Night
Közzétéve: Dec 12, 2017 22:58:23 GMT 1
Post by Raven on Dec 12, 2017 22:58:23 GMT 1
Night
Név: Night
Nem: Férfi
Kor:?
Magasság: 175 cm
Mielőtt megszöktem volna onan csak egy tényleg fontos dolog történt. Mei Lin. Amikor 13 voltam egy nap elég szépen túladagolttam a nyugtatót és beestem a folyóba. Elég ködösek az emlékeim mint mondtam nem volttam túl tiszta. Igazából meg kellet volna halnom aznap de a fólyó úgy döntött ennek még nincs itt az ideje. A helyen ahl a folyóba estem álítólag egyszer régen, egy szentély ált. A szentély két sárkánynak készíteték. Áldozatokat ajánlottak nekik és a sárkányok cserébe megvédték a falut ami ott ált. Aztán amikor a nyugati bevándorlók is bejöttek lerombolták a szentéjt és nem áldoztak többé a sárkányoknak. A folyó pedig kiáradt a sárkányok haragjában és többé nem húzodott vissza. Furcsa mesének hittem én is. De a folyó alján láttam az egyik sárkányt és a sárkány megmentett. Valószínűleg csak szeszéjből választott pont engem én pedig nem tiltakoztam hiszen nem is tehettem volna semmit.
Igazából csak egy pillanatra láttam a sárkányt rajta kívül csak a folyóra emlékszem aztán arra hogy két nappal késöbb felébredek. Egy évvel késöbb megszöktem onan. Mondjuk nem mentem meszire. Keynjin-ig futottam és ott beléptem egy szerzetes rendbe. Nem látszik mi? Mondjuk a beléptem is túlzás. A negymester talált rám az elvonási tünetektől elcsigázva és befogadot. Valószínűleg megmentette az életem. Leszoktatott az ópiumról és a morfiumról és megtanított mindenre amit a rend tudott. Harcműveszt filozófia és… A nagymester először mesélt nekem a szelemmekről. Megtanította hogyan manipulálhatom füstölőkkel a kisebb szellemeket. Hozátéve hogy óvatosan használjam mert az erősbb szellemek nam nagyon fogják értékelni ezeket a trükökket. Ha rájönnek. Ha. Utána megtanította hogyan kezelhetem Mei Lint. Neki köszönhetően halottam a hangját először. A meditációk alat sikerült ke szednem belőle mit szeretne. Nem volt egyszerű a sárkányok nem úgy gondolkodnak mint az emberek. Szavak helyet sokszor csak érzések és képek villogtak. Ritkán volt értelmes mondat. Nem neveznék egy sárkányt pompás beszélgető partnernek. De értettem mit akart a veszteségét a bánátát, a dühét is értettem. A mester megtanitot bánni vele de… Egyre betegebb lettem tőle. Először nem tűnt fel a szerzetesek önuralomra tanítanak nem tűnik fel egy muló fejfájás, szédülés vagy futó orr vérzés. Mikor sújosbodtak egy jó ideig akkor sem figyeltem rájuk.
3 évet éltem a szerzetesekkel. Utána sajnos a mult ami elől futottam utólért. El kelet hagynom a templomot. Ezután nyugatra mentem. Gow nyagatot hogy európába menjünk de végül Amerikában kötöttünk ki.
Manhetanben az élet egészen más volt mint kínában. Még annak elenére is hogy az első lakásommat a Kínai negyedtől nem mesze béreltem így színte minden nap bent jártam a negyedben. Főleg mert bármit be lehetet szerezni amit csak az ember elképzelt, de tényleg bármit. A városi pörgés és az ottani emberek társasága igen kellemes volt. A házban ahol laktam szinte már mindenkit ismertem. A főbérlő fura idős hölgy volt, azt hiszem a találkozásaink felében nőnek nézet. Az egyik szomszédom, fiatal szőke hölgy, az apjával élt és napközben pincérként dolgozot. De azt hiszem nem létezik olyan zár amit ne tudna feltörni. Próbált megtanítani de úgy tűnik nem volt meg bennem az ő tehetsége. Sikerült ugyan megbírkoznom pár egyszerűbb zárral de elég lasúnak bizonyultam. Viszont jól szórakoztunk. Talán két év telhetett el így közben Gow-megtanított pár dologra a szelemekkel kapcsolatban. De az igazán nagy meglepatés az volt Tea nem fordult ellenem pedig ez idő alat egy hatalmas tartájban kelet élnie a kis lakásban. Először azért költöztettem oda hogy kezelhessem a sebeit de nem nagyon mutata jelét annak hogy meni szeretne ezért szép lassan a tartáj vált az othonává ő pedig mindenapos beszélgető partneré. És ő legalább kijött az épület pincéjében talált tündérrel is. De túl szép volt ez a nyugalom ahhoz hogy sokáig tartson. Az arany sárkány itt is felbukkant és nekem illetve nekünk távoznunk kellet. Nem tudom hova megyünk ezek után de amíg mozgásban vagyunk nem találhatnak meg.
Ryu: Mei Lin
Tengu béka: Gow
Főnix: Chinose
Kyrin: Fengmi
(Csak a ló szerű lényt kell nézni nem a lányt)
Sellő: Teavara
Tündér: Tilinkó
Temetői kutya: Leavy
A temetői kutyák a legenda szerint átkozott szelemek. Olyan kutyák akik szent földbe elásot holtak húsából ettek és így átkozottak váltak. Az a büntetésük hogy a temetőket járják és a holtak testére és lelkére vigyázannak.
Név: Night
Nem: Férfi
Kor:?
Magasság: 175 cm
͒ͩͱ̤̤ͥͷͥͮϥ̤Ͳͩͺͩͱ̤ͩͬͥͷ;ͲϥͰͳͱ̤ϭͷ̤ͩͲͲ̤ͩͯͮϷ̤ͳ̤ͯͥͭͷ̤ͺͥͲ̲̤ͅ;̤ͥʹϥͱ̤ͥ;̤ͩͫͽ̤ͭͯͰͩͫͦͩͪͳͮϥͷͳͷ̤ͥͦͦͷ;ͭͲͨͭͯϥͷ̤̲̤ͪͩͮͩ͑ͭͯͳͶ̤ͱͩͫͷ;Ϻͯͩͱ̤ѕͰ̤ͩͫͽ̶̤̲̤̤ͯͦͱͭͰͰͯϥ̤ͺͭͩͱ̤ͱͥͫͥͱͱͥͰ̤ͥ;̤ͳͬͳͲ̤ͭͷ;ϭͪͮϭͦѕͰ̲̤͞ͷͩͦʹϭͲ;̤̤ͬͥѕ̤ͯϭͶͨͩ;̲̤͈̤ͩͨͩͥ;̤ͺͥͰϷͷ;ϱͲѵͰ̤ͩͫͩͰϭͫϭ̤ͦϥͲ̤ͬͥͥͥ;̤ͩͫϷͮϥ̤ͬͳͫͽ̤Ͳͩͱ̤ͩͱͳͲͨͥͱ̤Ͳ̤ͩͯͭϭͷ̤ͱͩͫͷ;Ϻͯͩͱ̲̤͉Ͱϭ̤ͫͬͭͶͶͩͰͩͲ̤ͩͱͦͩͶ̲̤ύͷ̤ͷͥͮͲͳͷ̤ͷ;ͭͲ̤ͩͱͭͲͨͩͲͬͳͰ̤ͺͥͲͲ̤ͥͯͩͱͦͩͶ̲̤ͩͭ͒ͩͱ̤ͬͭͲͲϭͱ̤ͬͳͫͽ̤ͥͲͽͭͶ̤̤ͥͥʹϭͲ;̤ͱͭͲ̤ͭͲͯϥ̤̤ͦͦͥͷͩͦ;̤ͩͦЀͷ;ͯͩͷϭ̤ͫͩͱ̤ͭͥͪͲϥͲ̤ͥͯϥͲͥͱ̤̤̤̲̤ͨͩͯͭͨͮͥ͒ͩͱ̤ͭͷ̤ϭͶͨͩͯͩͰ̲̤͒ͭͲͧͷ̤ͯͩͨͺͩͱ̤ͺͭͷͷ;̤ͥͱͩͲͲ̤ͭϭͷ̤ͯϭͷ;̲̤͑ϭͫͯͩͺϭͷͦϭ̤ϥͺͩͲͲ̤̤ͭͥͺͩ;ͩϭͷ̰̤Ͳͩͱ̤ͺͥͫͽͳ̤ͯͥ;̤̤ͥͱ̤ͥͪͪͭͥͪѕͲϺ̤ͯͥͰ̲̤ͯͥÊ
Mielőtt megszöktem volna onan csak egy tényleg fontos dolog történt. Mei Lin. Amikor 13 voltam egy nap elég szépen túladagolttam a nyugtatót és beestem a folyóba. Elég ködösek az emlékeim mint mondtam nem volttam túl tiszta. Igazából meg kellet volna halnom aznap de a fólyó úgy döntött ennek még nincs itt az ideje. A helyen ahl a folyóba estem álítólag egyszer régen, egy szentély ált. A szentély két sárkánynak készíteték. Áldozatokat ajánlottak nekik és a sárkányok cserébe megvédték a falut ami ott ált. Aztán amikor a nyugati bevándorlók is bejöttek lerombolták a szentéjt és nem áldoztak többé a sárkányoknak. A folyó pedig kiáradt a sárkányok haragjában és többé nem húzodott vissza. Furcsa mesének hittem én is. De a folyó alján láttam az egyik sárkányt és a sárkány megmentett. Valószínűleg csak szeszéjből választott pont engem én pedig nem tiltakoztam hiszen nem is tehettem volna semmit.
Igazából csak egy pillanatra láttam a sárkányt rajta kívül csak a folyóra emlékszem aztán arra hogy két nappal késöbb felébredek. Egy évvel késöbb megszöktem onan. Mondjuk nem mentem meszire. Keynjin-ig futottam és ott beléptem egy szerzetes rendbe. Nem látszik mi? Mondjuk a beléptem is túlzás. A negymester talált rám az elvonási tünetektől elcsigázva és befogadot. Valószínűleg megmentette az életem. Leszoktatott az ópiumról és a morfiumról és megtanított mindenre amit a rend tudott. Harcműveszt filozófia és… A nagymester először mesélt nekem a szelemmekről. Megtanította hogyan manipulálhatom füstölőkkel a kisebb szellemeket. Hozátéve hogy óvatosan használjam mert az erősbb szellemek nam nagyon fogják értékelni ezeket a trükökket. Ha rájönnek. Ha. Utána megtanította hogyan kezelhetem Mei Lint. Neki köszönhetően halottam a hangját először. A meditációk alat sikerült ke szednem belőle mit szeretne. Nem volt egyszerű a sárkányok nem úgy gondolkodnak mint az emberek. Szavak helyet sokszor csak érzések és képek villogtak. Ritkán volt értelmes mondat. Nem neveznék egy sárkányt pompás beszélgető partnernek. De értettem mit akart a veszteségét a bánátát, a dühét is értettem. A mester megtanitot bánni vele de… Egyre betegebb lettem tőle. Először nem tűnt fel a szerzetesek önuralomra tanítanak nem tűnik fel egy muló fejfájás, szédülés vagy futó orr vérzés. Mikor sújosbodtak egy jó ideig akkor sem figyeltem rájuk.
3 évet éltem a szerzetesekkel. Utána sajnos a mult ami elől futottam utólért. El kelet hagynom a templomot. Ezután nyugatra mentem. Gow nyagatot hogy európába menjünk de végül Amerikában kötöttünk ki.
Manhetanben az élet egészen más volt mint kínában. Még annak elenére is hogy az első lakásommat a Kínai negyedtől nem mesze béreltem így színte minden nap bent jártam a negyedben. Főleg mert bármit be lehetet szerezni amit csak az ember elképzelt, de tényleg bármit. A városi pörgés és az ottani emberek társasága igen kellemes volt. A házban ahol laktam szinte már mindenkit ismertem. A főbérlő fura idős hölgy volt, azt hiszem a találkozásaink felében nőnek nézet. Az egyik szomszédom, fiatal szőke hölgy, az apjával élt és napközben pincérként dolgozot. De azt hiszem nem létezik olyan zár amit ne tudna feltörni. Próbált megtanítani de úgy tűnik nem volt meg bennem az ő tehetsége. Sikerült ugyan megbírkoznom pár egyszerűbb zárral de elég lasúnak bizonyultam. Viszont jól szórakoztunk. Talán két év telhetett el így közben Gow-megtanított pár dologra a szelemekkel kapcsolatban. De az igazán nagy meglepatés az volt Tea nem fordult ellenem pedig ez idő alat egy hatalmas tartájban kelet élnie a kis lakásban. Először azért költöztettem oda hogy kezelhessem a sebeit de nem nagyon mutata jelét annak hogy meni szeretne ezért szép lassan a tartáj vált az othonává ő pedig mindenapos beszélgető partneré. És ő legalább kijött az épület pincéjében talált tündérrel is. De túl szép volt ez a nyugalom ahhoz hogy sokáig tartson. Az arany sárkány itt is felbukkant és nekem illetve nekünk távoznunk kellet. Nem tudom hova megyünk ezek után de amíg mozgásban vagyunk nem találhatnak meg.
Ryu: Mei Lin
˲̖̟̗̟̤̤̑̔̕ː̜Ι̞̩˞ː˿̤̘̟̞ː̖̟̜̩̝̙̑ː̛̙̣̤̞̕Ι̞̤ː̤̙̣̪̤̜̤̕Ι̛ːЁ̤ːΙ̣ː̑ː̤̣̤̦̕Ι̢Ι̤˞ː˴̕ː̢̛̛̝̙̟ː̑ː̢̞̩̥̗̤̑Σ̜ː̝̗̕Ι̢̛̪̕Ёː̢̛̝̒̕̕̕ː̢̜̟̝̟̜̤̒̕Α̛ː̑ː̣̪̞̤̕Α̜̩ά̛̤̕ː̔ά̘ά̛̞̒̕ː̛̙Φ̞̤Φ̤̤Ι̛ː̑ː̖̟̜̩Σ̤ː̪̑ː̢̢̛̝̒̕̕̕̕˞ː˱ː̤̣̤̦̕Ι̢Ι̤ː̜̖̟̗̤̑̕ː̗̩̕ː̤̞̑Ἀ̣̤̗̑˞ːЀː̜̗̩̞̗̕̕ά̜̤ː̑ː̣̤̓̑Α̞̒̑ːΙ̣ː̜̥̞̙̑̔ː̝̞̤̕˞ː˽̑̔̚ː̟̣̣̪̒Ϊ̣̞̑ːΙ̣ː̔ά̘Φ̣̞̕ːΙ̢̤̒̔̕˞ː̜̆̑Σ̣̪̙̞ά̜̗̕ː̛̣̓̑ː̣̪̣̪̕Ι̜̩̒Ё̜ː̝̞̤̤̤̕̕̕ː̝̗̕ː˾̙̗̘˝̟̤˞ː˱̢̛̛̝̙̟ː˾̙̗̘̤ː̝̗̤̥̤̔̑̕ː̝̙ː̝̟̪̗̤̑̑̚ː˽̙̕ː̜̙̞̤ː̝̗̕Ν̗Ι̢̤̕ː̛̞̙̕ː̘̟̗̩ː̣̗̕Ν̤ː̢̛̝̗̣̞̙̕̕̕ː̑ː̒Α̤̩Α̤˞ː˲Α̢ː̙̗̔̔̕ː̞̝̕ː̤̤̕ːΙ̢̤̕ː̤Ϊ̜ː̛̣̟ː̝̙̞̞̤̔̕˞Ø
Tengu béka: Gow
ׁ֙ղֳղַ־ڣڣղַַׅׄ׆ַׅղַֿׅ׆ַׄղֳִׄس׆ֳּղׁ־׆ղֳֿׁ־ֳ׀ղ־ַ־ֻֽղ׆سׅׄղִسׄղַֿׁׅׅղׁׅ׆ׁ׆ֳֽղַֹղ׆ַׅ׆ַ׀րղ֓ղֳֺ־س־ֳղׇ׆س׀ղ־ֳַֹ־سִִղֳֺֻֿׄ׀ֵղػֹֻղ׀ַֿղִַׅػ־׆ղַׅ׀ַֺֻֽրղֹֺֻ֠׆տ׀ֳֽղֳղַּ־ַ׀־ַֹֻղַֿׅ׆ַׄղׇֿ׆ֳ׆׆ֳղִַրղֻֻ֝׆ַղڣ׆ղֳղ׆مֺׁղֳֺׁ־ղڣղַֺֻׂ׀׆րղ֓׆ղֿׁ׀ֶ׆ֳղֹֺֻ֠׆տ׀ֳֽղַַַֽׅׅׄղַֹֿղػׅղ׀ַַַղַֹֿղֳղֳִׄس׆ּس׆ղֳղ׆مֳִ׀րղօղمׄسֳִղַֽَׄ־׆ղַֻֿׄղַֹֿ׆ֳ־س־׆ֳղֳղ׆مղֳׂׄ׆ׁ׀ղֳղֳֳׄ׀ֹׁ׆րղׁ֙ղַ־ׅڣղֳֳֻׅղ╰ֳ֠ղػַׄվղֹٌղ׆ۃ׀ֻֽղֿػֹղֳղֳָּ׆سֶֺׁղֽػַׂׅ׆ղֻׅղ־ֳٌׅׅղֳֹրղ֓׆ղֺֻ׆׆ַֿղַֹػׅղַׅ׆ַղֻ׆׆ղָׇֹׁ׀ֽղَ־׀ֻր╯ղ֓ղֳֵֽׁׂׅ־ֳ׆ׇղ׀ַֿղֻ׀ֶׇ־׆ղ׆ٌ־ղׄمׅسֳׅ׀ղֶַղַֻֿ־ղׁ֙ղֽػ׀׆ַ־ַ׀ղׁ־׆ղ׆ֳ׀ؿ׆ֳ׀ֻղֹֺֻ֠׆տׁ׆ղַֹղֶֻڣղֿٌ־ֳղִַֹֿػֽػ־׆ַֽրղׁ֙ղֽوַ׆׆ַղֹֺֻ֠տׁ׆ղֳֻֽֿׁׄղֳղ׀ֳׇֹ׆ֳׄղֻ׀ֶׇ־׆րղֳ֨־مׅؿ׀ۃ־ַֹղֳֵֽׅղּم־ղׅمֳֻֽֽׁׄղֳղֶׁ־ֳֹֻ׀րղֹ֗ػִֽػ׀׆ղֳֺղֳղָֻٌղֳֳִִּղַֽَׄ־ղִֽղևղֿسֵֶַׁׂׅׄղֳ־ֳ׆ղ׆ۃ׀ֻֽղַ־ղֳղִַַֻֿֿׅղ׀ַֺֹׁղִַ־ֶַַַַַּֽׄ׀րղ֥ؿַַׅ׀ղֻׂׂسֻֽղػׅղִسֻֿׄ׆ղַַֹֻֿׅղֳֻֿղַ־ػղַֽَׄ־րղַֿ֠ղַַַָֻּֽ׆׆ַ׀ղֶַַֽ־ֻղֳղִַַַַֽֿׄ׆ղֶַղּم־ղׅمֳֻֽֽׁׄղֹֺֻ֠׆տׁ׀րղ֎ִׄ֝ػַׂׅղ־ַ׀ַ־׀ֻղִسֻֿׄ׆ղֳֻֿղ׀ַֿղֳֺ־ֳֳֶּղַֹֿղֳղֳּׅس׆ղ׆ַׅ׆ػ׀ַֽղֿػַׄ׆ػ׆ղֳֻֿղִֽղևւղֵֿրղֳִִم־ղֻׁׅ׀׆ղ׀ַֿղַֽ־־ղֳղ־ֹֻֽׁس׆ղֽوַ׆׀ַֻղֺֹׁղַֿ׀׀ֻ׆ղ׀ַ־ղ־ַղִַ־ڣ־ַրղַַ֢ׅׄղ׀ַֿղ׀ַ־ղ־ַղֳֵֽׅղֹٌղֳسֻֿׄ׆ղֳֽسֻֽׄ׀ַֽրղַ֗׀ֽؿَ־ղ׀ַֿղ׀ַ־ַֺ׆־ַղׁ־ֳ׆ղֳֻֿղֿػַֹׄڣվղַَׅ׆ִڣ־ղֽػَׅ־׆ղֳֹղػ־ַׅրØ
Főnix: Chinose
ɣɂʖʇʏʒʎʑʏɂʕʜʇʔʜʇʖʇʕʇʋɂʋʕʖʇʐ̋ʐʖɂʖʋʕʜʖʇʎʖ̋ʍɂ̋ʘʇʍʋʉɂ̞ʎʖɂʃɂʖʇʏʒʎʑʏʄʃʐɐɂɣɂʕʜʇʔʜʇʖʇʕʇʍɂ̃ʖʏʇʐʇʖʋɂ≀ʄʇʈʑʉʃʆ̕ʋʍ̋ʐʖ∿ɂ̋ʔʖ̋ʍɂʇʎɂʃɂʎʇʉʈʇʎʕͳʄʄɂ̃ʎʃʒʑʖʑʖɐɂɦʇɂʕʑʊʃɂʐʇʏɂʋʉ̋ʔʍʇʜʇʖɂʇʎɂʕʇʐʍʋʐʇʍɐɂɫʐʍ̃ʄʄɂʃɂʐʃʉʛʏʇʕʖʇʔʐʇʍɂ≀ʇʐʉʇʆʇʎʏʇʕʍʇʆʋʍ∿ɂʆʇɂʊʃɂʐʃʉʛɂʕʜ̞ʍʕ̋ʉɂʘʃʐɂʔ̃ɂʏʇʉʌʇʎʇʐʋɐɂɸʃʎ̕ʕʜ̏ʐΓʎʇʉɂʃɂʐʇʉʛʏʇʕʖʇʔɂʗʖʃʕ̏ʖ̃ʕ̃ʔʃɂʍ̘ʘʇʖʋɂ̋ʕɂʈʋʉʛʇʎʋɂɰʋʉʊʖɏʑʖɂʊʑʉʛɂʏʇʉʘ̋ʆʌʇɐØ
Kyrin: Fengmi
(Csak a ló szerű lényt kell nézni nem a lányt)
ʁɠʳ̩ʲ̼ʬʴɠʆʥʮʧʭʩʴɠʡʺɠʵʴ̡ʮɠʴʡʬ̡ʬʴʡɠʇʯʷɠʴ̡ʲʳʡʳ̡ʧ̡ʢʡʮɠʨʯʧʹɠʡɠʶʡʲʡʮʧʹɠʥʬʫʥʺʤʴʥɠʴʡʮ̭ʴʡʮʩɮɠʓʥʧ̭ʴʥʮʩɠʰʲ̳ʢ̡ʬʴɠʮʥʫʩɠʢ̡ʲɠʭʩʮʴɠʫʩʤʥʲ̼ʬʴɠʥʧʹɠʦ̩ʮʹʮʥʫɠʮʩʮʣʳɠʥʲʲʥɠʳʺ̼ʫʳ̩ʧʥɮɠʄʥɠʡɠʫʹʲʩʮɠʮʡʧʹʲʡɠ̩ʲʴ̩ʫʥʬʴʥɠʡɠʥʤʶʥʳ̩ʧʧ̩ʴɮɠΐɠʳʥʭɠʪ̡ʲɠʭʩʮʤʥʮɠʬ̩ʰ̩ʳ̩ʮ̩ʬɠʡɠʦʩ̺ɠʮʹʯʭ̡ʢʡʮɠʤʥɠʳʺ̭ʶʥʳʥʮɠʳʥʧ̭ʴɠʮʥʫʩɠʨʡɠʳʺ̼ʫʳ̩ʧʥɠʶʡʮɠʲ̡ɮɠɠʖʡʮɠʶʡʬʡʭʩʬʹʥʮɠʡʰʣʳʯʬʡʴɠʆʥʮʧʭʩɠ̩ʳɠʃʨʩʮʯʳʥɠʫ̶ʺ̶ʴʴɠʤʥɠʥʧʹʩʫ̼ʫɠʳʥʭɠʢʩʺʴʯʳɠʢʥʮʮʥɠʨʯʧʹɠʭʩɠʡʺɮɠÊ
Sellő: Teavara
ԍԹԵԷԻԾӬԚԵԳԴՀӬԺՅՁԳԭՀԾԭӬԵԺՁԸՀӬԱԳՅӬԺԭԳՅԻԮԮӬԸՁՄՁԿԴԭԶֿԺӬՀԱԾՂԱՆԱՀӬՁՀԭՆԺԵӬԱӬԭӬԵԷׂՀ؝ԮԱԺӬԮԵՆԻԺՅԻԿӬԷׂԾԸԹֵԺՅԱԷӬԹԵԭՀӬԵԺԷ֭ԮԮӬԱԳՅӬԴԭԸ֭ԿՆԴԭԶֿӬԹԱԸԸԱՀӬׂԺՀׂՀՀӺӬԍӬԴԭԸ֭ԿՆԻԷӬԲԻԳՀ֭ԷӬԷԵӬԠԱԭՂԭՀӬՂֵԸԱՀԸԱԺԸӬԭӬՂֹՆԮ؝ԸӺӬԚԻԿӬԱԸֵԳӬՁԺԻԾֹՀֿӬԻԸԳԻԷԭՀӬՀԱԾՂԱՆՀԱӬՂԱԸԱӬֵԿӬԭՆӬԸԱՀՀӬՂԻԸԺԭӬԭӬԲԵԺ֭ԸֵӬԴԻԳՅӬԷԵԮԱԸԱՆԵԷӬԲԱԸԭԾԭԮԻԸԶ֭ԷӬֵԿӬԭӬՀԱԿՀԾֵԿՆԱԵՀӬԱԸՀԱԿՆԵӬԹԵԺՀӬՀԱԺԳԱԾֵԿՆӬԷԭԮԭԸԭӺӬԚԵԳԴՀӬԹԱԳԼԾֿԮ֭ԸՀԭӬԹԱԳՂԱԺԺԵӬԭӬԷԭԼԵՀ֭ԺՅՀֿԸӬԱӬԭՆӬԴԭԶՀԴԭՀԭՀԸԭԺӬՂԻԸՀӬՂֵԳԸӬԿԵԷԱԾԸՀӬԱԸԺՅԱԾԺԵԱӬՀ؝ԸԱӬԼֿԷԱԾԮԱԺӬԱӬԺԱԹӬԿԻԷӬԴֹԶԭӬՂԻԸՀӺӬԠԱԭՂԭӬԱԸ؝ԿՆׂԾӬԭՆՀӬԹԻԺՀԭӬԹԱԳӬԲԻԳԶԭӬԱԺԺԵӬԭԮԮԭԺӬԭӬԼԵԸԭԺԭՀԮԭԺӬԭԹԵԷԷԻԾӬԷԵԮԻԺՀԶԭӬԭӬԴ֭ԸֿԮֿԸӬԱӬԱԺԺԱԷӬԱԸԱԺֵԾԱӬԵԿӬԱԸԱԺԳԱՀԱӺӬԠԱԭՂԭӬԭՆՀӬԹԻԺՀԭӬԯԿԱԾֵԮԱӬԭӬ⓪ԮՁՀԭԿ֭Գֵ֭ԾՀⓩӬՀԭԾՀԻՀԵԷӬԺԱԷԵӺӬԐԱӬԭԹԵԺՀӬԱԸֵԳԳֵӬԸԱԾֿՀՀԭӬԭӬՀԭԾՀԻՆ֭Կ֭ՀӬԹԱԳԱԿՆԵӬ؝ՀӺӬԎԾՁԷԸԵԺԮԭԺӬԱԳՅӬԺԭԳՅԻԮԮӬՂԱԳՀԭԾՀ֭ԶԮԭԺӬֵԸՀӬԚԵԳԴՀӬԹԱԸԸԱՀӺӬԗԵԿԱԮԮӬԿՆֹՂԱԿֵԳԱԷԱՀӬՀԱՀӬԺԱԷԵӬԯԿԱԾֵԮԱӬՂԭԸԭԹԵӬԲֵԺՅԸ؝ӬԷԭԯԭՀֵԾՀӬՂԭԳՅӬֵԳԿՆԱԾֵԾՀӺӬԠԱԭՂԭӬԿԱԹԹԵՀӬԺԱԹӬԷԱՂԱԸӬԶԻԮԮԭԺӬԭӬԯԿԵԸԸԻԳֿӬՀ֭ԾԳՅԭԷӬԮԵԾՀԻԷԸ֭Կ֭Ժ֭ԸӺӬԠԭԸ֭ԺӬԯԿԭԷӬԹԭԳ֭ՀӬԭӬԮԵԾՀԻԷԸ֭ԿՀӺӬԚԵԳԴՀӹԺԱԷӬԵԿӬԭՆֵԾՀӬԿԱԳֹՀӬԹԱԾՀӬԭӬԮԱՀԱԳӬԲԱԶֵԮԱԺӬԚԵԳԴՀӬԭՆӬ؝ՂֵӬֵԿӬԺԱԹӬ؝ӬԭӬԲֵԾԲԵֵӺӬԈԮԾԊè
Tündér: Tilinkó
ϚϸЂϴϱϱίЃҋϽϳѸЁίϽϴϼϴЂίϝϸ϶ϷЃίϴ϶ЈίϿϸϽϲѸϱϴϽίЃϰϻѰϻЃϰίϱЁЄϺϻϸϽϱϰϽνίϐίЂЉϾϼЂЉѸϳϾϺίϰЉЃίϼϾϽϳЃѰϺίϵЄЁϰίϷϰϽ϶ϺϰЃίϷϰϻϰϽϰϺίϰίϿϸϽϲѸϱӠϻίѸЂίЃϰϻѰϽίϴ϶ЈίϺϾϿϾ϶҂ίЂЉϴϻϻϴϼίϻϴϷϴЃίЅϰ϶ЈίЅϰϻϰϼϸίϷϰЂϾϽϻ҂νίϔ϶ЈίϳϾϱϾЉϱϰίϱϴЉѰЁЅϰίϴЉЃίϰίЃҋϽϳѸЁЃίЃϰϻѰϻЃϰνίϒЂ҅ϿϿϴЃίЂϴϼίϼϴ϶ϻϴϿӠίϼ҂ϳϾϽίϴϻѸ϶ίϿϸϿϰίЅϾϻЃίϷϸЂЉϴϽίτοίѸЅϸ϶ίЅϾϻЃίϱϴЉѰЁЅϰίϴ϶ЈίϳϾϱϾЉϱϰνίϐίЂЉѰЁϽЈϰϸЃίѸЂίϰίЃϴЂЃѸЃίϸЂίЂϴϱϴϺίϱϾЁѼЃϾЃЃѰϺίϼϴЁЃίϼϴ϶ЂѸЁҋϻЃίϰϼѼ϶ίϼϴ϶ϿЁ҂ϱѰϻЃίϾϽϽϰϽίϺϸϹЄЃϽϸνίϟϴЁЂЉϴίϴ϶ЈίϺϸϲЂϸЃίЃϰϻѰϽίϷѰϻѰЂίϳϴίϸϽϺѰϱϱίϼϸϽЃίϖϾІίϲЂϰϺίѸϻЅϴЉϸίϵϸ϶ЈϴϻϽϸίϰЉίϴϼϱϴЁϴϺϴЃνίϔ϶ЈѸϿϺѸϽЃίϣϸϻϸίѸЂίϖϾІίϽϴϼίϱѼЁϹѰϺίϴ϶ЈϼѰЂЃίϴϻЅϸЂϴϻϽϸνίϔϻѸ϶ίЂЉѸϿίѸЂίϷϰϽ϶ЉϰЃϾЂί϶҉ϽЈϽϴЅϴϺϴЃίЃЄϳϽϰϺίϴ϶ЈϼѰЂЁϰίϺϸЃϰϻѰϻϽϸνίηϔЉίϿϴЁЂЉϴίϽϴϼίϱϸЉЃϾЂίϳϴίϰЉίϴϻϴϽЂЉϴϽЅҋϺίϾϺϰίЃϰϻѰϽίϷϾ϶ЈίϖϾІίϰЉίϴϻЂӠίϿϴЁϲЃӠϻίϼϴ϶ίϰϺϰЁϹϰίϴϽϽϸίϴЉЃίϰί⎭ϲЂϸϻϻϸίЂЉ҉ϽЈϾ϶ϾЃ⎬θÓ
Temetői kutya: Leavy
ʊ˃ɩʮʰ˂ʮʽʵʮʷɩʪʴʲʷʮʴɩʗʲʰʱʽɩʪʭʸʽɩʷʮʿʮʽɷɩʎʰ˂ɩʮʵʱʪʰ˂ʸʽɩʽʮʶʮʽΚʫʮʷɩʽʪʵ̪ʵʽ̪ʴɩʮʰ˂ɩʶʮʭʿʮɩʬʼʪʹʭ̪ʫʪʷɷɩʊɩʯ̲ʻʯʲɩʴʲʼ˃ʪʫʪʭ̶ʽʸʽʽʪɩʫ̪ʻɩʐʸˀɩʪ˃ʽɩʳʪʿʪʼʸʵʽɩʪʱʪʰ˂ʪɩʪɩʴʾʽ˂̪ʽɩʪɩʯʻʪʷʬʫʪɷɩʕʮʪʿ˂ɩʪɩʴʲʼɩ≧ʬʼʪʹʪʽ≦ɩʵʮʰ̓ʳʪʫʫɩʽʪʰʳʪɷɩʖʲʷʽɩʮʰ˂ɩʴ̼ʫʸʻʴʾʽ˂ʪɩʴ̿ʿʮʽʲɩʗʲʰʱʽɶʸʽɩʪɩʵʮʮʳʽʮʽɩʶʪʻʪʭ̲ʴʸʴ̲ʻʽɷɩʊʶʲɩ̪ʵʽʪʵ̪ʫʪʷɩʱʾʵʵ̪ʴʪʽɩʳʮʵʮʷʽɷɩʑʲ̪ʫʪɩʷʮʶɩʪʴʪʻɩʗʲʰʱʽɩʼʸʱʪɩʶʮʰ̿ʵʷʲɩʼʮʷʴʲʽɩʮʭʭʲʰɩʿʪʵʪʱʸʰ˂ɩʶʲʷʭʲʰɩʱʾʵʵʸʽʪʴɩʴ̿ʻͅʵ̿ʽʽʮɩʪ˃ɩʮʶʫʮʻʮʴɷɩÊ
A temetői kutyák a legenda szerint átkozott szelemek. Olyan kutyák akik szent földbe elásot holtak húsából ettek és így átkozottak váltak. Az a büntetésük hogy a temetőket járják és a holtak testére és lelkére vigyázannak.
ڱیۊۋۗڃێۖۈەۈێڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڥۘۇۋیۖۗۄڃیېۄۊۜݙۑۊۜڃڋۓیەےۖڌڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڭ݄ۇۈڃێۄەێݙۗڃێیۖڃۄەۄۑۜڃێۄەیێ݄ۙۄۏڃۖڃۊۜݙۑۜۊۜۈۏڑڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڮۗڃۙێےۑۜڃۄەۄۑۜڃێۄەێݙۗڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڕڃۙۄۖۗۄۊۄۅۅڃۈݟۖۗڃۊۜߔەߔڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ږڃێۄەےېڃۊۜߔەߔڃۄڃۅۄۏڃێۈۑڑڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڨۊۜڃەۈۑۇۈۖڃێیۖڃېەۈۗߔڃۉݟۏۅۈۙۄۏݖڃۖڃۈۊۜڃۉݟۏۏۊۜߔەߔڟۅەڡڟۅەڡڟۅەڡ٬ڕڐږڃۊۜݙۑۊۜڃۖےەڟۅەڡڟۅەڡ٬ۈۊۜڃۉۄەۄۊےۗڃۉۄڃۋۄۍۗߔڟۅەڡڟۅەڡکۈۏۖۈەۈۏۖڝڃڨۊۜڃێۄەۇڃۄېیۗڃۄڃۑۄۊۜېۈۖۗۈەۗۏڃێۄۓےۗڃڋېۊڃۈۊۜۖۈەڃۖۈېڃۋۄۖۑ݄ۏۗۄڃۙۄۏݖۍ݄ۅۄۑڌڟۅەڡڳ݄ەڃێیۖۈۅۅڃۗߔڃۖۈەߔڃێۖڃڋۖیېۄڃۄۆۏڃێۖۈێڃۈېۅۈەۈێڃۈۏۈۑڃۗۄەۗۍۄڃێۈۗڑڌڟۅەڡڹ݄ۏ݄ۗۖڃەۘۋۄڃڋۊےۑۇےۏےېڃۑۈېڃ݄ەۗڃۋۄڃۙۄۑڑڟۅەڡڨۈێڃۖڃۓ݄ەڃۄۇۄۊۑۜیڃۇەےۊڃۄېیۗڃېیۑۇیۊڃېۄۊ݄ۑ݄ۏڃۗۄەۗڃۄڃۗݙۅۅیڃۆۘۆۆۄڃڪےۚڐ݄ۙۏڃۙۄۑڃۏۈۑۜۈۏۈۗۙۈڟۅەڡڟۅەڡڤېیڃڪےۚڐۑ݄ۏڃۙۄۑڝڃڮۗڃۋ݄ەےېڃۑۄۊۜےۅۅڃۉݟۖۗݙۏڃۗۄەۗݖڃڋܬەۗۖۇڃۄېیڃۄڃێۓۈۑڃۙۄۑڌڟۅەڡڳ݄ەڃێݐۑۄیڃۗۈێۈەۆۖڃۄڃۖۈۏۏۈېۈێەۏڃېۈۊڃیۏۜۈۖېیێەۏڃڋڹۄۏݖۖݐۑݟۏۈۊڃڪےۚڃیۏۜۈۗڃېۄۊ݄ۑۄێڃیۖڃۑۜۈۏۈۗڃۏۈڃۇۈڃێیڃۗۘۇۍۄڌڟۅەڡڰۊۗݙۅۅڃۇەےۊڟۅەڡڱیۊۋۗڃۓۑۈڃۄېیڃۄېݝۊۜڃۑۈېڃێۈۙۖڑڃڋڥۈۑۑۈڃۏۈۖڃۄڃۗۈۏۍۈۖڃڨڷڐۅۈۑڃۋےۊۜڃۋےۑۄۑڃۙۄۑڌڟۅەڡڪےۚڃۖۄۍ݄ۗڃۓیۓ݄ۍۄڃۖڃܬۍڃےۓیۘېۓیۓ݄ۍۄڃیۖڃۑ݄ۏۄڃۙۄۑڑڃڟۅەڡڱۋ݄ۑۜڃۆۖےېۄۊڃۗۈۄڃۖڃۊۜݖۊۜۉߔڃۄېیۗڃۄڃۗۈېۓۏےېۅݖۏڃۋےۗۄێڑڃڟۅەڡڰۈۊڃېۊڃۄېݝۊۜڃۄڃۙۄۑڃڪےۚۑ݄ۏڃۄېیۗڃۊےۑۇےۏۖڃېۈەۗڃۘۊۜۈڃۑۈېڃۆۖۄێڃۑۈێۈېڃېۄۊ݄ۑۄێڃیۖڃۑۜۈۏڃۏۈڃۇےۏۊےێۄۗڑڃڟۅەڡڟۅەڡڎڥۈۖۏۗڃۑۜۈۏۙۈێڝڃڮݐۑۄیڃڋۄڃۄۑۜۄۑۜۈۏۙۈڃۘۊۜۈڌڏڃڤۑۊےۏڏڃڭۄۓ݄ۑڏڃڱېۈۗڃۄېیۗڃۍݖۏڃۅۈۖۏڏڃڲەےۖۘۏڃېۊڃۅۈۖۏڃۇۈڃۑۈېڃۗݝۏڃۍݖۏڃڋەۗۖڃۇۘەۙۄڃێݐۑۄیڃۄێۆۈۑۗۗۈۏڌڏڃکەۄۑۆی݄ۘۏڃۖڃےۏۄۖۘۏڃېۈۊەۗیڃېیۗڃۄێۄەۑۄێڃۗۏۈڃۖڃێۈۏڃۏ݄ۅۅۄۏڃۈۏڃێےېېۘۑیێ݄ۏڏڃڋڰۄۉۉیۄڃێݙۏۜݙێڃۗۘۇےۇڃڻڧڌڟۅەڡè