Ametrine Fae Norwood

Név: Ametrine Fae Norwood
Kor: 27
Rend: Sötét Boszorkány
Mágia: Káosz
Előtörténet:

- Ki vagy?
- Fae Clarke…
- Hány éves vagy?
- Tizenegy.
- Emlékszel a családodra?
- Igen, volt egy báty…
Hatalmas csattanás, fájdalmas kiáltás.
- Akkor még egyszer: ki vagy?
- Fae Clarke.
- Hány éves vagy?
- Tizenegy.
- Emlékszel a családodra?
- Ige… Nem…
- Remek… Miért vagy itt?
- Kérem, miért…?
Fémes csikorgás, sikoltás.
- Hosszú lesz ez így, tündérkém… Ki vagy?
- Fae… Fae Clarke …
- Hány éves vagy?
- Tizenegy.
- Emlékszel a családodra?
- Nem….
- Miért vagy itt?
- Mert boszorkány vagyok…



Nem volt éppen leányálom az élet a Mesterrel. De legalább nem volt egyedül. Együtt szenvedtek nap mint nap. Öt kis boszorkány kislány. Együtt nevelkedtek, együtt éltek. Mindannyiójukat arra tanította a Mester, hogy egy nap majd megfelelő boszorkányok legyenek az ő céljainak eléréséhez. Persze ehhez először oldalt kellett választania a Boszorkány Királynőnek. A lánynál ez húsz éves korában érkezett el, mint utolsó az ötből. Ő volt közölük majdnem a leggyengébb is.
Aznap este a Mester megbüntette, hogy még mindig választás előtt áll. Kínozta. Fájt. Túl messzire ment. A lány haldoklott, de végülis mindegy volt, már nem kellett. Nyilván ekkor került választás elé. A lány nem akarta a sötét oldalt. De így alakult, mert abban a helyzetben a túlélése dominált. És ha nem teszi meg, akkor meghal. Így mikor a férfihez ért, kiszívta belőle az összes életenergiáját, ami azonnal meggyógyította, sőt, erőssé tette őt. Sajnos, akkor ez még annyira friss volt neki, hogy az összes többi lánnyal is ezt tette, nem utolsó sorban megidézte a Káoszt. És ekkor tudatosult benne, hogy nem arra az oldalra került, amire szeretett volna. Azonnal alább hagyott a szenvedélye.
Még aznap este elhagyta a kúriát, hogy új életet kezdjen. Új névvel, új helyen.
A következő éveit arra szánta, hogy visszahozza a lemaradásait és be tudjon illeszkedni a társadalomba. Jó időbe telt, mire fékezni tudta azt a vágyát, hogy minél több lelket kiszívjon, tudta, hogy ha túl sokat fogyasztana, akkor visszájára fordulna.
Miután elvégezte a középiskolát is, egyetemre ment. Zenélni akart. Már a középiskolás éveiben nekiállt minél több hangszert megtanulni, mert gyerekkorától tehetséges volt benne. Így az egyetemen hárfálni, csellózni és oboázni tanul, mellette hobbiból megtanult fuvolázni, fagottozni, szaxofonozni és harsonálni, nyilván közel sem olyan szinten, mint a másik hármat. De ezeket is szereti. Ám sajnos abba kellett hagynia a fuvolát és a harsonát, mikor a zenei tanulmányai mellett elkezdte a pszichológia szakot is. A képességei miatt érdekelte az agy és annak működése. Tulajdonképpen kutatni szeretné a félelmet és az érzékek működését, mind embernél, mind bármi más fajnál is. Emellett hivatásos zenész is szeretne lenni, bár főleg zenekarban szeret játszani, a szóló darabokat sem veti meg.
Ezenkívül igyekszik tájékozódni a többi nem emberi lényről, fajtáról, hiszen a kutatása őket is magába foglalja.

Káosz mágia közben: