Sárkányházak kerülete

Ozai Jr. (Niteris )

"Sicc! Sicc"
Ezek voltak az utolsó szavak, amik elhagyták édesapád száját mielőtt elzavart volna, hogy saját életet élj köztársaság városban. A főnixkirály száműzte Zuko-t, pont ahogy Niteris is elzavart téged. Nem a legszebb párhuzam, hiszen Zuko szégyent hozott az apja nevére, így biztosra kell menned azzal kapcsolatban, hogy te magad ne tegyél így.
Ez az anyaországban könnyebb lett volna, most, hogy a Szikra nevű egylet megmutatta a foga fehérjét, de mivel te nem vagy ott, hogy aktívan részt vehess ott a tűz népe felsőbbrendűségének terjesztésében, így ez a lehetőség elúszott. De most itt vagy Köztársaság Város utcáin. A lehetőségek utcáin. A kérdés, hogy innen merre tovább...

Köztársaság város... valamiért mindenkinek kell. Még az áruló Zuko is majdnem újraindította a háborút, amikor a sárkirály vissza akarta venni. Ozai Jr. szerint annyira nem volt lenyűgöző hely (a sárkányházak kerülete legjobb esetben is csak aranyos próbálkozás lehetett), de ez nem tántorította el. Vissza kellett állítania a népe becsületét, valahogy bosszút kellett állnia apján és kellett találnia egy helyi széplányt, hogy mindeközben ne unatkozzon.
Ennek elérése érdekében végig is vonult az utcákon, hogy megfelelő szállást találjon magának (vagy a leendő teaházának), ahonnan megkezdheti hódító körútját. Susogó köpenyének köszönhetően ez egészen menő pillanat is lehetett volna életében, ám a gurulós bőröndjének szüntelen zötykölődése sokat rontott a hangulaton.
Amint talált egy viszonylag központi helyen kiadó (és teaház-formájú) épületet, vagy egy kellően dicsőséges diákszállót, megállt megszemlélni azokat.

Ozai Jr. (Niteris):
Sokszoros keresgélés után sem találtál olyan dicsőséges és megfelelő szálláshelyet, ami kielégítette volna az igényeidet. Ezek a köztársasávárosi diákszállók maximum egy légidomár komfortigényeinek tudnának eleget tenni. A sokadik kör megtétele után akadsz egy majdnem megfelelőre. A cégéren a következő felirat állot: Arany sárkány teaház és motel, alatta pedig az ehhez megfelelő színű és fajtájú hüllő volt festve.

Olcsó tea illata árad az épületből, de legalább az odatérők mind a tűz népének népviseletét hordják magukon. Ez jó előjel, nem? Ha nem tudnád megmondani, hogy a tea minősége egyenlő egy repülőbölény nyálával, ez egy egész pofás kis hely lehetne. Az ajtón belépve egy tűzidomár suhanc és a tulajdonos vitájának csíped el.

- Mondtam már Naku, nem érdekel a megtisztulás ünnepsége. Szívesen látlak az Arany sárkányban egészen addig, amíg nem zargatod ezzel a sok humbukkal a tűzidomárokat. Sozin üstököse hamarosan ideér, aztán tovább áll. Nincs ezen mit ragozni, túlgondolni. Adhatok esetleg egy finom jázmin teát?
A fiatal arca izzik a haragtól. Szinte szó szerint. Apró lángocskák jellenek meg a tenyere végén, de végül hátat fordít és helyet foglal az egyik asztalnál. A tulajdonos öreg persze rögtön leszólít téged.
- Üdvözlöm fiatalember! Szállást keres, esetleg egy finom teát fogyasztana?

Ahogy teltek a percek, az utcákon való mászkálás egyre kevésbé tűnt dicsőséges elfoglaltságnak. A szállások nevetségesen rossz minőségűek voltak, a város legfontosabb negyede sokkal jobbat érdemelt volna. De Ozai Juniort türelmének végessége arra ösztökélte, hogy ideiglenesen elégedjen meg egy silányabb minőségű, de elérhető szállással. Így tévedt végül az Arany Sárkányhoz, mi egyszerre volt teaház (vagy valami olyasmi) és szállóhely. Már csak a nagy ELADÓ tábla hiányzott róla, hogy tökéletes jelölt legyen.
A tulajdonos és a megnyerő fiatalember vitája tetszetős volt, de sajnos nem összecsapással záródott. Pedig Ozai már készen állt egy szabályos párbaj levezénylésére. Sőt, ha egy kicsit vártak volna, akár az üstökös érkezése alatt is lehetett volna intézni az ügyet a nagyobb hatás érdekében... De ez így elmaradt, helyette viszont egy nagyon gyanús kérdést intéztek hozzá.
- Honnan tudta, hogy szállást keresek? - kérdezte döbbenten, a gurulósáskáját szorongatva - Csak nem figyelmeztette valaki? Mert ha figyelmeztették, az csak tévedés lehetett. Mi nem leszünk riválisok. Egyáltalán nem. Én csak egyszerű szállást keresek, minden hátsó szándék nélkül.

Az eladó felvonta a szemöldökét a kérdésed hallatán.
- Hisz egy táskát húzol magad mellett fiam. Akik ennyi cókmókkal érkeznek, azok általában eltöltenek egy, vagy több kellemes éjszakát az Arany Sárkány pihepuha párnái között.
Ekkor kapcsolt csak, méghozzá sejtelmes hang tónusban.
- Riválisok? Miről beszélsz? Nekem nincsenek ellenségeim. - elhalkította a hangját - Nem a triádok küldtek igaz? Mert akkor ki kell, hogy küldjelek.
Hirtelen úgy tett, mintha az előző pár mondatot ki sem mondta volna, az arcod elé hajol majd fülig érő vigyorral kérdezi:
- Saját szobát kér, vagy csak ágyat? Saját szoba esetén a reggeli tea ingyenes. Van pénze igaz? Csak mert nincs ám ingyen és mosogatófiúnk már van. Csak előre lehet fizetni. Milyen névre adhatom a szobát.

Ozai Jr. tökéletes munkát végzett. Nem csak a saját ártatlanságát bizonyította be, de még valahogy sikerült a triádok felé terelnie a gyanút. Szép teljesítmény ahhoz képest, hogy a tulajdonos egy táska alapján korábban mindent meg tudott állapítani. Amíg az a nem létező ellenfelei után kutakodott, Ozai csendben átvehette az uralmat a környék felett. Tökéletes terv volt!
Ám a tökéletes terveknek megvan az a sajátosságuk, hogy a részletek egyfolytában belerondítanak. Bizony itt is ez volt a helyzet. A pénz nagy része ugyanis mindenféle értelmetlen bank-üzlet-kötvény-cucc formájában volt csak jelen, mi csak és kizárólag a teaház megnyitásához volt felhasználható. (Ehhez persze sem Ozai, sem Niteris nem értett igazán, csak a túlfizetett pénzügyi tanácsadó a Főnixkirály Palotája™ mélyén.) Így szegény Ozai-nak egy-két hét alatt be kellett volna indítania az üzletet, amennyiben saját szobát szeretett volna. Márpedig saját szoba nélkül sehová nem tehette volna ki a Tűz Urainak majdnem teljes családfáját.
- Eh... Igen. Ez esetben egy szobát kérnék három napra, Ozai névre - mondta, és elkezdett a táskájában pénz után kotorászni. Valahol a teáskészlet és a villámhárító között kellett lennie...
- A tea minden nap ugyan az, vagy naponként választható?

Ozai Jr - Niteris

- A tea természetesen választható, méghozzá harminc különböző ízben, fokozatosan bővülő választékkal.
A te ínyenc nyelvednek ezek borzalmasak, a legjobb is maximum csak átlagos, de sok idetévedő élvezi. A nevedre először nem is reagál semmit, csak akkor kapcsol, mikor elkezdi tölteni a papírokat.
- Elnézést, még egyszer, mi a neved?
Kérdezi felvont szemöldökkel, ha pedig megismétled akkor vonakodva bár, de végül felírja a neved a papírra és átadja neked azt aláírásra.
- 50 Yuan egy éjszaka. Naponta szeretnél fizetni, vagy egészben távozáskor?

A formalitások elintézése után felkísér téged a szobába. Nem túl nagy, de egy személynek bőségesen elegendő. Viszont ha egy jövendőbeli Elaina Jr.-t jelölt leánykát is itt szeretnél elszállásolni, akkor ez a hely bizony messze kevés lesz. Miközben a cuccaid pakolásával vagy elfoglalva, valaki az ajtódon kopogtat. Egy boríték csúszik be alul. Mire kinyitod az ajtót, senkit nem látsz a folyosón. Nem hallasz ajtócsapódást, tehát valószínűleg a földszintre távozott az illető.

"Kedves Ozai Jr.!

Nem tudtam nem elsiklani a neve mellett a portán. Ha úgy gondolja, hogy kilóg a sorból és egyetért a népünket ért igazságtalansággal, jöjjön az Idomár arénába ma este és mutassa fel a borítékban található kártyát."

Az említett tárgy valóban ott lapult a borítékban, méghozzá rajta a Főnix király szimbólumával. A kérdés csak az, hogy ki lehetett a feladó? Megbízható a forrás? Niteris mindig azt mondta, hogy ne bízz az idegenekben... vagy azt, hogy bízz?

Ozai elégedetten kuncogott, mikor megtudta, hogy a 30 különböző ízzel már büszkélkedni lehetett. Ilyen számokkal odahaza egy egyszerű háztartásnak is szégyenkeznie kellett volna a Nemzeti Teamegbecsülés Napján. Köztársaságváros meghódítása még a vártnál is egyszerűbbnek ígérkezett.
A tulajdonost azonban nem csak szegényes teakínálattal, de egyre romló hallással is megverte a sors. Ozai Jr. elsőrendű polgárként tett róla, hogy ezentúl mindig lassan és szépen artikulálva beszéljen vele.
- Természetesen. Ozai névre kérném - mondta megértően bólogatva - És naponta fizetek. Az akaratlanul elvesztett becsület visszaszerzése kimondhatatlan gonoszságokra hajthatja az embert
A fizetést és egy hagyományos meghajlást követően elment, hogy birtokba vegye a szobáját. Szépen kihelyezte a falra a Tűz Urainak majdnem teljes családfáját, bőröndjét pedig ravaszul elrejtette az ágy alatt, hogy cuccaival senki ne babrálhasson. Miután mindezzel végzett, hirtelen szembesült a valósággal: egy teaház megnyitásához aligha nem sokat kellett volna dolgozni... a tennivalók ellepték elméjét, és már majdnem el is indult a felelős üzletemberek útján, ám egy ismeretlen jótevő kopogása megmentette ettől a sorstól. Ozai gyorsan az ajtóhoz sietett, majd méltóságteljesen kitárta azt. A postás nagyon elfoglalt ember lehetett, meg sem győződött arról, hogy a megfelelő ember kapta-e meg a levelet. Ám a postás önbizalma nem volt megalapozatlan, az üzenet egyértelműen Ozainak szólt. A tartalma viszont már rejtélyes volt. Hiába, még a Tűz legbüszkébb fiának is gondot okozhatott a szövegértés. Vajon a levél arra volt kíváncsi, hogy Ozai jogosnak tartotta-e az igazságtalanságokat, vagy egyetértett igazságtalanság létükkel?
De akármi is volt a válasz, a vén Niteris nehezen megjegyezhető de igen bölcs tanácsai most is kiváló útmutatást nyújtottak, mint mindig. Ozai felpattant, hogy elmenjen az emlegetett találkozóra, hogy kiderítse, mit kell tenni az idegenekkel (és hogy elterelje gondolatait az üzleti tervek kovácsolásának elkerülhetetlenségéről).

//Ímé a teendők lecsaptak énreám. A jövőben igyekszem majdan gyakrabban írogatni

Rai Jr. - Raion, Miko - Azoir

Miko:
Az utad kellemesen telt Köztársaság városba menet, elvégre az egyik legjobb utazási iroda intézte azt. Nem sokan akarnak mostanában errefelé utazni, így a hajó rendkívül üres volt. Minden harmadik szobában tartózkodtak csak emberek. Az út nyugodalmas volt azt leszámítva, hogy valahol az óceán közepén láttad ahogy az Egyesült Erők egy nagyobb flottája elhúz a kirándulóhajó mellett. Valószínűleg a tűz népe birodalmában frissen megalakult Szikra szervezet ellen mennek segíteni a katonaságnak.
A várossal kapcsolatban is figyelmeztetett téged a személyzet. Az érkezés napján hatalmas, elnök ellen tüntető tömeggel kell számolni ami miatt néhány látványosságot nem fogtok tudni az első nap megtekinteni. Biztosítottak arról is ugyanakkor, hogy a hotelszobába történő közlekedést megoldják és ti ebből semmit nem érzékeltek majd.
Apropó város. Ha kilépsz a hajó fedélzetére, akkor már megpillanthatod a város szürkés sziluettjét, Aang avatár szobrát, ám ami minden szemet a leginkább magával ragad az nem más, mint a szellemvilágba nyúló portál. A hangosbemondó hamarosan be is jelenti, hogy pár perc és megérkezünk. Távozáskor a huszonkilences számot kapod több szórólappal egyetemben a kezeid közé, ami a számodra rendelt taxi száma. Kényelmi szempontok miatt nincs utastársad, minden vendég egyedül megy majd el a Ling Feng hotelbe.
A városi levegő a tengerparton rendkívül sós volt, de nem csak ebben különbözött az otthoni levegőtől. Masszívan átitatta a gyárak és a sato mobilok füstje is. A mólóról legyalogolva hamarosan megpillantott a huszonkilences számhoz tartozó taxist, egy a huszas éveiben járó férfi személyében:



Rai Jr.:
Ha akartál ma menni tüntetni, ha nem, a Kaktusz Utazási társaság egy szép vastag csekk kíséretében tett arról, hogy egy fuvar az anyagi helyzetedtől függetlenül beleférjen az idődbe, hiszen az általuk kínált összegből kábé kilenc másikat fedezni tudsz. Számokat kaptatok, te szám szerint a huszonkilencest és csak annyi volt a dolgod, hogy a tüntető tömeget kikerülve, késedelem és kellemetlenségek nélkül eljuttasd az általad kapott vendéget a Ling Feng hotelbe. Ez átlag forgalom mellett tíz-tizenöt percnyi utat jelent. Mivel a város a szokásosnál is tömötebb, így ez egy kicsit komolyabb kihívás lesz számodra, de messze nem lehetetlen. Ha a vendég elégedett, akkor te is az leszel és akkor a KUT is elégedett lesz.
A kikötőbe bő tíz perccel a hajó érkezése előtt érkezel, de a taxik tekintetében nem te voltál az első, aki ideért. Több másik is ácsorgott már a helyszínen. Egy szórólapokat hordozó kamaszlány ezek szélvédőjére egy szórólapot aggat ki, ha nem mondod, hogy nem kérsz akkor te is kapsz egyet. A következők állnak rajta:
"Üdvözlet Köztársaság Városban, a mocsok és az igazságtalanság városában. A városban, aminek hátat fordított az avatár és ami szembeköpte azt a demokráciát, amit jelképezni hivatott. Üdvözöllek a gépek városában!"
Várakozás közben megszólal a hajó kürtje és az utazók tömege szépen lassan elkezdi elhagyni a hajó feldézetét. A te utasod egy tűzidomár lány, aki körül-belül húsz éves lehet:

A tenger sós illata és megannyi másik taxi-s fogadott a kikötőben.
A szóró lapos lányt csak a tekintetemmel követem, majd leveszem a szélvédőről az oda aggatott papírt.
A ráírt szöveget csak egy fél hangos hümmögéssel nyugtázom, és azon nyomban össze is gyűröm, aztán pedig kidobom egy kukába.
Amint elkezdenek kiözönleni az utasok a kapott számot jó látható helyre rakom, hogy a kuncsaftom észre vegye.
Kíváncsian fürkészem a tömeget, hogy vajon kit is rejt a 29-es szám.
Egy fiatal nő közelít felém.
~ Csinos. ~ jegyzem meg magamnak röviden, és titkon remélem, hogy az én utasom.
És a reményem be is igazolódott, az én utasom.
Ám az utóbbi időben jelentkező furdaló érzés most is elkapott, így egy kicsit elméláztam. És mire észbe kaphattam volna már be is szállt az autóba.
Szomorúan sóhajtok egyet, majd összeszedve magam beülök én is.

- Ahogy parancsolja hölgyem. – felem mosolyogva.
Látszik rajta, hogy zavarban van, és inkább mellőzöm azt el mondani, hogy tudtam, hogy hova kell elvinnem őt.
Az autót elindítom, és azon nyomban útnak is eredünk.
A tüntetőket és a fennakadásokat a lehető legprofibban próbálom elkerülni, azonban egy ilyen városban semmi sem biztos.
Olyan útvonalon megyek, ami a legoptimálisabb a hotelbe és szép látnivalók esnek útba.
Közben pedig megpróbálok beszélni vele.
- Most jár először Köztársaság városban? Szép ugye? Nyílván nem versenyezhet a természet alkotta szépségekkel – egy kicsit elnyújtom és mosolyogva a belső visszapillantóba nézek – de meg van a városnak a maga szépsége. –
- Ha szabad kérdeznem milyen célból jött? Munka, vakáció vagy költözés? Ha szeretné, szívesen körbe kalauzolom a városban egy nap vagy kettő. A mai napot nem ajánlom városnézésre, egy kicsit forró a hangulat. –
- Tessék egy névjegy kártyám. – átnyújtom neki – Ha szeretné a szolgáltatásaimat igénybe venni – pillanatnyi szünetet tartok – akkor keressen bátran. –
(OOC: Fogalmam sincsen mi szerepel egy névjegy kártyán e világban, úgyhogy Ben. HELP ME.)
A furdaló érzés bennem van még, de le kell győznöm. Mert így nem fogok tudni csajozni.

Ben Azoir

Az első kérdés sorozatom a várt eredményt hozta.
~ Zavarba jött. ~ egy halvány mosollyal nyugtázom a sikert.

- A családi dolgok sosem egyszerűek. Mindig van valami, ami előjön és meg kell oldani. De ez is a szép bennem. Plusz az, hogy sosem hagynak unatkozni, és mindig a legváratlanabb helyzetben találja magát az ember. –
~ Zárkózott? Hmm… Sebaj, biztos meg van illetődve még. Majd ellazul. ~ megint a visszapillantóba tekintek.

Az előbbi két tömör válasza után meglepett, hogy ilyen hosszú választ adott.
Az a mosoly… bájos a maga módján. Főleg mondandója utolsó szavaival együtt még egy kicsit vicces is. Ismét a visszapillantóba nézek és én is viszonzom a mosolyt.

- Itt is vagyunk. – felelem rögtön a kérdése után.
- Elhiszem, hogy ég a vágytól és felfedezni akar. De mint itt élő polgár tanácsolom, hogy a mai napot még várja meg. Holnap oda viszem, ahová akarja. Akár egész nap Önnel leszek – rámosolygok egyet kedvesen – de a mai nap ne. Fogadja meg ezt a jó tanácsot. –
Amint végeztem a mondandómmal, kipattanok a kocsimból és kinyitom neki az ajtót.
- Tessék parancsolni. – mondom lágyan az előbbi komolyabb hangnem után.

Ben Azoir