Kertváros

Nate és Sayu (Ben és Zima):

A finom palacsinta illata ébreszt fel titeket álmotokból. Édesapátok utánozhatatlan palacsintája, amit sajnos nem a legboldogabb alkalmakkor készít, hanem akkor, mikor hosszabb időre elmegy valahová. Anyukátok még nincs itthon. Vagy a reggeli bevásárlást intézi, vagy valami dolga akadt. Egy biztos, a reggelivel ő is be lesz várva. Shawn eddig is mindig bevárta, szóval az illatok jó sokáig fognak kínozni titeket.
- Jó reggelt hétalvók!
Köszönt titeket vidáman, miközben az egyik kezében a serpenyőt tartja, a másikkal pedig a tüzet idomítja alatta. Valószínűleg azért olyan finom a Nelson-féle palacsinta, mert a tűz, amin készül teljes kontroll és egyensúly alatt van. Ahogy az éppen készülő palacsinta színe pont tökéletes lett, rögtön, a kérdéseteket meg nem várva mondta el, hogy mi történik.
- A tűz népének földjére utazunk. Komoly problémák adódtak a Szikra nevű egyesület körül. Néhány tűz és földidomár radikális cselekedetekre biztatja társait és ez egészen odáig fajult, hogy az EE erőit is be kell vonni a dologba. Ennyit van felhatalmazásom elmondani.
Ellépett a konyhapulttól és egy marék tekercset helyezett a vendégek részére fentartott székre.
- Suliba menet vigyétek vissza ezeket a légidomár templomba kérlek.
Nyugodtan megnézhetitek, hogy mi van bennük, apátok szóvá tette volna, ha nem. A tűz népe ellen vívott háborúról, Sozin üstököséről és a Fekete Napról szóló tekercsek. Valamelyiket maga Aang avatár írta. Shawn közben megterített és elfoglalta az asztalfő helyét az asztalnál, ám ahogy sejtettétek, az evéshez nem látott hozzá. Ha van kérdésetek apátokhoz, akkor nagyjából ez a reggeli az utolsó alkalom, hogy feltehetitek neki, utána kitudja mikor tér vissza.

Sayu már nem sokkal az óra csörgése előtt felébredt. Ha ilyen történik, általában még fekve megvárja a jelzést pihentetve a szemét. Most azonban palacsinta illat lengte be a házat. Tudta, hogy ez mit jelent. ~ Jól éreztem, hogy van valami feszültség a levegőben… ~ Átöltözött, majd szomorkásan kullogott le a konyhába.
- Jó reggelt! – próbál mosolyt erőltetni az arcára.
Amint Nate is odaér, már keresi a tekintetét, hogy melyikük tegye fel a kérdést, de erre nincs szükség. Amint apjuk elkészül már el is mondja, amit tudhatnak. Sayu arcára rögtön kiül az aggodalom.
- Persze, elvisszük… - válaszolt a kérésre, majd rögtön vetett rájuk egy alaposabb pillantást. – Lehet, hogy Ozai, vagy a Fekete Nap örökösei?

Hangosan gondolkodott, de hátha apjuk mondd rá valamit. De talán még ők sem tudják, mivel is állnak szemben… Annyira elmerült a tekercsek böngészésében, hogy elfelejtett teríteni. Mire észbe kapott, apjuk már végzett, sőt a helyén ült. Sayu is elfoglalta a székét.
- Ezek szerint akkor… ez a szervezet egyelőre csak a Tűz Népénél van jelen, vagy akár itt is megjelenhettek? Figyeljünk esetleg valamire? Miféle nézeteket terjesztenek?

Azt nem merte megkérdezni, hogy segíthetnek-e valamiben… Kételkedett abban, hogy apjuk nagyon be akarná őket vonni. Mondjuk anyjuk vele egyidősen keveredett bele a Fekete Nap elleni küzdelembe… Ha már az anyjuk…
- Izé… mivel föld és tűzidomárokról van szó… Anya is…
- Apátokkal megyek-e?
A lány a hang felé fordult. Annyira elgondolkodott, hogy észre sem vette édesanyja érkezését, aki kissé bosszúsan cuccolt le, majd ült le közéjük. Ilyen volt, ha egy hülyeséggel rángatták el egy fontosabb helyzetből. Vett egy mély levegőt, igyekezett lehiggadni. Hamarosan az ő arcára is inkább a leplezni kívánt aggodalom és egy apró, szerető mosoly ült ki, mint a bosszúság.
- Jó reggelt egyébként. És bocsánat… Szóval a kérdésedre visszatérve… Nem megyek… - Zima férje kezére csúsztatta a sajátját – Sokat gondolkodtam rajta, mert való igaz, hogy számos képességemet tudnánk hasznosítani, azonban… van bennem egy érzés, hogy… valami itt is készül… illetve… - sóhajt – Nem akarom, hogy esetlegesen a kapcsolatunkon múljon a küldetés sikere…
Mindkét gyerek tudta, hogy ez mit jelent. Hiába erős, képzett és veszélyes mindkét szülőjük, ha valamelyikük bajba kerülne, talán a másikuk magát a küldetést sodorná veszélybe… Persze akkor is zsarolhatók, ha távol vannak egymástól. De az mégis másabb…
- Értem… - válaszolta Sayu.
Ha enni kezdenek, jó étvágyat kíván és hozzálát. Öccsére pillant. Hátha neki is van kérdése.

Nate és Sayu (Ben és Zima):

A hangos gondolatmenetre Shawn lassan bólogatni kezd.
- Valami olyasminek vallják magukat, de a hírszerzés szerint csak a nézeteik egyezik. Nincsenek régi tagok, újrahasznált helyszínek. Ők csak Sozin üstökösének újra-eljövetele hallatán verődtek össze. - Itt egy pillanatra csendben marad, de még hozzátesz egy mondatot - Aggasztóan nagy mennyiségben.
Amint végeztél a tekercsek olvasásával, Nate is átvette azokat és tanulmányozni kezdte. Ha volt is kérdése Shawnhoz, vagy te feltetted már neki, vagy pedig ő maga sem várt volna rá választ, így megtartotta saját magának. Shawnnak intézett kérdésedre viszont ő maga válaszolt apátok helyett.
- Néhány tűzidomár itt is várja Sozin üstökösének az eljövetelét. Naku, az egyik tűzidomár srác tegnap azzal fogadott minket a suliban, hogy hamarosan ismét sokkal erősebbek lesznek a tűz és földidomárok, mint az összes többi nép együtt véve. Nem részletezte, hogy miért...
Shawn tekintetén látszott, hogy ez az információ még számára is új volt, ám ha kezdeni is fog vele valamit, valószínűleg a munkája végett nem említheti meg. Már épp kiegészítené Nate válaszát, mikor megérkezik Zima.
- Így van.
Erősítette meg felesége mondandóját, ezután egy jó reggelt puszit adott neki, majd felszolgálta a reggelit.
- Elég radikálisak - kezdte el újra a válasz kiegészítést - Sok víz és légidomár turistát megtámadtak, kiraboltak a tűz népének teljes területén. Rengeteg eltűnés, rablás is a nevükhöz köthető. A titkos rejtekhelyeiket pedig aggasztóan nehéz felkutatni és felszámolni. Nate hozzászólásából kiindulva... akár itt is jelen lehetnek, de csak nagyon minimális szinten. Ha bármi komolyabbat észlelnétek, akkor Taira-nak jelezzétek kérlek. De őszintén remélem, hogy erre nem kerül majd sor.
Ezt követően Shawn a feleségére nézett, majd hirtelen témát váltott. A tekintetével jelezte szerelmének is, hogy ennél többet tényleg nem mondhat és a "segítségét" kéri a téma terelésében. Az újonnan felhozott beszélgetés összefüggött a korábbival, azonban mégis másról szólt.
- Jártatok már a levegőtemplom tekercs termében?

Apjuk reagált a hangos gondolatmenetére, amire csak biccentett. A kérdésére meglepetésére Nate válaszolt. Kérdőn nézett rá. ~ Ki ez a Naku…? ~ Miután anyjuk csatlakozott és elkezdtek enni, Shawn folytatta a mondandóját. Sayut egyre jobban aggasztotta a dolog.
- Mindenképpen szólunk, ha úgy van – mondta a Taira-s megjegyzésre.
Azonban volt itt még valami, amit nem akart ugyan kimondani, de mégis kikívánkozott belőle.
- De ha… felkutatásról van szó… akkor Te lennél a legjobb, nem? – néz anyjukra.
Nem akarta természetesen veszélynek kitenni az asszonyt, de tény és való, hogy Zima képességei a legalkalmasabbak egy ilyen feladatra.
- Meglehet, de akkor sem megyek. – válaszolta kissé bosszúsan, de egyben szomorúan, továbbá olyan hanglejtésben, hogy lánya érezze, lezártnak tekinti ezt a részét a beszélgetésnek.
Sayu csak biccentett. ~ Anya vívódik, hogy mit tegyen, jól dönt-e… aggódik apáért… érthető, hogy ki van kicsit bukva… ~Apjuk anyjukra néz, amire Sayu aprót sóhajt. ~ Valószínűleg így is többet mondott, mint amit szabad lett volna… ~ Öccsére néz, próbálja leolvasni az arcáról a gondolatait. Illetve hátha kérdez valamit, ami felett esetleg ő elsiklott volna.
- Hm… nem emlékszem, hogy jártunk volna… de biztosan megtaláljuk, vagy ha nem, csak találunk valakit, aki segít.
Nyilván nem fogják csak úgy akármelyik szerzetes kezébe nyomni.

Közeledett az idő… lassan végeznek a reggelivel, idő van, indulniuk kell a plussz kör miatt. Gyerekként eléggé zavarta, hogy apjuk annyiszor elmegy, távol van tőlük hosszabb időre. Nem mutatta, mindig igyekezett helyén kezelni a dolgot. Nem jó kedvéből ment el, hanem, hogy másokon segítsen. Ez alkalommal is ezt teszi. Már nem neheztel, hisz most már valóban tudatában van az apjuk munkájával járó kötelességeknek. Aggódik érte, de bízik a képességeiben. Hogy előbb vagy utóbb, de hazatér.

Nate végül nem kérdezett semmit. Ő is jól viselte, mikor apátok elment otthonról, legalábbis nem mutatta jelét, hogy jobban megviselné őt, mint titeket.
- Vigyázzatok magatokra és egymásra.
Zárta le a beszélgetést és ezzel együtt a reggelit Shawn. Épp időben, ugyanis pár rövid perccel később már be is gördült a katonai konvoj a ház elé. Apátok a középső sato mobilban szokott utazni. Elköszönhettek tőle, az a pár perc nem számít. Még a kitérővel együtt sem.
Megölelte édesanyátokat, majd Sayut is. Nate csak vállveregetést kapott, mert nem volt az az ölelkezős típus.
- Te is vigyázz magadra! - felelte a fiú - Várunk vissza.
Shawn a kocsiba szállás előtt még adott egy búcsúcsókot Zimának, aztán a konvoj tovább gördült egyenesen az egyesült erők kikötőjébe. Azt gondolná az ember, hogy a búcsúzás természetesnek hat, ha az ember apja gyakran és hosszabb időre távol kerül a családtól, de az üresség még mindig meg van bennetek. Hiába a sokadik távozás.

A templomba menet Nate nem volt valami beszédes. Valószínűleg a szomorú reggeli miatt, mert amúgy gyakran be nem áll a szája iskolába menet. A templom épületébe lépve még egyszer áttanulmányozta a tekercseket, majd a társaságodban belépett a a levegő népének szent épületébe. Odabent egy szerzetes fogadta őt. A harmonikus együttállás alatt kaphatott légidomítási képességet, már ha egyáltalán idomár volt. Szigorú tekintettel lépett oda hozzátok, tekintetével Sayut bírálta. A hosszú, hegyes bajsza csak rontott azon, hogy komolyan lehessen venni a férfit, de a vizsgáló szemei miatt megjelenő ráncok is inkább voltak viccesek, mintsem ijesztőek. Egyértelműen egy fontoskodó figura volt aki épp olyan dolgokba készül belekötni, amik talán nem is igazak.
- A vállakat illik eltakarni egy ilyen helyen és a látogatások csak egy óra múlva esedékesek. A szerzetesek jelenleg a reggelijüket fogyasztják, a tanítványok pedig épp tanulnak.
A beszédével egy időben egy rongydarabot a fejedre idomított, hogy eltakard a vállaid és megadd a tiszteletet a helynek.
- Mi járatban vannak errefelé az ilyen korai órákban? Ugye nem lopni jöttetek?
Meg sem várta a választ, mert megpillantotta a tekercseket nálatok.
- Vagy már ki akartok surranni azokkal?!

Éppen, hogy befejezték a reggelit, megérkezett a katonai konvoj Shawnért. Itt az ideje a búcsúnak. Zima és Sayu is szorosan megölelte. Nate megjegyzésére Sayu is bólintott.
- Vigyázz magadra!
Az autóhoz a gyerekek már nem kísérték el, csak Zima. A nőn látszik, hogy jobban tartja magát, mint az előző percekben. Nem úgy akar elválni férjétől, hogy aggódik, vagy ideges… Hanem, hogy bízik benne. A csók után még megsimogatta az arcát.
- Várunk haza. Szeretlek! – mosolyog rá meleg szeretettel.
Shawn végül beszáll a kocsiba. Zima tekintetével követi a távolodó menetet, majd egy nagyot sóhajt. ~ Nem lehet hozzászokni ehhez az ürességhez… csak elviselni… ~
Visszamegy a gyerekekhez és mindkettejük vállára teszi a kezét.
- Na, gyerünk, dologra, nektek is van mit csinálni suli előtt, nekem is vannak feladataim…
Szerető mosollyal magához öleli őket, aztán hagyja, hogy elmenjenek.

Szokatlanul csendes volt az útjuk a templomba menet. Sayu néha elgondolkodott, hogy megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Hogy mi jár pontosan a fiú fejében, hogy ki az a fiú, akit említett…? Végül hagyta. Ő maga sem volt túlzottan beszédes hangulatban.
A templom nyugalmas volt, még nem igazán kezdődött el az élet. Szerencséjükre? egy szerzetes érkezett a fogadásukra. Sayut méregette, aki nem tudta hova tenni a dolgot. ~ Nők is élnek itt… vagy van valami az arcomon? ~ Nem ezek bizonyultak a problémának. Amint kiderült, hogy a szabadon hagyott vállai okozzák a konfliktust, kiszaladt a száján egy halk „he”. Kissé fel is ment benne a pumpa, főleg az öltöztetés kapcsán. ~ Komolyan ez legyen a legnagyobb bajom az életben… ~ Zsörtölődik magában. A lopásra tett megjegyzést egyenesen nevetségesnek találta. ~ Nyugalom, Sayu… nyugalom… ~ Igyekszik elővenni az egyik legkedvesebb mosolyát. Tisztelettudóan meghajol.
- Üdvözlöm. Elnézést kérünk a korai zavarásért. Sayu Nelson vagyok és Nelson tábornok megbízásából hoztuk vissza ezeket a tekercseket. Meg tudná mutatni, hol van a helyük, hogy visszavihessük, illetve, meg tudná mondani, kinek kell szólnunk ilyen ügyben, hogy a tekercsek visszakerültek? Egy ilyen fontos és rendes ember biztosan tud nekünk segíteni. Hálásak lennénk érte.

~ Ha annyira titkosak lennének, Apa biztosan nem bízta volna ránk a visszahozatalukat, ezért merem teljesen vállalni az igazságot. Azonban van egy sanda gyanúm, hogy nem lesz sétagalopp ezzel az emberrel... ~

Sayu és Nate - Ben Zima:
A szerzetes először az állát, majd a feje búbját kezdte vakargatni bambuló tekintettel. Több oldalról is végig mért benneteket, majd a bajuszát pödörgetve kezdett körbe járni körülöttetek, egészen addig amíg a harmadik kör után Nate megunta a várakozást és egy falat emelt a szerzetes elé, aki a gondolataiba mélyedve telibe fejelte azt.
- Vandálok! Mondtam én! VAN-DÁ-LOK!
A köpenyében kezdett tapogatózni, míg nem egy NAGYON kicsi csengőt húzott ki belőle és elkezdte rázogatni. A méretéből és a kiadó hangból ítélve a szoba másik végébe sem lehet hallani. Levegőidomítással visszahúzza elveszi tőled a tekercseket, Nate pólóját pedig felidomítja az arcába.
- Ha tényleg Nelson tábornok gyerekei lennétek, akkor tudnátok, hogy mi az illem és nem támadnátok orvul és váratlanul egy idős emberre aki csak a munkáját végzi! Elsősorban ez neked szól fiatalember!
Felelte és egy siklóbotjával böködni kezdte Nate oldalát, aki még mindig az arcába ragadt pulcsi visszahúzásával foglalatoskodott.
- Au! Au! Au!

A szerzetes elkezdte körül járni őket. ~ Oké… furcsa egy alak… ~ Nyugtázta magában. A harmadik körnél már kezdte megunni a férfi méregetését, azonban öccse gyorsabban reagált.
- Nate… - szólt rá összehúzott szemöldökkel.
A férfi ezen annyira felháborodott, hogy egészen abszurd módon kezdett viselkedni. ~ Mi értelme a csengőnek? ~
- Hééé! – kiáltotta, mikor a szerzetes elhúzta a képességével a tekercseket és felcsapta Nate felsőjét.

Ami ezek után történt már olyan szinten volt nevetséges, hogy Sayu már nem tudott higgadt maradni. Öccse mellett termett és ha sikerrel jár elkapja a botot és megállítja a férfit. A szemébe néz.
- Uram. Mi tisztelettudóan fordultunk Önhöz. Korán jöttünk, ebben teljes mértékben igaza van. Most van rá időnk és most kért meg apánk, hogy teljesítsük a kérését. Már percekkel ezelőtt elmentünk volna, ha Ön készséggel segít és nem ront nekünk. Mert az sem túl szerzeteshez illő viselkedés, hogy rögtön lopással vádol és böködi az öcsém.
Vár egy percet, hogy valamelyest lenyugodjon, majd folytatja.
- Kinek szóljunk, hogy a tekercseket visszahoztuk?

Sayu és Nate - Ben  és Zima :

Az öreg megszeppent amikor Sayu a sarkára állt vele szemben. A bajsza állásából és a tekintetéből egyértelműen meg volt állapítható, hogy nem számított a lány reakciójára. Amikor pedig a lány megragadja a botot, a férfi olyan erővel rántja vissza és kezdi szorongatni amit lehet, hogy a letűnt korok Ozai-a is megirigyelne. A kívánt hatást viszont sikeresen elérte, ugyanis Nate böködése abbamaradt. A fiú megigazította magán a ruháját és olyan lángoló tekintettel bámult vissza az öregemberre, hogy a külső szemlélők azt hinnék róla, hogy tűzidomár.
Az öreg sértődötten válaszol, látszólag nem voltak rá nagy hatással a szavaid. A célt viszont teljesítették.
- Majd én visszaviszem a tekercseket! - felelte fennhangon - Így biztos nem tudtok elcsenni semmit sem! Nelson tábornok, hmm-hmm?
Kérdezett vissza egy utolsót, majd mikor megkapta a megerősítő választ oldalba bökött még egyszer a botjával és a következő szót ismételgette:
- Hess-hess! SICC!
Kiterelt titeket az ajtón, majd hatalmas lendülettel bevágta előttetek azt. Nate még mindig elég mérges volt, ki is fakadt rendesen.
- Hihetetlen ez az ember. - mormogta - Nem értem, hogy mire volt jó ez az egész.
Beszéd közben az oldalát simogatta, ott ahol a szerzetes bökdöste őt. Ha út közben kérdeztél tőle valamit, arra válaszolt majd az iskola kapujába érve elköszönt.
- Ma hosszabb lesz az edzés - Nate két tanítási órával hamarabb végzett mint te, de az aréna miatt általában mindig ő ért később haza - Emlékeztesd anyát megint, hogy később jövök. Köszi.
Közelgett az újabb torna, Nate pedig (ahogy most is korábban) előre szólt, hogy távol lesz, de ennek ellenére mindig ha ilyen eset volt, megkért, hogy emlékeztesd anyátokat. 
Neked az első órád földrajz volt, most viszont a "fura" gyerek ült melléd, Naku. Az évek során egy helónál alig váltottatok több szót vele, eddig mindig is került titeket. Semmi közös nem volt bennetek, csak az, hogy mindketten tűzidomárok vagytok. Úgy tűnik, hogy ez most elég volt neki.

- Várod már Sozin üstökösének újra eljövetelét? - kérdezte izgatottan, köszönést mellőzve miközben a kezében egy meghívó alakú papírt szorongatott. - Te is kaptál levelet tőlük?

Sayu arcán egy pillanatra elégedett mosoly jelent meg a megszeppent, meglepett szerzetes láttán. Elérte a célját. ~ Én szépen indítottam… ~ Mikor a férfi vállalta a tekercsek visszavitelét, a lány fejében még átfutott, hogy biztosan jó ötlet-e, de aztán úgy volt vele… csak menjenek már.
- Igen, Nelson tábornok! – húzza ki magát büszkén, végig a szerzetes szemébe nézve.
Már azon volt, hogy vonásai újra kedvesek legyenek és úgy köszönje meg, mikor a férfi oldalba bökte. Éppen, hogy nem tudta elkapni a botot. ~ Nem is baj… az ereklye nem ártott nekem, nem érdemel felgyújtást… ~
- Köszönjük a segítséget! – kiált vissza, mielőtt becsapódik az ajtó.
~ Talán még hallotta… ~
- Ne is mondd… én sem… - reagál öccse megjegyzésére.
Az út további részét szintén csendben tették meg. Sayu gondolatai egyre csak Nate-en jártak. ~ Nagyon csendes… Hagyta, hogy én védjem meg a szerzetessel szemben, meg, hogy végig én intézkedjek… ~ Nem voltak annyira közel a sulihoz, mikor hirtelen megfogja a vállát és megállásra igyekszik késztetni. Most már teljesen lehiggadt, sőt „idegesítően” gyengéd és kedves.
- Nate… Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz… Mi zajlik most benned? Ennyire megvisel apa elmenetele? Engem is, hidd el… Nem tudunk mit csinálni… Ezt kell tennie… Vagy maga a helyzet?
Mikor megérkeznek a sulihoz, Nate kérésére bólint. Csak a szokásos.
- Szólok, de úgyis tudja. Majd lebeszélem arról, hogy utánatok menjen edzést tartani. Persze, csak, ha szeretnéd, szeretnétek. – mosolyog a fiúra szomorkásan.
Anyjuk ilyenkor hajlamosabb több időt szentelni az idomításnak, mint általában. Az Ezüst Sólymok kiképzése pedig elég jó elterelés lenne.
- Szia! Vigyázz magadra!
Sayu belépve az osztályba leült a szokásos helyére. Második sor közepe. Szeret figyelni, és ez nincs túl közel a táblához. Még lett volna pár perce a földrajz kezdetéig. Már éppen intett barátainak és állt volna föl, mikor a fura srác, Naku ült le mellé és kezdett el hozzá beszélni. A lány szemöldöke felszaladt. ~ Öhm… köszönés? Őt említette Nate? Eddig még sosem beszéltünk… A nevében sem vagyok biztos… Naki, Nake? Nike? Naku…? Talán... Illetve… megpróbál reklámozni, valami erősen gyanúsnak tűnő szervezetet az EE tábornokának lányának…? Tök hülye, vagy csak tetteti? Óvatosnak kell lennem. Meg kell bizonyosodnom, hogy melyik… ~
- Szia! Kíváncsi vagyok, milyen lesz… Milyen levélről van szó?

Nate az iskola felé vezető pillantott, majd pedig vissza rád.
- Nem apa elmenetele viselt meg. – kezdte halkan – Hanem a hiánya. Rendkívül büszke vagyok arra, amit tesz és a példaképem... De úgy érzem, hogy kimarad az életem fontos pillanataiból.
Sóhajtott egy nagyot.
- Hülyeség, majd elmúlik.
Sayu is szomorúan sóhajt.
- Egyáltalán nem hülyeség... én is így érzek... Szeretem őt, büszke vagyok rá, de... olyan távoli... Van is, meg nincs is... Tudom, hogy ez a kötelessége, de akkor is...
- Úgy érzem, hogy olyankor nincs itt, mikor itt kéne lennie. A világnak szüksége van rá és nekem is. Ez gyakran elmúlik, de valahogy a távozáskor mindig előjön... és most ugye nagyon készülünk a Sólymokkal... és pont most megy el. Nem rá haragszom, csak... úgy érzem az élet nem fer velem.
- Az élet nem fair sajnos... - válaszol halkan.
Ekkor közelebb lép hozzá és magához öleli.
- Tudom, hogy nem szereted, ha ölelgetnek, de... nem tudok okosat mondani. Csak melletted lenni...
Nate finoman viszonozta az ölelést, de csak röviden, hogy ne legyen "feltűnő". Tini imidzs meg satöbbi, de az arcáról le tudtad olvasni azt, hogy szüksége volt erre.
- Csak tudod... mindig, amikor történik valami velem attól félek, hogy kimarad belőle. Előre nézek a jövőmmel kapcsolatban és sokszor azon gondolkodom, hogy mi az, amit kihagy... és ez gyakran feljön...
Az ölelés nem tartott sokáig, de a lány látja rajta, hogy segített neki.
- Elhiszem... Sajnos nem nagyon tudunk ezzel mit csinálni. De szeret minket. Neki is fáj, hogy nem lehet többet velünk... Sovány vigasz, tudom, hogy anya azért igyekszik őt képben tartani, de az nyilván nem ugyanaz...
Nagyot sóhajt.
- Remélem hamar és épségben megjárja az útját...
A fiú erre csak bólintott és halkan hozzátette, hogy "én is".
Ezután a beszélgetés elterelődött az edzés irányába.
- Nem kell.
Felelte ő is mosolyogva, utalva a felajánlásodra, hogy lebeszéld édesanyátokat. Mosolygott, de egy kicsit csillogtak a szemei.
- Mint mindig, te is. Helló.
És azzal különváltak az útjaitok az iskolán belül.

Naku teljesen feléd fordította a székét, felhúzta rá a lábait is, majd kínosan mélyen a szemedbe nézett.
- Hogy milyen lesz? - Kezdte lángoló izgatottsággal a szemében - Elmondom milyen lesz! Kolosszális lesz! Fel leszel tőle villanyozva, mintha kicseréltek volna. MINDENT megtehetsz majd. Megállíthatatlan leszel.
Úgy beszélt, mint aki már megtapasztalta volna ezt. Aztán lehalkította a hangját.
- A levelet. - hangsúlyozta miközben görcsösen szorongatta a saját papírját, gyakorlatilag már galacsinná gyúrta az öklei között - Szóval nem kaptál. Furcsa, pedig a szüleidből kiindulva...Biztos csak félreértés.
Sokat hezitált, majd a pad alatt odacsúsztatta neked a levelet. A történelem órákról jól felismerhető volt a Főnix király szimbóluma, alatta a holnapi dátum, koraéjszakai időpont és egy cím. Ismeretlen volt, de nagyjából a keleti kikötő dokkjaihoz tudtad betájolni.
- Biztos meghívnak majd téged is. - Ekkor szó szerint kirántotta a kezedből a papírt - Ők tudják, hogy kit kell keresniük. Szeretnéd, hogy szóljak nekik pár szót az érdekedben? Nélkülük nem tudsz majd kiteljesedni.
Ezután újra mániákusan szorongatni kezdte a papírt és továbbra is kínosan bámult rád.

Sayu örült, hogy öccse nem rendezte le két szóban a választ. Teljesen át tudta érezni, amit a fiú mondott. Ő is ki tudott volna emelni alkalmakat, amikor a férfi nem volt jelen, pedig jól esett volna neki. A zongoraversenyeket például. De nem mondta ki. Most Nate érdekelte és őt próbálta kicsit vigasztalni. Az ölelés mindkettejüknek jót tett. A lány nem bánta, hogy nem tartott sokáig, a célnak megfelelt. Nate úgy tűnt, jobban lett. Az edzés kitárgyalása után mosolyogva tudtak elválni.

A Nakuval folytatott eszmecsere rövidúton furává vált. Meglepte és kissé meg is ijesztette, de ezt nem mutatta ki. A pad alatt megkapta A levelet és megnézte. Minden rajta lévő információt memorizált, mielőtt a fiú visszavette volna. Naku viselkedése még parábbá vált. ~ Fanatikus… ~ A híváson egy pillanatig elgondolkodott. Nem azért, mert hű, de nagyon szeretne csatlakozni, hanem, hogy nyomozzon. ~ Nem kellene elmennem… Valószínűleg felismernének… Nem akarom veszélybe sodorni a családom. Meg nem vagyok sem rendőr, sem az EE tisztje. Még apa révén sincs jogosultságom beleütni az orrom… És különben is… lehet nem véletlen, hogy nem kaptam ilyen levelet… ~
- Kik azok az ők? Mit értesz kiteljesedés alatt? – próbál még azért kicsit puhatolózni.
Hátha ad még ki érdekes információt.
- Érdekesen hangzik, észben tartom a hallottakat.

Sayu - Zima

Naku a kérdéseid hallatán stresszesen körbetekintett az osztályteremben. Az összes osztálytársában a gyanúsítottat látta, módszeresen csurgott a verejték a homlokáról ahogy azon kattogott mit mondjon, vagy mit nem. Ekkor finoman megragadja a csuklódat és elkezd kifelé húzni az osztályból. Ha nem tartasz vele rögtön, akkor nyomatékosan, kikerekedett szemekkel a következőket mondja:
- Itt nem szabad. TITKOS.
Azzal a férfi mosdó felé veszi az irányt, ami szerencsére épp teljesen üres. Miután bent vagytok a kezét a kilincsre helyezi a kezét és addig melegíti, amíg elég forró nem lesz ahhoz, hogy valami tudatlan szerencsétlent teljesen elriasszon attól, hogy benyisson miközben "állami titkokat" fecseg ki.
- Daletől kaptam a levelet, azt mondta, hogy nálam kevés alkalmasabb embert talált erre a pozícióra és milyen igaza van. Neki köszönhetem, hogy bejutottam a Szikrához és holnap lehetőségem nyílik bizonyítani nekik. Nem tudom, hogy mi lesz a feladatom, de mindennél biztosabb vagyok abban, hogy nálam alkalmasabb csak TE lehetnél rá! Tűzidomár vagy, ügyes is és tábronok lánya. Hogy nem jutottál Dale eszébe?! Nem értem.
Te viszont nagyon IS jól értetted. Dale Gillan finoman fogalmazva sem a jótét lélek gyerekek közé tartozott. Végzős, amolyan menőgyerek aki a Nakuhoz hasonlóktól maximum az ebédpénzt venné el erőszakkal, nem pedig egy ilyen "visszautasíthatatlan" lehetőséggel állna elé és "támogatná" mindenben. Itt teljesen más felől fúj a szél.
- Megtanítanak majd, hogy hogyan kontroláld azt a féktelen energiát amit az üstökös ideérkezésekor tapasztalni fogsz. El kéne jönnöd, de... Dale azt mondta, hogy nem beszélhetek erről senkinek... ARGH!
Miközben bosszankodott magában, odakintről egy visszafojtott "JAJJ" volt hallható. Nagyon is jól ismerted a hangot. Az öcséd volt az.
- Ömm, ti mit csináltok itt?
Naku teste azonnal remegni kezdett az idegességtől. Ellenséget látott Nate-ben és bekerítve érezte magát. Láttad, ahogy tikkel a szeme az őrülettől és a pániktól, nem tudja, hogy mennyit hallott az öcséd. Valami hazugságon agyalt, de maga sem tudta, hogy mit mondjon.
- Én... én.. Mi... ööö... SEMMI KÖZÖD HOZZÁ!
Ekkor megszólalt az órát jelző csengő, mire Naku valami hirtelen és méginkább annyira agyament ötlettől vezérelve közelebb lépett hozzád és lesmárolt. Vagy valami olyasmi, mert kb két másodpercig tartott, utána elviharzott a mosdóból. Natet valószínűleg ez nem fogja meggyőzni, mert ismeri azért a fiúkkal kapcsolatos ízlésedet, de ettől eltekintve is tátva maradt szeme-szája. Ennyit bírt végül kinyögni:
- Öcsém...