Ororo Monro (Ciklon)
Közzétéve: Nov 26, 2017 18:37:01 GMT 1
Post by Raven on Nov 26, 2017 18:37:01 GMT 1
Ororo Munroe
(Storm)
(Storm)
Név: Ororo Munroe
Faj: Felinas
Nem: Nő
Kaszt: Bérgyilkos
Elfoglaltság: Csempész/Kalóz (Galaktikus Robin Hood)
Magasság: 180 cm
Súly: 65 kg
Szemszín: Világos kék
Hajszín: Fehér
Felinaszként már születésünkkor meg van a helyünk a rendszerben. Én munkásként születem. Így is kellet volna leélnem az életem, de egy különleges adottság révén a sors mást választott számomra. A szüleim dolga a termények betakarítása volt, a legnagyobb szárazság alatt is. Mint azon a nyáron. Sosem felejtem el azt a napot, akkor változott meg minden. Már reggel iszonyatos volt a hőség és nem láttunk esőt sem hetek óta. De pihenni nem lehetett, túl nagy lett volna kár. Láttam ahogy anya összeesik, rosszul lett a hőségtől. Mire valaki elszaladt orvosért azt mondták már túl késő, nem tudtam ezt elviselni térdre estem és csak sírtam ahogy minden 6 éves gyerek tenné. Zokogva kívántam az esőt, bármit megtettem volna és mintha az eső csak erre várna. Felhők gyűltek fölénk és megéreztem az első cseppet a bőrömön. Minél jobban akartam, annál jobban szakadt, először el sem hittem hogy ez az én művem. De később egészen biztos lett. Többé sosem volt szárazság, akkor hoztam el az esőt amikor csak akartam. Szerettem ezt az érzést és hogy örömet okozhatok és segíthetek az embereknek. Akkor még nem tudtam mi jár egy ilyen hatalommal.
A sereg emberei párnapon belül ott voltak. Azt akarták tudni ki az "eső hozó". A szüleim és a többiek megpróbáltak elrejteni és megvédeni, azzal érveltek hogy egy munkásnak született gyermekből sosem lesz harcos. De nem hagytak nekünk választást, vagy velük megyek, vagy egyesével ölnek meg mindenkit, amíg nem találnak meg, hát előálltam magamtól. Akkor láttam a szüleimet utoljára.
Bérgyilkosnak képeztek ki. A legjobbak közzé tartoztam. Úgy bántam a karddal ahogy kevesen, még közülünk is. Most már nem az okozott örömet, hogy segíthettem hanem, hogy én voltam a legjobb még ha ez emberek meggyilkolásával is jár. Ne hogy azt hidd hogy közülünk mindenki érzéketlen, de nekem azzá kellet válnom. Nem csak hogy a legjobb legyek, hanem a képességem miatt is. Kiderült, hogy nem csak esőt tudok előidézni. Bármilyen időjárási jelenséget megidézhetek, amit csak akarok. Apró ködöt, finom esőt, de akár pusztító vihart is. Az érzelmeim hatással vannak az időjárásra, ezért meg kellet tanulnom uralni őket, hogy a képességemnek is ura legyek.
Aztán rájöttem, hogy ez így nincs rendjén. Nem mintha nem szerettem volna a harcosok útját járni. De a korlátok túl nagy kihívást jelentettek. Én vagyok a vihar és a vihart nem lehet bezárni, sem megszelídíteni. Ezért eljöttem.
A lopott hajóval először nem jutottam messzire. Egy kalóz banda szedet fel. A vezetőjük… khm fura figura volt. A leggazdagabb hajókat támadta meg, de szinte sosem ölt fölöslegesen embereket. A rabolt zsákmány egy részét csempészeknek és kereskedőknek passzolta le, a többit a legszegényebb tartományokba vitte. Belegondolva az egész banda fura volt. De neki köszönhetően újra éreztem milyen jót tenni másokért, milyen a képességemmel segíteni másokon. És igen az sem feltétlen volt hátrány hogy nem éreztem a nyomást és az elvárásokat. Életemben először mellettük igazán éltem. Nem is a szabadulás vágy hajtott mikkor eljöttem, csak volt egy csúnya veszekedésem a vezetővel és mindketten jobbnak éreztük ha külön folytatom. Illetve a vezér neveletlen dögjét még megkaptam, Luca-t. Aztán futottam beléd.
Ahogy felnézek a szőke lány velem szemben a pandát és kutyát fegyelmezi ahelyett hogy rám figyelne. A hálátlanja, pedig még a hajómra is felvettem és azt is elnéztem, hogy a pandája lerágja Luca farkának a végét.
-Héj figyelsz te rám!?- Ahogy újra visza nyerem a figyelmem úgy érzem mostmár itt az idaja hogy én kérdezzek.
-Szóval hogy kerültél azzal bambusz rágcsálóval erre rozshírű környékre?
Képességek: Az időjárás és villámok manipulálása. Bérgyilkos kiképzésnek megfelelő képességek. Harcban mindig nyugodt, megfontolt és magabiztos gondolkodás.
Gyengeségek: Súlyos klausztrofóbia, légkör nélkül nem tudja az időjárást manipulálni csak a villámokat.
Személyes felszerelés:
- A hajó
-Lulu (az Luca (aki egyébként Luka és fiú))
L.O.C.A. -253.
Egy mára divatjamúlt cég terméke. Akik annak idején azzal lettek híresek, hogy a földihez hasonló életformát hoztak létre félig bió és félig mechanikus eszközökkel. A cég mára már bezárta a gyár kapuit, mivel termékeik szinte mind hibásak voltak. Megjelenésben és sokszor viselkedésben is eltértek a mintájukként szolgáló földi állatoktól. A termékek nagy része mára megsemmisült. A még meglévők Nagyjából szemét számba mennek. Luca-nak gyárilag hibás a hangmodulja, ezért nem képes hangot adni, a viselkedését irányító program már többszörös átalakításon ment keresztül. A legtöbb utasítást végrehajtja, de harap. Mivel elég régi gyártmány a bundája helyenként foszladozik, a végtagjait pedig időről időre újra kell olajozni, hogy ne nyikorogjanak olyan szörnyen, illetve ne befolyásolják a mozgásban.
-Kard: A tok is használható kardként így a kettőt egyszerre is lehetséges használni.
-És egy könnyű páncél.
Miután meghallgattam a történetét, rövid, békés csönd állt be, amit a lány tört meg.
- Amúgy… kéne telepíteni egy bambuszerdőt az egyik hangárba… Teo kezd éhes lenni.
- Na ezért van nekem robotkutyám…
- Jó, akkor rakj ki minket az első lakott bolygón!
- Kiraklak én téged most is…
- Kajak képes lennél kirakni?
Egy csodálatos barátság kezdete…