Fringilla Morgan Everbleed
Közzétéve: Jun 11, 2020 14:12:22 GMT 1
Post by Raven on Jun 11, 2020 14:12:22 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/98/fa/4e/98fa4e2ae242c554179657e973f648fd~jpg
Fringilla Morgan Everbleed
Név: Fringilla Morgan Everbleed
Egyéb nevek: Morgana, Benshie,
Kor: 30/ 645
Született: 1345
Faj: Boszorkány
Rend: Sötét
Mágia: Hagyományos mágia, elementáris mágia,
Szegénynek születtem. Éppen hogy csak nem éheztünk, anyám meghalt gyermekágyi lázban, amikor születtem. Akkoriban ez gyakran előfordult. A nővéremmel és az apámmal éltünk. Gyűlöltem ezt az életet. Bár nem így kellet volna lennie, de csak én örököltem enyém vérét. Csak én rendelkeztem a hatalmával. Tudtam, hogy többre vagyok hivatott, mint egy faluban megrohadni a mocsokban. A nővérem tizennégy éves volt mikor férjhez adták. Aznap este a vőlegény egyik bátya és a barátai engem is lefogtak. Így persze nekem nehezebb volt férjet találni. Tizenöt évesen végül elcsábítottam a szomszéd falu elől járójának a fiát. A szülei persze nem örültek, a választásának. De annyira ők sem voltak gazdagok, hogy túl sok kifogást emelhessenek. Egyetlen szolgálólány dolgozott nekünk. Tudtam, hogy ez sem lesz elég nekem sokáig. Már tisztában voltam a hatalmammal, és használtam is ha kellet. Három éven belül az egész család halott volt. A vagyonnal egy városba költöztem, ahol sanyarú sorsú fiatal özvegynek ismertek meg. Alig fél évvel később egy gazdag kereskedő megkérte a kezemet. Neki két év boldogság jutott. De ezúttal sem maradtam özvegy sokáig. Egy grófhoz mentem feleségül. Kissé erőszakos ember volt, és akaratos. Kedveltem is kicsit, de a legfontosabb hogy végre bejutatott az udvarba. Alig kellet pár év és legalább akkora befolyásom lett, mint neki. Öt évvel az esküvőnk után a király legnagyobb bizalmasa és tanácsadója voltam.
De aki magasan játszik az nagyot tud esni. Főleg ha ez ember nő. Előbb utóbb nagyon sok hatalmas férfinek fogja szúrni a szemét. Az érsek boszorkánynak nyilvánított miután nem értettem vele egyet. Az most nem számít, hogy technikailag igaza volt. Aljas húzás volt, megvádolni csak mert nagyobb let a befolyásom, mint az övé. Engem pedig elvakított ez a hatalom. Nem láttam a reális veszélyeket. A boszorkány vadászokat pedig nem tudtam rebegő szempillákkal és zseniális hazugságokkal megvezetni. Tettek ők rá magasról hogy boszorkány vagyok-e valóban is vagy nem. Csak fel akartak koncolni valakit. És mire észrevettem, hogy nem nyerhetek már késő volt. Hónapokig voltam a cellában ahol kínoztak. Mindenki elfordult tőlem, aki támogatott persze nem is vártam mást. Minden erőmmel imádkoztam Hekatéhoz hogy erőt adjon a szökéshez, de ő nem jelent meg. Végül eljött a kivégzés napja. Fel akartak akasztani. Amikor a kötél megfeszült volna eltéptem. Érthetetlen szavakat kiabáltam, és amikor már mindenki eléggé félt egyszerűen elsétáltam. Kimerülten bolyongtam az erdőben napokig. Nem sok erőm maradt bármit is tenni. Erdei gyógyító voltam évekig. De meg kellet húznom magam. Legközelebb a kiteljesedés éjszakáján mentem vissza a városba. Hekaté jól látta rajtam az első percben hová tartozom. Akkora hatalommal a kezemben mindent felégettem, mindenkit megöltem, aki keresztezte az útjaimat. A holtesteket pedig ott hagytam, hogy még több halált szüljenek.
Ezután sokáig csak apróbb dolgokkal foglalkoztam. Egy kis móka itt egy kis manipuláció itt. Nem igazán akartam felkerülni a térképre, főleg amikor a boszorkány vadászok igazán ébredezni kezdtek. Persze a következő évszázadokban azért vissza visszatértem az udvarokba. Ezúttal sokkal erősebben és kevésbé sebezhetőben. Jó pár évet éltem Londonban. Főleg a XVIII. században. Aztán amikor végleg meguntam otthagytam Európát hajóra szálltam és Amerikába utaztam. Azt mondták az a lehetőségek földje. New York volt az első állomás. Vagy 10 évig éltem itt és élveztem a nyüzsgést. London sem volt lassú város, de ez egészen más volt. Szinte egész Amerikát beutaztam. Jó darabig a régi sablon szerint egyik férjtől a másikig. Aztán később egyre inkább nélkülük.
Néhány éve jöttem Salembe újra, a fő iskola érdekelt. Nem tanulni akartam. Egyszer már elvégeztem egy egyetemet Camrigben, és egyszer elég is volt. De ez jó helynek tűnt saját Covent alapítani. Ezt is megtettem egyszer, egy ideig jól ment, aztán… arról inkább nem beszélnék. De ezek most új idők. És úgy tűnik boszorkánynak lenni ma egész divatos. Egy kis hókusz pókusz és fel is vettek. A történelemhez még éppen értek. Legalábbis az elmúlt hatszáz évhez. Az első ember, akin megakadt a szemem egy fiatal lány káosz mágiával. Az ilyesmi ritka kepeség, és veszélyes. De hatalmas erő lakik benne és nincs semmi, amiért hagynám parlagon heverni ezt a hatalmat.
Egyéb: A haja nem festet, mint elég öreg és tapasztalt boszorkány egyszerűen megváltoztatta a színét. Mostanában újra a Morgan nevet használja.
Familiáris: Holló, Sillas
Felszerelés: Egy fekete ’60-as Cadillek
