Samano Arai Sajorana
Közzétéve: Oct 20, 2018 17:33:32 GMT 1
Post by Bratti on Oct 20, 2018 17:33:32 GMT 1
Név: Samano Arai Sajorana
Nem: Nő
Kaszt: Daimjo lánya
Előtörténet:
A lány a szobájában ült, olvasott. Várt. Mindig csak várt...
A Samano család ötödik, és egyben legfiatalabb tagjaként soha nem szenvedett hiányt semmiben, hála az apja kifizetődő posztjának. De ennek cserébe neki is úgy kellett viselkednie, ahogy egy ilyen családban elvárják. Nem bánta. Néha egészen izgalmas is volt, mikor a tanító mesterei meséltek neki erről-arról. Sokszor nézte az ikerbátyját kardforgatás közben. Mindig csodálkozott, hogy Nomura hogyan képes ilyen precízen mozogni. Örült, hogy tőle sosem vártak ilyet. Egy nőnek csak szépen kellett viselkedni. Mint egy úrihölgy. Szépen, kecsesen mozogni, udvariasan beszélni, mosolyogni, leplezni az érzelmeit, de a műveltség is fontos volt a családban, ahogy a gazdaság vezetése is. Ezeket tanulta nap, mint nap. Nem volt túl izgalmas általában. De mivel sokan voltak a családban, mindig volt kivel feldobnia magát.
De a család is megosztó volt, hiszen a legidősebb nővére kifejezetten szerette, hogy ilyen pazarul élnek, ki is használta. Míg ikertestvérét és fiatalabb nővérét kifejezetten idegesítette és zavarta, hogy ilyen fényűző életet élnek. Arai és fiatalabb bátyja nagyjából közömbösen álltak a témához, elfogadták azt, ki kell használni a lehetőségeket és ott segíteni, ahol lehet.
Szüleik igyekeztek a lehető legtöbb taníttatást intézni csemetéiknek és a lehető legjobban felkészíteni őket az életre.
Telt-múlt az idő, az első szülött lány férjhez ment egy gazdag úriemberhez. Aztán a legidősebb fiú csatlakozott a szamurájokhoz, a fiatalabb lány is elkelt, az ikerbátyja pedig maradt igazgatni a földeket, készült, hogy átvegye apja után a birtokot. Azonban még Arai-t is férjhez kellett adni. És elérkezett az ideje, pontosan akkortájt, amikor az amerikai kereskedők komolyabbra fordították a dolgokat. A lány nyitott volna az új lehetőségek felé, természetesen a fontosabb hagyományok megőrzésével, de apja kifejezetten tartani kívánta az ősi szokásokat. Ez kissé irritálta a lányt, szerette a haladást, ebben hitt. De az apja teljesen elhatárolódott ettől.
Ezután kezdődött csak az igazi rémálom. Egyik éjszaka ugyanis az édesanyját valaki vagy valami meggyilkolta. A mai napig nem derült ki, ki tette, pedig édesapja rengeteg tehetséges embert állított rá az ügyre. Senki sem fejtette meg, de biztosan a vagyonra fájt a foga. És ez csak a kezdet volt. A figyelmeztetés. A következő hónapban a legidősebb bátyja halt meg egy csatában. A házban teljes volt a gyász. A két idősebb lány is hazatért egy rövid időre. Bár ne tették volna. Hiszen ők is hasonló sorsra jutottak, mint a többiek. Arai ikerbátyja az ő védelmezésük közben vesztette életét. Senki nem maradt már az apjának, csak ő. Azt rebesgetik egy páran, hogy lehet, személyi testőrt fogad a lánynak, hogy ne legyen baja, de szinte már senki nem meri elvállalni, mert azt mondják, hogy a családon átok ül...
Ennek ellenére is vannak bátor jelentkezők a lány kezéért. Jobban csábítja őket az a rengeteg hozomány és örökség, mint a veszély, ami fenyeget. A lányt ezektől mindig a hányinger kerülgeti. Idealista alapvetően, így ő nem hajlandó hozzámenni bárkihez. Csak ahhoz, aki tényleg őt látja és nem a pénzét. De tudja, hogy ő sem húzhatja a végtelenségig. Kezdi feladni a reményt. Az apja is folyton unszolja, hogy törődjön bele a sorsába és válasszon valakit végre. De még nem tud.
Azóta az apja is nagyon megváltozott. Sokkal keményebb, szigorúbb. Sosem mosolyog már. És még hagyomány tisztelőbb, mint azelőtt. Szerencsére a gazdaságuk továbbra is virágzott, a Samano család élete viszont sokkal nehezebbé vált ezek után, mint bármikor. Örökös rettegésben éltek, hogy mikor csap le újra az a valaki vagy valami, ami nem hagyja őket nyugton. Hiszen ki tudja, mikor jön el a lányért is…
Karakterkép:
Nem: Nő
Kaszt: Daimjo lánya
Előtörténet:
A lány a szobájában ült, olvasott. Várt. Mindig csak várt...
A Samano család ötödik, és egyben legfiatalabb tagjaként soha nem szenvedett hiányt semmiben, hála az apja kifizetődő posztjának. De ennek cserébe neki is úgy kellett viselkednie, ahogy egy ilyen családban elvárják. Nem bánta. Néha egészen izgalmas is volt, mikor a tanító mesterei meséltek neki erről-arról. Sokszor nézte az ikerbátyját kardforgatás közben. Mindig csodálkozott, hogy Nomura hogyan képes ilyen precízen mozogni. Örült, hogy tőle sosem vártak ilyet. Egy nőnek csak szépen kellett viselkedni. Mint egy úrihölgy. Szépen, kecsesen mozogni, udvariasan beszélni, mosolyogni, leplezni az érzelmeit, de a műveltség is fontos volt a családban, ahogy a gazdaság vezetése is. Ezeket tanulta nap, mint nap. Nem volt túl izgalmas általában. De mivel sokan voltak a családban, mindig volt kivel feldobnia magát.
De a család is megosztó volt, hiszen a legidősebb nővére kifejezetten szerette, hogy ilyen pazarul élnek, ki is használta. Míg ikertestvérét és fiatalabb nővérét kifejezetten idegesítette és zavarta, hogy ilyen fényűző életet élnek. Arai és fiatalabb bátyja nagyjából közömbösen álltak a témához, elfogadták azt, ki kell használni a lehetőségeket és ott segíteni, ahol lehet.
Szüleik igyekeztek a lehető legtöbb taníttatást intézni csemetéiknek és a lehető legjobban felkészíteni őket az életre.
Telt-múlt az idő, az első szülött lány férjhez ment egy gazdag úriemberhez. Aztán a legidősebb fiú csatlakozott a szamurájokhoz, a fiatalabb lány is elkelt, az ikerbátyja pedig maradt igazgatni a földeket, készült, hogy átvegye apja után a birtokot. Azonban még Arai-t is férjhez kellett adni. És elérkezett az ideje, pontosan akkortájt, amikor az amerikai kereskedők komolyabbra fordították a dolgokat. A lány nyitott volna az új lehetőségek felé, természetesen a fontosabb hagyományok megőrzésével, de apja kifejezetten tartani kívánta az ősi szokásokat. Ez kissé irritálta a lányt, szerette a haladást, ebben hitt. De az apja teljesen elhatárolódott ettől.
Ezután kezdődött csak az igazi rémálom. Egyik éjszaka ugyanis az édesanyját valaki vagy valami meggyilkolta. A mai napig nem derült ki, ki tette, pedig édesapja rengeteg tehetséges embert állított rá az ügyre. Senki sem fejtette meg, de biztosan a vagyonra fájt a foga. És ez csak a kezdet volt. A figyelmeztetés. A következő hónapban a legidősebb bátyja halt meg egy csatában. A házban teljes volt a gyász. A két idősebb lány is hazatért egy rövid időre. Bár ne tették volna. Hiszen ők is hasonló sorsra jutottak, mint a többiek. Arai ikerbátyja az ő védelmezésük közben vesztette életét. Senki nem maradt már az apjának, csak ő. Azt rebesgetik egy páran, hogy lehet, személyi testőrt fogad a lánynak, hogy ne legyen baja, de szinte már senki nem meri elvállalni, mert azt mondják, hogy a családon átok ül...
Ennek ellenére is vannak bátor jelentkezők a lány kezéért. Jobban csábítja őket az a rengeteg hozomány és örökség, mint a veszély, ami fenyeget. A lányt ezektől mindig a hányinger kerülgeti. Idealista alapvetően, így ő nem hajlandó hozzámenni bárkihez. Csak ahhoz, aki tényleg őt látja és nem a pénzét. De tudja, hogy ő sem húzhatja a végtelenségig. Kezdi feladni a reményt. Az apja is folyton unszolja, hogy törődjön bele a sorsába és válasszon valakit végre. De még nem tud.
Azóta az apja is nagyon megváltozott. Sokkal keményebb, szigorúbb. Sosem mosolyog már. És még hagyomány tisztelőbb, mint azelőtt. Szerencsére a gazdaságuk továbbra is virágzott, a Samano család élete viszont sokkal nehezebbé vált ezek után, mint bármikor. Örökös rettegésben éltek, hogy mikor csap le újra az a valaki vagy valami, ami nem hagyja őket nyugton. Hiszen ki tudja, mikor jön el a lányért is…
Karakterkép:
