Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 7, 2016 19:14:46 GMT 1
Mikor Illana belépett a fogadóba, a kocsmáros pont akkor ült le. Amint megpillantotta a lányt, ismét fölállt, elővett egy pengét és az asztalba állította. - Porhüvelyeket nem szolgálunk ki! Biztosan a lelkünkre fáj a fogad... Kifelé, még mielőtt elmetszem a torkodat és következő életedben, már beszélni se fogsz tudni! Majd visszajöhetsz, ha magadra öltesz, egy kicsit megbízhatóbb alakot... Addig ne is gyere vissza... - Duli szúrós szemmel nézett a lányra és várta, hogy eltűnjön. Eközben kint felerősödött a vihar és mintha dézsából kezdték volna önteni az esőt. Az eget meg-megvilágították a villámok sokasága. Rég nem volt ilyen ramaty idő...
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56 
|
Post by Martha on Jun 8, 2016 20:25:51 GMT 1
Amikor a lány rászekeszte a kardját nem reagált különösképpen. Látta a szemében, hogy nem akar rosszat.
-Rendben. De nehogy szem elől veszíts és eltévedj a viharban. -nem akart ellenkezni vele, hisz maga is tudta, hogy tényleg biztonságosabb, ha távolságot tartanak. Lassan ment, igazodva a követőjéhez, de még így néha-néha, amikor hárafordult megállt. A hossza séta után betért az ottani fogadóba. Az épületbe lépve, intett egyet a fogadósnak, majd leült az egyik asztalhoz. Vizes kabátját a szék támlájára tette száradni. Innentől már Illana-ra terelődött a figyelme, amint a kocsmároshoz lépett. Meglepte, hogy milyen alak az a férfi. Bár manapság nem ritkák az ilyenek. Amint a lány elvonult, felállt és Dulihoz lépett.
-Nem gondolja, hogy egy kicsit durván bánt vele?-Illana felé mutat.- Hisz végtére is egy nő. Igaz, hogy nem a legjobb passzban van, de akkor is. Igazán megszánhatná egy kis lélekkel. Viselkedjen egy kicsit úriember módjára. És talán ez lehetne az évi jócselekedete. -ha ezzel sikerült meggyőznie, akkot elveszi a lelket, amit adott és a lányhoz lép.
Ha nem sikerült, akkor előrántja az egyik tőrét. Bal kezével hátrafogja a férfi karját, a jobbal pedig a nyakához tartja a kést. Ha így kap lelket a lányhoz lép.
Udvariasan odanyújtotta neki a lelket.
-Hölgyem...-leüllt vele szembe.- Amúgy szabad megtudnom a nevét?-ha elmondja ő is bemutatkozik.
-Az én nevem Frederick Lorensiel Frühschtein.-megakadt a szeme Illana botján.-Hm.. egy varázsbot? Az izomzatát látva nem tűnik mágus alkatnak.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 8, 2016 21:29:25 GMT 1
1-3 dobás:
Nem sikerült Frednek lefognia Dulit. A kocsmáros eltörte a férfi fején a borosüveget és ennek következtében ki is feküdt egy pár percre.
4-6 dobás:
Duli dühösen, de ugyan akkor fájdalmasan beszélni kiabálni kezdett. - Hé, ez az én fogadóm, azt szolgálok ki, akit akarok! Ez így egy közönséges rablás! Auv! Nézz csak a szemébe... Ő már egy porhüvely és csak arra vár, hogy mikor döfhet egy pengét a szivünkbe! Ráadásul vak vagy?! A. Több mint a háromnegyed világ, ilyen lélek után sóvárgókból áll! Hogy segíthetnék mindenkinek?! Most pedig eressz el, mert nem állok jól magamért és te is kint fogsz éjszakázni, a barátnőddel! - Ha nem akarta elengedni, még így se, akkor a többiekre nézett segélykérően, hogy intézzék el a rendbontót.
enaV9A041-6
1-6
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Jun 9, 2016 21:05:24 GMT 1
Mikor az asztalnál ülő férfihoz szólok hirtelen kinyílik az ajtó és belép rajta egy újabb fickó. Fegyverzete két késben, meg egy íjban nyilvánul meg pár vesszővel. Ledobja magát az egyik székbe, és mire teljesen végignézem a jövevényt, egy újabb lép be az ajtón. Ő már nincs olyan jó állapotban, mint az előző, a bőre néhol zöldes árnyalatokat vesz fel és a ruhája is elég szakadt. Nagyon közel van a porhüvellyé váláshoz, ám valami nagyon nem passzol hozzá. A kezében egy varázsbot van, ami mondjuk úgy, tetszetősen fest, főleg azzal a kővel a tetején. Duli rögtön neki is állít, mégpedig azzal, hogy tűnjön el a fogadóból. Épp szólnék Dulinak, hogy hagyja, egy kicsit maradhasson, majd figyelek rá, mikor az íjász nekirugaszkodik Dulinak. De hát ő nem ismeri a kocsmárost, bár azt tudhatná, hogy a külső nem mond el mindent. Duli kicselezi és szépen fejbe vágja az asztalán lévő borosüveggel.
- De kár azért a borért Duli - mosolygok rá a kocsmárosra - de ha megkérlek tényleg megszánhatnád az a szegény párát pár lélekkel. Jó embernek tűnik, legalábbis a rosszak általában csak akkor néznek ki így, ha nincs nyerő szériájuk. - Ha meg akarná kérdezni miért nem adok neki én, akkor megelőzöm, de mindenképp így folytatom - Adnék neki én is csak tudod, most nekem sincs semennyi.
Ha Duli már nem akarja kiküldeni, akkor odafordulok a lányhoz és megszólítom. - Bocsáss meg az udvariatlanságért, de mielőtt segítenék, kérlek biztosíts afelől, hogy nem tévedtem előbbi állításommal, miszerint nem bántó szándékkal jöttél, elég egy bólintás, ha nem akarsz velem beszélni. - Közelebb lépek, majd lekötöm magamról a köpenyem és ráterítem a vállára. - Minden rendben van, jó helyre jöttél.
Ha Duli továbbra is ki akarja toloncolni, akkor kimegyek vele és szintén ráterítem a köpenyem és rákérdezek mi történt vele.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 9, 2016 21:30:32 GMT 1
Duli kicselezte az íjászt és egy határozott mozdulattal eltörte a fején a borosüveget. - Ettől majd lenyugszik... Igazad van Ewyn... Kár érte, hiszen volt benne még két korty... - Mondta idegesen, majd végignézett az eszméletét vesztett Fredericken, ahogyan a halántékáról csöpög a megmaradt alkohol. A kocsmáros karba tett kézzel hallgatta végig, amit a mágus mondott. - Nah ide figyelj! Odakint most is több száz, sőt több ezer olyan élőhalott járkál, aki az ő cipőjében van. - Mutatott Illanara. - Nem értem, hogy miért lenne különb bármelyik másiknál. Szóval most kifelé! - Kiáltotta és ismét egy hatalmas villám csapott le, a közelben. A szél sokkal hevesebben kezdett fújni és az eső is szakadatlanul zuhogott. - Nah jó... Rendben van... Éjszakára itt maradhat... De te vállalsz érte minden felelősséget Ewyn! Te pedig meggyőzöd a barátodat, hogy többet ne akarjon bajt, mert nem tűröm meg a bajkeverőket a kocsmámban! - Szólt Artmensonnak, az éppen ébredező Frühschteinre mutatva.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 12, 2016 9:54:40 GMT 1
Miközben Will ellovagolt a törött kardos úriember mellett, az nyájas hangon beszélni kezdett. Felajánlotta a segítségét, egy kis fuvarért cserébe. Azonban mikor a boszorkányvadász megállt, hirtelen rátámat. Egy hatalmasat üvöltve rávetette magát és így mindketten átestek a ló túlsó oldalára (hihi poén). Rob, William fölé kerekedett, előhúzta törött kardját és a még használható pengével megpróbálta átszúrni a férfi hasfalát. Úgy néz ki már senkiben nem lehet megbízni, ebben a kegyetlen világban... Mindenki csak lelket akar... Mindegy honnan szerzi be, hiszen csak a lelkek birtoklása számít, semmi más. Ez esetben, talán a hátasállat szerepe is közrejátszott, de ez már soha nem fog kiderülni, hiszen Bloodstorm győzött. A haramia lelke, immár hozzá került, ezzel megtöltve még egy urnát. A halott teste, lassan kámforrá vált és volt-nincs Sternlook. Vagyis a közelben újraéledt valahol... Tehát indulni kéne, még mielőtt oltaná bosszúszomját a bandita.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 12, 2016 10:56:17 GMT 1
Bólintottam, amikor a másik a kíséretről kérdezett.
- Természetesen, de nem lesz ingyen kölyök. Mennyi lelked van?
Lassan közeledem hozzá, de ennek ellenére rámtámad. Mindketten lefordulonk a lóról, de ő sokkal nehezebb, pláne a páncél miatt. Ütök bele párat amíg le nem repül a sisak a fejéről és persze kapok párat is, de egy vén boszorkány is erősebbeket üt ennél a gyereknél. Elértem a törött kardját, majd amikor felém akart nyúlni egyszerűen belevágtam a férfi szemébe és miközben az ordított lefordultam róla. Begyűjtöttem a lelkét és a kardot kerestem, viszont az eltűnt. Megvontam a vállam, felkeltem a földről és visszaültem a lovamra. Az égre pillantottam, eléggé esőre jár, szóval vágtára fogom és meg sem állok az első faluig. Hova máshova mennék, mint az első szembetűnő fogadóba. Kikötöm valami zárt fedél fölé a lovamat, megsimogatom a sörényét és benyitok az ajtón.
- Elég érdekes társaság gyűlt itt össze.
" Porhüvelyeket nem szolgálunk ki".
Erre toppanok be, a sarokból figyelem az események végkifejlettjét, mindenki győzködi a főnököt, hogy maradhasson így kb. senki sem vesz észre. Vigyor ül az arcomra amikor a kocsmáros kitoloncolja, de még az ő lelke is megolvad amikor egy hatalmas villám csapódik valahol a földbe és az istenek bőgni kezdenek. Leülök az egyik asztalhoz, felteszem a lábamat és mégegyszer végigtekintek ezen az érdekes társaságon. Tiszta bolondéria, csak reménykedem, hogy egyik sem jön ide jópofizni, amint eláll az eső tovább szeretnék állni. Egyedül. Az asztalra helyeztem a lelkekkel teli úrnát. Najó, a csapos azért idejöhetne.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 887
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 12, 2016 14:02:05 GMT 1
Sok mindenre számítottam ettől az embertől, de erre nem. Dühös leszek, és már nyúlnék is törött kardomért, amikor eszembe jut, hogy valószínűleg ezzel nem sokra megyek, hiszen annyi esélyem sem lesz, mint amúgy. Ezért lassan, az ujjaimat egyenként lefejtem a markolatról, majd a pultra támaszkodom. Mi van velem? Hiszen én nem fogok embert ölni… Bár biztos csak fenyegetőztem volna, hogy ez igen nagy sértés, és kérjen bocsánatot. Mindegy.
- Csak hogy tudja… Nem véletlenül nézek így ki. Nem ölök embert… De mint látja, nem sok hasznom származott belőle – sziszegem neki, de megszédülök, hiszen a mérgem elég sok energiámat felemészti. Ezért inkább csak lemondóan felsóhajtok, majd megcsóválom a fejemet, végül hátat fordítok neki, és kilépek a fogadóból. Jesszusom… Mikor lett ennyire hideg? A szél vadul fúj, alig bírok megmaradni a lábamon, ezért inkább úgy döntök, leülök a fogadó falának dőlve. Az eső egyre jobban rákezd. Az elején még hideg tűszúrásként érnek a cseppek, de ahogy egyre jobban elázom, már hozzászokik a testem. Talán jobban tettem volna, ha még háromszáz évig alszom… Gondolom keserűen, majd az eget fürkészem, közben a fegyveremen gondolkodom. Mégis mit tudnék vele kezdeni? Nem tudom… Annyira gyönyörűek a villámok! Szinte energiával töltenek fel, annyira lenyűgözőek. Azonban nem sokáig gyönyörködhetem a túl közel becsapódó villámokban, mert az egyik alak kilép az ajtón, és tájékoztat, hogy mégis bent maradhatok. Csak bólintok egyet, hogy nem, nem akarom megölni. Vajon mégis mi a fene történt odabent? Nagy nehezen feltápászkodom, közben mindkét térdem, recseg-ropog. Fantasztikus… Mint egy öreg banya… Azonban ez a férfi valami olyasmit tesz, amire ezek közül az emberek közül nem számítottam volna. Rám teríti a köpenyét, én pedig csodálkozva nézek rá. Ezt mégis mire véljem?
- Hát… Köszönöm szépen… - Bemegyünk, majd meglátom azt a férfit ájultan a földön, aki megmentett. Segélykérően nézek Ewyn-re.
- Ültessük az egyik asztalhoz, ne kelljen már szegénynek így felkelnie – Ha segít, ha nem, én megpróbálom felráncigálni az egyik asztalhoz. Majd megszakadok, és biztos, szinte mindenki hülyének néz, de ez van. Jövök ennek az alaknak. Csak reménykedem, hogy segít, hiszen még nem válaszoltam a kérdésére, és nem akarok ennyire bunkó lenni. Azonban ha nem segít, és már feltornásztam a férfit egy székre, intek a másiknak, hogy jöjjön csak ide. Azért mégis csak kaptam valamiféle nevelést otthon… Ha odajött, akkor csak intek neki egyet, majd így szólok.
- Ülj csak le, még nem válaszoltam a kérdésedre – Ha megteszi, akkor folytatom, miközben a szakadt nadrágom szárából letépek egy kisebb darabot, így a jobb bokám már teljesen kilátszik. Miközben beszélek, addig az ájult férfiról letörlöm az alkoholt.
- Az előbb kérdezted, hogy mi történt velem. Fogalmam sincs, nem emlékszem. Mint látod, nem vagyok a legjobb formámban, és az emlékeim nagy részére nem emlékszem. Csak egy-egy képre. De ha jól tudom, azért jutottam idáig, mert megígértem magamnak, hogy nem ölök meg senkit, csak ha nagyon muszáj. Nem volt a legjobb ötlet – Nevetek fel hidegen. – De mindegy is – Ha közben felkelt Lorensiel, akkor felé fordulok, és csak ennyit mondok fejcsóválva.
- Mégis mi a francot műveltél két perc alatt? – Megvárom a válaszát, majd már nyitom a számat, hogy mondjak megkérdezzem tőlük, hogy kit keresnek itt, amikor érzem, hogy az éhes énem újra feltörni készül. Mintha érezném, hogy valahol vannak lelkek. A szememmel keresem, majd megakad egy ötödik személyen, akit eddig észre sem vettem. Az asztalra rakta az egész urnányi lelkét. A szívverésem és a lélegzetem felgyorsul. Szórakozik velünk? Mennyire lehet valaki bátor, hogy csak így kitegye az egészet? Újra a két férfire nézek, ezzel sikerül újra normális lánnyá változnom.
- Remélem, megbocsátotok egy kis időre, valamit el kell intéznem… Bár nem nehéz kitalálni, mit… - Az utolsó mondatot elmormogom, majd kissé bűntudatosan, de felállok és egyenesen a sok lelkes férfihoz lépek, majd egészen egyszerűen leülök vele szemben. Hiszen tudom, hogy amúgy valószínűleg elküldene, ezért inkább ezt tettem.
- Szebb napot! Mielőtt elküldenél melegebb tájakra, a tárgyra is térek. Nem fogok hazudni és köntörfalazni: kurva szar bőrben vagyok. Viszont neked ahogy elnézem. van egy-két lelked. Ha jól gondolom, maximum egy urnányi kell. Mond mi kell neked cserébe, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Szerintem meg tudunk egyezni – Nézek rá határozottan.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Jun 12, 2016 15:03:20 GMT 1
Ahogy a vihar erősödött, a fogadó egyre inkább megtelt emberekkel. Csupán hatan voltunk a fogadóssal együtt, de tekintettel a fogadó állapotára, szerintem az elmúlt két évben nem volt itt ilyen forgalom. Persze mire mindenki megérkezett. Történt egy két dolog. A (szerintem dilis) mágus után egy férfi és egy nő léptek be az épület ajtaján. A férfi jobb állapotban volt mint társa, aki sokkal inkább emlékeztetett egy porhüvelyre mint egy emberre. Szóval a biztonság kedvéért rajta tartottam a szemem. Rövid időn belül heves vita tört ki a nő maradását illetően, a fogadós és a nő társa között, melybe a mágus is becsatlakozott. Végül a vita lezárult. A nő maradhatott, a társa kidőlt a fogadós által fejére mért ütéstől. Nehezemre esett nem elnevetni magam, ahogy a férfi kidőlt, de valahogy csak összejött. A vita közben pedig betoppant az utolsó fél is, aki hozzám hasonlóan félrehúzódott a társaságtól, viszont a nő ezt nem hagyta annyiban. Szüksége volt legalább egy lélekre, a férfinál pedig volt. Bár szerintem rossz ajtónál kopogtatott. Nem tűnt túl adakozó típusnak.
Hmm... Hát ők lennének? "A társaim?" "Ewyn, Frederick, Illana, Robert, William." Egy még hiányzott. Talán út közben feldobta a talpát és porhüvellyé vált. Ahogy elnéztem ezeket a szerencsétleneket, egyikük sem tudott arról amiről én. A pokolba! Ezzel rám hárult a feladat, hogy mindent közöljek ezekkel a férgekkel. Mit ne mondjak jól indul ez az egész.
- Hé rohadékok. - Csaptam az asztalra, hogy mindenki rám szegezze a tekintetét. - Az előbb egy némber megmentette az életemet. És ez a némber azt mondta, hogy azon a korhadt ajtón - Böktem a bejárat felé. - öt olyan ember fog belépni akikkel együtt kell dolgoznom. Név szerint: "Ewyn, Frederick, Illana, Robert, William." Tudom jól, hogy le se szarjátok az egészet, de mint mondtam, annak a nőnek köszönhetem azt, hogy még nem vagyok egy két lábon járó csontkollekció. Szóval az a minimum, hogy segítek neki. Én ezzel az okkal vágok bel ebbe az istenverte küldetésbe. A ti okotok pedig az, hogy visszanyerhetitek eredeti formátok. Sőt! Hatalmasabbá válhattok bárkinél. Aki úgy véli, hogy mindez megéri a kockázatot az jöjjön ide az asztalomhoz én pedig elmondok mindent amit az a nő közölt velem.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Jun 12, 2016 18:54:31 GMT 1
Ez az izé közelít felém. Ne ide gyere, ne ide gyere, ne ide gyere. És ide jön. A lelkeket akarja, ahogy sejtettem. Pff... Ostoba koldus. A lábam mellé teszem a lelkeket és vigyorogva válaszolok a lánynak.
-Na ide figyelj szépségem, nem vagyok én jótündér, hogy bebórítalak az aranyesővel. Valamit valamiért, tartja a mondás, hah?
Kezembe emelem az urnát, körbetekintek és ha bármelyik ismeretlen egyetlen gyanús mozdulatot próbál tenni, - különösképpen a hercegnő mágus aki a csajt babusgatta - akkor egyszerűen a falhoz csapom az urnákkal teli lelket, amik szertefoszlanak és feledésbe merülnek.
Viszont... Egy segéd jól jönne, de honnan tudjam, hogy nem árul el? Még szerencse, hogy a jó öreg mágia mindenre megoldás. Kihúztam az asztalba állított tőrt, végighúztam a tőrt a tenyeremen, elmormoltam a világ egyik legalapabb varázslatát ésutána "fordítottam" a dolgot az ismeretlen nőnek.
- Mindig is akartam magamnak egy csicskát segítőt, ha ez az eskü megköttetik akkor megkapod a lelkeket és a te saját lelked, akarom mondani a lelkeid addig a szolgálatomba kerülnek, amíg vissza nem tudod őket szolgáltatni. Szerintem korrekt ajánlat, a zsákmányon is osztoznánk és kitudja, talán megéri életben hagyni téged utána is. Viszont ha átversz, akkor az összes lelked hozzám kerül és porhüvellyé válsz.
A véres kezemet felé nyújtva, a másikkal a lelkeket tartva és szememmel a többieket fürkészve teszem fel a végső kérdést.
- Megegyeztünk, vagy nem? Ha igen, vágd el ezzel az életlen szarral a kezed és csapj bele.
Kacsintottam rá, majd a válaszától független a csapkodó férfire reagáltam.
- Öcskös, szerintem csak részegen beverted valahova a fejed, én nem hiszek a jóslatokban. Azt se tudom, hogy ki a jó büdös franc vagy? Honnan a picsából tudod a nevem? Ezekre válaszolj először és ne gyere megint a jóslatokkal. Ki az a nő?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 887
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 13, 2016 21:17:56 GMT 1
A szememet forgatom a reakciójára.
- Hát nem ugyanezt mondtam én is? Természetesen nem kunyerálni jöttem érte, hanem valami cserét szerettem volna, hogy egyezzünk meg… - Ezután figyelmesen hallgatom, államat a kezemben nyugtatva. Hmm… Nem hülye ez az ember… Viszont nem úgy néz ki, aki túlságosan életben szereti hagyni azokat, akik rátámadnak. És azt említette, hogy zsákmányon osztoznánk, tehát nekem nem kéne ölnöm, csak neki segítenem. Ez végül is akár még jól is jöhet. Összehúzom a szememet, úgy nézek rá.
- Korrekt. De nyilván vannak bizonyos határok. És tulajdonképpen fegyverem sincsen, hiszen ezt a botot, nem tudom használni. De azt gondolom, hogy majd tudni fogom, remélhetőleg. Amúgy sincs más választásom, szóval igen. Benne vagyok – Mondom a szemébe, majd elmosolyodom, amikor az életlen szart említi. Fogom a kést, de először csak bámulom a tenyeremet. Nem merem megtenni… Egy szaggatott levegőt veszek, majd beledöföm a kezembe, és lassan végig húzom rajta. Ahogy halad a penge, vörös csík jelenik meg. A gyomrom megremeg. Csak nyugalom… Mindjárt kész. Ezután a szemébe nézve csapok bele a kezébe, majd szorosan megfogom. Ám ő már nem velem foglalkozik, hanem azzal az alakkal, aki az egész fogadót túlharsogva magyaráz valamit. Azt hiszem értem. De most nem tudok vele foglalkozni. Az egész testem sóvárog a mostani világ megváltásáért. Amint kapok egy belegyező bólintást, alig bírom türtőztetni magamat, de egészen normális tempóban használom fel az egészet egyszerre. De megbánom, hogy nem egymás után tettem. Mert így minden egybe zúdul rám. Először az érzékeim tisztulnak ki. A látásom újra jól működik, a hallásom is tökéletes. Érzem a kést a kezemben, és most már fáj is a seb. A beszélő ember hangjától megfájdul a fejem, hiszen ennyivel jobban hallok. Ez hangos. Aztán meg is szédülök, ezért lehunyom a szememet, de így megrohannak az emlékeim. Még így sem sok, de tudom, hogy idővel ezek ki fognak térni. Az emlékek egy része van csak meg, mintha egy kirakós darabkáit kéne összeraknom. Valahol csak érzelmek, szavak vagy helyszínek, de valahol egészen konkrét dolgok is. Például rengeteg harci tapasztalatom és mozdulatom újra az enyém. Vannak, amik még hiányoznak, de látszik, hogy ezzel foglalkoztam a legtöbbet, így ebből maradt meg a legtöbb. A családomból egyelőre csak hangok, vagy érzések. Ezt sajnálom. Egy percig sötétben vagyok, amíg ez az emlék feldolgozás zajlik.
***
Miközben Illana az emlékeivel foglalkozott, a külseje is kezdett az eredetihez hasonlítani. Viszont a porhüvellyé válásnak is meg vannak a maga mellékhatásai. A bőre ugyan már nem zöld, viszont nem is emberi színű, hiszen egészen halott fehér maradt, mintha sosem ment volna napra. Olyan fehér, mint a fal. A haja is inkább ezüstös-szőke most már, mint szőke, és a szeme is néhány árnyalatnyit világosodott. De amúgy ugyanúgy néz ki, mint előtte.
***
Lassan kinyitom a szememet. A fejfájásom lassan múlni kezd, és a szédülésem is vele tart, így egészen normálisnak érzem magamat. Köhögök egyet, aztán a szónokló férfira nézek, majd újdonsült felettesemre. Amikor meghallom a nevemet, kissé megrázkódom. Honnan tudhatja ezeket?
- Szerintem nem árt, ha meghallgatjuk, hiszen amúgy sincs jobb dolgunk, amíg nem áll el az eső. És azért nem mindenki tudja szerintem a nevedet. Például én sem, pedig ha azt vesszük, akkor már most közelebb állok hozzád, mint ő – fintorgok egyet.
– Amúgy sem kötelezhet semmire, ha nem érdekel, akkor nemes egyszerűséggel kimész majd azon az ajtón, és elfelejted ezt az egészet. Nos, mint mondasz? –Ha jön, akkor mindketten átülünk oda, ha nem, akkor csak ennyit teszek még hozzá.
– Viszont ha nincs ellenedre, akkor én meghallgatnám, amit mond… - Ezzel ha kell, egyedül is átülök oda, és az ismeretlen férfit figyelem. Azonban előtte még az otthagyott segítőimhez lépek, és ennyit mondok nekik.
– Az emberré válásnak ára van – Rántom meg a vállam, majd felmutatom a véres kezemet, remélve, hogy ismerik ezt a varázslatot, és rájönnek, mit kellett tennem. Aztán a fejemmel biccentek nekik.
– Ti nem jöttök?
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Jun 17, 2016 19:52:28 GMT 1
Lorensiel nem számított arra, hogy a kocsmáros leüti, így tehát nem is tudott időben védekezni. Eszméletét vesztve esett össze a poros földre. Valamit hallott a külvilágból, de nem értette a hangokat. Lassacskán kezdte kinyitni a szemeit. De még alig volt magánál, amikor a lány, aki követte letámadta a számonkérésével. Először olyan hirtelen érte a kérdés, hogy fel sem tudta fogni.
-Hát öö...én csak egy kis lelket akartam szerezni neked. De úgy látszik egyes emberek nem túl kedvesek errefelé.-nézett megvetően a fogadósra. Visszanézve a lányra látta rajta, hogy valami nem stimmel.
-Jól va...-nem tudta befejezni a mondatát, ugyanis a Illana kiszúrt egy embert, aki rendelkezett egy urna lélekkel és rögtön oda is ment hozzá.
-Mindegy.-csak ekkor vette észre a vele szemben ülő férfit. -Ohh, elnézést. Milyen udvariatlan vagyok. Frederick Lorensiel Frühschtein.-nyújtott kezet az idegennek. Megvárta, hogy ő is bemutatkozzon, majd kicsit közelebb hajolt.
-Nem tartja furcsának, hogy egy ilyen kihalt kis fogadóban pont most jelenik meg ennyi ember? -nézett kíváncsian a férfi szemébe. Miközben a válaszát hallgatta megvakarta a fejét, de valami beleakadt a kezébe. Óvatosan kihúzta. Egy üvegszilánk volt.
~Még szerencse, hogy nem vágott meg...annyira.-miután megállapította unalmában vagy ötször az üvegszilánkot, ám valami csattant. Kicsit összerezzent, majd a hang irányába nézett.
Mi folyik itt?-körbenézett értetlen arccal hátha valaki tudna némi magyarázatot adni. De hiába. Mikor a lány odajött hozzájuk próbált valami értelmes pofát vágni. Mintha annyira tudná miről van szó. Pedig nem igazán értett a mágiához, még annak ellenére sem, hogy kis korában tanították. Rég volt az. Meg amúgy sem használta sosem. Így hát nem is értette igazán, mi történt Illanaval. Viszont azt érezte, hogy nem túl jó dolog. A lány biccentésére lassab felállt és leült a csapkodós férfi mellé.
-Hát akkor...lenne szíves?-intett kíváncsian a férfinak, hogy felőle kezdheti a magyarázást.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Jun 18, 2016 9:58:31 GMT 1
Mondandóm kisebb-nagyobb sikert aratott a fogadóban tartózkodó személyek körében. A nő és a nemrégiben magához tért kísérője figyelmét sikerült elnyernem. A mágus, igaz csendben maradt, de figyelt rám. Az utolsó fél pedig? Nos, mindig kell egy rohadék aki akadályozza a munkámat. Ezúttal ezt a szerepet ő töltötte be. Szélesen elvigyorodtam, majd rá szegeztem tekintetem.
- A nevem Hadrian, a szaros neved pedig a nő árulta el. Hogy ő kicsoda? Nos ez egy kicseszettül jó kérdés. Csupán annyit mondott magáról, hogy a neve Emerald Herald. Válaszoltam a kérdéseidre. Hogy innentől hogy döntesz, azt már magasról leszarom.
Ezzel szigorúan tartva magam előző mondatomhoz, oda se figyeltem a férfira. Ha akar jönni akkor jön, ha nem akkor rohadjon el ott el ahol van. Valószínűleg ennyi ember is elég lesz majd.
- Nos, a nő nem árult el sokat, szóval mielőtt belekezdünk utána kell járnunk néhány dolognak. Elsősorban le kéne vadásznunk egy óriás majd felhasználni a lelkét, hogy erősebbé váljunk. Ezután pedig meg kell tisztítanunk Cardinal várát és akkor "kitisztul az előttünk lévő homály" vagy valami ilyesmi. Valaki esetleg tudja merre van? Na mindegy... Végezetül még valami. Azt is mondta, hogy "A Tűz haldoklik." Nem tudom mit jelent ez, de nem úgy hangzik mint amit figyelmen kívül kéne hagyni.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 18, 2016 11:51:19 GMT 1
Duli idegesen vakargatta a tarkóját miközben látta, hogy összegyűltek a vendégei és még mindig nem kértek semmit. - Nem hiszem el... Évek óta nem volt ekkora forgalmam, de legalább az egyik kérhetne egy korsó sört! - Morogta magában, a pult mögött. Aztán meghallotta, hogy Cardinal Várát említette valaki, majd azt, hogy fogalma sincsen, hogy hol van. Egyből mosoly került az arcára, hisz üzlet szagot érzett. Előhúzott egy tekercset az egyik polcról, majd lassan odaballagott a többiekhez és kiterítette azt. Egy térkép volt az, rajta Drangleic-el.
- Nessze fukar népség! Ez itt Drangleic... Ha jól hallottam, ti Cardinalt keresitek... Nos fél napos gyalogtúra és oda is értek! - Bökött a szutykos ujjával a térképre. - De én a helyetekben nem mennék oda. Amióta a három Cardinal testvér és alattvalói megtébolyultak, kész öngyilkosság bemenni oda. Mindenhol porhüvelyek... Már rég elvesztették emberi mivoltukat, de csillapíthatatlan éhségük még nagyon is él. Ott kóvályognak, mintha csak az uraikat védenék, pedig erről szó sincs. Minden arra tévedőt megölnek és kétségbeesetten gyűjtik a lelkeket, de mindhiába. Az óriás pedig csak egy gyerekmese... Tegyetek le róla! Úgy tartják, hogy mikor Vendrick királyunk lélekkel működő gólemeket kezdett készíteni, ugyan ezzel megpróbálkozott a Cardinal testvérek is. De ők nagyobbra vágytak, mint a királyunk... Egy hatalmas, titáni méreteket öltő gólemet akartak készíteni, de nem volt mivel meghajtani a monstrumot... Kiirtották az összes óriást, majd a lelküket használták. Ezért nevezték el a gólemet, az utolsó óriásnak. Ezek után nem tudni, hogy mi történt a szörnnyel. Sokak szerint a vár alatti mélységeiből bányászott sziklákból készítették el, ezért ott van valahol a közelben. Ha engem kérdeztek ez az egész egy baromság! Vendrick volt egyedül az, aki gólemeket készített, hogy segítsék a Drangleici életet. Neki sikerült is! Emlékszem amikor még eszüknél voltak a Lordok... Felmentem a Nagy Kastélyba és láttam, amint Vendrick gólemei emelik meg a kaput, hogy bemehessek. Elképesztő volt... Végül kinevezték a Lordok, Vendricket A "Lélektelen" Királynak, hiszen nem volt neki az Első Lángból hatalma. Ő egy jó ember... Felajánlották neki, hogy elveheti az utolsó parazsat a Tűzből, de ő elutasította az ajánlatot. Mindvégig megvetette a Lordokat bűneik miatt, sőt! Még figyelmeztette is őket... Aztán igaza lett és bekövetkezett az átok... A Lordok elcsúfultak és felszívódtak. Az igaz király... Az igaz királyról, Vendrickről pedig nem hallott senki semmit, már sok száz éve... Azt mondják mély bánatba merült, mert nem emelt kardot a Lordok ellen, még mikor megtehette... Mások azt mondják, hogy valami nem stimmelt, a királynéval Nashandraval... Ki tudja? Úgy halottam, hogy a Kastélyában van még midig és belőle is porhüvely lett... De ez csak egy rosszindulatú pletyka... Viszont térjünk a tárgyra! Most elmondtam nektek mindent amit tudok, odaadom a térképet és szállást is biztosítok az éjszakára! Fél urnányi lélek és ez mind a tiétek! Nah? Ki fizet? - Kérdezte, miközben összedörzsölte a tenyerét. Ha ez megtörtént akkor mindenki kapott egy külön szobát, reggel ételt és így újult erővel vághattak neki a kalandnak. Útjuk az elesett óriások erdején keresztül vezetett.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Jun 22, 2016 13:12:46 GMT 1
Robert éppen az Elesett óriások erdejében vadászott, méghozzá lelkekre. Kapott egy fülest, miszerint arrafelé ténfereg pár porhüvely. Valószínűleg Cardinal várát őrizték anno, szóval teljes páncélban vannak.
Nem nehéz ellenfelek. Ügyetlenek, gyengék és könnyen sebezhetők. Nem adnak sok lelket. Robert kora hajnalban indult és a délelőtt folyamán végig azon munkálkodott, hogy megtisztítsa az erdőt a szörnyetegektől. Egész jól ment neki. Sikeresen összegyűjtött egy egész urnányi lelket. Már egész közel volt a vár is, talán 5 perc séta, de oda egyedül bemenni kész öngyilkosság. De akkor észrevett valami furcsaságot. Hirtelen köd ülepedett le az erdő azon részére és az ég is beborult. Rob halvány fényeket pillantott meg. Amint közelebb ment, apró gyertyák pislákolásait fedezhette fel, egy öreg fán. Aztán hirtelen egy sötét alakot pillantott meg két fa között, de amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt.
A levegő is lehűlt. Minden olyan zord lett. Ha követed az alakot, akkor egy tisztásra érsz. A közelben csordogál egy kis patak, madarak csicseregnek. Egy aprócskát barátságosabb a környezet mint az előbb, de még mindig be van borulva az ég. Egy pillanatig megpróbálhatja megragadni, ezt az idilli hangulatot, de megremeg a föld. A lány háta mögött egy hatalmas, négy lábon, akarom mondani törzsön tápászkodó, fa szörnyeteg tornyosult, egy nyíllal a szemében és kicsit sem néz ki boldognak. A teremtmény a hátsó lábaira állt, felágaskodott, majd egy óriásit üvöltve Robertre csapott, mind a két mellső végtagjával. A lánynak esélye se lett volna kikerülnie, de hirtelen megjelent az előző alak. Egy zöld ruhás papnő volt az csuklyában és varázsolni kezdett. Egy pajzsot vont maguk köré és így nem esett bántódásuk.
A szörny ütlegelni kezdte a védőfalat, de az nem engedett. A nő felvonta a pajzsot és az óriást hátralökte, egy újabb varázslattal. Az fa körülbelül 5-6 métert repült, majd ismét talpra állt és egyenesen feléjük kezdett rohanni. A papnő széttárta a karját és egy varázsigét kezdett mormolni, Robert számára teljesen ismeretlen nyelven. De az ellenség gőzerővel robogott feléjük és nemigen akart lassítani. Ám amikor már majdnem eltaposta őket, a nő befejezte a varázslatot. A felhők elhúzódtak, kisütött a nap, a fa pedig megállt pont előttük és letette a fejét a földre. A nő a homlokára helyezte a kezét, majd vett egy nagy levegőt. - Menj békével... -
Ekkor a hatalmas teremtmény lassan föltápászkodott és elindult az erdő sűrűje felé. Szépen lassan... - Neked nem itt a helyed... - Fordult a lányhoz. - Hogy történhetett ez? - Kérdezte magától, majd lehunyta a szemét a tenyerét Rob felé mutatta. - Áh igen, érzem már... Nem Robert az igazi neved. Sokra vagy még hivatott, akárcsak a társaid! - Ebben a pillanatban megérkeztek a többiek is. - Üdvözlök mindenkit! A nevem Emerald Herald. Azért létezem, hogy segítsem a kiválasztottak útját. Titeket! Ti mind azért vagytok itt, mert csak ti lehettek képesek megtörni azt a sok száz éves átkot. Rólatok szólnak a próféciák... Hat élőholt, kik felvirágoztatják Drangleicot, vagy örök sötétségbe taszítják azt... Össze kell fognotok, meg kell találnotok a Lordokat és a lelküket elnyerve feléleszteni az Első Tüzet! Ti vagyok az egyetlenek! Robert, Ewyn, Frederick, Illana, William és Hadrian... Szerezzetek lelkeket! Egyre nagyobb és hatalmasabb lelkeket, hogy ti is erősekké váljatok! Itt tornyosul Cardinal vára, benne sok ezer veszéllyel. Én hiszem, hogy képesek vagytok rá... A testvérek még mindig odabent vannak... Mindannyian porhüvelyek... Az óriás a vár alatt tanyázik! Érzem... Hatalmas az ereje. Koránt sem annyi, mint volt sok-sok évvel ez előtt, de még így is rengeteg. Legyengült... Talán képesek lehettek megölni. Induljatok, ha sötétedésig vissza akartok érni... Én nem tarthatok veletek... Letanyázom ennél a fánál és várom sikeretek hírét... - Mondta, majd leült a fa tövében, amin a gyertyák fénye pislákolt.
|
|
