Áedgal Collins

Kor: 20
(Név kiejtéshez segítség: www.ireland101.com/irish-baby-boys-names)
Képességek:
Mana Pisztoly: Saját fejlesztésű egyedi fegyver amely a felhasználójának a mágikus energia kibocsájtását (manáját csak így fennköltebben hangzik) alakítja lőszerré. A felhasználó befolyásolhatja, hogy ezen lőszer milyen minőségű legyen. Lehet olyan, mint egy éles lőszer vagy kábító vagy robbanó. Egy normál fegyvert Mana Fegyverré alakítani minimum 3 hónapot vesz igénybe. Ez függ a Fegyver valódi erejétől is, hisz egy Mana Colt kisebb erejű lesz mint egy Mana Deagle.
Ördögien jó képű: Tudod a karizma és sárm nem mindenkinek adatik meg.
Kibaszott gazdag: Vegyük Bill Gates vagyonát... háromszor.
Képes varázsolni és mindig bajba kerülni.



Nem az a kérdés, hogy ki vagyok hanem inkább az, hogy miért vagyok Athénban ugye?

Flashback a múltba!

1998 Szent Patrik napjához egy hétre valahol egy dublini magán klinika szülészetén hajnali kettőkor:
(Uh ekkor születtem figyeljetek)
-Dok-dok-doktor úr! M-m-maga is látta?
-Mit kelett volna látnom Nancy?
-A BABA SZEMÉT! - az ápoló nő mentálisan össze tört. A kórházi ágyban Mrs. Collins feküdt fáradtan, szinte fel se fogta mi történik körülötte. Egyedül csak a férjére tudott gondolni, hogy miért nincs ott. A szülész doktor megnézte a baba (az én kis tündéri) szemeit. Nem talált benne semmi furcsát.
-Asszonyom. Semmi rend ellenesség nem lépett fel szülés közben. A baba egészséges és lélegzik habár nem sír ami eddigi pályafutásom során nem lépett fel. Szabad kérdeznem mi lesz a gyermeke neve?
Miközben ezeket mondta addig a doktor megmosdatta a babát és egy törölközőbe csomagolva oda vitte az anyukához.
-A neve...a neve Áedgal.


(Kis tisztázás: a nőci azért borult ki mert csodás szemeimben megjelentek a hatalom körei. Ja és a nevem jelentése: a hatalom birtokosa)

Gyerekkorom: George (az apám) soha se törődött velem kis parazitának tartott, de nem tagadott ki. Kellett Neki az örökös a vállalkozásba. Persze ha kinyitottam valamire a számat hogy kell megkaptam rá a pénzt a tanárt vagy a tanárnőt. (shajj a régi szép idők). Így teltek múltak kis iskolás éveim.
Ugrás általános iskola negyedik vagy ötödik osztály, franc emlékszik már melyik év volt. Anyám meghalt. Elvileg balesetben. Szerintem szív betegségben csak a balesetre többet fizet a biztosító. Apám azonnal kivett a köz iskolából és valami flancos magániskolába rakott át. Mindenki a barátom akart lenni. Mindenkinek csak a pénz kellett. Nekem meg a figyelmük...és némelyikük szüzessége. Valahol ekkor züllöttem el. Party, alkohol, csajok. Kell ennél több egy tinédzser újgazdag baromnak? Szerintem se. Valahol 16-17 éves voltam épp Dublin éjszakai életét fedeztem fel. Találtam valami Haname nevű kis csajt a klubban. Ránézésre nem lett volna oda illő, olyan fiatalnak tűnt. Jó mondjuk én se voltam oda való a magam életkorával, de pár száz font és mindentől eltekintenek amit tennél. Na erre az estére nagyon nem emlékszem se a másik két napra ami utána jött. Elvileg harc volt, meg lövöldözés, valahogy pisztolyt szereztem. A következő néhány napban ezzel a farkas szellem ninjával (WHAT THE HELL) sétálgattam a világban. Vagyis Írországban. Vagyis nem is tudom hol. A lényeg, hogy ez a magát kitsune-nek valló személlyel utazgattam egy ideig. (Szerintem skziofrén….sőt biztos az.)



A kommandós csajszi Dublintól keletre vitt. Valami régi területre tértünk. Jó igaz nem figyeltem az iskolában...szinte soha, de az ilyen helyeket szerettem. Nyugalommal töltenek el már kis korom óta. Anya is gyakran hozott ilyen helyekre. Társam nem akart válaszolni arra, hogy miért vagyunk itt. Nem is zavart. Vagyis zavart miután megtudtam. Már három órája sétáltunk a romok környékén, mikor hirtelen megállított annyit mondott, hogy várjak. 15 perccel később egy nőt rángatott elém. Kezembe nyomott egy Coltot miután jól össze kötötte.
-Lőjj! - rivalt rám és igazította a fegyvert a célpont homlokához.
-LŐJJ!- szól rám ismét, de már haraggal. Én lőttem. Persze jó fél méterrel mellé lőttem. Azt hittem Rin megfog ölni, de szerencsére Haname volt soron. (Nem nem tudja a nevüket, direkt van felcserélve) És kacagott a korához illően. (Mármint a testi korához illően.)
-Hehehehe…- hörgött rám az előttem lévő boszorkány.
-Gyenge vagy. Pont mint az a szajha anyád. Gyenge mint a vérvonalad! GYENGE!!!!
A boszorkány szavaira valami megváltozott bennem. Valami át kattant. Valami ami ki volt kapcsolva mintha most kapcsolt volna be. Célra tartottam a fegyvert és a Hatalom szét áradt bennem.
-Rólam bármit mondhatsz. Apámról bármit mondhatsz. De anyám nem volt gyenge.
A fegyver előtt megjelent egy kör. Át lőttem tökéletesen a közepén és a fegyver ereje meg sokszorozódott. A boszorkány fején a két centis bemeneti nyílás helyett volt 8. Miközben az élettelen test a föld felé zuhant megjelent előttem egy hatalmas fény. Az idő lelassult, a levegő mintha megállt volna. Egy kérdés visszhangzott a fejemben:”Mit szeretnél tenni az erőddel?”. Becsuktam a szemem. Anyámra gondoltam és arra, hogy milyen hamar vette el Őt tőlem az Isten.
-Mosolyogni látni azokat akiket szeretek…
Suttogtam a végtelen időbe. Puff. A test a földre esett. A skizó elismerően mosolygott. Nyugodt voltam. A magányosan élő szajhától (boszorkány akit megöltem), elvettünk pár dolgot. Többek között a könyvét. Volt benne pár érdekes dolog. Például hogyan lehet egy tábor tüzet meggyújtani. Sajnos nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Egy darabig még az útitársammal tartottam...darabig 2-3 napot jelent.

Megkeresett engem egy magát Liliennek nevező személy. Mint kiderült Ő a nénikém és azért nem talált meg eddig mert hát na...nem volt aktív a mágiám, de ahogy aktíválódott értem jött. Megtanította kezelni a hatalmam és azt is elárulta, hogy Anyámnak érdekes humora volt. Ugyanis a nevem annyit tesz archaikus ír nyelven, hogy “a Hatalommal bíró”. Sajnálatos módon anyámat tényleg egy autós baleset vitte el, szóval nyugi nincs semmiféle bosszúra vágyok klisé itt. Lilienn néni tanított és én tanultam. Bemutatott Lumieres ismerőseinek is. Többek között olyan szöveggel hogy:”Hallom úgy is gazdag vagy én meg tartozom egy két barátomnak...de hívjuk csak tandíjnak”. Tagadhatatlan, hogy a család jobbik ágáról származik a nénikém.

Én hülye fejemmel kitaláltam, hogy létre hozok egy fegyvert. Egy fegyvert melyet csak én tudok használni és ami a saját mágiámon alapul. Hibákon és megpróbáltatásokon keresztül sikerült egy Coltot át alakítanom. Lumier-sek közül akadt segítőm. Az első Prototípus szét robbant a kezembe. A második nem is lőtt. A harmadik egy lövéssel engedte ki az összes manám. Na de a negyedik úgy működik ahogy akartam. Fegyvereimet a kommandós (értsd Kitsune) ismerősömön keresztül szereztem be.

HAPPY END ATHÉN….mondjuk nem tudom miért vagyok Athénban jó ötletnek tűnt….