇≆≎∅≐⋛≟⋎∅≓≞≔≒≏≆∓∅∪≑≊≎≓≙≊∅≆∅≗≚≍⋆≏⋆≓∅≐≊≗≊≘≟≙⋡≑∅≐≊≟≉≊≒∅≊≑∅≓≞≆≑≔≌≆≙≓≎∅≉≊∅≓≊≒∅≆∅≑≊≌≏≔≇≇∅≒≊≌≔≑≉⋆≘∅≊≟≙∅≒≎≓≉≐≊≙≙≊≓∅⋎≗≊≟≟⋡≐∅⋒≌≞∅≍≆≒≆≗∅≑≊≙⋎≕≊≒∅≗⋘≑≆∅⋎≘∅≋≊≑≛⋆≌≔≒∅≆≟∅≆≘≟≙≆≑≗≆∅≒≎≊≑⌶≙≙∅≕≊≗≘≟≊∅≑≊≘⋛≕≗⋛≒∅≆∅≗≆≏≙≆∅≑⋎≛⌶∅≉≔≑≌≔≐≆≙∓∅≆≍≔≑∅≆≟≙⋆≓∅≎≒≒⋆≗∅≕≚≈⋎≗≆≓∅≐≊≟≉≊≒∅≊≑∅≐⋎≓≞≊≟≙≊≙≓≎∅≆∅≕≚≓≈≎≏⋆≙∓∅∰⋎≏≊≘∅≓≞⋛≌⋎≘≊≎∅≐⋛≟≇≊≓∅≊≌≞≗≊∅≒⋎≑≞≊≇≇≊≓∅≐≊≟≉≊≒∅≊≑∅≑≊≋≊≙≞≊≑≓≎∅≆∅≘⋘≘∅≓≊≉≛⋎≙∅≆≒≎≙∅≑⋆≙≍≆≙⋘≆≓∅≓≆≌≞≔≓∅⋎≑≛≊≟∅≒≎≛≊≑∅≆≒≎≓≙∅≊≑≆≐≆≗≓⋆≒∅≛≊≓≓≎∅≆∅≋≊≏≊≒∅≊≗⌶≘≊≓∅≔≉≆≘≟≔≗⋒≙≏≆∅≒≎≓≙≍≆∅≈≘≆≐∅≆≟≙∅⋡≟≊≓≓⋎∅䈃≆≇≇≆∅≓≊∅≒≊≗≉∅≍≆≌≞≓≎䈂∅≓≊≒∅≒≎≓≙≍≆∅≆≐≆≗≓⋆≒∓∡≇≗∣∡≇≗∣∡≎≒≌∅≘≗≈∢∇≍≙≙≕≘∟∔∔≘∘∕∓≕≔≘≙≎≒≌∓≔≗≌∔≆∙≒≐≝≜≆≜≍∔∿≊≕≍≙∜≄∗∛∖∛∕∝≄∳≞≘≙≊≛∓≕≓≌∇∅≆≑≙∢∇∇∅≘≙≞≑≊∢∇≒≆≝−≜≎≉≙≍∟∖∕∕∊∠∇∣∡≇≗∣∡≇≗∣∲≎≐≔≗∅≆≟≙⋆≓∅≒≊≌≋≔≌≏≆∅≆∅≍≆≏≆≒≆≙∅⋎≘∅≍⋆≙≗≆∅≗⋆≓≙∑∅≍≔≌≞∅≊≑⋎≌∅≑≊≘≟∅≒≊≌∅≈≘⋘≐≔≑∅⋎≘∅⋎≘≟≗≊∅≘≊∅≛≊≘≟≊≒∅≒⋆≗∅⋎≓∅≛≆≌≞≔≐∅≆≑≚≑∓∅∭≆≒≆≗∅≑≊≍⋆≒≔≟≟≆∅≗⋘≑≆≒∅≆∅≗≚≍⋆≎≒≆≙∅∅∳≊≉≛≊≘∅≓≊≒≎≘≟≊≗≛⋎≇≊∅≇≊≍≊≑≞≊≟≎∅≆∅≋≆≗≐≆≒≆≙∅≒≎≐⋛≟≇≊≓∅≊≑⋎≌≊≉≊≙≙≊≓∅≓≞⋛≌≉⋎≈≘≊≑∅≆≍≔≌≞∅≇≊≑≏≊≇≇∅≍≆≙≔≑∅⋎≓∅≎≘∅≊≌≞∅≐⋎≏≊≘∅≛≎≌≞≔≗≙∅≊≏≙≊≐∅≐≎∅≍≎≙≙≊∅≛≔≑≓≆∑∅≍≔≌≞∅≎≑≞≊≓∅≘≟⍖≐∅≑≊≘≟∅≆∅≐≎≗⋆≑≞≓⋎≓≆≐∓∅∦≟≙⋆≓∅≊≑⌶≗≗≊∅≉⌶≑∅⋎≘∅≊≑≐≊≟≉≎∅≍≆≗≆≕≓≎∅≆∅≓≞≆≐≆≒≆≙∅≒≆≏≉∅≛⋎≌≎≌∅≓≞≆≑≛≆∅≆∅≛⋆≑≑≆≒≓⋆≑∅≐⋛≙∅≐≎∅≆≒≎≇≊∅≏⋘≑∅≇≊≑≊≍≆≗≆≕∅⋎≘∅≐≎≋≆≐≆≉∅≇≊≑⌶≑≊∅≆∅≛⋎≗∓∅∵≊≗≘≟≊∅⋎≑≛≊≟≊≒∅≆∅≍≊≑≞≟≊≙≊≙∅≉≊∅≊≟∅≒≔≘≙∅≙⋛≇≇∅≊≌≞≘≟≊≗⍖∅≘≊≝≓⋎≑∅≎≙≙∅≒≔≘≙∅≊≌≞≒⋆≘∅≉≔≒≎≓≆≓≈≎⋆≏⋆≗⋘≑∅≌≞⌶≟⌶≉⋡≓≐∅≒≊≌∅⋎≘∅≓≊≒∅⋆≑≑∅≘≟⋆≓≉⋎≐≔≒≇≆≓∅≛≊≘≟⋒≙≊≓≎∓∅∪≟⋎≗≙∅≒≊≌≗≆≌≆≉≔≒∅≆∅≋≊≏⋎≙∅≍⋆≙≚≑≗⋘≑∅⋎≘∅≒⋎≌∅≊≗⌶≘≊≇≇≊≓∅≔≉≆≓≞≔≒≔≒∅≒≎≓≙≍≆∅≆≟≙∅≘≚≌≆≑≑≆≓⋆≒∅≓≊≐≎∅䈃≈≘≆≐∅≊≓≓≞≎≙∅≙≚≉≘≟∤䈂∅∳≊≒∅≐≊≗≙≊≑∅≆∅≐≎≘≆≘≘≟≔≓≞∅⋎≘∅≐≆≗≏⋆≛≆≑∅≕≔≋≔≓∅≛⋆≌∑∅≍≔≌≞∅≊≓≌≊≉≏≊≒∅≊≑∅≆∅≋≊≏⋎≙∓∅∦∅≍≆≙≆≑≒≆≘∅≈≘≆≙≙≆≓⋆≘∅≚≙⋆≓∅≘≊≒∅≊≗≊≘≟≙≊≒∅≊≟⋎≗≙∅≒⋎≌∅≒≊≑≞≊≇≇≗≊∅≍≆≗≆≕∅≒≆≏≉∅≐⋛≗≒≊≎≙∅≇≊≑≊≒⋎≑≞≊≘≟≙≎∅≆∅≒≊≑≑≐≆≘≔≒≇≆∅⋎≘∅≑≆≘≘≆≓∅≛⋎≌≎≌∅≍⋟≟≟≆∓∅∪≐≐≔≗∅≐≎≘≟≆≇⋘≉≚≑∅≆∅≘≟≔≗⋒≙⋆≘≔≒≇⋘≑∅⋎≘∅≒≊≌≈≘⋘≐≔≑䈋∅≆≟∅≊≑⌶≟⌶⋎≗≙∅≕≊≉≎≌∅≏⋘∅≒⋎≑≞≊≓∅≇≊≑≊≍≆≗≆≕∅≆≟∅≆≑≘⋘∅≆≏≐≆≒≇≆∓∅∲≆≏≉∅≛⋎≗≟⌶∅≘≟⋆≒≔≓∅≘≟≎≓≙≊∅≙≔≗≐≔≒≎≌∅≙≚≉≏≆∅≆∅≓≞≊≑≛⋎≙∅≏≊≑≊≟≛≊∑∅≍≔≌≞∅≒⋆≗∅≕≊≉≎≌∅⌶∅≎≗⋆≓≞⋒≙∓∅⊮≓∅≐⋛≟≇≊≓∅≋≔≗≒⋆≘∅≒≊≑≑≊≎≙∅≐≊≟≉≊≒∅≊≑∅≙≆≕≔≌≆≙≓≎∅⋎≘∅⋎≑≛≊≟≊≒∅≆∅≍≊≑≞≟≊≙≊≙∓∅∲≆≏≉∅≒≎≐≔≗∅⋟≌≞∅≑⋆≙≔≒∅≊≑⋎≌≌⋎∅≐≎≘≟⋘≗≆≐≔≟≙≆∅≒≆≌⋆≙∅≒≊≌≋≔≌≔≒∅≆∅≙≔≗≐⋆≙∅⋎≘∅⋆≙≋≔≗≉≚≑≔≐∅≛≊≑≊∑∅≍≔≌≞∅⋎≓∅≉≎≐≙⋆≑≏≆≒∅≆∅≙≊≒≕⋘≙∓∅∱⋆≙≍≆≙⋘≆≓∅≒≊≌≑≊≕⌶≉≎≐∅≆∅∪≗≑≊≓≆∅≉≊∅≓≊≒∅≙≆≗≙∅≘≔≐⋆≎≌∅≐≆≗≏≆≎≙∅≍⋆≙≗≆∅≓≞⋟≏≙≏≆∅≒≆≏≉∅≊≌≞∅⋎≙≐≊≟⌶∅≐⋎≘≙∅≋≔≌∅≆∅≙≔≗≐≔≒≍≔≟∓∅∳≆≌≞≔≓∅≙≊≙≘≟≎≐∅≆∅≉≔≑≔≌∅≊≟⋎≗≙∅≑≆≘≘≆≓∅≔≉≆≍≆≏≔≑≔≐∅≆∅≘≟⋆≏⋆≍≔≟∅≒≎≐⋛≟≇≊≓∅≆∅≐⋎≘≙∅≆∅≙≔≗≐≔≒≍≔≟∅≙≆≗≙≛≆∅≊≓≌≊≉≎∅≊≌≞≗≊∅≑≊≏≏≊≇≇∑∅≍≔≌≞∅≊≑⋎≗≏≊≒∅≆≏≐≆≎≙∓∅∪≓≞≍⋎≓∅≒≊≌∅≎≘∅≛⋆≌∅≒≎≗≊∅≔≉≆∅⋎≗≊≐∅≒≆≏≉∅≒≎≐≔≗∅≓≞≊≑≛≊≎≓≐∅≙≆≑⋆≑≐≔≟≓≆≐∅⋆≙≐≚≑≈≘≔≑∅≑⋆≇≆≎≛≆≑∅⋎≘∅≆∅≐⋛≛≊≙≐≊≟⌶∅≕≎≑≑≆≓≆≙≇≆≓∅≒⋆≗∅≆∅≋⋛≑≉⋛≓∅≍≊≒≕≊≗≊≌≛≊∅≋≔≑≞≙≆≙≏≚≐∅≆≟∅≆≐≙≚≘≙∓⇯∲≎≗≊∅≛⋎≌≟⋡≓≐∅≆≟∅≊≌⋎≘≟∅≘≟≔≇⋆≙∅≙≊≑≏≊≘≊≓∅≋≊≑≋≔≗≌≆≙≙≚≐∓∅∡≇≗∣∡≇≗∣∻⋎≌≎≌∅≆∅≒≎∅≐≎≘∅≍≆≙≆≑≒≎∅≙⋆≓≈≚≓≐∅≒≊≓≙∅≉≊∅≗≊≒≊≐⋡≑∅≘≟⋘≗≆≐≔≟≙≚≓≐∅≐⋛≟≇≊≓∅≒≎≓≉≐≊≙≙≊≓∓∅∱⋆≙≍≆≙⋘≆≓∅≊≗⌶≘∅≘≟≊≒⋎≑≞≎≘⋎≌≌≊≑∅≇⋒≗∅∪≗≑≊≓≆∅⋎≘∅≆∅≑≎≍≊≌⋎≘⋎≇⌶≑∅⋒≙⋎≑≛≊∅≛≊≑≊≒∅≎≘∅≊≑⋎≌≊≉≊≙≙∓⇯∦≟≙⋆≓∅≍≆≒≆≗∅≋≊≑≙⋆≕⋆≘≟≐≔≉≚≓≐∑∅≆∅≋⋛≑≉≗⌶≑∅≒≆≏≉∅≛≎≘≘≟≆∅≛≊≘≘≟⋡≐∅≗≚≍⋆≎≓≐≆≙∅≊≐≐≔≗∅∪≗≑≊≓≆∅≛⋆≑≆≘≟≔≑∅≆∅≙≊≗≛≊≒≒≊≑∅≐≆≕≈≘≔≑≆≙≇≆≓∓∡≇≗∣∡≇≗∣∭≆∅≊≑≋≔≌≆≉≏≆∅≆≟∅≆≏⋆≓≑≆≙≔≒≆≙∅≒⋎≌∅≍≔≟≟⋆∅≙≊≘≟≊≒∑∅≍≔≌≞∅≊≌≞∅≘≊≒≑≊≌≊≘∅≍≊≑≞≊≓∅≙⋛≗≙⋎≓≏≊≓∅≒≊≌∅≆∅≇⋎≐≊≐⋛≙⋎≘∅≘≟≊≒⋎≑≞≊≘≊≓∅∳≆≘≍≗≊≊≓≊≑∅⋎≘∅≊≌≞≊≓≑⌶≗≊∅≓≊≒∅≐≊≑≑∅≍≎≛≆≙≆≑≔≘≘⋆∅≙≊≓≓≎∅≊≑⋎≌∅≍≆∅≈≘≆≐∅≕≑≊≙≞≐⋆≓≆≐∅≆≗≗⋘≑∑∅≍≔≌≞∅≙≊≗≛≊≟≎∅≍⋆≙≍≆∅⌶∅≆≏⋆≓≑≏≆∅≋≊≑∅≆∅≑≊≍≊≙⌶≘⋎≌≊≙∓∅⊮≓∅≒⋎≌∅≊≑⌶≐⋎≘≟⋒≙≊≐∅≕⋆≗∅≉≔≑≌≔≙∅≆≒≎≓≙∅≒≎≓≉≊≓∅≐⋎≘≟≊≓∅⋆≑≑∅≒≊≌≙⋛≗≙⋎≓≍≊≙∅≆∅≙≆≑⋆≑≐≔≟⋘∓⇯∲≆≏≉∅≐≎≑⋎≕∅≆≟∅≆≏≙⋘≓∅≆≍≔≓≓≆≓∅≆≟∅⌶≗≊≎≒∅≊≌≞∅≐≊≓≉⌶≙∅≙≊≘≟≓≊≐∅≆∅≘≟≊≒⋎≗≊∅⋎≘∅≛≎≘≘≟≆∅≛≎≘≟≎≐∅≆∅≙≆≑⋆≑≐≔≟⋆≘≎∅≕≔≓≙≍≔≟∓∅⇯∡≇≗∣∡≇≗∣⊮≓∅≕≊≉≎≌∅≊≑≎≓≉≚≑≔≐∅≆∅≐≎≐⋛≙⌶≇≊∅∯≆≈≐≍≊≟∅≆≐≎∅≓≊≒≗⋎≌∅⋎≗≐≊≟≊≙≙∅≛≎≘≘≟≆∅∧≔≗≊≒≒≎≆∅⋎≘∅∦≗≒≊≑≆≎∅≐⋛≗≚≙≏⋆≗⋘≑∅≊≑≛⋎≌≗≊∅≍≔≑∅≒⋆≘≍≔≑∅≐≊≑≑≊≓≊∅≊≗≊≐≑≞⋎≐∅≚≙⋆≓∅≐≚≙≆≐≔≉≓≎≆∅≒≎≓≙∅≊≌≞∅≎≘≙≊≓≙≎≘≟≙≊≑⌶∅≔≗≘≟⋆≌∅⋎≘∅≆∅≐≊≗≊≘≐≊≉≊≑≊≒∅≋≊≑≑≊≌≛⋆≗⋆≇≆≓∤∅∷≊≒⋎≑≊≒∅≍≔≟≔≙≙∅≛≆≑≆≒≎∅⋎≗≙⋎≐≊≘≊≙∅≒≆≌⋆≛≆≑∅≛≆≌≞∅≑≊≌≆≑⋆≇≇∅≓⋎≒≎∅≎≓≋⋘≙∅≘≟≊≗≟≊≙≙∓⇯´ |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 28, 2017 13:36:34 GMT 1
- Együtt erősebbek. – köszöntöttem, majd hozzátettem. – Közeleg az üstökös. Végimértem magamnak a Kuent, mosolygós arc és barátságos tekintet. Egy prédikátor arca? Na, de milyen is valójában? Vad? Becsületes? Hűséges? Itt az idő, hogy kiderítsem. Intettem a lovagjaimnak, hogy távozzanak, bár kettőt az ajtó túloldalán maradt. - Szeretem, ha két szem és két fül tanúja a beszélgetéseknek. A pletykák borzalmas dolgok. żśơƜƧƜƦśƨȱƢȱƯƯśƨƠƢƝȵƱȮśƦȤƨƭȮƧŧśƜƨƠƧƴśƜƵśƤƟƠȤƭƦƠƵȤƮƠśȮƯƜśơƤƢƴƠƧƯƠśƯƠƭƨȤƮƵƠƯƠƮƠƩśƩƠƨśƯƠƮƵƠƦśƠƨƧȨƯȤƮƯũØ Ez egy közel sem finom célzás volt arra, hogy jobb szeretném, ha csak mi lennénk jelen a tárgyaláson. Persze ha az öregnek ez kényelmetlen, akkor nem firtatom a dolgot. Még mielőtt helyet foglalnék a kényelmes, bélelt székemben a legjobb évjáratú borommal kínálom meg. Ha elutasítja, akkor én sem iszom. Ha érdekelnének az ilyen apróságok, akkor feltehetőleg megsértődnék rajta, hisz felénk nem illik elutasítani a vöröst. Afféle szimbólum a békés szándék fenntartására. Ha úgy dönt, hogy kér, akkor két poharat töltök tele, és az asztalomra helyezem. Egy ötszög alakú asztal, rajta egy üveglappal, aminek alján Volgreon kontinensének térképe látható. Miután helyet foglalt, én is leülök és a lényegre térek. - Részemről az öröm, hogy fogadhatom Boremmia „megöröklőjét“. – nem mutatom jelét, de irritál a mosolya és a nyájassága. Nálam ez nem működik – Bízom benne, hogy békés és nyugodt útja volt. Illetve abban is, hogy nem várattam sokat. Az első kérdés. Tehát kíváncsi. Ez jó hír. - Biztosíthatom afelől, hogy az áruló Eiderdrake ház megfizetett bűnösségéért. Az utolsó élő leszármazottjuk Maria hamarosan volgreoni férjre tesz szert, és ezzel házuk utolsó emléke is eltűnik. Kevine területein sikeresen stabilizáltam a helyzetet. – felelem közömbösen, bárminemű büszkeséget, dicsekvést mellőzve. - Stixcapeben található az ellenállás utolsó maradvány, de biztosíthatom afelől, hogy Lady Nashreen hamarosan eloltja a régi birodalom utolsó parazsát is. – Visszatértem Gretterre – Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mit miért csinált. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ez mind megérte-e neki nem tudok válaszolni. Ahogy ő sem. De feltehetőleg ha a levágott fejek beszélni tudnának, akkor „Nem“ lenne a válasz. Még mindig úgy beszélek ezekről a dolgokról, mintha a világ természetes dolgai lennének. A kötelességeim, amiket szerény ember módjára elvégeztem. Ezután Almerráról kérdezett. - Biztosíthatom afelől, hogy a helyzet nem fog polgárháborúvá fajulni. – Ezt is teljes nyugodtással jelentettem ki, nem megnyugtatás, hanem tényközlés céljából. Lehalkítottam a hangom, majd folytattam. - Nem fogom hagyni, hogy Edmund barátom öröksége rossz kezekbe kerüljön. Tudja, hogy mit mondanak kevineikről? „Füleket építenek a falakba.“ – kacsintottam rá. – Az Almerrai polgárháborúnak minél előbb az elejét fogom venni. A szenátus fogja elejét venni. A kérdés persze az, hogy ki lesz az új vezető? – még halkabban suttogtam – Nekem vannak tippjeim. Ekkor, még mielőtt bármit is kérdezhetett volna ezzel kapcsolatban, én kérdeztem: - Elődje kilépett a szenátus országainak szövetségéből, ezzel minden kereskedelmi, politikai és katonai támogatást elveszített. Mondja, szándékozik ezen változtatni? Ha megkaptam a választ, egy sejtelmes „Értemmel“, és egy bólintással nyugtáztam azt. Ekkor jött a kérdés. Kibújt a szög a zsákból. - Közeli szövetséges? Én inkább már barátot mondanék. A helyzet ott is borzalmas, Erlena fosztogatásai és embertelensége undorító. Barbár, embertelen módon küzdenek, de nem tartom őket méltó ellenfélnek. Az orkokat viszont annál inkább. Elővettem egy pergament a fiókomból. - Ez a legutolsó jelentés a falakról, a várak még tartják magukat, de kettő már így is siralmas állapotban van. Minden támogatás, amit az országok nyújtani tudnak jól jön majd ellenük. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy be avassam-e a további terveimbe, de úgy döntöttem, hogy elhintek neki egy kis morzsát, amiből csemegézhet. - Nashreen egyébként gyönyörű nő. Az északiak vadsága és a nők szelidsége vív benne egy soha véget nem érő csatát. Egy ilyen nő mellett még a házaséletet is kibírnám. - Nevettem el magam. – Természetesen bármit megadok, ami az északi helyzet stabilizálásához szükségeltetik. De ezzel minden civilizált ország így van, nem? Ekkor tért rá a kilencvenkilenc pontra és a szent háborújára. A hajón olvastam róluk. Azt nem tettem szóvá, hogy a félfajzatokról szóló pontokat egyetlen misén sem olvasták fel, vagy arra, hogy csak a fővárosban említik ezeket. Bár minden templom falára díszesen ki van helyezve, a nép nem tud olvasni. Ez persze változhat, ha lesz időm arra, hogy részletesebben tanulmányozzam, megismerjem az új Kuent. - Nemes célok, ígéretek, melyek nem ütköznek az én eszméimmel, nézeteimmel és terveimmel. Minden ország egyetért azzal, hogy az orkoknak hullaniuk kell. Azt hiszem, hogy az orkok érezhetik, hogy milyen az, ha egy világ fog össze ellenük. Ezzel nyugtáztam is a dolgot. - Most maga jön. Sokáig tartott az idevezető útja, az emberek pusztán érdeklődési szándékkal nem jönnek ilyen messzire. Ketten vagyunk, ne féljen beavatni. Csupa fül vagyok. Egy stabil, hasznos szövetségest szeretne? Netán hajókra volna szüksége? Hallgatom. Bár a lányom keze nem eladó, de minden másra nyitott vagyok. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 28, 2017 14:21:03 GMT 1
Az oszlop: ́̚Ψ̴δ̶̻̻̻˧̨˧̨̬̮̹̲̋̀˧̬̹̬̺̽ΰ̮ΰ̹̬˳˧̶̨̯̮̀˧̨̪̬̔˧̵̨̪̬̳̓˧̰̺˵˧̔Ψ̹˧̶̲̹Ψ̵̨̩̩˧̰̺˧̺̬̱̻̬̻̻̬˳˧̶̯̮̀˧̨̪̺̲˧̬̺̲́ν́ν̲˧̶̨̳̻̲̽˧̨̼̹̹˧̨̺̲̲̻Ψ̩̳Ψ̱Ψ̵˳˧̫̬˧̨̪̺̲˧̨˧̨̨̪̺̻˧̼̻Ψ̵˧̲̹̰̺̻Ψ̶̶̨̳̺̫̻̲̀˧̲̰˧̵̵̩̬̬˧̨̪̬̔˧̺́Ψ̵̫ΰ̨̲̰˵˧̒σ̳̫̬̻̬̻̻˧̬̮̀˧̳̬̬̳̬̻̽˧̨˧̯Ψ̶̴̹˧̵̬̰̒̽ΰ̻˧̻Ψ̴̶̨̮̻κ˧̴̨̳̬̹̹̰̈˧̯Ψ̵̨̲́˳˧̶̯̮̀˧̴̨̨̹̫ΰ̵̨̨̲̻̳̼̳˧̮̀и̵̳̱̬̬̲˧ν̺̺̬́˧̬̮̀˧̭ΰ̳̹̬̬̺И˧̶̶̵̩̰̹̻̲˳˧̨́˧И˧ΰ̹̲̬́ΰ̺ΰ̹̬˧̷̬̫̰̮˧̲ΰ̻˧̵̷̨˧̴ρ̨̳̽˳˧̷̶̨̨̰̹̲̫̻̲̹˳˧̵̨̼̮̻̀˧̭̬̳И̳˧̺́Ψ̴δ̵̨̨̻̺̲˵˧˯̵̮̬̐˳˧̨̼̻̳Ψ̺˳˧̶̺̻́˧̶̨̲̲̹˧̴̰˧̵̨̽̆˧̗́˧˧˰˵˧̬̳̍σ̳̻˧̨˧̶̳̽Ψ̨̹˳˧ΰ̺˧̶̵̨́˧̵̶̴̵̨̩̀˧ρ̵̨̻̲˧̰̺˧̵̰̫̼̳̻˵˭̵̷̩̺̂å ଯ௮ஐஊடఎஊஒஊடஊஓஊஒஔஙஔஞஆஓஆஓஆஙஆஆஓஒஎஓஙஆஒஎஞஊஓஆஓஙஆஆஓசடஔఆஙஆ୩ஊஆஞஈஆఆஉஒஊஊஙங୧ஊఆஙஆஆடஆஏஙఘஙఎఛஙఛஓஆఎஓஞஊஊஙఎங୲ఎஞஆஓஏஆஎஏஊடஙஙஊஙఎஊடஒఎஙఘஔஙଯମ୦୩ஊஆஞஐஊஇசஐஙஆஐகஔஓஙஆஔஞசஆஒஒஊஏఘஔஙஆ୪டஓஊஒஆఆஇஔటఎఎஙஏஊஊஓஙஎ௮ககஊஊஓஐஊடஊஆஓஓஆஐஐஊடஉஊஙఎங୦ஔசஉஔஐఎஆ୧ஆஊஞஐஔஞஆஓஙஊడஊஙஊஐஊஙஊஙஙஊஐடஊஙஆஒஊஞஊஐஊஓஊஒஊஙஙஔஓஆடஆஇஆஉ୨ஆஐஎஉஐఎஉఎஊஔஞஒஎஐஔஐఛஊஙஊஓஊஐஒஆஏஉஊஞஒఎஓஆஞஔஇஇடஊஊஙஊஙஆஇஎஔஉஆஔஒஇఘஒஎஓஙகఎஉఆசஒஆఆங୦ஒஊఆங୪ஓஓஊஐஊஊஏఎஙஐஊஊஓஓஎ୦ஊஓஊஔஔடఆஓஏஆஐఎடఎஊஊஓஒஊஏசஙஆஒஆடஒஆஏஉஇஊஓஓஊஙஊஐஊஙஓஆஞஔஓஏఘகஔடఒஈஎఘஙஔஆஆஙஙஔஐஒஆஏஉஊஇஎஔஉஆஒఆஇஆஓ⬸୦டஆடஙஆஆஊஞஊடஊஙஙஊஞஒஎஙஎஉஆஆஇஔஙஊஞஏஊஞಖಖஙఎஐఎஙஆஒஊஆஎఆடடఆடஆஏఆஙஆ୧ஊஆஞఎஆஔசஉఆடఎங୦ஞಖಖஊஞఆடஆఆஔஙடஎஒஇஔஎடఆங୲ஆஎஆ୪எஉஊஉஆஐஊஊடடஊஊஞడஙஙஊஞஆகఘఆஒஙஊஒఎஐஊஓஞகஆஙஎஉఎஐஎ୰ஆஐஐஔஆஐஐஎஙஊడஊஙஊங୦ఆடஆఆஆடஎஓஉஎஐఆஙசஊஆஞఆఆஙఎஆ୰ஊஎஓஊஎஐஎఆஞఆஔஔடஙఛஙఎஓஎஆஙஆஔஈஆஙஆஐஔடఆஙஏஊஊஓஙஊஙஙஊ୦ஒஎஙஎஉஆஆஇఎஙஊஊஒடஊಖஊஓஆடஙடஎஒஇஔஎடఆஙஆஔஞஒஊஞஎஐஔடఆடஆஇఆஞஔடடஆஆஒஎஙஎஐஊஊஐஊஉஊஒஊஙஒఒஆடఆடఘஐகஊஉஎஆடஙஔஞஐஎஐஆகஆஙஏஆஒஊஆஐఎஙఆடஙஊడஊஙஊஎங⬸௮ஊடஈஆஐஆஐஊடஉஊஙஆஒஇஐஊடಖசஞஆஓஆஐஐஔடஎஔట୳ஊஒஙಖஎஆகஆஆஓஈஒஊஙஆஆஉఆஙଯ୧ஊஉஔஇஙஆஆటஙஆடఎஊடஔஔடఆஓஔஐஐఛடఎఎஙడஊஒஊஊஓஒஊఆஙஆஆஒఒஊஔடஙஏఆஐஒஆசஐஐఛடఛஙஙஆஓஞஊஊఎஊஐஊஙஇஊஊஊஞஊடஓஊஐ୨ஆஐஊடசஙఆஓஐఛடఛஙஊஆஙஊஊஙஔఆஇஇஎఎடஊஙஊஎஙଯମ୦୰ஆୌஓஔஔஐஙஊడஊஙఎஊடఆடఘஓఎஐడஎఎஊஒஎடஊஙடఆఒஙఘஆஏఘஐஔஓஆஐఎஐஊடஓஎ୪டஙஊஒఎடஊஙஊஊஓஈஆஐஆఆஙடஆஙஆஆஏఘஐஙஎஙஐஔஆஐஙஊఎஇஊஔஙஔஒఎகஊஐஉஆஆஇஏஆஎஙஊஏஙஊஙஙడஐ୪டஊஐஙఛஇஇఆஒஊஔஙஔஒఆఆஆஆஐஆஒஆஓஆஐஇஎடஔஓஞசஓஆஐஒஆஏஉ୦ஊஞஊஊஐஆஆஓஓஎఆடஇஆఎஐஊடஓஊஐஒஆஏஉஒఒஆடఆடఘஐஓఎஐడஎஊஒஇஊஊஐ୍ୗ୕୕୕୕ஆ୰எஊఆடஙஊడஊஙఎஊఎஐஊடஓஊஐஊஞஊஙஊஞகஆஆஓஈஓஔஐஊడஞஊஊஙஊஒஊஊஙங୦ஆஉஒಖஊஊஙஊஙடஎஓஙఎஓஆ୰எஊఆடఆఆஇఘஔஏசஐஎఆஓஞఒஙஆஓஎ୦ஈఎஊஞடஊಖୟஎఆஒఆஇஔటஆ୧ஆஊஞஆஔசஉఎஆ୩ஊஆஞஙஊడஊஙஊஐஒஊடஊடఎఎங୦୲ஆஓஈஊఆடஊஙஊஊஙஊஓஊஒஔஐஔடஒஆஏஉகஔஇఎஒఆஙஐஊஙஙஎஔஙఆஒஆஉஓஎଯடஊஞಖஙஊஆடஎஓஉஎஐఆஙசஙఎஐఎகఎஙଯମ୭ஆஊடஊஐஆఘஉఒஙఆஔஐஎஐஊஊஏఆஓஆஐஆஐஐஔ୦ஒஊஆஊஊஒఆஆஙஎఎஙஊஐஊட୰ஊஎஓஊஎஆஙஆஔஆஓஈஆஐஊஐஐஔஙఘஔஙఆஒஔஆஙஓஎஙஎஙஊஐஊஙஙஎகஊஉஎಖஇఎஊஐడஙஙஊடஙஊஐஓஊஐஎஆஒஊஒఎஓஞஊஎடஊஎஓஙஆ୲ஆஓஈஊఆடஎஈஆஙஆஐஔடஓஎஔஒஆஏஉஔடடఆஓஐஊஐஐஔஆ୦ஙఛஇஇஎఆடஆஐஔஆஎஙஊடఛஇఎஐఎటஙஔஓகఘஇఆஏசஐஒஆஏஉஒஆசஓஐஒஊఎఆఒஙஆஓஎஊஙஊஊஙஊஙఛஇஇஊஓஎஈஆஙஆஐஔடஓஎஔஓஆஐஒஆஏஉ୦ஒஆஆஉఎஐஔஙஆஏஓஔஐఎஓஞஙஊஊஓஊஐஊடడஓஐஊகசடஙఒஙஆஓஎ୦டசஙஔఘஆஆஙகஊஉஎஒஆஆஆட୪ஊஓஜஔஓఆடஒஆஆஉఆஓஞஆஎஓஆஐஙஊడஊஙஊଯடஊஙஊஐஊஙஊஆஙఎஐఎகஊஐஊஙடஊஇஊఆஙஆஆஏசஙஆஒஆஙடஎஒஇஔஎடఆఘஙఆஞஆஐஆஙఎఆஙஆடசஆஐఆஆடఆஆଯ´ |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 28, 2017 14:43:52 GMT 1
http Elyanna Lancel ܬݓݠ܇݈܇ݓݎݚݡ݉݉܇ݔݖݚݖݓݠ߈ݝ݈ݓ܇ݏ݈ݓݓݎ݈ݛݛ݈܇ݝߐݎݐݎ܇݈܇ݏݙ݊ݎ܇ݔݖݕ݈ݕߚݑ߈ݛܓ܇݈ݙ݊߈ݙ݈܇ݛݓݑݚ܇߈ݙݛ݈ݛݓ݈ݕݚ߈ݎ܇ߣݓݛ܇ݒݐܓ܇ݔݐݕݛݏ݈܇ݕݔ܇ݐݚ܇ݎݠ܇ݎݠݐݓݒݖݓߚݎߐݗݗݓܓ܇ݏ݈ݕݔ܇ݎݠ܇ݛߝݙߐݒݕݠ܇ݎݠߐݔ߈ݕݛݛ݈ݓ܇݉ݚݡߐݓݕ܇݈܇ݏݙ݊ݎܕ۱ܔ۰ްݙݛݔܓ܇ݒߝݚݡߝݕߝݔܓ܇ݍݕݚߐݎܕ܇ܨݛݠ߈ݔ܇ߝݙߣݓݕݐ܇ݍݖݎ܇ݡݒݕݒ܇݈܇ݏߔݙݒݕݒܕ۱ܷݙߚ݉߈ݓݛ܇ݔݎݓݗ࠸ߝݛݛݕݒ܇ݓ߈ݛݚݡ݈ݕݐܓ܇݈ݡ܇݈ݒݖݓݐݛ߈ݒ܇ݔݓߔݛߐݚݒݖݙ܇݈ݡݖݕ݈݉ݕ܇ݕݔ܇ݝݖݓݛ܇ݚݡߣݒݚߐݎ܇ݚݡߔݕݓݓߐݚݙܕ۱ܔ۰ܰݎݕܓ܇ݛݙݔߐݚݡݛݚݕ܇ݔݎߐݙݛݔܕ܇⛺ݏ݈ݑݛݖݛݛ݈܇ݓ܇݈܇ݍݑߐݛܕ܇⛺܇ܩݐݡݛݖݚ܇ݖݒݒ݈ݓ܇ݝ݈ݕݕ݈ݒ܇ݖݓݠ݈ݕ܇ݏݓݠݡݛ݉ݕܓ܇݈ݔݐݓݠݕ݉ݕܕ܇ܽߐݛݛݛݒ܇݈܇ݐ݊ݚ࠸܇݉ݐݙݖ݈ݓݔ݈܇ݓݓݕܓ܇ߐݚ܇ݛ܇ݐݎ݈ݡݚ߈ݎݖݚ܇ݏݙ݊ݎ܇ݔߚݑ߈ݙ݈܇ݕݔ܇ݕݎݏݛ܇݉ߣݕݛݛݓݕߣݓܕ۱ܭݓݓݛ܇ݕݠ߈ݑ݈ݚ܇ݏ݈ݕݎݖݕܕ۱ܔ۰ܬݕݕݒ܇ݓݓݕߐݙ܇ݚݡݙݛݕߐݒ܇݉ݚݡߐݓݕݐ܇ݝݓߣݒܕ܇ܫ܇ݎݠ܇ݐݓݠݕ܇ݛߝݙߐݒݕݠ܇ݏߝݓݎݠݔߐݕݠ܇ݕݔ܇ߐݙ܇ݍݓ܇݈ݡ܇ݖݓݠ݈ݕ܇ݙ࠸ݚܓ܇ߐݚ܇ݏ݈ݛ݈ݓݔ݈ݚ܇ݍߐݙݍݐ݈ݒݒ݈ݓܓ܇ݔݐݕݛ܇ݛ܇ݝ݈ݎݠܕ܇ܴݎݛݕݕߐܓ܇ݏݖݎݠ܇ݓݝݐݚݡݓ܇ݏݖݡݡ߈ݑݜݒܓ܇ߐݚ܇ݔݎݝߐݚݡ܇ݛ࠸ݓߣݒܦ۱ܴݎݙ݉ݎݛݛݛ܇݈܇ݚݡݔݗݐݓݓ߈ݐݛܓ܇ݛ߈ݎݙ݈܇ݕݠݐݓݛ܇ݒݐݚݒݜݛݠ݈܇ݚݡݔݒݒݓ܇ݕߐݡݛݛ܇݈܇ݏݙ݊ݎݙ܇ߐݚ܇ݒߐݙݓݓ࠸ݕ܇ݔݖݡݎ݈ݛݛ݈܇݈ݡ܇݈ݑݒ݈ݐݛܕ۱ܯ݈܇݈܇ݏݙ݊ݎ܇ݐݎݕݛ܇ݔݖݕܓ܇݈ݒݒݖݙ܇ݛߝݙߐݒݕݠ܇ݏ݈ݕݎݖݛ܇ݐݔݐݛ߈ݓݝ݈܇ݔݎݒߝݚݡߝݕݐܕ۱ܔ۰ܺݡߚݓݑݖݕܓ܇ݏ݈܇ݐݕݜݓݏ݈ݛݜݕݒܓ܇ݍݕݕݚߐݎܕ۱ܴݖݕݛ݈ܓ܇ߐݚ܇ݓ݈ݚݚߡܓ܇ݒ݊ݚݚܓ܇ݍݐݎݠݓݔݍݓݒݓݛ࠸܇ݓߐݗݛݒݒݓ܇ݛ߈ݝݖݡݖݛݛܕ܇ܨݔݐݒݖݙ܇݈܇ݓݖݝ݈ݒ݈ݛ܇ݕݠݙݎݓݛߐݒ܇ݍݓܓ܇݈ݒݒݖݙ܇ݎݠݖݙݚߔݛݖݛݛܓ܇ݕ࠸ݐݚ܇ݒݖ݊ݖݎ߈ݚݚ݈ݓ܇ݚݐݛݛݛ܇ݖ݈܇݈܇ݏݙ݊ݎݏݡܕ۱ܔ۰ܭݕݚߐݎܓ܇ݔ݈ݎ݈܇݊ݚݖ߈ݓ݈ݛݖݚ܇ݛ߈ݙݚ݈ݚ߈ݎܕ܇⛺܇ݓݏ݈ݑݛݖݛݛ݈܇݈܇ݍݑߐݛܓ܇ߐݚ܇ݚݡݐݕݛߐݕ܇ݕ݈ݎݠܓ܇݊ݚݐݓݓݖݎߚ܇ݚݡݔݒݒݓ܇ݕߐݡݛݛ܇ݍݓ܇ݙ߈ܕ܇⛺܇ܯ݈܇ݚݛݓݎ܇ߝݕ܇ݐݚ܇ݏ݈ݚݖݕݓߚ݈ݕ܇ݝߐݓݒݐݒ܇ݙߚݓ݈ݔܓ܇݈ݒݒݖݙܕܕܕ܇⛺܇݉ݓݏ݈ݙ݈ݗݖݛݛ܇݈ݡ܇݈ݑݒ߈݈݉܇⛺܇ܼݛ݈ݡݏ݈ݛݕ߈ݕݒ܇ݚݛݓݎ܇ݎݠ܇ݓݖݝݖݕܦ۱ܯ݈܇݈܇ݍߐݙݍݐ܇݉ݓݔݕݛܓ܇݈ݒݒݖݙ܇ܬݓݠ܇ݎߐݚݡ܇ߡݛݖݕ܇߈ݛݒ݈ݙݖݓݛ݈ܓ܇ݚݡݖݙݖݚ܇ݔ݈ݎ߈ݏݖݡ܇ݏߡݡݛ݈ܕ܇ܮݠݕݎߐݕ܇ݝߐݎݐݎݏߡݡݛ݈܇݈܇ݒߝݙݔݐݛ܇݈ݡ܇ݓݍ܇ݏݙ݊ݎ܇ݐݡݔ݈ݐݕܓ܇ߐݚ܇݈܇ݍߣݓߐ݉܇ݚݜݛݛݖݎݖݛܕ۱ܔ۰ܭݓݚߐݎܓ܇ݕݔ܇݊ݚݖ߈ݓݖݔܓ܇ݏݖݎݠ܇ݙݛݛݎݕݒ܇ݔ݈ݎ߈ݛߚݓܕܕܕ܇ܬݎݠ܇ݐݓݠݕ܇ݍߐݙݍݐݛߚݓ܇ݒݐ܇ݕ܇ݙݛݛݎݕܕ܇܇۱´ |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 28, 2017 15:29:56 GMT 1
i.imgur.com/0rKCqfb.jpg Sebastian Serwie:
Amikor a lány a padlót nézte, Sebastian finoman megérintette a lady ajkát, lágyan felfelé nyomva azt, hogy egymás szemébe nézzenek. - Ez a minimum, amit a Krakkorrakki bánásmód után egy ilyen szépséges lady érdemel. Ismét rámosolygott a lányra, majd levezette őt az istállóba. A lova már felvolt nyergelve, csak arra várt, hogy valaki ráüljön. Nem tudta, hogy a lány lovagolt-e már valaha, így először ő szállt fel a hátasra, majd segítő kezet nyújtott Ismae számára, ha esetleg nem tudna egyedül felülni a hatalmas állatra. Amint a lány is biztonságosan ült, a férfi útnak indította a lovát. A civilizációt folyamatosan maguk mögött hagyták, a tájat apró erdők és zöld fű váltotta fel. A napot barátságos felhők nőtték be, melyekből hópelyhek kezdtek aláhullani. A tél hát elért ide is. Csend volt, a természetet sem lehetett hallani. - Azt hiszem, ezt hívják békének. Felelte Sebastian, majd lassított a tempón. A vidék, ahova értek ugyanis már bevolt havazva.  A közelben lévő befagyott tó keltette fel a figyelmét, és ha Ismaenek is megfelelt, akkor itt megpihennek. Amikor megálltak Sebastian azonnal hozzálátott a tűzrakáshoz az egyik közeli barlangban, ez azonban csak egy galád álca volt. A férfi ugyanis egy mocskos, aljas szörnyeteg volt, amit egy kedves álca mögé rejtettek. A kint ácsorgó Ismae-t figyelte, felvett valamit a földről, galád módon a lány mögé lopózott és biztos távolból lesújtott. .. A hófehér, hógólyónak nevezett fenevad valószínűleg vállon találta a lányt (remélhetőleg nem feljebb). A lovag ezután menekülőre fogta, mert sejtette, hogy valószínűleg kap ellentámadást. |
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Jan 28, 2017 22:06:48 GMT 1
Egy kicsit hátrahúzta a fejét és nagyokat pislogott a Lordra, mind a bók, mind a mozdulat hatására. Az istállónál rögtön egy szolgálóval üzenetet küldött az édesanyjának, hogy ne aggódjon túlzottan. Csak ez után vette észre, hogy egy darab ló áll felnyergelve. Serwie felszállt, majd úriember módján segítő kezet nyújtott Ismae-nek.~Nos hát…én lovaglás alatt nem teljesen ezt értettem.~ Elfogadva a segítséget ő is felpattan.~Úristen, csak ez ne kerüljön anyám fülébe…….két év szobafogságot fog adni minimum.~ A levegőben már érezte a hóesésnek az illatát, és a tájat figyelve a természet vonalát, hogyan változik az ember lakóhelyétől. Annyira elmerült benne, hogy csak a Lord hangjára kapta fel a fejét.
-A természet mindig békés uram. Csak mi nehezen tudjuk magát a békét megtalálni és elfogadni. –felelte. Mikor Lord Serwie felajánlotta a pihenést a tónál, rögtön beleegyezett. Udvariatlanul is otthagyja Serwie-t, azonnal a parthoz sietett, és onnan szemlélte a természet által komponált csodát. Riverguardnál a Sor folyó nem olyan gyakran fagy be. Nagy ámulásában egy ütés érte a vállát, majd megfordulva egy menekülő férfit pillantott meg. ~Ez most……..megdobott egy hógolyóval??~Két másodpercig állt, majd egy marék hóval futni kezdte. Az első nem talált célba, futva csak a férfi melletti fát találta el. kissé ügyetlenül, de sikerült újabb adagot felvenni megállás nélkül. A célzás most jobb lett, de így is csak a lábszárát találhatta el maximum.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 28, 2017 22:38:26 GMT 1
i.imgur.com/0rKCqfb.jpg Pontosan azt a reakciót érte el a lánynál, amit szeretett volna. Üldözőbe vette. A férfi megállt, hátrafordult, majd egy ravasz mosoly kíséretében futni kezdett. Azonban nem a lány elől, hanem egyenesen felé. Tudta, hogy ezzel több találatot is kap majd, de nem számított. Az volt az egyetlen célja, hogy rávesse magát a lányra, lelökje őt a puha hóba. Ez a cél lebegett a szeme előtt, csak futott, futott és futott. Aztán Ismae előtt tíz méterrel elvágodott, és még kettőt csúszót a hóban. Egészen addig mozdulatlanul feküdt, amíg a lány meg nem nézte, hogy jól van-e. Ekkor rögtön „életre kelt“ és lerántotta maga mellé, majd a lány fölé hajolt. - Azt hiszem győztem. Felelte gyermeteg vigyorral, közelebb hajolt a félelfhez. Az egyik karját persze szabadon hagyta a lánynak, de nem hagyott időt arra, hogy képen törölje őt egy marék hóval. Ugyanis megcsókolta. |
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Jan 28, 2017 23:19:07 GMT 1
Hát arra nem számított, hogy fordul 180 fokot és feléje kezd el futni. Arra meg végképp nem, hogy ekkora lendülettel fog a lovag hóba kikötni. Ismae udvariatlanul is hangosan felnevetett, ritkán mutatnak be előtte ilyen csodálatosan szép esést arccal előre. Beletelt egy kis idő, mire kuncogásra le tudta vinni a nevetést, és a lovag felé fordult. Az viszont rögtön elmúlt, ahogy a lovag mozdulatlan testére rápillantott.
-Lord Serwie, jól van?? – kérdezte, majd mikor nem kapott választ aggódva közelebb ment. –Lord Serwie, kérem válaszoljon!! Nem lehet semmilyen baja, hisz a hó ilyenkor olyan, mint a puha dunna. – morogta magának félhangosan. Már épp le akart térdelni, mikor hirtelen a hó ropogását érezte a hátán, és egy kissé havas arc hajolt föléje. A csók meg olyan meglepetésként érte, mintha belé csapott volna a villám. Először teljesen ledermedt, de aztán fokozatosan viszonozta a csókot. Végül eltolta magától, mikor teljesen elfogyott a levegője. Széles mosollyal lendítette a kezét egy pofonra, és közben a térdét is felhúzta, hogy majd remélhetőleg valahol csípőtájékon az célba találjon.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 29, 2017 11:43:00 GMT 1
i.imgur.com/0rKCqfb.jpg A lány csókja gyengéd volt, lágy és rendkívül finom. Felmelegítette a hó borította férfit. Csak pár pillanatig tartott, de örökre az emlékezetébe véste. Egész testét átitatta a forróság, érezte, hogy a szíve is hevesebben ver a szokásosnál. Aztán a lány eltolta magától és arcon törölte hóval. - Ezt megérdemeltem. Vigyorogta el magát Serwie. A rúgás nem volt kellemes, de szerencsére semmi létfontosságút nem talált el az északi hölgyemény. - Mindig is sejtettem, hogy az északi nők vadak, hölgyem. De nem gondoltam volna, hogy a saját bőrömön tapasztalom meg. Azt hiszem ezek után kénytelen vagyok átengedni önnek a győzelmet. Kiöltötte a nyelvét, mint egy kisgyerek, aztán elnevette magát, feltápászkodott a hóból. Kezet nyújtott a félelfnek, hogy felhúzza. A hó ekkor már hevesebben kezdett el verni, őket pedig már ígyis beborította, szóval Serwie azt javasolta, hogy térjenek vissza a barlangba. Ezúttal már tényleg befejezte a tűzgyújtást, és olyan nagyra táplálta a hőforrást, hogy az egész barlangot felmelegítse. Lova táskájából egy bundát vett elő, amit egy óvatlan pillanatban, hátulról Ismae vállára terített. Az otthonáról, szokásokról és a szabidejéről kérdezte a lányt. Érdekelte, hogy tud-e, illetve szeret-e játszani valamilyen hangszeren, a kedvenc színe, étele. Minden. Elhatározta, hogy minél jobban megakarja ismerni azalatt az idő alatt, míg felmelegszenek. Időközben ételt rakott a tűzre, enni adott lovának, majd kitekintett. De sűrű hóeséstől nem látott semmit, egyelőre nem tudnak elindulni. - Szeretnéd felfedezni a barlangot, amíg nem lesz emberibb az időjárás? |
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Jan 29, 2017 16:49:05 GMT 1
A rúgása nem lett teljesen pontos, de ennek inkább csak örülni tudott. ~Nem lenne túlságosan is szerencsés megsérteni egy férfi büszkeségét.~
-Ennek előbb kellett volna megfordulnia a fejében, uram, mikor belekezdett ebbe a játékba. De inkább egyezzünk ki döntetlenben-felelt, majd a nyelvöltésre ő is felnevetett. Elfogadta a segítséget, majd kilépett a férfi kartávolságából, nehogy egy újabb merénylet áldozata legyen. Bólintva fogadta el Lord Serwie javaslatát, és némán ment mellette (természetesen a tisztességes távolságot megtartva). A barlangnál néhány faággal hozzájárult a tűzhöz. Kezét a tűzhöz tartotta, hogy felmelegítse. Az arcára előbb a hideg, most pedig a meleg varázsolt rózsás pírokat. Bár lehet, hogy a csóknak is van némi köze hozzá.
-Wáá!-kiáltott fel röviden. Csupán egy rosszalló pillantást tudott előhúzni a készletéből, majd mosolyogva megköszönte. Majd magában leszidta saját magát, hogy milyen óvatlan és figyelmetlen. ~Nem engedhetem meg magamnak, hogy lankadjon a figyelmem! Koncentrálj!~
-Őszintén? Nincsen nagy tehetségem a hangszerekhez, mert ahogyan én játszok rajtuk, attól minden egyes zeneszerző a sírjában forogna. - felnevetett- De csodálom azokat, akik értenek hozzá. Ön tud valamelyiken játszani? – kérdez vissza. Kérdő pillantásokat vetett a lovagra, de folyamatosan megválaszolta a kérdéseket.
Ismae kedvenc színei általában a melegebb tónusúak ( pl.:piros vagy napfénysárga), de nagyon kedveli a zöld színt is. Kedvenc étele az almás pite, vagy a savanykásabb alma. Kicsit mesélt a párbajnapokról, mikor a katonák között versenyt szerveznek, és hogy ebbe a család férfitagjai is részt vehettek. Itt egy kicsit elhallgatott, felbukkantak a katonák és az apja emlékei.
De nem hagyta, hogy csak ő vigye a szót, hanem a válaszai végére beszúrt egy-egy kérdést. Szeret-e olvasni? Gyakran jár el vadászni? Járt-e már másik országban? Milyen a tavasz náluk? Mikor kapta meg az első kardját?
Az készülő étel illata igencsak finom volt, és a lány a kezét a gyomrára kellett helyeznie, nehogy a férfi meghallja a korgást. A kérdésre a barlang sötétbe burkolózó részére tekintett.
-Nos, szétnézhetünk egy kicsit. De remélem, majd az elkészült ételt is megkóstolhatom.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 29, 2017 17:38:18 GMT 1
i.imgur.com/0rKCqfb.jpg - Á, dehogy is Lady. Az én kezembe kard való, nem pedig lant. - Nevette el magát. - Majd egy száraz nyári napon megpróbálkozom vele, hátha esőt indíthatok. Miközben ezeket a szavakat kimondta, lassan megérintette a lány hideg kezeit. Sajátját lassan végigdörzsölte rajta, ezzel próbálta gyorsítani a felmelegedésüket. Közben persze szóval tartotta a félelfet, hogy véletlenül se hozza őt túlzott zavarba. - Igen, nagyon kedvelem a könyveket, elsősorban a történelmet, de egyetlen művet sem utasítok vissza. Sajnos a háborúk miatt egyre kevesebb időm volt rájuk, de ez úgy néz ki, hogy végre megváltozik. Ajánl valami olvasmányt, ladym? Hallgatott, s közben kapta is a következő kérdést. - Általában havonta egyszer tudok csak vadászni menni, tavasszal többször előfordul, de télen csak akkor ha szükséges. - felelte, s látta, hogy felkeltette Ismae érdeklődését a tavasszal kapcsolatban. - Változó, de gyönyörű. Ezer és ezer növény nyílik egyszerre, rózsák a szivárvány színeire festik a réteket és minden fát legalább egy madár lakja. Ha beköszönt a tavasz, akkor megmutatom. Ígérem. Mosolygott rá, s közben ügyelt, hogy ne veszítse el a szemkontaktust. Így folytatta a beszélgetést. Sebastian eddig csak északon és almerrában járt, illetve a boremmiai határon. Az egyik nagy álma, hogy beutazza a világot. Az első fakardját hat, az első fém kardját pedig tíz évesen kapta. Mindkettőt eltette, és apja birtokán őrzi. Amikor a lány a gyomrára helyezte a kezét, Sebastian rögtön vette a lapot. Két pokróccal letakart néhány tompa követ, illetve egy nagyobb szikladarabra helyezte a friss húst. - Nem almáspite, de remélem ízleni fog. A barlang ráér, az éhes ladyk veszélyesek. Elvigyorodott, majd megkezdte a hús felszelését. Az első szeletből levágott egy darabot, rászúrta a villájára, és finoman tolni kezdte a lány szája felé. Evés közben még érdeklődött a lány családja iránt, különös óvatossággal kérdezett rá az anyja természetére. Amikor végeztek, elővett a lovára erősített táskából egy fáklyát, meggyújtotta és elindult a barlang mélyére.  Befelé haladva fényesebbnél fényesebb kristályok és cseppkövek kavalkádja fogadta őket. Ahogy haladtak a lefelé, hirtelen eszébe jutott a Sorna ház címere és fantasztikus ötlete támadt. Előre engedte a Ladyt, megvárta, amíg az kb tíz méterrel lemaradt és ekkor kardjával letört egy sárga kristálydarabott. ~Ez pont jó lesz. ~ Gondolta, s a késével a ház címeréből ismert sárga csillagot kezdte el kifaragni belőle. Amikor leértek a barlang mélyére, akkor nyújtotta át neki a sárga csillagot. - Egy kis emlék otthonról Lady, bizonyára honvágya van. |
|
Ismae
Lelkes fórumozó
Posts: 77
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Post by Ismae on Jan 29, 2017 22:18:12 GMT 1
A válaszoknak örült, de az az ígéret igencsak sokat sejtetett. A kezeit, miközben folyamatosan tartotta a szemkontaktust, igyekezett kihúzni a Lord kezei közül, ami nem igazán járt sikerrel. ~Ugye nem azt tervezi, amire én gondolok?? Ha igen, ha nem, akkor is el kell intéznem jó pár dolgot. Mindenféle szempontok alapján….....~
Nem reagált a megjegyzésre, a gyanú elnémította, és megfigyelésre ösztönözte. Az étel finom volt, bár a felszolgálással igencsak akadtak problémák Ismae számára. Mikor a villa a szája felé tartott, megfogta az egyik kezével az evőeszköz nyelét, és addig nem hagyta elmozdítani, amíg a lovag el nem engedte. És a későbbiekben sem engedte meg a Lordnak az ilyesfajta figyelem-kitüntetést. Mikor a család került a beszélgetés központjába, Ismae szinte elnémult. Mégis mit mondjon neki? Elmeséli, de igencsak szűkszavúan, hogy van 3 idősebb féltestvére, akik mind házasságban élnek, és hogy többszörös nagynéni már, meg egy fiatalkorú ikerpártestvére. Az apjáról és az anyjáról hallgat, mivel a gyász mélyen megérintette, így nem tudott az apjáról mesélni. És a gyanúja miatt nem mesélt az anyjáról. ~Ha megtudja anyám mire gyanakszom, akkor Lord Serwie szinte már kenyérre kenheti őt….~ Na a fáklya eléggé felkeltette az érdeklődését. Nem normális, ha az ilyesmi van a lovagló felszerelések között. ~Előre eltervezte…?? Kiszámította a reakciómat?~
Összehúzott szemekkel szemlélte a csillogást, így laikus szemmel igyekezett beazonosítani őket. Lassan ment, mivel alaposan megszemlélte a dolgokat, és hogy véletlenül ne essen el. Nem törődött a furcsa hanggal, és már a gondok jelentek meg a szeme előtt. ~Mindenféleképp meg kell oldanom a helyzetet. Vissza kell szereznem Riverguardot a család számára.~ A barlang mélyén az eddig megfigyelt összes kristály vagy ásvány megtalálható volt. Az ajándéktól kicsit kizökkent a borús gondolatokból, de a hozzáfűzött mondat csak az egészet felerősítette.
-Nem honvágyam van, hanem gyászolok. Édesapám nemrég hunyt el, mikor egy csapat elf Riverguardot ostromolta. – Nem néz a Lord szemébe miközben mesél – Nagyon ügyes keze van. Ha véletlenül történik Önnel valami, akkor ezzel kezdhetne valamit. – kicsit forgatja, de láthatóan nem leli örömét benne. ~Riverguard csillaga. Ez is egy jel, hogy most ő a család feje. ~
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jan 29, 2017 22:53:34 GMT 1
i.imgur.com/0rKCqfb.jpg Teljesen elfeledkezett a lány apjáról. ~ Ügyes vagy te hős szerelmes. Remélhetőleg jól a lelkébe gázoltál~ Pillanatok alatt kellett eldöntenie, hogy milyen mentést dobjon be a reakcióra. - Sajnálom Lady. - Felelte őszintén. - Csak segíteni szerettem volna. Két lépést közelebb lépett, hogy a félelf szemébe nézzen. - Nem az halt meg, akit eltemettek, hanem akit nem emlegetnek Lady Sorna. Édesapád egy csodálatos ember volt, míg Westerly zászlók alatt szolgáltam, többször is volt alkalmam szót váltani vele. Becsületes, lóra termett és erős volt.. Összecsukta a lány tenyerében a csillagot, majd feltekintett a barlang bejáratára. A havazás már enyhült, így ha Ismae indulni szeretett volna, akkor elindulhattak. Épp időben értek vissza, így Sorna mama feltehetőleg nem szedi majd le Ismae fejét. - Köszönöm önnek ezt a csodálatos délelőttöt Lady Sorna. Bízom benne, hogy majd megtudjuk ismételni. A gyász felhánytorgatása miatt nem említi meg a hamarosan kezdődő lovagi tornát, de ettől függetlenül örülne, ha a lány megjelenne. Ennek fényében a szolgákkal egy meghívót helyezetett a lány asztalára. |
|
