Shikoku sziget, Awaji

A felkelő nap kikukucskált a hegyorom mögül, megvilágítva a hegy lábában fekvő települést és annak a környékét. Az egyszerű kunyhókból már előkerültek a férfiak, és talicskákkal, szerszámokkal indultak fel a hegyre. Az építéshez szükséges alapanyagokat beszerezték, és nekiláttak újjáépíteni a nagyjából egy hónappal ezelőtt elpusztított szentélyt. A faluban érdekes dolog történt a szentély elpusztulása idején. Csak a legendákban, mesékben létezhetett ilyen ezelőtt, de valóságos volt a misztikus esemény. 
Bishamon jelent meg a faluban, és mészárolta le a betolakodókat, akik a szentélyt felégették. Bishamonten nem szívódott fel azután, személyesen is találkozott a falu lakóival, már jó ideje közöttük él. Az ittléte óta sok mindent véghez vitt. Meggyógyított nem is egy beteget és kiűzte az idegeneket a faluból. A falusiak áldták a nevét érte, és nap mint nap kapta a felajánlásokat. Hamarosan elérkezett a tavasz, és a szentély újjáépítése is a végéhez közeledett. 
Bishamon végignézett a hegyen ágaskodó cseresznyefákon, melyek már rügyeztek, közeledett az idő, hogy kibontsák virágaikat. 
Az istenség világos szövetű kimonóban lépdelt el a munkások mellett, akik mélyen meghajoltak előtte üdvözlésképp, a hadisten apró mozdulattal hajolt meg viszonozva a gesztust. Széles mosollyal az arcán pásztázta a kísérőszellemeit: Sorát és Yosukét, amint az embergyerekekkel játszottak. 
Mégiscsak gyermekek még - gondolta a kami és leült az erdőben egy fa tövébe.  Onnan szemlélve az építkezést és a kísérőit. Az ikerfiúkat Bishamon alig két éve fogadta a családjába, sose feledi az ijedtséget az arcukon, mikor rájuk talált, és egy-egy hatalmas, meleg takarót terített a vállukra a hóesésben és csak annyit mondott: "Ne féljetek!" azóta a családjához tartoznak. 
Bishamon visszaemlékezését, és gondolkodását a jelen problémáin a hirtelen kipattanó bimbók szakították meg. A cseresznyevirág kellemes illatát mélyen szippantotta magába. Ekkor tudta biztosan, hogy látogatója érkezik, mivel egy érdekes megjelenésű cinege kíváncsi pislogása is erre engedett következtetni. 
Két daru jelent meg neki, és vörös selymet terítettek a földre, az isten itt már tudta is, hogy ki érkezik. A selyemre lépő fehér bőrű, éj fekete hajú istennőt biccentéssel üdvözölte, amint az belefogott a mondókájába. Figyelmesen hallgatta a kérdéseket, mosollyal az arcán, majd mire a végére ért, a mosolya halványabbá vált. 
 - Örülök, hogy látlak Torinokami. Igen, igazak a pletykák. Itt vagyok - bólintott, majd hamarosan nekifog a válaszadásnak. - Az, hogy meddig maradok, kérdéses, ezen túl ezer indokom van itt lenni.  Az egyik az idegenektől megvédeni ezt a nemzetet. Tudod, hogy a "négy égi király egyikénél" én sokkal több vagyok. Háború isten, a nemzet védelmezője, démonok elűzője, szerencseisten... szerintem bele se kell fognom felsorolni tisztségeim. Eljöttem hát védelmezni a kultúráját ennek a népnek, megőrizni a vallásukat - mélyen a szemébe nézett az isten, szomorú volt a tekintete, ahogy folytatta. - Tudod jól, hogy mi történik, ha az emberek nem tisztelnek minket tovább. Ti eltűntök, semmivé válik hatalmatok. Nekem nem, engem tisztelnek más népek is más néven, de téged Torino-sama? - tudja, hogy Torinot nem tisztelik más vallásban, mivel fiatal isten még, csak Japán földjén van hatalma. 
Nagyot sóhajt, és folytatja: 
 - Tehát ezt a népet, és magunkat védem, nem voltam hajlandó az égben várni, hogy eltüntetik-e a japán kultúrát, na meg igen, igaz az utóbbi is - ekkor az isten háta mögé mutat, ahol kivehető az épülő szentély, és a kísérőszellemek is. - Egy hónapja nagyjából, bár lehet hogy több, egy halom nyugati porig égette a szentélyemet és sanyargatták a falu népét, elnyerték büntetésüket. 
Bishamonhoz húzódik ekkor a másik daru, és megsimogatja annak a fejét. 
 - Ők a kísérőid? Kedves kis teremtések - mosolyodik el témát váltva. 

Amint Torinokami meghallja mi történt a szentélyeddel egyszerre látsz borzalmat, undort és haragot az arcán. Neki sem tetszenek ezek szerint ezek a jövevények.

-Egy hónapja nagyjából, bár lehet hogy több is, egy halom nyugati porig égette a szentélyemet és sanyargatták a falu népét, elnyerték büntetésüket.

-Nagyon helyes!-Vágja rá az istennő.- Az idegenek mind ezt érdemelnék. Felajánlanám a segítségem, de mint tudod nem igazán vagyok harcos. Viszont milliónyi szemem és fülem van mindenfelé.- Teszi vissza a kezét a daru fejére. Tudod mire gondol, Torinokami szeme és füle minden madár a szigeteken, bármi is történik ő az első aki tud róla.

Az istennő szemei még lázban égnek mikor témát váltasz.

-Ők a kísérőid? Kedves teremtések.
-He… khm… Igen. Ő Baka simítja végig a mellette álló nyakát, ő pedig Baru.- Majd elpirul.- Nem én adtam ezeket a neveket.-teszi hozzá, alig érthetően, lesütött szemmel. Még felemeli a fejét, hogy mondjon valamit, de akkor két varjú károgása zavar fel titeket. A károgásból te semmit sem értesz, de az istennő figyelmesen hallgatja, majd egyszer csak sötétségbe borul az arca, és gonosz mosoly terül szét rajta.

-Az a kis…- Kezdi magának, majd mosolyogva feléd fordul.- Ne haragudj Bishamon-sama most mennem kel. Jó volt veled beszélni, ha bármiben segítségedre lehetek szólj nyugodtan a cinegének.- Azzal el is rebben előled, majd követi a két daru is, a vörös selyemmel. Na igen Torinokami mindig is olyan volt mint a madarai, szó nélkül hirtelen érkezett és ekép is távozott.

Ahogy meglepetten nézel még az istennő után egyszer csak a kísérőidet veszed észre, ahogy lélekszakadva rohannak feléd.

-Bishamon-sama, Bishamon-sama- kiabálják feléd, már amikor ép van levegőjük, hogy ezt tegyék. Miután elérnek téged is alaposan ki kel fújniuk magukat hogy, el tudják mondani miért rohantak ennyire.
-Furcsa emberek jöttek Bishamon-sama-lihegi az egyik.
-Nem olyanok mint az idegenek, de…- folytatja a másik, míg az első levegőt vesz.
-Majdnem olyan ruhában vannak…
-Azt hiszem Bishamon-sama miatt jöttek…
-Legalább is mintha ezt mondták volna…
-De a felnőttek nem engedték, hogy hallgatózunk.

Mielőtt még bármilyen lényegre térő kérdést feltehetnél, hangos dörrenést hallasz, korában nem sűrűn hallottad még ezt a hangot, de azért tudod nagyjából, miről van szó.

Szerencsére mikor odaérsz látod, hogy senkinek sem eset baja, mármint a szigetről senkinek sem. De az egyik idegen fekete egyenruhás férfi karját egy maszkos fiú tartja elég természetellenes pózban, valószínűleg eléggé fájdalmas lehet, mert az emberek karja ritkán hajlik két helyen egyszerre.

Rajtuk kívül nagyjából 20 ugyanúgy öltözött, férfit látsz mindegyiküknél kard és puska.
-Azt mondtam tegyétek le azt a vackot, nem azt hogy lőj, ha a füled nem hallja meg a parancsaim kénytelen leszek eltörni a kezed, hogy egy kis fegyelmet tanulj.- Majd ezután az emberek felé fordul.- Mindenkinek aki tényleg annyira ostoba, hogy azt gondolja a valódi Bishamon jött el hozzátok: Mégis miért jönne el egy isten megmenteni titeket pont ide?

-Nem fogjuk kiadni neked Bishamon-samat- Kiabálja egy nő a falusiak közül. A következő pillanatban pedig már a maszkos fiú tartja őt a hajánál fogva.

-Ő nem Bishamon!-Sziszegi- A valódi istenek nem olyan kegyesek, hogy foglalkozzanak veletek.- Azzal ellöki magától nőt.

Bishamon magában egész jót szórakozik az istennőn. Kissé szeleburdi, játékos és kedves teremtésnek ismeri őt, aki mindig odafigyel a környezetére. Hogyne figyelne, hiszen ezernyi madár suttog a fülébe. Oda kell figyelnie, hogy meghallja szavukat. 
Torinokami egyetértése jól esik neki. Igen, megfordult az isten fejében, hogy amit cselekszik, azt nagyon rosszul teszi. Félt, hogy semmit nem ér el a jelenlétével. 
Amikor Torinokami bemutatja a madarait, Bishamon mosolyogva biccent feléjük. Viccesnek találja a Baka nevet, de főleg azt, ahogyan az istennő elpirult. Feltűnt neki, hogy az Istennő mondani kíván valamit, tehát fel is készült a közlemény befogadására, de valami irdatlan zaj szakítja meg mondandójában. A nő figyeli a hangot, majd motyog, és elbúcsúzik. Bishamon meg akarta tőle kérdezni, hogy mit szeretett volna mondani, azonban mire kinyitotta a száját, az istennő eltűnt. 
A hadisten felkelt ültéből, mikor a kísérői rohantak felé, és idegesen, egymás mondatait befejezve felvázolták a helyzetet. A férfi szemei kikerekedtek, amikor puskadörrenést hallott. Nagyot nyelt, majd leguggolt a kísérő előtt, és a vállukra tette kezét, így szemükbe nézve - amit csak ilyen helyzetben tudott rendesen megtenni, mivel a gyerekek sokkal alacsonyabbak voltak - így szólt: 
 - Yosuke, Sora - a hangja kicsit remegett az idegességtől és gyorsan beszélt - menjetek innen olyan messzire, amennyire csak tudtok! Majd megidézlek titeket, ha jöhettek. Addig gyakoroljátok, amit tőlem tanultatok!
Ezzel Bishamon még gyorsan magához ölelte a kettő szellemet, akikre gyermekei vagy testvéreiként tekintett, majd hagyta őket távozni, ő meg sietősen a faluba sietett. 
Éppen akkor ért oda, amikor a jövevények egyike - aki keleti mivoltát meghazudtolva nyugatiak öltözetét viselte - az őérte kiálló nőt cibálta ki a hajánál fogva. Bishamon, egyből felszólalt, amint meghallotta a létezésének megkérdőjelezését. 
A hangja mély volt, hatalmat sugárzott. Ahogy dühében beszélt északról erős szélfuvallat jött. Mivel Bishamon az északi égtáj védelmezője, így uralja az északról érkező szeleket. Bármikor meg tudja őket idézni. 
 - Eresszétek el azt a nőt, most! 
A hangja hallatán a falusiak szétnyíltak körülötte. Talán páran próbálták megállítani, de mellőzte őket. A páncélját magára varázsolta és a teljes fegyverzetét is. Jobb kezében már ott díszelgett egy dárda. A páncélja félelmet keltő volt. Bishamon feldühödött a maszkos kölyök láttán. 
 - Szégyelld magad! Ez a te néped, és ellenük cselekszel. Megtagadod azokat az Isteneket, akiknek fényében születtél és kaptad a neved. Az istenek mind kegyesek, én is, de ha nem teszed amit mondok, kegyelemnek szikráját se fogjátok tapasztalni. Dobjátok el a fegyvereiteket, mind! 
Bishamon dühében elérte, hogy a dárdája hegye már mágikus lángolásban törjön ki. Az istenség felkészül a legrosszabbra, hiszen ha kellene, akkor a maszkos kölyköt itt helyben megölné a társaival egyetemben. Mint a nemzet védelmezője semmi nem dühíti fel jobban, mint az árulás. Ez pedig rendesen nevezhető volt annak.