Feng Zhuan

Név: Feng Zhuan

Faj: Ember

Kaszt: Shugyosha (Vándor diák)

Származása: Kínai

Kor: 21

Magasság: 169 cm

Felszerelés: Tekercstartó több ív papírral, hordozható tinta és ecset. Néhány yüanji pénz, képen látható kalap. Bőrből készült kulacs. És egy bambuszfuvola.

Jellem: A család legfiatalabb tagjaként már nem jutott rá annyi figyelem, mint a két bátyja esetében, akik tényleg egymással versenyeztek minden téren, veszekedéseket és verekedéseket generálva állandóan a család mindennapi életében. Inkább szeretett elbújni, élvezni a csöndet, a szépséget, és a kényelmet, amit megadott neki az élet. Tulajdonképpen azért tettette magát gyengébbnek, mert nem akart vetélytárs lenni bátyjai szemében. A kereskedelem révén megtanult alkudozni, és egész tehetségesnek mondható. Sose szeret konfliktusokba kerülni, és ha mégis, akkor igyekszik abból minél gyorsabban kikerülni. Harcművészetet is csak azért tanult, hogy útjai során önmagát meg tudja védeni, de másokat inkább pácban hagy, mintsem kockáztassa a saját bőrét. Anyjától örökölte tehetségét a festészet és a zene terén is, de a japán irodalommal ismerkedve egyik nagy álma, hogy haikut írhasson.

Előtörténet:
A Feng család egy kis nemesi famíliának számított, egészen addig, amíg Zhuan dédapja, Feng Tao be nem kapcsolódott a kereskedelembe. Éles szemű, meggyőző személyiségnek számított, aki mindig megszerezte, amit akart. Szorgalmas munkájának és jó házasságainak hála a Feng név felragyoghatott. Tehetségét örökölte fia Feng Jing, aki csak tovább gyarapította a család vagyonát, de szerényebb jelleme volt, mint édesapjának. A vagyonnak hála a jelenlegi családfő, Feng Jie (Zhuan apja) már más, politikai célokat tűzött ki maga és utódai elé. Ambiciózus, és az irgalom szó nem létezett a szótárában. A kereskedés megmaradt, de inkább egyetlen életben maradt öccsére bízta, aki otthonosabban mozgott az üzleti életben.





A család látszólagosan békésen élt, de a feszültség folyamatosan jelen volt. A probléma ott kezdődött, hogy az első feleség, a Deng család legidősebb lánya Ai sokáig nem adott örökösnek életet, csupán egy leánygyermeknek, Pingnek. Feng Jie amilyen hamar csak lehetett egy új házasságot kötött Zi Weijel, ebből a házasságból született Zhuan bátyja, Feng Zhou. Végül egy ágyastól származik Feng Bao. Sajnálatos módon az asszony elhunyt szülés után, így az első feleség magáénak jelentette ki az újszülöttet, emiatt került az öröklődési sorrend élére. A legfiatalabb gyermek Zhuan, aki meglepetésként Wei asszonytól született, és nem egy ágyastól.





Ai főleg a szolgák felett zsarnokoskodott, és az a kétségbeesés, hogy tulajdonképpen nem szült fiúgyermeket, vezetett odáig, hogy minden módszerrel, ha lehetett igyekezett Weit kitúrni a házból (később a gyermekeit), így biztosítva helyét. Férje, ha nem Weiről, vagy egy terhes ágyasról volt szó, akkor nem állította meg első felesége kegyetlenségeit, de az ágyasok többsége nem bírta sokáig. A szolgálók körében sem volt népszerű, és ha fülébe jutott, hogy a ház feje szemet vetett az egyikre, akkor azonnal eltávolította, módszerrel való tekintet nélkül. Fiát is erre ösztönözte, ezek miatt következett be az, hogy a fiúk egymás között folyamatosan versenyeztek, legyen bármiről is szó.





Wei pedig egy szobor mozdulatlanságával tűrte Ai csapásait, és igazából a jellemére is igaz volt. Nem sok vizet zavart, de állhatatossága és tehetsége segített életben maradnia. Feng úr kedvence volt, mivel sohasem követelt tőle semmit, és ha a fiait akarta volna megbüntetni, finom sugallatokkal érzékeltette, hogy mit tart megfelelőnek. Szerette a művészetet és a költészetet, türelemmel és halk, gyengéd szavakkal terelgette Zhout és Zhuant a helyes útra.

Zhuan 15 éves korában döntötte el, hogy inkább nagybátyájához csatlakozna, és a családi üzlettel foglalatoskodna, minthogy ő is hivatali tisztviselő legyen, akár csak a két bátyja. Számtalan vita után végül Feng úr is beletörődött. Fia nem volt példás tanuló, többször lógott meg az óráiról, mint amennyiszer jelen volt. Így történhetett az, hogy Zhuan kikerült a családi fészekből. A nagybátyja fia elvesztése után vált betegessé, és a kezdetekben csak egy suhancként tekintet rá, de évek elteltével a folyamatos tanítás eredményei meggyőzték, hogy az ifjú komolyan gondolta a döntését. Szívesen hallgatta más kereskedők történeteit a távoli tájakról, és nem egy vándordiákkal találkozott. Ezekben az időkben kezdett bele a japán nyelv tanulásában.
19 évesen történt meg az, hogy késő éjszaka éppen a barátaival és Zhou bátyájával ment egy másik kocsmába inni, amikor különös árnyakra lett figyelmes. Először nem vette komolyan, de fokozatosan emberibb formát vettek fel, amik megállásra ösztönözte. Egy emberrablás szemtanújává vált. A kaland szerencsésen zárult. Zhuan rákiabált a támadókra, így leleplezte őket. Zhou testvére a csendőrségnél dolgozott, és rajta kívül néhány kolléga is a társaságban tartózkodott, közös erővel a csapat az ügyetlen és avatatlan emberrablókat elfogták és az áldozat
megmenekült.





Kicsivel később, a kihallgatások után derült ki, hogy az emberrablók megbízatásból próbálták meg elrabolni a neves Xian família egyetlen gyermekét, Xian Ya kisasszonyt. Feng úr ezt kihasználva kívánta összeházasítani a két fiatalt, de az ifjú nem szándékozott, és a veszekedések odáig fajultak, hogy Zhuan vándordiáknak állt. Az első évben csupán Kína területén barangolt, több sarlatánnál harcművészetet, és még kevesebb valódi mesternél tanult spirituális technikákat. Emellett folyamatosan tanulta a japán nyelvet. Több alkalommal majdnem elkapták, volt, hogy a csendőrség kereste, de Feng úr embereket küldött neveletlen fia után, hogy a házasságot nyélbe üssék. Mikor a nyelvtudása már biztosabb lábakon állt, és sikeresen megmenekült az üldözői elől, felpattant egy Japánba tartó hajóra. Ezek után pedig találkozott Benmaruval és a…… pandájával.