Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Honshu
Közzétéve: Apr 21, 2018 23:30:14 GMT 1
Post by Raven on Apr 21, 2018 23:30:14 GMT 1
Honshu sziget, Oshu Kán: Akino
Már a reggeli felkeléstől érezted, hogy valami más ma a csendben, feszült volt várakozás teli, és most érzed hogy itt van. A sűrű fákon énekszó hangzik át, egy emberi gyerekdal, nem úgy mint a tied, ami szépen kiegészíti az erdő csendjét, ez megtöri azt, mintha szilánkokká zúzná a rejteketeket, mintha az éneklő mindenhova látna, mindent ismerne, amit a hang elér. Apró zizzenések a bokrokban és az a hideg rossz érzés követi a hangot valami van az erdőtökben, valami nem természetes, és bármi is legyen körbe vett titeket. A nagy fekete sárkány is kiemelkedett a vízből és hatalmas testével nagyjából körbe vett téged. Ebből már sejthető, komoly az ellenfél hiszen a védelmedre kell holott, te vagy itt az ő védelmére. Az ének egyre erősödik míg végül megáll, a csönd újra nyomasztó.
-Elég legyen a játékból! Fed fel magad félvér!-A sárkány zengő hangja betölti szinte az egész erdőt. Olyan hangnemmel beszél amitől a legtöbb ember azonnal összevizelné magát, de a nő csak egy halk kacajjal válaszol. Majd előlép a fák mögül. Eddig ugyan nem sűrűn találkoztál emberekkel, de még számodra is egyértelmű, hogy nem mindennapi a megjelenése, a ruhái drága darabnak tűnek, de mégis kihívóak, a szemei pedig vörös tűzben égnek.
-Áhá- leheli a sárkány- Szóval te lennél a Vörös Hold. Mi hozott ebbe az erdőbe és hogy merészelsz egyáltalán a szemem elé járulni mocskos félvér?
-Az lennék?- Kérdezi ahogy kifújja a füstöt.- És a gyermek mögötted, benne talán nincsen emberi vér?
-Ő az én vérem! Te viszont csak egy alávaló ayakashi fattya vagy, kotródj!
-Ej, ej, pedig csupán egy kéréssel érkeztem.
-Pontosan tudom miért jöttél! Nem vagyok hajlandó melléd állni ebben az őrületben. Az emberek ügye nem a mi ügyünk ahogy a hozzád hasonló korcsoké sem!
-És te?- Néz rád a vörös szemekkel, (ha elrejtőztél az árnyékba akkor is)- Te is így vagy vele? Megvédenéd a semmire se jó embereket az életed árán? Vagy te esetleg méltó szövetségesem lennél? Hajlandó lennél mellém álni egy olyan világért ahol nem férgek hozzák meg a döntéseket, ahol nem ők irányítanak mindent, ahol nem kell többi a patkányok leheletétől rettegnünk a sötét erdőkben? - Ahogy befejez a szöveget árnyak bontakoznak ki a sötétségből, majd elkezdenek testet ölteni, nagy részük Oni és szinte mindent beborít a belőlük áradó rossz érzés, de vannak mások is, egy részük csak aura nélküli Shikigami de vannak szellemek és félszellemek is még sosem láttál ennyit egy helyen.
-Hát ha jó szándékkal nem tudlak megnyerni magamnak akkor itt a másik ajánlatom. Álj mellém és törj ki végre az erdőből, vagy elpusztítalak! |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221 
|
Honshu
Közzétéve: Apr 26, 2018 18:39:07 GMT 1
Post by Kán on Apr 26, 2018 18:39:07 GMT 1
A csend a tisztás mindene. Bármi ami megzavarja azt, bármilyen kis mértékben is, betolakodó és általában joggal féltheti az életét. Ez a nap viszont más volt. Most a csendet megtörő alak nem félt, nem volt elveszve. Az aki most betolakodott az erdő eme sötét zugába pontosan tudta mit keres, hová akar eljutni. Bár a megfigyeltség sejtelmes érzése csimpaszkodott mindkettőjük hátán, a szokásos módon töltötték napjukat: a kicsiny tavacska körül. A távolból szóló ének hangja mint madarak közé dobott kő zavarta meg az erdőt. Minden élő és hallott fog vicsorítva kereste a hangot. Akino, ellentétben minden mással, nyugalommal ült szeretett tavában és figyelte az erdőt. Ő is érezte a közelgő veszélyt, ő is tudta, hogy valami nincs rendben de, hogy is tudhatná valaki mi az a félelem ha életében sosem tapasztalta, eddig a napig. Hirtelen ura kiemelkedett a tó vizéből és védelmezően körbe vette őt. Valami nagy dolog van folyamatban. Csupán most kezdte felfogni a történések súlyát. Őt, mint alattvaló, ura védelmébe vette. Ez nem normális, nem ez a dolgok rendje. Akino minden erejével fürkészte a láthatárt, kereste azt, a képzeletében hatalmas lényt, aki ilyesféle reakciót bír kiváltani apjából. Nem sokára megjelent a furcsa jövevény. Nem sok embert látott Aniko élete folyamán, de ez egyedi volt. Volt valami elegáns mégis sértően kirívó a megjelenésében. Mint egy páva a sok holló között: valami ami egy hozzá illő helyen csodaszépnek számítana, de itt a sötétben csupán egy ide nem illő groteszk körképe egy olyan világnak aminek semmi keresni valója nincs itt. Nem lepte meg apjának lenéző felszólalása, bár fájt neki, hogy valójában mennyire utálja a félvéreket. A nő minden szavában volt valami sértő, mintha minden áron felsőbb rendűséget akarna próbálna sugározni. Nem telt bele sok időbe, hogy felfedje érkezésének okát. Apja természetesen lobbanékonyan ráförmedt, meg se várta a kérdést: tehát ő pontosan tudja mi a helyzet. A nő taktikát váltott, most egyenesen Akinohoz szolt. Szavai már-már sértőek voltak, de szerencsére elég sok mindent elárult vele. Miután befejezte mondandóját Akino komoran rá nézett majd megszólalt.
-Nem szövetségesért jöttél. Tudod kik vagyunk, tudod, hogy nekünk nem számít semmi csupán az erdőnk csendje.Tudod, hogy az erdő mélye nekünk nem a hely hová kirekesztettek a “patkányok”. Mindennek ellenére úgy döntöttél, hogy megzavarod szentélyünk csendjét. Azért jöttél, hogy gyilkolj, a kérdés az, hogy kinek játszod eme patetikus színjátékot ? Kinek akarod eljátszani azt, hogy te megpróbáltad magatok mellé állítani a nagy fekete sárkányt ? - arcán keserű mosoly jelent meg - Valójában nem számít.
Apjához fordult, várta a parancsát. Ha beszéd közben rászolt akkor abba hagyta a fecsegést. A nő igen csúnyán megfenyegette őket. El se tudja képzelni mi lesz a sárkány reakciója, valójában nem is akarja. Azt fogja tenni amit mondanak neki, bármi is legyen az. Készenlétben figyeli apja válaszát és ha olyasmire kéri ami vérontást követel akkor gondolkodás nélkül ugrik majd bele a lehetetlen arcába is.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Honshu
Közzétéve: May 21, 2018 18:41:21 GMT 1
Post by Raven on May 21, 2018 18:41:21 GMT 1
Honshu sziget, Oshu Ahogy befejezed a választ, halk nevetést és kegyetlen, ijesztő mosolyt kapsz válaszul. Apád szeméből viszont elismerő büszkeséget olvasol ki, az öreg sárkány határozottan meg van elégedve a válaszoddal. Habár ez még nem javítja az életben maradásotok esélyeiteket.
-Legyen hát. Igazad van, nem érte volna meg ide jönni, ha csak szövetséget akarok, hiszen arra eleve kevés esély volt. Bár, milyen szépséges lett volna megnyerni magamnak egy sárkányt. De ha a sárkány nem lehet az enyém… Majd enyém lesz a hatalma.- Ahogy befejezi a szellemek összezárnak körülöttetek és rátok rontanak.
Nagyon sokan a közeletekbe se tudnak érni, a nagy sárkánynak köszönhetően. Ezek a kis szellemek nem lehetnek ellenfelei egy sárkánynak, téged azért megizzasztanak, de csak a számuk és nem az erejük miatt. Amíg páran lefoglalnak közülük észre sem veszed, hogy a sárkány védőkörén kívülre kerültél. Csak amikor látod, hogy megváltozik a viselkedése. Nem támadja már a kis szellemeket, hanem a nővel harcol a levegőben. Pár sebet is szerzet már, ami nem túl biztató. De nem érsz rá sokáig, mert mindegy mennyi szellemet vágsz le mindig jön újabb. Hallod a nagy sárkány üvöltését, és látod a véget nem érő szellem áradatot, úgy tűnik ez a vég kettőtök és az erdő számára, ám ekkor a szellemek hirtelen megmerevednek. A nagy sárkány vissza ereszkedik hozzád. Már te is érzed, valami megváltozott, az egyre erősödő szél, mintha egyre tisztább lenne és kifelé fújná az onik mocskos leheletét. A nő arcára bosszús kifejezés ül ki, ahogy rátok tekint.
-Ez még nem az utolsó találkozásunk.- Feleli végül majd eltűnik az éjszakában. A szellemek is elmenekülnek utána, de még mielőtt megnyugodhatnál vagy kifújhatnád magad egy erős szélroham vonul át rajtatok majd egy hatalmas, olajzöld sárkány jelenik meg. Apád azonnal fel is emelkedik, hogy üdvözölje, ahogy a sárkányok szokták egymást, a két összecsavarodott sárkány olyan magasra repül, hogy szinte elveszted őket szem elől aztán apád vissza ereszkedik a földre egy öregember társaságában. Tudtad, hogy a sárkányok emberi alakot is tudnak ölteni, de apád ritkán élt ezzel a képességgel ezért furcsa, hogy ilyen magától értetődön veszi fel a jövevény ezt az alakját.
Ahogy az öregember a kezével hátra söpri az arcából a haját megszólal.
-Gyerünk hallani akarom, mond ki!- Bármit is akar nagyon biztos magában. A fekete sárkány viszont oldalra fordítja a fejét és csak prüszköl egyet.- Jól van úgy is értelmet len lenne a te hangodon hallani.- Majd eléd ugrik és elkapja a kezeidet.-A te hangodon biztos sokkal jobb lenne hallani.- Mondja. Bár még nem volt szerencséd nyomuláshoz, de azt azért érzed hogy, ez a szituáció, bizarr és kényelmetlen.- Na mond ki… Köszönöm Gawan mo, hogy megmentettél! És hálából egy csókot is elfogadok. AU!- Mielőtt még túl közel érhetett volna hátulról fejbe verték valamivel. A megmentőd pedig… egy ember. Egész biztosan az, egy fiatal ember férfi.
-Szállj már le róla vén perverz.
-Olyan ünnep rontó vagy Koji.- Sírja az öregember, de elengedi a kezed és hátra lép. Akkor esik le honnan olyan ismerős a neve, de apád már ki is mondja.
-Nagy megtiszteltetés, de nem értem miért érkezett a megmentésünkre az Üvöltő szél.
Az öregember/sárkány egyike lenne a 4 ős sárkánynak, a leghatalmasabbak egyike lenne? Ez a perverz…?
-Hát ép erre jártam és csak nem hagyhattam, hogy az az őrült hárpia végezzen veletek nem igaz? Kár lett volna a csinos hölgyért.- Kacsint rád és tesz egy lépést feléd, de félúton megáll.
-Még egy lépés és a következővel nagyobbat ütök.
-Egyébként mi még nem találkozhatunk. Biztosan te vagy Akino, ne lepődj meg, ha egy félsárkány születik annak mindig gyorsan híre megy. Tudod, se sárkány, se félsárkány nem születik gyakran, ezért jó ha mindegyikről tudunk. Gawan mo vagyok, vagy ahogy ez a vén fekete ördög hívott az előbb, az Övöltő szél. –Majd úgy fordul hogy mindketten jól halljátok.- A Vörös Hold nemrég megölt egy sárkányt, nem vagyunk benne biztosak, de a lehetőség fennáll, hogy sikerült magához vennie a hatalmát és talán még a jiyonjiát is. Nem biztos, hogy tudok válaszolni, de ha kérdésetek van tegyétek fel nyugodtan. |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Honshu
Közzétéve: Jun 4, 2018 23:58:41 GMT 1
Post by Kán on Jun 4, 2018 23:58:41 GMT 1
Nem lenne igaz azt, mondani, hogy nem esett jól neki, hogy a nő beismerte, hogy igaza van. Az örömöt csupán az rontotta el, hogy ez esetben a nőnek semmi oka nincs életben, hagyni őket. Szomorú helyzet de ez van. Minden elég gyorsan történt. A szellemek akik lerohanták a kis tisztás igen szép kihívásnak bizonyultak. Akino teljes egészében belevetette magát a harcba. Észre sem vette mikor apja eltűnt mellőle és harcra kelt a nővel. Első ránézésre nem álltak valami jól a dolgaik: Akinot több mint lefoglalták a szellemek sorai, míg a sárkány, a sebeiből ítélve, méltó ellenfélre lelt a Vörös Hold személyében. A helyzet kezdet kissé ijesztővé válni, mígnem meg nem jelentek a váratlan vendégek. Nem sokszor volt alkalma látni más sárkányokat. Egész eddigi életét a tisztáson és környékén töltötte. Igen meglepte a sárkány emberi alakja. Nagyon ritkán látott ilyesmit. A nagy zöld sárkány emberi alakja igen érdekes volt. Az öreg igen virgonc szellemiségűnek mutatkozott. Már-már letámadta Akinot. Igen furcsa volt számára az egész. Nagyon keveset érintkezett másokkal így nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Életében először úgy bámulta meg valaki. Mivel nem tudott kezdeni semmit a helyzettel így csak hátrált egy lépést és összébb húzta magát. Most először valahogy úgy érezte, hogy kissé alul öltözött. A fiatal ember jelenléte még inkább meglepte. Eddigi élete folyamán embereket, csak akkor látott mikor az állatok széttépték őket, így nem sokat tudott róluk, leszámítva, hogy igen vicces látványt nyújtanak kissé “kiteregetve”. Nem nagyon tudd rájönni, ki is a férfi és ami még fontosabb mit keres az Üvöltő Szél táraságában. Apja kérdését már ő is feltette magában. Hogy került ide az Öreg. A válasz viszont nem volt valami kielégítő. Az öreg ismételt közeledésére ismét hátrált egy lépést. Bármennyire is úgy érezte illetlen a reakciója nem tudd mást tenni, legalábbis míg apja mást nem mond. Ismételten az ismeretlen férfi jön megmentésére. A sárkány mikor kimondja a nevét nem kissé meglepődik, de már-már akaratlanúl is meghajol és, ha kissé késve is üdvözli a férfit.
Megfogalmazódott benne jó pár kérdés. Először viszont szerette volna tisztázni kik is vannak jelen a beszélgetésben.
-Már bocsánat -szólalt meg halkan - de ki is pontosan az ember aki magával jött ?
Elmerülve gondolataiban igen sötét képek vetültek maga elé. Ha a Vörös Hold ide talált akkor bármikor vissza is jöhet. A tisztás sosem lesz ugyan az, legalább is amíg él a nő.
-Ha megengedi apám -szólalt meg hírtelen - a tisztás érdekében a Vörös Hold után indulnék. Túl nagy veszélyt jelent valaki aki ismeri eme vidék pontos helyét.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Honshu
Közzétéve: Sept 2, 2018 23:58:48 GMT 1
Post by Raven on Sept 2, 2018 23:58:48 GMT 1
Az első kérdésed hallatán a sárkány enyhén kikerekedett tekintettel fordul feléd, majd elneveti magát. Nem igazán tudod mi okoz neki ekkorra örömet. És hallatod már nem egyszer, hogy az ős sárkányok, mint az Üvöltő Szél is nagyon öregek, szóval lehet, hogy csak simán megzápult az agya és jobb nem is foglalkozni az ilyesmivel.
-A kísérőm neve Koji.- Mondja végül, miközben kifújja magát.- Ő egy…
-Egy ember!- Feleli az apád, nem kevés méltatlankodással a hangjában, ami nem igazán nyeri el a srác tetszését, de nem ad hangot az elégedetlenségének.
-Igen, egy ember.- Feleli Gawan Mo teljen nyugodtan.- Ettől függetlenül nagy segítség lett volna, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy szerencsére nem alakultak.- Teszi hozzá mosolyogva. A pár pillanatra beállt csöndben pedig az arcodat tanulmányozza a sárkány.
-Mi jár a fejedben kedvesem?- Kérdezi végül.
-Ha megengedi apám. A tisztás érdekében a vörös hold után indulnék. Túl nagy veszélyt jelent valaki aki ismeri eme vidék pontos helyét.
Apád szemében megdöbbenést és büszkeséget látsz megcsillanni, de mielőtt még megszólalhatna az öreg ember magához ragadja a szót.
-És teljesen komolyan gondolja. Nem mondom bátor dolog, meg egészen bolond is, de mindenképpen elismerésre méltó. Nem hinném hogy nyerő ötlet lenne.
-Hiszek a képességeiben, főleg egy mocskos yasha ellenében.
-Az a mocskos yasha majdnem a fejedet vette. És te több ezer éves vagy és sárkány. Teljes mértékben ellene vagyok, hogy a kisasszonyt jelen állapotában a Hold után küldjük. A magam részéről inkább az öreg Akarammát javaslom.- Nem tudod kiről beszélhetnek, de apád arckifejezése olyan mintha valaki hátulról fejbe verte volna, egészen mintha nem hinne a fülének.
-Akarammához akarod küldeni? Mi a biztosíték arra hogy fogadni fogja?
-Semmi.- Rántja meg a vállát az öreg.-Akarammáról van szó. De ez a legjobb amit tehetünk.
Ezután feléd fordul.
-Nem kell aggódnod a tisztás miatt, én maga nem maradhatok ugyan itt, de nem hagyom őrizetlenül. Te pedig, ha a Vörös Hold vesztét akarod a biztonságotokért, akkor látogasd meg az öreg Akarammát. A Fuji tetején lakik egy régi szentélyben, teljesen egyedül. Ha szerencséd van mostanra elég magányos, és nem fog nehéz próba elé állítani.
-És a tisztás?- Kérdezi a nagy fekete sárkány.- Remélem nem egy emberre akarod bízni.
-Dehogy, dehogy. Kojit még véletlenül sem szeretném ilyen messze tartani magamtól.- Majd a folyóhoz sétál. –Ez viszont egy pompás folyó, ismerek valakit aki nagyon élvezné.- Majd egyetlen csepp vizet ejt a folyóba egy a jó ég tudja honnan elővarázsolt üvegcséből. Ezután alig telik el néhány másodperc és a víz máris nagyobb erővel kezd folyni ebbe az irányba, majd fodrozódni kezd ott, ahol a csepp érte és egy női alak emelkedik ki belőle.
-Üdvözöllek Ogan Ma!- hajtja meg kissé a fejét a nagy fekete sárkány.
A nő válasza pedig mintha nem is rendes hang lenne, hanem maga a víz formálná a szavakat.
-Én is örülök hogy látlak, és téged is testvérem.- Fordul az öregember felé, aki nagy körvonalakkal nagyon röviden felvázolja a történteket a sárkánynak.
-Értem. Egyelőre csak ezt a Shikigamit áll módomban itt tartani, de amint csak lehetséges odamegyek. Addig nem valószínű hogy Ai… hogy a Vörös Hold újra próbálkozna.
-Akino igaz?- Kérdezi a nő.- Lépj ide gyermek!- Nyújtja feléd a kezét. Ha odamész ő is egész közel megy a földhöz.
-Nyújtsd ki a kezed! Ne félj nem foglak bántani.- Amint kinyújtod két kezébe fogja a tiédet. A kezének nedves és hideg érintése van, nem emberi, de sárkányéhoz sem hasonlít, olyan mintha a víz felszínét simogatnád. Miután elveszi a kezét pedig egy apró gyöngy alakú tárgy marad a kezedben. Olyan mintha egy csepp víz lenne ami valahogy megszilárdult volna, anélkül hogy megfagyott volna.- Ha szükséged lenne tanácsra, vagy segítségre csak dobd folyó vízbe azt a cseppet, én vagy egy ehhez a testhez hasonló shikigami azonnal megjelenik majd. Sajnos Akarammánál nem tudok neked segíteni, de máshol még jól jöhet ez az ajándék.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Honshu
Közzétéve: Sept 18, 2018 20:09:31 GMT 1
Post by Kán on Sept 18, 2018 20:09:31 GMT 1
Nem tudta ki az a Akaramma de nem volt benne biztos, hogy most számít-e ez. Bár apja nem tartja valami jó ötletnek az Üvöltő Szél véleménye elég sokat nyom ebben a beszélgetésben. Bár jól esett apja bizalma és támogatása, az öreg ötlete kicsit reálisabbnak tűnt. MIkor megidézi a shikigamit kissé megilletődik. Mikor az magához hívja bár félve de odamegy és tágra nyílt szemekkel figyeli szavait.
Nem tudta pontosan merre kell menjen de valahogy ez nem érezte olyan nagy problémának. Szó nélkül felkapta kedves utitársát, Runat, majd megszólalt.
-Ez esetben indulok is. Minél hamarabb találom meg ezt a Akarammat annál jobb.
Hátra se fordult. Csupán elindult a tisztás széle felé majd pár perc múlva eltűnt a sötét erdőben.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Honshu
Közzétéve: Sept 22, 2018 16:45:59 GMT 1
Post by Raven on Sept 22, 2018 16:45:59 GMT 1
Honshu sziget, Oshu Kán : Akino
Ahogy kifelé haladsz az erdő mintha egyre több fényt engedne keresztül hatolni a lombjain, Még ez is erdő, ugyanazokkal a fákkal, de mégis más. Mindenfelől madarak énekét hallod és a napfény is eléri a földet. Egészen más, mint az a rész ahol felnőttél, de ennek is megvan a maga bája. A folyó csobogása melletted pedig minden lépésél emlékeztet az otthonodra és a céljaidra. Itt nincsenek még ösvények, egyszerűen a folyót követed amikor futás zaját hallod oldalról és egy lányt látsz magad felé futni. Még különös megjelenésed sem igazán ijeszti meg egyenesen feléd fut, majd éppen hogy az orrod ellőt térdre esik és megragadja a ruhádat. Könnyes és riadt tekintettel néz fel rád, úgy áll neki rimánkodni.
-Könyörgöm segíts rajtam…- A hangja elfullik a rohanástól.- Ments meg kérlek! Két férfi követett… Meg akarnak ölni. Kérlek segíts…-Sírja a ruhádba az utolsó szavakat.
Alighogy elhallgat a magasból máris megszólal egy újabb hang.
-A helyedben elengedném az a nőt mielőtt a halálodat okozza. – Majd egy másik hang is bekapcsolódik, szintén a magasból, de egy másik irányból.
-Nem éri meg veszélybe keverned magad miatta, hagyd ott amíg nem késő. |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Honshu
Közzétéve: Oct 22, 2018 20:43:00 GMT 1
Post by Kán on Oct 22, 2018 20:43:00 GMT 1
Lehet jobb lett volna több útbaigazítást kérni mielőtt elindult. Kissé megszeppenve figyelte ahogy az otthonos sötétséget vakító fény seperi ki az erdőből. A csendes erdő eltűnt, mindent betöltött a szél, a madarak csicsergése mintha még a patak is hangosabb lenne. Elbambulva eme mennyei szimfóniára hirtelen egy lányt vett észre a szeme sarkából. Kissé meglepte egy ember jelenléte, végül is még bőven az erdő kevésbé járt részén lehetett. Az ismeretlen térdre borult előttem majd kérlelni kezdte. Egyáltalán nem értette a helyzete. Értetlenkedve nézett rá mikor újabb hangot hallott az ég felől. Két férfi is van a közelben. Akino rövid ideig kémlelte az eget remélve, hogy észreveszi a két hang tulajdonosát. Visszatekintett a nőre.
-Merre van a Fuji hegy ? - tette fel a kérdést hangosan, hogy mindenki hallja.
Rövid ideig vár, majd ha nem kap választ megismétli a kérdést hozzátéve a következőt.
-Fontos eljutnom oda.
Ha ismét nem kap választ a kérdésére, csendeben és szó nélkül tovább megy. Ha a két férfi útba igazítja, akkor mélyen meghajolva köszönetet mond majd elmegy.
Ha a lány ajánlja fel, hogy segít neki akkor megfordul majd az eget kémlelve hangosan megszólal.
-Szükségem van a lány segítségére. Ne haragudjatok meg de nem engedhetem, hogy baja essen. - lassan az egyik fa árnyéka felé sétált, közben állandóan kémlelve ellenségeit- Menjetek el most, vagy viseljétek a következményeket.
Ha harcra kerül a sor Akino, megpróbálja kihasználni azt a kevéske árnyékot ami rendelkezésére áll. Nem hezitál és minden vágásával arra megy, hogy megölje ellenfeleit. Ha sikerül és vagy elmenekülnek akkor visszasétál a lányhoz (ha még él és nem futott el) majd megszólal.
-Mutasd az utat kérlek.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Honshu
Közzétéve: Dec 6, 2018 14:45:57 GMT 1
Post by Raven on Dec 6, 2018 14:45:57 GMT 1
A kérdésedre a lány csak nagy szemekkel néz rád, és felülről sem érkezik válasz egy darabig, majd a magasból halk kuncogást hallasz. A lány viszont megragadja a kezed, hogy rá figyelj.
-Én tudom merre van, ha megvédesz, elviszlek oda.- Mondja.
-Szükségem van a a lány segítségére, ne haragudjatok meg, de nem engedhetem, hogy baja essen.
A napfény ugyan nem tesz hozzá túl sokat a képességeidhez, de magabiztosan feltételezheted, hogy így is elég erős vagy két emberrel szemben. Azonban a magabiztosságodat hamar erős ütés éri, ahogy téged is. Első pillanatra látod, hogy az ellenfeled nem ember. Az álarca a és a fegyvere alapján elég egyértelmű, hogy egy yasha az. Bár személyesen ma találkoztál először eggyel, és az nem is sikerült túl jól, de azért felismered a szelleműző yashák maszkjait. Mondjuk nem igazán van időd gyönyörködni benne, Éppen csak egy pillanatra látod a hatalmas madárkoponyában megcsillanó vörös szempárt és már repülsz is hátra. És elterülsz a levelek között.
-Hmmm… Azt gondoltam erősebb lesz.- Feleli egy hang a fejed fölül. A másik yasha áll feletted és egyértelműen élvezi a helyzetet.- Olyan magabiztos volt.- Mosolyog. És mielőtt még összeszedhetnéd magad annyira, hogy felkelj a földről a válladhoz nyomja a fegyverét, a naginata fekete pengéje könnyedén szakítja át a tested, bár a seb számodra messze nem halálos, legfeljebb fájdalmas.
-Ha szépen nyugton maradsz amíg levágjuk megígérem nem esik bajod.- Mosolyog rád. Ha nem szúrna ép keresztül a fegyverével még akár ártatlannak és őszintének is tűnne.
Majd meghallod a nő hangját.
-Áhhhr Miért nem vagytok hajlandóak megdögleni végre?! A félsárkány legalább tápláléknak jó lesz, ti félvér korcsok csak nyűg vagytok a földnek.
-De kedves.- Jegyzik meg egyszerre.
A madármaszkos yasha a lány felé mozdul, de nem éri el, mert abban a pillanatban, megrázkódik alattatok a föld, a fák gyökerei a felszínre törtek és elkapták a mozdulat közben, a gyökerek habár éppen hogy csak, de szerencsésen elkerültek titeket, eddig.
-Most komolyan ne szórakozz már testvér, vágd le aztán menjünk haza. – Jegyzi meg az amelyik a földhöz szegezve tart. Ő persze könnyen beszél.
A másiknak sikerül valahogy kiszabadulnia, de még mindig nem tudja elérni a nőt a gyökerektől, amik nagy kárt ugyan nem tesznek benne, de azért elég sok kisebb sebet összeszedett már. Egyre egyértelműbb, hogy egyedül nem fog boldogulni ellene. És ez a nőnek is kezd feltűnni. A következő támadás pedig már nem kerül el titeket sem, az első lecsapja rólad a yashát és ezzel kirántja belőled a naginatát is. Végre szabad vagy, de a következő inda már téged sem kímél, megragad a bokádnál fogva és felránt a levegőbe, és bár ott ráz egy darabig de úgy tűnik nagyon ragaszkodik hozzád és nem akar elengedni. Végül sikerül egy jól irányzott csapással kivágnod magad a növényből, ezúttal úgy tűnik szabad vagy végre. És rendesen felmérheted mi is történik.
A lány aki alig pár perce segítségért könyörgött most elégedetten mosolyogva áll, mint aki szó szerint gyökeret eresztett, a fehér hajú yasha még mindig az indákkal küzd és úgy tűnik csak néhány karcolást szedett össze, a másik nem ilyen szerencsés ezúttal az ő teste van átszúrva és a földhöz szegezve, az univerzumnak furcsa a humora. Neked van egy csúnya seb a válladon ami miatt az egyik karod kvázi használhatatlan még kb fél órára, ezen kívül jól vagy.
|
|
