Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Nov 5, 2019 18:49:25 GMT 1
A félsárkány megengedett magának egy apró mosolyt, mikor Itoshi azt mondta nem hibáztatja. Jól esett neki. A kis lány beszélni kezdett, de Itoshi hirtelen megragadta, amitől még a lány is kissé megijedt. - Na de Itoshi-kun! – szaladt is ki rögtön a száján. Némiképp jogos volt a kifakadása, de mégis… kicsit talán sok. Nojiko is jobban körülnézett maga körül. A szütyője az ékszereivel a földön hevertek, amit azért furcsállt… tényleg csak a sellő kellett nekik, meg a fegyvereik, hogy ne tudjanak harcolni. Nojiko katanája sem volt sehol, ami elszomorította. Nem egy hű de érdekes kard, de eszmei értéke van. Mégis csak Tokagétól kapta, az első komolyabb fegyvereként. Itoshi számára is eszmei értékkel bírhatott leginkább a reakciója miatt. Nojikot sokszor elöntötte a rossz érzés, ha közel volt Itoshi kardjához, így meg merte tippelni, hogy talán egy shitabuki lehet, de persze nem merte készpénznek venni.
A kis lány tovább beszélt. Mikor újra a sellő megmentésére tért, váratlanul Itoshi fejezte be a mondatot. Nojiko szeme elkerekedett, szája enyhén kinyílt. - Hogy mi? – csúszott ki a száján az őszinte döbbenet. Valahogy előbb tudta volna elképzelni, hogy a sellő bolondul meg vagy kezd énekelni ebben az időszakban és falja fel a lakosokat… - Azt hiszem én más mondakört hallhattam régen… Elmondanátok, hogy miért akarják megenni Őt? Te miért akarod megmenteni? *néz a kis lányra* És ezt az eshetőséget eddig miért nem említetted? – néz enyhén vádlón a yashara.
Meg sem várja a választ, óvatosan feláll. Vesz egy mély levegőt, majd amint egészen biztosnak érzi a tagjait először odasétál az ajtóhoz. Az egyik flancos csatjával megpróbálja kinyitni. Ha nem sikerül, néhány méterről vállal neki fut, lehetőleg úgy, hogy a lökés után ne essen el. Ha így sem sikerül és Itoshi nem jön magától, akkor a segítségét kéri. Amint sikerült kijutniuk, a kis lányhoz fordul. - Mutasd kérlek az utat! Kifele menet, ha van ideje igyekszik benézni a termekbe, hátha megtalálja a kardjaikat. Nem fűz hozzá sok reményt, de hátha.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Dec 11, 2019 19:52:00 GMT 1
A lány reakciójára csak sóhajtok egyet.
-Eszembe sem jutott, hogy valaki hihet abban az iszonyat buta tündérmesében, ezért nem említettem. Egy kínai mese szerint, ha valaki megízleli egy sellő húsát az örök életet lel. Ez egy hülyeség, ezért nem mondtam. De ez még nem fogja visszatartani őket attól, hogy megegyék szerencsétlent.
A gyerek lesüti a szemét.
-A nagymamám folyton a sellőkről mesélt régen amikor kicsi voltam. Amikor megláttam a barátotokat el sem hittem, hogy tényleg egy tengeri asszony az. És ha örök életet is nyernénk az elfogyasztásával a legenda azt is mondja, hogy aki egyszer kóstolja az örök életét a szomjan és éhenhalás szélén szenvedve fogja leélni, mert soha nem ízlelhet mást a sellő húsán kívül. Ezt nem kívánnám a faluban senkinek sem.
-Még a végén kiderül, hogy egy halász fia okosabb mint az elöljáró.- A gyerek elpirul erre a megjegyzésemre, de nem foglalkozom vele.
Végig nézem ahogy a sellő a csatjával megpróbálja kipiszkálni a zárat. Nem rossz ötlet, de ahogy elnézem nincs sok tapasztalata benne. Amikor hátra lép párat, hogy nekifusson felállok és elkapom a karját, hátra tessékelem egy kicsit, aztán egész egyszerűen belerúgok az ajtóba. Ő is ki tudta volna nyitni, nem hinném, hogy ne ment volna egy félsárkánynak, de valószínűleg a lendülettől hasra is esik mert éppen csak a jó szerencse tartotta fent azt a szerencsétlen ajtót.
-Jó- Fordulok hátra.- Meg kell találnunk a sellőt és a kardomat de gyorsan!
-Én meg keresem a fegyvereiteket és elhozom őket!- Jelentkezik a gyerek, de utána nyúlok és elkapom mielőtt elszaladhatna.
-Állj meg egy pillanatra, az nem egy egyszerű kard, ha valaki megérint azt meg fogja szálni. Sőt valószínűleg már meg is szált valakit, nem szabad kézzel hozzá érned. És ez rád is vonatkozik!- Nézek komolyan a lányra.
-Egyébként valószínűleg az fog megtalálni minket, mikor felemésztette az új gazdáját. Inkább keressük meg a sellőt. Te mit gondolsz Nojiko?
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jan 10, 2020 21:24:36 GMT 1
Itoshi és a kis lány is válaszol a kérdésére. Már érti, hogy a yasha miért nem beszélt róla… valóban badarság… hogy valaki tényleg ennyire akarja az örök életet akár ilyen áron? Viszont bosszantotta, hogy nem ismerte ezt a mondát. Tokage igazán említhette volna, mielőtt útra kelt, hogy ilyen közel ilyesmibe botolhat… Nem tudta kinyitni az ajtót. Nem volt biztos abban, hogy egy rúgás elég lenne, ezért neki akart futni. Itoshi azonban elkapta a karját és helyette cselekedett. Biccentéssel köszönte meg. A kis lány felvetette, hogy elmenne a kardokért, de Itoshi nem engedte. - Gondoltam. – vonja meg a vállát a félsárkány – Mit kezdjünk vele, ha netalántán szembe jönne velünk? Persze a tisztes távolságtartáson kívül… A lány próbálja felidézni, mit tanult a shitabukikról otthon. Tudja, hogy tartania kell tőlük, hisz mégis csak ártó szellemek, de merte remélni, hogy a fiú fogja tudni kezelni. Itoshi közben az indulást szorgalmazza. Nojiko nem sokat gondolkodik. - Keressük meg a sellőt! A katanám előkerítése rá ér. ~ Ki tudja, mennyi időnk lehet még hátra...? ~ Rossz érzéssel hagyja el a szobát. Nem egy hű, de nagy kardforgató, de a fegyver biztonságérzetet nyújtó közelségét hiányolja. Óvatosan, mikor senki sem veszi észre egy pillanatra megérinti a láva követ a zsebében. Ez nyújtotta a maradék biztonság érzetét.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 26, 2020 14:13:56 GMT 1
-Ne aggódj „ő” nem lesz olyan tisztességes, hogy távol maradjon.- Felelem.- Valószínűleg vissza akar majd térni, úgyhogy az fog ránk találni. Majd akkor foglalkozunk vele.- Azért mégis csak hiányzik kicsit az a vacak. Nem hinném, hogy a falu nyüzsögne a nagy harcosoktól és erősebb is vagyok egy normális embernél, de azért hiányzik a penge. A fiúhoz fordulok. (ooc: De, lány. Ittoshi hiszi, hogy fiú)
-Tudod hova vitték a sellőt?- Ő pedig bólint. Pompás.- Akkor vezess oda minket. Lehetőleg egy olyan úton, ahol nem vesznek minket észre.- Felnézek az égre a nap már majdnem mögöttünk van. A fenébe is körülbelül öt óra lehet, nemsokára szürkül és akkor a szardínia hercegnő visszaváltozik hallá.
Sikerül oda osonnunk a kunyhóhoz ahol a sellőt akarják megenni. Már ő is ébren van és a tekintetéből ítélve tudja is mire megy ki az egész. Lehúzom a fejem, hogy ne lásson meg és jelezzen nekünk.
-Rendben, az én tervem: Bemegyünk és lecsapom, őket amúgy is kijár nekik, visszük a sellőt visszadobjuk a vízbe, aztán lopunk egy hajót és itt sem vagyunk. Ellenvetés? (Közben valószínűleg úgyis rám talál majd a kardom.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Feb 13, 2020 19:27:17 GMT 1
Nojikot megnyugtatja a tudat, hogy nem sűrűn fordult elő a fiúval, hogy a shitabuki „megszökött”, ugyanakkor aggasztja is. Szavaiból ítélve valószínűleg nem is tudja, mit kéne kezdenie vele… A kis lány nyomában elindulnak a kunyhóhoz. Eléggé későre jár, minél előbb cselekedniük kell. Amint megérkeznek Nojiko mindent megtesz, hogy szarvai ne látszódjanak. Csak futólag tekint be, felmérve, ki hiányzik, meg hogy ki merre áll. ~ Valószínűleg az egyik férfi foghatta meg a két kardot, hogy elvigye… talán még nála lesz a katanám… Vagy lehet, hogy az egyik nőt bízták meg, hogy tegye a fegyvereket biztos helyre…? ~ Ha rájön, ki hiányzik, szól.
Itoshi terve több szempontból sem tetszett neki, de nem tudott olyan tervet mondani, amivel elégedett lenne. Persze tisztában van azzal, hogy ezen úrnői kényét a sellő túlélése érdekében félre kell tennie. Elgondolkodott, hogy talán a kis lányt fel kéne küldeni a tetőre, hátha észreveszi a megszállottat, de aztán elveti. Sok szempontból balul sülhet el ez az ötlet… Halkan suttogni kezd. - Hogy gondoltad, hogy ha valószínűleg hamar fel fog bukkanni a shitabuki, Te egyszerre leszel két helyen? Amúgy, szerintem elég, ha a meghívónkat ütjük le, meg talán a szüleit (ha épp nem közülük hiányzik valaki). A többiek nincsenek olyan állapotban, hogy elfussanak a sellővel, vagy bennünk kárt tegyenek… legalább is… szerintem… ~ Meg amúgy sem szívesen bántanék időseket, várandós asszonyt és kis gyereket… ~ - Akármi is lesz, legjobb tudásom szerint fedezlek. Ha kell, lecsapom az embereket… ~ Vajon az ékszereim elég kemények hozzá? Mondjuk a szütyő így egyben biztosan… Persze csak akkor használom, ha feltétlenül muszáj… ~ - A többit majd megbeszéljük, ha megvan a sellő… ~ Remélem lesz rá időnk… ~
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Mar 25, 2020 19:25:13 GMT 1
Bólintok, a lány szavaira majd elindulok. Nem igazán foglalkozom a shitabuki kérdésével. Az ajtó előtt álló két embert nem volt nehéz leütni. Az egyiküknél ugyan lándzsa volt én viszont sokkal erősebb vagyok ráadásul az én részemről előny, hogy vele ellentétben nekem van harci tapasztalatom. Azt sem tudom honnan szedet össze egy valódi lándzsát. Ezután berontok az ajtón a fegyverrel a kezemben. A nőknek eszükbe sem jut nekem jönni, az egyik kisgyerek azért megpróbálja őt csak megfogom és neki penderítem az egyik falnak. Nem, vagyok finomkodó hangulatban ez tény, de nem szeretnék gyerekeket ölni. A sellőhöz lépek és eltépem a köteleit.
-Nincs sok időnk indulnunk kell most!
-De a nővérem.
-Ő már nincs itt.- Ragadom meg a vállát és nézek a szemébe.- Nem látod, mi folyik itt, ha nővéred itt maradt volna mostanra ő is sushiként végezte volna, és most tűnjünk el innen.
Már épp megadná magát és elindulna velem de akkor kísérteties hangokat hallok meg kintről. A srác, aki kísért minket felsikít. Ahogy kiérünk, látom, hogy egy csoport fel fegyverzet falusi támad rájuk, kb tízen lehetnek. Az egyikük elkapta a gyereket és a föld fölé emelte, amit az rúgkapálással köszönt meg, de esélye sem volt ekkora khm, túlerővel szemben.
A többiek Nojikóval viaskodtak. A falhoz állítottam a sellőt.
-Maradj itt mindjárt visszajövök érted.- És ezzel én is belevetem magam a harcba.
Hatan jönnek nekem, ami fegyver nélkül még azért az én keseségeimmel sem tűnik túl jónak. Megint kinéz nekem néhány alapos sérülés. Amíg én majdnem behúzok, az egyik halász gyereknek egy másik a vállamba mélyeszti a szigonyát. Felszisszenek, és a szigonyért nyúlok, de nem sikerül elkapnom. Sikerül ugyan kivédeni a következő pár ütést, de valaki kirúgja alólam a lábam és érzem, ahogy egy kés az oldalamba fúródik. (Remélem Nojikónak jobban megy azzal a hárommal, aki rá maradt). Végül csak sikerül eltörnöm egy fegyvert és a hegyesebb végével beleszúrni valaki combjába. Aztán felugrok és igyekszem mindenkit egyszerre eltalálni. Végre egy kis siker. De még mielőtt nagyon örülhetnék neki meghallom a hangot és azt a szagot is. Rothadó hús és vér. Meg jött a kardom…
Egy szakállas sovány halász áll az út szélén és csoszog felénk. A szemei üvegesek, a keze és a karja amivel a kardot fogja, mintha bomlásnak indult volna, az arcát és a ruháját. Már ami megmaradt belőle, vér borítja. Fenébe is, valakivel akkor már végzet ezek szerint.
Az egyik falusi összeszedi magát és elé áll.
-Noro, mégis mi történt veled? Hé válaszolj…- És ennyi volt, a kard a magasba lendült és majdnem félbevágta a testét. A sellő és a fiú felsikítanak mögöttem, a kard által megszállt porhüvely pedig gonoszan és majdhogynem elégedetten mosolyog ránk. Mint egy kegyetlen macska a letépet szárnyú rigóra.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Apr 27, 2020 13:41:24 GMT 1
Eleinte minden simán ment. Itoshi könnyedén bejutott és ehhez nem is kellett nagyon ártani az embereknek. Nojiko azonban nem sokáig kísérhette figyelemmel a műveletet, mert emberek hangját hallotta. Tíz felfegyverzett falusi jelent meg szinte a semmiből és feléjük tartott. - Maradj mellettem! – utasítja a kislányt egy finom mozdulattal.
Furcsa mód nem igazán félt, inkább szinte unott arcot vágott. Elege volt ebből az egészből. Eljutott arra a szintre, hogy nem zavarja, hogy harcolnia kell, legfeljebb abból a szempontból, hogy fegyvertelen. ~ Nem én kezdtem ezt az őrültséget, csak megvédem magam és a többieket. ~ Persze a halálukat nem kívánja, de hogy nem látja értelmét békés megoldásnak, az is biztos. A halászok nekik támadtak. Nojiko nem volt elég gyors, hogy egy nagyobb darab férfi elől kitérhessen, így elesett. Szerencsére egy gurulással sikerült felállnia, mielőtt leszúrhatták volna vagy belé rúgtak volna, de addigra a gyereket felkapták. - Kislány-chan! – kiállt értelmetlenül, miközben neki támadnak.
Csak reméli, hogy a kiálltásra Itoshi is visszaér és segít. Többnyire igyekszik kitérni a támadások elől, vagy a szarvával hárítani (nem túl kellemes művelet). Néha megpróbál ütni, rúgni, ha van rá lehetősége, azonban sosem fektetett sok energiát a közelharc elsajátításába. Nem volt elég elegáns kis kori felfogása szerint. A kardforgatásnak és félsárkány voltának hála legalább viszonylag gyorsan, kecsesen és rugalmasan tudott mozogni, így a halálos kimenetelű sérüléseket el tudta kerülni. Egyre több kék-zöld foltot szerez, meg néhány felületes vágást, mire Itoshi magára vonja a figyelmet és a férfiak nagy része rá koncentrál. Nojiko egyre kimerültebb, de talán most lesz lehetősége fegyverhez jutni. A két férfit, akik egyszerre próbálnak rá támadni a farkával taszítja el. Szerencsére az egyiket sikerül úgy kibillentenie az egyensúlyából, hogy ráessen a másikra. Fájdalmas művelet volt, jól tudta, hogy az lesz, de megérte. A harmadik férfi a hosszú késével próbálja leszúrni, amit Nojiko éppen, hogy elkap a kezével (mmint a férfi kezénél). Hosszú másodpercig állnak így, mígnem a férfi úgy meglöki, hogy elessen. A lány nem tudta, miféle lélekjelenléttel tudott odébb gurulni, hogy a férfinek csak a bal vállába sikerüljön mélyebben belevágnia. Azonban nincs ideje foglalkoznia vele, hisz megérzi azt a szagot. A rothadás és halál szagát. Ezután jön a hang, amire a támadók is felfigyelnek, így a lány ki tud csusszani a támadója kezéből (a késsel együtt) és óvatosan felállni.
A zavarban odaoson Itoshi mellé. Ő sem néz ki jól, de legalább a kis lány és a sellő épen megúszták. Az eléjük táruló látvány hátborzongató volt. Nojiko ereiben meghűlt a vér, ahogy a shitabuki megöli azt a férfit. A sebe sajog, de most nincs ideje foglalkoznia vele. Halkan a yashához szól. - Most mi legyen? Szinte érzi, ahogy a láva kő bugyog a zsebében. ~ Csak egy gondolat lenne, hogy megidézzem a gólemet… Vele vajon el tudnám törölni ennek a szellemnek a létezését? Vajon ezzel kárt tennék Itoshiban? ~
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Apr 28, 2020 13:20:09 GMT 1
-Elméletileg, és ahogy elnézem, ez nem fog sokáig tartani, a kard felfalja majd. Ezért rohadnak a karjai. Már halott csak a shitabuki mozgatja a testét, mint egy bábot. Vagy elveszem tőle most, bár még ebben az állapotban is lehet hogy eltalál. Vagy egyszerűen megvárjuk amíg eléggé elrothad és a kard maga hagyja ott.- Erre szavaztam volna de… Hátra nézek a társaságunkra, nincs időnk órákat várni erre. - Nojiko vidd a sellőt és a gyereket el innen, én intézem a kardot. És ha lehet ne hagyd, hogy kövessenek.
Ha a félsárkány megteszi amit kérek akkor nekem már csak a karddal kell foglalkoznom. A falusiaknak láthatóan fogalmuk sincs mi történik de egy biztos, a kardom remek figyelem elterelést biztosított a többieknek. Sóhajtok egyet.
-Akkor gyere!- És egy törött evezővel a kezemben neki ugrok. A halott test még irányítás alatt is túl lassan mozog, így sikerül elég erősen fejbe verni. Ha életben lenne, most elvesztette volna az eszméletét, vagy most halt volna meg, de sajnos nincs életben, ezért nem igazán hatottam meg. Igaz, elvesztette az egyensúlyát, de még nem harcképtelen. A kard még a földön felém lendül, de gyorsabb vagyok és a fadarabot kapja el. Szerencsém van, hogy ilyen gyorsan emészti a halász testét, különben simán át vághatta volna, csak hát ebben a kézben már nincsenek igazi izmok amik erre képesek lehetnek. Mielőtt felkelhetne az evező szilánkosra és hegyesre tört végével a kezébe vágok a földhöz akarom szegezni, hogy aztán elvehessem a kardot, de ehelyett a csont megadja magát és leszakad a kézfeje a fegyverrel együtt. Mielőtt a kard vissza növesztené, (Láttam már ilyet) gyorsan elveszem a kardom. Szinte hihetetlen erővel zúdul rám a vérszomj és nem sok kell, hogy ne tudjak neki ellenállni és gyilkolni kezdjem ezeket a szerencsétleneket, a pillanat hevében ez nagyon nagyon jó ötletnek tűnik. De végül sikerül ellenállnom neki és térdre rogyok a homokban.
-Hol a hüvelye?- Kérdem. Remélem valakinek lesz annyi sütnivalója, hogy nagyon gyorsan el megy érte. Nojiko:
Ha elmentek.
A lány megragadja a ruhád ujját, és nagyon komolyan néz rád. Erős lány.
-Én tudok egy helyet!- Ha követed őt pár házzal arrébb egy kúthoz vezet, majd előkészíti a kötelet. –A kút egy barlanghoz kapcsolódik, senki nem iszik belőle, mert amikor jön a dagály feltölti a folyót tenger vízzel, de most átjuthatunk a barlangokon, és ki mehetünk a faluból. -Azzal arrébb húzza a deszkát a kútról. –A falusiak nem ismerik ezt a járatott, de biztos vagyok benne hogy a Yasha megtalál majd minket gyertek. És a kötéllel leugrik a sötétbe.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Apr 30, 2020 18:05:51 GMT 1
Itoshi szavai megnyugtatják a lányt. Azt hitte, nehezebb dolguk lesz. Azonban az továbbra is aggasztotta, hogy ezek szerint továbbra is magánál akarja tartani. ~ Mit jelenthet számára az a kard? ~ Remélte, hogy ha békés helyen és kettesben lesznek, elmondja neki. Végig méri a yashat még egyszer. Nincs jó állapotban, de Ő az egyetlen, aki bármit is tud kezdeni a szellemmel. Meg a tömeggel is, ha úgy alakul, bár ne így legyen… Ha egyedül lett volna, biztosan marad, de így, hogy még két élet múlott rajtuk… tudta, hogy mennie kell. Nem akart szentimentális lenni, mégis ki akarta fejezni valahogy a törődését, így csak ennyit mond halkan, miután egy pillanatra a vállára teszi a kezét bíztatásul: - Megvárlak valahol. Vagy ha sok idő telik el, megkereslek. Ha úgy alakulna, nehezen tudnék egyedül átevezni. – próbál kissé humorizálni (remélhetőleg a yasha is így érti majd). Azért reménykedik, hogy a sellő megmutatja azt az átjárót, még ha a nővére karkötője nem is lesz meg. – Ja és ha megtalálnád a kardom, azt is várom vissza… Amint a falusiak Itoshira figyelnek, Ő odébb oson és int a többieknek, hogy kövessék. Miután senki sem követi őket, a kis lány hamar átveszi a vezetést. Egy kúthoz érnek. A kis lány már lendül is a kötéllel. Nojiko azonban habozik kicsit. ~ Vajon milyen járat lehet ebben a kútban… tényleg odavisz? A kis lány eddig megbízható volt. Ha ártani akart volna, már kétszer is megtehette volna. Remélem ez nem valami nagyobb terv része, hogy elaltattatták vele a gyanúnkat és Ő fog kelepcébe csalni. Remélem, hogy csak az emberekben való csalódottságom gondoltatja ezt velem…~ Mélyet sóhajt. A bal vállára néz, ami valamennyire talán elkezdett gyógyulni (ooc: a félszellemek ugye gyorsabban regenerálódnak? ), de még mindig kockázatos lehet a kés kihúzása… Nincsenek nagyon megfelelő eszközei a szütyőjében a steril ellátáshoz, így úgy dönt, megbízik a kis lányban és a falun kívül talán talál gyógynövényeket, amikkel elláthatja magát. Ezután más is eszébe jutott. A sellőre néz. - Te mit gondolsz a helyzetről? - megvárja a választ, majd újat tesz fel. - Amúgy… tudsz mászni? - ~ Sanszosan ostoba kérdés...~ Ha erre azt mondja, nem, megpróbál neki gyors talpalót tartani, bár még így is kételkedik a lány képességeiben. ~ Ha rám esik vajon meg tudom tartani jelen állapotomban is? ~ Azonban végül nem emellett döntött, hisz a fedelet vissza is kell csukni, és azt a sellő talán elfelejtené. Vagy akkor zuhanna le… - Menj előre. Ha bizonytalanságot érzel, szólj és segítek. A sellő elindulása után Nojiko is bemászik. Farkával rácsavarodik a kötélre, lábaival biztosan tartja magát. Kezével visszazárja a fedelet, hisz, ha a kislány képes volt rá, akkor Ő meg tudja oldani fél kézzel is. Ezután mászni kezd. Figyel minden neszre és bízik abban, hogy biztonságban, gond nélkül elérnek a falu határába. A láva követ nem akarja fényforrásul használni. Tényleg csak a legvégső esetben akarja felfedni képességét.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on May 5, 2020 13:16:21 GMT 1
A sellő természetesen az elképzelhető legértetlenebb kifejezéssel néz rád, mikor a mászásról kérdezed, de ezzel vetekedő figyelemmel szemléli az oktatásodat. A lány szinte rögtön eltűnt a kút alján, majd a sellő következet. Aki szép lassan el is indult lefelé, végül te, hogy behúzhasd a tetőt. Ahogy ezt megteszed hirtelen teljes vaksötét vesz titeket körül és egyetlen pillanatnyi néma csend majd pedig...
Puff
-Au- A hangokból ki tudod következtetni mi történhetett, a hirtelen jött sötétségben a sellő elengedte a kötelet és leeset, egyenesen az oda lent várakozó lányra. Neked viszont egyel több végtagod van kapaszkodni és ez épp elég is ahhoz, hogy sikerüljön ne a kupac tetején végezned. Viszont sajnos a sötétség a kút aljára is követ titeket. Olyan sűrű, hogy szinte érzed a nyelved hegyén, éppen mint a sót a levegőben. Nem csoda, hogy a falusiak nem isznak ebből a kútból, már a pára is sós ami ide lent fogad titeket.
-Mindenki egyben van?- Kérdezi a kislány. Miután te is és a sellő is megerősítitek ebben, pedig halkan dúdolni kezd. Először nem sok értelme van honnan ez a jó kedv, aztán egyre világosabb lesz. A kút belsejét kezdi megtölteni a derengő kékes zöldes fény, ami a lábatok alatti pocsolyákból származik. A lány ezután csak mutogatni tud. És előre felé mutat egy pontra majd jelzi, hogy kövessétek miközben dúdol tovább. A sellő arcán pedig hihetetlen megdöbbenés fut végig.
-Tengeri fény, de hogyan, ez a tengeri asszonyok éneke...- Ahogy kimondja a fények egy kicsit elhalványodnak a szavak ütemére. A kislány hátrafordul és az ajkai elé teszi a mutató ujját jelezve, hogy maradjatok csöndben majd újra int hogy kövessétek. Ha te is megszólalsz a fények ugyanúgy reagálnak.
Jó pár percig sétáltok a végtelennek tetsző barlangokban, rengeteg elágazáson végig mentek, egy kettőn, ha jól megnézitek különböző jelölések és rajzok vannak. Egy virág, egy kosár, egy hordó, fegyverek egymáson keresztbe, koponya, háló és halak. Végül elkezditek hallani a tenger moraját, és lassan a nap fénye is elkezd beáramolni. -Huff- Fúja ki a lány a levegőt. Nem hiszem, hogy sokáig tudtam volna még tartani a dalt lihegi.
A tengerparton találjátok magatokat az egyik oldalon sziklák és kövek választanak el benneteket a parttól, a másik oldalon kicsit feljebb egy kis halászkunyhót láttok.
-Gyertek! Bemutatom nektek a nagymamámat!- Kiáltja felétek a lány és el kezd szaladni a kunyhó felé. Az idős nő már a ház előtt vár rátok. Hosszú ősz haja leengedve lóg, mint akinek még nem volt ideje összekötni, a szemei feltűnően kékek, a bőre barna a napon végzet munkától, ez jól látszik mert felkötötte a kimonója ujját a munkához, a nyakában szabálytalan alakú igaz gyöngyök lógnak, nem olyan csodálatosak, mint amik a sellő karkötőjén vannak, de látszik rajtuk, hogy értékes darabok. Amint meglát titeket, először barátságosan elmosolyodik, aztán végig fut az arcán az ámulat és felétek indul.
-Nagyi nézd ők…- De az öreg hölgy csak finoman arrébb tolja és a sellőhöz megy, majd félénken megérinti az arcát.
-Te tengeri asszony vagy igaz? Valódi vagy igaz? Mit keresel itt?- De még mielőtt válaszolhatna a sellő egyszerűen az ölébe esik.- Szegénykém. Gyertek be! Biztos jól esne valami frissítő. Készítek teát.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jun 14, 2020 15:20:07 GMT 1
Nojiko úgy volt vele, nem akarja, hogy észre vegyék, hogy a kutat felnyitották. Még ha a falusiak elvileg nem is tudnak a járatról, akkor sem. - Jól vagytok? – kiáltott le, mikor a sellő leesett. Rosszul érezte magát. Gondolnia kellett volna erre… Mikor leér megerősíti a kislányt, hogy jól van. A dúdolást először nem tudja hova tenni, de az értelme hamarosan megmutatkozik. ~ Lenyűgöző… ~ A sellő reakciója meglepte, meg a fény változása is az ő hangjára. Ahogy haladnak Nojiko igyekszik memorizálni az útvonalat, illetve az ábrákat tanulmányozza. Miután kiértek rámosolyog a kislányra. - Ügyes voltál! Kissé hunyorog eleinte, de Ő is elindul a kunyhó felé. Az idős asszony szimpatikusnak tűnik. Rögtön a sellőhöz lép. Mikor a lány összecsuklik, Nojiko elkapja, hogy ne a néninek kelljen cipelnie. Betámogatja a házba és leteszi oda, ahova mondják. Kissé aggódik érte. - Gondolom lassan vissza kell változnia… remélem nem valami mellékhatás… - mondja halkan, de persze hallhatják. - Köszönjük, valóban jól esne egy kis frissítő. Leül a sellő mellé és figyeli, változik-e az állapota. - Gen-chan említette, hogy Ön sokat tud a tengeri asszonyokról… ugye nem lehet komoly baja? ~ Remélem nem ütötte meg nagyon magát az esésben… ~ A sellőnek intézett kérdésekre nem válaszol, és egyelőre nem teszi fel a többi kérdését. Itoshi is eszébe jut. ~ Remélem jól van. ~
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 16, 2020 20:22:32 GMT 1
Zima: Nojiko (Raven: Itoshi) A sellő teste meglepően könnyű így nem nehéz elvinni őt a kunyhóig. Ben le is tudjátok tenni egy fotonra amit a kislány előkészít nektek.
-Szerintem csak kimerült.- Mondja kedvesen az öreg hölgy.- Biztosan kimerítette a mai nap.- Közben nekiáll elkészíteni a teátokat, felteszi a vizet forrni az apró tűz fölé. A sellő pedig békésen alszik, melletted, nem látszik, rajta hogy fájdalmai lennének vagy bármi is gyötörné. -Én visszaszaladok, megnézem a barátotokat. Ne aggódj, óvatos leszek, és nem mutatkozok, ha nem muszály.- És ha nem állítod meg akkor csakugyan azonnal el is indul.
-Nem, nem hinném. Vissza kell majd térnie a vízbe valóban, de csak hogy ne ragadjon itt. De mond csak mi történt veletek?- Mire elmeséled neki a történteket. Amennyit meg szeretnél vele osztani a tea is elkészül. Oda nyújtja neked a csészét és közben a lány is ébredezni kezd, a hölgy neki is nyújt egy csésze teát. Így hogy közelről látod, mindkettőjüket azonnal észreveszed, hogy a szemük gyakorlatilag ugyanolyan. A nőnek teljesen normális emberi bőre van, nincs semmi kivételes az alkatán sem, és a haja is természetesen ősz és szürke az öregkortól, de a kék szeme pontosan ugyan olyanok mint a sellőnek.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Mar 28, 2024 9:37:14 GMT 1
May 31, 2016 15:22:28 GMT 1
|
Post by Zima on Jun 18, 2020 11:22:25 GMT 1
Nojiko megnyugodott, hogy csak kimerült. - Tényleg vigyázz! – kiáltott a kis lány után. Amint elszaladt azért elbizonytalanodott. Biztosan jó ötlet, hogy odamenjen? ~ Ő ismeri a falut, de… Mi van, ha olyat lát, amit nem kéne? Tény és való, az utóbbi órákban is látott dolgokat, de… mégis csak egy kislány… ~
Az asszony kérdésére mesélni kezd. - A társammal a parton találkoztunk vele. A nővére karkötőjét szerette volna megtalálni. Úgy döntöttünk, segítünk neki, azért cserébe, hogy átjuttat minket a túlpartra. A halászok nem akartak átvinni. Az egyik halász családja meghívott minket egy ebédre, kárpótlásul a gorombaságáért, de kelepcének bizonyult. A társammal egy szobában tértünk magunkhoz Gen-channak hála. Ő mondta el, hogy… mit akarnak kezdeni Sellő-channal. Érte mentünk, csak harcba bonyolódtunk a falusiakkal. A társam feltartotta őket, hogy mi el tudjunk jönni. És most itt vagyunk. Mi ez az egész a tengeri asszonyok és az emberek között? Sok féle legendát hallottam, de ezeken kívül itt ellentmondásba botlottam… A halászok Oomatsu miatt nem mennek vízre, de itt a faluban meg meg akarják enni, mert halhatatlanok lesznek… Hogy van ez?
Szándékosan kihagyta a csúnyább részeket a történetből, a lényeg így is átjöhet. Mire végzett, elkészült a tea és a lány is ébredezni kezdett. Nojiko kicsit jobban megnézte az asszonyt, majd elmosolyodott. Hát persze… gyanús volt neki a kis lány (a karkötővel) kezdettől fogva, meg a sokat tudó nagyi, mégis az események hatására hagyta, hogy kételkedjen bennük és félt, hogy ők is rosszul fognak velük bánni, mint a falusiak. Az asszony szemébe néz. - Ugye elmondod neki?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 20, 2020 19:48:00 GMT 1
-Egy ősi és buta babona. Ahogy Omatsu sem létezik, legalább is tudtommal. Az ő művének tudják be hogy a tenger vörösé válik a mai és holnapi telihold alatt, pedig szó sincs róla, az édesanyám mindig azt mondta ez csak egy növény műve. A tengeri asszonyok ezt használják, ki ezért úsznak erre ilyenkor de nem csak ők más tengeri szellemek is. És mivel rengeteg hal jön a növényre ezért nem ritkán a cápák is közel jönnek. Nincs ebben semmi misztikus, semelyik isten nem szól ebbe bele. De ez biztonságban tartja az asszonyokat.
-Sokat tudsz rólunk.- Mondja halkan a sellő. Miután rákérdezel az asszony kedvesen elmosolyodik.
-Hát persze. Édes anyám sokat mesélt nekem a nagymamámról, akit én már sajnos nem ismerhettem. Azt mesélte a tengerből érkezett, hogy nagyapámmal legyen. Csodaszép nő volt de annyira szerették egymást hogy a szóbeszéd szerint egyetlen nappal sem bírtak tovább élni a másik nélkül és ugyan azon a napon hagyták hátra a világunkat. Az édes anyám, majd pedig én is, pedig, éppen egy ilyen karkötőt örököltünk tőle.
-Lehetetlen-Suttogja a sellő.- De a karkötő…
-A tengerbe veszett… Sajnos.- Feleli szomorúan.- A lányomnak adtam amikor Gen-chan megszületett. De pár évvel később mikor a városba mentek a férjével, elsüllyedt a hajójuk. Sosem tértek többé vissza. A karkötő akkor is nála volt.
-Akkor ő már…- Mondja a sellő és könnyek gyűlnek a szemében.
-Vigyáz a lányomra kedvesem, ők már egy helyen élvezik az örökkévalóságot. És már csak ránk várnak.- A sellő még mindig könnyes szemekkel átöleli a nénit.
Közben észreveszed, hogy eléggé eltelt az idő és a lány és Itoshi még mindig sehol sincsenek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jun 20, 2020 20:06:05 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/69/5c/7f/695c7f5c82cee5027a4350a02d13d92d~jpg Hihetetlen erővel dübörög bennem a kard vérszomja minden szívveréssel egyre erősebb. Hallom, ahogy a fejemben üvölti. „Öld meg! Öld meg mind!” És hiába hajtogatom, hogy én ezt nem akarom és nem. Ahelyett hogy segítenének, nekem a még fel fegyverzet falusiak ellenem fordulnak. Mondjuk, nem tudom mit vártam. Amilyen szerencsétlenül festek, valószínűleg én is így tennék. Az egyik bátor halász megközelít egy szigonnyal és magasba emeli, hogy lecsapjon vele. „Kérlek ne…” Nincs más választásom, védenem kell magam. A kezem szinte magától mozdul a kard pontosan erre várt pontosan ezt akarta. Hátra fordulok, és egyetlen csapással lemetszem a karjait. Még ketten rám vetik, magukat az egyiküket kettévágom, gyakorlatilag egyetlen suhintással. Mire bele vágok, a másodikba gyakorlatilag csak azért látom, és a sötétséget. Vesztettem, megint. A kard azt tesz, amit akar, próbálok kitalálni a sötétségből nem, érdekel a vér, nem kell a levegő sem, csak újra a felszínen akarok lenni. Mire végre sikerül már senki nem támad rám. Körülöttem több tucat hulla fekszik, mind férfiak, de van akinél összesen egy seprű van a halott kezében. A kardot tartó kezemre nézek. Miféle szörnyeteget csinál belőlem, ha nem lenne rá szükségem… de van. Egy lány felsír valahol, felnézek. A gyereke az aki segítet nekünk. Látom a rettegést a szemében. Könnyek szöknek a szemembe, ismét. Ott térdelek a halottak között a kardra támaszkodva. Többet már nincs hatalma felettem. Ki elégítette az éhségét. Mindenem vérben ázik a szagától kis híján elhányom magam. A testem fáj mintha csak megerőltettem volna. Talán így is volt, de nem eléggé. Ha elég erős lettem volna….
|
|