Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
Utoljára online: Mar 24, 2019 23:33:52 GMT 1
Sept 17, 2017 22:08:11 GMT 1
|
Post by Zaranir on Dec 19, 2017 22:04:27 GMT 1
Üdvözöl Gotham! (DC minivilág) Világvezető: Ben Résztvevők: Zaranir , Raven , @berathen , Ben Rendszer: Közös megegyezés
Stílus: Szabad játék, megfűszerezve a városban zajló globális eseményekkel, amik érinthetik a karaktereket.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
Utoljára online: Mar 24, 2019 23:33:52 GMT 1
Sept 17, 2017 22:08:11 GMT 1
|
Post by Zaranir on Dec 19, 2017 23:36:04 GMT 1
Moriz, a mesemondó Jellem: Erősen szociális és elsőre ellenszenves megjelenése ellenére könnyedén képes manipulálni a környezetében lévőket. Persze, ebben nem az önérdek vezeti, hite szerint jót cselekszik, hisz nemcsak, hogy segít az embereknek céljaik elérésében, gyógyírt nyújt a sebzett lelkek fájdalmára és fantasztikus élményeket 'varázsol', mellyel szórakoztatja a környezetét, de ezt önzetlenül is teszi. Hite szerint, aki 'meghal' a valóságban, az tovább él a történetei világában, mely számára pontosan annyira való, mint a föld, amin jár. Előtörténet: Morizról kevés dolog ismeretes, jobb sorsra érdemeseket, ha szerencséjük is van, elkerüli akár a legkisebb hallomás is feltételezett vagy valós tevékenységéről. Egyesek szerint egyenesen az ördöggel kötött alkut, amivel végtelen tudására tett szert, mások szerint pont maga az ördög, aki a pusztulásukba kergeti a gyenge lelkeket. Annyi bizonyos, hogy bomlott elméje szilánkszemete között ritkán felcsillan pár gyémánt, amely az érdemesekkel megosztva a képzeleteiket szétfeszítő vagyonhoz vagy hatalomhoz juttatja őket. Vagy a vesztükbe, hisz ki révedésbe ringatja magát vágyainak torz tükre előtt, elveszti minden erejét arra, hogy ebből valóságot kovácsoljon és végül vissza se kíván térni oda. Jelen tevékenység: Egy tolvaj kívánsága nyomán Moriz mesélt egy amulettről, amivel bele tud folyni az árnyakba és az "áldozat" ezt most örömmel használja ki, ahol csak tudja, első számú közellenségnek tüntetve ki magát. Azt, hogy a nyomozás ez ügyben mennyire előrehaladott, Benre bízom, azonban Moriz elhintett pár történetmorzsát arról, hogy egy nagyhatalmú tárgy segítségével valósítja meg az alak ezeket a rablásokat. "Obszidián gyöngyöcskét ölelő éj Ezüstláncra fűzött, apró tökély Parancsodra az árnyak rejteket adnak Téren túli, támadhatatlan búvólak Zsebvilágba tűnik kincsed, magad Míg az egyszer magával nem ragad."
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Dec 20, 2017 1:03:44 GMT 1
Alice és Lewis Carroll
(art by: Loputyn)
Ballmore Carroll az ég tudja miből szerezte vagyonát, de az biztos hogy nem kis menyiséggel rendelkezett belőle, amit szeretett is nagyon mutogatni. Ennek egyik megjelenése volt a városban elhelyezkedő hatalmas villája, amiben szívesen adott partikat, hogy mindenki kívül belül megcsodálhassa szemtelen vagyonát, amiből még saját anyának sem adott volna egy garast sem, kérje bármilyen szépen is. Most ez a hihetetlen kastély, a maga minden pompájával, a lángok martalékává fog válni. Igen, Ballmore Carroll hőn szeretett villája ép oly pompásan ég most porrá, mint amilyen büszkén és hivalkodóan festet előtte. A kapu előtt a tűztől ép csak eltávolodva két gyermek fogja egymás kezét. Fehér hajukat és bőrüket vér színűre festik a lángok, immár árvák, de nem bánják, eddig is csak ők voltak egymásnak.
Tűz melege szinte eléri őket, de nem adják jelét félelemnek, csak állnak a lángokba meredve, egykori börtönük ég ott, a villa képében és ahogy a tartógerendák megroppannak és a szerkezet össze zuhan, már egyre jobban hasonlít az épület fájdalmában üvöltő szörnyetegre, mint sem a valamikor olyan fantasztikus villára. A gyerekek még hallani is vélik a szörnyeteg üvöltését, ahogy az utolsó elkeseredésében kapaszkodik még az életében és megpróbál kijutni a tűzből. Csak egy másodperc, a gyermekek összerándulnak, csak egy másodperc. -A szörnyeteg nincs többé.-Mondja egy vékony bizonytalan hang -Nem, nincsen- feleli egy másik.
***
A villa és szörnyeteg nincsenek már 6 éve, de két kéz és a két szív összeforrott azon az éjszakán. Most is együtt lépnek be a boltba. A mindketten mintha csak drága francia babák lennének, a lehetetlenül fehér bőrükkel és a hófehér hajukkal. A lányon fodros ruhácska, mintha csak egy múltszázad beli mesekönyvből lépet volna elő, a fiún pedig mintha ennek párja lett volna. Nem úgy néztek ki mintha csak úgy az utcáról sétáltak volna be, sőt nem is annyira emlékeztettek élő, lélegző emberekre, Mégis furcsán beleillenek az édességbolt színes kavalkádjába, mintha csak a berendezés részei lenének.. A lány könnyű léptei is inkább úgy tűnek mintha levegőben járna, a kis cipőcskék alig adnak hangot a bolt fa padlóján. Teljesen figyelmen kívül hagyja a nagy üvegedényekben sorakozó több száz színes cukorkát és egyből a bolt belsejébe megy.
-Egy csokoládé pálcát kérek- Mutat fel. A mozdulattól hátracsúszó ruha ujj alól pedig szörnyű vágások tűnek elő egy pillanatra. A lány egész keze és csuklója tele van vele. De őt ez mintha nem is érdekelné, csak a fiú néz szét zavartan hogy észrevette-e valaki. Kerültek már bajba korábban a lány sebhelyei miatt és az elválás mindig félelemmel töltötte el a fiú szívét.
-Ely, ha megvan menjünk.-Teszi a lány vállára a kezét.
-Mi, máris?- Tekint hátra meglepetten.- Körül se nézel? Most van elég pénzünk ha szeretnél valamit. – A fiú nem mondta ki amit gondolt, hogy többre értékelné a rendes ételt az édességnél, de annyira ritkán látja a húgát ilyen boldognak. Helyette csak kedvesen mosolygott és remélte, hogy nem keltenek túl nagy feltűnést amíg Alice befejezi az édesség válogatást.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 15:02:39 GMT 1
Nov 23, 2024 15:02:39 GMT 1
|
Post by Deleted on Dec 22, 2017 0:33:35 GMT 1
Nolan Zanor Történet: Nolan régebben harcművész oktató volt, addig amíg az egyik tanítványa meg nem lépett a feleségével. Ezt a tanítványt levadászta és megölte, mivel Ő volt az akiben Nolan bízott, hogy megőrzi titkait. Például azt, hogy a chi-t használva képes gyorsabb és erősebb lenni az átlag embernél. Miután végzett volt diákjával Gotham-be költözött az új élet reményében. Az egyetlen dolog ami megmentette talán a teljes lelki összeroppanástól az a chi irányításának fejlesztése volt. Nem jutott vele sokra, de legalább már nincs szüksége öngyújtóra mivel az ujja végével egy gyertya láng nagyságú lángot tud idézni, ami úgy viselkedik mint egy gyufa. Jellem: Haragtartó, bosszúálló fajta. Hamarabb cselekszik/beszél mint ahogy átgondolja a dolgokat. A tervezés nem az erőssége. Jelen: A franc egye meg azokat a kölyköket. Kötelező hangosan hallgatni azt a rohadt zenét az utcán? Mindegy is. Miért is jöttem be a belvárosba? Oh igen meg is van. Állásinterjúra kéne eljutni. Kezdem felélni a tartalékaimat és így vagy elmegyek irodistának vagy marad a lopás...az utóbbi lehet kifizetődőbb lenne. Miért ment be két "porcelán" baba abba az édesség boltba? Áh...ezek a mai fiatalok. Sose fogom őket megérteni. Ha minden igaz itt a következő kereszteződés után jobbra lesz valahol a munkaügyi hivatal. Ha ők se tudnak nekem munkát ajánlani akkor cseszhetem az egészet. Remélem nem személyi edzőnek akarnak küldeni, mert akkor esküszöm megölök valakit. Nyugalom Nolan...csak 2 éve nem dolgoztál nem olyan hosszú szünet az. Itt volna az ideje normális életet élni...
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
Utoljára online: Mar 24, 2019 23:33:52 GMT 1
Sept 17, 2017 22:08:11 GMT 1
|
Post by Zaranir on Dec 23, 2017 2:34:05 GMT 1
A téren nagy a nyüzsgés, valami látványosság folyik középen... Hát mi nem lenne természetesebb, minthogy Moriz az ünnep szellemiségével feltöltődve kegyetlen, de szórakoztató játékot űz azokkal, akik elég bátrak (vagy botorok) kockáztatni, hogy idén még egy szerény ajándékra fusson a fa alá. A levegőben forralt bor és fenyő illata terjeng egy kellemesen lágy szellőben, apró hópihécskék hullanak alá és derült nevetések és meghitt csevegések kivehetetlen halk foszlányai hallatszanak a háttérben. Ez azonban csak az érzékek káprázata, apró lélekre hatások, melyek körbebástyázzák az esemény igazi kincsét, egy fehér bohócot.
Alakja magában nem értelmezhető, fehérre mázolt sziluettje annak, ki vele szemben áll. Jelenleg ez Moriz. -Mivel sokan vannak itt újak, elmondom a játékszabályokat! Utánozni kell a velem szemben álló, már fess úrnak a mozdulatait. Egy példát mutatok én, aztán megint átadom a helyet annak, aki próbálkozni szeretne. A jutalom nem kevés, egy sikernél ötven, a kettőnél száz és mindhárom sikere esetén kettőszáz dollár ütheti a nyertes kezét!
Elsőként Moriz tartja a próbamutatványt, egyet. A lény kezd, előbb eltekint a jobb vállal felett, ezt követve a bal felett, leguggol, majd visszaemelkedik. Moriz se kezdő, megengedi a népnek, hogy megcsodálhassa bal profilját, ahogy arcéle egyvonalba kerül nyugvó karjával, ezt követve a jobbot is, teljesen behajlítja a lábait és végül állásba nyújtja vissza magát. A lény elégedetten vigyorog és egy tapssal elengedi a bárdot. Nem úgy, mint a következő szerencsétlent. Kicsit meg is rémült, amikor hirtelen önmaga torz képével került szembe, talán ez is zavarta meg. Pedig ez sem tűnt nehezebb feladatnak.
A bohóc szépen előrenyújtotta először a jobb, utána a bal karját, majd visszaengedi a jobbat és a balt. A hórihorgas úr pedig, amint rá került a sor, szinte azonnal, a könnyű pénzen felbuzdulva szépen előrenyújtotta először a jobb, utána a bal karját, majd visszaengedi a jobbat és a balt. Erre a képmása egy grimasszal válaszol és a környezetben felhangzanak az első vihogások, jelezvén, hogy ezt a próbát bizony elbukta. -Ilyet velem nem tehetnek, én professzor vagyok! Sértődik is meg és vörös arccal távozik. Moriz csalódva integet, majd szóhoz engedi jutni magát. -Milyen kár, pedig még volt két lehetősége... szomorú. Egy háttérben elhangzó beszélgetés ütheti meg a fülüket. Valami párocska cseveg. -Szegény alak, köze sem volt ahhoz, amit a mutatványos csinált. -Igen, jobban kellett volna figyelnie... pedig milyen egyszerűnek tűnik! -Meg is próbálnád? -Azt azért nem!
//Edit: Helyesírási korrekciók, szóismétlés javítása, tisztázások.//
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Dec 25, 2017 10:46:50 GMT 1
Tara Barton Jellem: Buja, ám mégis cuki, szeretnivaló. Ítélkező, érzékeny és társaság kedvelő, ugyanakkor jaj annak, aki a magányos perceiben zargatni merészeli. Előtörténet: A nevem Tara Barton, gothami lakos, egy egyszerű, vörös hajú csajszi egy egyszerű MP3 lejátszóval ami indie zenékkel van megtöltve, csoki és vattacukor függőséggel, középiskolai végzetséggel. Nem sokban különbözök a velem egykorúakkal, csak... hát szóval.. halottként jöttem a napvilágra... Lefogadom, hogy most egy kicsit meghökkentél, igaz? Akkor tegyünk rá még egy lapáttal. A pokol és a menny létezik, ahogy Isten és az Ördög is. Most biztos azt hiszed, hogy az Arkhamból szabadultam, igaz? Ezesetben magyarázattal tartozom számodra. Azt már tudod, hogy holtan jöttem a napvilágra, a születéseim körülményeit azonban nem. Szenteste napján én lehettem volna a tökéletes ajándék a szüleim számára. Rosszullét, mentő, korház, szülés. Apa elájul. Minden stimmelt, egyet kivéve. Nos, mint azt már te is tudod, én nem bőgve bújtam ki anyámból. Erős nő volt, ám ki az, akit a saját gyermeke halála ne törne darabokra. Mindezt ráadásul a szeretet ünnepén. Próbáltak elszakítani tőle, ám anya nem eresztett. Rávágta a nővérekre, orvosokra az ajtót, majd a földre zuhanva fohászkodott Istenhez, hogy adjon nekem életet. Nos, valami oknál fogva süket fülekre talált, így egy kicsit mélyebb és melegebb helyre intézte imáit. Percekig úgy tűnt, hogy a kérése itt sem kerül meghallgatásra, ám ekkor egy fekete angyal jelent meg előtte. Izzott körülötte a levegő, azonban mégis olyan hideg áradt belőle, mintha csak egy álló jégcsappal néznénk farkasszemet. Anya tisztában volt a tettének súlyával, ahogy az angyal is nyilvánvalóvá tette, hogy e cselekedetének hatalmas ára lesz. Ám, hogy mit is kért pontosan az életemért cserébe, nem tette nyilvánvalóvá. Egyszercsak felsírtam, a szárnyas lény pedig amilyen gyorsan megjelent, úgy távozott is. Az orvosok elkönyveltek egy karácsonyi csodának, anyáék pedig örömmel és félelemmel megtelve indultak haza. Örültek, mert éltem és rettegtek az ár miatt, amit értem fizettek. Ám évekig nem történt semmi. A népszerűbb réteget képviseltem az iskolákban, mindig akadt valaki akivel megtaláltam a közös hangot, ahogy a fiúk körében is népszerűségnek örvendtem. Bűnös lélek voltam, és vagyok is. A cigitől kezdve az alkoholon át egészen a drogokig mindent kipróbáltam. A szerelmi életem sem a római katolikus tanítások szerint ment végbe. Teltek múltak az évek, anyáék pedig úgy gondolták, hogy a túlságosan lázadó jellemem a büntetés azért, amit a születésem napján tettek. Én pedig nem tudtam semmiről, egészen a tizennyolcadig születésnapomig. Nem ismertem a fekete szárnyú látogatót, de mégis tudtam róla mindent. Úgy olvastam a tekintetéből, mintha ezer éve ismerném. Az alku ránk eső részét jött begyűjteni. Hidegvérrel közölte a feltételeket: Havonta egy lelket kér az én életemért cserébe, méghozzá tizennyolc éven keresztül. Ha esetleg úgy döntenék, hogy kihátrálok, a lelkem a menny és a pokol között ragad, a testem pedig agyatlan ghoullá változik, és ugyanúgy a pokolra küldi majd az ártatlanok tucatjait. A különbség annyi, hogy ő nem áll meg havi egy halottnál, míg nekem meg van rá a lehetőségem. Anya ismételten összeomlott, azonban ezúttal kórházba került. Apa az alkoholba menekült, így egyedül maradtam. Napokig nem mozdultam ki a szobámból. A körmömmel többször felszakítottam a saját bőrömet, és rongyosra sírtam az arcomat. Bűnös lélek voltam ez tény, de nem tudtam volna ölni. Én, én... kizárt... Három hét küzködés után vettem rá magam, hogy először kimozduljak a lakásból. Ha azt gondoltad, hogy az „Ördög nem alszik“ mondás csak puszta kitaláció, tévedtél. Egy erőszaktevő rontott rám, ám az „őrangyalom“ mellém állt. Egy vaskerítést próbáltam átmászni éppen, amikor az azt tartó csavarok kioldottak és az illetőre dőltek. Menekülni próbáltam, de a pokol bukott angyala az utamat állta. Megvilágította előttem a támadóm szúrófegyverét és bátorított arra, hogy tegyem meg. - Úgyis pokolra jut majd. Te csak felgyorsítanád a folyamatot. Tedd meg. Gyerünk. Az Ördög nem válogat, nem kell, hogy ártatlan lelkeket küldj le hozzá. Kinek hiányozna egy ilyen aljadék féreg, mint ez? A régi valómat szembeköpve felemeltem a kést. Kínokkal, félelemmel küzdve belemártottam a torkába, ám valami olyasmi történt akkor, amire nem számítottam. Ahogy haldokolt, a lelki szemeim előtt láttam, ahogy deformálódik a teste és éreztem, hogy a lelke megnyílt felém. Ostobaságnak hangzik, de úgy éreztem, kérdezhetek tőle valamit. Így hát megtettem. Vadidegen volt, mégis megadta a lakása címét, sőt a dugikulcs rejtekhelyét is. Ezt követően láttam, ahogy a lelke a pokolba zuhan, az őrangyalom pedig hahotázva eltűnik. Gyűlöltem magam azért, amit tettem, ám többször feltettem magamban a kérdést, hogy valóban rossz-e amit teszek? Ezek az emberek úgyis a pokolra jutnak majd és még ártatlanok életét sem kell kioltanom hozzá. Apa alkoholra félretett pénzét harcművészeti és vívó órákba fektettem, mászni és edzeni jártam, hogy Gotham ne nyeljen magába. A képességem jól jött a bűnbandák számára, nekem pedig kellett a pénz, a rendőrség pedig logikusan nem alkalmazna. Így hát szabadúszóként ugyan, de elmerültem a földi alvilágban mint informátor. Ez volt négy éve, anya azóta elment. A szíve nem bírta a stresszt. Apa egy idő után abbahagyta a hazajárást, majd egy nap nem is jött. Valami utcai kurvával feküdt össze és az ő putrijában él. Én pedig... nos... nekem talán jobb is, ha nem látom őket... Jelen: A bal kezemben egy forralt borral teli műanyag pohár, míg a jobban egy zacskó főtt gesztenye. Világos rózsaszín pamutsál takarja körbe a hófehér nyakamat. Fekete kabát és szürke nadrág pedig a testemet. Térdig érő csizmám kitűnik a tömegből. A sapim szintén szürke színű, cicafülekkel a tetején. A hidegtől és az alkoholtól pirosló orcáim ezzel a megjelenéssel társítva biztos cuki látványt nyújthanak. A kabátom alatt viszont ott lapul két kés, ugyanennyi lőfegyver és egy doboz cigi, óvszer. Boldog születésnapot Tara Barton, a mai nap csak a tiéd. Ma úgy fogsz élni, mint még soha. Elmosolyogtam és belekortyoltam az italomba. Körülöttem a tömeg egy furcsa bűvész köré csoportosult. Az illető hatalmas összeggel dobálódzik, ám minden odatévedő a nevetség tárgyává válik. Furcsa aura lengi körbe az illetőt, melynek én sem tudok ellenállni. Az első sorba verekedem magam, ám előtte kiiszom a boromat, a gesztenyéket pedig a zsebembe csúsztatom. Keresztbe font karral nézem, ahogy a professzorral parádézik. Valami nem stimmel ezzel az illetővel. Az aurája pont olyan sötét, mint az enyém. És ezt valószínűleg ő is érzi.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 15:02:39 GMT 1
Nov 23, 2024 15:02:39 GMT 1
|
Post by Deleted on Dec 31, 2017 0:49:46 GMT 1
Szerencsére senki se akart személyi edzőnek küldeni. Szerencsétlenségemre viszont most nem tudnak munkát adni...a francba is. Valamit gyorsan ki kell találnom vagy cseszhetem a következő havi számlákat...Itt meg mi folyik? Valami bohóc azt mondja fizet 200 dolcsit annak aki megcsinálja 3szor ugyanazt mint az a próba baba? Nem is rossz...csak kár, hogy az ilyeneknek mindig van egy trükkje amit a néző úgyse tud meg soha. Na de ha már itt vagyunk...abból nem lehet baj ha csak nézem a többi szerencsétlent és talán egy két gazdagabb szerencsétlent megfosztunk a karórájától, ékszereitől...de csakis végső esetben kéne erre használnom az erőmet. Itt is jön az első bolond. És kifakad mert röhögött rajta egy-két párocska akik az ünnepi hangulat miatt már jobban vannak. Hm...az viszont nem számít rablásnak ha egy kicsikét felerősítem az érzékeim és megnézem miként veri át szegény ostobákat. Két-három produkció talán elég is lesz.
Szerkesztés oka: A játékos hülye és nem tud magyarul....
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 4, 2018 18:12:10 GMT 1
A fiú arcán látszik a megkönnyebbülés amikor kilépnek a boltból. Hál az égnek senki nem vette észre a sebeket, vagy csak nem mutatta jelét. Kint a hidegben megborzongnak egy pillanatra a vékony kabátokban, de aztán habozás nélkül vetik bele magukat a vásár forgatagába. Hál az égnek a vásárért, így még ők is eltűnhetnek a szemek elől a színes forgatagban. -Forralt bort akarok- Szólal meg a lány, egy pillanatra ki engedve a szájából a nedves, piros nyalókát. Nem biztos hogy ez a fiú szerint is jó ötlet, de aki nem csak felületesen látja a történteket, hanem ismeri is kettejüket, az tudja ez nem is egy neki szánt kérdés volt, hanem egy kijelentés, ami lefordítva valahogy így hangzott. „Én most forralt bort fogok inni, te kaphatsz, de én fogom inni” Azért ne higgyétek, hogy a lány gonosz volt, vagy hogy nem foglalkozik a testvérével, mert ez nem igaz, de fontos tudni, hogy ilyen dolgokban nem sok vélemény szabadság jutott a fiúnak.
Pedig az eseményeket is ő vette észre először. Nem szólt egy szót sem, csak megállt egy helyben és tekintetével világosan mutatta figyelme tárgyát. A lány sem ment sokkal tovább, hamar észrevette ahogy a másik léptei eltűntek mögüle.
-Lewis?- Néz hátra majd a testvére mellet megállva, szemügyre veszi a teret. Úgy tűnik számára mintha valamilyen játék folyna lent, az emberek egy baba mozdulatait utánozzák, az pedig ki neveti valamennyit.
-Nem csoda hogy nevet.-Mondja furcsa félmosollyal.-Nem is azt csinálják amit ő. Gyere nézzük meg közelebbről.- Mondja fennhangon és megragadja a fiú vékony csuklóját, annál fogva rángatja maga után a tömegen keresztül, amíg már egészen közel nincsenek a fura alakhoz és a babához.
Úgy tűnik mindketten élvezik a műsort, de a lány arcának kifejezése egyre jobban kezd hasonlítani egy babáéhoz, ahogy aprólékosan figyeli a mozgásokat és az eseményeket, egyre jobban tűnik el az arcáról miden élet és minden érzelem, míg a szemei is csak tiszta üvegszemeknek kezdenek látszani.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
Utoljára online: Mar 24, 2019 23:33:52 GMT 1
Sept 17, 2017 22:08:11 GMT 1
|
Post by Zaranir on Jan 5, 2018 11:19:00 GMT 1
Mindig örül a rivaldafénynek, hisz tagadhatatlanul meg is érdemli. De ezen játéka nem csak az egyszerű járókelőt vonzotta ide, a nézelődők között érdekes jövevények is akadnak. És az egyik észre is vette is őt. Fancsali, a bohóc persze így az unatkozás határára került, amit egy egyszerű, de meglepő mutatvánnyal próbál elfedni. Kezével egy nem létező, térdmagasságú doboz alakját tapogatja körbe, majd rá is ugrik és a járókelők legnagyobb meglepetésére rajta is marad az üres légen. Innentől kezdve, míg következő jelöltje be nem lép, gunyorosan utánozza Moriz mozdulatait a piedesztálról, mit magának húzott fel. Persze, csak, amikor az előadómester épp nem figyeli. Moriz pedig egy ideig mintha még bátorítaná is artikulációjával és testbeszédével azt, hogy gúny tárgya legyen, majd aljasul kipukkantja a szellemszínpadot és Fancsali fenékkel a földre esik, így most ő lesz nevetség tárgya. Nem úgy tűnik, mintha ez barátságukon csorbát ejtene. -Rossz Fancsali, itt még rengeteg új barátod lehet, velük is játssz. A pofára eső jelöltek nem túl érdekesek. A kezdeti mutatvány egy integetés, amivel egy integetéssel válaszolnak, majd kezdődhet a másik két próba. Itt már érződik, hogy nem lesz sikerük a maradék kettő próbánál, hisz az elsőn elbuktak. Látszólag mindannyian ugyanazt hajtják végre, még is valahol nem stimmel és mire az utolsó mutatvány után már csak egy lépésre állnak Fancsalitól a jelöltek maguk ismerik el, hogy megbuktak és ezzel a közönség egyet ért. Még, ha látszatra pontosan azt tették, mint a bohóc. Nem is jutnak előrébb addig, amíg valamilyen okból Fancsali egy mutatvány közepén a közönség felé fordítja a tekintetét, egyenesen Nolanra, majd fel is veszi az alakját. Moriz mintha eltűnt volna, legalább is túlságosan lefoglalja a furcsa gyerekpáros ahhoz, hogy időben észrevegye. Fancsali viselkedése mintha kicsit más lenne. A mozdulatok gépies sora ellágyul és egy kellemesen nyugtató tánccá alakul, melyre a közönség soraiból többen kénytelenül is együtt mozdulnak fel. Ez nem is véletlen, a bohóccal való játék mintha eufórikus örömmel töltené el azokat, akik leképezik a mozdulatait. Megérezve a rossz ómen közelségét Moriz gyorsan be is sasszézik a páros közé, észrevéve barátja magánakcióját. Fancsali figyelmeztetően felemeli mutatóujját, majd előrenyújtja a kezét, amire Moriz is kiegyenesíti jobbközépujját és ki is feszíti barátja felé. A trükk fog Fancsalin, aki elkezd jobbra sasszézni, amire Moriz is csúsztatott lépésváltásban táncoltatja el Fancsalit, aki már az ő képét is felveszi. Mikor így visszajutnak középre egy tapssal jutalmazzák meg őket, de Moriz egy mogorva tekintetet küld Nolan felé és valamit mormol érthetetlenül. งรศฮยปේศฟยฟิฟผผේฦฟฮฮේะษฦศปේปลฮระປฦศษพේปิේຣฬิຣลฟรพฟฮ෦ේวปฤพේวฟมේรอේຣฬฮฟพේปิේษลປฮ෨ේฦฟรศฮฟ෦ේวรศฮේฟมำේอฮฬษผษอิลອส෦ේภฟลฟฮฟේภษฦฮษลේฤฟฦฟศศฟลේวฟมේปิษศේลຣสฟลේยฟฦำຣศ෦ේปวรลฟฮේภฟฤฦฟอิฮฟฮฮේຣฬิຣลฟรพේศำรฮศปลේวฟม෦ේวปฤพේวฟมฮະฬศฟลේຣฬิຣลฟรพฟฮේฮษวสວฮອේรฦฦິิรອลේຣอේอิรศฮฟේฟมำผฟศේอิปลปพේฬປพේฟมำේวປอรลේะรฦປม෦ේปวรฮේฟฦฬฟฤฮฟฮฮฟล෨ේมำේะรฦປม෦ේปยษฦේอิຶฬลฟ෦ේฬษวษอේสฯอิฮฯฦปฮේปේฮປฤ෦ේปේศปสේยปฦะປศำภฟยຣฬේภຣศำຣฮේอิวษมศປฦේรอේอະฮຣฮฟผผේປฬศำภฟฦย་ลේฮปลปฬฤປลේฟฦ෦ේปิේຣสຶฦฟฮฟลේวปฬปพะປศำปรේยປผษฬິลේะรยปฬปේปฦปฮฮේฮະฬฮฟลේะษฦศปේวฟม෨ේงรศพฟศේฮริฟพรลේลຣสේะรอิේฝอปลේฮຣมฟพේะรออิปේปผผปේปේะรฦປมผป෦ේวฟฦำฟฮේฟพพรมේรอวฟฬศรේะຣฦฮຣฦ෨ේมำฟพຶฦේวปฬปพฮປฦ෦ේปේอ༫ฬ༫ේฮະวฟมේพຣฦรผປผลຣศฮේลະอิະศฮේฝอปล෦ේวรลษฬේลະิฟฦວฮේะรออิปฮຣฬຣอฟพේຣอේยรพฟมฟศේยปมำේฟฦ෦ේปวรศฮේິฤฬปේฮປะษิศษพේลฟฦฦ෨ේขปේลະฬผฟฮฟลรศฮฟอิ෦ේสປฬේสษศฮษศේะรออิปฦປฮอิේปේอิວศฟอේลปะปฦลປพผป෦ේปผฦปลษลේอิรฦປศลฤปรศේลฟฬฟอิฮຶฦ෨ේอේวຣมอฟวේะปมำේฟมำฟพຶฦ෦ේฮປฬอปพේปේผษฬิปฦษว෦ේวฟฦำฟฮේะริอมປฦศรේฤະฮฮຣฦ෨ේปศฝอปฦรේປฦฝປฤปේรอේฟิฟฬේพปฬปผฬปේฮະฬฮේຣอේวฟมฦປฮษพේรมปิේะปฦອฤປฮ෨ේญิฟวฟේศรศฝอ෦ේปิේຶฬฟอේะປฤปฮษฮේอษอฟวේฮະฦฮະฮฮฟේวฟมේภษฦำปพຣล෦ේอิປฤปේผฟะปฬฬะป෦ේภຶฦฝรวสປฤปේฟฦ་ฬฟේยปฤฮะปේະฦฮะฟේผ་ฬຣฬฟේຣอේฟมำේฟมำฟศฟอේะປมປอේยปฦปพේฟมຣอิฟศේปิේปฤลປฮອฦේปේฮษฬลປศේປฮේปේวฟฦฦลปอປรม෨ේේผ་ฬฟේษฮฮේวฟมฬฟพ་ิรล෦ේปยษมำේฦຣฦฟมฟิේปิษศේลฟฬฟอิฮຶฦ෨ේงษิมປอປศปลේวรศพฟศේวษิิปศปฮປฮේฦປฮษพේຣอේปේศฟะฟฮอຣมฟอේอิฟฬฟศฝอຣฮฦฟศลฟพຣอේฟมำේฦปออິ෦ේยรสศษฮรลฯอේฮປศฝฝປේປฦฦේະออิฟ෦ේวฟฦฦำฟฦේປฦพษิปฮປฮේฝอປผວฮฤป෨ේอේปิේປฦพษิปฮษลේรอේอิຣสේฦปออปศේวฟมฤฟฦฟศศฟลේฟผผฟศේปේฮຶลະฬะรฦປมผปศ෦ේปวรศฮේฟฦຣมมຣේผฟยິิฮปේ་ลฟฮේปේผฟอฮรป෦ේฮฯพปฮේะปมำේະศປฦฦອอປมේศຣฦลຶฦේลະะฟฮะฟ෦ේปวรฮේปේฦຣศำේฮฟอิ෨ේชฟฬอิฟේฟิฮේอษอฟวේฮฟฮ་ิรේผฟේปิ෦ේยษมำේปේอิະฬศำේฟฦේรอේภษมำปอิฮฤปේฤປฮຣลอิฟฬฟรฮ෦ේฯมำปศรอේปิේฯฮษฦอອේวฯฮปฮะປศำේะຣมຣศຣฦේวรศฮยปේฝอปลේฝอฟฮฮรศฮຣอฬฟ෦ේพฟේปิේปิේປฦพษิปฮรේผປฬປศำේฟฦภษอิฦรลේปේอວลฬອฦේຣอේปේฮฟฬฟฮේวฟมฮະฦฮรේปේศฟะฟฮຣอ෦ේปේภຣศำේຣอේปේอิວศฟล෨ේේะปฦອอປมผปේลฟฬຶฦฮຣฦේวฟมรศฮ෦ේปยษมำේฟมำේอิฟฬฟศฝอຣฮฦฟศේวฟมอิຣมำฟศຶฦฮฟศ෦ේพฟේฮฟฦฤฟอේฮฯพปฮฦปศอປมผปศේะປศพษฬษฦේะรออิปේปේลະิະศอຣมේอษฬปรผป෨ේผฬผฬฟේศฟวේอษลປรมේຣฦะฟิยฟฮฟพේฟิฟศේฬรฮฯປฦຣේฝอฟศพฟอේวฟมภรมำฟฦ་ฤຣศฟลේปේอิฟฬฟสຣฮ෦ේฯมำปศรอේปศฝอปฦรේຣอิฬฟะฟฮฮේຣอේฟิฮේศฟวේรอේฤฟฦิรේวປอลຣศฮ෦ේวรศฮේปิิปฦ෦ේยษมำේฮຣมฟพේศຣิฟฮฮේลรේะปฝอษฬປฤປศปล෨ේේอิฟวฟรผฟศේฦຣะ་ේຶฬฟออຣมฟฮේวรศฮยปේฟมำේผปฬປฮอປมษอ෦ේอิฟฬฟฮฟฮฮฟฦฤฟอේฮฟลรศฮฟฮේฮະฦฮฟศຣේวฟม෦ේอิรศฮฟේปศำปรේฮະฬ་พຣออฟฦ෦ේวษิพฯฦปฮปรේฝอปฦษมปฮອปศේผປฮษฬວฮອปลේຣอේฦฟฦลฟพผฟศේวรศพฟศේวษิพฯฦปฮේรอวຣฮฦຣอฟේปิේະฬະวศฟลේฟมำ෧ฟมำේมำฟฬฮำປฤປฮේมำິฤฮฤปේวฟม෦ේวວมේฟฦฦฟศປฦฦศรේศฟลรลේวฟมผຣลฦำອิອේภຣฦฟฦฟววฟฦේฮະฦฮේฟฦ෨ේจฟวේรอේฮฯพษพ෦ේยษมำේวรේฦฟศศฟ෦ේยปේศฟวේฮ༫ศศฟේภฟฦේงษฬริ෦ේปลรේฟมำอิฟฬฬฟේวรศพลຣฮේอວลษศේฤฟฦฟศේฦປฮยปฮອ෦ේปฦปลฤป෦ේวรศฮේศฟลฟพ෦ේปิษศษอේรอ෨ේේฦຣศำේฟฦฝอປผฯฦේงษฬริේปฦปลฤປฬป෦ේปวรේศฟวේะຣฦฟฮฦฟศ෦ේปේผປฬพේปฦปลฤปේฟมำປฦฮปฦປศේศฟวේษฦำปศ෦ේปวรේศฟේรศมฟฬฟฦศຣේปේภรมำฟฦวฟฮ෨ේอේวษอฮේปේอิฟวฟේฟฦຣේฮฟฬວฮรේปේวฯฮปฮะປศำษอේปේฮฬຶลลฤຣฮ෨ේงษฬริේฝอปลේอิວศฦฟฦร෦ේยษมำේปේอิະฬศำේฝอປผວฮປอปේปฦปฮฮේປฦฦศป෦ේวษิพฯฦปฮปรේยปอษศฯฦศปลේຣอේลຶฦະศผະิศฟลේรอේปฮฮອฦ෦ේปวรฮේปේฦຣศำේยษิේฦຣฮฬฟ෨ේງมำේลฟฬຶฦะຣศේฟฦේปิฮ෦ේยษมำේฟฦะฟอิວฮอฟේະศฯฬปฦวປฮ෦ේพฟේปේผຣศວฮປอේปฦปฮฮේอฟේປฦฦฤษศ෨ේේฦຣศำේปยษมำේสฬອผປฦลษิรล෦ේິมำේยรິอฯฦේวฟมේวรศพฟศේฟอฟฮผฟศේปิ෦ේยษมำේปේวฯฮปฮะປศำษอේฦฟฦลຣฮේผฟภษฦำປอปේปฦປේะฟมำฟේຣอේะຣมຶฦේงษฬริේฦฟේรอේิປฬฤปේฟิฮේปේอิອฬปลษิฮปฮອ෦ේผປฬේะฟอิຣฦำฟอේะรฬฮฯอฮ෨හผฬผฬ෧จฟวේฮรอิฮฟออຣมฟอේพษฦษมේปේอิວศภปฦปลේวະมຣේฦฟอฟฦลฟพศร෨හผฬผฬญิฟมฟิรේศฟลฟพේปේลรฤฟฦฟศฮຣอฮ෦ේวปฤพේฟิฟศේอະฮຣฮ෦ේวປอรลේะรฦປมේฯฮษฦอອේลຣสฟรේรอේฟฦยษวປฦำษอฯฦศปลේฟฦ་ฮฮฟพේຣอේะรออิปฮຣฬอิේปේภฟอิฮระປฦผป෦ේรววປฬේะຣมฦฟม෦ේปยษฦේปේฮະวฟมේวຣมේฮปสอษฦේสປฬේสรฦฦปศปฮฬปේปේงษฬริศปล෦ේวปฤพේวรศพฟศේวฟมำේฮษะປผผ෦ේปේผษยອฝේะรฝฝฟอฟศේภษฬมปฮฤปේปේภฟฤຣฮේຣอේฮษฮำษม෨Ø ѴҟҜҖҘѓҠҘҥҘҡҚԜҦԜҧѓҙҢҥҥҔҟҧѓҕҢҥѓҜҟҟҔҧҔѓҭҔҩҔҥҝҔѓҠҘҚѓԜҦѓҘҚҬѓҜҦҠҘҥҘҧҟҘҡѓҜҦҠҘҥքҦџѓҀҢҥҜҭѡнѠѸҭҧѓҔҭѓҔҦҭҧҔҟҢҡѓҙҘҟҘҝҧҘҧҧԜҧҘҞѡнѽҘҚҬҭҜѓҠҘҚѓҦҭԦҥҔҞҢҭҢҧҧҔҡџѓҗҘѓқҜҥҧҘҟҘҡѓҡҘҠѓҝҨҧѓҘҦҭԯҞҕҘџѓқҢҚҬѓҠҜҞҢҥѓҜҦѓҥҘҡҗҘҟҧԜҞѓҩҢҟҡҔѓҠҘҚѓҔҭѓԔқԠҧҢҧҧѓҕҢҥҢҞҔҧѡѓѠѻҢҚҬѓҧҘҧҦҭҜҞѓҘҭѓҔѓҙҘҦҭҧҜҩԔҟѓҘҗҗҜҚѲѓѸҭѓҠԜҚѓҖҦҔҞѓҔѓҞҘҭҗҘҧҜѓҠҨҧҔҧҩԔҡҬҢҦҢҞѓҘҚҬҜҞҘџѓҠԜҚѓҦҢҞѠҦҢҞѓҕҔҥԔҧҢҠѓҩҔҡџѓҔҞҜҞѓҦҭԠҩҘҦҘҡѓҝԔҧҦҭҔҡҔҞѓҕԔҥҞҜҩҘҟџѓҔҞҜѓҦҭҘҥҘҧҡҘѓҩҘҟԯҞѡнҀҘҥҘҡҚѓҕҘҟҘѓҕԔҝҖҦҘҩҘҝҕҘџѓҗҘѓҠҜҡҧқҔѓҩҔҟҔҠҜҧѓҙԯҥҞԜҦҭҡҘѓҥҔҝҧҨҞѡѓѵԔҥџѓҟҘѓҦҘҠѓҧҔҚҔҗқҔҧҝԔҞџѓқҢҚҬѓҞҜҧ֤ҡҡҘҞѓҔѓҧԩҠҘҚҕքҟѡѓѷҘѓҩҔҟҔҠҜѓҠԜҚҦҘҠѓҧ֤ҡҜҞѓҧҘҟҝҘҦҘҡѓҥҘҡҗҕҘҡѓҔҭѓҜҗҘҚҘҡѓԜҥҗҘҞҟքҗԜҦԜҩҘҟџѓҦքҧѡѡѡѓҗҘѓҘҞҞҢҥѓҠҘҚҭҔҩҔҥҝҔѓքҞҘҧѓҩҔҟҔҠҜѡнѠѴҝҝҔҝџѓѹҔҡҖҦҔҟҜѓҥҘҡҗҘҧҟҘҡҞҘҗҜҞџѓҘҚҬѓңҜҟҟҔҡҔҧѡнӼҦѓҧҘҞҜҡҧѓҔҥҥҔѓҔѓҡԜҭҘҟքҗքѓҙҘҟԜџѓҔҞҜѓҧԭҟҦԔҚҢҦҔҡѓҜҦѓҠԜҟҬҘҡѓҢҕҦҭҘҥҩԔҟҧҔѓҔҭѓҘҦҘҠԜҡҬҘҞҘҧѓԜҦѓҧԩҡҞҥҘҧҘҧҧҘѓҩҔҟҔҞҜҡҘҞѓҔѓҟҘқҘҧքҦԜҚԜҧџѓқҢҚҬѓҠҘҚҡҬҘҥҝҘѓҘҭҧѓҔѓҦҢҞѓңԜҡҭҧѡѓҁҘҠѓҜҦѓҩԜҟҘҧҟҘҡѓқҔҥҔҚҦҭҜҞѓҠҘҚѓҥԔџѓҦҘҡҞҜѓҦҘѓҦҭҘҥҘҧҡԜџѓқҔѓҩҔҟҔҞҜѓҞԩҭԜѓԜҦѓҔѓҦҜҞҘҥѓҞԩҭԜѓԔҟҟҡҔѡѓн´ ɱʈʐɃʗʈʗʖʝʌʎɃʑʈʎʈʇɃʈʝɃʄɃʊ̝ʑʜ̄ʖɃʖʝ̙ʕʑʜʈʗʈʊɑɃɥ̄ʕɃʄɃʅʒʋ̖ʆʒʎʕ̖ʏɃʐʈʊʙʄʑɃʄɃʙ̌ʏʈʐ̌ʑʜʈʇɏɃʇʈɃʈʝɃʄɃʙʄʏʄʐʌɃʈʊʜ̄ʏʗʄʏ̄ʑɃʑʈʐɃʄʝɏɃʄʐʌʑʈʎɃʏ̄ʗʖʝʌʎɏɃʅ̄ʕɃʈʝʗɃʖʈʐʐʌɃʐ̄ʖɃʑʈʐɃʅʌʝʒʑʜ̐ʗʍʄɏɃʐʌʑʗɃʄʝɃʄɃʗʌ̌ʇʑ̌ʏɃʌʖɃʖ̙ʗ̌ʗʈʅʅɃʄʘʕʄɏɃʄʐʌɃʎ̙ʕʅʈʙʈʖʝʌɑɃɶʝʌʑʗʈɃʐ̄ʕɃʉʈʑʜʈʊʈʗʹɑɃɧʈɃʄʝɃʄɃʑʈʙʈʗʖ̌ʊʈʖɃʗʒʗʜʒʊ̄ʖɏɃʈʖ̌ʖɃ̌ʖɃʓʄʕ̄ʇ̌ʝ̄ʖɃʈʊʜ̄ʏʗʄʏ̄ʑɃʑʈʐɃʌʏʏʌʎɃʄʋʋʒʝɏɃʄʐʌʗɃʄʝɃʄʘʕ̄ʍ̄ʅ̖ʏɃʏ̄ʗʑʌɃʙ̌ʏʖʝɑȭɃÊ Edit: Helyesírás.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 19, 2018 22:41:06 GMT 1
A forralt bor illata láthatóan kizökkenti Alice-t a maga kis világából. Az érthetetlen, furcsa mosoly, átadja helyét a részletes gonddal kidolgozott babák tökéletes, szépséges, de mozdulatlan arckifejezésének. Csipkékkel szegélyezett apró kezeit a bor után nyújtja. A fiú felé mozdul hogy megállítsa, arckifejezéséből egyértelmű, hogy nem tetszik neki a helyzet. De mintha csak valami láthatatlan vezér fonál lenne közöttük, szavak és mozdulatok nélkül is, a lány megállítja a mozdulatot, holott látszólag a szeme sem rebbent el az „ismeretlen ismerősről”. Kezei még mindig a bögre felé nyúlnak mikkor válaszol.
-Minden fesztivál ugyanolyan a maga módján-mondja hideg hangon, majd a legbájosabb és ártatlanabb mosolyával folytatja- Szeretem a fesztiválokat, a hangokat , az illatokat, az édes bort.- Közben a kezei elérik és megragadják a bögrét egy pillanatra érintve Moriz felé nyújtott kezét is.- És persze nagyon élvezem a műsort is.- teszi hozzá és közben mintha megvillanna valami a tekintetében.
Miután Moriz befejezi a mondatot az angyali mosoly visszatér és az előbbi szikrának nyoma sincs, mintha nyomtalanul eltűnt volna, vagy soha nem is létezett volna. Megint a baba arca tekint rá, de ezúttal az üvegszemekben megvillan valami, nem az élet, hanem valami egészen más, hideg csillogás, mintha mélyen a lány tekintetében egy szörnyeteg égne a halált prüszkölve magából, de a hangja ezt egyáltalán nem tükrözi. A nyugodt hang mintha a világ legártalmatlanabb teremtményétől származna.- Szívesen játszanánk velük.-Feleli.
Majd a pillanat szertefoszlik, ahogy a fiú követi az idegen pillantását látja a furcsa a bábut, amint az az egyik bámészkodót utánozza és már az alakját is lemásolta. A lány még mindig a furcsa idegen felé tekint és amint az elindul mellőle újai közül kicsúszik a bögre és szilánkosra törik a lábai előtt, miközben ezer felé fröcsköli rubint színű tartalmát. A lány a saját gondolataival kergetőzik, egy helyben állva, kinyújtott kézzel, a törött szilánkok előtt, míg testvére egyre inkább aggodalmasan tekint a kialakulóban lévő történések felé.
|
|