Zima
FRPG Guru
Posts: 590 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 20, 2020 21:08:54 GMT 1
A néni válaszolt az ellentmondásos kérdésére, majd az életére is kitért. A maga módján bájos, de szomorú történetet hallhattak. Nojiko arra nem számított, hogy ennyi idő telt el azóta. Ennyi generáció… Egészen meghatódott, mikor a sellő az asszony nyakába borult.
Gondolatatai azonban a kislányra terelődtek. ~ Hol vannak ennyi ideig…? Ugye nem történt baj? ~ Rossz érzés fogta el. Felállt és felkapta a cuccait.
- Köszönöm a teát, Néni-sama. Örülök, hogy megismerhettelek titeket és hogy találkozhattatok. Vigyázzatok magatokra! Gen-chan után megyek.
Néha kissé el-el téved, de végül megtalálja az utat. Ahogy közeledik egyre erősödő síró hangra lesz figyelmes. Lépteit megszaporázza. Megérkezik a mészárlás helyszínére.
- Te jó ég… - motyogja.
Egy hosszú percig csak áll ott és nézi a testeket, a középen térdelő Itoshival. A sírás kerülgeti. Próbál erős maradni, de a könnyek így is utat találnak maguknak és végig folynak az arcán. Nagy nehezen összeszedi magát. Gen-chanhoz lép és szorosan magához öleli. Reszket. Ettől csak még inkább folynak a könnyei.
- Sajnálom, hogy látnod kellett mindezt. – alig hallhatóan beszél, nehezen találja a hangját – A kardban egy gonosz szellem lakik… elvisszük. Nem fog több falusinak ártani… és… törekedni fogunk arra, hogy másnak se.
~ Vajon tudtam volna bármit is tenni, ha maradok? Valószínűleg nem… csak a hullák táborát gyarapítottam volna… Aranjia-sama… ha a füledbe jut, kérlek bocsáss meg! Nem ismerem régóta, de… biztos vagyok benne, hogy Itoshi nem akarta… az az átkozott kard… ~
Még mindig Gen-t öleli. Elmormol magában egy imát a holtakért, majd újra a kis lányhoz szól.
- Mindent köszönünk, Gen-chan. Vigyázzatok magatokra! Siess haza!
Elengedi és feláll. Ruhája tisztábbik részével letörli a könnyeket az arcáról. Ahogy közelebb megy a yashahoz észrevesz a földön egy ismerős tárgyat. Véres, de kétségtelenül a katanája. Kissé undorodva emeli fel. ~ Minél előbb meg kell tisztítanom… ~ Odalép Itoshihoz és a vállára teszi másik kezét.
- A sellő biztos helyen van. Jobb lesz, ha tovább állunk. – hangja kissé talán szigorú, de ha a fiú ránéz láthatja, hogy így próbálja tartani magát.
Ha szüksége van rá, segít neki felállni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 24, 2020 13:03:10 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Összerezzennek, amikor érzem az érintést. Amikor felnézek, a lányra már könnyek folynak végig az arcomon. Nem értem, hogy lehet még itt. Miért nem menekült el, mint a többiek, miért nem retteg?
Nehézkesen bólintok egyet, válaszul arra, amit mond. Aztán megpróbálok felállni, de nem, járok túl nagy sikerrel. Nojiko segít felállni, utána elhúzódok tőle egy kicsit. Felveszek a földről egy rongy darabot és bele tekerem a kardot. Ez így nem lesz sokáig elég.
A kikötő felél, indulok az a kevés ember, akivel találkozunk, elmenekülnek előlünk. Nem csoda mindenem ázik a vérben. Eltépem az első csónak kötelét és elkezdem tolni a víz felé. Megvárom, amíg a lány beszáll, ha akar, majd a vízre lököm és felhúzom a vitorlát.
Alig szedem, össze magamat valamennyire mikor megérkezünk Hizenbe. Minden ruhám barna a rászáradt vértől, a kardot legalább nem kell félteni, egy Shitabuki sosem lesz rozsdás. A kezem és az arcomat pedig valamennyire lemostam az úton, a hajamban így is sok a vér.
-Keresünk egy fogadót, hogy rendbe rakjuk magunkat.- Mondom, halkan. Nem sokkal beljebb meg is állok egy viszonylag rendes fogadónál. Nem egy luxus, szálló, de éppen megteszi. Egyedül és kevésbé mocskosan még ezt sem választanám.
-Ételt és szobát kérünk kettőnknek.- Mondom, majd amíg a nő megmutatja Nojikónak a szobát és ételt visz, neki elmegyek, hogy lemosom magam. Mielőtt végeznék, bekopog a fogadós.
-Láttam hogy a ruháid sincsenek jó állapotban, ezeket neked hoztam.
-Köszönöm.- Azzal vissza is húzza az ajtót. Hálás vagyok az új ruhákért, jó érzés felhúzni valamit, amik nem a véres rongyaim, szinte nem is zavar, hogy biztosan felszámolja majd ezt is a szobához.
A szobába már kikészítetek az ételt Nojiko akár már neki is láthatott, ha akart. Én csak behúzom az ajtót és leülök a fal mellé. Nincs kedvem most az evéshez. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jul 2, 2020 16:13:45 GMT 1
Itoshi még sokkos állapotban, de végre reagál. Nojikonak szíve szakadt meg attól a tekintettől, ezért nem engedett a sajátjából. Nem akart elgyengülni. Minél előbb el kell hagyniuk a helyet. Kis távolsággal kettejük között mentek végig a falun. A lány borzasztóan érezte magát az őket ért pillantásoktól. ~ Biztos, hogy megéri? Félsárkány vagyok, a megbecsültebb félszellemek közé tartozom… ~ Ehhez hasonló gondolatok motoszkáltak benne, amíg a partra értek. Ott kezet, arcot mosott és valamennyire megtisztította a kardját. ~ Elmehetnék… haza térhetnék… Engem vár haza a családom. Legalábbis… remélem… ~ Visszacsúsztatta a fegyvert a hüvelyébe és beült a csónakba. Persze ha kell segítség, cselekszik, de nem úgy látja.
Nem ment el. Nem hagyta ott Itoshit. ~ Egyelőre mellette maradok… Aztán meglátom… Shaj… Kit akarok becsapni… Nem tudnám ilyen állapotban itt hagyni… ~ Az útjuk Hizenig csendben telt. Itoshi javaslatára bólintott.
- Mindenképp!
Sosem járt még fogadóban, de azt könnyedén meg tudta állapítani, hogy nem ez a legpatinásabb hely a környéken. Nem zavarta, a célnak jó lesz. Itoshi rögtön fürdeni ment, egy nő addig megmutatta a szobájukat és ennivalót is vitt.
- Köszönjük! – mosolyog rá barátságosan.
Gyomra mordult egyet, mikor meglátta az élelmet, de a fiú nélkül nem akart hozzá látni. Itoshi után majd ő is szeretne elmenni fürdeni. Rá is ráférne… Becsukta maga mögött az ajtót és lement. A pultnál ül le.
- Szeretnék kérni egy teát. Illetve… van egy térképük?
A pult mögött egy aranyos bácsika áll. Megértően rád mosolyog, majd bólint. Megfordul és nekiáll elkészíteni a teát. Közben visszaér a nő is, aki a szobába kísérte.
- Gond volt a szobával? - Kérdezi kedvesen. - Nem ez a legszebb hely a kikötőben ezt mi is tudjuk, de igyekszünk tisztán és kényelmesen tartani a szobákat.
- Semmi gond nincs vele, csak amíg a társamat várom, gondoltam iszok egy teát. - mosolyog barátságosan a nőre.
-Elfelejtettem a teát, egek! A vendégünk vagy rá. Ne haragudj mentségemre szóljon, rég nem láttam olyan rossz bőrben vendéget, mint a társadat. Te is biztosan kimerült vagy. Szólj csak nyugodtan, ha szükséged van még bármire.
- Semmi baj és mindent köszönök. A társam után én is vennék egy fürdőt, más nagyon nem jut eszembe. Illetve... van itt valahol egy térkép?
A bácsi közben vissza csoszog a pulthoz a teával és kitölt egy adagot egy felfordított csészébe. Majd mosolyogva a lány elé tolja. Nojiko rá mosolyog.
- Köszönöm! - Vár egy kicsit, majd óvatosan belekortyol. - Finom...
A bácsi csak mosolyogva bólint.
- Kicsit szenilis már az öreg, de mindenkivel nagyon kedves. Máris hozok neked egy térképet, talán egy van.
Elmegy egy másik szobába majd kicsivel később visszatér két papírral, mindkettő nagyon pontosnak tűnik. Az egyik csak Kyushut mutatja a másik egész Japánt, az kevésbé részletes de a városokat az is jelöli.
- Csak ezek a térképeink vannak, és már utazóknak is kellhet, így nem adhatom oda. De nézd meg nyugodtan és másold csak le, ha gondolod.
- Köszönöm! Az is elég, ha most megnézhetem.
Gyorsan megtalálja Hizent majd a másik két tartományt keresi. Sóhajt. ~ Valahogy sejtettem... Egyik sem a szomszédban van... mire odaérnék bárhova is, már rég az ország túl felébe kerülhet... ~
- Mond csak... - szól a nőhöz - Nem hallottál valamit Oki vagy Echizen felől?
-Hmmm... Mostanában ritkán hallok pletykát a nagyszigetről de egyik sem biztató. Vajon Echizen volt... Nem, azt hiszem Echigo, egy nagy fekete sárkány szellemekkel elpusztított egy várost. Legalább is ezt beszélik. El tudod ezt hinni? Vajon miért tett ilyet egy Ryu?
Nem arról kapott információt, amiről szeretett volna, de ez is érdekes volt. És aggasztó...
- Borzalmas... reméljük, csak pletyka... Nem tudom, miért tenne ilyet egy Ryu.
~ Talán megszállta egy erősebb szellem? Dehát... a ryukkal csak a kamik álnak egy szinten. Mondjuk bukott kamikról is lehet olvasni... Miféle szellemekkel és miért állna össze egy sárkány? ~
- Nem tudod véletlenül, hol, kitől lehetne még érdeklődni az ország eseményei felől?
A nő komolyan elgondolkodik.
-Nem rég volt egy vendégünk, ő úgy tűnt képben van a nagyvilág eseményivel. Itt helyben legfeljebb a roninokat tudnám mondani, de az ő tudásokban nem bíznék. És veszélyesek is lehetnek, a nő Hyuga-ba ment tovább. Lóval, ha siettek két nap lehet az út. Valószínűleg még ott találjátok, mert azt mondta egy feladat miatt ment oda.
- Még meggondolom, de hálás vagyok az ajánlásért.
- Mit kerestek különben? Már ha nem szemtelenség megkérdeznem.
A kérdés hallatán elgondolkodott. Eddig kedves, rendes volt velük, de ki tudja... Kicsit oldalra nézett, ahogy belekortyolt a teájába. Nincsenek sokan, néhány ronin az egyik asztalnál meg néhány öreg ember kártyázik a másiknál. ~ Nem szabad túl gyorsan megbíznom senkiben... ~
- Nos... én a magam részéről csak vándorlok, ismerkedek a világgal. Közben egy ismeretlen ismerősömet keresem. Azt hallottam, azokon a helyeken lehet, amiket korábban említettem. De mindegy... meglehet, hogy csak pletykák voltak...
- Sajnálom, hogy nem segíthettem többet.
- Azért köszönöm.
Megissza a maradék teáját és feláll.
- Megnézem, a társam végzett-e.
Elindult a szoba felé. Még éppen látta, ahogy Itoshi bemegy az övékébe. Tehát szabad a fürdő helyiség. Megmosakodott. Kardját is alaposabban megtisztította. A haja és a ruhája azonban komoly dilemmát okozott neki. A ruháját kiporolta, a haját kibontotta és kifésülte. Elgondolkodott, hogy le kéne vágnia, mégis csak praktikusabb lenne. De nem vitte rá a lélek. Meg így rá tudja csavarni a szarvaira, hogy kevésbé legyen feltűnő. ~ Majd egy pataknál hajat mosok… ~ Nyugtázta magában. Most csak az esetleges ráfröccsent vért és nagyobb kosz darabokat mosta le. Lelki békéje sokat higgadt, miután rendbe szedte magát.
Tisztábban ment vissza a szobájukba. A látvány aggasztotta, de nem lepte meg. Itoshi nem nyúlt az ennivalóhoz és csak ül a sarokban. Letette a cuccát az egyik ágyhoz, majd némi ennivaló társaságában leült Itoshi mellé. Egyelőre nem szól hozzá. Csak csendben eszik.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 18, 2020 15:41:52 GMT 1
Warning: A színnel kiemelt részek Zima válaszai amiket megtartottam a belső monológok miatt. Nem tudom megérteni miért van még itt a lány. Miért nem lépet le amint megérkeztünk szigetre. Nem akarok rá nézni, félek attól hogy mit látnék rajta. A kinyújtott kezeimre nézek, a körmeim az első megölt ember óta vörösek, már megszoktam őket, most mégis olyan mintha friss vér lenne rajtuk. Nem tudom mit mondhatnék a lánynak, talán hogy neki is az a legjobb ha elmegy, de nem vagyok benne biztos hogy ezt akarom.Itoshi nem nézett rá. Hosszú percekig csak ültek ott. Nojiko ez idő alatt be is fejezte az ennivalóját. A tálat lerakta maga mellé majd úgy döntött, beszélni kezd.
- Tudod elgondolkodtam azon, hogy haza megyek. Egyáltalán nem így képzeltem el az első napjaimat a "külvilágban". De nem tudtalak magadra hagyni. Nem vagyok rád büszke, Itoshi, sőt igazából haragszom rád. Tisztában vagyok azzal, hogy minket igyekeztél védeni és, hogy Te mindent megtettél a shitabukival szemben... De egyáltalán... miért van az nálad? Miért hordasz magaddal egy ilyen veszélyes lényt...?
Leginkább értetlenül és szomorúan, de minimális haraggal a szemében néz rá.Görcsbe rándul a gyomrom ahogy meghallom amit mond, nem mintha nem érdemelném, vagy nem érteném meg. Ökölbe szorul a kezem ahogy hallgatom.
-Tárgy- Mondom halkan, talán nem is hallja, talán nem is neki szól. - A shitabukik nem lények, csak tárgyak, és pont azért is van nálam, hogy használjam, ezért vannak a tárgyak. Ez pedig egy kard, már mielőtt megrontották volna az előtt is csak arra készült hogy gyilkoljon.- A végére elégé elragad az indulat. De miért is haragszom a lányra? Nem azt hiszem nem rá. Amit mondott az jogos, magamra haragszom, mert azt hittem nem árthat nekem a shittabuki, azt hittem a kard semmikép sem kerekedhet fölém és tévedtem. De ez után sem vagyok képes eldobni, miért is? Veszek egy mély levegőt és újra elfordulok a nőtől, egyenesen előre nézek.
- Azért van még mindig nálam mert ez az egyetlen fegyverem ellene...- Felelem végül nyugodtan.- Nem tudom eldobni. Többszörr is megfordult a fejemben, de nem lehet, nem tehetem. Nélküle nincs esélyem hogy megöljem.- Akkor tárgy... - nyugtázza halkan.
Türelmesen hallgatja. Érzi, hogy a fiú haragja nem neki szól, így nem is veszi magára. Csak a végén szólal meg.
- Kit akarsz megölni, Itoshi-kun? Hogyhogy csak ezzel a fegyverrel van esélyed ellene?
Hangja nyugodt, de főleg szomorú.-Egy szellemet.- Sütöm le a szemem. Valahányszor arra gondolok hogy meg kell őt ölnöm, az első gondolatom az ő karjaiba futni. - Erősebb mint bármelyik amelyikkel találkoztam ezelőtt. Láttam lemészárolni egy egész várost, egyedül, és semmit sem tehettem ellene. Megöltte a nőt aki felnevelt, egyetlen csapással megállított. Nem, majdnem megölt. - Még mindig fáj arra az éjszakára gondolni. A shitabuki hangos suttogására, a vér szagára a levegőben, a véres sarlóra ami úgy nézet ki mint egy vörös hold. Újra felfordul a gyomrom, a halál szag ottt a faluban is pont olyan volt mint azon az estén. A kardra nézek. Megpróbálok nem arra gondolni, ami eszembe jut: "Fogok még különbözni Ai-tól mire megölöm?Finoman a fiú vállára teszi a kezét.
- Sajnálom és részvétem...
Nem tudja, mit mondhatna erre. Bízik benne, hogy talán van másik út, talán... a nő nem halt meg és a szellem kiüldözhető belőle. ~ Vajon tényleg csak ez az egy mód van a legyőzésére? Tényleg szükséges, hogy Itoshi olyasmivé váljon, mint az a szellem? Szeretném remélni, hogy Ő jobb nála. ~ Hosszú percekig csak hallgat, ha Itoshi nem rázza le a kezét, ott tartja.
- És most mi lesz? Merre tovább?Nem tudom mihez kezdjek a lány érintésével, egy kicsit megfeszülök, de nem rázom le. Mikor volt utoljára h valaki hátsó szándék nélkül megérintett? Végül veszek egy méls levegőt és fel nézek.
-Nekem Echigoba kell mennem.- elmosolyodok kicsit, bár kétségtelenül nem túl vidáman. - ha elég gyorsak vagyunk elkaphatunk pár Hanabit. Gondolom nem láttad még a fesztiválokat?A lányt meglepte a hanabik említése, kissé zavartan elmosolyodott.
- Valóban nem láttam még... Jó lenne egyen részt venni...
Lehervad a mosoly az arcáról. Echigo...
- Amíg fürödtél, beszélgettem kicsit a tulajdonosasszonnyal. A sellő említette Oki-t és Echizen-t Elronnal kapcsolatban. Ezekről a helyekről nem hallott semmi érdemlegest, azonban... Echigoban... állítólag egy nagy fekete sárkány szellemekkel elpusztított egy várost... Lehet, hogy... köze lehet annak a szellemnek is ehhez?-Lehetséges, amikor utoljára láttam nen hinném hogy képes lett volna megrontani egy sárkányt. De talán nem is volt rá szüksége. Nem minden sárkány kedveli anyira az embereket mint te.
- Értem... - kicsit csendben marad, majd szomorú mosoly jelenik meg az arcán - Tisztában vagyok vele... A nevelőm sem kedveli őket. Részben ezért is vágtam neki az utamnak. Saját szememmel akartam látni, milyenek az emberek, félszellemek, egyéb lények, úgy maga a világ...
Kicsit csendben marad.
- Az asszony azt is említette, hogy van egy nő Hyugaban, aki képben lehet a világ eseményeivel. Ha netalántán szeretnénk tájékozódni... De ha nem, részemről mehetünk egyből EchizenbeElgondolkodok azon amit mond. Nem kéne sok időt elvesztegetni de Hyuganak is elég nagy kikötője van és mindenkép át kel hajóznunk a másik szigetre ha el akarunk jutni Echigoba. Bár talán ez a nő sem több pletykánál.
-Nem bánom, ha te oda mennél mehetünk arra felé is, nem hinném, hogy olyan nagy kerülő lenne.
Végül csak ettem egy pár falatot, de valahogy nem tűnt ízletesnek egyik fogás sem. Hiába a tiszta ruha is még mindig éreztem magamon a ragacsos vért. Az éjszaka nagy részében pedig próbáltam elkerülni az alvást bár tudtam hogy ez nem egy bölcs döntés. Végül elaludtam egy pár órára. És pontosan az következet amitől féltem, a kard vérszomjától átitatott rémálmok. Ai pipájának füstje keveredett a vér keserű fémes szagával. Fájó mellkassal ébredtem, mintha csak újra átszaladt volna rajtam az a penge.
Megvártam amíg Nojiko is felébred. Közben összepakoltam amit kellet. Amikor a lány felébredt és elégé észnél volt már fel is tettem neki a következő kérdést.
-Szeretnél még maradni vagy indulhatunk? Már most szólok, nem biztos, hogy néhány napnál előbb találunk fogadót. Szóval nem tudom mikor fogsz újra ágyban aludni. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Aug 18, 2020 20:22:43 GMT 1
- Valóban, a térkép alapján, amit megnézhettem nem olyan nagy... Mindenesetre... aludjunk rá egyet, ránk fér a pihenés...
Egy apró, bíztatónak szánt mosollyal még megszorítja a fiú vállát majd feláll. Az ennivaló rá eső részéért megy, felkapja, majd a yasha kezébe nyomja.
- De előbb tessék enni... valamennyit... tudom, hogy nehéz, de... kérlek...
Miután látta, hogy Itoshi hozzálátott az ennivalóhoz lefeküdt az ágyra. Kicsit még forgolódott. A nap eseményei jártak a fejében. Végül csak elaludt. Megúszta rémálmok nélkül.
Mire felébredt, a fiú már készenállt az indulásra. ~ Remélem azért aludt valamennyit… ~ A megjegyzésére elmosolyodott.
- Itoshi-kun... Magam választottam a vándor létet. Számoltam ezzel a tudattal, ne aggódj. Igazából… ha a hajam meg tudom mosni egy patakban, megleszek. Nem akartam erre pazarolni az itteni vizet… - tette hozzá.
Tudta, hogy ez is kissé elkényeztetettül hangzott, de nem érdekelte. Összeszedte magát, felkapta a szütyőjét és a kardját. Még mielőtt elhagynák a szobát, ha a yasha hagyja, finoman a vállára teszi a kezét és újfent megszorítja. Ha ránéz még egy halovány, kedves mosolyt is megejt felé, jelezve, hogy ott van vele.
- Induljunk! – elengedi és elindul kifelé.
Lent megkeresi a tulajdonos asszonyt és enyhén meghajol.
- Köszönjük a szállást, az élelmet és a ruhát. Mennyivel tartozunk? Illetve… útba tudna igazítani, hogy merre tudjuk feltölteni a készleteinket?
|
|
