Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Papillion
Közzétéve: Jan 9, 2018 21:30:59 GMT 1
Post by Raven on Jan 9, 2018 21:30:59 GMT 1
A felső városrész legdrágább és legexkluzívabb klubja. Csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak viszont a vendégek szó szerint bármit megkaphatnak amit akarnak. Ez áll az információra is ami sajnos nem csak pénzen hanem a tulaj szeszélyein is múlik. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Papillion
Közzétéve: Jan 9, 2018 21:52:57 GMT 1
Post by Raven on Jan 9, 2018 21:52:57 GMT 1
Dorothy Silverman
A kérdésedre először néma csend a válasz, majd miközben megfigyelheted milyen rezzenéstelen arccal képes egy helyben ülni vendéglátód, hirtelen egy mély sóhaj kíséretében a markába csap, mint aki most tett egy igen lényeges felfedezést.
-Karmil!- Kiált előre a sofőrnek.- Azt hiszem otthon hagytuk a címet.- Mondja. Majd még gyorsan hozzá teszi.-Mindegy akkor álljon meg az első helyen.
A sofőr sóhajából sejtheted, nem ez az első eset hogy a furcsa nő elhagyott valamit. De a kocsi le sem lassít és bár a dugók miatt ide oda kerülőkkel, de célirányosan halad egyre beljebb a belvárosba. A legelitebb környéken áll meg a kocsi. szembe veletek egy hatalmas épület, az ablakok keskenyek, de nagyon magasak és szinte mind lándzsa alakú. Mégis a klasszikus felhő karcoló formát követi. Érdekes és mégis gyönyörű épület. A bejárat fölött egy kis lámpást veszel észre, benne kis kék szerkezet repked, kék fényt árasztva magából mint egy kalitkába zárt világító azúrlepke.
-Gyere menjünk be- Nyújtja feléd a kezét legújabb barátnőd. A hosszú folyosót két oldalról ajtók szegélyezik a folyosó végén pedig egy liftet találtok, az ajtaja csillogóra polírozott gyönyörűen formázott fém rácsokból állt és nem rejtett el semmit a szerkezetet mozgató fogaskerekekből. Ha nem tudnád hogy ebben a városrészben ez lehetetlen, akkor biztos lehetnél benne, hogy ez egy mechanikus technikával készített szerkezet. De az ugye lehetetlen hiszen a városnak ezen a részén ez teljesen illegális.
-Oh,- Ahmani megáll a lift gombjával szemben, (ez egy csavarós gomb mely körül számok helyet különböző betűk vannak a fémbe gravírozva)-Nem emlékszem melyik emelet lesz.
Az egyik alsó gomb egy P betű, díszítése elképesztően hasonlít egy pillangóra. Nem kell sokat törnöd a fejed hogy rá gyere valószínűleg ez lesz a jó gomb. Ha nem, akkor is kísérletezhettek tovább.
Ahogy a lift elindul halk sziszegő hangot hallotok, mintha gőz szivárogna egy fazékból. Ismét csak megragad az a gondolat hogy ez lehetetlen, majd a sziszegés helyét átveszi a fogaskerekek csilingelő kattogása, mintha direkt úgy szerelték volna össze őket, hogy munka közben muzsikáljanak azoknak a szerencséseknek akik megengedhetik maguknak, hogy ellátogasanak erre a helyre.
A rács felhúzódik előletek és kiszálltok a liftből azonnal megjelenik egy pincér, hogy udvariasan a helyetekre kísérjen titeket. Lehet hogy az új barátnőd már korábban foglalt ide asztalt?
A hely felépítése nagyon érdekes a falakat hatalmas ablakok borítják a padlótól a plafonig mégis sötét félhomály van, pedig kint hét ágra süt a nap. Nehéz megmondani, hogy erről csak a színes üveg tehet-e, vagy van valamilyen trükk is mögötte. A színes üvegű ablakok viszont egészen elképesztőek, minél tovább nézel egyet annál több mintát és színt fedezel fel benne, pedig ha felületesen nézed, akkor mind mintha egyszerűen kék lenne. A másik furcsaság, hogy bár hallod az embereket, valahogy mégsem látszanak, kényelmes és nagyon különleges helynek tűnik. Az asztalotok is jó helyen van. Mögöttetek közvetlen egy hárfa magasodik egészen a terem tetejéig. A sípokon pillangók szitakötők, tündérek, és sárkányok kergetőznek és a halvány fényben szinte esküdni tudnátok rá hogy mozognak is. Bár zene nem szól, valószínűleg még korán van ahhoz, hogy megérkezzen a zenész, mintha mindenhonnan halk csilingelést hallanátok, ép mint a liftben.
-Bájos kis hely nem igaz?- Kérdezi a lány. Majd helyet foglal az egyik széken. –Lássuk mit is együnk. Jaj már annyira éhes vagyok.- Mondja és közben a legbarátságosabb mosolyával tekint rád.
Ahogy kinyitod az étlapot szinte csillagokat látsz, nem mintha nem engedhetnéd meg magadnak az ilyesmit, de vajon hoztál magaddal ennyi pénzt? Mindennek az árra az egekben van és nem valószínű hogy egy ilyen helyen adnának hitelt, még ha sárkány mester is az illető.
(Rendelhettek amit gondoltok és megebédelhettek ezt a részét rád bízom, azt rendelsz amit csak gondolsz, megkérheted Ahmanit hogy segítsen kifizetni, vagy kicentizheted, de kereshettek is egy olcsóbb helyet.)
Egy kis idő után a nő komolyan rád néz és így szól.
-Bocsáss meg nekem, most el kell mennem pár percre. Ne haragudj hogy így itt hagylak, tudom nem udvarias ez tőlem. –Leinti a pincért és ezután hozzá intéz pár szót.- A főnök hol dolgozik ma?
-A bárban van. Bár szerintem csak nem rég kezdet. Ha ott nincs, akkor az irodában biztos megtalálod, vagy a páholyban.
- Köszönöm!- ezután megint rád néz.
-Tényleg ne haragudj. Sietek és utána… megyünk a partira.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
Papillion
Közzétéve: Feb 17, 2018 13:59:27 GMT 1
Post by Dolores on Feb 17, 2018 13:59:27 GMT 1
Dorothy Nem bánta, hogy a nő társaságában lehet. Türelmesen várta, hogy menjenek valahova, de remélte, hogy nem fogják lekésni a partit. Szeretne még más sárkánymesterekkel is találkozni. Az épület ahol megálltak, igazán megnyerően nézett ki. Követte a nőt, majd a liftben megállva látta, hogy elbizonytalanodott. - Talán a lepke? - mutatott Dorothy a gombra. Még mindig mosolygott a nő furcsa személyiségén, de egyenlőre élvezte a társaságát.
Ahogy leültek az asztalhoz, és Dorothy meglátta az árakat leemelte maga elől az étlapot és letette. Kínos mosollyal nézett társára: - Nem számítottam rá, hogy étterembe jövök, ezért már ettem otthon.
Dorothy mindössze egy limonádét kér, és lassan szürcsölgeti el, hogy húzza az időt, amíg Ahmani eszik. Már épp azon gondolkodik, hogy miről beszélgessenek, mikor a nő felpattan és közli, hogy el kell mennie. - Rendben - néz rá a lány kissé csalódottan. - Akkor addig én itt várok.
Ez idő alatt Dorothy nem rendel mást, de alaposan szemügyre veszi a helyet is és az itt lévő embereket is. Nem szokott még hozzá a nagyvárosi hangulathoz, de jobb lesz ha felkészül a partira. Ki tudja milyen meglepetéseket tartogat. A szemével egy órát keres, de nem talál, ezért a pincértől kérdez meg mennyi az idő, akitől megtudja, hogy lassan el kell indulni a partira. Persze a ha motorral menne még bőven időben van, de ha az autóval folytatják az utat hosszú idő lesz még elérni a célállomásra ebben a nagy dugóban. Dorothynak meg van a cím, így ha Ahmani még mindig szeretne a partira menni, akkor visszaérkezése után megkérdezi, hogy indulhatnak e.
|
|
