Noely Anne Bryce

Noely Anne
Bryce

Kor: 20 év

Faj: nekromanta

Magasság: 164 cm

Származás: Anglia

Eszközök: Hát,
külön a nekromanciához nem használok semmit – ez olyan belülről
jövő dolog, nem kell hozzá varázskönyv, vagy ilyenek – de az
esernyőmet mindig magamnál tartom. Tudjátok ti, milyen gyakran
esik a temetők közelében? Legyek akár milyen sablonos, így van!

Mi nekromanták nem
igazán vagyunk családszerető lények. Általában egyedül járjuk
a világot, temetőről temetőre, gyűjtve a szánalmas halandó
lelket erejét, akik felett könnyűszerrel uralkodunk. Nem csoda
hát, hogy az anyám abban a pillanatban lepasszolt a húgának,
amint más kaját is meg tudtam enni a tején kívül.

olyan, mint az a szemét nőszemély. Ő sima ember volt, hiszen
generációnként csak egy halottidéző lehet a családban. Én
bezzeg a feltűnő hajszínem mellett még azt is örököltem, hogy
szellemekkel tudtam haverkodni, meg csontikat tudtam táncoltatni.
Félreértés ne essék, imádok nekromanta lenni! Nincs is jobb
annál, mint ráuszítani egy kísértetet az erdőben enyelgő hülye
libára, aki lenyúlta a srácot, aki egy kicsit (de tényleg csak
egy kicsit!) bejön neked. Vagy szívinfarktust okozni az öreg töri
tanárnak egy kifejezetten ronda élőhalottal, hogy így „sajnálatos
módon” ne tudjon veled másnap büntető dogát íratni valami
apró félreértés miatt (én ugyanis egyáltalán nem vén
trottynak neveztem őt… annál kicsit szofisztikáltabban
fogalmaztam). De kifejezetten idegesítő érzés az, hogy
valahányszor az ilyen dolgokért Laila néni lecseszett, azt vágta
a fejemhez, hogy „Pont olyan vagy mint az a hazug anyád!”. Nem
akarok rá hasonlítani! Jobb akarok lenni nála! Én akarok lenni a
legjobb nekromanta, akit ez a szerencsétlen világ látott! Olyan,
aki mellett ő még hobbi-halottidézgetőnek sem nevezhető!

le, amint vége lett a nyüves gimnáziumnak. Erőt akartam gyűjteni.
Lelkeket, akik engem szolgálnak az elmúlásuk napjáig. Hamar rá
kellett jönnöm azonban, hogy azzal, hogy temetőkben összegyűjtöm
a még elérhető lelkeket, és magamhoz láncolom őket, vagy
zombikat, meg csontvázakat támasztok fel, igencsak lassan érném
el a célomat. Több életerővel rendelkező lelkekre van szükségem!
És erősebb lényekre holmi halandó embereknél, akiknek a
feltámasztott testük is alig lesz erősebb egy jól kigyúrt
izomagynál.

szeret engem, és bőven kínál lehetőségeket. Hiszen annyiféle
lény mászkál ezen a kis bolygón… Néhányukból igen hasznos
kis élőhalottat lehet csinálni… De vannak, akik eleve nem is
igazán élnek – őket egyszerűen csak meg kell törnöm, és át
kell vennem az uralmat a lelkük felett… És valamiért az emberek
még örülnek is neki, ha eltüntetek a közelükből egy-két ilyen
egyedet… Az persze nem tetszik nekik, ha a nagyapjuk teste kikel a
sírból, és kifosztja a házukat… Ki érti ezeket?

nő, aki egy nap mindenképpen az engem szolgáló lelkek sorát
fogja bővíteni… Egy fehér hajú nekromanta, aki elhagyott egy
gyereket...