Anna Cavantry
Közzétéve: Apr 16, 2018 20:02:40 GMT 1
Post by Raven on Apr 16, 2018 20:02:40 GMT 1
Anna Cavantry
A tündér királynő
Név: Anna Cavantry
Kor: 19
Magasság: 160 cm
Faj: Ember
Kaszt: Sárkány mester
Lakhely: Középső város rész
Ostor: Sétapálca
Nick name: A tündér királynő
Már a háború után születtem, a szüleimről csak halvány emlékeim vannak, az árvaházra annál élénkebben emlékszem. Még a nyomor negyed kis árva háza is megvan, bár nagyon kevés időt töltöttem ott, mielőtt a belvárosba hoztak, az öreg úr aki magához vett azt mondta nagy reményeket fűz hozzám. Nemértettem mire gondolt, aztán a kezembe adta az első sárkány tojásomat, hideg, fekete, éles tárgy volt. Még a kezeimet is megvágtam vele, nem is egyszer, de nem tudtam hosszú távon megválni tőle, soha előtte nem érzet melegséget árasztott, ezért minden lehetséges időmet vele töltöttem, az sem zavart hogy hányszor vágott meg, de még vele is aludtam. Egy örökké valóságnak tetszett míg kikelt a tojásból, a fekete sárkány a nagy vörös szemekkel a Svart nevet kapta a színe után. Elég buta dolog volt így elnevezni, de hát csak nyolc éves voltam.
Ezután végkép kifejezhetetlen volt a hála amit az öreg úr iránt éreztem és mindent megtettem, hogy büszkévé tegyem, a legjobb tudásom szerint tanultam meg mindent, amit a magántanárok megtaníthattak nekem, majd persze megtanultam vívni is és pár sportot (noha soha nem voltam különösebben jó egyikből sem). Svart is szépen fejlődött. 13 éves koromra végre felülhettem a hátára és megtehettem az első utamat. Soha életemben nem éreztem ehhez hasonlót. Amikor földet értem olyan boldog voltam mint soha azelőtt és az öreg úr szintén az volt. De az ember nem lehet ennyire boldog sokáig, akkor biztosan történik valami ami ezt tönkreteszi. Az öreg úr nem sokára eltávozott és én egyedül maradtam a sárkánnyal, a közelsége megnyugtatott, de nem enyhítette annyira a magányomat és a bűntudatomat mint azelőtt. Csak szorítottam az öreg sétapálcáját és arra gondoltam milyen hálátlan vagyok, hogy cserben hagytam. Ő befogadott én pedig ahelyett, hogy segítettem volna, egy sárkánynak szenteltem minden időm. Majd egy évig nem ültem újra sárkány hátra. Aztán Svart elkezdet megbetegedni, egy ideje már nem nőt tovább és akkoriban különösen gyengének tűnt. Attól féltem, hogy őt is el fogom veszíteni ezért minden időmet innentől neki szántam és majd egy éve először felültem a hátára újra. Napokig repültünk, nem számított semmi, sem az éhség sem a fáradtság, bőven túlmentünk már a város határán még a kráter városon is túl és mikor hazaértünk először halhattam egy sárkány hangját. Zengő volt és mély, minden mást elfeledtetett velem. „Megbocsátok” és mire a könnycseppek végig gördültek az arcomon a sétapálca borostyánja is felizzott, Pillangók ezrei röpültek ki belőle és vettek körül minket, olyan volt mint egy gyönyörű álom.
Ezután felkerestem az egyik legnagyobb sárkány mestert a városban, hogy had tanuljak tőle. Azóta nem csupán a tanárom, hanem nagyon jó barátommá is vált, még ha nem is értünk mindenben egyet. A politikából például én kivágom magam amennyire csak lehet, mert a legtöbb politikus engem azonnal felidegesít. De az alsóbb város részekbe néha lejárok körül nézni. Tavaly ott hallottam az első pletykákat is az árnyék lényekről amik éjszaka vadásznak. Először ezeket csak pletykáknak tartottam, de később személyesen is találkoztam a művükkel, meg próbáltam a tanítómat és a többi általam ismert mestert rávenni, hogy segítsenek, de mind ugyanazt hajtogatták, az elején még hogy: Ilyen nem létezik, meg, biztos csak a képzeletem játszik velem, és különben sem lenne jó hatása, ha egy csomó sárkány megszállná a nyomor negyedet. Úgyhogy kettesben vadászunk tovább az árnyakra habár eddig nem jártam nagy sikerrel. És pár hónapja hogy a „seggemen tartson” Zariustól kaptam egy új tojást is, ezúttal egy ezer színben tündöklő fehéret ami nemrég kelt ki. Zeria. Imádom, de nem igazán tartott vissza. És bármibe is kerüljön meg fogom állítani az árnyakat!
Svart: Az idősebb sárkány. Nem igazán kedveli az embereket és nem igazán hajlandó idegenhez hozzá szólni. Nem egy barátságos természet de őstehetség ha harcról van szó. A személyisége tökéletes elentéte a mindig szelíd és kissé félénk Annáénak.
Zeria: A frissen kikelt lányról még nem tudni sokk mindent. A színe nem teljesen fehér, a pikkelyei színesen játszanak a fényben mint az égkövek.